Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-20 / 297. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. december 20. OLVASÓINKÉ A SZÓ PUSZTÁBA KIÁLTOTTAM? A Petőfi Népe ez év július 7-i számának ugyanezen rovatában jelent meg a Hová tűnt az a fránya zsír ceruza? című írásom. Ebben kifogásoltam, hogy hónapokon át hiába keresek az üzletekben kék és piros színű zsírceruzát. Reménykedtem, a panaszom nyilvánosságra hozatala révén mihamar rendeződik e probléma. Most azt kell sajnálattal közölnöm, hogy túlságosan optimista voltam ez ügyben. Az iron tudniillik azóta is hiánycikk. Közölt levelem tehát aligha jelentett egyebet, mint pusztába kiáltást, hiszen a hivatali reagálást máig nélkülözi. Nemrégen külföldön jártam, s ott bizony vásárolhattam volna néhány zsírceruzát, ha akkor sejtem, hogy a PIÉRT Kereskedelmi Vállalat semmit sem. tesz a szóban forgó írószer újbóli forgalmazása érdekében. (Balázs József, Kalocsa, Petőfi u. 151.) KÖSZÖNET A DÉGÁZ-NAK Egyik munkatársam, a csökkent munkaképességű Tóth Imre — aki három kiskorú gyermek apja — nemrégen azzal a kéréssel fordult a Dél-magyarországi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat kecskeméti kirendeltségéhez, hogy engedélyezze propán-bután gázkészülék használatát családja számára. Az új gázpalack jövő évben történő kiutalásáról szóló értesítés kézhez vétele után viszont nagyon elkeseredett. Nekem, mint az üzemi szakszervezeti bizottság tagjának mondta el, mennyire szükséges lenne háztartásának korszerűsítése, mivel saját magának és beteges feleségének roppant sok munkát jelent a széntüzelésű tűzhely Kezelése, amely pedig elengedhetetlen feltétele az otthoni főzésnek, vízmelegítésnek. Majd közölte: gázkészülék használatával egycsapásra megszűnnének napi gondjaik. Kollégám mondandójának lényegét levélben továbbítottam a szóban forgó kirendeltséghez, azzal a megjegyzéssel, hogy az indokokat lehetőség szerint vegyék figyelembe igénylése kielégítésének elbírálásánál. Ezt követően, igen rövid idő elteltével ismét felkeresett Tóth Imre, s örömmel újságolta, hogy a kérése teljesült, ugyanis soron kívül megkapta a palack megvételére, illetve üzemeltetésére jogosító hivatalos papírt. Segítőkészségről árulkodó, példamutatóan humánus intézkedésükért' ezúton mondok köszönetét a DÉGÁZ kecskeméti kirendeltsége vezetőinek. (Olajos Mihályné, Kecskemét, Matkói u. 2/a.) A SKODA-BUSZRÓL — UTASSZEMMEL Az utóbbi időben tetszetős külsejű, modem konstrukciójú, tágas autóbuszok kapcsolódtak be a kecskeméti helyi közlekedésbe. Nem kis örömünkre egyre több vonalon járnak már ezek a Skoda gyártmányú kocsik. Én is — sokadmagammal nap mint nap az úi járműveken utazom a Műkertvárosból munkahelyemre és onnan vissza. Most közreadom ezzel kapcsolatos tapasztalataimat, amelyeket az illetékesek figyelmébe ajánlok: Mint már említettem is, a Skoda-buszok utastere igen tágas. Az ok: kevés az ülőhely. Következésképpen, a leggyakoribb esett, hogy állva muszáj ütázríí. Csupán aktatáskával, vagy bevásárló szatyorral a kézben még elviselhető mindez, kisgyereket a karon cipelve azonban már fáradságos egyensúlyozni. Sajnos, legutóbb is ezt kellett tennem, s mivel tumultus volt, így az első ajtónál voltam kénytelen „lehorgonyozni”. Meg is jártam, ugyanis a sofőr nem engedett ott leszállni. Hiába érveltem, hogy a gyerekkel együtt nem tudtam a tömegben hátrább menni, ő hajthatatlan maradt. Végül is nagynehezen eljutottam a középső ajtóig, s azon át hagytam el a kocsit. Tudom, hogy szabály írja elő a fel- és leszállást, adott esetben azonban egy csipetke emberséggel lehet helyettesíteni a rideg paragrafust. A másik észrevételem a kocsi belső szerkezetét érinti. Igen magasan vannak a kapaszkodók. Szerénységem amolyan középtermetű, mégis körülményes fogódznom. mivel az ilyen célt szolgáló fémrudak a padlózattól több mint két méterre vannak felszerelve. Ennél is fentebb találhatók a jelzőgombok, amelyeket csak az