Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-20 / 297. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. december 20. OLVASÓINKÉ A SZÓ PUSZTÁBA KIÁLTOTTAM? A Petőfi Népe ez év július 7-i számának ugyanezen rovatában jelent meg a Hová tűnt az a fránya zsír ceruza? című írásom. Ebben kifogásoltam, hogy hóna­pokon át hiába keresek az üzle­tekben kék és piros színű zsír­ceruzát. Reménykedtem, a pana­szom nyilvánosságra hozatala révén mihamar rendeződik e probléma. Most azt kell sajná­lattal közölnöm, hogy túlságo­san optimista voltam ez ügyben. Az iron tudniillik azóta is hiány­cikk. Közölt levelem tehát alig­ha jelentett egyebet, mint pusz­tába kiáltást, hiszen a hivatali reagálást máig nélkülözi. Nemrégen külföldön jártam, s ott bizony vásárolhattam volna néhány zsírceruzát, ha ak­kor sejtem, hogy a PIÉRT Ke­reskedelmi Vállalat semmit sem. tesz a szóban forgó írószer újbó­li forgalmazása érdekében. (Balázs József, Kalocsa, Petőfi u. 151.) KÖSZÖNET A DÉGÁZ-NAK Egyik munkatársam, a csök­kent munkaképességű Tóth Im­re — aki három kiskorú gyer­mek apja — nemrégen azzal a kéréssel fordult a Dél-magyar­országi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat kecskeméti kirendeltsé­géhez, hogy engedélyezze pro­pán-bután gázkészülék haszná­latát családja számára. Az új gázpalack jövő évben történő kiutalásáról szóló értesítés kéz­hez vétele után viszont nagyon elkeseredett. Nekem, mint az üzemi szakszervezeti bizottság tagjának mondta el, mennyire szükséges lenne háztartásának korszerűsítése, mivel saját ma­gának és beteges feleségének roppant sok munkát jelent a széntüzelésű tűzhely Kezelése, amely pedig elengedhetetlen fel­tétele az otthoni főzésnek, víz­­melegítésnek. Majd közölte: gázkészülék használatával egy­­csapásra megszűnnének napi gondjaik. Kollégám mondandójának lé­nyegét levélben továbbítottam a szóban forgó kirendeltséghez, az­zal a megjegyzéssel, hogy az in­dokokat lehetőség szerint vegyék figyelembe igénylése kielégítésé­nek elbírálásánál. Ezt követően, igen rövid idő elteltével ismét felkeresett Tóth Imre, s öröm­mel újságolta, hogy a kérése tel­jesült, ugyanis soron kívül meg­kapta a palack megvételére, il­letve üzemeltetésére jogosító hivatalos papírt. Segítőkészségről árulkodó, pél­damutatóan humánus intézkedé­sükért' ezúton mondok köszöne­tét a DÉGÁZ kecskeméti kiren­deltsége vezetőinek. (Olajos Mihályné, Kecskemét, Matkói u. 2/a.) A SKODA-BUSZRÓL — UTASSZEMMEL Az utóbbi időben tetszetős külsejű, modem konstrukciójú, tágas autóbuszok kapcsolódtak be a kecskeméti helyi közleke­désbe. Nem kis örömünkre egy­re több vonalon járnak már ezek a Skoda gyártmányú ko­csik. Én is — sokadmagammal nap mint nap az úi járműveken utazom a Műkertvárosból mun­kahelyemre és onnan vissza. Most közreadom ezzel kapcso­latos tapasztalataimat, amelye­ket az illetékesek figyelmébe ajánlok: Mint már említettem is, a Skoda-buszok utastere igen tá­gas. Az ok: kevés az ülőhely. Következésképpen, a leggyako­ribb esett, hogy állva muszáj ütázríí. Csupán aktatáskával, vagy bevásárló szatyorral a kéz­ben még elviselhető mindez, kisgyereket a karon cipelve azonban már fáradságos egyen­súlyozni. Sajnos, legutóbb is ezt