Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-18 / 295. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. december 18. HŰSPROGRAM KISZ-YÉDNÖKSÉGGEL Ahol kell, segítenek November végén járt a megyében egy ifjúsági delegáció. A Bajai és Városföldi Állami Gazdaságba, a Baromfifeldolgozó Vállalathoz, és a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Tsz-hez látogattak el. Egyik kísérőjük Móri László, a megyei KISZ-bizottság munkatársa volt. — Milyen céllal indultak tanulmányútra a fiatalok? Miután már több fórumon szó esett róla, bővebben nem beszélek arról a védnökégi megállapodásról, amelyet az év elején a KISZ kB kötött a hősprogramban részt vevő vállalatok, intézmények felügyeleti, irányító szerveivel. Lényege, hogy a húsprogram megvalósulásához a fiatalok is szeretnének hozzájárulni. A tanulmányút célja az volt, hogy akiknek bármi köze is van a hősprogramhoz, lássa hogyan illeszkedik saját munkaterülete a többihez. Így a takarmánytermesztéstől egészen a húsáruk forgalmazásáig megismerkedhettek a fiatalok a tennivalókkal, összegyűjtötték a jó tapasztalatokat. Négy megyét látogattak meg: Somogyot, Baranyát, Csongrádot és Bács-Kiskunt. A tanulmányút Kiskunfélegyházán az Egyesült Lenin Termelőszövetkezetben fejeződött be. A részt vevő fiatalok mindegyike azt vallotta, hogy érdemes volt végigjárni a gazdaságokat, vállalatokat. Félegyházán több órás vita után állították össze a védnökségi szerződés-tervezeteket, amelyekben már szerepelnek a tanulmányút tapasztalatai is. — Mi a lényege ezeknek a Kiskunfélegyházán összeállított védnökségi megállapodásoknak? — Két alapvető tényt kellett figyelembe venni, mégpedig azt, hogy vannak akik az állattenyésztésben dolgoznak, s vannak akik irodán, műhelyekben, vagy a növénytermesztésben, tehát nincs közvetlen kapcsolatuk az ágazattal. így kétféle főfela-datot határoztak meg. Az állattenyésztési ágazatban dolgozóknál azt. hogy becsülettel, szakember módjára végezzék a dolgukat. Félegyházán mondta el a Húsipari Tröszt küldötte, hogy amikor beszállítják a feldolgozókba a szarvasmarhákat, ránézésre első osztályúak. Aztán amikor levágják derül ki, hogy alaposan összeverték, a húsa legfeljebb csak másodosztályú. Ez esetben nem mondható el, hogy lelkiismeretesen végezte volna az állattenyésztő a munkáját. Nagyon fontos a takarmányozás is: a növénytermesztőkön múlik nem egyszer, milyen lesz a betakarított lucerna minősége. Hát törődni kell vele. Azoknak, akik mindennapi munkájuk során nincsenek közvetlen kapcsolatban az állattenyésztéssel feladata a készenlét. Mit értettünk ez alatt? Azt, hogy miután a nagy állattenyésztő telepek építése már jórészt befejeződött; ezen a területen a fiatalok már nem nagyon tudnak tevékenykedni. Viszont alkalomszerűen adódhatnak olyan helyzetek, amikor tudnának segíteni: például a telepek környékének rendbentartásánál, parkosításánál. De van más lehetőség is. A háztáji gazdaságokban meglehetősen nagy az állatállomány. Tenyésztő munkájukat segítik a szövetkezetek is, alomszalmác adnak, s takarmányt. Ne kelljen a fiatal traktorosoknak könyörögni: — ,.Igaz, szombat van, befejeződött a munkaidőd, de azért vidd már ki a tanyára a takarmányt!” Kiskunfélegyházán, az Egyesült Lenin Termelőszövetkezetben nagyon jói. szervezetten végzik ezt a munkát — a háztáji gazdaságok ellátását — a fiatalok. Természetesen á felsoroltakon kívül még sok minden foglaltatik a védnökségi megállapodásokban és meggyőződésem, hogy a