Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-25 / 250. szám

1973. október 25. 0 PETŐFI NÉPE • 3 SZIBÉRIAI UTAZÁS I. Az újjászületés földje PÁRTSZERVEZÉS—PÁRTÍR ÁNYÍTÁS Pártmunkájuk: munkásőrök Úszik az Irtis vizén a Csemi­­sevszkij, ez a pompás, kényel­mes, nagy hajó. Úszik az éjsza­kában, a csillagos, világos szibé­riai éjszakában. Mindenki a fe­délzeten, a korlátnak dőlve, még visszaintegetve a partra, a kikö­tőbe, a búcsút integetőknek. Az­tán egy elköszönő kürtszó, és a folyó közepére fordulva még jobban nekilendül a hatalmas hajótest. Lassan eltűnnek To­­bolszk fényei. Elkezdődött az egy hétig tartó hajóút. Felfedező utunk — Nyu­­gat-Szibériában. „Olajon úszó sziget” Szibéria az utóbbi években le­gendás hírre tett szert; mint az energiahordozók kimeríthetetlen kincsesházát emlegetik. Azt tart­ják: valóságos eldorádó, a föld leghatalmasabb olaj- és gáztárta­­lékaival. És itt vannak ezen a földön a Barátság Kőolajvezeték forrásai is. Mérhetetlenül gazdag forrá­sok. Reggel a hajó szalonjában tá­jékoztatót rendeznek vendéglá­tóink. Konsztantin Jakovlevics Lagunov, a tyumeni írószövetség titkára az informátor. Előkerül a térkép a „Tyumenszkája ob­­laszty” szemléltetésére. Hatalmas terület ez, sokszorosa Magyaror­szágnak: 1,5 millió négyzetkilo­méter. A sűrűbben lakott délit ré­szektől föl északig, az Ob torko­latáig, a Jamal-félszigetig ter­jed, ahol bizony már sokkal ke­vesebb a település. Nagyobbrészt az Ob vízgyűjtőterülete ez, de a keleti részen seregnyi más fo­lyó erezi még a térképet. És a tavak ezrei. Es ez a folyós, ta­vas, mocsaras terület — mint Lagunov elvtárs mondja —, mind olyan, mint egy úszó saget — az olajon. Hozzáteszi, hogy mindez itt, a Szovjetunióban nem újdonság. Nem hirtelen, és váratlan történt a fölfedezés. Már a harmincas években, amint az ország gazda­ságilag lábra állt, megjelent a Közép-Ob vidékén az első ge'o­­lógusexpedíció. Ma már százával vannak fúró­tornyok, gázfáklyák jelzik a ku­tatók útját, ez a fákilyaláng az új északi fény. A kísérőgázt még sok helyütt el kell égetni, fel­­használására, evidéki hasznosítá­sára is ltészülrieh tervek. Szúr-?1 gutnak már van gázzal működő hőerőműve. Ilyen hőközpontok segítik majd Szibéria fölmelegí­tését, embernek valóbbá szelídí­­tését a jövőben. Nyelvrokonok között Másnap reggel Hanti-Man­­szijszk kikötőjében áll a hajónk. Üdvözlés, motorosok felvonulása — a szovjet népek zászlait viszik a különbuszok előtt. A nagy for­galmú, na jókkal, uszályokkal lüktető kikötőből fenyves hegy­oldalra kanyarodunk. Kedves fa­házak után a régi kőépületek kö­vetkeznek, majd az új, panelek­ből rakott házóriások. A tyumeni terület chanti­­manysi nemzetiségi körzetének központjában vagyunk, egy fél­millió négyzetkilométeres terü­­- let centrumában. A körzeti párt­titkár, Leonid Georgievics Taj­­matov maga is chanti szárma­zású. ö tart beszámolót a városi kultúrház nagytermében, amit utána filmvetítés is kiegészít Mi, „nyári szibirjákok”, most fo­galmat alkothatunk az itteni tél emberpróbáló nehézségeiről. Rob­bantás, fúrás, útépítés, vezeték­fektetés közben láthatjuk a pu­­fajkás, fülvédősapkás embereket. Látunk a jégcsapok piramisába fagyott fúrótornyot. Gőzgomolyag és hóvihar keveredik a vásznon. Hegesztők pisztolya villámlik az óriáscsövek mellett, amint össze­varrják a vezetékereket. S látunk rénszarvasszánt és repülőgépet, aminthogy az iskolásgyerekek rajzán is egymás mellett a sítalp és a helikopter, az ősi fenyők és a mai olajkutak, ök már üyen­­nek \smerik meg világukat. 