Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-06 / 260. szám
a „pohárba zárt napfény” Csenyebor. A Kadarka is csaknem egytizedét foglalja el a szőlőterületnek, de bőven meghálálja térfoglalását, hiszen vörös bora kitűnő, fűszeres és sajátos zamatú vörös bor. Az illatos és tüzes Hárslevelő, a bőven termő, lágy kellemes zamatú piros Szlan- kamenka már kisebb területen díszük. A Leányka néven ismert finom, illatos, igénytelen és edzett borszőlőfajta ugyan még csak alig egy százalékát hódította el az összes szőlőterületnek, de a gazdaság nagy reményeket táplál további telepítéséhez. A szőlők egész területe igyekezett a gépi megművelésű lehetőségekhez igazodni. A telepítések egy része 240—250 centiméteres sortávolságé. A többi pedig 300— 350 centiméteres sortávolságú. Ez lehetővé teszi, hogy a szőlőtermesztés szempontjából két jelentős munkacsúcsot, a metszés és a betakarítás gondját gépesítéssel enyhítse. Köztudott, hogy a metszés a legnehezebben gépesíthető munkaművelet. Ez természetesen a metszés bonyolultságából és változatos formáiból fakad. A gazdaság vezetése és szüntelenül az újszerűségre való törekvése lehetővé tette, hogy az előmetszés csaknem teljesen gépesíthető legyen. Majd a metszés munkaműveletét kompresszorral működtetett kéziollókkal végzik. A másik munkacsúcs a betakarítás. Itt az alapállás az, hogy csökkenjen a fizikai munka, és növekedjék a munkateljesítmény. A leszüretelt szőlő szállításának gépesítése már megoldódott, de a gazdaság a műszaki fejlesztésben már ott tart, hogy a jelenlegi technikai színvonal lehetővé teszi a szőlő betakarításának teljes gépesítését is. Igaz ugyan, hogy ebben az ötéves tervben még uralkodó lesz a kézi szüret, de a gépi szüretelés alkalmazásával, az ehhez szükséges gépek már ebben az évben történő működtetésével, jelentősége egyre csökken. A műszaki fejlesztést megalapozva 1975-ben az 1200 hektár szőlőültetvényen mindössze 6 darab 130 lóerős traktor, s ezekhez csatlakozó munkagépek. 6 darab szüretelő kombájn. 3 tehergépkocsi és 1 helikopter végzi a termesztési. növényvédelmi és betakarítási munkákat. Az idén ugyan még csak 300 hektáron dolgozott a szüretelő kombájn, de jövőre már 600 hektáron és két év múlva ezer hektáron fog szüretelni a gép. Ez jelentős előrehaladás a szőlőtermesztésben. ami egyben igazolja az egész mezőgazdaságra érvényes alapvető tendenciát hogy az iparosodás betör a mezőgazdaságba, sőt a termesztés annak ellenére, hogy mint szokták mondani, á növény „az ég alatt hál”, mégis egyre inkább függetleníthető az időjárás szeszélyeitől, annak arányában, ahogy az ipari jellegű beavatkozás tért hódít. Ez a korszerű üzem — nevezetesen a Kiskunhalasi Állami Gazdaság — rendkívül nagy figyelmet fordít a kooperációs kapcsolatokra., Az együttműködés több irányú. Egyrészt a környező termelőszövetkezetekkel alakítanak ki jó, és a termesztés egészét vertikálisan átfogó kapcsolatokat' másrészt — elsősorban a jövő telepítése számára — szaporítóanyag termelése céljából kezdeményeztek más állami gazdaságokkal közös vállalkozást. Miben rejlik a termelőszövetkezetekkel való együttműködés? A cél közös: a kiskunhalasi körzet szőlőtermesztésének fej lesztése. Ehhez az állami gazdaság teljesen önzetlenül átadja nagyüzemi szőlőtermesztési tapasztalatait, fokozatosan arra igyekszik, hogy a szőlőtermesztés zárt rendszerébe kapcsolja be a körzet szövetkezeteit, s a szőlőfeldolgozásban, de általában a realizálásban közös anyagi érdekeltséget teremtsen. A gazdaság az együttműködésben részt vevő termelőszövetkezeteknek a beszállított szőlő mennyiségének megfelelően, az értékesítés alakulásától függően. 60 százalékos részesedést, biztosít. Ezzel az együttműködéssel a gazdaság egy olyan megyei programhoz csatlakozik, amelynek célja aíz állami gazdaságokhoz kapcsolódva, a homoki szőlőtermelő mikro- körzetek létrehozása. S hogy ennek milyen haszna van a környékbeli szövetkezetek számára, arra egyetlen példát vegyünk elő. A kiskunhalasi Vörös Szikra Termelőszövetkezet szőlő átlagtermése 1970-ben 14 mázsa volt hektáronként. s ez az alacsony hozam egymagában másfél milliós veszteséget okozott. 