Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-27 / 252. szám

4 0 PETŐFI NÉPE • 1973. október 27. Vigyázat, utánozni tilos! A Magyar Kereskedelmi Kamara Védjegy- és Cso­magolási' Bizottsága novem­ber 20-án védjegykíáliíiást rendez az Építők Rózsa Fe­renc Székházában. Nyolc­van vállalat 600 védjeggyel szerepel az első, ilyen jel­legé hazai kiállításon. A kiállítással egyidőben a védjegyek kereskedelmi je­lentőségéről és jogi vonat­kozásairól előadásokat is tartanak. A kiállítást megelőzően jelenik meg a Reklám Kis­könyvtár sorozat első köte­teként „A védjegy" cím»' kiadvány, amely részlete­sen taglalja a témát, gya­korlati tanácsokkal látja el az érdeklődőket. Tulajdonképpen mit is je­lent a védjegy az előállí­tónak, a íorgalmazőnak és a fogyasztónak? A Magyar Értelmező Szó­tár szerint „olyan törvé­nyesen védett jegy, jel, jel­vény (alak. ábra. betű, szám stb.), amely az árunak a kereskedelmi forgalomban való megkülönböztetésére, valódiságának bizonyítására alkalmas; bejegyzett már­ka. jogi oltalommal”. A védjegy minőségjelző, de önmagában nem jelent meghatározott minőséget. Mindamellett bizalmat kelt­het az áru iránt, ha azt a védjegy jogosultja állf^p­­dóan azonos jó minőségben hozza forgalomba. A gyártók a bevezetett, ismertté vált védjegy révén szerezhetik meg a vásárlók bizalmát, kedveltethetik meg termékeiket. Még jó árucikket sem lehet véd­jegy nélkül kellően propa­gálni. A vásárlókat a véd­­jégy védi és tájékoztatja. Garanciát -nyújt a fogyasz­tónak azáltal, hogy kötelezi az előállítót a megfelelő minőségre. A védjegy a ter­mék minőségének állandó­ságához. a színvonal tartá­sához kötött, ezért műszaki és fejlesztési ösztönzőnek ' tekinthető. ■■ mi.-»;« «-»ba Magyarországon az Or­­-szágos Találmányi Hivatal- ’ nál 7903 védjegyet jelentet­tek «„• (ebből 4716 külföldi és 3187 magyar bejelentés). Nemzetközik* 225 652 véd­jegybejelentést tartunk szá­mon. Az utóbbi években jelen­tősen nőtt a védjegyek nép szerűsége. Érthető, hiszen a védjegy a fogyasztónak megbízható minőséget, a gyártónak és a forgalmazó­nak pedig jó propagandát jelent, í M. fi. A 017-es Kedves, okos lányok és fiúk találkoznak két-három hetenként a Kecskeméti Állami Zeneiskolá­ban. Beszélgetnek, zenét hallgat­nak, muzsikálnak, olykor elő­adásra figyelnek. A létszám alig­­alig változik. Kevesen hiányoz­nak az összejövetelekről, noha a részvétel semmiféle forintra át­váltható előnnyel nem jár. A tá­volmaradóknak sem kell tarta­­niok büntetéstől, megrovástól. Mi tartja össze őket? Miért várják a találkozók előre meg­beszélt időpontját már-már tü­relmetlenül? A 017-es Jeunesse Musicale (ifjú zenebarátok) cso­port mivel köti le tartósan a fiatalok egy csoportjának az ér­deklődését? Izgalmas kérdések, hiszen Kecskeméten oly sok mű­vészeti együttes, szakkör sorvadt el, bomlott fel az utóbbi években. Megszűnt a művészklub, a Hí­rős együttes, a képzőművész szak­kör, a Kelemen László irodalmi színpad ..., pedig ezek rendsze­res anyagi támogatást kaptak, s vezetőik hivatásos népművelők voltak. A Jeunesse Musicale A Jeunesse Musicale mozgalom a maximális öntevékenységre épít. A fiatal zenekedvelőket tö­möríti. A rugalmas szabályzat lehetővé teszi, hogy az egyes csoportok programjai tükrözzék a tagok kívánságait. A kis közösséget Forgács Er­zsébet a Kecskeméti Állami Ze­neiskola igazgatóhelyettese irá­nyítja. Azt hiszem, hogy a „segí­ti” kifejezés pontosabban visz­­szaadja tevékenységének