Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-06 / 260. szám
197?. november 6 • PETŐFI NÉPE • 5 A Immár több mint egy évtizede tudatosan vállalt testvéri kapcsolat fűzi össze a Szovjetunió legdélibb európai részét, a Krím területet és Bács-Kiskun megyét. Tőlünk az átlagosnál többen látogatnak el az úgynevezett szovjet Riviérára, amit a vendéglátók szívélyes meghívása tesz lehetővé. A kiváltságos helyzet egyik korántsem utolsó előnye, hogy a szimpla turistatájékozódásnál mélyebben pillanthatunk egymás életébe. Mostani összeállításunk is ezt a célt szolgálja. A programokat mindkét helyütt, kölcsönösen úgy szervezik, hogy a szakmai érdeklődés sem marad ki a szempontok közül, így aztán a barátságvonatok utasai, a különféle küldöttségek és MSZBT-csoportok tagjai alaposabb képet kapnak, mint akár az 1200 magyar turista együttvéve, akik például az idén utaztak Jaltába pihenni, és egy újabb világot látni. A Szovjetuniónak ez az össz-szövetségi üdülőterülete, örökzöld világa a szocialista országok pártvezetőinek adott tanácskozási színteret az utóbbi években. Az idén harmadszor tájékoztatták egymást — a hasonló találkozókhoz képest közvetlenebb, kötetlenebb formában — a kommunista és munkáspártok első emberei a mozgalmi munkáról, államunk fejlődéséről, megvitatták az együttműködés kérdéseit és számba vették a békepolitika erőit. testvériség nyomában Leonyid Mirkin diáktársainak magyarázza Kun Béla útját. Kevésbé békés időszakra nyúlik vissza egy másik esemény, amikor a világ elgyötört népei tekintettek reménykedve a Krím- félszigetre. A jelenlegi déli üdülőövezet központjában, Jaltában zajlott le 1945. február 4-e és 12-e között a második világháború utáni helyzetet rendező háromhatalmi konferencia, amelyen a szövetséges nagyhatalmak, a Szovjetunió, az USA és Nagy- Britannia kormányfői vettek részt. Folytatva a történelmi visszapillantást, további évtizedeken át vezet az út, amíg elérkezünk ahhoz a személyiséghez, akit — velünk együtt — nagyon tisztelnek a Szovjetunióban. Emlékét épp a Krímben ápolják különös szeretettel. A szimferopoli 34-es számú általános iskolában valóságos kis múzeumot rendeztek be felkutatott hagyatékból. A férfi neve Kun Béla, a Magyar Tanácsköztársaság vezető egyénisége. A kisebb lexikonok címszava alatt is ott olvasható, hogy az oroszországi hadifogságba esett Kun Béla csapatot szervezett a haladó gondolkodású társaiból, majd a toll erejével, szerkesztőként dolgozott a Nagy Októberi Szocialista. Forradalom megszilárdításáért, ami korántsem tartozott az egyszerű dolgok közé. Amikor kellett, fegyvert fogott a német intervenciósok, a baloldali eszer lázadók, Kolcsak fehérgárdistái és a cseh légiósok ellen. Aztán, 1920 nyarán újra visszatért a Szovjetunióba. De erről, a polgárháborús időszakról már többet tud Leonyid Mirkin, az iskola Komszomoltitkára, a kis múzeum igazgatója. A szekrények, vitrinek, eredeti, másutt talán hozzá sem férhető dokumentumokat őriznek, a magyar városokat, a Tanácsköztársaság eseményeit ábrázoló fotók és díszes kalocsai hímzések környezetében. Az értékes anyagot I960 óta gyűjtik és rendezik a tanulók. Segítségükre volt a forradalmár özvegye, Kun Bélá- né, a szovjet hadsereg múzeuma, a szverdllovszki, tomszki és a • A Tavrida nyomda időközben kinőtte régi épületét. Az új kombinát — ahol testvérlapunk, a Krimszkaja Pravda szerkesztősége is helyet kap — Szimferopol ipari negyedében épül. helyi levéltár, valamint sok-sok egykori harcostárs. — Nagyon drága nekünk Kun Béla emléke — kezdi a 15 éves Leonyid. — Csupán azt is elég lenne felidézni, hogy részt vett a Vrangel elleni hadjárat irányításában. Földet