0 Az Irtisz vizén 0 Olajbányászok. Nyelvrokonaink, a manysik és chantik — vagy, ahogy nálunk szokottabb, vogulok és osztjákok földjén elfogódottan állunk mi magyarok, Regulyra, Munkácsi Bernátra, Pápai Józsefre gondo­lunk, akik a múlt században nagy nyomort, Ínséget — ugyan­akkor páratlan népköltészeti kin­cseket találtak itt kutatóútjukon. Azóta nagyot fordult a világ itt is. S a névtelen énekmondók helyére ,neves, költők léptek. Egy fiatal vogul költővel, Andrej Tar­­hanovval mindjárt azv.érkezés­kor kezet szoríthattunk. Megismer­kedünk Mikul Sulgin chanti köl­tővel, tanítónő feleségével és két bájos gyermekével is. Az itteni, chanti nyelven megjelenő újság főszerkesztője, Maria Vologyina is csatlakozik hozzánk:' az ala­csony termetű, kerek arcú, fekete hajú, mindig mosolygós asszony­ka négy gyermek anyja. Két testvérnép Jelenleg több mint húszezer chanti él a körzetben, 70 száza­lékuk beszéli a nyelvet. Jóval kevesebb a manysik, vagyis a vogulok lélekszáma: hétezren laknak itt a szétszórt települése­ken. A két nép fiai könnyebb, emberhez méltóbb körülmények között űzik őseik mesterségét; halásznak, vadásznak, de az „ola­josok” brigádjaiban is megtalálni már a közülük való élmunkáso­kat. A vidék iparosodása szá­mukra is hozza, érleli a gyor­sabb változásokat. Sajnos, kevés időnk jut a nép­­művészeti múzeumban való bo­lyongásra. Pedig a bálványok­tól, a vadászeszközöktől a kéreg- és bőrsátrakig, a gyöngyösvarrot­­tas ruháktól a népi táncegyütte­sekről készült képsorokig — mérhetetlenül gazdag látnivalók­ban. Vigaszunk, hogy holnapután, Szurgutból kirepülhetünk a leg­közelebbi osztják faluba. Madártávlatból Éjszaka, nem sokkal az indulás után elérjük az Obot. Gyönyörű látvány a két folyó találkozása. Egy fényben csillogó tenger ké­pe. Most már keletnek hajózunk. Szurgut. ötvenezer lakosú vá­ros — a legrégibb: 1593-ban ala­pították —, sok látnivalóval. Mi azonban alig várjuk, hogy a busz elérje a forgalmas repülőteret. Egy tizenkét személyes kis gép vár ott ránk. Üticélunk: Ugut. Nyicsevo — ahogy itt mond­ják ekkora távolságra. Mindösz­­sze negyvenperces repülőút. Moszkvából 11 ezer méter ma* gasságban jöttünk „; Tyűmébe, ehhez képest a mostani repülés olyan, mintha egy zárt kocsit pa­norámabusszal cserélnénk föl. Mintha megelevenedne a térkép, aprólékos részletességgel láthat­juk a folyamóriást és vidékét. Először a főágat repüljük át, aztán nagy kiterjedésű erdős, mocsaras vidék következik. Tu­lajdonképpen egy mellékág-be­­zárta sziget. Helyenként kisebb­­nagyobb tavak is tarkítják. Eszembe jut: azt mondták kalau­zaink, ezer folyót és 300 ezer tavat tartanak számos a tyumeni tartomány 1,5 millió négyzetkilo­méteres területén. Most, hogy ki­tárul a vidék látképe, kicsit job­ban megérthetjük: mekkora víz­tömeget hord hátán ez a táj. Mi­csoda óriási ártere van például az Obnak. Füvellők, rétek is lát­szanak a mocsarak közt. Szep­temberre majd jobban vissza­húzódik a víz, lehetne füvet vág­ni, szénát gyűjteni az állatok­nak; de októberre már leesik az első hó. Mostoha tájék ez, jie­­hezen adja, amit ad: erővel kell elvenni tőle. Aztán sűrűbb erdővidék kö­vetkezik; itt-ott újra tavakkal, folyók hurkolta