Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-28 / 278. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. november 28. PÁRTSZE R VEZÉS — PÁ RTIR ÁNYÍTÁS Veszendőbe ment fehérje I. Mennyi kell, mi a forrása? A fehérje az élő anyagot felépítő szerves vegyületek közül mennyiségi és biológiai szempontból a legfontosabb, nélküle nincs élet. Jól tudjuk, hogy minden sejtben megtalálhatók, ezek képezik alapanyagát. Az életfolyamatok, az anyagcsere gyorsítói vagy lassítói, szerkezetük bonyolult és sokféle. Az állati fehérjék — a tejben, a húsban és a tojásban — nélkülözhetetlenek, több aminósavat tartalmaznak, mint a növényi fehérjék, ezért a fogyasztott fehérjék 40 százalékának állati eredetűeknek kell lennie. E létfontosságú vegyülettel, amelynek előállítása sok munkát, még több pénzt igényel, nagyon mostohán bánunk, pedig már az iskolás gyermekek is tudják, csak fehérjéből lehet fehérjét előállítani. Két taggyűlés • A pártszervezetek, a kommunisták aktivitása most, a beszámoló taggyűlések időszakában különösen időszerű és sokakat foglalkoztató téma. Gyakorta felmerül, hogy egyáltalán minek alapján mérjük az aktivitást. Egyes Helyeken elsősorban a taggyűlési hozzászólások gyakoriságát veszik alapul. Másutt — helyesen — nem elégszenek meg ennyivel. A taggyűlési hozzászólásoknak, és még inkább azok tartalmának kétségtelenül megvan a maga jelentősége. Nem lebecsülendő, hogy ezen a nagy jelentőségű fórumon a döntéseket, elhatározásokat, állásfoglalásokat miként, milyen viták, véleménycserék alapján hozzák meg. A tapasztalatokat a maguk környezetében észlelt jelenségek közreadásával a kommunisták elősegíthetik megfontoltabb és megalapozottabb döntések születését. Ezért csak helyeselni lehet, ha bármelyik pártszervezetben a taggyűléseken való aktívabb részvételre ösztönzik a párttagokat. Nem kevésbé szükséges ez a kommunisták felelőssegerzetének növelése miatt is. A hozzászólások — megfelelő tartalom esetén — a párttagok felelősségtudatát is jelzik. Ezért az, hogy ki hányszor és hogyan szól hozzá a taggyűlések témáihoz, nem egyszerűen illendőség, szokás kérdése, nem statisztikai probléma, hanem politikai ügy, a kommunista nevelés fontos eszköze is. Ám bármennyire fontos is a taggyűlési aktivitás, a munka nehezebbjét a kommunistáknak még ezután kell elvégezniük. Bármilyen jó határozatokat is hoz a taggyűlés, azokból még csak azután lesz valóság, attól függően, hogyan hajtják azokat végre. Ez így megfogalmazva roppant egyszerűnek és nyilvánvalónak tűnik, a gyakorlatban mégis mennyi gond kapcsolódik hozzá! S milyen ritkán szoktuk megkérdezni az egyes párttaeo- kat arról, hogy mit csináltak a két taggyűlés között, mit téttek a határozatok megvalósításáért! • E munka eredményességéhez mindenekelőtt azt kell elérni, hogy a szavakban való egyetértés a tettekben kifejeződő egyetértés rangjára emelkedjék. Hányszor tapasztalni a kettő között szakadást, aminek sokszor nagyon is egyszerű okai vannak. Például az, hogy a párttagok eltérő módon értelmeznek azonos határozatokat, vagy bizonyos sajátos egyéni érdekek, körülmények akadályoz ák. hogy mindannyian mély meggyőződéssel képviseljék a közösen kialakított álláspontot. Ritkán fordul elő. hogy egy határozat azonosan érintsen minden egyes párttagot. Vegyük csak a legegyszerűbbet, a