kellett tennem, s mivel tumul­tus volt, így az első ajtónál vol­tam kénytelen „lehorgonyozni”. Meg is jártam, ugyanis a sofőr nem engedett ott leszállni. Hiá­ba érveltem, hogy a gyerekkel együtt nem tudtam a tömegben hátrább menni, ő hajthatatlan maradt. Végül is nagynehezen eljutottam a középső ajtóig, s azon át hagytam el a kocsit. Tudom, hogy szabály írja elő a fel- és leszállást, adott esetben azonban egy csipetke emberség­gel lehet helyettesíteni a rideg paragrafust. A másik észrevételem a kocsi belső szerkezetét érinti. Igen ma­gasan vannak a kapaszkodók. Szerénységem amolyan közép­­termetű, mégis körülményes fo­gódznom. mivel az ilyen célt szolgáló fémrudak a padlózattól több mint két méterre vannak felszerelve. Ennél is fentebb ta­lálhatók a jelzőgombok, amelye­ket csak az esernyőm végével tudok megnyomni. Ilyen kellék persze nincs mindig kéznél... (Farkasné, Kecskemét, Műkertváros) LEGYENEK RÉSEN A KERESKEDŐK! A közelmúltban nemcsak a megyei újság, de az országos la­pok is bő terjedelemmel fog­lalkoztak a forgalomban levő hazai gyártmányú áruk minősé­gével kapcsolatos feladatokkal. Megállapításaik szerint az ipar­nak és a kereskedelemnek egy­aránt érdeke, hogy ne jusson a vásárló hibátlan termékhez. Minderre csak az eddigieknél fokozottabb ellenőrzés jelenthet garanciát — summázták írásai­kat a szerzők. Véleményükkel egyetértek. Hogy most mégis tollhegyre tűzöm e témát, an­nak oka a gyakorlat, amely né­hol — például Kalocsán — még nem - megfelelően követi az el­veket, a jó döntéseket, határo­zatokat. Itt van például az oly sokszor bírált cipő. Az alábbi esetet — egy a sok közül — a saját bőrömön tapasztaltam: A városi szaküzletben kétszáz­ötvenkét forintért vettem meg egy pár férfifélcipőt. Talán egy hónapig sem viseltem, amikor levált a talpa. Visszavittem az üzletbe, ahol —■* mondanom sem kell — nem fogadták kitörő lel­kesedéssel reklamációmat. Sőt, elmondták: a készletben is ta­lálható még több ilyen hibás áru. Nos, ez utóbbi információ na­gyon elkeserített engem. Elke­serített, hiszen arról győzött meg, hogy a bevezetőben emlí­tettek itt még csak írott maiasz­tok. A kereskedők ugyanis alig­ha vizsgálták át tüzetesen, meg­felelően a kapott termékeket, következésképpen elfogadtak hi­bás árut is. Pedig ha a kényel­mesnek tűnő raktározás helyett résen vannak az áruátvételnél, a történtekre nem kerül sor. De rajtuk múlik, hogy hasonló saj­nálatos eset ne forduljon elő sem Kalocsán, sem másutt. (Kiri József, Kalocsa Vigadósor 14.) NYUGALMAT ÉS TISZTA LEVEGŐT! Sokak nevében írom e soro­kat. Mindazok gondját, kérését tolmácsolom, akik a megyeszék­hely belvárosához tartozó Bocskai utcában laknak. Miről is van szó? Az említett utcában — ahon­nan nemrég települt ki a Volán darabárus szolgálata — fuvaro­zórészleget nyitott az egyik kör­nyékbeli termelőszövetkezet. Rendszeresen nagy itt a forga­lom. jönnek-mennek a gépko­csik. Motorjaik zajt okoznak, ki­pufogógázukkal pedig jelentő­sen szennyezik a levegőt. A SZERKESZTŐI ÜZENET nyüzsgés elűzi nyugalmunkat, a szennyezett levegő miatt viszont a lakásunk szellőztetése megol­datlan. Szólni kell arról is, hogy időn­ként szemetes az utca. Nem a lakók szórják szerte szét