Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-02 / 230. szám
1913. október 2. • PETŐFI NÉPE •3 Olasz szövetkezeti vezetők látogatása a megyében Hírül adtuk,' hogy a Homokhátság! Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének vendégeiként olasz szövetkezeti küldöttség érkezett a megyébe. A héttagú küldöttséget Sandro Tolonelli, a Bologna tartománybeli földművelők szövetkezeti szövetségének titkára vezeti. Tagjai szövetkezeti elnökök, termelő, feldolgozó, értékesítő társulások, szövetkezeti szakszolgálati állomások vezetői, akik a homokhátság i termelőszövetkezetek, társulások, állami gazdasági, szövetkezeti együttműködő szervezetek Vörös Csillag Tsz-ben járt, ahol termelőszövetkezeti vezetőkkel ismerkedtek. Hétfőn a kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Tsz-be látogattak az olasz vendégek, ahol a gabonatermesztést, feldolgozást, a szövetkezeti malom és pékség tevékenységét, valamint, az értékesítést tanulmányozták. Déltájban a MEZÖTERMÉK kecskeméti központjában és rákóczivárosi telepén a megyei szövetkezeti vállalat működésével ismerkedtek, majd Nyárlörincen a Szikrai Állami Gazdaság és a környező 9 Amler István, a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Tsz elnökhelyettese a CPS-rendszerrői, a kukoricatermesztés hazai eredményeiről tájékoztatja a Sandro Tolonelli vezette olasz küldöttséget. (Kovács János felvétele.) tevékenységét tanulmányozzák. Az olasz vendégek Magony Imre szövetségi titkár kíséretében vasárnap felkeresték a Városföldi Állami Gazdaságot. Megtekintették a szövetkezeti, állami gazdasági közös vállalkozás sertéshizlaldáját, majd a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Tsz-ben a CPS kukoricatermesztési rendszerről tájékozódtak. A küldöttség délután a kiskunfélegyházi termelőszövetkezetek szőlőtermelő, feldolgozó, tároló és értékesítő munkáját tanulmányozták. Ma, kedden az Izsáki és a Hosszúhegyi Állami Gazdaságba látogatnak. Utána néhány napot a Dunántúlon töltenek és hét végén térnek vissza Bács-Kiskun megyébe, ahol felkeresik a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezetet és a lajosmizsei tanyamúzeumot. K. A. k ÍIMRNYÖ Történelmi freskó- „Ez évben midőn Bécsbe jött július 11-én. tiszteletére sereglett össze minden rendű és rangú ember” — jegyezte föl Zrínyi Miklós fogadtatásáról- 1664-ben egy kármelita szerzetes. Ugyanazon év decemberében így keseregtek a felvidéki protestánsok a hadvezér váratlan, rejtélyes haláláról értesülvén: ..Oh minden eddig való gonosz híreknél is feljebb való gonosz hír, melyet a szegény haza méltán sirat.’’ Zrínvi Miklóst évszázadok múltán is nemzeti történelmünk kimagasló egyéniségének, a „középkor utolsó h«"''fokának” tekinti a közvélemény. A tragikus kudarcokból is diadalmasan fénylik neve-híre. A lehetetlent kísértő vállalkozásai, korai sírbaszálltának körülményei is foglalkoztatják az embereket. Sorsa általános emberi tanulságokkal is szolgál. Érthetően nagy érdeklődés előzte meg a Budapesti Művészeti Hetek keretében bemutatott Zrínyi-drámát. Tucatnyi kitűnő színész fogott össze, hogy a népszerű és mindig mértéktartó, kulturált Zsurzs Éva irányításával felidézze az utolsó hónapok viharosan görgeteges eseményeit. Mondjuk meg mindjárt a gondolatsor kapujánál,- hogy csalódtak, akik nagyszerű új drámát vártak a három folytatásban sugárzott Zrínyitől. Az iszonyatos indulatoknak, a poklokat járó Zrínyi szenvedéseinek, perzselő tettvágyának, fájdalmasan égető megaláztatásainak inkább a füstjét, mint a lángját éreztük. Hiányzott a drámai sűrítés, a mának szóló tanulságok felszikráztatása. a döntéseket megelőző benső