Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 1973. december 24. hélfő

Más a ritmus

Ritmus: szabályozás időbeli váltakozása mindannak, ami végbemegy. Meghatározott ritmusban keringenek a bolygók, követik egymást a Földön a napszakok, lélegzik az ember, ver a pulzus, szól a dal... Gyorsabb tempóra akkor vált a szív, ha szokatlan dolog történik, amit megérez a szervezet. Megvan a sajátos, lassúbb és szemlélődöbb ritmusa a mezei munkának és az otthoni háztartás vezetésének, más a helyzet ű szervezettebb ipari műszakokban, a futószalagnál. A váltás még akkor sem megy simán, ha maga az ember akarja, önként vállalja. Olyan, mint amikor valami új születik, — történetesen a szikes legelőkkel körülvett településen, az egykori pásztorállások helyén, a „kemény tartása kunok” őshazájában, Kunszentmiklóson.

A vidéki ipartelepítés mindig egy kicsit megváltó, egy kicsit felszabadító szerepkörrel jár együtt. Megváltja a helybelieket az ingázás fáradalmaitól, a család napokra, vagy hetekre való elhagyásától, és ténylegesen felszabadítja a szabad időt. A legtöbb esetben így van. A végeredménynek ennek kell lennie. És addig?

• Szűcs Lajosné: Családi házat építettünk

(Pásztor Zoltán felvételei)

Kunszentmiklóson 62 millió forintba került a Textilhasznosító Vállalat új, a maga nemében európai színvonalú üzeme. Toxtilhulladékokból, használt ruhadarabokból — a mosás és válogatás után — géptisztító rongyot készítenek. Ez a termék igen keresett idehaza és külföldön egyaránt, precíz műszerek és értékes berendezések tisztítására használják. A vevőkör 3 ezer vállalatból áll. Az exportálással aranyat, valutát nyernek a rongyból.

Mégis messze vannak még az elégedettségtől azok, akik a pénzt adták az építkezésre, és azok, akik a műhelyeket használják. Pedig az indulástól két év telt el. Igaz, egy csomó zökkenő, vezetési bizonytalanság és szervezési hiányosság szegődött a kezdeti lépések nyomába.

A TEMAFORG termelési osztályvezetője, Buvári Tibor egyelőre elégedetlen. Éppen akkor találkoztunk, amikor az idei év összesítésére és a jövő esztendő tervegyeztetésére érkezett meg. A felülről néző és összegező ember hangján szól, amire szükség is van egy-egv intézkedés előtt A ténvek, amelyeket említ. makacs dolgok.

— A vállalat legnagyobb beruházása jött itt létre, amelyet az egyik központi üzemünkké szeretnénk fejleszteni. Az ipartelepítés ;el egyfajta mjssziúj,.. .is lpe k$|T tölteni. A faluközösségben v akadnak péíd^ply’ haragos családok’ akik most ugyanabba a műhelybe kerülve, írogatják a vádaskodó leveleket. A szervezett termelés és a munkás életforma nélkülözi a hagyományokat. A hiányt még nem sikerült pótolni a jó munkahelyi körülményekkel, szakmai tanfolyamokkal. az elsőosztályú szociális ellátással és az ösztönző bérezés bevezetésével sem. Sokan voltak, akik beléptek, dolgoztak két-három hetet, megkapták a tüzelőutalványt, azután vették a kalapjukat. Valahogy nincs türelmük beletanulni a munkába, összeszokni a társaikkal. Pedig ha valaki többet termel, többet kereshet. Jónéhányan „rá is hajtottak.” Viszont amint elérték a nagyobb órabért, egy ideig tartották a teljesítményt, majd

• Kupa Gyuláné: Brigádba

tartozom.

visszaestek a megszokott' 80 százalékra.

*

A ritmusváltás lassan következik el. A kétlaki életmóddal való szakítást úgy látszik, könynyebb elképzelni, mint elvégezni. Az itt dolgozó asszonyok inkább a nagyobb terheket cipelve "léfcin'ék be a botfán és gyakran •múl- u gépek mellé is fáradtan állnak.

Az úgynevezett korcolók közöli dolgozik Szűcs Lajosné, a ruhadarabok használhatatlan részeit hasítja le. A legjobb munkásnők egyike. Látom az arcán, nem szívesen állítja le a gépet a beszélgetés idejére.

— Hogyan telik egy napja?

