Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-20 / 297. szám
1973. december 20. • PETŐFI NE?E 9 3 A jövő évi költségvetésről tárgyal az országgyűlés Faluvégi Lajos expozéja Az 1974. évi állami költségvetés kidolgozásakor áttekintettük a IV. ötéves tervidőszak eltelt három évének gazdasági folyamatait és a következő két év várható változásait. A közelmúltnak és a jövőnek ez az elemzése, a szocialista építés helyzetképe arról győz meg, hogy haladásunk a világos, egyértelmű társadalmi és gazdasági céloknak, a középtávú tervekben testet öltött gazdaságpolitikának és az előnyeit egyre jobban megmutató irányítási rendszernek köszönhető. Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén vizsgálta a tavaly novemberi határozat megvalósítását, az 1974. évi népgazdasági terv és a költségvetés irányelveit. Kiemelte, hogy meggyorsult és újabb lendületet kapott a X. kongresszus határozatainak végrehajtása, s — e folyamat részeként megállapította —, hogy a gazdasági építőmunkában az 1973. évi és a IV. ötéves terv eredményes végrehajtása folyik. A nemzeti jövedelem két leggazdagabb forrása az ipari és mezőgazdasági termelés. Az ipar nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásának háromévi tényleges és jövő évre tervezett 7,2 százalékos fejlődése a IV. ötéves tervben meghatározott szint 2—3 százalékos túlteljesítésére utal. A legszembetűnőbb szerepe ebben az egyre nagyobb tért hódító vegyiparnak van. Biztonságot nyújt a villamosenergiaipar átlagosnál erőteljesebb bővülése. A textilipari rekonstrukció eredményeit pedig az üzletek és áruházak napról napra gazdagodó áruválasztékában tapasztalhatjuk. A mezőgazdaság nemzeti jövedelem-termelésének átlagos 5—6 százalékos növekedése az ütemet tekintve már eddig is több mint kétszeresen meghaladja a IV. ötéves tervben számítottakat, s a jövő évre tervezett 4,4 százalék újabb hozzájárulás a túlteljesítéshez. Céltudatos intézkedéseink hatására az állattenyésztés gyarapodása a növénytermesztés előtt jár, kivéve a most záródó évet. Bár. még erről szólva sincs okunk sok panaszra, hiszen jelentősebb visszaesés nélkül sikerült leküzdeni az állatjárvány következményeit, megszüntetni a húsellátás kisebb zavarait, s eközben a gabona terméseredménye is évről évre nagyobb. Négy év adataiból az körvonalazódik, hogy az ötéves tervben számítottnál nagyobb nemzeti jövedelem-növekedés ellenére a belföldi végső felhasználás bővülése a várttól elmarad. A hazai felhasználást illetően az a fő kérdés, hogy mennyit fordítunk a termelés bővítésire és mennyit a lakosság fo-. gyasztási igényeinek kielégítésére. Az 1971. évi kelleténél nagyobb felhalmozási tevékenységet — említett intézkedéseinket követően — 1972-ben már csökkenő ütem, 1973-ban szerény bővülés és jövőre élénkülés jellemzi. Ami a lakossági fogyasztást, az életszínvonalat illeti, 1973- ban, főként központi intézkedések hatására, gyorsult az egy főre jutó reáljövedelem növekedése: 4—4,5 százalékos. Jövőre 5—5,5 százalékot akarunk elérni. Az ország pénzügyi helyzete és egyensúlya — 1972-höz képest — jobbá vált az idén. Egész són tényező enged erre következtetni: külkereskedelmi és fizetési mérlegünk többlete; a némileg mérséklődő költségvetési hiány; a fizetésképtelen vállalatok számának csökkenése; a lakossági jövedelmek és kiskereskedelmi készletek tartós összhangja; az immár 60 milliárd forintos lakossági beté‘állomány. Javult az ország pénzügyi helyzete Az 1974-es esztendő pénzügyi előirányzatait, főleg ezek változásait vizsgálva két körülményt kell nyomatékosan érzékeltetni. Az egyik az, hogy népgazdasági tervünk szerint fokozni akarjuk a felhalmozás és a fogyasztás ütemét. A másik: a rendkívüli külső tényezők, amelyek nem teszik könnyebbé helyzetünket. A világpiaci infláció fennmarad, sőt folytatódik. Ebből következően, a költségvetésben a szokásosnál több a bizonytalanság, egyenlege a nagyobb hitelfelvétel ellenére is alig lesz jobb az 1973. évinél. 