Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-09 / 236. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. október 9. A párt propagandistái • Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk — szoktuk idézni a régi latin mondást, programként a tanulóknak, tanítóknak egyaránt. S ha e régi bölcsesség ma a közoktatás alapélve nálunk, akkor kétszeresen az a pártoktatásban. Nemcsak azért, mert itt felnőttek tanulnak, akik légióként nem elraktározni, hanem kamatoztatni akarják ismereteiket, hanem azért is, mert a marxizmus a cselekvés, a világ megváltoztatásának a tudománya. A propagandistának — akinek az oktatásra és nevelésre való rátermettségétől elsősorban függ a pártoktatás sikere — éppen ezért nemcsak ismereteket kell nyújtania, hanem a tanultakat szorosan hozzá kell kapcsolnia a politikai célok, a feladatok tudatos megvalósításához. A másfél ezer propagandista, aki mintegy negyvenhétezer párttagot és pártonkívülit oktat a megyében, lényegében megfelel ennek a kívánalomnak. A propagandisták nagy többsége régi, kipróbált oktató, s azok között él, dolgozik, akiket tanít. Megkönnyíti ez a hivatásukat, hiszen a közös munkahely gondjai, megoldásra váró feladatai valóban az életet hozzák be a szemináriumi terem falai közé. Könnyebb így megvilágítani azt is, hogyan kell alkalmazni a tanultakat a gyakorlatban. S lehet-e nagyobb elismerés az oktató munkáért, mint az, ha a hallgatók elmondják: jobban értik az üzem gazdasági munkájának összefüggéseit, vagy éppen sikerrel oldottak meg egy-egy feladatot, alkalmazva a foglalkozáson tanultakat. Az elmúlt oktatási év értékelésekor helyenként akadtak olyan tapasztalatok is, hogy nem kapcsolták hozzá az elmélet megértéséhez a gyakorlat elemzését. Ám elhamarkodott ítélet lenne ezt csupán megállapítani és nem elemezni az okait. • A gyakorlat elemzésének elmaradása — leszámítva azt a kevés oktatót, aki hajlik az elméletieskedésre, vagy nincs kellő helyi ismerete, illetve tapasztalata — rendszerint helyi okokra vezethető vissza. Előfordulhat, s előfordul ugyanis, hogy a helyi gyakorlat nem mindig jó bizonyítási' anyag, mert a jó elképzelések egyes munkahelyeken eltorzulnak. Az ilyen üzemekben, vállalatoknál megesik, hogy a hallgatók elmondják az „elméletet”, s nyomban utána következik a „de”, vagyis a helyi hibák, torzulások elemzése. Ez pedig háttérbe szoríthatja a tananyagot, de legalábbis csökkentheti annak beható tárgyalására maradó időt. Az ilyen helyeken kétszeresen is nehéz a propagandista dolga. Hiszen miközben el kell sajátíttatni a tananyagot, válaszolnia kell a helyi problémákra, sőt, a megoldást is meg kell mutatnia. Hiszen feladata hallgatóit úgy tanítania, nevelnie, hogy képessé váljanak a hibák kijavítására, a rossz gyakorlat megváltoztatására. Az értelmi és érzelmi ráhatás nem választható el egymástól a propagandista tevékenységében. A marxizmus tudomány, elsajátítása tehát elsősorban oktatói munkát, értelmi ráhatást kíván. Ám aki valóban érti, magáévá teszi a marxizmust, az nemcsak eszével, hanem egész érzelmi világával is a szocializmus ügyéhez kötődik. A marxizmust nemcsak megtanulni kell. Legalább annyira fontos, hogy pártosan, odaadással terjesszük a tanításait, tehát a személyes, mindennapos tevékenységünkben alkalmazzuk azokat. Az érzelmi nevelésnek mégis nagyon tudatosnak kell lennie