Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. októberT Biztató kísérletek Szennyeződő szőkébb hazánk VI. Vegyszerek megzabolázása A növényvédő szerek alkalma­zása nem nélkülözheti a kiter­jedt hatósági ellenőrzést — nagy­jából így foglalható össze a megyei növényvédő állomás lé­tezésének indoklása. És csak­ugyan, az állomás tassi központ­jában ma már nem eredményte­jen kísérleteket. tesznek annak érdekében, hogy a vegyi véde­kezés szellemét csak annyi idő­re és olyan mértékig szabadít­sák ki a palackból, amennyire az gazdaságilag célszerű és in­dokolt. Döntően tehát a humán szem­pontok érvényesülnek itt. Azért, hogy az alsómonostorihoz hason­ló dráma ne ismétlődhessék meg. És tömeges halpusztulást se okozzon a vegyszer. A Kis­kunsági és a többi csatorná­ban .. . Az idén már kétszer vizsgál­ták a Kiskunsági-, valamint a Duha-völgyi Főcsatornát. Nem­csak a vizet, hanem az iszapot is. Beláthatatlan következménye­ket elsősorban a gyomirtó sze­rek okoznak. Például a Diko­­nirt. . . Ezek alkalmazása egyéb­ként a felhasználási területen is problematikus, a gazdaságok csak újabban figyelnek fel ar­ra, hogy az egyszikű gyomnö­vények — például a kakaslábíű, a muharfélék — hatalmas viru­­lenciához jutottak, azaz élettér­hez a kétszikűek vegyszeres ki­pusztítása után. Ez utóbbi eset is arra figyel­meztet, hogy a még oly gondos és hosszan tartó gyakorlati ki­próbálás során sem lehet min­den várható hatást előre kita­pogatni. A kemizálás bizonyára a jövőben is szolgál váratlan és és furcsa meglepetésekkel. Annál komolyabban kell ven­nünk tehát a valószínűsíthető következményeket. Itt nem lehet tréfálni. Az országban mintegy 250 különféle növénvvédő szert forgalmaznak. Enyhe vigasz, hogy Nyugat-Európában nagyjá­ból négyszer annyit. Természete­sen a hazai választék is évről­­évre bővül. Forgalombá hozatal előtt az új szereket — a hazai és a külföldi gyártmányúakat egyaránt — a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium adja át kipróbálásra a megyei állo­másoknak. A vizsgálat kiterjed a hatásosságra, a lebomlás fo­lyamatára, s arra, hogy a ter­mékben marad-e vissza szer. A tassi állomás az idén mintegy száz szerrel 30 kísérletet végez. A vegyi anyagok között vannak gyomirtók, rovarirtók, fungicidek (gombaölők), növekedésszabályo­zók. A MÉM a beérkező javas­latok alapján dönt a forgalom­ba hozatal felől. A szermaradvány vizsgálatok­ra berendezett analitikai labo­ratórium műszerparkja világ­­szívonalon áll. Itt a forgalomba kerülő termékeket ellenőrzik, a termőhelyről vett minták alap­Tizenegy esztendeje hét já­noshalmi termelőszövetkezet összefogott és közös vállalko­zást létesített a szőlő- és gyü­mölcs nagyüzemi termeszté­sére, valamint a sertéste­nyésztés fejlesztésére. Később az egyesítések miatt csökkent az alapítók száma. Jelenleg a Haladás, a Petőfi és a Jókai Termelőszövetkezet a gazdája a közös vállalkozásnak, amely évről-évre gyorsabban fejlő­dik. Jól mutalják ezt azok a szá­mok, amelyek a halmozott ter­melési érték növekedését bizo­nyítják. 