1974-ben a költségvetés hiánya: 2,3 milliárd forint, amit a szokásos módon, hitelforrás kból fedezünk. A törvényjavaslat szerint a bevételek 12,8 százalékkal növekednek és 261,4 milliárd forintot érnek el. A költségvetési kiadások 12.6 százalékos emelkedése és 263.7 milliárd forintja csak a józan aránytartással megállapított gazdasági és társadalmi feladatok megvalósításához nyújt fedezetet. A kiadási oldal híven kifejezi a tervben foglalt követelményeket és ezeknek a népgazdasági folyamatokra gyakorolt hatását. Egyrészt a beruházások mozgalmasabbá válását mutatja, hogy csak a költségvetésből — a mezőgazdasági szövetkezetek beruházási támogatásával együtt — az előző évinél 11 s ázsiókkal több, 53 milliárd forint áll felhalmozási célokra rendelkezésre. Másrészt a termelés és az áruforgalom zökkenőmentességét biztosítják azok a pénzügyi műveletek, amelyek a támogatások tervezett, 18 százalékos növekedését és 78,8 milliárd forintos nagyságrendjét magyarázzák. A harmadik folyamat a reáljövedelem gyorsulása. ami összefügg a közületi kiadások, a társadalmi közös fogyasztás közel 10 százalékos emelkedésével, s 1974-ben 106 milliárd forintos összegével. Nőtt a forint nemzetközi reálértéke Áruforgalmunk kétharmadát a szocialista országokkal bonyolítjuk. ezért a népgazdaság kevésbé van kitéve a tőkés piaci helyzet szélsőségeinek. A valutaválság káros hatásai megfelelő külkereskedelmi és devizapolitikával részben ellensúlyozhatok. A tőkés világban végoemenő pénzértékváltozási folyamat "mellett a forint nemzetközi reálértékének viszonylagos növekedéséről számolhatunk be. A tőkés országok belső inflációjának gyorsulása és kiterjedése a nemzetközi kereskedelemre általános árszintemelkedést okoz a világpiacon. Olyan jelenségekről van itt szó, amilyeneket még néhány évvel ezelőtt nem tapasztalhattunk. Egyik évről a másikra egyes vegyipari termékek ára 40—50 százalékkal, a könnyűipari alapanyagoké 25—30 százalékkal, a kohászati termékeké 30 százalékkal emelkedik. Ha az importárváltozásoktól népgazdaságunk nem is képes elzárkózni, hatásaitól a lakosságot, a felhasználókat jórészt megkíméli a költségvetés. Erre a célra az állam 1973-ban 5,3 milliárd forintot fordított, jövőre pedig ennek kétszeresét irányozza elő. Ezek nélkül az állami támogatások nélkül a fogyasztói árak emelkedése 6—7 százalékos lenne. A nem átmeneti, nem spekulációs okokra visszavezethető, hanem tartós világpiaci áremelkedést, ha néha az állami szabályozás közbejöttével is, de a hazai termelői áraknak nyomon kell követniük. A pontos értelmezés miatt hozzáteszem, hogy elvileg a tartós emelkedések egy részét nemcsak a termelői, hanem a fogyasztói árakban is érvényesíteni kell. Rögtön kijelenthetem azonban, hogy amikor a gyakorlatban ilyen intézkedésre sor kerül, azt nagyon gondosan mérlegeljük és különféle más intézkedésekkel ellensúlyozzuk, mert a fogyasztói árszínvonal stabilitása, a tervezett életszínvonal-emelkedés biztosítása a továbbiakban is fontos, mi több, alapvető követelmény. Közismert a tőkés országokban végiggyűrűző energiaválság és spekuláció, ami rohamos iramot diktál a kőolajáraknak. Ehhez a tőkés monopóliumok jócskán hozzájárulnak: a rendkívüli világpolitikai körülményeket kihasználva, mesterségesen fokozzák a hiányt, a magasabb ár és extraprofit reményében. A nálunk felhasznált olaj zöme a Szovjetunióból, kisebb része itthonról származik. Ma még más területekről csekély az. import aránya. Ezért a kormány a jelenlegi helyzetet olyannak ítéli, hogy a folyamatos termeléshez elegendő olajjal rendelkezünk. Közgazdasági kapcsolatainkban elsőrendű feladatunk, hogy a szocialista országokkal, a