Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
4 I PETŐFI NÉPE I 1973. november 25. Cigiznek ATem cigarettáznak, nem do- hányoznak, csak cigiznek. S vnn ebben a kedves, majdnem becéző szóban valami könnyed 'elegancia, valami le- zserség. Benne van a dolgok semmibe vétele. Mert ugye a cigarettázó ember egészen más. Annak tudnia kell, hogy komoly dolgot mivel, cigarettázik, s ez árthat az egészségének. Aki pedig dohányzik, az már majdnem tudatában van, hogy egy önpusztító szenvedély áldozata. De mit lehet kezdeni egy bájos 13—14 éves fiatal kislánnyal, vagy nyurga fiúval, aki hanyag mozdulattal veszi elő zsebéből, táskájából a cigit és rágyújt? Ott állnak körben a mozi előcsarnokában, és fújják a füstöt. Inkább fújják, mint szívják — szerencsére. Még kicsit sután, ügyetlenül fogják a cigarettát, utánozzák a nagyobbakat, de a szemük öntudatosan villan, ha szemrehányást éreznek ki a felnőttek tekintetéből. Ki merne rájuk szólni? Hamarosan „odapörkölnének” neki. Olvasgatom a statisztikákat. Néhány fővárosi iskolában felmérést végeztek, kiderült, hogy a középiskolásoknak több mint a fele dohányzik, de sokan már az általános iskolában is. Tilos, vagy sem, igy van. Ha tilos, akkor a W. C.-ben, a tornaterem háta- mögött, elhúzódva az udvaron, s egészen nyíltan az utcán. Nem titok, az intézetek vezetői is tudják, hogya szakmunkásképzőben nem lehet tiltani a dohányzást. Illetve lehet, de nincs értelme. Mert az üzemekben dolgozó fiataloknak ugyan ki tilthatná meg, hogy rágyújtsanak? A „melós- öntudat”, sajnos, ebben mutatkozik meg leghamarabb, s néha az öreg szakik biztatása is hozzájárul. Nézegetem az ijesztő grafikonokat, melyek azt mutatják, mennyivel több ember pusztul el rákos megbetegedésben azok közül, akik napi 20—25—30, vagy éppen 40 cigarettát szívtak Rendszeresen. S közülük hányán kezdték egészen fiatod korban a dohányzást, amikor még különösen ártalmas a szervezetre a nikotin. A televízióban bemutatott film is nagy hatást tett rám, amelyik arról győzött meg, hogy még a terhességre, szülésre és az utódokra is kihatással lehet, ha dohányzott az édesanya. De vajon hányán látták az érdekel3 Mjnaivi .8ÍS9V ti . Úgy vagyunk ezzel is, mint a szeszes itallal. Sok pénzt1 költünk az alkoholellenes propagandára, de még többet a szépen adjusz- tált, mutatós, vonzó üvegekre, amiben alkoholtartalmú italt árusítunk, s miközben drágán adunk szeszmentes italokat, leszállítjuk az egyes bor. és pezsgőfélék árát. Ismerem a közgazdasági érveket, nem óhajtok velük vitatkozni, s álszent sem vagyok, megiszom én is, ami jólesik. csupán az ellentmondásra szeretnék rámutatni, melyet időnként eltakar előlünk valamilyen praktikus és alkalmi érdek. S közben cigiznek is gyermekeink. Ütőn és útfélen, maguk közt és nyilvános helyeken, amint felszabadult honpolgárokhoz illik. Tudjuk, hogy árt nekik, de mégsem szólunk rájuk, s nem is lehet, hiszen mi neveltük önállóságra őket. Legfeljebb magunkban mondogatjuk: Majd rájönnek ők is, hogy mennyire ártalmas! ... De mikor? Húsz, vagy harminc év múlva. Mi pedig csak papolunk, mert — szemünkbe vágják — a felnőttek sem különbek, szívják ők is, egyre