1971-ben negyvennyolc, tavaly már csaknem hatvanki­­lenc millió forintot mutatott a mérleg. Az idén már 80 millió forintra számítanak. A gyors fejlődés egyik „titka” az új ke­resése, a termelékenyebb mód­szerek bevezetése. Minden esztendőben előbbre lépnek. Kereken 700 hektár sző­lőjük és gyümölcsösük van. A termés az idén jónak ígérkezik. Szőlőből nemcsak a mennyiség nagyobb, hanem a minőség is jobb a tavalyinál. Almából mintegy 15 vagonnal többre szá­mítanak, mint az elmúlt eszten­dőben. Megkezdték a kísérleteket a terméseredmények tudományos alapossággal történő növelésére Egyes nyomelemeknek permete­zés formájában történő adagolá­sával máris kedvező hatást ér­tek el. Amennyiben sikerülnek a kísérletek, jobban tudják majd szabályozni a terméshozamokat. A másik fontos ágazat az ál­A szakosított sertéstelep takarmánykeverője és tárolója. lattenyésztés. Az elmúlt év de­cemberében adták át rendelte­tésének a korszerű, szakosított sertéstelepet, amely 51 millió fo­rint beruházással épült. Jelenleg 480 kocájuk van, melyek sza­porulata meghaladja az 5 ezret. Azzal kísérleteznek, hogy mi­ként lehetne növelni a telep ter­melékenységét. Egyik jó mód­szernek látszik a battériás malac­nevelés. Ennek az a lényege, hogy a fiaztatók átalakításával, jobb kihasználásával a jelenlegi 250 férőhelyet 375-re lehet nö­velni. A battériákban a jószá­gok higiénikus körülmények kö­zött nevelődnek és az eddigi 15—20 kilogrammos súly helyett 25—30 kilogrammos súlyban ke­rülnek a hizlaldába. Ebből kö­vetkezik az is, hogy rövidebb ideig tart a hizlalás. Ezzel vi­szont azt lehet elérni, hogy a hízóépületben évente nem két­szer, hanem háromszor lehet nevelni a jószágokat. Egyhar­­maddal növelni tudják a telep Szép termést ígér a 28 hek­táron telepített törpealmás. • A gyümölcs egy részét a MEZÖTERMÉK-kel közösen fenntartott raktárukba szállítják, nagyobb hányada exportra kerül. • Hollósi Gyuláné technikus a vizsgálatokat végez. ián. Az idén már több mint ezer ilyen vizsgálatra kerítenek sort. Késedelmet ez a gazdasá­goknak nem okoz, minthogy az eredményről maximum 48 óra leforgása alatt írásban kapnak tájékoztatást, amely — ameny­­n.yiben a vizsgálat negatív, te­hát a szer a megengedett határ­értéken belül van — egyúttal a forgalmazás engedélyét is jelenti. Am ha a vizsgálat pozitív eredménnyel jár, a terményt azonnal zárolják, majd gondos­kodnak a megsemmisítéséről. Példa erre is akad. A kalocsai MEZÖTERMÉK 70—80 kilónyi zellerében klórozott szénhidrogé­nek maradványait találták. Ki­mutatták, hogy a Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat to­ronysilóiban — Kecskeméten és Kunszentmiklóson — a megen­gedettnél több foszforhidrogént alkalmaztak. Lajosmizsén egy szakszövetkezeti gazda Wofatox­­szal mérgezett kukoricát szórt ki a földjére, amelytől a fácá­nok tucatszámra hullottak el. Zinebből tartalmazott fölös ma­radványokat a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz fólia alatt nevelt salátája, aminek azonban néhány nap elteltével mód nyílt az értékesítésére, miután a szer lebomlott. Az állomás rövidesen beköl­tözik Kecskemétre, s ezt köve­tően a tassi telephelyet víz- és talajvédelmi laboratóriummal is felszerelik. De önmagában az állomás igyekezete mit sem érne, ha in­tézkedéseit a gazdaságok szak­emberei nem támogatnák part­nerként. E tekintetben a helyzet még korántsem megnyugtató. A megye 244 