KGST-partnereinkkel szemben vállalt kötelezettségeinket maradéktalanul, tervszerűen teljesítsük. Ez 1974-ben a kivitel 3— 5 százalékos bővülésével jár. Erről szólva azonban fontos hangsúlyozni, hogy a nem korszerű és nem gazdaságos export visszaszorítása minden relációban megfellebbezhetetlen követelmény. Az idén a hitelek több mint háromnegyedét a mezőgazdaság vette igénybe. Reméljük, a következő esztendőben az ipar és a mezőgazdaság arányosabban él a lehetőségekkel. Számításaink szerint 1974-ben a vállalatok és szövetkezetek eredménye 13 százalékkal, a költségvetés e szervezetektől származó bevételei 10,2 százalékkal magasabbak az ideinél. Ha a költségvetés vállalatoktól származó jövedelméből levonjuk a nekik adott támogatásokat, akkor a központi pénzalap bevételei csak 6 százalékkal, az előző évekénél kisebb mértékben növekednek. Minden gazdálkodó szervnek tudnia kell, hogy tervezett nagyobb feladataink teljesítéséhez az eddig megszokott vállalati jövedelmezőség-javulás messze nem elegendő, következésképp, ennek gyorsítására, különösen pedig a ráfordítások, a termelési és forgalmazási költségek csökkentésére van szükség. Tervszerűbb, szervezettebb beruházási tevékenység A beruházások 1974. évi terve folyóáron 117—118,5 milliárd forint, 10 százalékkal magasabb az idei várható teljesítésnél. Az 1973-ban folyamatban levő 61 egyedi nagyberuházásból 28-nak • Faluvégi Lajos pénzügyminiszter kellene e hó végéig befejeződnie. Közülük 24 elkészül; olyanok is, amelyeket már az előző években használatba vettek, de még befejező és pótmunkákat végeztek rajtuk. Technikai adottságaink mai színvonalán a termelés egységnyi növeléséhez egyre több állóalapra van szükség, bár a különböző ágazatokban erősen eltérő mértékben. A termelékenység tehát mind nagyobb és nagyobb befektetések árán emelkedik. Üj nagyberuházásaink — például a paksi atomerőmű, a Magyar Viscosagyár új üzeme, az adriai kőolajvezeték — is igen költségesek és magas műszakigazdasági felkészültséget kívánnak. Sok még a tennivaló beruházási tevékenységünk tervszerűségében, szervezettségében, gépesítettségében. Erre figyelmeztet, hogy az egyedi nagyberuházások megvalósítási ideje sokszor egy évvel, másfél évvel is hoszszabb a tervezettnél, s például az ebben az ötéves tervben indult 15 egyedi nagyberuházás az eredetileg tervezett 25 milliárd forint helyett előreláthatóan 29 milliárd forintba kerül. Az intenzív gazdálkodásnak megfelelő műszaki termelési szerikezet érdekében a kormány hat nagyvállalat nem gazdaságos gyártmányszerkezetének, korszeszerűtlen technológiájának bonyolult kérdéskörével már többször foglalkozott. A termelési szerkezet gazdaságosságának javításával nemcsak a kormány foglalkozik, hanem a minisztériumok és legalább anynyira a vállalatok is. A vállalatoknál még sok helyen meglevő munkaerő-tartalék feltárásának már évek óta nagy lehetőségeit kínálja a múnka- és üzemszervezés. Ma már nagyon kedvező példákat is ismerünk. A Szerszámgépipari Művek Soroksári úti gyáregysége például a tömeges, a korszerűbb rendszerben szervezett alkatrészgyártással a termelési költségeket 4—5 százalékkal csökkentette, a forgácsolási kapacitást 1,5-szeresére bővítette. Hol számítógépre, hol jobb szervezésre, de számos helyen még ezekre sincs szükség annak a tartaléknak a feltárásához, hogy a gyakori semmittevés, a munkára történő várakozás sok munkahelyen jócskán „belefér” az időbe. A tevékenységhez — és ennek népgazdasági eredményéhez — képest helyenként túl magas a létszám, a gazdálkodásban túl sok a lazaság, a munkafegyelmet is bomlasztó gondatlanság. Sok helyütt viszont valóságos jrobléma a munkaerőhiány, amely veszélyezteti a gépek kihasználását. Az optimális kapacitáskihasználás a munkaerő-gazdálkodással azonos jelentőségű. A termelés bővítésének sok