— Ha délelőttös vagyok, ötkor kelek, egyébként egy órával később. A műszak után otthon körülbelül másfél óra főzéssel telik el. aztán következik a mosás. takarítás. Hatkor hazajön a napköziből a fiunk, beszélgetünk, tv-t nézünk lefekvésig. Általában munkát ad a 100 négyszögöles kert, ahol megteremnek a legszükségesebb zöldségfélék a konyhára. Tavasztól őszig kikijárok az egy holdas háztáji

földre is; amely nyolc kilométerre van és a hizlaláshoz adja a takarmányt.

— Miért választotta ezt a munkát?

— Mondhatom, hogy csaknem muszáj volt. A férjemtől nem várhatok többet, sokat betegeskedik és az éjjeliőri fizetése kevés. Háromszobás, összkomfortos családi házat építettünk, havi ezer forint csupán a törlesztése. Havonta 1700-at viszek naza tisztán, az idén kétszer jutalmat is kaptam, s jogosult vagyok a kedvezményes textilutalványra. Örülök, és mindent megteszek, hogy a „kisebbik Lajos”, a fiunk jól tanul, s mindig csak a könyvet, a könyvet követeli.

*

Néhány méterre mögötte áll Rupa Gyuláné, akit ugyancsak a szorgalmas asszonyok között tartanak számon. Fekete haja alatt táncba kezdenek a függő karikák, ahogy felemeli a fejét.

— Ugye, nem haragszik a megjegyzésért, de a legtöbb panasz, a cigány dolgozókra vonatkozik.

— Köztünk is vannak ilyenek, meg amolyanok, mint bárhol. A testvérem 10, én négy hónapja vagyok itt. Havonta 1600—1700 forintot keresek, amelynek száz helye van. A négy gyerekkel és a férjemmel hatan élünk az egyszobás házban. A bejárat elé verandát építettünk. A tsz-t cseréltem fel az, üzeiproel és jó. asz? szonyok közé kerültem.

— Mi lenne a legfontosabb?

— Az összetartás. Már föl is iratkoztam a brigád névsorába. Még túlórákat is vállalunk, ha szükséges.

*

Az asszonyok ma még úgy látják, hogy az üzem egymagában nem képes pótolni mindazt, amit a kétlaki élet feladásával veszítenének. Régi-régi éhség csillapul az önkéntes többletvállalásokkal, az otthoni másodikon kívül a földművelés harmadik műszakjaival. De ahhoz sem férhet kétség, hogy — sok egyéb melleit — a. karácsonyfa alá valókat, könyveket a fiúnak, ruhát a rajkóknak, már abból a pénzből vásárolták meg, amit az üzemi pénztárnál szokás átvenni a borítékban.

Halász Ferenc

A hírnév mérföldkövei

Segédagronómusként kezdte Borsody Miklós 1949-ben, a Nemesnádudvari Állami Gazdaságban. Később ez az üzem a Hosszúhegyi Állami Gazdaság nevet kapta. 1957-ben került Izsákra, mint termelési igazgatóhelyettes, 1960- ban nevezték ki a gazdaság igazgatójának, azóta is ebben a beosztásban dolgozik. Közben megszerezte a kertészmémöki diplomát. Kiváló munkájáért többször kapott kitüntetést. Nemrég is elismerésben részesült. A szőlészet és a borászat fejlesztéséért, a pezsgőgyártás megteremtéséért Mathiász János-díjjac tüntették ki.

— Bizony nem volt könnyű. Szinte éjjel-nappal hajtani kellett. A gazdaságban mindig sok volt a munka, tanulásra csak éjszaka jutott idő. A család, szerencsére, megértő volt. Feleségem nagy gonddal nevelte a két gyereket, akikkel én sokszor napokig nem tudtam szót váltani.

Az Izsáki Állami Gazdaságot mint rendkívül gyorsan fejlődő

mezőgazdasági nagyüzemet tartják számon a környéken. A vállalati eredmény 1971-ben 6,4, tavaly már 15,5 millió forint volt, az idén 16—17 millióra számítanak. Ugyanilyen dinamikus a termelési érték emelkedése. A halmozott termelési érték 1971- ben 108, tavaly már 131 millió forint. Az idén pedig 160—170 millió forintot várnak. Ennek

arányában nő az egy munkásra jutó átlagkereset is, több mint ezer forinttal.

Borsody Miklóssal az eredményekről, küzdelmekről, napi gondokról beszélgetünk.