szocialista elosztási elv érvényesítését célzó helyi döntéseket. Nyilvánvaló, hogy nem egyformán érintik az igyekvőket és a kevésbé szorgalmasakat. a magasan képzetteket és az alacsony szaktudásúnkat stb. De hasonló eltérések szinte minden más döntésnél meefi- gvelhetők. Ezért a határozatok egységes értelmezése és következetes. tettekben kifejeződő, meg- gvőződéses képviselete a kommunisták körében is — a pártcso- portokban és azokon kívül — megfelelő propagandát, agitációt, elvszerű példamutatást és követelménytámasztást, harcos kiállást és határozott fellépést igényel. Egy építőipari vállalatinál mondták el annak az osztályvezetőnek a példáját, aki a párt- daggyűléseken mindig rendkívül között aktívan szerepel, és helyes álláspontokat képvisel. Hivatali munkájában, Hatáskörében viszont semmit sem tesz a költségszint növekedése ellen, s kész a népgazdaság érdekét figyelmen kívül Hagyó intézkedésekre is a vállalati nyereség növeléséért. Nos, az ilyenfajta aktivitás édeskeveset ér, ■ hiszen a szavaknak nincs a tettekben fedezetük. • A pártmunka hatósugarának ki kell terjednie a párton kívüliek körére is. Hiszen a párttag- gyűlés határozatai nyilvánvalóan csak a kommunistákra kötelezőek. akik mindenekelőtt politikai befolyásukkal szereznek érvényt azoknak. Elhatározásaikat az egész munkahelyi kollektívával el kell fogadtatniuk, hogy azokat a többiek is saját programjuknak tekintsék, és szívvel-lélekkel dolgozzanak a kommunistákkal vállvetve megvalósításukért. Itt is milyen türelmes, fáradságot nem ismerő munkára, mennyi okos szóra van szükség! A taggyűlés ehhez csupán útmutatást adhat az egyes kommunistáknak, de természetszerűen nem végezheti el helyettük. Taggyűlés utáni feladata ez minden párttagnak, amit szűkebb-tágabb környezetében kell, hogy végezzen. Az egyes párttag munkája, aktivitása megítélésének éppen ez az alapvető mércéje. S ha ez a legfontosabb, akkor jogos az az igény, hogy a pártvezetőségek gyakrabban kérjék számon az alapszervezet tagjaitól: kikkel beszéltek, vitáztak, hogyan és milyen eredménnyel érveltek. De nem elég számon kérni: megfelelő érvekkel, információkkal segíteni is kell őket abban, hogy még eredményesebben harcolhassanak a párt politikájának megvalósításáért. Rosszul értelmezi szerepét az a vezetőségi tag vagy párttag, aki a két taggyűlés közötti feladatát csupán abban látja, hogy összegyűjti a „problémákat”, ahelyett, hogy azokat igyekezne mindjárt megoldani. A pártmunka mozgalmi jellegének éppen az az egyik legfontosabb vonása, hogy folytonosan élő. eleven kapcsolat van a vezetőség és tagság között a gyakorlati feladatok eredményes végrehajtása céljából. Ez a munkában való folytonos és mindennapos együttgondolkodás és cselekvés a pórtéléinek legalább olyan lényeges jellemzője. mint az időnkénti fórumok, össze.jövetélek. A kommunisták számára a taggyűlés utáni feladatok nemcsak propagandát és agitációt jelentenek tehát, hanem jelentős szervezési teendőket is. Hiszen a párttagság jelentős része tömegszervezeti tisztségviselő, aktivista. vagy munkaköri beosztásánál fogva tölt be valamilyen irányító, vezető posztot. Megfelelő átgondoltság és körültekintés szükséges ahhoz, hogv a taggyűlési határozatokból adódó következtetéseket a társadalmi tisztségükből vagy munkaköri beosztásukból