Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-22 / 299. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. december 22. Egy rendhagyó levél - és ami mögötte van „Várni semmit sem várok, kérni semmit sem kérek. Köszö­nettel tartozom, hogy segítettek munkámban ..., hogy velem született problémámmal egész embernek érezhettem ma­gam ... Elégedett vagyok.” E sorokat Vankó Józsefné, a Férfi Fehémeműgyár bajai üzemének nyugdíjasa vetette papírra. A hálás asszony írása egy munkahelyi közösséget dicsér, amelynek tagjaként feledni tudta az életét megnehezítő, vele született testi hibáját. Rendhagyó levél a Vankó Józsefnéé, de nem ez az egyet­len ilyen, ami Gyulai Lászlóné szb-titkár asztalán fekszik. Van belőle még jó néhány, pontosan annyi, ahány nyugdíjazott és leszázalékolt dolgozót számon tartanak az üzemben. Gyakran előfordul, hogy egy-egy munkahely vezetőit levélben keresik fel volt munkásaik, köszönetét mondanak, esetleg panaszkod­nak, kinek mire van oka. Ezúttal azonban nem ilyen spontán megnyilatkozásokról van szó. PÁRTSZERVEZÉS-PÁRTIRÁNYÍTÁS A reszort és kollektív felelősség — Az ősz elején kaptuk a feladatot szakszervezetünk köz­pontjából, hogy mérjük fel nyug­díjasaink szociális helyzetét — tájékoztat Gyulai Lászlóné. — Kérdőíveket használtunk erre a célra, amelyeket a nőbizottság segítségével juttattunk el egykori dolgozóinkhoz. Egy sor kérdésre kértünk tőlük választ, hogy hű képet nyerhessünk arról, hogyan, milyen körülmények között él­nek, amióta elkerültek tőlünk. Tudni akartuk, hogy munkában eltelt életük késő délutánján vannak-e megélhetési gondjaik. Aki rászorul, annak segítünk, pénzjuttatással, vagy ha vállalni tudja jövedelme kiegészítésére megfelelő munkát kínálunk fel neki. Senkit sem hagyunk tá­masz nélkül. Nemes, szinte családi köteles­séget vállalt magára a Ruhá­zatipari Dolgozók Szakszerveze­te, de a helybeliek sincsenek •ötlet, tenniakarás híjával. — Most volt itt nálam az •9 Veréb Istvánné munkaver­­seny-szervező és újítási előadó méltán elégedett lehet az eredményekkel. A háztartási fűtőolaj ára 1,50 forint s ezt a korszerű tüzelő­anyagot nálunk nagyon sokan használják. Igaz. adódik még ma­napság is a tárolóhelyek környé­kén sorban állás, ám a több pén­zűtek és kevésbé ráérők igénybe veszik a 9-es számú Volán szol­gáltatását a házhoz szállítást is. Az előrendelt és házhoz szállított fűtőolaj ára meglehetősen borsos, hiszen a vállalat — a tröszti ár­szabályozáshoz tartva magát — literenként 30 fillért számít fel, tulajdonképpen a fűtőolaj árának 20 százalékát. Amikor arról ér­deklődtünk. hogy vajon miért ennyi, a tröszti rendelkezésre, s arra hivatkoztak hogy Kecske­mét közigazgatási határa olykor 6 kilométer távolságra van. s egy kanna — 20 liter — tüzelőolaj elszállítása csak ilyen módon fi­­zetődik ki. Abban talán igazat adunk a vállalatnak, hogy kis tételek ese­tén ilyen szállítási díjat számol­nak fel. de az is tény, hogy ugyanekkora a díjtétel ezer liter­nél is. Márpedig az egyéb fajta szolgáltatás — villany,, gáz, víz — esetében a nagyobb mennyiséget fogyasztók kedvezményt kapnak, igaz az összeg nem progresszíven csökken. Ügy véljük, erre nem kell külön példát felhozni. Manapság — erre buzdítjuk mi is a lakosságot — legtöbb helyen, ahol gázolajjal fűtenek, egy-két egyik brigád vezetője, és arra kért, segítsek nekik egy támo­gatásra szpruló idős embert ta­lálni' — osztja meg velem leg­frissebb gondját Gyulai László­né. — Jelen pillanatban nem ígérhettem semmit, mert akik­ről tudunk, azokat már más szo­cialista brigádok gyámolítják. Drégely Gizellát 1969-ben szá­­zalékolták le, azóta mozgáskép­telen beteg. A Kulich Gyula ezüstérmes szocialista brigád vállalta, hogy minden lehetsé­ges módon könnyít helyzetén. Az Egyetértés brigád tagjai a II. számú szociális otthon lakóival tartanak fenn kapcsolatot. Rend­szeresen ellátogatnak hozzájuk, s tarsolyukból sohasem hiányzik a jó szó, és egy kis ajándék sem. A Petőfi Sándor nevét viselő ezüstérmes szocialista brigád Szalontai Ferencnek, az üzem volt portásának gondjait próbál­ja enyhíteni. Karácsonyra ágyne­művel kedveskedik a fékvő be­teg idős férfinek. 