1972-ben a szövetkezet csatlakozva a Kiskunhalasi Állami Gazdaság technológiájához. hektáronként már 112 mázsás átlagtermést ért el, megközelítően kétmillió forint nyerességgel. Ebben az évben az átlagtermés már 120 mázsa volt hektáronként. Az állami gazdaságban 1250 hektár átlagában .-108 mázsa szőlőt takarítottak be 1973-ban. Az állami gazdaságokkal való együttműködés célja, hogy a következő, nagyjából tíz esztendőre szóló telepítési program szaporítóanyag-ellátását biztosítsák. A Kiskunhalasi Állami - Gazdaság 1985-ig szinte megduplázza szőlő- területét. hiszen ezer hektár növekedéssel számol. Ezen a területen a társuló mezőgazdasági üzemekkel együtt (a Hosszúhegyi és a Kunbajai ÁG) új, nagyhozamú hibridíajtákat telepítenek el. Ezekből a jó minőségű hibridfajtákból a termelőszövetkezetek is részesednek. A szőlőtermesztéshez kapcsolódik az állami gazdaságok borkősavüzeme, mely a Kiskunhalasi Állami Gazdaság gesztorában dolgozik és évente I millió hektoliterfok kiváló és különböző minőségű párlatot, 1500 mázsa borkősavat és az állattenyésztés számára 800 vagon kar- bamidot forgalmazott. A fejlesztési elképzelésekben egy jellegzetes Bács megyei Brandy előállítása is szerepel. A meglevő eredmények és az elképzelt program feltételezi ' a technikai és a kialakult technológiai eszközökön és rendszereken túl a szükséges, sőt egyre gazdagodó, modernizálódó szakértelmet is. A gazdaság ebből a szempontból sem szerénykedhet. Nem szerénykedhet, hiszen a műszaki, adminisztratív beosztásokban 65 egyetemet. 37 felsőfokú iskolát, és 84 középiskolát végzettet találunk, ami az összdolgozók valamivel több mint 10 százalékát teszik ki. De az említett kategóriát figyelembe véve rendkívül kedvező, átlagéletkor is: mindössze 33 év. Ez azonban csak az egyik feltétele a korszerű gazdálkodásnak. Legalább ilyen fontos az üzem valamivel több mint 80 százalékát kitevő fizikai dolgozóinak szakmunkásaránya. Ez több mint 30 százalék (1874 főből 515 fő). A betanított munkások száma 471. Minden bizonnyal ezzel függ össze a megfelelő munkaszervezés is. hiszen a szocialista brigádokban 1368 fő dolgozik. A kertészeti üzemágban 47 szocialista brigád keretében 456 fő tevékenykedik. A gazdaság vezetése azonban azzal is számolt, hogy a felkészültségben, a szakember- és szakmunkásarányban a jelenlegi helyzet nem konzerválható. Éppen ezért a gazdaságoknak 29 szakmunkástanulója van. s az állami továbbképzésben a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium Továbbképző Intézete ellenőrzése alatt huszonhármán vettek részt az A Kiskunhalasi Állami Gazdaság terméke: • A francia szüretelőkombájnok mellett ez évben bolgár szüretelőkombájn is dolgozott a gazdaságban. A hivatalosan kötelező táblán ez olvasható: Kiskunhalasi Állami Gazdaság. A név önmagában csak azt jelzi, hogy szocialista mező- gazdaságunk egyik üzeméről van szó. A tábla mögé tekintve azonban nyomban ismertté válnak a gazdaság legfőbb, s egyben jellegzetes adatai. Melyek ezek? Ha művelési áganként a területi tagoltságot tekintjük, altkor szántóföldből van a legtöbb a csaknem tízezer hektáros gazdaságban. Csaknem fele ebbe az ágazatba tartozik. A legjelentősebb azonban mégis a szőlőgazdálkodás. ez 1250 hektáron zajlik, amely a megművelt terület 13 százalékát teszi ki. A szőlő- és gyümölcstermesztés alá vont, nagyjából 1700 hektár és az - ezen termelt érték aránya nyomban kimondatja, hogy a gazdaság fő profilja a szőlő- és a bortermelés. Éppen ezért a gazdaság vezetői is ebből a már meglevő természeti adottságokból kiindulva, távlatterveiben is a szőlőtermesztést és az ehhez kapcsolódó borászatot akarja fejleszteni. A Kiskunság déli részéről,, Kiskunhalasról és környékéről már sokféle ismerete van a megye közvéleményének. Természeti éghajlati és talaj adottságait tekintve szinte határtalanul teljesen beleolvad a Homokhátságba, és a Kiskunhalasról elinduló bármely irányba megy, szinte