eredő tevékenységükben is levonják. alkalmazzák. Ha egv párttag vezető beosztásban dolgozik, felelősséggel tartozik azért is. hogv beoszm+tai a nárthatározatok szellemében kapják meg és végezzék el munkaköri feladataikat. • Szerteágazó, bonyolult és sokirányú tevékenységet kell tehát a kommunistáknak két taggyűlés között végezniük. Ebben a mindennapos pártpolitikai munkában fejeződik ki elsősorban a kommunisták százezreinek élenjáró szerepe. R. I. Kezdjük azzal, hogy egy ember napi fehérjeszükséglete átlagosan 180—200 gramm, amelyet legkönnyebben húsból tudunk felvenni. Egy sertés — amelynek húsát fogyasztjuk — napi fehér- jeszükséglete már 30 deka, amelyet növényi és állati fehérjéből, tápból — húsliszt, halliszt, csontliszt — kell biztosítani. Azt kutattuk, miből lehet ilyen, az állatok számára nélkülözhetetlen fehérjét előállítani. A húsliszt — nevezzük így az egyszerűség kedvéért — forrása állati hulla, állati magzatburok vágóhídi meliékter- mék, emberi fogyasztásra alkalmatlan hús. szarukéoletek, belsőség stb. Ezeket az anyagokat tehát össze kell°ne gyűjteni, s különböző eljárással húslisztet készíteni, amelyet más alkotó elemekkel keverve, ismét fel lehet etetni az állatokkal. Egy állami gazdaság az illetékes tanácsnál írásban bejelentette, hogy három napon át Wofa- tox vegyszerrel cserebogarak ellen porozást kíván végezni. A tanács azonban er"í'j a közelben lakó méhészeket nem értesítette, mert az volt a véleménye, hogy még nincs virágzás, ezért a vegyszerezés a méheket nem veszélyezteti. A gondatlanságot súlyosbította, hogy a porozás napján erősen fújt a szél. és a s-mr a szomszédos telkeken levő gyümölcsfákat is ellepte. Mindennek a-'' lett a következménye, hogv & fákon rajzó méhek tömegesen elpusztultak. Az Országos Állategészségügyi Intézet megállapította. hogy a méhek pusztulását a védőszer idézte elő. Ilyen előzmények után a méhészek az állami gazdaság ellen kártérítési oert indítottak. A járásbíróság és a megyei bíróság ellentétes ítéletei után. törvényességi óvásra, az üav a Legfelsőbb Bíróság elé került amelv a gazdaságot kártérítés fizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a gazdaság ugyan eleget tett bejelentési kötelezettségének, de a tanácsi szervet terhelő mulasztás sem mentesítheti kártérítési felelőssége alól. Ugyanis, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni, és ez alól csak akkor mentesül, ha a kárt elháríthatatlan ok idézte elő. Ebben az esetben azonban erről nem lehet szó. Az a körülmény, hogy a vegyszeres védekezést kellő időben bejelentették, a kárfelelősséget nem zárja ki. Ugyanis már a korábbi években is megtörtént. hogy a gazdaságban "“g- zett vegyszeres védekezés következtében tömegesen elpusztultak a méhek, és emiatt a károsult méhészek pert indítottak. Erre Nálunk a felszabadulás előtt, s még utána is. az elhullott állatot a földbe temették az értékesíthető fehérjét elpusztították. Később 1951-ben. az FM 18 068/51. számú rendelete intézkedett a feldolgozásukról. Ez a rendelet megszabta: Állati Fehérje Terméket Előállító Vállalatot kell létrehozni, amelynek feladata az elhullott állatok összegyűjtése, feldolgozása. A vállalatok hatósugarát 30— 50 kilométerben szabták meg. A rendeletet követően Bács megyében éppen 12 évet kellett várni ahhoz, hogy 1963-ban