jellegét. Vegyünk egy példát. Többen el­mondták, hogy szeretnének ala­posabban megismerkedni Lutos­­lawski világhírű lengyel zene­szerző munkásságával. Azt is kiderítették, hogy Földes Imre zenetudós foglalkozott hazánkban Lutoslawski kompozícióival. For­gács Erzsébet volt az összekötő kapocs, ő tolmácsolta a fiatalok kérését. Földes Imre megtartotta előadását. Olyan jól érezte ma­gát, hogy megígérte: máskor is eljön. Péter Miklós is szívesen emlékezik a 017-es csoportnál töltött kellemes órákra. „Ritkán tapasztalható ilyen intenzív ér­deklődés” — mondta elutazása­kor. Koncert tízfőnyi hallgatóságnak Áss ifjú zenebarátok másokat is igyekeznek -bevonni a muzsika örömeibe. Tíz-tizenöt érdeklődő­nek is szívesen adnak koncertet. Eddigi hangversenyeiknek azon­ban nagyobb hallgatósága volt. Játszottak a konzervgyárban, kü­lönféle ünnepélyeken. legutóbb a széchenyivárosi iskolában sze­repeltek. Tevékenységüket fontos KISZ-munkának tekintik, jog­gal. így vélekedik a városi KISZ- bizottság titkára is. Hangos szóval dicsérte a cso­portot az V. kecskeméti népzenei találkozó rendezősége. A 017-es Jeunesse Musicale szinte vala­mennyi tagja reggeltől késő es­csoport titkai 0 Két felvétel a népzenei találkozóról. A Jeunesse csoport tagjai — Kalmár Ági, Szabó Márta, Heródek Éva, Tornyai Lilla — az információs asztalnál. 0 Arab népzenekutató, dunántúli, alföldi énekesek, táncosok, Cs. Zelenák Éva és Heródek Éva a matkói búcsúzásnál. tig fáradozott a sok rendezvény zavartalan lebonyolítása érdeké­ben. Zeneiskolás fiatalok ültek a tájékoztató irodában, ők fogadták a vendégeket a vasútállomáson, s búcsúztak tőlük a háromnapos találkozó végén. Ha kellett, idős néniket segítettek felszállni az autóbuszra, megmutatták Kecs­kemét nevezetességeit, csillapí­tották a fellépés előtti izgalmat. Szabó Márta, Kalmár Ágnes,He­ródek Éva, Sánta Júlia napi 12—15 órát dolgozott, minden fi­zetség nélkül. Holtfáradtan tér­tek esténként haza, mégis éle­tük legszebb emlékei kozott tart­ják számon ezeket mozgalmas napokat. Ügy érzik, hogy hasz­nos. fontos ügyet szolgáltak. Iwaki Hadzsimu ígérete Cs. Zelenák Kati, Kontra Gab­riella, Kovács Andrea, Márkli Péter és a többiek most Buda­pestre készülnek. Az Operába mennek. Még novemberben az egyik pesti csoporttal közösen ki­rándulnak Dobogókőre. Szeretnek utazni, világot látni; fiatalok. Programjukban helvéciai koncert és ismerkedési összejövetel is szerepel. Megígérte Iwaki- Hadzsimu, a hazánkban tartózkodó japán ze­netudós, hogy részt vesz egy fog­lalkozásukon. Azon törik a fejü­ket, hogy mivel kedveskedhetnek a jeles zenetudósnak. Szeretné­nek vele is rendszeres kapcsola­tot kialakítani. Anyagi támogatást eddig se­honnan sem kaptak. Igaz, nem is kértek. A vendégeknek Átadott apró ajándékokat saját pénzük­ből vásárolták. Most a városi ta­nács művelődésügyi osztálya kü­lönböző felszerelési tárgyakat ígért számukra. Örülnek a remélt magnetofon­nak, lemezjátszónak, de tudják, hogy a 017-es csoport eddigi si­kereinek a titka a jó, baráti-, kö­zösségi szellem, az ötletes prog­ram, az öntevékenység. Nem cse­rélnék el a világ legkorszerűbb klubjáért sem. Igazuk van. A hiányzó eszközök idővel pótolha­tók, de lelkesedés, összefogás nélkül már az első hónapban szétszéledtek volna. Heltai Nándor Fűszerek és gyógynövények A Herbária bajai gyógynövény­üzemében a majoránna feldolgo­zását végzik. Mintegy 2500 má­zsa majoránnatermést morzsol­nak. tisztítanak