küzdelem. A tv-drámából alig-alig derül ki, hogy Zrínyi korának egyik legműveltebb embere, tanulmányozta Machiavelli tanait is. Reálpolitikus volt, hajlamai, társadalmi helyzete ellenére. A szereplők egy-egy típust példáznak, jellemzésük elnagyolt, sablonos. Egri István Tujgin pasája — például olykor a török tárgyú operettek figuráit juttatta eszünkbe. Sajnos, az öszszetörhetetlen Zrínyi egyénisége, a véres, nyers kor távol áll Zsurzs Éva lágyabb alkatától. A szokványos, kosztümös filmekből vett megoldásai nem segítettek a forgatókönyv gyengeségein, erőtlenségén. A vállalkozást mindezek ellenére helyeseljük és megvalósítását dicsérjük. Örsi bőségesen idézett Zrínyitől és sokrétű információkat kaptunk a korról. A szerző által felmutatott Zrínyikén rokonszenves — eltekintve az érzelmi, indulati elemek túlhangsúlyozásától — hiteles. A magas színvonalú, hatásos történelmi ismeretterjesztés szép példájának tekinthetjük a Zrínyidrámát. Tulajdonképpen nemes anyagból készített történelmi freskót láttunk. Az arányok, a részletek pontosak. A szerző, tisztelettel ragaszkodott a történelmi fényekhez. Végső következtetése azonban elfogadhatatlan súlyos hiba. „Szent meggyőződésből” politikai gyilkosságnak tulajdonítja a bontakozó nemzeti ellenállás vezérének halálát. (Közismert, hogy Zrínyit ekkoriban a Habsburgok legfőbb vetélytársuknak tekintették, útjukban volt.) Az adatok, a korabeli feljegyzések alapján a történészek nem látják igazoltnak a merényletre vonatkozó feltevéseket. Bugac - Hortobágy A tv mintha lebecsülné az úttörőknek szánt műsorokat. A két folytatásban vasárnap sugárzott műsorból .hiányzott a báj, a felszabadult vidámság, a hangulat, a gyerekek bámulatos igyekezetének az érzékeltetése. Kovalik Károly megengedhetetlen és indokolatlan fölényességgel „kezelte’’ az ügyet. Már hivatkoztunk e hasábokon, hasonló esetben Kodály Zoltánra, aki követelte, hogy az ifjúságnak a lehető leg-’ jobb minőség adassék. Érdemes lenne végre meo^zívlelpi. a jó tanácsot. Jegyeztem a nyelvi sutaságokat. magyartalanságokat. Elfáradt a kezem a „Kinek a rovására? ...” végére. „Zajlik a táncbemutató”, „e’’-"-'étkezik a produkció”. „Közbe egy érdeklődés a zsűrihez” — íme néhány példa. Ezért a munkáért egy „rovást” sem érdemel a. nagy létszámú stáb. A gyerekék annál többet, mert nagyszerűen „fitogtatták” (bocsánat, a kifejezést a műsorszerkesztőiétől kölcsönöztem) elméleti tudásukat és az ügyességi feladatokban is kitettek magukért. • Gratulálunk a bugaciaknak szép győzelmükhöz. Heltai Nándor MTESZ-rendezvények Kecskeméten és Baján Az MTESZ gazdagnak ígérkező októberi programja az agitációs és propagandabizottság megbeszélésével kezdődött hétfőn délután Kecskeméten. Itt elhatározták, hogy felkutatják a megyében élt és alkotott műszaki nagyjaink életét, akikre büszkék lehetünk. A hagyományápolás keretében csaknem húsz mérnök, szőlőnemesítő, csillagász, feltaláló és nyelvész munkásságát dolgozzák fel. Ma délután Érsekcsanádon elnökségi ülés következik, amelyen a két éve önállóan működő ba jai intézőbizottság ad számot idei tevékenységéről és a jövő esztendei, tervekről. A Duna-parti városban hat tudományos egyesületi csoport működik, amelyek ezer szakember, munkáját fogják össze. Szó lesz arról is, hogy — a kecskemétihez hasonlóan — Baján ugyancsak megalakul a matematikusokat és fizikusokat tömörítő, Bolyai János nevél viselő társulat. ■ Ezt követően, még a héten a Gyulai Faipari Szövetkezetbe látogatnak tapasztalatcserére a megyei bútorkészítő üzemek képviselői. Október 9-én pedig az Építőipari Tudományos Egyesület tagjai tanulmányozzák a