többen, férfiak és nők egyaránt. S valahol, ugyebár, el kell kezdeni! T. P. • TALAJJAVÍTÁS • Magdeburg! újítás nyomán J8tt létre ez az új típusú mezőgazdasági gép, amelynek segítségével naponta tíz kilométer műanyagcsövet lehet lefektetni. A két nagy csőtárolóra 2000 m műanyagcső tekerhető fel. (Foto: ADN—ZB— MTI—KS) „Hajrá” nélkül az utolsó negyedben • Az Április 4. szocialista brigád rézből készült Vermorel permetezőgépeket szerel. (Tóth Sándor felvételei.) — Egy dologban nem hozott újat az idő — mondja Oroszi Imre, a gyáregység vezetője. — Ugyanis a háti permetezőgépek a mostani, már két^ teleppel rendelkező üzem terméklistáján is az első helyen szerepelnek. Csupán a gyártott típusok egyre szélesedő skálája mutatja a változást. Megrendelőink — az AGROTRÜSZT és több kereskedelmi vállalat — a készülék D—2, TM, Verino- rel, Permike és Lepke változatait vásárolják a legnagyobb tételekben. Ezek némelyike, például a Vermorel, a hagyományosnak számító rézből készül, míg a család más tagjai már „műanyag kabátot” viselnek. Az idén mintegy 90 millió forint értékben szállítunk belőlük az igénylőknek. A jövő évre is kaptunk már 102 ezer darabra szóló megrendelést, de ez a mennyiség még nem köti le a kapacitásunkat. — A kis permetfúvó gépeken kívül természetesen láthat nálunk olyan termékeket is, amilyeneket az ember bajosan venne a hátára — kapcsolódik a beszéletésbe Kassai János főmérnök is. — Azokra az egyedi gyártású vegyipari készülékekre gondolok, amelyeket a CHEMOKOMPLEX Külkereskedelmi Vállalatnak, a Borsodi Vegyikombinátnak, a Péti Nitrogénműveknek vagy a Tiszai Vegyikombinátnak alumíniumból, saválló ötvözetekből és acélból készítünk. Az élelmiszeriparban alkalmazott 25 köbméteres keverős készülék, vagy még inkább a 150 tonna polietilénpor tárolására méretezett siló mellett az ember csak akkora, mint Gulliver kalaoia mellett egy liliputi. A tartályokból egyébként 6 darabot készítünk a csehszlovák Slovnaft Vegyiműveknek, 5,6 millió forint értékben. A termékóriások elszállítása is bonyolult feladatot jelent majd. \ Az éves terv teljesítésére terelem óvatosan a szót. de már az arcokról leolvashatom, hogy ezúttal nem érintettem „kényes” témát. Oroszi Imre készít gyors mérleget. — Az első félévben — részarányosán — jelentősen túlteljesítettük , a tervet, aztán a harmadik negyedben visszaestünk kissé. Ennek az volt az oka, hogy a számunkra létfontosságú alumínium — géptörés miatt — csak akadozva érkezett hozzánk a Székesfehérvári Könnyűfémműből. Most, az év utolsó szakaszában minden reményünk megvan arra, hogy a tervezett 150 milliót elérjük, és vagy tizenöttel még meg is tetézzük. — Az anyaggondjaink időközben megszűntek — kezd a megnyugtató kibontakozás magyarázatába Kassai János. — Az év folyamán több jelentős újítást alkalmaztunk a gyártástechnológiában, s ennek is nagy szerepe van a 'várható év végi sikerben. Nemcsak a hegesztés alatt álló tartályok gépi erővel való forgatását valósítottuk meg, hanem új fajta hegesztési eljárásokat is meghonosítottunk. A saválló anyagokat védőgázas, az alumíniumot kétoldalas, a szénacélt pedig fedőporos automata hegesztéssel varrjuk össze. A magam