vállalatoknál, tsz-eknél nem lesz kifogás ellenük. Viszont igazán hasznossá csak akkor válhatnak, ha a gazdaságok vezetői igénylik is a fiatalok munkáját. Ez a programba való bekapcsolódás egyik feltétele. Az elvek jók. nem szabad veszni hagyni őket. A gazdaságok, intézmények vezetői tehát kérjék a KISZ segítségét, szóljanak a fiataloknak mikor, s miben segíthetnek. ■— A KISZ KB védnökségi megállapodásában szó esett arrőí is, hogy javítani kell a szakemberellátást. Milyen állásfoglalás született ezzel kapcsolatosan? — Igen, szinte állandó beszédtéma, hogy kevés a fiatal, a szakember a mezőgazdaságban. Az általános iskola után nem szívesen mennek a gyerekek állattenyésztő, vagy növénytermesztő szakmunkásnak. Nos ezen is lehetne segíteni. Tudomásul kell venni, hogy odahaza, a családok legtöbbjében ha a gyerek rosszul tanul valahogy úgy fenyegetik, hogy mész •■fiam a tsz-be kapálni vagy fejni”. A gyerek nem tudhatja, hogy kapálni már vajmi keveset kell és némelyik állattenyésztő telep kü- ■ lönb, tisztább, mint egy ipari üzem. A pályaválasztást segíteni akáró mezőgazdasági vezető aztán kiteheti a lelkét, úgy hívhatja a gyerekeket a gazdaságba. szavait eleve fenntartással fogadják. Lehet segíteni a dolgon. Ott vannak az általános iskolák szakkörei. Állítom, hogy a megyében is több a kis csillagász szakkör, mint a kis állattenyésztő, vagy kertész. Szaporítani kellene számukat, s jobban törődni velük. Mert a kis önképzőkörök vezetői általában pedagógusok, akik bármennyire lelkesek, tájékozottak is, ismereteiket nem a gyakorlatból szerzik. Vállalják el ezeknek a szak- * köröknek a vezetését a fiatal ugronómusok. vigyék ki a gyerekeket a modern üzembe, s mutassák meg milyen is igazán a mezőgazdaság. Nem hiszem, hogy ne tetszene a gyerekeknek a fóliatelep, vagy akár egy modern baromfi- vagy szarvasmarha telep. A képzésben van még más lehetőség is, e téren követendő a Bajai Állami Gazdaság módszere. Betanítottmunkás-tanfolyamokat indítanak, fiatal vezetőik segítségével képezik dolgozóikat. A téli tanfolyamokon ugyancsak gyakorta tartanak előadásokat a modern eljárásokról, munkamódszerekről. Ugyancsak a fiatal mezőgazdasági vezetőkre várna az a feladat is, hogy szaktanácsokkal szolgáljanak a háztájiban állatot tartó gazdáknak. Mert elképzelhető, hogy táppal etetik otthon a jószágot, de csak egyfélét ismernek, vagy fogadnak el. Ha az agronómus javasolná, esetleg másként hizlalnának, s ezzel Ls több lehetne a hús. — Megtalálható-e ezekben a szerződéstervezetekben az ágazatok közti összhang megteremtésére való törekvés? — Egyetlen szóval válaszolhatok: igen. Jó példa is akad erre: Kiskunfélegyházán, az Egyesült Lenin Tsz és a Baromfifeldolgozó Vállalat ottani gyára között létrejött megállapodás. Persze mindenütt vannak lehetőségek az együttműködésre, s bízunk benne, hogy a fiatalok meg is találják azokat a területeket, ahol közösen tudnak dolgozni a program sikeréért. Dénes Éva Rejtjelezett étlap A moszkvai Rosszija Szállóban működik egy olyan robot, amely tízezer receptet tud, s amelynek segítségével a pincérek egyszerre négyezer vendéget szolgálhatnak ki. A házigazdák büszkén mutogatják azt a táviratot, amelyet az amerikai űrhajósoktól kaptak, akik a közös szovjet —amerikai űrutazás előkészületei során a szállodában vendégeskedtek. Az ízletes orosz ételeket, a szívélyes kiszolgálást hazatérve sem felejtették el. A robot mindent tud A robotgép memóriaegységében őrzi a tízezer étel mindegyikének a