és csomagolnak. Az idén termett fűszernövény mi­nősége kitűnő, mivel kedvező volt a nyári száraz időjárás, bár a termésátlagok alacsonyabbak, mint tavaly. Majoránnából a ha­zai szükséglet teljes kielégítésére 350 mázsát szállítanak a kereske­delemnek. a többit exportálják. Elkezdődött a borsikafű feldolgo­zása is. Ebből összesen 600 má­zsát csomagolnak a külföldi meg­rendelőknek. A Helvéciai Állami Gazdaság és a saltvadkerti szakszövetkeze­tek termelik és szállítják legna­gyobb mennyiségben a zellert az üzemnek. Eddig több. mint 400 mázsát vásároltak ebből az étel­ízesítőnek használt fűszerből. Á gyógynövényeknek — bár kevesebbet termelnek, mint a ko­rábbi években — tavábbra is nagy jelentőségük van. Egyrészt, mint gyógyszeralapanyagok fontosak, Másrészt teának felhasználva, otthon készíthető gyógyszerek. A vadon termő növények gyűjtése alábbhagyott az utóbbi években, pedig nagy szükség lenne például a feketenadály-gyökérre. melyből csupán 10 százalékát, tudja fel­vásárolni az üzem a 20 évvel ez­előtti mennyiségnek. A szántások idején — e napokban is — az eke által kifordított gyökereket érdemes összeszedni, mert minden] mennyiségben átveszik (jól is fi­zetnek érte) a megye 19 ÁFÉSZ felvásárlási helyén. A szederle­vélből készül a kedvelt planta tea. Az év végéig a bajai üzem­ben 4—5 ezer kilónyit csoma­golnak. A megye mezőgazdasági üze­meiből a növénytermesztés sza­kosítása miatt is egyre jobban kiszorul a munkaigényes gyógy­növénytermesztés. Megoldásra vá­ró feladat a termesztés gépesítése és a jövedelmezőség biztosítása. Ugyanakkor segíthet a termelő­­szövetkezeteknek a téli foglalkoz­tatásban, mivel egyes, gyökeréért termesztett növény kézi feldolgo­zását egész télen végezhetik a tsz asszonyai. Bizonyos, hogy a gyógy­növénytermesztés fellendítéséért sokat kell még munkálkodni, összhangot teremteni a népgaz­dasági és üzemi érdekek között. Cs. I. KAZAH IPARMŰVÉSZETI MÜZEUM Alma Atában. a Kazah SZSZK fővárosában megnyílt a köztár­sasági iparművészeti múzeum. Termeiben 820 kiállított tárgyat, népművészek alkotásait tekinthe­tik meg a látogatók. A múzeum munkatársai a köz­társaság legtávolibb részeiben is felkutatták a népművészeti tár­gyakat A többi között egyedül­álló ezüst dísztárgyakat, bőrké­szítményeket, szőnyegeket, a szá­zadforduló idejéből származó köz­szükségleti cikkeket sikerült ösz­­szegyűjteniük. Nagy István-képek egy kolozsvári kiállításon A kolozsvári Bánffy-palotában levő múzeumban október 11-én nyílt meg a képzőművészeti kiállítás, melyen öt klasszikus magyar festő műveit ismerheti meg a közönség Mednyánszky László, Va­­szary János, Koszta József, Nagy István és Egry József alkotásaiban gyönyörködhetnek a látogatók. A kiállításon szereplő művek közül — tekintettel a mostani bajai Nagy István-ünnepségekre — a megyénkhez szoros szálakkal kapcso­lódó művész két, nálunk kevésbé ismert festményét mutatjuk be olvasóinknak. A meztelen holttest <17 .) — Erre Jónás beszaladt a szín alá. A lány azt gondolta, hogy faképnél hagyta, és még jobban sírt. A férfi azonban egy kala­páccsal tért vissza, s a lánynak sikoltani sem maradt ideje, azonnal nágy erővel hátulról le­ütötte. Sunyák Olga csak a kór­házban tért magához, a műtét után... < — Jónást elfogták már? — Még nem, őrnagy elvtárs, de messze nem mehetett. Napok kérdése, véleményem szerint. .. XXIV. Jónás Dávid kézre kerítésében a véletlen is segítette a rendőrsé­get. Minden járőr ismerte a férfi