házgyári" lakásépítkezést Kecskeméten, a Széchenyivárosban. A jelentősebb rendezvények a továbbiakban az idei műszaki könyvnappkhoz kapcsolódnak. A bajai MTÉSZ-klubban lú-én — az országos megnyitóval egyidőben — a műszaki könyvtárakról és a könyvújdonságokról hangzik el tájékoztató. Hat nappal később Kecskeméten a legújabb kiadványokat felsorakoztató kiállítás nyílik az automatizálási és gépipari főiskolán. Erre az alkalomra lát napvilágot az MTESZ Bács-Kiskun megyei Szervezetének időszakos folyóirata* a Műszaki Szemle is, amely egyebek között a mérnöketika, a környezetvédelem, a gépipari minőségellenőrzés kérdéseivel foglalkozik — a jelentősebb eseményekről szóló híradásokon kívül. A műszaki könyveket bemutató kiállításokra egyébként több üzemben — például a BRG kecskeméti gyárában is — sor kerül. Az oktatási bizottság mindemellett hat előadásból álló tanfolyamot indít a hónap végén, amely a számítógépek gyakorlati alkalmazásáról nyújt ismereteket a résztvevőknek. H. F. Könyv és fürdőkád Jegyzetek egy nagyüzem kulturális életéről Ha évtizedeken keresztül azt kérdezte bárki idegen a hírős városban merre van a Gépgyár, gyors volt a válasz: a Rávágy téren túl, a halasi út mellett, szemben a temetővel. Azóta mennyit változott itt is a világ! Hol van a Rávágy tér! Hol a régi temető! És hol a Gépgyár! Mert később ZIM-nek hívták, s jelenlegi nevét ma még alig tudják megjegyezni a kecskemétiek : Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyára. A század elején kezdett dolgozni. Azóta többször átszervezték, legutóbb nyolc évvel ezelőtt. A hatvan fővel induló üzemben ma ezerkettőszázötvenen tevékenykednek. A dolgozók egynegyede nő. Csaknem négyszázan harminc év alattiak Ez azt jelenti, hogy bőven találunk itt fiatalokat. Évente kétszázezer fürdőkádat készítenek. Ezeket a világ minden részébe, harmincnyolc országba exportálják; keresett áruk mindenütt. Egészségügyi berendezéseket is gyártanak, évenként huszonnégymillió forintos értékben. S hétezer tonna zománcot, ugyanennyi idő alatt. Kilencvenhárom műszaki értelmiségi, százkét adminisztratív, négyszáz szakmunkás és hatszázötvenöt segéd- és betanított munkás végzi munkáját naponta a gyár területén. • Studer Béla, a gyár kultúrfelelőse megnyitja a mellette ülő Varga Imre képkiállítását. „A szocializmus az emberért van, célunk, hogy az emberek jobban, kulturáltabban éljenek, javuljon életük.” Kádár János mondta ezt az MSZMP X. kongresszusán. És hozzátette még: „A párt minden szervezetének és minden tagjának, a szocializmus minden hívének odaadással és fáradhatatlanul kell dolgoznia ezen a szép és annyira fontos munkán.” » Miért írtuk ide e szavakat? Mert célszerű felidézni őket akkor, amikor naponta halljuk, hogy egyes üzemekben, munkahelyeken elhanyagolják a dolgozók kulturális nevelését a meglevő igények kielégítését. Vagy nem tesznek meg mindent az igények felkeltéséért. Szerencsére jó példa is van Bács-Kiskun megyében. A Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárában évek óta tervszerűen és túlzás nélkül állíthatjuk — kitartó szorgalommal fáradoznak azon, hogy egyrészt a munkahelyen alkalmat teremtsenek a művelődésre, másrészt rendszeresen szervezzék dolgozóikat a városi-területi rendezvények látogatására. Mielőtt részletekről szólnánk, néhány általánosabb adatot ide írunk. 