Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-21 / 272. szám

4 © PETŐÉI ínangr © 1»53. november 21. ■ ■ ■ mik ■ p KENDŐZETLENÜL Egy újítás csődje Az utóbbi években sok érc’eüts meglepetéssel szoi- gáHak a tervezőmérnökök és az építészek. Olvashat- ■ ínak olyan bérházróí, amelyből kimaradt a íép- csőház a kemény, a bejára­ti a.itó í;íb. Természetesén, né mi jóindulattal az ember azt mondhatia ezekre, hogy vetetlenül tönépftk. A na­pok« in aaoi han olyan szán- áélu'.s ú.iíí issai találkoztunk Bajá», a Völgy utcai új la­kásokban. amely méregbe btszí a a lakókat, erősen megemelte vérnyomásukat, ükii Hie szorította kezűket, s, olyan szavakat mondaíoit vélüK. amelyeket ha koráb­ban hallottak, bedugták a fülüket. Be ngvebai az cm ■ ben messze tutija ragadni az Indulat, a méreg. Tegyük félre ezt és pró- báljuk ..ereti ésszel, józa­non-' elmondani, s kom­mentálni mi is történt va- lójában. Valahol valakik elkészítenék a négyemele­tes épületek terveit, aztán az építők hozzáfogtak, hogy a tervrajznak megfelelően felépítsék a házakat. Min ­den rendben ment, át is adták az első épületet, né* |J- hány lakásba be is költöz­tek a fakók. A' városnak érre a részére majd csak .évek múlva ér el a vezető, • kés gáz. addig is oiajkály- hafűtésre tervezték az ott­honokat. Egy kél szoba összkomfortos lakásban iiá- ■., som Minikalor és egy Me- .* kalor 622-es kályha került. \Kzek a kályhák azonban nem melegítenek, hanem ;; okádják a füstöt, gázt. élet­veszélyessé téve az éjszakai ' nyugalmat. Ha nem gyúj­tanák be akkor megfagy- . ttsth, ha begyújtanak, félő, hogy megfulladnak a „bol­dog" tulajdonosok. t Mielőtt bárki is az olaj- kályhát gyártó vállalatra mondana, vágy gondolna , indulatos szavakat, le, kell szögeznünk, hogy a hiba" nem s kályhákban van, ha- nem a hálvhnlyukkan. És , ' nrs«>si ülj le kedves olvasó, kapaszkodj meg, olvasd el ' i kétszer a következő szava- hat. dörzsöld meg a sze­med: a kályhalyuk mind­össze fél méter magasra •; van a padlótól. így aztán ' ‘*dísi!s hazat. • Sektf éjt/ esiífiír'3 «fistól és kordtol*kályihá^oi szentségei a tulajdonos, ' mert a lakás tele van ko- f rohamai, bűzzel e íredig reszket a méregtől és a M- ’ deg miatt. ; /éji Említettük, hogy a laká- | sokat ulajkálvhaf ütésre tér- "t.zíék. Ha viszont a terve­ző mérnök elolvas egy ilyen S kályhához mellékeit hasz . nálati utasítást, megtalálja , i benne azt is, hogy a füst- : ~ csőnek minimum 150 centi­méter hosszúnak kell len­nie ahhoz, hogy optimálisan l! működ jön a kályha. Jelen­leg a kályhán és a falon . egyforma ■ magasságban Jt, vannak a lyukak. i>e ha ezt / / «tn is olvasta el a terve- / z-, hagyatkozhatott volna ■ " ' arra az évszázadok alatt jól. bevált módszerre, hogy a Bp&lyttaiyuk magasan, 4, swe.tt) -eze< aiatt szokojtt ff lenni. Nincs olyan kályha, ’ áruéi, .megelégszik" a fel . méter magasban elhelyezett % nyílással. Nem szabad min­it; denben újítani, különösen nem. ha az anélkül ■ is; jó. líov.