200 literes hordót, de akad olyan háztartás is. ahol ennél nagyobb tartályt szereztek be. Érthető ez, hiszen az emberek előrelátók, s így csökkentik a tárolóhelyek kö­rüli zsúfoltságot. A már említett tartályok egyszeri feltöltése 1500— 3000 forintba kerül, s ha a szál­lítási díjat hozzászámítjuk — hi­szen a nagy tartályokat mozgatni sem lehet — 300—600 forintot, te­hát 200—400 liter gázolaj árát kell kifizetni. Értesüléseink sze­rint már korábban vita volt a fű­tőolaj-szállítási költségeket ille­tően, de megállapodásra nem ju­tottak, illetve meghagyták a régi tarifát. Szeretnénk javasolni a követ­kezőket, éppen á lakosság, a töb­bet fogyasztók érdekében. A 30 filléres szállítási költséget 200 li­terig — egy hordónyi mennyiség — hagyják meg, de az ennél töb­bet vásárlók számára a szállítási költség felét engedjék el. Indo­kunk csupán annyi: 20 liter tüze­lőolaj elszállítása adott helyre ugyanannyiba kerül mint ezer li­teré. s nem indokolja semmi sem a többletfuvardíjat, azért sem, mert az már tartálykocsit igényel. A fűtési szezon közepén va­gyunk, érdemes lene tehát ezen nemcsak elgondolkodnia, de in­tézkednie is a Volán Trösztnek, hiszen a szállítás szolgáltatás is, de nem a jelenlegi áron! Gémes Gábor A titkárnő újabb példa elmon­dásába kezdene éppen, amikor belép Veréb Istvánné munka­­verseny-szervező és újítási elő­adó. A Felsőszentiváni Gyermek­nevelő Intézet gondozottainak akarnak egy kis örömet szerez­ni karácsonyra, azt jött megbe­szélni a szakszervezeti vezetővel. A játékokra, könyvekre és édes­ségre úgy gyűjtik össze a pénzt önkéntességi alapon a dolgozók­tól. Nem kell attól tartaniuk, mondják, hogy üres kézzel men­nek Szentivánra. Veréb Istvánné útja egyéb­ként a szocialistabrigád-vezetők értekezletéről vezetett a szak­­szervezeti irodába. A tanácsko­záson időszerű feladatok kerül­tek terítékre. A kollektívák el­ső számú emberei tanfolyam ke­retében sajátítják majd el azo­kat az ismereteket, amelyek birtokában még jobban helyt áll­hatnak munkájukban. Természe­tesen nem csak ők képezik ma­gukat tovább. Az 1300 munkást foglalkoztató üzemből 686-an vesznek rés2t az oktatás va­lamilyen formájában. — Dolgozóink zöme nő — te­szi még hozá Veréb Istvánné. — Közülük a legtöbb egy személy­ben asszony, anya, brigádtag és „tanuló”. Elmondhatjuk, hogy igyekeznek valamennyi szere­pükben elfogadható alakítást nyújtani. A fiatalasszony szavai Vankó Józsefné levelét juttatják eszem­be. Egész embernek érezhette magát az üzemben, ahogyan ír­ja, s ezt el is hiszem neki. Akikkel együtt dolgozott, maguk is teljes emberként próbálnak élni és dolgozni. A. Tóth Sándor Szakmunkásképzés a fóti gyermekvárosban • A fóti gyermekvárosban a szakmunkástanuló-oktatást há­zon belUl oldották meg. Jól felszerelt tanműhelyekben, jól képzett oktatók segítik a fia­talokat. Képünkön autószere­lők gyakorlati oktatása. (MTI- foto: Balaton József — KS) Vita 'kerekedett a beszámoló taggyűlésen az egyik vezetőségi tag munkájának értékeléséről. „A reszortjából eredő feladato­kat jól ellátja, a politikai okta­tást gondosan megszervezte, s most is állandóan figyelemmel kíséri, hogy minden rendben menjen, meglegyenek a feltéte­lek a foglalkozások lebonyolítá­sához” — hangzott