a hul­­ladéKot, hanem néhány teher­gépkocsiról söprik azt le, amint néhányszor már láttunk ilyen je­leneteket. Ezúton kérjük az illetékese­ket, tegyenek rendet a mi ut­cánkban is. (Lakos Gáspárné, Bocskai u. 18.) Kardos Antal, Kecskemét: Pa­naszát illetékességből juttattuk el a Szegedi Postaigazgatóság­hoz, amelynek helyettes vezetője, dr. Hódi István tájékoztatta la­punkat megállapításáról. Esze­rint a vonatkozó rendelkezés le­hetővé teszi, hogy a helységek külterületeire címzett távirato­kat levélként kézbesítse a posta. Ilyenkor gyakorta viszi a külde­ményt alkalmi postás, akinek kézbesítési költségét a címzett­nek kell fedezni. Az ön eseté­ben is ez történt a kérdéses na­pon, amikor tíz forintot fizetett a Kaskantyúról érkezett távirat átvételéért. összeállította: Velkci Árpád • A 20 tonnás hűtőkocsi ugyancsak keresett árucikk kül- és belföldön egyaránt. Bútorszállító járművek Lengyelországnak A Budapesti Jármű Szövetkezet kalocsai telepén katonás rendben sorakoznak a Lengyelországnak gyártott 20 tonnás bútorszállító kocsik. Az idei megrendelés összesen 83 kocsira szólt, amit le is szállítottunk — tájékoztatott bennünket Bodócs László üzem­vezető főmérnök. — Az utolsó 23 darab azóta már meg is ér­kezett rendeltetési helyére. 1974-ben még 23 bútorszállító ko­csit gyártunk. Erről a megrendelésről azonban még csak tár­gyalnak a szövetkezet kereskedelmi szakemberei a lengyel partnerekkel. bán negyvenen dolgoznak. Iv- és lánghegesztőik, lemezlakatosok, karosszérialakatosok, autóvilla­mosságiak és a különféle szere­lésre betanított segédmunkások. Jól dolgoznak és jól is keres­nek valamennyien. Nincs közöt­tük sem amerikázó, sem fekete bárány, meg sem tűrnék maguk között. Egy akaraton vannak va­lamennyien. Tisztességes, jó mun­kát Végeznek, céljuk minél hibát­lanabb szerelést kiadni a csar­nokból mégpedig határidőre, sőt ha lehet még előbb. A Május 1. szocialista brigád Minden szombat szabad Idei éves tervük 100 millió forint A 10—12 hold kiterjedésű — részben már beépített és a szük­ségleteknek megfelelően rende­zett — telepet járva az üzem­vezető főmérnök először az 1. sz. szerelőcsarnokba kalauzol. Itt találkozunk a 20 tagú Május 1. szocialista brigád vezetőjével, Ko­máromi Antallal és a szerelő­­csarnok művezetőjével, Sima Lászlóval. A brigád a kalocsai telep leg­erősebb csoportja, s ők végzik a bútorszállító kocsik futószala­gon történő gyártását. A kilá­­lásba helyezett újabb megrende­lést — az említett 23 bútorszál­lító kocsit — a jövő esztendő első negyedében kellene átadni. Irán ugyancsak jó üzletfél: oda az idén tíz darab 20 tonnás ko­csit szállítottak. Az iráni part­nerek igen elégedettek, különö­sen a belső kiképzéssel. A ko- • csikat ugyanis [kárpitozott háló­fülkével is ellátjuk, hogy a kí­sérők és a sofőrök felváltva pi­henhessenek egy-egy hosszabb utazás alatt. Megrendelés van bőven! Bútorszállító kocsijainkat a lipcsei vásáron is kiállítottuk — folytatta tájékoztatást a főmér­nök >—, s természetesen az ér­deklődés sem maradt el: 20 da­rabra kaptunk megrendelést az NDK-ból. A kocsik leszállítása 1974-ben esedékes. Elküldjük azonban egy 18 tonnás bútor­szállító kocsi prototípusát is, mert ezek a