Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. november 7. Együttes erővel A magyar—szovjet barátság megbonthatatlan és kézzelfog­ható valóság. Mindennapjaink gazdasági életét is át- meg át­szövi a magyar—szovjet együttműködés ezernyi szála. Üze­meink, vállalataink százai állnak a legszorosabb kooperáció­ban a szovjet partnerekkel. A magyar üzletekben szovjet, a szovjet üzletekben magyar áruval találkozik lépten-nyomon mindkét ország vásárlója. A gazdasági együttműködés ezernyi témájából néhányat lencsevégre kaptak a fotóriporterek. ■A KIJEVI STADION EREDMÉNYHIRDETŐ TABLAJA aHHfltlO'. -:. *HTE0/im. EEflUE ... i . . -1- BRHHKCB. :bWKOB. . UiErüflfcKGB. • ÍSP9HHWK s.SrCflBQ:'...- =.-.6-.------ , 3- CEPEEP5MHK0B.. 1 0- TPOaHOBCKhú ] , • z . . . . 3 1 ..... .1.1! . ER3MÄEBHH:. BÉPtCHH íl ClEflHOBCKHft KflnÜIflH.:.B.flOEBHÖBCKHÚ... CIflPWfl TPEHEP.B.T PEHIfcEB. • A berendezést magyar mér­nökök tervei alapján ké­szítették. (MTI Külföl­di képszol­gálat—KS) IK ARUS-BUS/OK A SZOVJETUNIÓBAN • Moszkva: A Szovjetunió a bu­dapesti Ikarus-gyár állandó megrendelői közé tartozik. A képen: Ikarus a Kalinyin su­gárúton. (MTI Külföldi Képszolgálat — TASZSZ — KS) TERMEL A KŐOLAJFELDOL­GOZÓ szAzhalombattAn • A Dunai Kőolajipari Vállalat területén állt munkába az új — évi 3 millió tonnás — at­moszférikus vákuumdesztillá­ciós berendezés, mellyel a Szovjetunióból a Barátság—II. távvezetéken érkező kőolajat dolgozzák fel. (MTI foto: Jászai Csaba fel­vétele — KS) MEGDUPLÁZTA A TERMELÉST • A Pamuttextil Művek Angyal­földi Szövőgyárát hatvanmillió forintos költséggel korszerűsí­tették. 35 millió forintért szov­jet pneumatikus szövőgépeket vásároltak. Az új gépek meg­kétszerezték a gyár eddigi ter­melését. Az alsó képen: szovjet pneumatikus szövőgépek. MAGYAR DIVATBEMUTATÓ a szovjet fővárosban SZOVJET VASÉRCSZALLITAs A DUNÁN LEVEGŐBEN A SZÁRNYASHAJÓ # Az al-dunai Réniből folyamatosan indítják Duna­újvárosba a szovjet vasércet. A képen: Nyolc uszály várja, hogy a vasérc terhétől megszaba- • A Szovjetuniótól vásárolt Sirály II. szárnyashajó dúljon. ellenőrző vizsgálaton. (MTI foto: Szilágyi Pál felvétele — KS) (MTI foto: Friedmann Endre felvétele —• KS) BUDAPESTED A TU—154-ES ÓRIÁS REPÜLŐGÉP • A Magyar Légiközlekedési Vál­lalat három korszerű utasszál­lító gépet vásárolt a Szovjet AVIAEXPORT Külkereskedel­mi Vállalattól. A MALÉV első TU—154-ese a Ferihegyi re­pülőtéren. (MTI foto: Hadas János fel­vétele — KS) A TRITICALEKUTATÁS - VILÁGPROGRAM Dr. Kiss Árpád, a mezőgazdasági tudományok doktora, a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató- intézet igazgatóhelyettese a napokban kapta meg a triticale nemesítésében elért kiváló eredményeiért a Mathiász .János-díiat. Még frissek az élmények, Nemrég érkezett haza Mexikóból a rozs és búza keresztezéséből származó új növénnyel foglalkozó kutatók nemzetközi tanács­kozásáról, amelyen csaknem 2« állam képviselői vettek részt. A triticalekutatás ma már világprog­ram. Az új gabonanövény egyesíti a búza és a rozs kiváló tulajdonságait. Az előbbinek a fehérje, az utóbbinak a lizin tartalmát. A lizin egy, a fiatal szervezet fejlődéséhez nélkülözhetetlen aminosav. A triticalenak ezért, különösen a táplálékszegeny országokban lenne nagy jelentősége. A mexikói főváros közelében levő gabona-, ku­koricanemesítéssel és kutatással foglalkozó intézet a világ legismertebb tudósait fogadta. Az előadók között a legjobbak szerepeltek. így kapott pódiumot a Cimmit Intézetben dr. Kiss Árpád is. Angol nyel­ven tartott előadásában a Kecskeméten eddig elért eredményeket ismertette. Tavasszal már volt egy nemzetközi tanácskozá­suk a triticalenemesítőknek Leningrádban. de azon csak az európai kutatók vettek részt. A mexikói Cimmit intézet évente 250 ezer dollárt fordít a búza. rozs keresztezéséből származó új nö­vény