az egyik vé­lemény. Egy másik felszólaló vi­szont úgy vélekedett: bár mind­ez igaz, mégsem lehet az érté­kelés egyértelműen kedvező, mert az illető elvtárs csupán a reszortfeladataival törődik, s a vezetőség kollektív munkájából nemigen veszi ki a részét. A megállapítás valódiságát nem is vonta kétségbe senki: a vita e tény megítélése körül forgott. Más pártszervezetekben is fel­tették e kérdést most az évi munka értékelése kapcsán ön­maguknak és egymásnak a ve­zetőség tagjai, s szóltak róla nem egy helyen az őket megvá­lasztó párttagok is. S hadd te­gyük mindjárt hozzá: azokkal lehet egyetérteni, akik nagyobb igénnyel léptek fel, akik több­oldalú tevékenységet vártak el a vezetőség tagjaitól. Épp abból kiindulva, hogy ezeket az em­bereket nem valamilyen részte­rület irányítására választották meg (hiszen nem termelési, gaz­dasági, ágit. prop. felelőst vá­laszt a párttaggyűlés), hanem egy kollektív vezető testület tagjaivá. Mondani sem kell, a reszort­feladat ellátása természetesen elengedhetetlenül fontos dolog, s éppen ezért a vezetőségi tag tevékenysége megítélésének alapvető mércéje. Ahol ez is hiányos (s mi tagadás, éppen-A felszabadulás utáni közmű­velődés nagy vívmánya a kor­szerű magyar könyvtári hálózat kialakítása. Szervezettség tekin­tetében a legjobbak között va­gyunk. A honi könyvtárügy az azonos feladatkörű könyvtárak hálózatba tömörítésén alapszik. Ennek az volt a célja és ered­ni ínye, hogy a könyvet mind nagyobb mértékben népünk szo­cialista nevelésének, a tudomány és a termelés fejlesztésének, az egész társadalom tájékoztatásának a szolgálatába állítsa. A múlt és a jelen Az 1956-ban elfogadott alap­törvény megszabta a közművelő­dési könyvtárak rendszerét, fela­datait, művelődési elveit. A ta­nácsi hálózat az ország közigaz­gatási rendszerének megfelelően jött létre. Központjaik a megyei könyvtárak, a megyei ta iá csők intézményei. Nagyabb egységeik a járási, városi intézmény ék, a főfoglalkozású szakember által vezetett községi könyvtárak. Az 1949-ben megkezdődött és lényegében 1953-ra befejeződő átszervezés különösen az olyan, kulturális szempontból elmaradt területen hozott jelentős ered­ményeket, mint Bács-Kisku i "ne­gye. A korábban alapított intéz­ményeket 'kevés olvasó látogat­ta, állományuk szegényes, hiá­nyos volt. A megyeszékhelyen például a második világháború befejezése előtt a városi könyv­tár nem nyitotta meg kapuit a lakosság széles rétegei előtt. Tel­jesen megoldatlan volt — né­hány kivételtől eltekintve — a tanyákon élők jó irodalommal, szakkönyvekkel való ellátása. Megyei adatok Szinte lehetetlen a huszonöt­­harminc esztendővel ezelőtti vi­szonyok összehasonlítása a mos­tani .állapotokkal, olyan óriási a fejlődés. A rendelkezésre álló kötetek száma megsokszorozó­dott és a könyvtárügy a közmű­velődés fontos tényezőjévé vált. A gyarapodás 1960-tól lelassult, de így is figyelemre méltó. Tizenhárom esztendeje a me­gyében levő 346 tanácsi könyv­tári egységben 410 ezer kötet állt 56 ezer olvasó rendelkezésére. A külterületi kölcsönzést egy műve­lődési autó segítette. Az intéz­mények alapterülete 4265 négy­séggel akad még ilyen alapszer­vezet), s ahol emiatt a titkárra hárul a közvetlen szervezőmun­ka nagy része, ott a kollektív munka elemi alapjai gyengék. Ha komolyan vesszük a párt­­munkában is a személyes fele­lősséget, ha valóban törekszünk arra. hogy a tevékenység ne megfoghatatlanul általános vagy szétfolyó legyen — akkor igé­nyelnünk kell a pártmunka va­lamennyi területének gondos és felelősségteljes irányítását. Enél­­kül a vezetőség nem tehet ele­get hiánytalanul a rá háruló feladatoknak, s az alápszervezet egészében sem töltheti be meg­felelőképpen