mezőgazdasági nagy­üzemének (állami gazdaság, tsz, szakszövetkezet) 85 ";0-a alkal­gázkromatográffal szermaradvány -máz növényvédő szaktechnikust. Függetlenítettként, esetleg má­sodállásban szerződéssel. Ez elő­feltétele annak, hogy a gazdasá­gok erős méregnek minősített szert vásárolhassanak az AGRO­­KER-től. Az alkalmaztatás ará­nya legrosszabb a szakszövetke­zetekben, 58 '„-ős csupán. Hol­ott a szőlő- és a gyümölcstermő ielületek jelentősebb hányada itt található. S még a parcellás nö­vényvédelem speciális gondjai­val is számolniok kellene... A gyenge mérgeknek minősí­tett szereket is csak a betanított munkások alkalmazhatták. Ez utóbbiakat 300 órás téli tanfo­lyamokon képezik ki, s részükre három évenként továbbképzést tartanak. Az elmúlt télen 520 embert képeztek ki, ám az ösz­­szes betanított munkások száma még így is alatta van a három­ezernek. A gazdaságok ugyanak­kor 1800 nagyüzemi növényvé­dő gepel alkalmaznak, s egy gépre két embert kellene számí­tani ... Más kérdés az. hogy a gépek száma is elegendő-e. Az évi 10 "»-ős lemorzsolódás figyel­meztető adat. Emögött vaskos anyagi okok húzódnak meg: a gaz­daságoknak csak mintegy a fele fizeti betanított munkásainak a veszélyességi pótlékot. Ezért so­kan más, kevesebb veszélynek kitett munkakörbe kérik magu­kat. Az is igaiz viszont, hogy azok a betanított munkások, akik kedvelik a növényvédelmet, nem szívesen veszik, ha két per­metezés között másfajta mun­kát is el kell látniuk. Vajon hány gazdaságban is­merték fel eddig, hogy a szak­értelem mellőzésével az emberi környezet egyensúlyát kockáztat­ják? Hatvani Dániel (Folytatjuk.) • Malacok a battériában. (Kovács János felvételei.) termelékenységét, ennyivel több hízót lehet kibocsátani évente. Nemcsak a termelés fejleszté­sét tartják napirenden, hanem az emberekkel való törődés, a munkahelyi közérzet állandó ja­vítása is fontos feladat. Most épül a 200 személyes üzemi ét­kezde. Az egyik legnagyobb si­kernek tartják, hogy egy év alatt 53 tanya villamosítását se­gítették elő. Transzformátor­állomásokat építettek. A tanyák lakói szívesen hozzájárultak a költségekhez, amelyek a transz­formátorállomástól történő ve­zetékek építésével kapcsolatosak, hiszen a villany bevezetése megváltoztatta életkörülményei­ket. K. S. Munkásasszony az élcsapatból /Csakhogy végre utolértem! — köszöntöt­­tem örömmel, amikor a Bimbó utcá­ban szerényen megbúvó otthonának udvarán pon­­gyolásan megláttam. — Igen, említették a gyárban, hogy keresett. Azon a héten éjszakás voltam. Pár nappal ezután a szomszéd kislány mondta, hogy itt járt. Sajnál­tam, hogy hiába, de azon a délelőttön pártbizott­sági ülésen voltam. Nagyon emlékszem rá, mert elaludtam. Hiába csörgött, nem hallottam a vek­kert. Tíz perccel kilenc előtt riadtam fel, és szin­te az utcán kapkodtam magam össze, úgy rohantam. Szerencsémre, nem kezdődött pontosan. Nem sze­retek én sehonnan elkésni. De hiába, a 12 órás éjjeli műszak kiveszi az emberből... — magya­rázza Veszelovszki Lászlóné konzervgyári csoport­­vezető, aki az üzemi és a megyei pártbizottságnak is tagja. Cápadt arcát, bágyadtságát az éjszakai mű­^ szaknak tulajdonítom most is. Amikor az ud­varról nyíló kis szobába lépve megpillantom a