szigetecskékkel. Ha az imént az járt a fejemben: a jégkorszak után lehetett ilyen a föld, most egy másik gondolat fészkel bele: milyen Csipkerózsi­­ka-álmot alhatott ez a vidék év­századokon át. Sehol se látni élőlényt, mozgást. Aztán, a negyvenedik percben feltűnik a falu. Ahogy fordul a gép, egy motorbiciklit pillantok meg a széles utcán, ketten ülnek rajta, porfelleg úszik utánuk. Simái Mihály 0 A felelősségteljes politikai és társadalmi aktivitás széles skálá­ján fontos helyet foglal el a mun­kásőri megbízatás. A pártmegbí­zatásokat értékelő taggyűléseken és a munkásőregységek évzáróin egyaránt a tisztelet és az elisme­rés hangján szólnak azokról, akik e megbízatást a haza és a nép szolgálatában fáradhatatlanul tel­jesítik. Az önként vállalt szolgá­latáért. erőt, fegyelmet kívánó helytállásáért a munkásőr nem vár kiváltságot, jutalmat, kedvez­ményt. Teszi ezt. mint az ország gazdája, aki gyarapítja és egyben védi is. amit mindannviunk mun­kája hozott létre: népünk vívmá­nyait. országunk belső rendjét és nyugalmát. A munkásőr. legyen párttag, vagy pártonkívüli. a pártalap­­szervezet küldötte. A pártszerve­zetek tisztában vannak azzal, hogy az egységek erkölcsi politi­kai össszeforrottságához. helytál­lásához az alapot a munkásőr - jelöltek gondos, körültekintő ki­választásával teremtik meg. Ab­ból kiindulva, hogy munkásőmek lenni politikai értelemben nem több. de nem is kevesebb a köz­életi cselekvés száz meg száz egyéb formájánál; Politikai rang­ja e megbízatásnak azonos, de különbség mégis van. s ez a mun­ka tartalmában, formáiban, mód­szereiben. a nagyobb igénybevé­telben jelentkezik. A pártszerve­zetek ezekkel a különbségekkel számolnak, amikor a jelöltek ki­választásánál figyelembe veszik a munka, a kiképzés, a szolgálat, a család együttes követelményeit. Mindezekre tekintettel a politikai megbízhatóság mellett olyan kér­désekre is megkülönböztetett gon­dot fordítanak, mint a rátermett­ség, a jelöltek személyi tulajdon­ságai, egészségi állapotuk, ottho­ni és más irányú társadalmi el­foglaltságuk. 0 Mivel nem egy rövid átme­neti időszakra jött. létre a mun­kásőrség évente új. friss erőkkel egészíti ki sorait. Az irányító pártszervek évről évre elemzik az egységek belső összetételét, és meghatározzák, hogy a fejlesztés érdekében az alaoszervezeteknek miiven tennivalóik vannak. A le­­szerelők és a tartalékba menők helyére a meghatározott létszá­mon belül olyan utánpótlást biz­tosítanak. amelyben megfelelő arányban vannak párttagok és pártonkívüliek. munkások, pa­rasztok. értelmiségiek, nők és fia­talok. A folyamatos, tervszerű, állományszervezéssel pártszerve­zeteink cselekvő részeseivé vál­tak a testület politikai, szerveze­ti erősítésének, harckészültsége növelésének. A pártszervezetek a munkásőr­­állomány utánpótlásának biztosí­tásával egy időben saját soraikat is erősítik. Az alapítók, s akik öt­tíz éves tevékenység után meg­válnak a testülettől, egytől-egyig pártunk tagjai. Ez természetes, hiszen nagv részük a fegyveres szolgálatot kommunistaként kezd-, te, vagy éppen e pártmegbízatás alapján vált azzá. A régiek mögé újonnan felsorakozottaknak mint­egy fele pártonkívüli. A pártszer­vezetek többsége számol azzal, hogy az általuk javasolt új mun­kásőrök az egységekben folyó ne­velő munka hatására néhány év után pártunk tagjai sorába kerül­nek. 0 Nem véletlen elhatározás alapján