esernyőm végével tudok megnyomni. Ilyen kellék persze nincs mindig kéznél... (Farkasné, Kecskemét, Műkertváros) LEGYENEK RÉSEN A KERESKEDŐK! A közelmúltban nemcsak a megyei újság, de az országos lapok is bő terjedelemmel foglalkoztak a forgalomban levő hazai gyártmányú áruk minőségével kapcsolatos feladatokkal. Megállapításaik szerint az iparnak és a kereskedelemnek egyaránt érdeke, hogy ne jusson a vásárló hibátlan termékhez. Minderre csak az eddigieknél fokozottabb ellenőrzés jelenthet garanciát — summázták írásaikat a szerzők. Véleményükkel egyetértek. Hogy most mégis tollhegyre tűzöm e témát, annak oka a gyakorlat, amely néhol — például Kalocsán — még nem - megfelelően követi az elveket, a jó döntéseket, határozatokat. Itt van például az oly sokszor bírált cipő. Az alábbi esetet — egy a sok közül — a saját bőrömön tapasztaltam: A városi szaküzletben kétszázötvenkét forintért vettem meg egy pár férfifélcipőt. Talán egy hónapig sem viseltem, amikor levált a talpa. Visszavittem az üzletbe, ahol —■* mondanom sem kell — nem fogadták kitörő lelkesedéssel reklamációmat. Sőt, elmondták: a készletben is található még több ilyen hibás áru. Nos, ez utóbbi információ nagyon elkeserített engem. Elkeserített, hiszen arról győzött meg, hogy a bevezetőben említettek itt még csak írott maiasztok. A kereskedők ugyanis aligha vizsgálták át tüzetesen, megfelelően a kapott termékeket, következésképpen elfogadtak hibás árut is. Pedig ha a kényelmesnek tűnő raktározás helyett résen vannak az áruátvételnél, a történtekre nem kerül sor. De rajtuk múlik, hogy hasonló sajnálatos eset ne forduljon elő sem Kalocsán, sem másutt. (Kiri József, Kalocsa Vigadósor 14.) NYUGALMAT ÉS TISZTA LEVEGŐT! Sokak nevében írom e sorokat. Mindazok gondját, kérését tolmácsolom, akik a megyeszékhely belvárosához tartozó Bocskai utcában laknak. Miről is van szó? Az említett utcában — ahonnan nemrég települt ki a Volán darabárus szolgálata — fuvarozórészleget nyitott az egyik környékbeli termelőszövetkezet. Rendszeresen nagy itt a forgalom. jönnek-mennek a gépkocsik. Motorjaik zajt okoznak, kipufogógázukkal pedig jelentősen szennyezik a levegőt. A SZERKESZTŐI ÜZENET nyüzsgés elűzi nyugalmunkat, a szennyezett levegő miatt viszont a lakásunk szellőztetése megoldatlan. Szólni kell arról is, hogy időnként szemetes az utca. Nem a lakók szórják szerte szét a hulladéKot, hanem néhány tehergépkocsiról söprik azt le, amint néhányszor már láttunk ilyen jeleneteket. Ezúton kérjük az illetékeseket, tegyenek rendet a mi utcánkban is. (Lakos Gáspárné, Bocskai u. 18.) Kardos Antal, Kecskemét: Panaszát illetékességből juttattuk el a Szegedi Postaigazgatósághoz, amelynek helyettes vezetője, dr. Hódi István tájékoztatta lapunkat megállapításáról. Eszerint a vonatkozó rendelkezés lehetővé teszi, hogy a helységek külterületeire címzett táviratokat levélként kézbesítse a posta. Ilyenkor gyakorta viszi a küldeményt alkalmi postás, akinek kézbesítési költségét a címzettnek kell fedezni. Az ön esetében is ez történt a kérdéses napon, amikor tíz forintot fizetett a Kaskantyúról érkezett távirat átvételéért. összeállította: Velkci Árpád • A 20 tonnás hűtőkocsi ugyancsak keresett árucikk kül- és belföldön egyaránt. Bútorszállító járművek Lengyelországnak A Budapesti Jármű Szövetkezet kalocsai telepén katonás rendben sorakoznak a Lengyelországnak gyártott 20 tonnás bútorszállító kocsik. Az idei megrendelés összesen 83 kocsira szólt, amit le is szállítottunk — tájékoztatott bennünket Bodócs László üzemvezető főmérnök. — Az utolsó 23 darab azóta már meg is érkezett rendeltetési helyére. 