nemesítésére. Kiss Árpád 1950 óta foglalkozik a témával, nagy kitartással, nem törődve az időnként jelentkező ku­darcokkal. Az intézetben, az igazgatóhelyettesi szoba tritica- lekalászokkal van díszítve A kiváló kutató egyre lelkesebben magyaráz — 1960-ig még nem mertük határozottan állítani, hogy a gyakorlat számára tudunk produkálni egy olyan gazdaságilag hasznos növényt, amelynek ter­mesztésével érdemes foglalkozni. Mikor elértük az első sikereket, újabb gondok jelentkeztek. A gépi aratás általánossá válásával, valamint a termés- eredmények növekedésével szükségletként jelentke­zett a szár rövidítése. Ekkor készítettük el az úgy ­nevezett törpítési programot. 1965-ben már arattuk az első példányokat. A féltörpe triticale Bokoló ne­vű hibrid 50 mázsát adott hektáronként. A nemesítés menetközben újabb akadályokba üt­között, amelyek leküzdéséért most is folyik a harc. — A búzanemesítők is hasonló gondokkal küzdöt­tek — állapítja meg — amikor a nagy hozamú faj­tákat létrehozták. Figyelemmel kísértük a szovjet tudósok munkáját, ők is a mi kutatásainkat, P. P. Lukjanyenko kiváló szőriét kutató, aki sajnos, ma már nincs az élők sorában, mintegy három évvel, ezelőtt érdeklődött eredményeink iránt. Az ő veze­tésével folytak a Szovjetunióban azok a nagysza­bású búzanemesílési kísértelek, melyek eredménye­ként született meg a Bézosztája. később az Aurora, és a Kaukáz. Foglalkoztak a triticalekutatással is. Laboratóriumuk jelenleg is segítséget, nyújt mun­kánkhoz, A törpítési programmal együtt jelentkezett az a gond is, hogy az új fajták apró szeműek és ala csonv a hektolitersúlyuk. Ez önmagában jelzi a to­vábbi teendőket. A Szovjetunióban levő Krasznodári intézet labo­ratóriuma elküldte a legújabb vizsgálati eredmé­nyeket. A kecskeméti kutatócsoport által előállított új növények fehérjetartalma 22—23. lizintartalma pedig 0.56 és 0.73 százalék között mozog. Elég. ha • Sok látogatója van az intézetnek. Gyakori a trí— ticalenemesítés iránt érdeklődő vendég. Képünk egy ilyen alkalommal készült. Kiss Árpád (a kép bal oldalán) arról ad tájékoztatást, mennyivel rövidebb száruk van az új fajtáknak. hozzátesszük: a kukorica átlagos fehérjetartalma 10, a búzáé 13—15 százalék között van. Nem szük­séges bizonygatni, hogy a magas fehérje- és lizin- tartalonmak milyen óriási jelentősége van. A kis tenyészkertben érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet. A mexikói és a kecskeméti intézet kö­zött olyan kapcsolat is kialakult, hogy kölcsönösen kicserélik a fajtákat. A tengeren túliaknak olyan gabonaféléik vannak, amelyek a nappal közömbö­sek, vagyis nem túlságosan fényérzékenyek. Más szóval, kevesebb napfény mellett is gyorsan fejlőd­nek. A tenyészkertben a mexikói faiták már kalá- szolnak, míg az európaiak csak éppen bokrosodnak. — Ezek a kalászok már nem érnek ugyan be, hiszen az időjárás nem teszi lehetővé — magyaráz­za a kutató — de bizonyítékot nvúitanak egy óriási lehetőségre. Ha mi a tényre való közömbösséget be tudjuk oltani a triticaleba. akkor másodnövényként is lehet vetni. Az izgalmas témával Kiss József, a híres kutató íia foglalkozik, aki ebből írja doktori értekezését. Az új növény kutatásában nemzetközi együttmű­ködés alakult ki. Magyarország, Szovjetunió, Egye­sült Államok. Mexikó között áramlanak az infor­mációk. Kicserélik a nemesítési tapasztalatokat, ma­gokat, fajtákat küldenek, kísérleteket, laboratóriumi vizsgálatokat végeznek egymás segítésére. A triticalenemesítés része a világméretű fehérje­programnak. A kutaiás egyik fontos központja Kecskemét, ahol a nemesítők kiváló eredményeikkel nemzetközi te­kintélyt vívtak ki maguknak. K. S. VAGY1M KOZSEVNYIKOV: Katonaszív A hajó huszonegy órakor tá­rolódott el a folyami kikötő fa­lától. Egy ideig eltartott, amíg az utasok megtalálták a helyüket, azután a sürgölődést jótékony csönd