szerepét. Am bármennyire szükséges is ez. mégsem elegendő. A párt­­szervezetek politikai jellegű munkát végeznek, s ezzel nem egyeztethető össze valamiféle hivatali munkastílus. A vezető­ségi tag nem lehet puszta „ügy­intéző”, aki ellátja a reá bízott területen a feladatokat, meg­oldja az itt jelentkező gondokat, s ezzel eleget tett kötelességé­nek. Már csak azért sem, mert ha bezárkózik reszortjának ha­tárai közé, valójában nem is tudja jól megoldani közvetlen munkaterületének problémáit sem. Hiszen a propagandamun­ka felelősének például nemcsak a pártoktatás megszervezése a dolga, hanem a propagandisták folyamatos tájékoztatása és a foglalkozások tapasztalatainak rendszeres elemzése is. Ehhez pedig már ismernie kell az alap­szervezeti munka egészét, a gaz­dasági-termelési kérdéseket is. De ilyen ismeretek nélkül ho­gyan irányíthatná jól az agitá­­ciós felelős a felvilágosító mun­kát. a szervezőtitkár a párt­zetméter volt. Tavaly 417 helyen egymillió-százezer könyv közül választhatóit 107 ezer olvasó. 86 főfoglalkozású dolgozó 3 millió­kétszázezer kötetet kölcsönzött. Csaknem megkétszereződött az olvasótábor és a tanyák kulturá­lis ellátását hat autó könnyíti. A könyvvásárlásra fordítható összeg lakosonként évente mint­egy 3,50 Ft, csaknem kétmillió forint. A közelmúltban kidolgozott fejlesztési irányelvekben megha­tározott követelményekhez viszo­nyítva némileg csökken örömünk, elégedettségünk. Kevés az intéz­mények alapterülete, nem emel­kedik a, kívánt mértékben az ál­lomány, gyarapítására fordítható összeg. Hiány van felsőfokú vég­zettségű;* nagy gyakorlattal ren­delkező szakemberekben. Az új lakónegyedekben levő fiókok ál­datlan állapotok között dolgoz­nak. Az országban sok új könyvtár épült. Bá-’s-Kiskun megyében csupán Kiskunhalason és — át­alakítással — Kalocsán. Kecske­méten és Baján a helyszűke az alapvető szolgáltatásokat nehe­zíti, A kecskeméti intézmény alapterülete a szükségesnek egy­­tizede. A bajai gondokról a kö­zelmúltban írtunk. Eredmények és gondok A könyvtárait tevékenysége egyenetlen színvonalú. A kiskun­­halasi könyvtár belső rendjét, a kalocsai közművelődési kezde­ményezéseket országszerte isme­rik és méltányolják. A bácsal­mási intézmény helyismereti gyűjteménye, mind a beszerzés tervszerűségét, mind a feldol­gozás alaposságát tekintve a legjobbak közé sorolható. Tisza­­kécskén az olvasottság már-már városi arányú. Folytathatnók a jó példákat, de nem feledkezz hetünk meg a fogyatékosságok­ról. Hiányos és részben feltáratlan a megyei könyvtár helyi állo­mánya. Kodály Zoltán szülővá­rosában nincs az intézménynek zenei részlege. Általában kifo­gásolható a hírlapok és folyóira­tok hasznosítása, a tájékoztatási rendszer is további javításra szo­rul. Megnéztük tíz — nem ki­emelt — megyeszékhely könyv­tárának 1972-es beszerzési ada­tait. A népességszámában Kecs­kemét áll az élen. Az állomány növelésére fordított összeg „rang­csoportokat, vagy a tömegszef­­vezetben dolgozó kommunistá­kat? Az információs munka vagy a politikai oktatás tapasztalatfii a termelési felelős számára is szükségesek, de még az alap­szervezet gazdasági munkáját sem lehet a szélesebb óíszett. - gések ismerete nélkül jól kéz­ben tartani. Vagyis, ha a vezető­ségi tagok ismerni, érteni és valóban irányítani akarják párt­­szervezetük munkáját, ha ered­ményes helyi politikát akarnak „csinálni”, akkor már nem csu­pán a közvetlen rájuk bízott résszel kell törődniük, hanem az egésszel is. De a vezető testület tagjai­ként felelősek is az egészért — s nem csupán a részért. Együt­tesen kell gondoskodniuk arról, hogy az alapszervezeti munka megfelelően haladjon, a párt­­szervezet betöltse azt a