esetben leggazdaságosabb módja a meglevő berendezések jobb kihasználása. A gazdaságos termékszerkezet, az olcsó és korszerű beruházás, és ésszerű munkaerő-gazdálkodás és kapacitáskihasználás nemcsak az iparban követelmény. A mezőgazdasági támogatásoknak, beleértve a fejlesztéseket is, fontos szerepük van a fogyasztói és feldolgozóipari szükségletekhez igazodó mezőgazdasági termelési szerkezet kialakításában. Különösen a cukorrépa-, a zöldség- és a burgonyatermelés, valamint a szarvasmarha- és sertéstenysésztés az, ahol a kormány a támogatásokon és hiteleken túl felvásárlási ármeléssel is fokozta a termelők érdekeltségét. Arra is gondoltunk a hitelkedvezmények megállapításánál, hogy jövőre az olyannyira gazdaságos üzemen belüli feldolgozás is lendületesen bűvüljön. A szakosított szarvasmarha- és sertéstelepek létrehozásával egyidőben sokhelyütt nem számoltak az állatállomány-bővítés anyagi-pénzügyi szükségleteivel. Nagy megtakarítást, hatékonyságnövekedést hoz majd ha például a szarvasmarha-állomány oly mértékben szaporodik, hogy a ma még 20—25 százalékban üres férőhelyeket teljes egészében kihasználjuk. A növénytermesztés korszerűsítésében szép eredmények születtek, de a munka dandárja még hátravan. A gazdaságoknak, a gabona- és a ikukoricatermeszrtéshez hasonlóan, más terményeknél is ki kell választaniuk azokat a fajtákat, termelési módszereket, amelyek révén e termények átlaghozamával is felzárkózhatunk a közepes, esetleg az élenjáró európai szinthez. Az iparszerű, zárt termelési rendszerek, amelyek a legjobb termelési körülményeket együtt teremthetik meg, gyors ütemben terjednek, s jövőre megkétszereződnek. A zárt rendszer jó üzemszervezéssel, technológiai fegyelemmel párosulva ugrásszerűen — a kukoricánál például 20—25 százalékkal növeli a termésátlagot. A reálbérek és az árak alakulásáról A gazdálkodási kilátások, amelyeket csupán körvonalaztam, minden állampolgárunkat azzal a bizonyossággal tölthetnek el, hogy biztosítottak a jobb életkörülmények anyagi feltételei. 1974rben — mint azt már említettem — 5—5,5 százalékra tervezzük a reáljövedelem növekedésének ütemét. Mit sűrít magába az életszínvonalnak ez az összetett mutatója? Elsősorban 3,7 százalékos reálbér-emelkedést, vagyis a népgazdasági átlagos kereseti színvonal több mint 5 százalékos nagyobbodását, 2 százalékot meg nem haladó fogyasztói árnövekedés mellett; másodsorban a társadalmi közös fogyasztás majdnem 10 százalékos bővülését. 1974-ben is folytatjuk azt a bevált gyakorlatot, hogy megszüntetünk néhány, a népgazdaságban kialakult béraránytalanságot. A II. negyedévtől a kormány 8 illetve 6 százalékkal emeli az állami szektor iparon és építőip'aron kívüli ágazataiban ipari és építőipari tevékenységet folytató munkások bérét; 5 százalékkal az állami ipar és az építőipar nem fizikai munkát végző kisegítő dolgozóiét. Természetesen a vállalatoknak jövőre is lehetőségük lesz saját forrásaikból a bérek növelésére. 10—15 százalékos béremelés jut a gazdasági és igazgatási helyi költségvetési szerveknek: ide tartoznak többek között a tanácsi költségvetési üzemek, az állategészségügyi intézmények és a növényvédő állomások dolgozói. Átlagosan 20 százalékkal emelkedik a költségvetési és vállalati kutatóintézetek kutatóinak, 10 százalékkal az egyéb munkakörben dolgozóknak a bére. Számottevő lesz a bérnövekedés a színházaknál és a színház jellegű intézményeknél. Az államigazgatás új bér- és címrendszerének bevezetésére is sor kerül július 1-én, a tavaszi országgyűlésen szóvátett kérdés megoldásával, a tanácsi dolgozók bérének átlagos 15 százalékos rendezésével együtt. A bérsinelés mértéke 5—15 százalék a többi helyi államigazgatási szerveknél: mint például a népi ellenőrzési, a statisztikai apparátusban és az igazságügyben az adminisztratív