í jutnánk, ha egyszer például a tervező a plafon- ta tervezőé a. .fürdőkádat ú- az. előszobába a inosógá- lói, Mi lenne, ha a háztetőt kívánná oartóét tűzni és szobáé vasbetonnal, kat- ráwypapírral burkolná? A fi tervezésnek is vannak tör- 1 Vényei, amelyeket tisztelni keli. igaz —• mondhatja az ol­vasó —. hogy miéi t v ették át illetve a kivitelező miért így csinálta meg a lyuka­kat? Az építők sejtették, hogy ez így nem lesz jó, de­cket kötelezi a tervrajz. Az átvételi bizottság pedig bi­gott vára nem vette „szetn- iigyre” „ lyukakat. Most. pedig, utólagosan reklamál- .j ni aligha lehet, vagy ha " Igen. jó néhány hónap tel ­ne el addig, amíg a kivi­telező újra megrendelné a lyukak feljebb tételét, s amíg azokat valóban fel­jebb is tennék az építők. Marad tehát a vziikségmeg- oldas: a lakók saját zsebük­re — és néhány kőműves örömére — csináltatják meg a hagyományos ma­gasságban elhelyezett nyí- iásokat. 'A Most már csak arra le- szfink kíváncsiak, hogy a lakók ezt a lakásonkénti , * Íí.' négyszáz' forintot be tud­I ják-e hajtant a tervezőkön, az építőkön? — dorgál — j A CPS kukoricatermesztési rendszer nagy teljesítményű talajfertőtlenítő, műtrágyáié és vetőzénei a városföldi Dózsa Tsz-ben. (Foto: pásztor-Tóth S.) Lehet öt mázsával több? Búzaföldjeinken az idén hektáronként átlag 34,7 mázsa ter­mett — Bács-Kiskun megyében pedig 36,9 mázsa i—, ami pil­lanatnyilag a világranglista elején foglaj. le számunkra helyet. Csupán egy-két szocialista és néhány kapitalista állam előz meg bennünket a termésátlagok tekintetében. Tavalyról az idénre kelve négy mázsával fokoztuk a hektáronkénti hoza­mot. (Nem teszem hozzá, hogy az aszály ellenére, mert ez az esztendő a búzára nem volt rossz.) vánhatjáuk. De ha ezeken a he­lyeken is több figyelmet fordíta­nak a lehetőségek kiaknázásába, és főleg a tökéletesebb összehan­golásra, akkor már a jövőben sem kell 20 mázsás termésekről beszélnünk. A kukoricatermesztésben cso­dákat művelő zárt rendszereket végeredményben a búzaföldek­• Jó minőségű búzából kiváló lisztet lehet őrölni. A liszt minőségét vizsgálja Szabó József almolnár, a kecskeméti villanymalomban. Ebből az alkalomból kerültem ismét kapcsolatba a búzater­mesztés gondolatával. Megkér­deztem a legjobb szakembere­ket, hogy érdemes-e, lehet-e még ezeket a hozamokat fokozni? Nemcsak dr. Kasza Béla minisz­tériumi foősztályvezető-helyettes, de a többiek is a leghatározot­tabban igennel válaszoltak. Kü­lönleges helyzetben vagyunk ugyanis, számos ponton tárha­tunk fel tartalékokat. A 34,7 mázsás hektáronkénti országos átlag búzatermésünk 20 és 55 mázsa közötti hozamok átlagából adódik. Egyforma per­sze nem lesz soha. Borsodból 50 esztendő múlva sem várhatunk annyi búzát, mint Fejér, vagy Bács-Kiskun megyéből. De moz­dulni azért lehet. Bács-Kiskun megyében pél­dául megközelíti a 37 mázsát az átlagtermés, ezen belül az álla­mi. gazdaságoké ,4Ő,o’2 mázsa lett H^tar#nifént. /A. főleg szőlőt, gyümölcsöt termesztő gazdasá­gokban, Helvécián, Kiskőrösön, Nyárlőrincen, Kiskunhalason ala­csonyabb, a több kalászost ter­mesztőknél, Baján, Bácsalmáson, Kalocsán magasabb. A Bácsal­mási Állami Gazdaságban pél­dául 57 mázsa lett a búza hek­táronkénti hozama. Megközelíti ezt a mennyiségei, a