1250 dolgozó közül huszonötnek van egyetemi és főiskolai végzettsége. Az érettségizettek száma százhúsz, s e szám egyre szaporodik. Négyszáznegyvenen végezték el a nyolc általános iskolát. Két olyan segédmunkásuk van, aki analfabéta. Létrehoztak egy száz négyzetméteres klubtermet. Ebben helyezték el a könyvtárukat is, melynek négyezer kötete van. A könyvek fele a munkahely sajátosságainak megfelelően, műszaki témájú. Évente hatvan-nyolcvanezer forintot költenek kulturális célra. * * * * S * * * * 10 Az átlagosnál tágasabb, szépen berendezett klubban rendszeresen összejönnek. Ebben a könyvtárral, tévével, rádióval, meg egyéb szórakozóeszközökkel ellátott helyiségben több író, művész is megfordult már. Volt náluk Soós Zoltán, Ladányi Mihály és Buda Ferenc költő, Mensáros László és Berek Katalin színművész, Bacsó Péter filmrendező, Bálványos Huba festőművész. Túri Endre tűzzománcművész meg éppenséggel otthon ,van a gyárban; tagja egyik szocialista brigádnak, sőt pártmegbízatást is vállalt az üzem munkásai között. Ismeretterjesztő előadást is tartanak, főleg a téli hónapokban. Szó volt már ennek keretében politikáról, családtervezésről, a huliganizmusról, a dohányzás ártalmairól, s az űrkutatásról éppen úgy, mint a gyermeknevelésről. E munkájukban a gyár kulturális vezetőit a TIT* támogatja rendszeresen. Az előadásokat a dolgozók szívesen látogatják. Kedveltek az általuk rendezett kiállítások is. Cseh Éva festőművész, Túri Endre tűzzománcművész alkotásait épp oly érdeklődés kísérte, mint Meisinger Frigyes fotóit, vagy a gyárban dolgozó fiatal Varga Imre olajképeit. Egy-egy tárlatot olykor háromszázan, négyszázan is megtekintenek. Persze, ez nem megy magától. Szervezni kell a dolgozókat az eseményekre, felhívni figyelmüket, szíves rábeszéléssel csalogatni őket. Azt mutatják a tények, hogy eredményesen teszik ezt. íme, néhány dolog még, gyors felsorolásban: élménybeszámolókat, szavalóversenyeket ’ szerveznek. A legutóbbin például huszonhárom versmondó indult. Az Udvaros Béla rendező által vezetett modern drámák sorozatban náluk is előadták Ugo Betti: Bűntény a kecskeszigeten című darabját, nagy sikerrel. Házi Ki mit tud-ot, szellemi vetélkedőt, játékos klubdélutánt szerveztek még. a fiatalpk nagy örömére. A városi művelődési ház rendezvényeire is elviszik a gyárban dolgozókat. Még ma is, több hónap elteltével, emlegetik Jobba Gabi szerzői estjét. Ha a fentiekhez hozzáadjuk, hogy szervezett zenehallgatást szocialistabrigád-vetélkedőt, irodalmi színpadi bemutatót, sakkversenyt szerveztek, s több száz résztvevővel szakszervezeti politikai oktatást, meg gondot fordítanak a dolgozók intézményes továbbtanulására, akkor nyügodtan elmondhatjuk: ebben a gyárban fontosnak 1 ártják a munkások kulturális nevelését, s tesznek is érte valamit. Nem is keveset. Varga Mihály Hstvtrnegytek VIII. Iskola a hegytetőn Gyulafehérvártól alig 30 kilométerre hatalmas hegyek emelkednek. Az Erdélyi Érchegység vonulatai ezek, amelyeket meredek szurdokok, szakadékok szabdalnak fel. A fáj gyönyörű, s egyben félelmetes is, hiszen a lombos erdőt felváltó fenyvesek fölött pucér mészkő-sziklák meredeznek, s csupán gyorsan tova iramló hegyi patakok csobogása töri meg a csendet. Rpmán újságíró kollégám, Aurél Oarga' idei, a „vad” hegyek közé invitált, hogy megtekintsük a Remetei szorost, amely fölött mintegy 600 méter magas.ságban a Tarkő és a Vultur magasodnak fenyegetően. Az utat. megkönnyebbítendő, Remete község felé indultunk, amelynek már megközelítése sem volt könnyű feladat. A nagyon rossz makadámút szerpentinekben kanyargóit a hegyek között, majd kiért a hegy gerincére, s mi egyre vártuk a község megpillantását. Kollégám azonban kiábrándított: a község mindössze az iskolából és a néptanács épületéből áll. A község lakói tulajdonképpen 18 kilométer sugarú körben élnek a tanyákon, amelyek ugyan légvonalban közelebb vannak, de megközelítésük nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. S mintha csak. szavait akarná igazolni, az. 1300-as Dacia — amellyel úti célunk felé igyekeztünk — hirtelen megtorpant. Egy fejkendős, idős parasztaszszony állította le a gépkocsit, íelkéredzkedve rá. Összébb szorultunk, hogy helyet adjunk a vendégnek. S míg a gépkocsi porfelleget kavarva maga mögött Remetére igyekezett, faggatóra vettük az öregasszonyt: hová tart, hol lakik, miből éi? — Itt lakom a völgyoen — mutatott hátra bütykös ujjával — ott az a piros tetejű a házam. — Ujja irányába néztünk, s kissé meglepődtünk, hiszen az „itt” mintegy 8 kilométerre lehetett. — A néptanácsba igyekezem — folytatta az asszony, — egy igazolást szeretnék kérni. Már nem vagyunk messze, alig 10 kilométer, de hát így autóval könnyebben odaérek. — Mikor járt Gyulafehérváron ? — Nemrég, amikor a férjem katona volt. Gyalog mentem be a városba... Hogy mikor volt katona? Van annak már húsz esztendeje ... Aztán szép-e a város? — érdeklődött, s míg kísérőm néhány mondatban megpróbálta leírni neki, az asszony csupán fél füllel figyelt oda, látszott nem túlságosan érdekli, az udvariasság volt az, ami a kérdésre késztette. Az iskola! amely majdnem a hegytetőn áll, kétszintes. Alul a nevelői lakások, felül a tantermek. Nálunk is nagy gond a tanyai gyermekek kiképzése, tanítása, de vajon ,itt, ahol a gyermekeknek nem öt, de olykor 15 kilométert is kell gyalogol niok a hegyi ösvények kaptatóin, hogyan oldják meg az iskolai oktatást? — Ezeknek a Hegyen lakó embereknek — mondta Oarga kollégám — nagyon meg kell szenvedniök a tudományért. Az első kétosztályos tanulók naponta hazajárnak, ugyanis a szülők nem szívesen hagyják távol éjszakára'őket. Az idősebbek számára, s akik túl távol laknak,', biztosítunk kollégiumi elhelyezést, bár ez csak korlátozott számban áll rendelkezésre Tolmácsunk, alti thegyei szakfelügyelő, ' arról beszélt, hogy a leglátogatottabbak mégis ezek a mindentől távol eső iskolák. A hegyi emberek zárkózottak, nehezen barátkoznak, az iskolába mégis elküldik a gyermekeket. Télen mindennapos az olyan eset, hogy az apa töri a hegyi ösvényen a hóban az utat, hogy a gyermek iskolába járhasson. Itt, ezen a környéken azonban nem ritkaság a sokszor két ember-magasságú hófúvás, a metsző, csontig hatoló hideg szél. Ilyenkor a gyerekek vagy otthon ragadnak, vagy az iskolában várják meg, amíg járhatóvá válnak az ösvények. A tanyák egyébként egymástól olykor 7-—8 kilométeres távolságban vannak. S hogy ezt bizonyítsák is, körbe mutattak a tájon és kérték, számoljam össze hány házat látok. Könnyű volt, hiszen a hegyek oldalán a délutáni napfényben messzire csillogtak a fehér falú, fekete zsindelyes házak. Az. iskola bejáratánál állva, mindöszszs 15 házat számoltam össze, de kísérőim elmondták, hogy a hegy domborulatai mögött még újabb 15 található... S míg a felnövekvő nemzedék tanítását, oktatását tárgyaltuk, megérkezett a néptanácstól stop- J utasunk. Gyorsan megszerezte az igazolást, s nem is titkolt szándékkal azért állt meg mellettünk, hátha visszafelé is elviszszük. Szívesen ácsorgott, amíg megcsodáltuk az alattunk félelmetes mélységben kanyargó utat, ß. mohás, fekete sziklafalakat, s aztán úgy ült be az autóba, mintha ez itt általános közlekedési eszköz volna. Nem sokkal később megérkeztünk, ahol el kellett válnunk tőle, s ahonnan „mindössze" néhány kilométerre lakott. Amikor megköszönte az utazást, szívélyesen hívott, látogassuk meg családját, vacsorázzunk nála. Lucullus lakomáját is visszautasítottuk volna, mert egyikünknek sem volt kedve 16 kilométert gyalogolni ... Vége Gémes Gábor • Ólban a tanyai iskola felé.