könnyűszerkezetű járművek ugyancsak érdeklik a németeket. Megrendelés tehát van bőven. Munkaerő is van elegendő. A telepen dolgozók létszáma ösz­­szesen 225. A 14 munkacsapatból 7 már szocialista brigád. Az al­váz- és futóműszerelő csarnok­A kalocsai telep dolgozóinaik átlag életkora 35 év. A vezető­ket nem más vállalattól hívják, hanem a szövetkezet dolgozói kö­zül választják (a budapesti köz­ponti üzemben a vezetők 60—70 százaléka a munkások közül ikerül vezető állásba, s ez dicsé­retes!). A fiatal Sziráki István például elvégezte a gépipari technikumot és most iparitanuló­szakoktató. Tóth János KISZ- titkár szerelő volt, majd szak­­középiskolát végzett, jelenleg a kalocsai telep diszpécsere. Nálunk minden szombat sza­bad, amit a dolgozók teljesítmé­nye tesz lehetővé. Ha valamelyik csoport netán mégsem végezne péntek estig munkájával, az zokszó nélkül bejön szombaton reggel és pótolja a lemaradást. Ezt már Tesch Rezső, a kalocsai telep igazgatója mondja. A bú­torszállító kocsik útbaindítását intézte, s gondoskodott az átve­vőik a meósok és természetesen a pilóták szállításáról. Közben még azt is elmondja, hogy a kalocsai telepen nemcsak a bú­torszállító kocsikat gyártják, ha­nem még 4—6—8 személyes la­kókocsikat, sőt guruló „komplett” női-férfi fodrászszalont is. Az udvaron láthattuk már az új hű lókocsi mintapéldányát is. A borítólemezek, a préselt­­bordázott vaslemezek a budapesti üzemben készültek és a futó­műhöz szükséges minden olyan alkatrész, amelyek gyártására Kalocsán még nem rendezkedtek be. Talán nem is lesz rá szük­ség — folytatja az igazgató. — Az alvázakat a központból ka­pott szakrajzok szerint állítjuk össze. Itt salakmentes oxidációt maga után alig hagyó elektró­dákkal hegesztik össze a vastra­verzeket. Az alvázat azután kor­róziógátló festékkel szórják be, majd „ráhúzzák” a bordázott lemezkarosszériát, amit még a műanyagszivacs bélelés előtt rozsdásodásgátló anyaggal von­nak be. A csavarokat, az anyá­kat és minden olyan apróbb al­katrészt, amit „megmarhat az idő vasfoga, horganyozunk”, illet­ve galvanizálunk. Saját ikárpi­­tosműhelyünk is van már — az egyik szerelőcsarnok végében. Fejlődünk, gyarapszunk — és nem is lassan! — teszi hozzá mosolyogva. Végül megtudjuk még azt is, hogy a Jármű Szövetkezet éves terve forint értékben az idén elérte a 250 milliót. A kalocsai 5. sz. telep ebből előrelátható­lag 100—108 millió forintot mondhat majd a magáénak. • Az utolsó, lengyel megrendelésre készült bútorszállító kocsikat ké­szítik elő szállításra. • Ezeket a lakókocsikat az olajbányászat és az építőipar vásárolja szívesen a Budapesti Járműszövetkezet kalocsai telepétől. (Pásztor Zoltán felvételei) Érdemes odafigyelni A kölcsönös segítségnyújtás új formája Fél évtizeddel ezelőtt né­hány termelőszövetkezet az összefogás egy sajátos formá­ját határozta el. Eszerint a gazdálkodás átmeneti, kisebb jelentőségű zökkenőinek ru­galmas áthidalására kölcsönös segítséget nyújtanak egymás­nak. Az együttműködésnek két me­gyei közös gazdaság is tagja, Az egyik a tiszakécskei Szabadság, a másik a lakiteleki Szikra Terme­lőszövetkezet. Ez utóbbi mezőgaz­dasági nagyüzem elnökhelyettesé­től. Dékánv Istvántól arról