— Az izsáki homokon nehéz harcot vívott mindig az ember a megélhetésért. Az itteni szorgos lakosság alapozta meg a szőlőművelést. A sárfehér szőlőfajta bora jól házasítható, kiválóan alkalmas pezsgő alapanyagnak. Egy időben, mint étkezési szőlő, nagy mennyiségben került a két Németországba, Ausztriába.

Meg kellett teremtenünk a korszerű nagyüzemi szőlőtermesztést. Ahogy fejlődött a technika, aszerint kellett átalakítani az ültetvényeket. Először szélesítettük a sorokat, aztán bevezettük a magasművelést., A jelenlegi csaknem 700 hektár szőlőültetvényünk egyharmada magasművelésű. Az idén már két kombájn segített a szüretben, 147 hektárról takarítottuk be a termést.

Izsák elsők között korszerűsítette, gépesítette a szőlőfeldolgozást. A borpincével egybeépített automata gépsor végzi ezt a nehéz munkát.

— Fontos feladatnak tartjuk a termelés teljes vertikumának megteremtését. Ezért hoztuk létre a palackozóüzemet. így megteremtettük a folyamatot a termeléstől a végtermékig. Most már évente 6 és fél millió palackba töltünk bort és pezsgőt.

1969-ben még csak 300 ezer palack hagyta el a gazdaságot. A habzóbort 1970-ben, a pezsgőt pedig tavaly kezdtük gyártani. Az idén az előbbiből már másfél millió, az utóbbiból pedig 1,2 millió üveggel exportálunk.

Jó ötlet volt a tankpezsgőgyártás bevezetése, amely olcsóbb és gyorsabb a hagyományos eljárásnál. A sárfehér és a többi, kiváló zamatú, könnyű, üde homoki borokból tehát most már a termőhelyen készül az ünnepi ital. Sőt, újdonságként megkezdték gyártani a piros pezsgőt is.

A három izsáki italféleség meghódította a piacot. A száraz és a félédes Pompadour pezsgő, valamint a Boleró habzóbor jó helyezéseket értek el a versenyeken. Jelenleg már viselhetik a kiváló áru jelzőt.-cd iíiruilé nßdSBanolsid t- ' -jlosám ygori -Sam jißiliifiéi ygs • És itt a tankpezsgö készítő üzemrész. Üjfalussy Sándorné üzembe helyezi a szűrőberendezést

• Ilyen ötszázhckloliteres műanyag tartályokban is tárolnak bort. Nagy gondot fordítanak a „függőleges hordók” tartalmának kezelésére.

9 A palackozóban nyolc óra alatt 11 ezer üveget töltenek meg

,, Gólyaüzem

Sűrű, párás meleg csapódik ki a nyitott ajtókból, s a lépcsőfordulóknál egy-egy pillanatra elkapja tekintetünk a teremben, a végtelenített szállítószalag kampóin folyvást „vonuló” csirkéket. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat termelési osztályának programozójával, Kolyankovszki Zoltánnéval kapaszkodunk felfelé, közben magyaráz:

— Tavaly mondta az üzemorvos, nem mehet így tovább. Külön helyen és könnyebb munkát kell adni a kismamáknak, a nedves szalagok mellett nem maradhatnak. Akkor helyeztük át őket az aprólékcsomagolóba, de az is vizes munka volt, s az üzemrész hideg. Sürgősen változtattunk újra. De már itt is vagyunk!

A második emeleti csarnokban, ahogy távolodunk a feldolgozószalagtól, úgy lesz egyre hűvösebb, szárazabb a levegő. Még néhány lépcsőfok, s derűs feliratot látunk: GÓLYAÜZEM.

Papírdobozok. kartonok, oszlopokba rakva — jóformán ebből áll az egész terem. Kattog a jókora tűzőgép, dobozokkal megrakott targoncák zörögnek, csörögnek kifelé, a csomagolóba.

Nyugalmas sziget a csarnok elején a dohányzóhely, a kézmosó. az egyenletes meleget árasztó fali fűtőtestek előtt. Kismamák, leendő anyukák fehér köpenyben ülnek egy asztal mellett, bélyegzik a címkékre a gyártási időpontot. a minőséget. Ez kerül majd a baromfis tasakokba. Most kevesen vannak, de gyorsan elmondják. hogy négyen mentek el nemrégiben. már megszületett a kisbabájuk.