vetett fekhelyet, tapintatlannak érzem magam. Két­­három órát, ha alhatott, biztosan folytatná — gon­dolom. Éppen kérném, ne nehezteljen, hogy za­varom, de ő szabadkozón megelőz: — Elnézést, hogy nincs beágyazva. A múlt hé­ten kiírt az orvos, pihenést javasolt. Talán egy kis idegkimerülés. A leletekért ma délután kell mennem. Olyan hirtelen jött, benn, az üzemben. A munkával kapcsolatban kezdtem mondani va­lamit az egyik asszonynak, de nem tudtam befe­jezni. Furcsán elzsibbadt a fél oldalam. Remélem, nem lesz komolyabb, a pihenés helyre hoz. így most van időm, kérdezzen csak. Talán a nőpoli­tikái munkáról lenne szó? — érdeklődik. Milyen jól sejti! — villant át agyamon. Hisz’ az előbb, hozzá jövet felidéztem magamnak azt a konzervgyári találkozót, ahol június 2ü-i, kecs­keméti látogatása alkalmával Nyers Rezső elvtárs beszélgetett a munkások népes csoportjával éle­tükről, munkájukról, közérzetükről. Ott jegyeztem meg magamnak Veszelovszkiné nevét. A rokon­szenves egyszerűsége és csupa lényeges mondaniva­lója ragadott meg. Például a következő: „... Én négy százalékot kaptam a márciusi bér­rendezéskor. Eszembe is jutott, hogy amikor 1950- ben, 17 éves lányként ide kerültem, hatvan fil­lér volt az órabérem, most meg tizenhárom ötven. És mennyit változtak, javultak azóta^ a munka­­körülményeink, meg a szociális ellátásunk!... Gyá­runkból 248 kismama van gondozási segélyen. El­határoztuk, hogy meglátogatjuk őket...” Csakugyan, nem utolsó sorban a kismamáknál tett látogatás tapasztalatairól tudakozódni, ez ösz­tökélt ■ a vele való találkozásra. Kérdésére mégis így felelek: — Most kizárólag Veszelovszkiné érdekel. Mint munkásasszony, aki két pártbizottsági testületnek is tagja, és úgy is, mint háziasszony, édesanya... — Hogy magamról? Nem hiszem, hogy valámi érdekeset tudnék — vonakodik. Aztán még néhány biztató szó, majd röpke csend. Közben tekintetét végigjártatja a kis szobán, bepillant a másikba is, s mintha innen merítené, elkezdi a vallomását. — Úgy, mint a legtöbb munkáscsalád, szerényen élünk. A konyha amott van szemközt, az udvar túlsó oldalán. Vannak a miénknél sokkal rosszabb, egészségtelenebb lakások is. Nekem ez a szívemhez nőtt, kicsit fáj is, hogy szanálásra van ítélve. Mert én itt születtem, hét testvéremmel együtt itt nőttem fel. Apám postai kézbesítő volt, anyám meg, ahol tudott, a mezőgazdaságban vállalt munkát. Hét gyerekkel bizony, manapság sem könnyű, hát még a múltban! Munkás a férjem is. Ö mindig délelőttös, de so­kat van kiszálláson. A lányom, Katalin 15 éves, közgazdasági technikumba jár. Szeretném, ha tovább tanulni. Attila a kicsi, 11 éves. ö napközis az iskolában. Kislányom nem, mert náluk csak a kollégistáknak tudnak ebédet adni. Ezért is fő­zök naponta. Igaz, kiadósabb is, meg hát „az a jó, amit az anyu főz.” Egy kis zöldséges kert sokat érne a háznál, mert a piac elég drága. Jó lett volna a hobby-kert, de nem jutott, amikor osztot­ták. Most meg már nagyon drága. Tizenöt-húsz­ezerért is mondják, nem jut rá . .. A gyárban nagy a fejlődés, sok minden korsze­rűsödött az utóbbi időben. És ez jó a nőknek, mert nincs már például az a sok cipeke­­dés. De a nyári szezon kemény. Nekem minden második hetem 12 órás