receptjét, a megfelelő összetételt és az anyagszükségletet. Ha valamelyik étel lyukkártyáját bedobják a komputerbe, azonnal megmondja a szakácsoknak a részletes receptet, a pincérnek vagy a vendégnek pedig a rendelés árát. Ha a vendég az étterembe lép, a pincér szokatlan étlapot tesz elé. amelyen az egyes ételeket rajzok és különböző jelek jelölik. A kiválasztott étel jelét érdemes a pincérnek megmutatni, aki ennek alapján kapja meg az automatától azt a kártyát, amelyen a jegyzék és az árak vannak feltüntetve. A napi munka befejeztével a bevétel összeszámlálása az elektromos számítógép munkájának segítségével csupán néhány percet vesz igénybe. Azelőtt az összeszámolás késő éjszakáig, néha reggelig is eltartott. A pincér mosolya A legtökéletesebb robot sem képes azonban az étterem kellemes atmoszféráját megteremteni. Nem sokkal azután, hogy a robot elkezdte működését, a Rosszija Szálló éttermének asztalain kék könyvecskék jelentek meg annak a pincérnek a nevével, aki ott felszolgál. Egyúttal bevezették a felszolgálási díjat is: a számla összegének 5 százalékát. Ez a vendéglátók közvetlen ösztönzését szolgálja: 4 százalékot kap a pincér, 1-et pedig a szakács. Ha azonban a kék könyvecskében az adott hónapban valamelyik vendég panaszt tett a pincérre, elvonják tőle az ösztönzőként járó összeg felét, ha pedig a megjegyzések gyakran előfordulnak, az egészet. A ZAVARTALAN KENYÉRELLÁTÁSÉRT TIMFÖLDBŐL GYÓGYSZER Űj sütőüzem Soltvadkerten örvendetes tény, hogy megyénk mind több ÁFÉSZ-e bővíti eredeti tevékenységét, tehát nemcsak értékesítéssel és felvásárlással foglalkozik, de különféle árut is előállít. Néhány szövetkezetnek húsfeldolgozója van, másutt cukrászati, illetve konzervipari termékeket készítenek, szikvizet és üdítő italokat gyártanak. Az ilyen „házi” termelőmunka révén számottevően tehermentesül a központi árualap, ugyanakkor javul az adott körzet lakosságának ellátása Bizonyára az utóbbi tapasztalatokat is alapul vette a Soltvadkert és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet vezetősége, amikor elhatározta, hogy egy korszerű sütöde létesítésével tesz pontot a környék kenyérgondjainak végére. A részletekről dr. Juhász Imre igazgatósági elnök tájékoztatott. Egyebek között elmondotta, hogy működési területükön — Bócsán, Soltvadkerten é; Tázláron — régóta sok a panasz a kenyérre. A szállítmányok gyakran késve érkeztek az árusító egységekhez, sőt volt olyan tanyai bolt, amely napokig nem kapott kenyeret. Az is sokboszszúságot okozott, hogy olykor a megrendeltnél kevesebb menynyiséget küldött a halasi sütőipar. Az ismétlődő esetek megelőzése érdekében tett reklamációk, sajnos, kevésbé bizonyultak eredményesnek — többnyire kapacitási és szállítási nehézségekre hivatkozott a termelő vállalat —, ezért felvetődött a dolgok szövetkezeten belüli megoldásának gondolata. Megannyi tanácskozás, vita után született meg a döntés a sütőüzem megépítéséről Hamarosan elkészültek a tervek, s a soltvadkerti Kossuth utcában megjelentek a kivitelezők. az ÁFÉSZ építőbrigádjának tágjai. Lelkiismeretes, odaadó, szorgalmas munkájuknak köszönhető, hogy aránylag rövid időn belül épült fel a létesítmény, amelynek beruházási öszszege jóval meghaladja a hárommillió forintot. A pénz égy részét a megyei tanácstól és a MÉSZÖV-tői kapták a vadkertiek, a többi költséget saját fejlesztési alapjukból fedezték. Mint megtudtuk, nemsokára teljes kapacitással dolgozik az üzem, ahol naponta 40—50 mázsa kenyeret, s