Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-22 / 299. szám

1973. december 22. • PETŐFI NÉPE • 3

A világbéke hídja

Megkezdődött a téli szünet az iskolákban

Még nem is oly régen, amikor tankok és rakéták dübörögtek a Szuezi-csatornán vert hadihidakon, a világ lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy kitárté egy másik, képletes híd: a világbéke hídja. Nem szakad-e be mégis a roppant terhelés alatt, amelyet egy kulcsfontosságú stratégiai övezetben kirobbant háború, és annak sodró következményei hoztak létre.

• Akik visszaemlékeznek az

úgynevezett kubai válság napjaira, vagy akik e válság eseményeinek ma már könyvtárat megtöltő történeti anyagaiból olvastak, azok tudják: akkor a világ valóban megdöbbentően közéi került egy termonukleáris háború lehetőségéhez. Azokban a napokban a Szovjetuniónak roppant hidegvért és elszánt józanságot kellett tanúsítania a válság elhárítása érdekében. De akik emlékeznek azokra a napokra, azt is jól felmérhetik, hogy a közelmúlt háborús válsága, a közel-keleti, nem jutott — nem juthatott el — ahhoz a ponthoz, amelyen túl az események ellenőrizhetetlenné válnak. Még az USA-hadsereg riadóállapotba helyezését követő órák iz_ galmi foka se vethető össze a kubai krízis tetőpontjával.

Kétségtelen, hogy a a „temperált világkrízis” alkalmával már fékek és mérséklő hatásrendszerek egész sora lépett működésbe, mintegy megelőzve a nem kívánatos és kiszámíthatatlan láncreakciókat. Ezek a bizonyos fékek és mérséklő hatásrendszerek a szovjet diplomácia, a szocialista országok igen hosszú, szívós és következetes békevédelmi tevékenységének eredményeiként jelenhettek meg a nemzetközi konfrontációkban. Létrejöttüket meg kellett, hogy előzze a katonai stratégiai erőviszonyok mégváltozása, az imperializmus „masszív megtorlás”-ra alapozott nukleáris stratégiájának bukása, be kellett, hogy bizonyosodjon az embargók hatástalansága a szocialista országokra nézve — egyszóval az egész hidegháború csődje. Majd a világpolitikai jégpáncél felolvasztása után el kellett jutni a szovjet—amerikai viszony elveinek lefektetéséhez, a SALT-tárgyalások első eredményeihez, a szovjet—nyugatnémet, szovjet—francia, a csehszlovák—nyugatnémet egyezményekhez, az európai biztonsági és a haderőcsökkentési tárgyalásokhoz — hogy csupán a legfontosabbakat említsük. El kellett jutni ahhoz, amit a szovjet békepolitika mindig javasolt, mindig célbavett: kis és nagy lépésekkel olyan intézmények és szerződések rendszerének kiépítéséhez, amely lényegesen csökkenti a nukleáris összecsapás veszélyeit, a „kis háborúk” és „helyi háborúk” szövődményéiből az akut világkrízissé válás lehetőségeit.

Ezek a szerződések és intézmények természetesen nem tudják és nem is akarják megváltoztatni azokat az alapvető ellentéteket, amelyek a szocializmus és a haladás híveit és országaikat szembeállítják az imperialista tömb agresszív törekvéseivel. Még kevésbé jelentik, hogy a Szovjetunió kész lenne Amerikával valamilyen szuperellenőri szerepre, elhallgattatva vagy háttérbe szorítva a kis országok érdekeit, figyelmen kívül hagyva a nemzeti felszabadításért harcoló népek akaratát.

• E politika elvi kereteivel azonban sehol nem áll szemben az az alapvető törekvés, hogy az új világháború elhárítása századunk utolsó harmadában az emberiség fő érdeke, minden nép és ország fő érdeke. Ezt az érdeket pedig lehetetlen volna védeni és kifejezni anélkül a folyamat nélkül, amelyet a nemzetközi diplomáciai nyelv „detente”-nek, enyhülésnek nevez. A közel-keleti válság kritikus szakaszából való kilábolás, a viszonylagos fegyverszünet elérésének másik jellemzője, hogy a konfrontáció megzavarta ugyan a nemzetközi enyhülés folyamatát, de egészében véve nem állította meg és nem fordította vissza az irányzatot.