lesz valakiből munkásőr, hanem ezt megelőzi a több hóna­pos felkészítés, nevelés, ismerke­dés. A pártszervezetek, a kom­munista munkásőrök munkaterü­letükön figyelemmel kísérik, hogy az ott dolgozó párttagok és pár­tonkívüliek közül kik felelnének meg munkásőrnek, s úgy foglal­koznak velük, hogy önként, szí­vesen vállalják e megtisztelő pártmegbízatást. Az önkéntesség tehát itt is párosul a tervszerű­séggel —. a pártszervezetek azo­kat küldik a munkásőrségbe, akikre nemcsak a békés felké­szülés időszakában, hanem nehéz helyzetben is számítani lehet. A munkásőrség nemcsak elne­vezésében. hanem a szó igazi ér­telmében a munkások őrsége. Nem szójáték ez. mert a terme­lésben közvetlenül résztvevők al­kotják az állomány töt>b mint 75 százalékát. A termelés élenjárói, a szocialista brigádok tagjai nagy számban vannak a testületben. Ózdon. Diósgyőrben és másutt a szocialista brigádok naplójában gyakran találkozunk azzal a be­jegyzéssel. hogy „társadalmi munkája munkásőr”. A hatalom védelmére felsorakozottak között, a munkásokkal együtt, egy tömb­ben ott állnak az értelmiségiek, a politikai, a gazdasági élet kü­lönböző területeinek vezetői. Ezt a közösséget —■ a deres hajúaktól a legifjabbakig. a vezetőktől a beosztottakig, a párttagoktól a pártonkívüliekig — egyetlen kö­zös cél kapcsolja egybe, a haza, az eszme, a szocializmus ügyé­nek védelme. Épp ebből követke­zik, hogy a munkásőri megbíza-. tás a kommunista öntudat kifej-* lesztésének egyik jelentős forrá­sává vált. A kiképzés, a szolgá­lat. lényeges elemei a munkásőr életének, a legnagyobb érték, amely e munka során létrejön, a politikai tisztánlátás, a fegyelme­zett cselekvés készsége. A mun­kásőri közösségek a pártszerve­zetek segítségével kikovácsolják a pártszerű, elvtársi, baráti, lég­kört. A pártszervezetek a testü­letbe küldött munkáját figyelem­mel kísérik, beszámoltatják őket megbízatásuk teljesítéséről, tag­gyűléseken értékelik munkájukat. A munkásőri megbízatás poli­tikai és erkölcsi elismerésének széles változatait alkalmazzák egységeink, pártszervezeteink. A megbízást adó kommunista közös­ség előtt történő értékelés mellett nagy figyelmet fordítanak a munkásőrök személyes és családi gondjaira, a bölcsődei elhelyezés­től a lakásproblémák megoldá­sáig. A munkásőr munkahelyétől távol végzi társadalmi munkáját, s a szolgálat esetenként megkö­veteli a munkából történő igény­­bevételt is. A pártalaoszervezetek a gazdasági vezetőkkel együtt — sokszor bizonyos belső átcsopor­tosítások árán — teremtik meg a feltételét, hogy a munkásőr ilyenkor is eleget tudjon tenni megbízatásának. 0 Igaz. a munkásőrök nem vár­nak munkájukért anyagi ellen­szolgáltatást, de őket is jólesően érinti, ha az erkölcsi és az anyagi elismerés párosul. A vállalati kollektív szerződésekben a mun­kahely. a közösség ismeri el a fegyveres szolgálatot, s ad a ki­tüntetésekhez jutalmat, szabadsá­got. Az egyes munkásőrök szá­mára mégis az a legnagyobb el­ismerés, hogy a testület pártunk, népünk bizalmát, szeretetét. meg­becsülését élvezi. Viszló Imre, az MSZMP KB munkatársa Pillanatok Katonák a nyeregben A magyar fotóművészet leg­jobbjai között számon tartott Tóth István Pillanatok című gyűjteményes kiállítását Kürti András városi tanácselnök nyitja meg a ceglédi Kossuth Múzeum­ban, vasárnap délelőtt 11 órakor. A nagy érdeklődéssel várt bemu­tató november