szere­pet, amelyet a szervezeti sza­bályzat és a különféle határo­zatok értelmében el kell látnia. Ha a munka lényegét illetően hiányosságok vannak. hiába mondja a gazdasági felelős: „ké­rem. a tagdíjakkal mindig pon­tosan elszámoltunk, én teljesí­tettem a kötelességemet”. Jog­gal válaszolhatja neki bárki; ..nem teljesítetted, mert nem­csak ennyi volt a dolgod, vá­lasztott vezetőként a munka egé­széért felelősség terhel”. Helyesen tették tehát, akik azon a bizonyos taggyűlésen igé­nyelték, hogy minden vezetőségi tag lásson túl reszortja hatá­rain. Lásson túl — s ennek meg­felelően cselekedjék is, vagyis ilyesféle módon legyen a közös döntések és az együttes vég­rehajtás szervezője, részese. Gy. L. listáján” a nyolcadik. Csupán Békéscsabát és Egert előzi meg. Nyíregyházán kétszer annyi pénzt költenek lakosonként szá­molva új könyvekre mint Bács- Kiskun megye székhelyén. E vo­natkozásban Baja, Kiskunfélegy­háza, Kiskunhalas sem büsz­kélkedhet. Olyan helységek „mö­gött” foglalnak helyet mint Kis­­várda, Keszthely, Mohács, Tata, Gödöllő, Mátészalka, stb. A könyvtárosok többségének lelkes munkájával magyarázható, hogy a viszonylag kedvezőtlen adottságok ellenére a forgalom el­éri az országos átlagot. Az em­lített tíz megyeszékhely között Kecskemét 1972-ben kölcsönzött 454 ezer kötettel ötödik helyen van. A hat városban — ezekoen él a lakosság mintegy 35 száza­léka — egymillió-kétszáznegy­­venezer kötetet, a többi 105 helységben valamivel több mint egymillió-hétszíázezret kölcsö­nöztek tavaly. Távlati fejlesztési terv Elnézést kérünk olvasóinktól a sok számadatért, de szeretnénk, ha minél többen tudnának a ta­nácsi könyvtárakban végzett munka nagyságáról, jelentőségé­ről. Tudjuk, hogy a statisztika olykor torzít, talán itt-ott szé­pít is, de a lényeget fejezi ki: Bács-Kiskun megye könyvtár­ügyének legfontosabb területe számottevően fejlődött az utóbbi években. Külön foglalkozunk majd a szakszervezeti és is­kolai könyvtárakkal. Most csak annyit róluk, hogy ezek is ha­tékonyabban dolgoznak mint bár­mikor korábban. Az eddigiek is bizonyítják, hogy a megyében felismerték a könyvtárügy fontosságát. Néhány héttel ezelőtt színvonalas elem­zés után a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága elfogadta a távlati fejlesztési tervet. Lapunk­ban részletesen ismertetjük majd az előremutató, gondosan ki­munkált határozatokat. Most a megnyilvánuló szemlélet érzékel­tetésére dr. Gajdócsi Istvánnak, a megyei tanács elnökének záró­szavaiból idézünk: „Egészen nyilvánvaló, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés indokolja, a tudományos, technikai forra­dalom pedig egyenesen követeli, hogy felismerjük a könyv sze­repét, fontosságát. A legfonto­sabb információs eszközt kapjuk a könyvben.” Heltai Nándor ÚJ FOLYTATÁSOS REGÉNYÜNK: Lépcső az Hétfői számunktól kezdjük cl közölni Papp Zoltán kalandos történetét feldolgozó írását, mely­nek címe: „Lépcső az alagsorba”. A história a harmincas években kezdődik egy vidéki alföldi városban, és ott is fejeződik be 1970 nyarán. A folyóparti villanegyedben hat, különös stílus­ban épült villa áll egymás mellett. alagsorba Hogyan kerültek ide? Miért lengi körül őket a ti­tokzatosság építésük után még jó három évtized­del is? E villákkal emberek sorsa kapcsolódik össze — vajon miért? Erre ad feleletet a fordulatokban bővelkedő írás, amely remélhetőleg felkelti majd olvasóink ér­deklődését. • A Petőfi Sándor ezüstérmes szocialista brigád, amelynek tagjai Szalontai Feri bácsira, az üzem volt portására is gondolnak a jó munka mellett. (Szabó Ferenc felvételei.) A szállítás szolgáltatás is! Tanácsi könyvtárak Bács-Kiskun megyében

Next

/
Thumbnails
Contents