így tehát igenis lehet egyidőben és azonos elvi plattformról harcolni a nemzetközi porondon, segíteni az ellene harcoló osztályerőket akár Chilében, akár Vietnamban, és lehet katonai és politikai támogatást nyújtani azoknak az arab országoknak, amelyek saját területük felszabadításáért harcolnak. lehet ugyanakkor következetesen harcolni a nemzetközi békéért, az államok közötti kapcsolatok javulásáért, a népek közeledéséért ,és ■ a ..kormányok józan uSgy«i4t^k(ö^é8éé*,.ti ci a« MÜágbéke érdekébén.' J~.....u A * .......1

E két feladat egyidőben történő teljesítésének létjogát a lenini békepolitika soha nem vonta kétségbe. Ellenkezőleg- Mindig is a kettő egységét és egymástól elválaszthatatlan voltát hirdette. Pedig akkor, a hú-A Krimszkaja Pravda írja

Nem régen adtunk hírt az Azo- Vi-tengeren folyó földgázkutatásról. Az első 606 méteres próbafúrás sikerrel járt, és a kútból napi 200 ezer köbméter gáz tör nagy erővel a felszínre. A feltörő gázt egyelőre elégetik, a hatalmas fáklya messze bevilágítja a tengert.

*

A Belogorszkij járás adja a Krím-félszigeten termelt illóolaj mennyiségének felét. A járás eredményeiről számol be a lap tudósítóia. A dimbes-dombos vidéken jelentős területek maradtak régebben műveletlenül, mert a köves, tápanyagokban szegény talajon a gabonafajták gyakran a vetőmagot sem adták vissza. Mióta meghonosították e környéken az illóolaj-hordozó növények termesztését, az addig értéktelen földek bőkezűen visszafizetik a befektetett munkát. A levendula, a zsálya nagyon jól érzik magukat itt. Ez évben a járás dolgozói tízezer tonna nyersanyagot adtak át a lepárló üzemelőnek, ebből 1240 kilogramm rózsaolajat. 7100 kilogramm zsálya- és 31 ezer 200 kilogramm levendulaolajat nyertek, mely összesen 2,5 millió rubelt jövedelmezett a járás gazdaságainak.

*

A téli időszakban sok munka vár a csatorna építőire. A mederből eltávolítják az ottrekedt vizet, majd hozzálátnak a csatorna szélesítéséhez, tisztításához. E közben másfél millió köbméter földet kell megmozgatniok. Folytatják a partok megerősítését. Decembertől márciusig 100 ezer köbméter betont és 10 ezer köbméter vasbetont kell helyére rakni. A beton alá polvetilén szigetelést alkalmaznak, ez megakadályozza a csatorna vizének elszivárgását.

A Kercs-félszigeten. Frontovoe község mellett mesterséges tavat létesítenek, melvet a csatorna vize fog táplálni. Tucatnyi környező telpülés jut majd bőséges, jó minőségű ivóvízhez. Az építők eddig 70 ezer köbméter földet építettek be a gátba, mely ötemeletes ház magasságú lesz. A jövő év tavaszán kezdik feltölteni a víztárolót, mely 35 millió köbméter vizet fogad be a teljes feitöltés után.

S. B.

szas években, talán még elképzelni is alig lehetett, hogy fél évszázad múltán milyen hatalmas erővé válik a nemzetközi kapcsolatokban — mondjuk — a nemzetközi munkamegosztás, milyen roppant méretekben válik nemzetközivé a tudomány és technika fejlesztése, hogy köti össze még az egymástól nagyon is eltérő rendszerű országokat a világkereskedelem szüksége, a Föld erőforrásainak ésszerű kihasználása; az emberi lét természeti feltételeinek megőrzése.

• A békeerők októberi moszkvai világkongresszusa például nemcsak abban különbözött az előzőektől, hogy azon most az egész földgolyó valamiképpen képviselve volt. és így egyetemessé vált. Abban is különbözött, hogy míg az előző világkongresszusokon még sok általánosság található a téma megközelítésében, most a béke elvont fogalmából közös érdekek és programok sora bontakozott ki, jelezvén, hogy a világ rendkívül előrehaladást tett önfelismerésben. Vagyis nemcsak az akadályok tárultak fel, amelyek a béke útjában állnak és ellene hatnak, hanem rendkívül sok összefüggés a nemzeti és szociális törekvések megvalósíthatósága és az enyhülés irányzatának szükségszerű fejlesztése között.