1974-ben még 23 bútorszállító kocsit gyártunk. Erről a megrendelésről azonban még csak tárgyalnak a szövetkezet kereskedelmi szakemberei a lengyel partnerekkel. bán negyvenen dolgoznak. Iv- és lánghegesztőik, lemezlakatosok, karosszérialakatosok, autóvillamosságiak és a különféle szerelésre betanított segédmunkások. Jól dolgoznak és jól is keresnek valamennyien. Nincs közöttük sem amerikázó, sem fekete bárány, meg sem tűrnék maguk között. Egy akaraton vannak valamennyien. Tisztességes, jó munkát Végeznek, céljuk minél hibátlanabb szerelést kiadni a csarnokból mégpedig határidőre, sőt ha lehet még előbb. A Május 1. szocialista brigád Minden szombat szabad Idei éves tervük 100 millió forint A 10—12 hold kiterjedésű — részben már beépített és a szükségleteknek megfelelően rendezett — telepet járva az üzemvezető főmérnök először az 1. sz. szerelőcsarnokba kalauzol. Itt találkozunk a 20 tagú Május 1. szocialista brigád vezetőjével, Komáromi Antallal és a szerelőcsarnok művezetőjével, Sima Lászlóval. A brigád a kalocsai telep legerősebb csoportja, s ők végzik a bútorszállító kocsik futószalagon történő gyártását. A kilálásba helyezett újabb megrendelést — az említett 23 bútorszállító kocsit — a jövő esztendő első negyedében kellene átadni. Irán ugyancsak jó üzletfél: oda az idén tíz darab 20 tonnás kocsit szállítottak. Az iráni partnerek igen elégedettek, különösen a belső kiképzéssel. A ko- • csikat ugyanis [kárpitozott hálófülkével is ellátjuk, hogy a kísérők és a sofőrök felváltva pihenhessenek egy-egy hosszabb utazás alatt. Megrendelés van bőven! Bútorszállító kocsijainkat a lipcsei vásáron is kiállítottuk — folytatta tájékoztatást a főmérnök >—, s természetesen az érdeklődés sem maradt el: 20 darabra kaptunk megrendelést az NDK-ból. A kocsik leszállítása 1974-ben esedékes. Elküldjük azonban egy 18 tonnás bútorszállító kocsi prototípusát is, mert ezek a könnyűszerkezetű járművek ugyancsak érdeklik a németeket. Megrendelés tehát van bőven. Munkaerő is van elegendő. A telepen dolgozók létszáma öszszesen 225. A 14 munkacsapatból 7 már szocialista brigád. Az alváz- és futóműszerelő csarnokA kalocsai telep dolgozóinaik átlag életkora 35 év. A vezetőket nem más vállalattól hívják, hanem a szövetkezet dolgozói közül választják (a budapesti központi üzemben a vezetők 60—70 százaléka a munkások közül ikerül vezető állásba, s ez dicséretes!). A fiatal Sziráki István például elvégezte a gépipari technikumot és most iparitanulószakoktató. Tóth János KISZ- titkár szerelő volt, majd szakközépiskolát végzett, jelenleg a kalocsai telep diszpécsere. Nálunk minden szombat szabad, amit a dolgozók teljesítménye tesz lehetővé. Ha valamelyik csoport netán mégsem végezne péntek estig munkájával, az zokszó nélkül bejön szombaton reggel és pótolja a lemaradást. Ezt már Tesch Rezső, a kalocsai telep igazgatója mondja. A bútorszállító kocsik útbaindítását intézte, s gondoskodott az átvevőik a meósok és természetesen a pilóták szállításáról. Közben még azt is elmondja, hogy a kalocsai telepen nemcsak a bútorszállító kocsikat gyártják, hanem még 4—6—8 személyes lakókocsikat, sőt guruló „komplett” női-férfi fodrászszalont is. Az udvaron láthattuk már az új hű lókocsi mintapéldányát is. A borítólemezek, a préseltbordázott vaslemezek a budapesti üzemben készültek és a futóműhöz szükséges minden olyan alkatrész, amelyek gyártására Kalocsán még nem rendezkedtek be. Talán nem is lesz rá szükség — folytatja az igazgató. — Az alvázakat a központból kapott szakrajzok szerint állítjuk össze. Itt salakmentes oxidációt maga után alig hagyó elektródákkal hegesztik össze a vastraverzeket. Az alvázat azután korróziógátló festékkel szórják be, majd „ráhúzzák” a bordázott lemezkarosszériát, amit még a műanyagszivacs bélelés előtt rozsdásodásgátló anyaggal vonnak be. A csavarokat, az anyákat és minden olyan apróbb alkatrészt, amit „megmarhat az idő vasfoga, horganyozunk”, illetve galvanizálunk. Saját ikárpitosműhelyünk is van már — az egyik szerelőcsarnok végében. Fejlődünk, gyarapszunk — és nem is lassan! — teszi hozzá mosolyogva. Végül megtudjuk még azt is, hogy a Jármű Szövetkezet éves terve forint értékben az idén elérte a 250 milliót. A kalocsai 5. sz. telep ebből előreláthatólag 100—108 millió forintot