személyleírását, sőt a fényképét is. amit a fainari szövetkezettől szereztek be a nvomozók. Az egyik rendőrjárőr, aki egy kato­nával rótta a város utcáit, betért a megyeszékhely központjában levő másodosztályú presszóba, hogy egy-egy kávéval frissítsék magukat. Körülnéztek a nem túl nagy helyiségben, ahol mindösz­­sze négyen tartózkodtak. Egy asz­talnál két fiatal, feltehetően fő­iskolás fiú és egy lány nagy vi­tában voltak a modern zenéről. A sorokban ülő férfi viszont lát­hatóan ideges lett. amint meglát­ta a rendőrt és a katonát. Előtte a pici, kerek asztalon már a ne­gyedik féldecis' pohár ürült ki éppen. Távozni akart és intett a felszolgáló nőnek, hogy fizet. — Előbb minket szolgáljon ki! — súgta oda a rendőr a fiatal lánynak, aki. mert érezte a rend­őr hangjából, hogy nem puszta tréfáról van szó és mert neki is gyanús volt a férfi, először való­ban őket. szolgálta ki. A rendőr és a katona azonban nem várta meg, amíg a kávét eléjük teszik a pultra, hanem odamentek a férfihoz és igazoltatták. Az nyu­galmat erőltetett magára, majd a farzsebéből elővette a személyi igazolványát és a rendőrnek át­nyújtotta A rendőr megörült, mert gyanúja igazolódott. Olvasta az igazolványban; Jónás Dávid, 1930. október 18.. anyja neve, fog­lalkozása stb. — Maga mit keres itt? — Kérem szénen átutazóban vagyok, éppen a szüléimhez uta­zom egy kis pihenésre. — Rendben van. Magát letar­tóztatjuk. velünk jön. — De kérem, ehhez nincs jo­guk, én nem csináltam sem­mit— kezdett kiabálni Jónás, de a rendőr leintette. — Egy hangot se! — és meg­lengette a gumibotot, ugyanak­kor a katona már el is kapta a felugró Jónást. Néhány pillanat múlva már kattant a bilincs a férfi kezén. — Van itt telefon? — Kér­dezte a rendőr az üzletvezetőt, aki készségesen a belső helyi­ségbe vezette a telefonhoz. Per­cek alatt ott volt az URH, hogy a rendőrségre vigye Jónást. — Elvtársak, ez az ember még nem fizette ki a négy fél ko­nyakot — ijedezett a felszolgáló lány, amikor látta, hogy nem tréfáról van szó. — Fziesse ki! — állította meg a pult előtt Jónást a rendőr, de mert Jónásnak bilincsben volt a keze, nem tudott zsebbe nyúlni. Így hát a rendőr vette ki a szivarzsebéből az egyetlen ötven forintost és fizetett. Pár perc múlva Jónás Dávid a rendőrségi fogdában várta a sorsát. A cellában megmotozták, újjlenyomatot vettek tőle. Nem volt nála semmi, csupán égy doboz Ezüst Kossuth, még fel­­bontatlan állapotban, egy fél - doboz gyufa és az ötven fo­rintból visszajáró pénzösszeg, néhány forint. A nyomozónak azonban feltűnt, hogy ellentétben a feleség vallomásával — nem egy erősen kopott sötétszürke, vagy inkább fekete ruhát viselt Jónás, hanem egy rendkívül jó­szabású, kiváló szövetből készült világosszürke, bordó csíkozású öl­tönyt. Jónás, amint befejeződött a motozás, azonnal lefeküdt a cellában és mély álomba merült. A rendőrök nem háborgatták, jobbnak tartották, ha kijózano­dik — bár nem volt részeg, de négy féldeci konyak benne volt — és akkor kezdik meg a terhelt kihallgatását. Amíg aludt, a kriminalisták dolgoztak Mindenekelőtt az újjlenyomatot értékelték, de meg kellett állapítani, hogy Jónás nem szerepel a nyilvántartások között. A daktiloszkópiai vizs­gálatokat végző szakember előtt azonban megvilágosodott valami. Erről azonban senkinek nem szól, amíg tényszerűen is meg nem győződik feltételezéséről, gyanú­járól. Arra számítottak, hogy Jónás sokáig alszik a cellában. Dél­előtt tíz óra