Hasonlóképpen a leszerelés, a tömegpusztító fegyverek betiltása és megsemmisítése, a fegyverkezési hajsza megállítása, a stratégiaifegyver-fejlesztés eszkalációjának megszakítása — amely 15—20 évvel ezelőtt szinte utópiának tűnt — most a cselekvő megközelítés szintjéhez ért.

• Hazánk — gazdasági, politikai, társadalmi, diplomáciai erőinek és eszközeinek megfelelő alkalmazásával — nem kis mértékben veszi ki részét korunk fő problémáinak megoldásából. A béke és enyhülés folyamatához való hozzájárulásunk során erőfeszítéseink és kezdeményezéseink a kötelesség nagyságából indulnak ki; a szocialista tábor, a haladó emberiséggel szembeni felelősségből. E szolgálat eredménye az a növekvő presztízs, amelyet hazánk a nemzetközi életben élvez, s amely kapcsolataink gyors bővülésében is kifejezésre jut.

• Enyhülés, tárgyalás és béke

— 1973-ban e fogalmak számunkra — és természetesen a világ számára is — új tartalommal gazdagodtak.

R. L.

Meghátrál a jégeső

A krími Belgorodban új, jégesőelhárító üteget létesítettek. Napjainkban ezen a területen 210 000 hektár termőterület élvezi a békés rakéták védelmét.

Ezen a nyáron egyetlen szem jég sem hullott ezen a vidéken. Ez az elhárító ütegnek köszönhető. A védelmi módszer hasznosságára jellemző, hogy — miként a számítások kimutatták — a Kirovi járásban például három év alatt több millió rubellel csökkent a jégkár. (BUDAPRESS — APN)

Csaknem egymillió-háromszázezer diák kezdte meg téli „szabadságát”: pénteken hazánk 5200 általános iskolájában és 540 középiskolájában tartották a téli szünet előtti utolsó tanítási napot.

A téli vakáció előtti napokban általában ismétléssel foglalkoztak a tanórákon. A pedagógusok elsősorban azoktól a gyerekektől kérték számon az eddig végzett tananyagot, akik a tanévkezdés óta eltelt időszakban társaikhoz képest gyengébben szerepeltek. Ezeknek a diákoknak tehát módjuk volt javítani. Az érdemjegyeket egyébként a szünetben sorra kerülő osztályozó értekezleteken — a december 21-i helyzetnek megfelelően — zárják le, és a szünet utáni első tanítási napon, január

7-én az ellenőrző könyv útján hozzák a szülők tudomására.

' Az érvényben levő rendelkezések szerint az általános iskolák első és ötödik osztályaiban félévkor nem osztályozzák a tanulókat, és ugyancsak mellőzik a számmal való értékelést az általános iskola valamennyi osztályában azokból a tantárgyakból. amelyeket tanulmányaik folyamán először tanulnak a diákok.

Az idei tanév munkájának különös jelentőséget ad, hogy számos új rendelkezés lépett

életbe. Újdonság hogy eltörölték a félévi értesítőkben is a tanulmányi átlagot. Ez természetesen nem menti fel a tanulókat az alól. hogy valamennyi tárgy anyagát legjobb képességük szerint tanulják. Jelentős intézkedés az is — és ez nyilvánvalóan a diákok aktív téli pihenését, kikapcsolódását segíti —, hogy az általános iskolában csupán korlátozott mennyiségű írásbeli házi feladatot kaphatnak a tanulók, azt is anyanyelvből, idegen nyelvből, valamint számtanból és mértanból. A gimnáziumokban csupán magyarból, idegen nyelvből, matematikából és fizikából kaphatnak kötelező írásbeli házi feladatot a diákok. A szakközépiskolákban — figyelemmel a differenciált képzési célokra — az írásbeli, szóbeli és rajzfeladatok mennyiségét olyan mértékben csökkentették, hogy annak elvégzése átlagos képességű tanuló számára a szorgalmi időben napi 2—3 óránál többet ne vegyen igénybe.

Az általános iskolai napközi otthonok a téli szünidő alatt is működnek, és valamennyi tanintézetben gondoskodnak a gyerekek felügyeletéről, a napközis helyiségek „ folyamatos fűtéséről. A napközisek az iskolában kapják meg a reggelit, az ebédet és az uzsonnát.