dolgozóknál. A központi és a vállalati béremelések, a mezőgazdasági áruértékesítésből származó jövedelem, valamint a pénzbeni juttatások 14 százalékos bővülése alapján a lakosság pénzbevételei 9 százalékkal emelkednek. Ebben szerepe van annak is. Hogy a törlesztési tervnél korábban, 3Z- év végéig folyamatosan visszafizetjük a békekölcsönöket. B gyors jövedelemnövekedés a kiskereskedelmi áruforgalom lendületes fejlődésén kívül a lakossági megtakarítások gyarapodását" is- elősegíti, más oldalról a lakossági hitelek iránti kedvet élénkíti. Némelyeknél nemcsak gyors a jövedelemnövekedés, hanem indokolatlanul magas is. A lakossági adóztatás szabályozásában ezért a jövőben is tovább haladunk azon az úton, amely a szocialista társadalom elveiből fakadó, igazságosabb jövedelemelosztást érvényesíti a gyakorlatban. A kormány az idén kötelezettséget vállalt arra, hogy a fogyasztói árszínvonal: 3;6 százalékkal nagyobb mértékben nem emelkedik, s ezt az ígéretet betartottuk. Társadalompolitikai célkitűzések Társadalompolitikai céljaink megvalósításával összhangban fokozódik a társadalmi közös fogyasztás jelentősége. 1974-ben a pénzbeni juttatások és az intézmények működtetése, felújítása — tehát az úgynevezett közületi kiadások — 106,1 milliárd forintot érnek el, amelyből 28,2 milliárd forint a tanácsok gazdálkodási körébe tartozik. 12 százalékkal bővül a társadalombiztosítási ellátás. 9 százalékkal az oktatási, közművelődési és tudományos intézmények, 7 százalékkal az egészségügyi és szociális ellátás kiadási előirányzata. Beruházásokra 15,9 milliárd forint áll rendelkezésre: a kulturális beruházások 17 százalékkal, az egészségügyiek 22 százalékkal haladják meg az előző évit. A IV. ötéves terv két legnagyobb szociálpolitikai programja a népesedéspolitika és az idősekről történő gondoskodás. Ez utóbbi tekintetében az idén is növeltük a szociális otthonok, az öregek napközi otthonainak számát és a társadalombiztosítási kiadásokat, de a régi nyugdíjrendszerből eredő problémák átfogó rendezését csak 1975-re ígérhetjük. A jövőben a kormány által meghirdetettek végrehajtásaként 550 millió forintot folyósítunk a költségvetésből a családi pótlék, 460 millió forintot a gyermekgondozási segély, 250 millió forintot az anyasági segély növelésére, ‘ és mintegy 100 millió forintot azért, mert a gyermekápolási táppénzt szélesebb körben lehet igénybe venni. A gyermekintézményi hálózatot is olyan mértékben kell bővíteni, hogy a népesedéspolitikai intézkedések ne növeljék az amúgy is meglevő feszültségeket. Jövőre a gyermekgondozási segély és a bölcsődei ellátás a 3 évesnél kisebb gyermekek több mint felénél oldja meg az elhelyezésükkel, nevelésükkel járó gondokat. A 3—6 éves gyermekek majdnem 70 százaléka járhat óvodába. Ezek a lehetőségek még mindig nem elégségesek, hiszen előnyeiket nem élvezheti valamennyi érdekelt gyerek és család. A bölcsődék esetében 4 év adataiból arra következtethetünk, hogy a tervidőszak első éveiben jelentkező lemaradás ellenére a bölcsődék befogadóképessége végül is eléri a IV. ötéves tervben előirányzott mértéket. Jövőre megoldódik a tanácsoknak az a gondja is, hogy miből finanszírozzák a tervén felül létesített óvodai helyek fenntartását. Ehhez ugyanis több mint 100 millió forint külön állami hozzájárulást kapnak. Nehéz, hosszantartó feladatra vállalkoztunk a közoktatás fejlesztési programjának kialakításával és megvalósításával. 