osztott a nincsteleneknek. Emberségéről tanúskodnak az olyan dokumentumok is, amelyekben elrendelte 1920 novemberében, hogy a munkásoknak havonta kétszer fizetést kell kapniuk. Lenin fivérével, Dmitrij Uljanovval együtt sokat tett a vöröskatonák egészségének helyreállításáért. Szanatóriumokat, kórházakat rendeztek be azoknak, akik gyógyításra szorultak. A propagandamunka céljaira ugyancsak ő alapította meg a ma is működő Tavrida Nyomda és Kiadó Vállalatot. A Krími Forradalmi Bizottság egykori elnökétől származó dokumentumokat összegyűjtötték az iskola múzeumában. A tanulók emellett hazánkbeli diákokkal leveleznek, évente rendeznek vetélkedőt, „Ki tud többet Magyarországról” címmel. Jövőre pedig magyar nyelvű szakkör is indul náluk. Közös dolgaink eredői ilyen mélyre, valahová ebbe az időszakba nyúlnak'... Halász Ferenc Mark Kabakov AZ ELSŐ NAP Azt a napot sosem feledjük, megszűnt a vad dörej — fény ragyogott és otthonukba tértek az újra élők, kik halni mentek el. A hősök emléke legyen áldott, és szent az óra mely oly közel, mikor hazánk sok hű katonáját pihenőre bocsátotta el. Nem felejtem a déli tájat bárhogy is éltünk, ki bánja! Belénk mart kutyák dühös falkája — mégsem felejtem a déli tájat. Néztél rám ott is a porfüggönyön át, s a boldogságról álmodoztam, a szemed őrzött minden percben, csillagok gyúltak kék habokban. Nem kell nekem már több dicsőség és hatalom sem, másra vágyom, egy éjféli város tiszta csöndje őrizzen téged és szívdobbanásom. (Sávolt—F. Tóth) • A Kecskemétről elnevezett, magyaros ízeket és hangulatot kínáló étterem a testvérvárosban, Szimferopolban. A természet okos gazdái „Vannak hazánknak oly gyönyörű zugai, hogy bármennyiszer jár ott az ember, mindig végtelen boldogságot, életörömöt érez, egész lényét áthatja valami ünnepi, termékeny lírai hangulat. Ilyen a Krím ... Mindenki, aki járt a Krímben, magával visz az elválás után egy kis bánatos, egyhén borongós hangulatot, amilyet a gyermekkori emlékek keltenek és a reményt, hogy még egyszer lathatja ezt a délszaki földet.” Konsztantin Pausztovszkij, szovjet író szavai ezek. De mivel bűvöli el látogatóit a Krím? Mindenekelőtt déli partvidékének szépségével. Lágy hullámok paskolta keskeny földsáv. Ünnepélyes, fehér paloták a dús parkokban. A hegyek méltóság- teljes vállain megtörik az északi szelek dühe. A‘hegyek nyúlványainak szirtjei a tengerben állnak, közrefogják a zöld völgykatlanokat, melyeket színültig tölt az azúrkék, páratlan tisztaságú levegő, melynek üdeségé- vel nem tud eltelni az ember. Itt, a tengerparton, a hegyek között gyűlt össze a Krím szinte valamennyi természeti szépsége, a félsziget többi része, ahol a lakosság nagy többsége él, bizony nem valami egzotikus síkság, csak az díszíti, amit az ember keze alkotott. De azért ez az emberkéz alkotta szépség is lenyűgöző. A Krímre látogató magyafl vendégek közül többen jártak a „Népek barátsága” kolhozban, látták eredményeit. Tudni kell, hogy a kolhoz földjeit nagyon szűk marokkal mérte a természet, jellegzetes krími sztyeppe volt itt, a mészköveken alig húsz centiméternyi termőtalaj. Az eső bizony ritka vendég erre. Évszázadokon . át puszftaság volt a sztyeppe, olyan, mint a Hortobágy — de sokkal nagyobb. A kolhozokba tömörült krími parasztok a szovjet hatalom éveiben kitartó munkájukkal termékennyé változtatták a sztyeppét, új körülményeket teremtettek falvaikban. Aki most látogat el ezekre a helyekre, nem tudja titkolni elragadtatását. A tágas, szép művelődési há• Fellendült a baromfitenyésztés és -feldolgozás a Krímben. Szimferopolban négy hónap alatt hoztak tető alá egy kombinátot, aminek az egyik