minden propagandista munkájában. • Ennek pedig nincsenek sablonjai. Hiszen a ráhatás módszerei nem lehetnek ugyanazok minden hallgató esetében. A módszer megtalálásában a legfontosabb a hallgatók személyes ismerete. Ez pedig azt is jelenti, hogy a propagandisták kapcsolata velük nem korlátozódhat csak a foglalkozás óráira, hanem munkatársi, baráti, elvtársi kapcsolatokra van szükség. Ehhez viszont idő, alkalom kell. Nem véletlen tehát az idei oktatási évadban kitűzött feladat: csökkenteni a propagandisták túlterhelését, nagyobb rangot, megbecsülést adni a pártoktatói munkának. Megyénk pártalapszervezetei értik a célt. Ennek köszönhető, bogy a jelenlegi oktatási évad előkészítésekor már csak elvétve fordult elő, hogy az oktatás megszervezését is a propagandistáktól várták el. Annál több viszont az olyan jó kezdeményezés, amely azt célozza, hogy az oktató a saját munkájára szentelhésse figyelmét, erejét, idejét. Egyre több például a propagandisták munkáját segítő olyan tájékoztató, mint amilyent a megyei állami építőipari vállalat pártbizottsága hívott össze a napokban a párt- és tömegszervezeti politikai oktatás propagandistái részére. Az egész évi propagandafeladatok mellett átfogó képet kaptak itt a résztvevők a vállár lat helyzetéről, gondjairól, tennivalóiról is. S a pártalapszervezeti vezetőségi tagok részvétele a tájékoztatón szintén a támogatást a pártoktatók munkájának folyamatos, menetközbeni segítését célozta. • A párt szervezeti szabályzata a kommunisták kötelező feladatává teszi, hogy ne csak ismerjék a párt politikáját, hanem képviseljék is azt, és védjék meg a ferdítésektől, a támadásoktól. Képessé tenni erre a kommunistákat — ez jelentős mértékben a propagandistákon múlik. Hivatásuk fontosságának, munkájuk rangosságának ismerete és szem előtt tartása diktálja pártszervezeteink segítő, helyes kezdeményezéseit. Szennyeződő szőkébb hazánk VII. Egyensúlybomlás a talajban Több, mint tíz évvel ezelőtt hatalmas földegyengető gépek mozdították ki sok tízezer éves nyugalmukból a Duna—Tisza köz jellegzetes homokbuckáinak jelentős részét, hogy ezáltal készítsék elő a területet a nagyüzemi szőlő- és gyümölcsültetvények alá. A dózerok „feltárták” a teljesen meddő, humusztalan homokot, gyakorlatilag megsemmisítve a felszínen már kialakulóban levő vékony, mintegy 5 centis humuszréteget, nem tárták fel viszont a földtörténeti korokban létrejött réti altalajt, amelyre a jégkorszak fagyos szelei hordták a buckákat. Az azóta kiforgatott sikertelen telepítések e módszer kritikájaként foghatók fel. A táj egységes arculata azonban megbomlott, s vele együtt a vidék természetes vízgazdálkodása is. A korrigálás sokkal hosszabb időt vesz igénybe. mint a végig nem gondolt beavatkozás — a környezetpusztításnak ez is egyik nagy tanulsága. Ám változtak az idők, s az elsietett program kivitelezői a racionális, modern termesztési eljárások értő alkalmazóivá váltak. Elsősorban az állami gazdaságokra gondolunk itt, amelyek az új módszerek meghoposításaban mindmáig vállalják az úttörő szerepet. Fokozódó terméseredményeik: beszédes bizonyítékok. Néhány fontosabb — Bács-Kiskunban számottevő — növény hektáronkénti termésátlagának két év alatti növekedéséből is szemléletes képet nyerhetünk: 1970 1972 Kukorica 45 q 54 q Szőlő 56 q 76 q Alma 128 q 170 q .Búzából a hektáronkénti