éjszakai műszak ilyenkor. Csak pár hónapról van szó. Mentjük az árut fél­készen, mert télen is kell a munka. Ilyen műszakra önkéntes a jelentkezés. Főleg, akiknek nagyobbak a gyerekei, mint az enyéim is, olyan asszonyok vállalják. Nem könnyű, de szükséges. Hajnali négykor a legborzasztóbb. Azt érzi az ember, hogy soha el nem jön az a hat óra! Mivel csoportvezető vagyok, a műszak után el kell számolnom, így igencsak hét óra, mire haza­érek. A gyerekek már készülődnek az iskolába, de a reggelit én szeretem megcsinálni. Utána adok a csirkéknek, vizet hozok a sarokról, s mire ágy­ba jutok, kilenc óra. És dél van, vagy el is múlik, amikor felébredek. Következik a főzés. Mire ezzel végzek, összerámolok, indulhatok is, mert a gyár­ban hatkor kezdünk ... Ha meg délelőttös vagyok akkor is úgy elszalad az idő. Hazaérek, megfőzök, ezt-azt eligazítok. Az­tán például elő a kerékpár és indíts! A tizenhá­rom tagú nőbizottságunknak van egy elhatározása a gondozási segélyen levő kismamák meglátoga­tására, mert jó lenne tudni, visszatérnek-e a gyárba, vannak-e gondjaik, kívánságaik. P\élutánonként egy-két helyre eljut az ember. Száz kismamánál jártunk már idáig. Csupa munkatárs, vagy a kezünk alatt dolgoztak, persze, hogy nagy volt az öröm. Jó lenne sűrűbben is meg­nézni őket, csak az idő... Volt egy asszonyka, aki sírva fakadt. Iker-babákkal van „gondozásin”, a nagyobbik gyereke három éves. Egy pici, egész­ségtelen albérleti szobácska, nagy szegénység ... A férje meg elhagyta. A kettes telepen összefog­tunk, aztán megleptük ezzel-azzal. Ügy megörült! Különben nagyon súlyos lakásproblémát négy he­lyen tapasztaltunk, de azért a meglátogatót tak kö­rülbelül egynegyede egészséges, jó lakásban él. Sok a tapasztalatunk már eddig is. Például, el­mondták a kismamák, hogy nagyon örülnek a há­rom évnek, de jó lenne legalább a gyermeküket egyedül nevelők számára, ha a gondozási segély letelte után legalább még két évig táppénzt kap­nának a kicsi betegsége esetén. Sok dolgozónk la­kik a peremkerületekben, s nekik voltak olyan észrevételeik is, hogy a boltban ehhez, vagy ahhoz nem jutnak hozzá. Ezért eljártunk a kereskedelmi osztálynál. A szakszervezettel közösen pedig a he­lyes gyermeknevelésről könyveket szerzünk be, mert vannak kismamák, akiknek elkelne az ilyen segítség. Ugyanilyen célból a könyvtárunk pedig felhívja a figyelmet a hasznos olvasnivalóra, mert elég kevés helyen láttunk könyvet.-.. IJirtelen elhallgat, kérdőn rám néz, majd meg­­jegyzi: — Lehet, hogy egy kicsit elkanyarodtam, de ezek a problémák összefüggenek a megbízatásommal. Magamról még az lényeges, hogy a munkásmozgal­mi tevékenységet 1956-ban kezdtem, amikor meg­választottak szakszervezeti bizalminak. Később tag­ja lettem a szakszervezeti bizottságnak. A pártba nyolc évvel ezelőtt vettek fel. Aztán voltam párt­­csoporí.bizalmi, majd mint pártvezetőségi tag a nőfelelősi reszortot láttam el. Három éve ért az a megtiszteltetés, hogy beválasztottak az üzemi párt­­bizottságba és a végrehajtó bizottságba, rnajd a megye vezető politikai testületébe is. A bizalomért szolgálat jár. Én pedig, ahogyan tőlem, az egy­szerű munkásasszonytól telik, igyekszem. Perny Irén

Next

/
Thumbnails
Contents