Hosszúhe­gyi és a Városföldi Állami Gaz­daság egyes területein is. A Bezosztája szovjet búzafaj­ta megfizethetetlen szolgálatokat tett nekünk. Hozzásegített ahhoz, hogy több évtizedes egyhelyben topogás után az élvonalba len­düljünk. Azonban eljárt felette az idő, s a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium már 1970-ben új, jobb fajtákat aján­lott. Országszerte nagy terüle­ten termesztik ma már az ugyan­csak szovjet Auróra, Kaukáz, Jubilejnaja fajtákat és ezek több­re képesek. A dunavecsei Virág­zó Tsz Aurórából 48,1 mázsát, a nagy baracskai Haladás Tsz 45,8 mázsát takarított be hektáron­ként. A Kaukáz búzafajta is megcsillogtatta erényeit, hiszen a jánoshalmi Haladás Tsz 40.2 mázsát, a kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság pedig 41,5 má­zsát termesztett hektáronként 100, illetve 150 hektáros táblá­ban. Sajnos, a magyar fajták csak kisebb területen lelhetők fel, mert alig versenyképesek. Bács-Kiskun megyében azonban erre is található ellenkező példa, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz földjén a másodfo­kú szaporításé Kiszombori 1-es búzaíajta 48 mázsát, a harmad­fokú szaporítású 50,2 mázsát ter­mett hektáronként. A legjobb gazdaságok ügyesen válogatnak az egyes fajták kö­zött, hogy széthúzzák az érési időt, megosszák a kockázatot, ki­használják talajuk adottságait. Az öregcsertői Petőfi Tsz az idén Rannáját termesztett nagyobb te­rületen, mert elég sok a szikes talaja, s 121 hektárról 43,9 má­zsás átlagtermést takarított be ebből a szovjet búzafajtából. Lenne válogatnivalójuk a gyen­gébb gazdaságoknak is. A másik titok a műtrágya. Ma hektáronként 233 kilót haszná­lunk hatóanyagban számolva, 10—15 évvel ezelőtt még nyers súlyban sem használtunk fel ennyi műtrágyát. Az igazi titok azonban nem is annyira ez, ha­nem. hogy a legjobb gazdasá­gokban a laboratóriumi vizsgá­latok alapján állítják össze az adagokat. A sereghajtó gazdasá­gok. sajnos, nem használnak sok műtrágyát, nem is jut rá nagyon pénzük, de amit kiszórnak, azt. is csak úgy találomra. Kémia. A gyomirtó és talaj­fertőtlenítő szerek arzenálja áll már az agronómus rendelkezésé­re, de nem mindenki él ezzel a lehetőséggel. Technika. A kép vegyes. Any- nyi traktorunk, ekénk és vető­gépünk már van, hogy jó talaj­munkát végezzünk, a legkedve­zőbb pillanatban tegyük földbe a magot, bár az aszályos évek be­bizonyították, hogy a munkagép- park egy-két eszközzel még ki­egészítésre szorul. Olyan porha- nyító berendezésekre van még szükség, amelyek a sziklake­ménnyé vált talajjal is könnyen megbirkóznak. Sajnos, az aratás, ami régeb­ben egy hónap volt, még min­dig 16—18 napig tart. A mai ter­mésátlagokhoz ugyanis nincse­nek megfelelő teljesítőképessé­gű kombájnjaink. Tíz.