feldolgozómühelyét mutatja be képünk. zaktól, melyek a falu közepén állnak, széles, egyenes topolyák és akácok árnyalta utak futnak széjjel. Az aszfaltozott járdákon sétálva gyönyörködhet az ember a gyümölcsfák között megbúvó vidám, fehér házakban, a szőlőlugasokban. Minden házpan viillany és vízvezeték, a tetőkről televíziós antennák nyújtózkodnak a fák fölé. A tömeges szőlőtelepítés néhány évvel a háború után kezdődött meg a sztyeppén. A kolhozok apraja-nagyja kint volt a földeken. Kézi erővel, csákánynyal kellett feltörni a talajt, a gödrökbe szőlővesszők kerültek, termőfölddel betakarták és vödörrel hordták rá a vizet. Nehéz, hősi munka volt. Aztán megjelentek a gépek és könnyebb lett az embernek. Az öntözéshez artézi kutakat fúrtak. Nem ment egyszerűen ez sem, de megérte. A költségek dúsan megtérültek. A szántóvetők megtanulták a szőlészetet és a gyümölcstermelést. Ma már a szőlő- és a gyümölcs hozza a legnagyobb jövedelmet a közös pénztárba, öntözéssel termelik a kolhozok a zöldségféléket, a kenyér- és takarmánygabona-félét. Az öntözésre akkor nyílott igazán nagyszerű lehetőség, mikor a Dnyeper vize a Perekon földszoroson át a félszigetre érkezett az Észak- krími csatorna medrében. Az egyik mellékágon elérte a „Népek barátsága” kolhoz földjeit. A kolhoz tagjai ismerik a víz értékét, jó gazda módjára fogadták és gondoskodtak arról, hogy egy cseppje se vesszen kárba. Szerte a félszigeten találkozunk az emberi alkotó munka eredményeivel. Keletre és nyugatra a terület központiától. Szimferopol- tól. hatalmas rózsaültetvények. Ezerhatszáz hektár van ebből a kultúrából a Krímen. Virágzás idején, májusban—júniusban, lenyűgöző látványt nyújtanak a végeláthatatlan bíbor színű mezők. A szellő bármerről fújdogál, telítve van a rózsák kellemes, lágy illatával. Természetesen a virág itt nemcsak a szemet gyönyörködteti, fontos ipari nyersanyag is. Az idén 4600 tonna rózsaszirmot gyűjtöttek a Krím-félszigeten, melyből az értékes rózsaolaj, a szovjet, francia és más orszá0 A csatorna mentén. gok kozmetikai iparának nemes alapanyaga . készül. Levendulaolajat is párolnak itt. mely a gyógyszer- és élelmiszeriparban nagyon keresett cikk. Nagyon sok érdekességet lehetne mesélni a félsziget sós tavairól, arról, hogy egyes tavak vize sokféle betegségre nyújtanak gyógyulást. Szanatóriumok települtek partjaikon. Más tavak fontos nyersanyagokat szolgáltatnak a vegyipar számára. Vizükből konyhasót nyernek, brómot a gyógyszergyártás, a nyomda- és a fotóipar számára, magnézium- kloridot — a gumi- és műanyag- gyártás legértékesebb töltőanyagát —. nélkülözhetetlen hőszigetelő anyagokat. íitán-dioxidot, melyből fehér festékeket készítenek és nagyon sok egyéb anyagot, melyet a mezőgazdaság, a fémkohászat, az építőipar használ fel. Végül szeretnék még egy példát felhozni a krími föld kincseinek gazdaságos kihasználásáról. A félsziget legkeletibb részén, Keres városa mellett a múlt század közepétől nyíltszíni fejtéssel bányásszák a vasércet. A szovjet hatalom éveiben vált nagyon intenzívvé itt az érckitermelés. Hogy elérjék az ércet, egész hegyek kerülnek a meddőhányókra. De az utóbbi években ezek is életre kelnek. A bányászok hatalmas gépeikkel elegyengetik a meddőhányókat, felületükre 30— 35 centiméternyi termőtalajt hordanak az úi lelőhelyek feltárásának helyéről. A talajt feljavítják, füvesítik, maid néhány év múlva a kolhozok búzát kukoricát vetnek ide. Szép volt mindig ez a napsütötte déli félsziget, de még szebb lesz lakóinak kezemunkája nyomán. J. Goncsaruk (Fordította: Sávolt Béla 0 Jalta pálmalombokkal szegélyezett kikötőpartja. 0 Csendes pihenő az Artek úttörőtáborban.