Mosolygós, szőkésbarna fiatalasszony. nincs még húszéves sem Valkai Istvánné. A kopasztóból került ide két és fél év után.

— Milyen lesz a karácsonya?

— Nem tudom — bizonytalankodik. — Lehet, hogy már a kisbaba is karácsonyi ajándék lesz. A legszükségesebbet mindenesetre már megvettem neki. Kéket.

— S ha mégsem fiú lenne?

— Jól áll az egy szöszke kislánynak is — szól közbe kísérőm, Kolyankovszki Zoltánné. Ö már csak tudja, hiszen 25 éves létére három kisgyerek anyukája.

Beszélgetünk. Gyerekekről, kelengyéről, lakásról, családi pótlékról. a gyerekgondozási segélyről.

— Most már megéri kivenni a három évet is — mondja Varga Józsefné. — Nekünk már van egy nyolc éves kisfiúnk, meg egy öt éves kislányunk. Február nyolcra mondta az orvos a harmadik gyereket. Kapok így ezer forintot havonta, de az különben is megfizethetetlen, hogy foglalkozhatom velük.

— Hát igen, ez talán a legjobb — így Járdi Andrásné. — Első osztályos a kislányunk, nevettünk

is rajta a férjemmel, mert ő örül leginkább a testvérkének. Nagyon várja, dicsekszik vele az iskolában. Kicsit ugyan össze kell húzni magunkat otthon, mert a lakás egyszobás, de majdcsak megleszünk ...

Igen, a lakás. Ez a gondja Varga Gézánénak is. <3 ugyan csak az első gyereket várja január első napjaira, de albérletben laknak. Hangosan számolgat, menynyit is kell befizetni másfél vaqy kétszobás OTP-lakásra, ha lejön az összegből a két gyerek után járó kedvezmény. Hangos, jókedvű nevetés csattan fel utolsó mondatára:

—No, no — még csak az elsőt várod!

— Az elsőt hát! De nem ti mondtatok, hogy kell a testvér a gyereknek? Meg az egyensúly is a családban, mert én most kislányt szeretnék, a férjem meg fiút. Bármi lesz is, csak egészséges legyen — csendesedik el.

Közben szorgalmasan jár a kezük, fogynak a cimkeoszlopok. Nem nehéz a dolguk ugyan, de azért akad munka, mert van. aki a jövő héten sem jön be.

— Lesz azért utánpótlás — nyuetatja meg a maradókat Kolyankovszkiné. S aztán együtt számolgatják, kik kerülnek ide legközelebb. Négyet szednek öszsze gyorsan, négy kismamát, a „gólyaüzemi brigád” utánpótlását.

Dénes Éva—Tóth Sándor

Képünkön: A gólyaüzem, kismama brigádja. (Tóth Sándor felvételp)

Sokat lehetne még írni a gazdaság egyéb eredményeiről. Az öntözött törpealmás telepítését még 1962-ben megkezdték. Az izsáki gyümölcs szintén olyan jó hírnevet vívott ki magának, mint a tőkék leve.

Az Izsáki Állami Gazdaság igazgatója nyugtalan ember, alkotó típus, mindig valami újon töri a fejét. Most a legújabb kezdeményezésükről beszél.

— Meghonosítjuk a kaliforniai zöld spárgát. Az új növényt 6Ö hektáron telepítjük folyamatosan 1975-ig. Már megkezdtük a szükséges magoncok nevelését. Az amerikai tapasztalatok alapján műveljük, öntözzük, gépesítjük termesztését.

A kezdeményezés azért figyelemre méltó, meft a hazai fehér spárga nem alkalmas üzemi termesztésre, a kis gazdaságok növénye maradt. Rendkívül munkaigényes. nagy felületen történő termesztése nem gazdaságos.

A gazdaság a tavalyi eredményei alapján elnyerte a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter dicsérő oklevelét. Az idei sikerek is figyelemre méltóak.

— Nem az én érdemem — hárítja el a dicséretet az igazgató —, kiváló szakembereink vannak. Közös erőfeszítéssel igyekszünk évről évre előrébb jutni.

Azt szokták mondani: idő kell ahhoz, hogy a hírnév megérlelődjék. Az Izsáki Állami Gazdaságban alig néhány esztendő kellett hozzá, amiben nagy érdemei vannak Borsody Miklós igazgatónak is.

Kereskedő Sándor