-tizenkét nap lenne az eszményi betakarí­tási idő, mert akkor az időjárás­hoz is alkalmazkodni tudnánk. Néhány éven belül talán meg­oldjuk. A kicsépelt magot eset­leg szárítani, de mindenképpen tárolni kell. Szárítók, sajnos, in­kább csak a gazdag vidékeken vannak, a magtárak befogadó- képessége pedig mindenütt ke­vés. Bács-Kiskun megyében a bajai járás 34 szövetkezete kö­zül csak 15 helyen van kisebb- nagyobb teljesítményű szemes- termény-szárító, még ebben az évben épül Vaskúton, jövőre pe­dig Bácsalmás, Bácsbokod, Csá- volv, Nagybaracska és Baja egy- egv szövetkezeti gazdaságában. A Bács-Kiskun megyei Gabonáfel- vásárló és Feldolgozó Vállalat számára Baján épül a 2000 va- gonos tárház, s évente ideigle­nes tárolókkal gyarapítja a mag­tárak befogadóképességét. Ez az ütem azonban elmarad a gabona- termesztés hozamának emelkedé­se mögött. Sok mindent tehetünk tehát azért, hogy több búza teremjen (fajta, műtrágya), és még többet azért, hogy ami megtermett, az meg is maradjon (növényvéde­lem, betakarítás, szárítás, táro­lás stb.). Adott lehetőségeiket a kiváló gazdaságok ma már csak­nem teljes mértékben kihasznál­ják. A mostohább adottságú, vagy gyengébb szakértőkkel rendelke­ző gazdaságoktól azonban az úgynevezett optimumot nem ki­re is át lehet telepíteni. Olcsóbb és gyorsabb megoldás azonban, ha a zárt rendszerek tudomá­nyos logikáját és szigorú fe­gyelmét általánosítjuk a búzater­mesztésben. Bács-Kiskun megyé­ben e tekintetben is történtek kezdeményezések. A megyei ta­nács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának szakfelügyele­te az idén például 7 ezer hektá­ron vizsgálta a régi és új búza­fajták termesztéstechnológiá­ját, irányítása alatt számos gaz­daságban végeztek összehasonlí­tó kísérleteket. Igénybe vették és felhasználták a nemesítők, a tu­dományos kutatók tapasztalatait, a kutatóintézetek eredményeit. A szakemberek óvatos becslé­se szerint az átlag alatt termelő gazdaságok felzárkóztatásával né­hány esztendő alatt, természete­sen nem ingyen, hektáronként akár 5 mázsával is fokozhatjuk a búzatermesztés országos átla­gát. És a felső sávban? Ott, ahol már most 55 mázsa búza terem, van-e még lehetőség? Van, mert a miénknél nagyobb mezőgazda­ság is létezik a világon, ahol az országos átlag 50 mázsa búza. Csakhogy az már más kategória. Ha egy gazdaság 50 helyett 70 mázsát akar termelni hektáron­ként, akkor újra végig kell zon­gorázni az egész skálát. Olyan fajtát találni, amely többre ké­pes. Ehhez kiszámítani a műtrá­gyaadagot, megkeresni és megvá­sárolni hozzá azt a gépet, amely ezt a hatalmas terménymennyi­séget időben le is tudja hozni a földről. A CPS kukoricatermesz­tési rendszer terjedésével már eddig is számos nagy teljesítmé­nyű erő- és munkagép került Bács-Kiskun megye szövetkezeti és állami gazdaságaiba. E gép­soroknak egyes gépei az átlagon felülj búzatermés betakarításá­ban is jól beváltak. Nyilván napirendre kerül előbb-utóbb ez a fajta útkeresés is. Egyelőre azonban úgy tűnik, járhatóbb út a most még ala­csonyabb hozamok felemelése. És ez nem „politikai kérdés”, mert a gazdaságoknak érdemes búzát termeszteniük. Saját érde­kében cselekszik tehát az a gaz­daság, amely kihasználja az adottságokat. F. B. Ötven vállalat tanulsága • Közvetlenül a gazdaságirá­nyítási rendszer reformja után hangzottak el az első aggályosko­dó figyelmeztetések: a reform hátrányosan érinti azokat a nagy- vállalatokat. amelyeknek alapve­tő szerepük van a központi