jelentős mennyiségű péksüteményt gyártanak. Szükség esetén növelhető a termelés. Értékes, modern gépi berendezések segítik, könnyítik az ottani alkalmazottak munkáját, akik részére hideg-meleg vizes zuhanyozó és öltöző áll rendelkezésre. Felkészült a szövetkezet a sütőipari termékek kiszállítására is: összesen negyedmillió forintot költöttek a három 1 tonnás tehergépkocsi beszerzésére. A járművek minden élelmiszerüzletbe és vegyesboltba eljuttatják a kenyeret és a többi árut, legkésőbb a délelőtti órákig. Ha az igények megkívánják, lehetőség lesz arra, hogy péhány egység délután is kapjon friss kenyeret. Mindent összegezve, bátran kijelenthetjük,/ hogy a soltvadkerti ÁFÉSZ körzetében élő lakosság kenyérrel való ellátása zavartalan lesz a jövőben. E közérdekű gond példamutató megoldásáért anyagi áldozatot hozókat, fáradozókat csak az őszinte köszönet illetheti meg. Velkei Árpád • A timföldgyártás egyik közbenső megtisztított termékéből gyógyszert készít az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár. Az alumíniuniliidroxidátum nevű készítményt főleg gyomorbántalmak gyógyítására használják. (MTI foto — KS) • A Baromfiipari Országos Vállalat budafoki gyárának új üzemében a modern gépekkel óránként négyezer broyler csirkét dolgoznak fel. Képünkön: az elöhiitöböl a darabolóba kerül a csirke. (MTI foto — Csikós Gábor — KS) Az integráció hétköznapjai Lépést tartanak a műszergyártók is Az újságíró is elcsodálkozik néha: hány szállal is kötődünk már a baráti szocialista országok gazdaságához; — pedig az újságírónak hivatalból illik tájékozottnak lennie. A leghétköznapibb terméknél is rábukkanhat az ember váratlanul az együttműködés nyomára — hiszen például a villanyóra — szakszerűen: fogyasztásmérő — már igazán csak hétköznapi cikknek számít, s nem is újnak ... Azaz: — s ez még egy meglepetés — ma már egy villanyóra is tud meghökkentően új képességekkel kirukkolni — ámde: tartsunk sorrendet. A MINDENT TUDÓ VILLANYÓRA A Ganz Műszer Művek nem tartozik a KGST kapcsolatairól ismert magyar gyárak sorába, mint amilyen mondiuk a VIDEOTON. az IKARUSZ, a BELOIANNISZ, vagy a Mechanikai Müvek és az ELZETT. Sem a jármű, sem a számítógép, sem a Zsiguliprogramban —, hogy a legismertebbeket emlegessem — nem érdekelt. Különösebb hírverés nélkül sok-sok „aprómunkával” építette ki együttműködési kapcsolatait a KGST-tagorszdgók iparával, s nem is látványos termékek sorával, hanem csupa kisebb-nagyobb műszerrel. Igaz, így is lépést kellett tartani a fejlődései: az automatizálással a miniatürizálással, a távvezei léssel, a teljesítmények növekedésével — ott, ahova ezek a műszercsaládok és sorozatok beépülnek. A lépéstartás az utóbbi évekbeli sikerült, ezt igazolja a gyár nagy exportja és több különböző szakosodási szerződés lengyel, szovjet, csehszlovák és NDK Vállalattal, ágazattal. A szakosodási szerződések közül a legértékesebb a szovjet iparral született. Ennek értelmében a vállalat úgynevezett :1 fázisú fogyasztásmérőket szállít a szovjet rendelőknek — gondoskodik a termékcsalád további fejlesztéséről is — ellentételként pedig a magyar ipar kohászati- és olajipari műszereket kap. Ez 'a 3 fázisú fogyasztásmérő, köznapian — tulajdonképp — egv ipari villanyóra, mégis ezek a gyártmányok a speciális jelzőt viselik, mert sok olyasmit tudnak, amit egy hagyományos villanyórától nem várna el az ember. Például több ársávban mérik a fogyasztást (több tarifások — ahogyan a szakemberek emlegetik;). aszerint