megkezdje Solton a munkát az ÁTEV. A vállalat solti telepének hatásköre a megye — keleti részének kivételével — Tolna. Fejér. Somogy és Pest megye egy része. Az üzem már elkészülésének pillanatában kicsinek bizonyult. Erre egyetlen példa: 1964-ben 20 ezer mázsa való tekintettel a gazdaságtól elvárható volt. hogy a méhészeket közvetlenül is értesíti, de legalább meggyőződik arról, hogy a tanács a bejelentésről tájékoztatta-e őket. Hanyagul gazdálkodott az igazgató Három mezőgazdasági termelő- szövetkezet 920 ezer forint befizetésével közös építőipari vállalkozást létesített. Rövidesen kiderült : olyan súlyos veszteséggel működnek,” hogy az igazgató tanács elhatározta a felszámolást. A vállalkozás igazgatóját a felszámoló bizottság fegyelmi úton elbocsátotta. (Egyidejűleg a rendőrség — felelőtlen gazdálkodás címén — nyomozást indított ellene.) A fegyelmi bizottság határozatát a volt igazgató a munkaügyi bíróságnál megfellebbezte. A bíróság a büntetést segédmunkási munkakörbe való helyezésre mérsékelte. Döntését azzal indokolta, hogy a vállalkozás felszámolásához az igazgató magatartásától független tényezők (létszám-, anyaghiány stb.) is hozzájárultak. és ezek a fegyelmi vétség súlyát enyhítik. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — Az igazgató a rábízott vagyonnal hanyagul gazdálkodott, ami súlyos és vétkes kötelességszegést valósít meg. Saját kijelentéseiből is ez derül ki. Mindezekből megállapítható: az elkövetett fegyelmi vétség — a meglevő enyhítő körülmények ellenére — olyan súlyos, hogy azzal a felszámoló bizottság által elbocsátást kiszabó fegyelmi büntetés aránvban áll. H. E. nyersanyagból két géppel hétezer mázsa húslisztet állítottak elő, 1965-ben a nyersanyag már 45 ezer mázsa volt. amelyből 15 ezer 500 mázsa húsliszt készült. Nem csoda, hogy néhány évi működés után ugyanabban az épületben a két berendezés mellé még ötöt állítottak üzembe. Szükség volt erre. hiszen 1970-ben már napi 500 mázsa állati hulladékot dolgoztak fel. amelyből 116 mázsa húslisztet nyertek. Érdemes megvizsgálni, honnan szerezte be az ÁTEV solti telepe a nyersanyagot? A kecskeméti, a kiskunhalasi BOV-tól. a kaposvári húskombinátból 1970-ben 106 ezer mázsa hulladékot, körzetéből pedig 6390 mázsa állati eredetű nyersanyagot gyűjtött be. Ez a rendkívül jelentős mennyiség azonban nem azt jelentette, hogy mindent beszállítottak. A rendelet értelmében ugyanis, ha túl van az ÁTEV működési területén, esetleg szállító eszköz hiánya miatt nem képes begyűjteni, az illetékes községi tanácsnak intézkednie kell az elhullott állatok megsemmisítéséről, elföldeléséről. Logikus, hogy a körzethatár nem terjedhet ki az egész megyére — korábban utaltunk az 50 kilométeres sugarú körre —, a szállító járművek sem álltak, s állnak mindig rendelkezésre. Az elhullott állatokat, a melléktermékeket tehát jó néhány helyen egyszerűen elásták. Gémes Gábor (Következik: A veszteség nem kevés.) Ne tévessze meg önöket a kép sötét, borongás hangulata. A fekete lakótömb fekete épület hasábjai közt katonás rendben felsorakozott fekete autók nem valamelyik holland vagy belga város utcáján töltik olajböjtös vasárnap estjüket. Felvételünk a kecskeméti Széchenyivárosból mutat be egy szomorkásán idillikus utcaképet. A mi személygépkocsijaink — hála a szocialista