részéről sok ilyen utolsó negyedet kívánok gyáregységünknek, amikor „hajrá” nélkül is biztosan célba érünk. A. Tóth Sándor A VEGYÉPSZER tiszakécskei gyáregységét sokan úgy ismerik, mint permetezőgépgyárat. A „titulus” nem légből kapott, hiszen a szőlő- termesztésben nélkülözhetetlen masina itteni készítése szép múltra tekint vissza. Sőt az is igaz, hogy amikor az ipar kezdett lábra kapni a községben, a mai üzem ősének ez volt a fő terméke. Azóta, persze sok víz lefolyt a tovasiető Tiszán. # A módosított, váz nélküli D—2 típusú permetezőgépeket a végső átvétel előtt még Sóti Lajos, Magó Ferenc és Szűcs Imre kipróbálják Csikós László meós jelenlétében. • Csomagolásra készítik elő a műanyagból D—2-es típusú háti permetezőgépeket. való • Ágoston János és Hajagos László, a két traktoros, valamint Ország Imre és Csősz Sándor gépkezelő aratja a nádtermést a fülöpházi határban. Kiaknázzák a helyi adottságokat a Zrínyi Szakszövetkezetben Hollandiába exportálják a fülöpházi nádtermést • Végeláthatatlan kazlakban sorakozik az értékes építési alapanyag a Zrínyi Szakszövetkezet tárolótelepén. (Tóth Sándor felvételei.) A természet mostohaságá- ’ val. a gyengén termő talajjal, a sorozatosan ismétlődő elemi csapással sokat küszködtek éveken át a fülöpházi Zrínyi Szakszövetkezet gazdái. Fáradozásukat nem mindig kísérte a szerencse. Példa erre a nagyüzemi szőlőjük sorsa. Más szövetkezetekkel egy időben ők is nagyüzemi szőlőtelepítésre vállalkoztak, felhasználva a nagy értékű befektetéshez az állam segítségét. Mielőtt még termőre fordult volna a 70 hektáros ültetvény, a belvízkár tette tönkre úgyannyira, hogy azóta sem tudott megfelelően erőre kapni. Akadt más vállalkozásuk is, amelyik nem hozta meg a várt eredményt és ez lehervasztotta reményüket, kezdeményezőkészségüket. Néhány esztendőn át nyereség helyett csak veszteséget tudtak elkönyvelni. Sorsdöntő változást a közelmúltban a vezetőség újjáválasztása eredményezett. Az új vezetőség a helyi adottságok célszerű kiaknázásában, a szerényebb mértékű előrehaladásban találta meg a mélypontról kivezető utat. A szakszövetkezet félezer hektárnál nagyobb közösen művelt területén kevés az alkalmas nagyüzemi épület, ezért a vezetőség a tagsági gazdaságok állattenyésztését segíti. Kutanik Miklós elnök, akivel a szövetkezet terveiről beszélgetünk, megemlíti az állattenyésztés fejlesztésének részletkérdéseit. — Takarmányboltot nyitottunk jutalékos alapon, a gabonafelvásárló vállalattal együttműködve. Azóta szövetkezetünk tagjai könnyűszerrel hozzájutnak a hiányzó szemesterményhez, takarmánytápokhoz. A bolt havonta 1000—1500 mázsa takarmányt forgalmaz, a tagság pedig 1200 sertést és 200 növendékmarhát hizlal évente, amelyet közösen értékesítünk. Szakszövetkezetünk közösen művelt földjén és a tagság tulajdonában nagyobb összefüggő zsombékos, vízjárásos terület van, ahol csak nád terem. Tavaly fogtunk hozzá a hasznosításához. A velencei nádgazdasággal állapodtunk meg, hogy közös telepet nyitunk Fülöpházán a környék nádtermésének összegyűjtésére. Itt Fülöpháza határában a sajátos talajviszonyok mellett vékonyszálú, de rendkívül szilárd nád terem, amelyet