Az oktatási intézményekben már elkészítették a téli vakációra szóló programokat. Jelentős támogatást nyújtanak a pedagógusoknak a szülői munkaközösségek, a kulturális intézmények — közöttük a művelődési otthonok, úttörőházak. Az ■ ifjúsági szervezetek — az iskolai programmal összehangolva — elkészítették saját téli szünidei terveiket. A tervekben szerepel egyebek között közös mozi-, színház-, múzeum- és tárlatlátogatás, kirándulás, a helytörténeti érdekességek megtekintése.

A téli szünetben országszerte hozzáfognak az idei iskoláztatási munka előkészítéséhez. Az idén végző nyolcadikos diákok pályaválasztásának körültekintő előkészítésére az általános iskolákban január folyamán országszerte rendkívüli pályaválasztási szülői értekezleteket tartanak. A továbbtanulni szándékozó fiatalok ezután töltik ki jelenkezési lapjukat. A januári szülői értekezleteket követően februárban továbbítják az általános iskolákból a jelentkezési lapokat a középisolába. a szakmunkásképzőkbe, valamint a gép- és gyorsíró iskolákba. (MTI)

Hálás feladat az üzemi krónikásoknak

Az 1973-as esztendő történetének lejegyzése bizonyára hálás feladat lesz a Férfi Fehérneműgyár bajai gyárának krónikásai számára. A munkáskollektíva életében jelentős változásokat hozó események sora még kora tavasszal elkezdődött. Március 1-én életbe lépett a 10.5 százalékos köznonti béremelés, amelyet a vállalat a Dárt- és kormányhatározat értelmében haitott végre. Ezt a bajai gyár saját erőből 5 százalékkal megtoldotta. így dolgozóinak munkabére egyszeribe csaknem egyhatodával növekedett.

Ezt az örvendetes eseményt — alapos kipróbálás után — az úgynevezett csomagos megmunkálási

rendszer bevezetése követte április 1-én. Ennek az a lényege, hogy a szalag mellett ülő valamennyi dolgozó számára lehetővé teszi a munkaidő maximális kihasználását. Mindegyikükhöz egyszerre 50—60 olvan munkadarab érkezik — egv csomagban —, amelyeken a soron következő művelet elvégzése az ő feladatuk. Míg korábban a készülő termékek egyenként haladtak végig a szalag állomásain, addig elkerülhetetlen volt, hogy az ügyesebbek, a nagy gyakorlattal rendelkezők ne várjanak a lacsúhhaki*a A munka szervezésében végrehajtott változtatás folyamatosabbá egyben gyorsabbá tette a termékek előállítását. A fizetések előnyös rendezése mint ösztönző erő, és

Lámpajavítás Kalocsán

A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozóinak sok többletmunkát

ad. hogy a ködös, nyirkos és olykor kemény hidegben egymás után

mondják fel a szolgálatot az utcai világítóberendezések Kalocsán például a vállalat szakemberei jelenleg a Kossuth Lajos és az I. István utcákban folytatnak „sortatarozást”. ahol szükséges, ott kicserélik a búrát. a csövet, megjavítják a szerkezetet.

az új munkaszervezés együttesen azt eredményezték, hogy a tavalyihoz képest 3 százalékkal nőtt a termelés. Természetesen ez is hozzájárult ahhoz, hogy a bajai fehérnemükészítők ez évben végül is navonta átlagban 22 százalékkal többet kerestek, mint

1972-ben.

Nem állnak rosszul az éves terv teljesítésével sem. Vállalt kötelezettségük „tartozik” rovatban szereplő tételei még karácsony előtt eljutnak mind a bel-, mind a külföldi megrendelőkhöz. A két ünnep között — a múlt évhez hasonlóan— a gyár valamennyi dolgozója szabadságon lesz helyüket a karbantartóknak adják át.

A. T. S.

Versenyfelhívás az építőknek

A Szakszervezetek Kiskunhalasi Szakmaközi Bizottságának termében tanácskoztak a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat politikai, gazdasági vezetői, valamint a szocialista, és e címért küzdő brigádok képviselői. Csapó István igazgató beszámolt az idei tervek teljesítéséről. valamint a vállalatnál megszervezett munkaverseny helyzetéről.

A tanácskozás résztvevői egy versenyfelhívást fogadtak el, amelyet megküldnenek az ország valamennyi tanácsi építőipari vállalatának. Ebben elsősorban a minőségi munka javítására, valamint a határidők betartására hívják fel a társvállalatokat, ebből a szempontból értékelik majd a versenyt, s állapítják meg a helyezéseket.

K. I.

Valódi fények

• Polyetilén kerül a meder aljára.