testvérközösségnek — nem „éhezik és szomjúhozzák” az olajat. Jön, folyik az szakadatlanul a Szovjetunióból. Autóink csak oda- állnak a „Barátság olajvezeték” valamelyik hajszálerének végéhez, és bármikor tetszés szerint „leszophatják” magukat. Ezek a széchenyivárosi autók is milyen elégedetten, bölcs nyugaOLVASTUK Az előzés „halálos bűnei” A közúti balesetek európai szakértői három éven át szakadatlanul tanulmányozták a rendőri és kórházi jelentéseket, a baleseti és biztosítási statisztikákat. 4105, szabálytalan előzés miatt bekövetkezett balesetei rekonstruáltak. A szakértők munkálatainak összefoglalását a gépkocsivezetői magatartásról a Zürichben megtartott első nemzetközi konferencia alkalmával adták közre. A szakértők összeállította kimutatásból azt láthatjuk, hogy a legtöbb balesetet az okozza, hogy a megelőzött jármű túlságosan balra húzott, vagy ha váratlanul „kilő' anélkül, hogy megf igyelné. vajon egy másik kocsi nem kezdett-e az ő előzésébe. A többi esetben az előzést végző kocsi vezetője a hibás: rosszul számítja ki a szembejövő kocsi sebességét, előzés után gyorsan a megelőzött kocsi elé vág, vagy elveszti uralmát a kormány felett. A zürichi kongresszuson elutasították azt a nagyon is elterjedt nézetet, amely szerint a nagy sebességgel előző vezető kevesebbet kockáztat, mert lerövidíti a veszélyes időszakot. Kari Rurnar, az uppsalai egyetem tanára számos tesztvizsgálat segítségével ennek éppen ellenkezőjét mutatta be. Ha növekszik a sebesség, növekszik az ősz- szeütközés veszélye is, mivel az emberi szem nehezen méri fel a szembejövő kocsi távolságát és sebességét. Ez az oka annak, hogy előzéskor a sportkocsik sokkal gyakrabban karamboloznak. lommal hajtották álomra kuplungjukat a szabad ég alatt. Olyan jóllakottak, hogy még a fényük is olajos. Orrukat békésen összedugva fordultak a „gazdik” ablakainak irányába. Tudják, hogy az általános lefekvés előtt még nekik is jut majd egy búcsúpillantás a hálószobákból. Eme féltő gondoskodás tudatában vígan viselik el, hogy egyelőre „Mauthner” a szállójuk. No de majd lesz egyszer garázs is. Hiszen ők csak autók. Igazán nem kívánhatják, hogy egy új városnegyed építkezésekor egy sorba tegyék őket az emberrel, s ugyan. úgy egyidejűleg tervezzenek részükre „garazsat”, mint ahogy a gyerekeknek óvodát. (Tóth Sándor felvétele) Döntött a Legfelsőbb Bíróság MA MÉG „MAUTHNER” Ha elálldogálná a napot... peikerestük Kunbaracson ifjú Balizs Ferenc A lakatost, akinek édesapja, idős Balizs Ferenc, a falu kovácsa. Lássuk, miként vélekedik munkájáról, lehetőségeiről a kisiparos. Olyan, aki az apja példáján is megtanulta, hogy a lakosság szívesen dolgoztat azokkal a kisiparosokkal, akiknek a munkájára, magatartására nincs panasz. Elmentünk a főútvonalon épült új, takaros ház előtt. A cégtáblát néztük volna el? Vagy az vonta el a figyelmünket, hogy pont ennek a háznak a kapujában fiatal nők voltak nagy beszédben? Középpontban egy menyecske magyarázott, karján kisgyerekkel. Elég az hozzá, hogy az utolsó házaktól fordultunk vissza. Jó kis séta volt a szép napsütésben. És hát az imént említett hölgykoszorúhoz fordultunk felvilágosításért, hol is lakik ifjú Balizs Ferenc? — Tessék beljebb kerülni — hívott már is mosolygó vendégszeretettel a kisgyerekes menyecske, Balizsné. Ahogy a