fej­lesztési programok végrehajtásá­ban, a szocialista államközi szer­ződések teljesítésében, illetve azo­kat, amelyeket mint nagy ex­portőröket tarthatunk számon, vagy amelyek — éppen a gazdá- ságosság figyelembevételével — a termékszerkezet módosítását hajtják végre. Sokan érveltek — s még ma is érvelnek — azzal, hogy például egy összeszerelő vállalat — mondjuk az Ikarus —, amely egyrészt széles körű koope­rációs kapcsolatokra van utalva, másrészt termékeinek jó részét, évekkel ezelőtt aláírt államközi szerződések értelmében értékesí­ti, eleve hátrányosabb helyzet­ben van, mint egy kis vállalat, amely alkatrészeket vagy fél­késztermékeket szállít az Ikarus­nak. Ebben az esetben ugyanis az Ikarus — amit csak pusztán a példa kedvéért említek —, hogy egyáltalán dolgozhasson, bi­zonyos mértékig kiszolgáltatott a kooperáló partnereknek. Az al­katrészek esetleges — és sajnos, nem példa nélkül álló — áreme­lését legtöbbször nem tudja to­vábbhárítani. hiszen az export- szerződésekben az árakat is rög­zítették. attól eltérni nem lehet. Nem marad más hátra, minthogy az Ikarus, saját nyeresége terhé­re könyvelje el az alkatrészek, nyersanyagok, félkésztermékek áremelését. © Az ilyen jelenségek láttán határozta el a Központi Bizottság éppen egy éve s a gazdaságirá­nyító intézmények feladatává tet­te. hogy ötven kijelölt nagyvál­lalatnál elemezzék az 1968 és 1972 közötti gazdálkodást. Az ötven vállalat közé 3 bánya- és energiaipari, 6 kohászati. 21 gépipari, 3 építőanyagipari, 8 vegyipari, 6 könnyűipari és 3 élelmiszeripari vállalatot, illetve trösztöt soroltak. Gazdálkodásu­kat, a jövedelmezőség a létszám és a személyi jövedelem, az esz­közállomány és az általános pénzügyi helyzet szempontjából vizsgálták és — összefoglalva — a következő eredményre jutottak: A kijelölt vállalatok termelé­sének és értékesítésének növeke­dése, a vizsgált időszakban, lé­nyegében-lajyüpan egészével: aszó-. nos;) üitanaűbyjcűti Kiéiéeííiőöíi «law kult náluk a munka termelé­kenysége is. Kedvezőtlen viszont nyereségük alakulása, az ipari át­lagnál alacsonyabb, ami — a be­vezetőben említett példa szerint — jórészt az áremelkedésre ve­zethető vissza. Ez a gond — az összesített adatok szerint — nem érinti azonban a béreket és sze­mélyi jövedelmeket, amelyek ma­gasabbak az ipari átlagnál. (Ez persze azzal is magyarázható, hogy az ötven kijelölt vállalat között szép számmal találni bá­nyákat és nehézipari üzemeket, ahol eleve magasabb a bérszín­vonal.) Az átlagbérek növekedési ütemében viszont semmi különb­ség sem volt a nagyvállalatok és a kis-, illetve középüzemek kö­zött. Magyarán: a munkások és alkalmazottak általában nem érezték hátrányát, annak, hogy egy-egy vállalat esetleg nehezeb­ben, olykor csak központi támo­gatással oldhat meg bizonyos gazdasági problémákat. • A vizsgálat szerint a válla­latok pénzügyi helyzete — s eb­ből következően — fejlesztési le­hetőségeik — sem voltak rosz- szabbak. mint az átlag. Többsé­gük időben eleget tett a fizetési kötelezettségeinek, hitel- és pénz- gazdálkodásuk zökkenőmentes volt. Ezen az összképen még az sem változtat — csak némiképp ront —, hogy egyes gazdálkodó egységek, lehetőségeik és teljesí­tőképességük helytelen felmérése miatt, terven felüli állami támo­gatással tudták csak elkerülni a nagyobb bajt. S ahol még ez sem segített — például a Vörös Csil­lag Traktorgyárnál — ott köz­ponti beavatkozással biztosították, hogy megfelelő termékstruktúrá­val, gazdaságosan dolgozhasson maid az üzem. A vizsgálat végeredményben tényekkel cáfolta azt a hiedelmet, hogy a szóban forgó nagyvállala­tok részére valamiféle külön gazdasági mechanizmust kellene kidolgozni, hogy csak külön — testükre szabott — szabályozó rendszerben tudnának boldogulni. A gazdaságirányítás rendszere minden üzem számára biztosítja a gazdaságos termelés lehetősé­gét. Mondom: a lehetőségét, de ezzel már a vállalatoknak kell élniük. Ettől függetlenül: a gaz­daságirányítási rendszer szabá­lyozóiban néhány — a követke­ző tervidőszakban életbe lépő — változást készítenek elő. • A szakemberek egyöntetűen vallják, hogy a tervezett módosí­tások éppen a nagyvállalatokat hozzák a jelenleginél kedvezőbb helyzetbe, s ezért a jövőben bi- Zonvára kevesebb központi be- rfúátkózásra lesz szÜKá©# i'j?cÄa&yÄf vállalatoknál. A kiemelt) figyel­met azonban változatlanul igény­lik és megérdemlik. Vértes Csaba A NÖ SZEREPE A CSALÁDBAN A Magyar Nők Országos Taná­csa országos méretű vizsgálato­kat végez, majd reprezentatív ta­nulmányt készít az asszonyok, az anyák családon belüli helyzeté­nek és szerepének alakulásáról, arról, hogyan érvényesül nap­jainkban a társadalom legkisebb egységében a nő egyenjogúsága. E feladat azért is nagy figyel­met érdemel, mert hazánk fel­szabadulása után a társadalmunk gazdasági, politikai, és kulturá­lis rendjébe® bekövetkezett alap­vető változások sokoldalúan be­folyásolják a család helyzetét, fejlődését. A fejlődést tükrözi a nők meg­változott társadalmi szerepe is: jelenleg hazánkban a munkaké­pes korú nők 70 százaléka dolgo­zik. Többségük családos, gyerme­kes anya. Ezért különös súlyt he­lyeznek annak vizsgálatára, ho­gyan hat a család életére, az asz- szonyok otthoni egyenjogúságára a munkavállalás. Az eddigi ta­pasztalatok szerint a család fejlő­dése, a női egyenjogúság foko­zatos megvalósulása elsősorban a lányok, asszonyok nagyarányú munkavállalásának. gazdasági függetlenségének eredménye. Jog­szabályaink — a családjogi tör­vény, a Munka Törvénykönyve — messzemenően védik a nőt, az anyát. A dolgozó nők azonban a nagyarányú gépesítés ellenére még mindig átlagban heti har­minc órát foglalkoznak háztartási munkával. A család fejlődése, benne a nő helyzete, szerepe sok­rétű, összetett kérdés. A tanul­mány a helyzet valósághű feltá­rása mellett tartalmazza majd a Magyar Nők Országos Tanácsá­nak a további előrehaladást cél­zó javaslatait elképzeléseit is. Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy vasrészlegünket december 3-tól kb. december 22-ig, szerszámrészlegünket december 19-töl 1974. január 3-ig LELTÁROZZUK Leltározás alatt az árusítás szünetel. 121. SZ. VASBOLT KECSKEMÉT, Szabadság tér 6. Telefon: 13-606. 1857

Next

/
Thumbnails
Contents