mondhat majd a magáénak. • Az utolsó, lengyel megrendelésre készült bútorszállító kocsikat készítik elő szállításra. • Ezeket a lakókocsikat az olajbányászat és az építőipar vásárolja szívesen a Budapesti Járműszövetkezet kalocsai telepétől. (Pásztor Zoltán felvételei) Érdemes odafigyelni A kölcsönös segítségnyújtás új formája Fél évtizeddel ezelőtt néhány termelőszövetkezet az összefogás egy sajátos formáját határozta el. Eszerint a gazdálkodás átmeneti, kisebb jelentőségű zökkenőinek rugalmas áthidalására kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak. Az együttműködésnek két megyei közös gazdaság is tagja, Az egyik a tiszakécskei Szabadság, a másik a lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet. Ez utóbbi mezőgazdasági nagyüzem elnökhelyettesétől. Dékánv Istvántól arról érdeklődtünk, hogy mit jelent számukra ez a sajátos összefogás. — Évente rendszeresen tapasztalatcserét rendeztünk, mindig egy másik gazdaságban. Sokat tanultunk egymástól, számos hasznos módszert vettünk át mi is a többiektől. Természetesen nemcsak ebből áll a kapcsolat. Gazdaságunk például a székesfehérvári Szabad Élet Termelőszövetkezettől konkrétan is sokféle segítséget kapott,. A szövetkezet enyhítette takarmánygondjainkat, küldött vetőmagot. Segítettük egymást gépekkel, az áruk elhelyezésével, raktárakkal. Előfordult, hogy az egyik tagszövetkezetnek elfagyott a palántája, akkor a másik küldött saját készletéből. Az ilyen összefogás egy-egy esetben milliókat jelenthet a gazdálkodásban. Itt is érvényes az a mondás: aki gyorsan ad, kétszer ad. Ehhez hasonló együttműködési forma, amely most van kialakulóban: a kölcsönös támogatási alap. rövidítve KTA. Az erre vonatkozó működési szabályzattervezetre a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa irányelveket adott ki. Lényege, hogy a támogatási alaphoz csatlakozó gazdaságok szükség esetén egymást kölcsönösen anyagilag támogatják, ily módön biztonságossá teszik a gazdálkodást. Céljuk az átmeneti zavarok rugalmasabb, sáját pénzforrásokra támaszkodó, a szövetkezeti önsegélyezés formájában történő áthidalása, az egyes gazdasági műveletek finanszírozása, illetve a közös szövetkezeti és termelésfejlesztési célok gyorsabb elérése. Ezeket a szervezeteket a területi szövetségek mellett hozzák létre. A KTA nem jogi személy, az ügyvitelben való közreműködéssel a szövetség szakmai munkatársát' bízzák meg a létrehozók. A csatlakozáshoz a termelőszövetkezetek önkéntes elhatározása alapján, közgyűlési határozat szükséges. A KTA legfőbb szerve a küldöttgyűlés amely a részt vevő termelőszövetkezetek egv-egy küldöttéből áll. akiket közgyűlésen négy évre választanak. A küldöttgyűlésen tanácskozási joggal részt vesz a területi szövetség — elnökség-áltál kijelölt — képviselője is. Az alaphoz az évi bruttó jövedelem egy bizonyos részével járulnak hozzá a szövetkezetek. A kölcsönös támogatási alap létrehozására ezekben a napokban folynak az előkészítetek A Homokhátsági Mezőgazdasági Szövetkezetek ilyen jellegű szervezetével kapcsolatos működési szabályzattervezetet pénteken tárgyalják meg a küldöttgyűlésen. K. S. Gyémántmezők az óceánban Köztudomású, hogy az Atlantióceán két szembenálló végén, Brazília partján és Dél-Afrikában gyémántlelőhelyek vannak. Vajon nincsen közöttük kapcsolat, afféle interkontinentális híd? Ezt az elgondolást egy geológusokból és geofizikusokból álló csoport ellenőrizte. A szakértők most arra a nézetre hajlanak, hogy az óceán mélyén hatalmas gyémánttelér húzódik. Ebből a feltételezésből az következik, hogy a világ gyémántkészletei több milliószor kisebbek annál, mint ami a víz alatt húzódik, s amelynek szétágazásai több ezer kilométerre nyúlnak ki. A mérhetetlen kincsek kiaknázása a távoli jövő feladata, mivel igen nagy technikai nehézségekkel jár. Most még csak az első kísérleteket teszik abban az irányban, hogy olyan robotot tervezzenek, amely felkutatja a telérvonulat pontos irányát.