átlag 1970-ben csaknem 27 mázsa volt, s összehasonlításul itt már az 1973-as adat is rendelkezésünkre áll, ami szerint az állami gazdaságok 40 mázsa átlagot kombájnoltak. Mindebben sok-sok tényező együttes hatását kell látnunk. Egyaránt szerepük volt és van a korszerűbb gépi technikának, az új, nagyhozamú fajtáknak, a jobb munkaszervezésnek és a talajerő növelésének. Környezetvédelmi kérdőjeleink ez utóbbi tényezőbe kapaszkodnak bele. Az alapképlet ugyanis' ez: a műtrágya-felhasználás meredeken emelkedő, a szervesanyagfelhasználása viszont meredeken eső grafikont ír le. Agronómusok szakmai ábécéjéhez tartozik, miszerint a műtrágya-felhasználást nem követi számtani haladvány szerint a termésátlagok növekedése. Egy bizonyos ponton túl, amelyet optimumnak nevezhetünk, az adagolás feleslegessé és károssá válik. Károssá úgy, hogy többletkiadást jelent, amely mögött nincs viszszatérülés, s károssá úgy is, hogy leszivárog az altalajba és fertőzi a talajvizet. Káli és nitrogén hatóanyagot már öt méteres ménységben is. találtak. Tudvalevőleg az állami gazdaságok területe felerészének a humusztartalma nem éri el a fél százalékot, A rossz minőségű homokhátsági földekről van itt szó. Ezek a talajok nem képesek megkötni a nagyobb adagú műtrágyát, afféle szűrőként működnek. A laza talajok nemcsak a műtrágyát, de a vizet sem kötik meg. így a szervetlen anyagoknak nincs is miben feloldódniuk. A több hetes nyári aszály idején Bugacon például 80 centi vastagságban száradt át a talaj. Hasonló okok miatt szeptember közepén már csak 60 mázsás hektáronkénti átlagot ígért az a kiskőrösi szőlőstábla, amelyen egy hónappal korábban még 100 mázsát becsültek. Az alapvető gond az, hogy a jelenlegi technológia nem teszi lehetővé a szerves anyag maradéktalan visszapótlását. Szalmával már rég nem almoznak; ezt a mellékterméket vagy papírgyári nyersanyagként értékesítik, vagy egyszerűen elégetik a táblán. Az utóbbi sorsra jut a késői érésű kukoricák szára is. Ezek az anyagok tehát „kilépnek” a körforgásból. De jószerivel ez történik a szerves trágyával is. A koncentrált szakosított telepek trágyaleve sokkal inkább talajt fertőz — mint arról szó esett már korábbi folytatásunkban —, semmint talajerőt javít. A Hoszszúhegyi Állami Gazdaságban néhány évvel ezelőtt kísérleti jelleggel épült, alig háromezres sertéshizlaló-telepéről eddig még csak legfeljebb egy kilométeres távolságra hordták el a tíz-tizenötszörös hígítású trágyalevet a szippantókocsik. A cél az, hogy a tartályok mihamarább kiürüljenek, nehogy elöntéssel fenyegessék a telepet. A trágyágyűjtő aknákat napi 150 köbméternyi mennyiségtől keli megszabadítani. De ugyanitt tapasztalni azt is, hogy átfogó programot valósítanak meg a szerves anyag öntözővízzel együtt történő visszajuttatására. A Dunavölgyi Főcsatorna újonnan kiépített mellékágára telepítik az öntözőművet, amelybe „betápláják” a csatornahálózaton ideérkező trágyalevet is. Ezáltal már a teleptől számított 4—5 kilométerre is eljut a szerves anyag, alkalom nyílik tehát az egyenletes hasznosulásra, mintegy kétezer holdas területen. Az öntözéshez szükséges tározótavak már elkészültek Kiskőrö,sön, Városföldön és Bácsalmáson is. Érlelődőben van a felismerés: bár a humuszos termőréteg ki* alakulása sok évezredes folyamat eredménye, ezt a kimerüléstől, a pusztulástól mégis csak