ér­deklődtünk, hogy mit jelent szá­mukra ez a sajátos összefogás. — Évente rendszeresen tapasz­talatcserét rendeztünk, mindig egy másik gazdaságban. Sokat ta­nultunk egymástól, számos hasz­nos módszert vettünk át mi is a többiektől. Természetesen nem­csak ebből áll a kapcsolat. Gaz­daságunk például a székesfehér­vári Szabad Élet Termelőszövet­kezettől konkrétan is sokféle se­gítséget kapott,. A szövetkezet enyhítette takarmánygondjainkat, küldött vetőmagot. Segítettük egymást gépekkel, az áruk elhe­lyezésével, raktárakkal. Előfor­dult, hogy az egyik tagszövetke­zetnek elfagyott a palántája, ak­kor a másik küldött saját kész­letéből. Az ilyen összefogás egy-egy esetben milliókat jelenthet a gaz­dálkodásban. Itt is érvényes az a mondás: aki gyorsan ad, két­szer ad. Ehhez hasonló együttműködési forma, amely most van kialakuló­ban: a kölcsönös támogatási alap. rövidítve KTA. Az erre vonatko­zó működési szabályzattervezetre a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa irányelveket adott ki. Lényege, hogy a támogatási alap­hoz csatlakozó gazdaságok szük­ség esetén egymást kölcsönösen anyagilag támogatják, ily módön biztonságossá teszik a gazdálko­dást. Céljuk az átmeneti zavarok rugalmasabb, sáját pénzforrások­ra támaszkodó, a szövetkezeti ön­segélyezés formájában történő át­hidalása, az egyes gazdasági mű­veletek finanszírozása, illetve a közös szövetkezeti és termelés­fejlesztési célok gyorsabb elérése. Ezeket a szervezeteket a terüle­ti szövetségek mellett hozzák lét­re. A KTA nem jogi személy, az ügyvitelben való közreműködéssel a szövetség szakmai munkatársát' bízzák meg a létrehozók. A csat­lakozáshoz a termelőszövetkeze­tek önkéntes elhatározása alapján, közgyűlési határozat szükséges. A KTA legfőbb szerve a kül­döttgyűlés amely a részt vevő termelőszövetkezetek egv-egy kül­döttéből áll. akiket közgyűlésen négy évre választanak. A küldött­­gyűlésen tanácskozási joggal részt vesz a területi szövetség — elnökség-áltál kijelölt — képvise­lője is. Az alaphoz az évi bruttó jöve­delem egy bizonyos részével já­rulnak hozzá a szövetkezetek. A kölcsönös támogatási alap létrehozására ezekben a napok­ban folynak az előkészítetek A Homokhátsági Mezőgazdasági Szövetkezetek ilyen jellegű szer­vezetével kapcsolatos működési szabályzattervezetet pénteken tár­gyalják meg a küldöttgyűlésen. K. S. Gyémántmezők az óceánban Köztudomású, hogy az Atlanti­óceán két szembenálló végén, Brazília partján és Dél-Afrikában gyémántlelőhelyek vannak. Va­jon nincsen közöttük kapcsolat, afféle interkontinentális híd? Ezt az elgondolást egy geoló­gusokból és geofizikusokból álló csoport ellenőrizte. A szakértők most arra a nézetre hajlanak, hogy az óceán mélyén hatalmas gyémánttelér húzódik. Ebből a feltételezésből az következik, hogy a világ gyémántkészletei több milliószor kisebbek annál, mint ami a víz alatt húzódik, s amelynek szétágazásai több ezer kilométerre nyúlnak ki. A mérhetetlen kincsek kiak­názása a távoli jövő feladata, mivel igen nagy technikai ne­hézségekkel jár. Most még csak az első kísérleteket teszik abban az irányban, hogy olyan robotot tervezzenek, amely felkutatja a telérvonulat pontos irányát.

Next

/
Thumbnails
Contents