'A kulturális élet és az oktatási rendszer általános fejlesztése mellett a következő esztendőben ismét további minőségi javulást segítünk elő: 140 millió forinttal támogatjuk az általános iskolák anyagi ellá'ási színvonalának emelését, a felszereltségben levő színvonalkülönbségek mérséklését. A fizikai dogozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulására — a folyó tanévben először — tízezer ifjú számára évi 2—4000 forintos középiskolai tanulmányi ösztöndíjat alapítottunk. Nagy a politikai és társadalmi szerepe a tanácsi irányítás alá kerülő szakmunkásképzésnek és a szakmunkásokat felsőfokú tanulmányokra előkészítő tanfolyamoknak is. Az 1971-ben alkotott egészségügyi törvény végrehajtásaként az ellátási színvonal viszonylag kiegyensúlyozottan fejlődik. Az egészségügyi fejlesztés kényes pontja a kórházi beruházás és a körzeti orvosi ellátás. A IV. ötéves terv eddigi éveiben a beruházások elhúzódása, szervezési és más okok miatt elmaradás tapasztalható a kórházak befogadóképességének növelésében. 1974-ben valamenynyit pótolunk az elmaradásból, amiben jobbára a pavilonépltkezések segítenek. Remélhető, hogy a következő két évben befejeződik a nagykanizsai, a nagyatádi, a kisvárdai, a szegedi, a kecskeméti, a szombathelyi és a miskolci kórházberuhá ás, és megkezdi működését a kiskunhalasi kórház is. A most záruló esztendőben a tervezettnél 3—4 ezerrel több lakás épül, 1974-ben pedig 85—86- ezer lakás készül el. Ez erősíti várakozásunkat, hogy minden bizonnyal felépítjük a IV. ötéves tervre előirányzott 400 ezer lakást. A többszintes lakásépítkezésekhez nyújtott kedvezményes hitelek, az új pénzügyi feltételek, az állami vállalatoknál dolgozó munkások lakásépítésének támogatása egyaránt hozzájárult ehhez az eredményhez. Ez utóbbi támogatási forma már az első évben 1750 munkáscsaládot juttatott lakáshoz. Lakásépítési célokra a tanácsoknak az ötéves tervben előirányzottnál 1,6 milliárd forinttal nagyobb összeg. 13,4 milliárd forint áll rendelkezésükre 1974-ben. Ahhoz, hogy fejlődésünk még gyorsabb és hatékonyabb legyen, az szükséges, hogy a jövő évi terv és "költségvetés végrehajtásának legfőbb tennivalóit a gazdasági vezetés és végrehajtás minden posztján jól ismerjék és érvényesítsék. A törvényjavaslat bemutatásakor ezeket szeretném a tisztelt országgyűlés plénumán a közvélemény figyelmébe ajánlani: O Jelentősek és tovább növekednek a népgazdaságnak azok a terhei, amelyeket a fejlesztési terveknél számításba vett, de a megvalósításnál nem realizált vállalati jövedelmek pótlása jelent, vagy amelyek az elhatározott célok terven felüli megvalósítási költségeiből adódnak. Ezek olyan veszteségek, amelyek csökkentik az új célokra fordítható forrásokat és végső soron fékezik a gazdaság növekedési ütemét. Alapvető érdekünk, hogy e helyzeten változtassunk, aminek egyetlen útja a befektetések hatékonyságának az eddiginél gyorsabb növelése. OMai fejlettségünk szigorú határt szab az igények kielégítési szintjének is. Erősíteni kell tehát azt á követelményt, hogy a célokat társadalmi, gazdasági fontosságuk szerint rangsorolj üli, anyagi erőforrásainkat e szerint osszuk el, a megvalósításban pedig a takarékos megoldásokat válasszuk. A gazdálkodásban nagyobb figyelmet kell szentelni a jövedelmezőséget befolyásoló tevékenységnek. a költségcsökkentésnek, az ésszerű kapacitás-kihasználásnak, a vásárlási és értékesítési árak előnyös alakításának. OA gazdaságosabb — minden piacon versenyképes termékszerkezet kialakításában az eddiginél nagyobb szerepet kell szánni a nemzetközi termelési kooperációnak, mindenekelőtt a szocialista integráció keretében, de más viszonylatban is. OA jövő évi terv és költségvetés néhány tekintetben az eddiginél is összetettebb feladat elé állítja a gazdasági vezetőket. Ezért nagyon fontos, hogy a vállalatok és költségvetési intézmények gondosan mérjék fel a gazdálkodásukra ható tényezőket, előrelátó és jól megalapozott végrehajtási programot dolgozzanak ki terveik megvalósításához. Az 1974. évi népgazdasági terv és az állami költségvetés ennek a programját tartalmazza és új sikereket ígér, ezért kérem a tisztelt országgyűléstől a törvényjavaslat elfogadását.