verandaszerű barátságos előszobába fordultunk volna, már a lépcsőről megpillantottuk az udvaron a mesterség „címereit”. Vasváz, keret, alkatrész éppúgy volt a szintén új alsó épület előtt, mint egy csapat motorkerékpár. Akkurátus rendben minden. Tött a fiatal mester is, zömök, szőkésbarna ** férfi, kék munkaruhában. Fellépésében, for- golódásában nyoma sem volt a valamikor emlegetett „falusias” félszegségnek. Ha egy vasasüzem brigádvezetőjeként találjuk valamelyik városi műhelycsarnokban, ott is természetesnek vesszük. Mai munkásember, akire csak megkülönböztetésül mondjuk: maszek. Sértő hangsúly nélkül. — Vegyes javítással foglalkozom, — intett ki egy fejbillentéssel a műhelye előtti sökféleségre. — Egy szakmából — másképp — falun nehezen létezne az ember. Mosógéptől — rádióig mindenhez érteni kell. Kerékpárt híznak vagy lyukas fazekat, nem szabad finnyáskodni... Rehák László, a KIOSZ megyei titkárhelyettese kötelességszerűen közbevetette. — Persze tudja, olyan javításokat vállalhat, amit munkaegyesítés jogán végezhet... — Természetesen. Ami összevág a saját szakmámmal, a lakatossággal. De ki ne tudná, hogy eg.v jó lakatos szakember elég univerzális készségű munkás. Az ezermesterség a lakosság szempontjából is előnyös. Meleg hangulatú kis előszoba. Csupa ablak. A falon képek, virágtartók. Sok zöldnövény — csinos fehér állványon is. A díszeken, bútorokon a fiatal mester kezenyoma. Mármint az ügyességéé. Kis asztal körül ülve társalgunk. — Van-e konkurrencia? — Hatvankettőben kezdtem, azóta két szaktársam is volt a faluban. Voltam olyan helyzetben, amikor még az ég alatt dolgoztam. De nem féltem a konkurenciától. Némelyek tévedésben vannak induláskor. Azt hiszik, csak ki kell tenni a cégtáblát, és már jön is a megrendelés csőstül. A bizalmat meg kell szolgálni. Persze, ha jön egy új ember, már csak kíváncsiságból is pártolják... Hozzám visszajöttek a kuncsaftok. Elmondhatom, hogy én itt „beépültem”. Van münkám a környező községekből is. — Tudják, jöhet valaki ipart kezdeni nagy hűhóval, de végül is, csak a munka győz. A/t eg van elégedve? J VA— Hát... ha újra kellene kezdeni, azért... Sokat kell dolgozni. Ha elálldogálná az ember a napjait, megnézhetné magát. — Az ott lent a műhely? Egészen új kis alsóépület. — Na persze a házépítéshez, meg a műhely felállításához otthonról, apáméktól is kaptam segítséget ... — Nem akarunk indiszkrétek lenni. Mennyi az átlagos havi jövedelem? — Nem egyformán jön a pénz... Volt téli hónap, hogy csak öt-hatszáz forint. — Volt, vagy van tanulója? — Nem volt még, pedig jó lenne egy segítség is. — Anyagellátása? — Van rá eset, hogy ilyen vagy olyan vasféle pont nincs. Olyankor bajban van az ember a megrendeléssel. Nem tudja, Kecskeméten kap-e, vagy Pesten. S az már többletköltség. — Sok adót fizet? — őszinte leszek: ha ennél több nem lesz, akkor jó. Ha tisztességesen dolgozik, ennyi mellett kijön az ember a keresetéből. B úcsúztunk volna. Balizs Ferencné nevető képpel sertepertélt körülöttünk. Nyitnánk a veranda ajtót; zárva. A menyecske felvilágosít bennünket. Most sült meg egy kis füstölthús. Nem sérthetjük meg, hogy egy pár falatot se... Addig nem is nyitnak ajtót, míg egy szendvicsre valót — ha majdnem menetközben is — meg nem kóstolunk ... Mert: „Ez kunbaracsi vendégszeretet.” Tóth István