váltotta fel. Motorok ütemes, könnyű löké­sei. vízcsobogás, csillagokkal ékes égbolt, a folyó hatalmas teste ... Sehol nem törnek rá erőteljeseb­ben a gondolatok az emberre, mint utazás közben. A szélmen­tes hajófar a nedves fém illatát árasztja. A víz két sugárfonatra bomolva szalad szét a hajó nyo­mán. A hullámvédre támaszkod­va néztem a tajtékzó vizet, a taj- ga fekete bársonyfalát. A tárol sötétjében kitartóan fel-felvillaní, majd kialudt egy apró fény mor­zejele. Hamarosan egy kisebb motoros ért utol bennünket. A hajóról le- bocsátótták a reflektorral megvi­lágított kötélhágcsót. A függő- lépcsőn egy nő kapaszkodott fel a fedélzetre. Magasba emelt arca, amelyen a félénkség és a biza­kodás mosolya keveredett, mint­ha a víz fölött függött volna. S amikor a nő a fedélzetre lépett, s a másodkapitány a kajütbe kí­sérte, amikor már felvonták a kötélhágcsót és leoltották a ref­lektort — a sötétben, állhatato­san továbbra is ott függött sze­mem előtt a jövevény megvilá­gított., magasba emelt arca. Egyszer valaki arra oktatott: ha képtárba látogatsz a műal­kotások sokaságából csak egyet­lenegyet tekints meg, azután tá­vozz el, a többivel nem törődve. Csak így lesz teljes az élmény ereje. S akarod, vagy sem, életre szóló kép marad az emlékezeted­ben. Ügy látszik, most valami ha­sonló történt velem. Felmentem a felső fedélzetre, ott járkáltam tovább. A parton a tajga szür­késkék tömege hullámzott. A Je­nyiszej pikkelyes ragyogásban sietett az óceán felé. Előttem pe­dig kitartóan fénylett a nő, ma­gasba emelt, könnyű mosoly ú, megvilágított arca. Napközben a hajó semmiben sem különbözött egy szokásos szállodától. Az étteremben órá­kig iildögnltek a szolid, tapasz­talt sarkkutatók: rádiót hallgat­tak, könyvet olvastak. Csaknem minden utas ismerte egymást. E járattal befejeződött a hajózási idény, a Sarkvidék lakói vele tértek vissza szabadságukról. A hajófar mögött sirályok lebegtek. Ez a madársereg láthatóan saját­jának tartotta a hajót. Még a krasznojarszki kikötőben felfi­gyeltem rá, amint a tollas csagat közös erővel elűzött minden kö­zelítő, idegen madarat. Itt a hátsó részben pillantottam meg a nőt, aki az éjjel szállt át a motorosról. Gyermeki szenve­déllyel kemjérdarabokat dobált a sirályoknak. Elegáns, idegen szabású ruha, lakkcipö, oldalán apró filmfel­vevő. Külföldi! így már érthető ez a hatáskeltö mód, ahogyan a hajó után szállították a csillogó motoroson. De fehér, kellemesen ovális arcában, zöldes, félénk pillantása szemében, nyílt hom­lokán, a tarkóján súlyos csomó­ba omló, a vörös színárnyalatai­ban játszó hajában ott pislákolt valami az északi orosz nóre oly­annyira jellemző fényből, hogy erősen kételkedni kezdtem ere­deti feltevésemben. Turuhanszkban egy nyenyec család szállt fel a hajóra, pórá­zon vezetett, hatalmas termetű, vontatókulyákkal. Az ebeket a hajófarban helyezték el. Az uta­sok ekkorra már visszavonultak a fedélzetről, egyedül ez a . nő járkált ott változatlanul és etet­te a sirályokat. A kutyacsapat fi­gyelemmel követte minden moz­dulatát. Amikor végre távozni készült, erélyes mozdulattal lökte szét az állatokat, az arcán pe­dig éleskemény vonás jelent meg, úgy hogy az ebek félrehúzódtak az útjából. A tajga véget ért, a föld le­meztelenedre tárta föl a tundra viharos pusztaságát. A folyó ha­talmasan, fényesen hömpölygőit, s úgy uralkodott a mozdulatlan térségen, mint élő hatalom a hol­tak fölött. Elhaladtunk az ősrégi település, Kárául mellett, ahol egykoron Péter parancsára az orosz emberek oly hősiesen öriz- • m a Jenyiszej torkolatát az ide- yen hajók betörésétől. A folyó itt megsszűnt önmaga lenni, a partok eltűntek. Gátta- lan szélességben vágódtak a ha­talmas hullámok, verték a hajó­oldalt be-betörtek a felső fedél­zetre is. A hajó dülöngélt. Az alacsony, kékesszürke felhők \

Next

/
Thumbnails
Contents