nemcsak a hazai építőipar tud nagyszerűen alkalmazni, hanem jó áron exportálható. Tavaly félmilliós bevételünk lett a nád termés értékesítéséből, az idén egymilliót várunk. Eleinte hagyományos módon, kézzel vágtuk és gyűjtöttük össze, az idén kévekötő-arató gépeket alakítottunk át, amelyek nemcsak lekaszálják az erős nádszálakat, hanem kévékbe is kötik. A Fü- löoházán és környékén termett nádat főként Hollandiába exportálja a vállalat, ahol a nádszőnyeget a gátak, töltések védelmére használják fel. A szakszövetkezet elnöke megemlítette azt is, hogy a nádtermésből származó nyereséget a közös gazdaság más ágazatainak fejlesztésére fordítják. Ennek eredménye volt többek között a korábbi veszteségek kiegyenlítése. Az 1973-as esztendő zárszámadásakor már 2 millió forintos tiszta nyereségre számít a Zrínyi Szakszövetkezet. K. A. Egyéni malomra közösségi víz. A hogyan a kecskeméti kis- vendéglőbe betértek, szinte leolvasható volt róluk: más, távoli vidékről valók. Mint ahogyan az öltözékükről, s az időjárás cserzette arcukról a foglalkozásukra is következtetni lehetett: mezőgazdasági nagyüzem dolgozói, alighanem fuvarkísérők. S amire a három férfi belépésekor csak következetett az ebédjét költő vendég, az hamarosan bizonyossággá vált a számára. A szomszéd asztalhoz telepedett jövevények beszélgetéséből, amelynek akaratlanul is fültanúja lehetett, megtudta, hogy célhoz ért az árpaszállítmány, meg hogy legfőbb ideje a gyomruk követe- lődzésének eleget tenni, hiszen öreg este lesz. mire hazatérnek — Csongrádra. — Csongrádról Kecskemétre szállítják az árpát? — hangzik el csodálkozón a kérdés, s rá nyomban a barátkozásra kész felelet is: — Ügy ám, bizony, olyan mesz- sziről. a csongrádi tsz-ből. Ez már nem is az első kecskeméti fordulónk. Vagy kétezer mázsát leszállítottunk már az idén. ide, a Baj- csy-Zsilinszkv utcába, a Szűcs bácsihoz ... Hogy mennyiért? Kettőszáznyolcvanért. A. gabonafélének szabott az ára ... Gyakran megesik, hogy az olyasmiről, ami az első hallásra magától értetődő, később kiderül, hogy mégsem az. Az ember visz- szaidézve a hallottakat, gondolkodni kezd. megpróbálja a helyükre sorolni az értesüléseit, s rádöbben: valami sántít. Mert egyre több kérdőjellel találja magát szemközt. Ez történt a három derék csongrádi férfitól hallottak nyomán is. A gabonafélének szabott az ára. Ez tény. Ám, ez. esetben mi jó származik a csongrádi szövetkezeti gazdaságnak abból, hogy a tekintélyes árpamennyiséget a kecskeméti Szűcs bácsihoz fuvarozza? Aztán: ha szabott az ár: mi abban a logika, hogy egy nagyüzemi gazdaság magánkereskedő útján „dobja” piacra az áruját? Lévén, hogy Csongrád odébb van egy kissé ( a szomszédos Csongrád megyében), Szűcs György mag- és szálastakarmány- kereskedése pedig Kecskeméten, a Ba.jcsy-Zsilinszky utca 21. szám alatt választ az előbbi kérdéseinkre ott próbáltunk keresni. Alig öt perc alatt hat vevő. Tehát forgalmas az üzlet. Ez is mutatja, hogy a városban sokan tartanak aprójószágot, s nem kevesen hízót is. Méghozzá olyanok is, akik az eleséget nem a háztájiban termelik meg. Tehát fontos is, kell az ilyen bolt! Miközben Szűcs Györgynét az üzletasszonvi