észre sem veszi, hogy kilépett a város a táj övezetéből. Éppen ezért tartozik szinte természetesen a gazdaság területéhez Taió. Kiskunmaj- sa—Kígyós. Balotaszállás. Kunfe- hértó. Imrehegy és Szánk határa. Petőfi költészetét ismerve, a verseiben mondottak — bár Halason soha nem járt — mind ráil- lenek a városra és környékére. A költő által megrajzolt természeti képeket — bár az éghajlat változatlan maradt — ma már alig találjuk meg. Amit a természet addig megformált, azt az ember időközben először csak lassú fokozatossággal, majd később, és napjainkban a szocialista építés- idején, alaposan és gyorsan megváltoztatta. Mi az. ami váítozaltan maradt? Elsősorban az éghajlat már említett sajátságos jellege, amely hosszú-hosszú évek átlagában a csapadékot 12 hónapon át csak 530 milliméterben méri. Ez az országos átlaghoz képest is kevés, de alatta van a megyei átlagnák is, hiszen a nyári magas hőmérséklettel összefügg a párolgási veszteség is. Ebből a szempontból kedvezőtlen adottságokról szólhatunk. hiszen rendkívül nagyok a szélsőségek. Ha januárban mínusz 14 fokról és júliusban csaknem 35 fokos melegről beszélhetünk, akkor ez tulajdonképpen jelzi a szélsőségeket, hiszen az eltérés össze csaknem 50 Celsius fok. Mégis a természet valamiféle igazságot akart tenni ennek kiegyenlítésére és ezért biztosította a terület napfényben gazdagságát, ami elsősorban a szőlőtermesztésnek kedvez. Sok a fény, a napsütés, kevesebb a felhő, ami lehetővé teszi, hogy az országon belül a napsütéses órák számát tekintve, majdnem a maximumról, a 2025 óráról szóljunk. S mivel a szőlő melegkedvelő növény, ezért a Homokhátság déli részén való elterjedése szinte természetes. Ezért nevezik a homokhátsági bort1 az erre lakó emberek „pohárba zárt napfényének. Régóta díszük ez a növény Kiskunhalas környékén. Különösen a múlt század végén terjedt el nagyobb mértékben, amikor a filoxéra a kötött talajú országrészeken á szőlők nagy részét elpusztította. Már a török elnyomás idején is nyomai vannak a szőlő- termesztésnek. de azért Halason és környékén még mindig beszélnek a valószínűleg a XIX. század elejéről származó öregszőlők elnevezésről. amit az ott elszaporodó kártevő madarakról, régi nevén Seregélyesnek hívtak. A Kiskunhalas, körnvélú szőlők telepítése Erdei Ferenc figyelmét sem kerülhette el. A Futóhomok című könyvében többek között így ír: „A tanyaföldek ma is szántók, de ma már minden tanyán van szőlő és gyümölcsös ... A ma már számottevő szőlő- és gyümölcskultúra bölcsője azonban az „Úri tanyák” kertjeiben volt, később virágzását pedig az erdőírtások alkalmából kiparcellázott földeken (Pirtó) idegenből betelepültek kezén érte el.” A múltat illetően azonban Erdei egyáltalán nem igaztalanul megjegyzi: „Kiskunhalas életében nem központi gond és lendítő erő a kerti kultúra mint például Kecskeméten és Nagykőrösön. Halas nem töri magát.” Ez azonban ma már tényleg csak történelemnek mondható, hiszen Kiskunhalas — és erre jó példa az állami gazdaság — igenis „töri magát,’’ Ez a táj is részt vett a hatvanas évek elején megindult új szőlő- és gyümölcsültetvények telepítésében. És a manapsági eredmények és a továbblépéssel kapcsolatos gondok is tulajdonképpen ebből a helyzetből adódnak. Ha a mai ültetvények értékeiről a belföldi és külföldi borízlésnek megfelelő voltáról szólunk, akkor hadd említsük elsősorban a bőven termő és kiváló minőséget adó Olaszriz- linget, amely jellegzetes zamatú, tüzes, többnyire lágy pecsenyebor, s a szőlőterületnek több mint 30 százalékát adja. De szóljunk az utána következő legelterjedtebb fehér borszőlőfajtáról, a Kövidin- káról, amely étkezési szőlőként is fogyasztható (30 százalék), és amelynek a bora ugyancsak kellemes zamatú. Az Ezerjó, amely már nevében is jelzi népszerűségét, több mint 10 százalékon terem, de nagy becsülete van, mert bora alkoholban gazdag, kissé fanyarkás ízű, fajtajelleges pe• KA—26-os saját helikopter végezte a növényvédelem 92 százalékát az 1972-es évben. • Mintakollekció a kiskunhalasi borokból.