volt, amikor a presszóból behozták, de tizen­kettőkor már felébredt és dö­römbölt, hogy engedjék ki, -jog­talanul tartják fogva. A nyomo­zó a szobájába vezettette, hely­­lyel kínálta, cigarettát adott ne­ki. — Azzal gyanúsítjuk önt, hogy november másodikán este öt és hat óra között... — Kérem, valóban én öltem meg Sunyák Olgát. Mindent el­mondok, bűnösnek érzem magam és nagyon megbántam, amit tet­tem — vágott a rendőr szavá­ba Jónás Dávid, aki magát ösz^ szehúzva ült a hatalmas fotel­ban, kezeit mellé téve a tér­dén. — Maga akkor beszél, ha én kérdezem. Megértette? — Igenis hadnagy úr! Meg­értettem. —• Álljon fel! — kiáltott rá a hadnagy, mert mérgesítette ez a számítás, ez az előre betanult szöveg. Jónás felállt és megszep­penve hallgatott. Azzal gyanúsítjuk magát, hogy november másodikán a faipari vállalat ládaszögező üzemének udvarán meg akarta ölni Sunyák Olgát. Érti ? —- Igenis, értem. Szóval nem halt meg Olga? — Kórházban van, őt már ki­hallgattuk. — A feleségem tud róla? — kérdezte remegő hangon Jónás, bár tudta, hogy neki itt nincs joga kérdezni. A nyomozó újra indulatos lett, de nem ordított rá ismét az előtte remegő em­berre, csak ennyit mondott; — öt is kihallgattuk .. . Jónás elfehéredett, s a pilla­nat töredéke alatt eszméletlenül zuhant végig a piros kókusz­szőnyegen ... XXV. Orvosi segédlettel magéhoz té­rítették Jónás Dávidot, ebédet adtak neki, de alig nyúlt az étel­hez. Állandóan azt hangoztatta, hogy ő mindent beismert, el akarja mondani az életét és akasszák fel őt minél hamarabb. Végül is megsokallta a nyomo­zó ezt az önmarcapgolást és rá­­fölrmedt: — Legyen nyugodt, ha meg­érdemli, fel fogják akasztani, de amint mondtam, azt is ki kell érdemelni barátocskám. Először is szépen sorban mondjon él mindent, de ne kezdje az őskor­nál, hanem értelmesen és vilá­gosan és ami a fő, őszintén vá­laszoljon a kérdésekre. Jónás Dávid valóban őszintén felelt valamennyi, hozzá intézett kérdésre. Nem tudta, nem tud­hatta, hogy Sunyák Olga mit mondott el a nyomozóknak, de láthatóan ezzel nem Is törődött. Nem igyekezett arra sem, hogy önmagát egy sajnálnivaló, meg nem értett embernek tüntesse fel. Noha ilyen körülmények között furcsán hangzott, elmondta, hogy szereti a feleségét és Sunyák Olgának csak azért udvarolt, amiért minden férfi keresi a könnyű kalandot, nem törődve az esetleges következményekkel. — Házasságot ígért neki? — Dehogy ígértem, hogyan is ígérhettem volna, hiszen nekem feleségem van, akit szeretek. Ezt az Olga is tudta. Nem volt köztünk ilyesmiről szó ... — Jónás, maga azt mondta, hogy őszinte lesz. Igaz? Akkor most miért hazudik? — Kérem, én nem hazudok. Azt mondtam neki, hogy szere­tem, meg, hogy tetszik nekem, meg ilyeneket, de házasságról nem volt szó. Nem emlékszem. — Ja, az más, hogy maga nem emlékszik. Rendben van. Szóval nem ígért neki házasságot. Tud­ta, hogy Sunyák Olga a harma­dik hónapban van, s hogy maga a gyerek apja? — Említett ilyesmit, de én nem hittem el. Azt gondoltam, hogy csak ilyeszteni akar, a nyakamba akarja magát varrni. — Miért vesztek össze novem­ber másodikán? — Ezen. hogy ő azt mondta gyereke lesz és nem veteti el, meg akarja tartani. Én ezt nem vettem be, s annyira dühbe gu­rultam. hogy nem tudtam mit csinálok. — De most már tudja. Igaz? — Sajnos, tudom. De én akkor nem voltam észnél kérem szépen. — A cselekmény elkövetése után mit csinált, hová ment? (Folytatása következik) 1

Next

/
Thumbnails
Contents