teendők — a kilincset szinte egymásnak átadó vevők kiszolgálása — foglalják el, szemrevettük a bolt árukínálatát. Kukoricától a búzáig és napraforgóig. s kölestől a zabig és árpáig minden megtalálható itt, ami az állatok takarmányozására szolgál. S mi tagadás, a csongrádi árpaszállítmányra gondolva, megtekintettük az ártáblát is, amelyen ez az ár — nem volt feltüntetve. Amikor egy kis szusszanáshoz jut az üzletasszony, megkérdezzük: — Nem nehéz győzni ezt a kiadós forgalmat? — Bizony, nem könnyű, pláne, ha egyedül vagyok. Mert csak ez az egv ilyen üzlet van Kecskeméten — feleli fáradt mosollyal Szűcs Györgyné. — S a kedves férje? — Oda van Kapuváron. Tudja, miiven messzi van az? Árut ment el beszerezni. Sokszor egy hétig is úton van. A múltkor is betegen ért haza ... — Honnan szerzik be az árut? — Hát a tsz-ektől. meg az állami gazdaságoktól szoktuk. Csongrádról is. Dunántúlról is, meg egészen messzi vidékekről. Csak a kukoricát vesszük háztájiból, azt megeszik a jószágok A tsz-ekben vegyszerezik, azt nem eszi meg a tyúkféle sem a hízó... — Látom, árpájuk is van. Ugyan mennyiért adják, mivel az árjegyzéken nincs feltüntetve ? — Háromötven — feleli tömören. Ha már üzletről van szó, mi sem természetesebb, hogy számolni támad kedve az embernek. Annál is inkább, mert ismét eszébe jutnak a csongrádi tsz dolgozóitól hallottak: „Vagy kétezer mázsát leszállítottunk már az idén .. Kettőszáznyolcvanért.” Induljunk hát ki ebből. A termelő közös gazdaság 280-ért adja mázsáját, a magkereskedésben 350-ért jut hozzá a vevő. A különbözet: 70 forint. Kétezer mázsás tételnél már 140 ezer forint. Egy kérdőjel máris feleslegessé vált nevezetesen az, amely Szűcs bácsi számára az üzletet jelenti. Bizonyára jól jövedelmező. ezért is fáradozik vele, az ország távoli vidékeit bebarangolva szerzi be vevőinek az árut. De máris itt az újabb bökkenő, az újabb kérdőjel, ha a csongrádi embereket idézzük: „A gabonafélének szabott az ára ...” Vajon csak a termelő számára az? A viszonteladónak nem? A városi tanács vb kereskedelmi csoportjánál azt a választ kaptuk: az árpa szabadpiaci ára 300—320 forint. Ej. ezek a fránya kérdőjelek! Kellett is kíváncsiskodnunk! — gondoltuk a felvilágosítás hallatán. Informátorunk azonban hozzátette még: — A viszonteladó haszna semmiképpen nem haladhatja meg a termelői ár egvharmadát. Lám. a mi magánkereskedőnk mellesleg szerény is a törvényes 'lehetőség határán belül maradva beéri a mázsánkénti 70 forintos haszonnal. (És tételezzük fel, hogy a valós jövedelme után adózik is.) Szó. ami szó. ne bonyolítsuk a dolgokat tovább. Legyen szabad azonban végül még egy kérdést féltennünk: hogyan lehetséges, hogy a szövetkezeti gazdaságaink, vagy például az ÁFÉSZ-ek nem látnak fantáziát egy — esetleg közös vállalkozású — magkereskedés létrehozásában? Bárhogy erőltetjük ugyanis agyunkat, egyszerűen képtelenség megérteni a felvázolt példánkkal érzékeltetett visszás folyamatot, amelyből csak az nyilvánvaló, hogy egyéni malomra szövetkezeti közösségek hajtják a vizet... Perny Irén 9 A csehszlovákiai Slovnaft Vegyiműveknél 150 tonna polietilcnport tárolnak majd ebben a tartályban.