Ki tudja hány ezerszer járta már végig az utat a szobától a konyhán át a kiskapuig. Itt született Jánoshalmán, ismeri a nagyközség minden házát, maga elé tudja képzelni becsukott szemmel is a naponta látott embereket. Persze más dolog képzelni és más, ha nem láthat és kénytelen képzelni az ember.

Komáromi Ferenc bácsi, 78 éves tsz-nyugdíjas két évvel ezelőtt az egyik reggel, amikor felébredt, látta, hogy süt a nap, világos van és mégis nekiment az asztalnak. Először azt gondolta, hogy megszédült. Máskor is előfordult már vele, hiszen ilyen korban minden eléri az embert. De nem! Ez valami egészen más. A tárgyak elmosódtak előtte, s bárhogyan is erőltette a szemét, nem úgy látott mint régen. Néhány napig türelmes volt, de látása nem javult. Végül már csak azt érzékelte, hogy világos van vagy sötét. Amikor az orvos megvizsgálta, ennyit mondott: zöldhályog — operációra

van szükség. Ha úgy döntött, hogy hajlandó megoperáltatni magát, jelentkezzen a bajai kórház szemészeti osztályán.

Az öreg Komáromiban majdnem meghűlt a vér. Élete nagyobbik felét már leélte, mint földműves, legtöbb idejét a szabadban töltötte. Most már nyugdíjas, s nem elég, hogy nem lát,, még kés alá is vegyék az amúgy is rossz szemét? Meg aztán, ki tudja, sikerül-e az operáció? Ügy döntött, hogy nem megy műtétre. Egyébként is már kezdte megszokni a kis görbe meggyfabotot, amellyel kitapogatta rövidre szabott útjait.

A külvilág szobányira zsugorodott számára. Lassan elmaradtak a séták is, mert félt a botladozástól. Unalmas óráiban előtolakodtak a gondolatok: mit ér így az élet?

Már egy esztendő telt el ebben a kínzó sötétségben, amikor egy nap nagy újsággal köszöntötte a fia.

— Tudja-e mi a hír édesapám?

— Majd megtudom, ha elmondod.

— Mától kezdve már nemcsak nagypapa, hanem dédnagypapa is! A lányomék úgy döntöttek, hogy a dédunokát Krisztinának nevezik.

Ettől kezdve az idős Komáromiéknál gyakran lehetett hallani gyereksírást, de gyerekkacajt is. Dédnagyapi bizonyult a legjobb játszópartnernek, mert a bajusza, meg a meséje mindig lekötötte Krisztinka figyelmét.

Krisztinka közben egyévessé cseperedett, hosszú szempillái alól kíváncsian figyelte dédnagyapi tekintetét, aki soha nem nézett a szemébe, csak a hang irányába.

Egyik reggel fáradtan, álmosan ébredt az öreg. Fia nem is állhatta szó nélkül, hogy meg ne kérdezze: fáradtnak látszik édesapám, tán nem jól aludt?

— Nem fiam. Egész éjjel azon gondolkodtam, mi lenne, ha mégis megoperáltatnám a szemem. Ügy szeretném, ha egyszer megláthatnám ezt az aranyos csöppséget.

A nagy elhatározást tett követte. S néhány napja megtörtént a műtét. Jobb szeméről lekerült a hályog és a hetedik napon a kötés is. Erről a napról így emlékezett az öreg Komáromi:

— Életemnek két igazán nagy eseménye volt. Egyik, amikor a fiamnak tanyát vásároltam, a másik amikor a szemműtét után levették a szememről a kötést és két év múltán újra láthattam. A harmadik az lesz, amikor megláthatom, milyen az én egyleten dédunokám. Azt mondta az orvos, hogy ezt adja nekem karácsonyi ajándéknak.

A találkozás leírhatatlan volt. Krisztinka először kicsit idegenkedve fogadta dédnagyapit, de aztán annál nagyobb volt az öröm. ö pedig csak nézte, nézte a mosolygó csöppséget. Ügy érezte, hogy a világ ismét kitárulkozik előtte. Most már nemcsak hallotta, de látta is Krisztinkát: a két párnás kis kezet, amint feléje kapkod, a szöszke fejet, a ragyogó kék szemeket. Hirtelen letette öléből a gyereket, bajusza elkezdett remegni, épp úgy, mint arcán a barázdák. El is fordult valamiért, hiába a műtét után még gyenge az ember szeme, könnyet csal beléje a fény.

Szabó Ferenc