úgy lehet megmenteni, ha a mezőgazdasági termelés szerves anyagát a teljes mennyiségben és egyenletesen eloszlatva juttatják vissza. Mert csak ezáltal válik lehetővé a műtrágya és az öntözővíz termésfokozó adagolása is. Rendkívül hasznosnak ígérkezik iítt s ittTptt már megvalósu, lásról is beszélhetünk — a közvetítő szűrőmezőre telepített Puffer-cellulóznyárfák ültetése. Ám az a termelésszerkezet sem minden fantázia nélkül való, amely jellemzi a megyé állami gazdaságainak egészét: területük 17 %-án pillangósokat termesztenek. A lucernások feltörése holdanként 200 mázsa szerves trágya kihordásával egyenértékű! A homokterületeknek a lucernatermesztésbe történő bevonása távlatilag a talajjavítással ér fel. Mert büntetlenül is be lehet avatkozni a természeti ^folyamatokba, ha az előrelátáson alapul. Hatvani Dániel (Folytatjuk.) ItlttltlÉSk A zöld tompítja a zajt A városban élő ember egészségét, nyugodt idegzetét erősen veszélyezteti a sokféle zajártalom. Nemcsak az üzemek és a munkahelyek zörejei, lármája, hanem az utcai közlekedés zaja is sértheti a fület, zaklatott és nyugtalan érzéseket vált ki. Ezért egyre többen foglalkoznak a megszüntetés, vagy a mérséklés lehetőségeivel. Fontos szerep jut a növényzetnek, a fákból, cserjékből álló védősávoknak is. Egy nemrégiben megjelent amerikai könyv egész terjedelmét ennek a kérdésnek szenteli. A kiadvápyból idézzük a legfontosabb megállapításokat. A sávban ültetett fák és cserjék zajelnyelő-képessége 5—8 decibel nagyságú. Nem ritka á 10 deci beles csökkentő hatás sem, sőt a fák, cserjék és magas termetű füvek kombinációjával akár 15 decibeles mérsékelés is elérhető. A hangelnyelő képesség dolgában az egyes fajok között nincs nagyobb különbség, a koronák tömöttsége a legfontosabb. Ha a fák lombozata a törzs álsó részén hiányos, cserjékkel segíthetünk a helyzeten. Ahol a zajszűrésre egész éven át szükség van, ott örökzöldeket, vagy olyan lombozató fajokat kell ültetni, amelyek télen is fenntartják elszáradt leveleiket. Kedvezőbb eredményt érhetünk el, ha a védősávot a zajforrás közelében helyezzük el, nem pedig a védelmet igénylő épületek előtt. Az országúti, nagy sebességű gépkocsi és teherautó-forgalom zajának korlátozása érdekében 20—30 méter széles sávok ültetésével védekezhetünk. Ilyenkor a sáv közepén álló fáknak legalább 15 méter magasnak kell lenniök. Városi területen, kisebb sebességgel haladó, nagyobbrészt személygépkocsikból álló forgalom . esetén 7—15 méter széles sávokat célszerű vonni. A hatás abban az esetben a legjobb, ha az útvonalhoz közel, 3—4 méter szélességben ültetjük a cserjéket, mögöttük pedig 10—15 méter magas fák nőnek. A sávok hangelnyelő-képességét jelentősen fokozza, ha a fák és cserjék közé sűrű vetéssel füveket telepítünk. A kavicsos, köves, esetleg sziklás felületek viszont rontják a hatást, ezeket tehát — a lehetőségekhez képest — meg kell szüntetni. Dr. Szodfridt István Az abszolút csend elviselhetetlen FÉMMUNKÁSOK KÖZÖTT A műhely csupa csattogás, csörömpölés. Az ember hangja úgy elvész ebben a zenebonában, mint egy csöpp víz az óceánban. Fémet fémmel formálnak itt a nem mesebeli vasgyűrók, akik vörös munkaruhában dolgoznak a hatalmas vaskazlak között. A hegesztők ténye villámként lobban egyszerre tíz helyen is, a köszörűgépek körül hullik a szikraeső. Aki itt csak látogató, annak