hogy hajnalban, délben, vagy este működnek-e valahol a berendezések: önműködően állnak át a megfelelő érzékelni a maximumfogyasztást — s akár aszerint is változtatni az egységárat; a maximumtúllépés esetén — büntetőárat számolva fel. Ráadásul mindezt úgyis képes produkáni ez a konstrukció — a megrendelő óhajára, hogy bizonyos maximumhatár elérése esetén nem tűri a túlfogyasztást, hanem kikapcsolja az elektromos áramot. Nem durván és figyelmetlenül szakítja meg azonban az áramszolgáltatást, hiszen ebből a vegyiparban, vagy a kohászatban hatalmas károk keletkezhetnének — egy tartály, vagy egy martinkemence nem állhat le a tecljinülógiai folyamat közben. Ez a fogyasztásmérő válogatni is képes (persze program alapján) s lekapcsolja a fűtést a világítást, megállít egy-egy kevésbé fontos gépet — amíg le nem vitte az áram fogyasztását a maximum alá. Sőt. ez a mérő a haszontalan és a hasznos energiafe’.vételt is képes külön kimutatni — az energiafelhasználást elemzők számára. Legfőbb erénye pedig, ennek a mérőcsaládnak, hogy legfejlettebb változatait távmérő rendszerré lehet összekapcsolni. A „villanyszámlás” akár több ezer kilométeres távolságból is leolvashatja a fogyasztást. A jelzéseknek megfelelően beavatkozni is tud így ez a központi leolvasó: akár egy országrész energetikus diszpécsere, szükség esetén. A Szovietunió hatalmas területein iól használható egy ilyen távmérő rendszer. S ez a konkrét szükséglet — a szakosodási megállapodás a szovjet féllel — kétségtelen felgyorsította a magyar fogyasztásmérő-fej lesztést és -gyártást. Nemzetközi együttműködés nélkül ilyen „képességű” „villanyórák” kifejlesztésére Magyarország kis területe miatt aligha gondolhattunk volna. A magyar igények — ebben a témában — aligha inspirálták volna a tervezőket, konstruktőröket. ra. Képesek külön mérni es er-MÜSZERÉRT AUTÓT KAPUNK CSERÉBE A gyár másik igen jelentős szakosodási együttműködése a lengyel iparral szerveződött. Programjuk közös fejlesztéssel indult: tgy precíziós ellenőrző műszercsalád szerkesztésével. A családból két tagot a lengyel gyár, egyet a Ganz készít. A közös fejlesztési és termékszakosítási programot — alkatrészgyártó kooperációval is kiegészítették: a műszerekhez szükséges optikai rendszert. a transzformátort a magyar vállalat, a tokot, a forgató gombokat a lengyel vállalat gyártja. Most folynak a kiegészítő tárgyalások azért hogy a gyártó szerszámokat is a lengyelek készítsék. A GMM-nél ugyanis az utóbbi két évben a fejlesztők igen sok úi műszert tettek a gyártók asztalára s a gvár szerszámműhelye mar nem győzi az új konstrukciókkal kapcsolatos igényeket kielégíteni. Két nagy program áll most még kidolgozás alatt: a lengyel FIAT 126-oshoz a fűszerfalat, a Ganz Műszer Művek szállítja majd — s a sorozatgyártásnak rövidesen meg kell indulni. A másik feladat a közös Wartburg-Skoda kocsihoz műszerfalat szerkeszteni. Most ezeken dolgoznak a konstuktőrök. Ezekkel az alkatrész-szakosodási programokkal voltaképp tovább bővítjük a magyar személygépkocsi „gyártókapacitást” — hiszen az ellentételként — mindkét esetben — partnereink személygépkocsit szállítanak hazánk részére. Előzetes elképzelés az ötödik ötéves tervidőszakra: műszerfal konstruálás és gyártás a kámai teherautó-kombi náthán készülő 10 tonnás camionokhoz. íme: a GMM bár nem tartózik a KGST-kapcsolataikról híres vállalatok közé — mégis: hány értékes szállal kapcsolódik — kapcsolódhat — a' baráti országok gazdaságaihoz. G. F.