a szeme riadozik ettől a tűzijátéktól. • A fiatalokból álló brigád vezetője — Nagy István — hegesztés közben egy pillantást vet társai munkájára is. A fegyelmezett lassúsággal kúszó portáldaru sok mázsás acélidomot emel át egy hatalmas vasszerkezet fölött. Rámutatok erre a szerkezetre, s kérdezném az egyik munkástól, hogy mi az. Magyaráz készségesen, de hiába, mert inkább csak látom, mint hallom, hogy beszél, ötlete támad, int, hogy kövessem. A műhely irodájában, ahová belépünk, svájcisapkás fejek hajóinak az asztal fölé, rajzokat, határidőket tanulmányoznak. Megtudom, hogy új ismerősöm Virágh István lakatos, brigádvezető. Együttesét, a Kilián György brigádot a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának igazgatósága szocialista címmel, később aranyplakettel tüntette ki. A bőrkötényes brigádvezető — mintegy a röpke pihenés jeléül — feljebb tolja kissé a homlokán a sapkát. — Amit odakint látott, az egy szalaghíd. Egy pár hónapja ilyeneket gyártunk — tér vissza az első kérdésemhez. — Hol van Szükség olyan sok szalaghídra? — folytatom az érdeklődést. — Hejőcsabán felújítják a Cement- és Mészművek Egy olyan hosszú szalagrendszer szállítja majd a bányából az ásványokat egyenesen a gyárba, ami innen Katonatelepig érne. A cél az, hogy minél több építőanyaga legyen az országnak, ezt segíti majd elő ez a hat kilométeres létesítmény is. A tartóváza, készül a mi szalaghídjainkból — tájékoztat Virágh István. — Mikorra fejezik be ezt a hatalmas munkát? — kérdezem tovább. — Sajnos, csak másfél hónapos késéssel kezdhettük el a gyártást, mert késett az anyag. De jól haladunk, a jövő év júniusában biztosan kész lesz, mégpedig határidőre az utolsó egység is — bizakodik beszélgetőpartnerem. — ötvenéves vagyok, de még ekkora munkadarabokkal nem birkóztam — kapcsolódik be Nagy István, a másik brigád vezetője. — Szép is ez a munka, meg_ nehéz is, jó iskola a fiataloknak. Az én csapatomban ők vannak többségben. Meg is állják jól a helyüket, ezért úgy döntöttünk, megpályázzuk mi is a szocialista címet. Most az egész országnak fontos munkában bizonyíthatunk. Az idő múlik, a beszélgetésnek egyszerre végeszakad, lassan kiürül a viszonylag csöndes helyiség. Búcsúzóul kezet fogunk. Az övék konok fémekhez szokott kezek. Ezek valósítják meg a zajtalan irodák asztalainál kigondolt terveket. A. Tóth Sándor 0 Virágh István és aranyplakettes brigádja a Hejőcsabai Cement- és Mészmű részére készülő szalaghídon dolgozik. (Pásztor Zoltán felvételei) A chicagói O’Hare nemzetközi repülőtér mellett épült új szállodában olyan tökéletesre sikerült a hangszigetelés, hogy a későbbiek során gondoskodni kellett valamiféle alapzajról. Rendkívül nehéz feladatnak bizonyult a teljes csend megtörése. A szakértőként felkért akusztikai szakember azt tanácsolta, hogy egyfajta „akusztikai parfőmöt” vagyis egy pagyor. szabályos és nagj’on fyplk, a légkondicionáló vagy fűtőberendezések zajára emlékeztető zümmögést alkalmazzanak. hogy az ÜJ CSERETELEPÜNKET KECSKEMÉT MÉHESLAPOSBAN (AFOR-teleppel szemben) 1973. október 8-án 7 órakor nyitjuk meg. Nyitvatartási idő: hétfőtől péntekig 7—16-ig, szombaton 7—13,30 óráig. Külső-Szegedi úti telepünkön az utolsó kiszolgálási nap október «-a szombat. • Ontözőmű épül a Hosszúhegyi Állami Gazdaság terülelén, ahová majd a sertéstelep szennyvizét is „betáplálják”.