végéig tekinthető meg. A művészt Kecskeméten is jól ismerik. Hosszú ideje a Zöld­ségtermesztési Kutató Intézetben dolgozik; több alkotását lapunk is közölte. Felszabadulási emlékpark Megkezdték az előkészületeket a felsőszentiváni felszabadulási emlékpark kialakítására. A ter­vek elkészítését a Bács-Kiskun megyei Beruházási Vállalat egyik szocialista brigádja vállalta. A mintegy 6 hektáros terület kije­lölése is megtörtént, A községi KISZ-alapszervezet fiataljai már. is védnökséget vállaltak az új lé­tesítmény felett. A fák, bokrok telepítését a tervek szerint ta­vaszra megkezdik, hogy 1975. április 4-én teljes pompájában avathassák fel a parkot. „JÓ KÖNYVET MINDEN GYERMEK KEZÉBE!” A Hazafias Népfront akciója NOVEMBER: fogászati hónap Félezer éve annak, hogy Hess András budai nyomdájában el­készült az első Magyarországon nyomtatott könyv, a Chronica Hungarurum. Az évfordulónak kívánt méltó emléket állítani a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa, amikor Jó könyvet a gyermekeknek! címmel indított társadalmi akciót, amelynek cél­ja 500 általános iskolai, illetve kollégiumi könyvtár korszerűsí­tése. A felhívás kéri a népfrontban tömörülő társadalmi és tömeg­szervezeteket, mozgalmakat, hogy karolják fel és segítsék sikerre vinni a kezdeményezést. Számí­tanak a szülők, a kultúra alkotó munkásainak, az üzemi, szövet­kezeti, munkahelyi közösségek­nek a kezdeményezéseire, támo­gatására. A felajánlott segítség a 235-901 720-5507 szám alatt postai utalványon vagy borítékba helyezett könyvutalvány formá­jában juttatható el a Hazafias Népfront Országos Tanácsa cí­mére: 1360 Budapest, Pf. 6. Az utalványt tartalmazó borítékra, vagy pénzutalvány hátsó oldalá­ra kérik feltüntetni: Jó könyvet minden gyermek kezébe! Az idén novemberben ismét megrendezik a már többéves múltra visszatekintő, és figyelem­re méltó eredményekkel járó fo­gászati hónapot. Az idei fogászati hónap novem­ber 10-én kezdődik. Tartama alatt a rádióban több mint tíz alkalommal hangzik majd el a műsor a fogászat témaköréből, a televízióban és a mozikban pedig a helyes fogápolással foglalkozó rövidfilmeket mutatnak be. He­lyet kapott az események sorá­ban egy nagyszabású fogászati gyermekrajz-kiállítás is. Az ezt megelőző pályázatra több mint 5000 igen érdekes, ötletes, szelle­mes rajzot küldtek be az általá­nos iskolák alsó és felső tagoza­tos tanulói. A kiállításon mint­egy 300-at láthatnak majd az ér­deklődők a legsikerültebb rajzok­ból. Kiemelkedik a fogászati hónap programjából a nemzetközi gyer­mekfogászati tudományos tanács­kozás. Erre Angliából. Bulgáriá­ból. Dániából Franciaországból, Jugoszláviából. Lengyelországból, a Német Demokratikus Köztársa­ságból. Olaszországból. Svédor­szágból és a Szovjetunióból vár­nak vendégeket. A kiskunhalasi Határőr Dózsa lovascsapatának ebben az évben is gazdag versenyprogramja volt. Májusban Vilniuszban a szovjet válogatott versenyzőivel lengyel, észt, lett, litván csapatokkal mér­ték össze tudásukat, és maguk­kal hozták az első díjat. Június­ban Ausztriában a magyar Mili­tary csapatot is a határőr lova­sok képviselték. Mintegy ötven osztrák, angol, olasz, francia, svéd versenyző között Varró Jó­zsef határőr főtörzsőrmester a tizenkettedig lett. Júliusban hiva­talos nemzetközi versenyen vet­­, tek részt Pozsonyban. Ott a ha­tárőr Dózsa csapata megnyerte a Nemzetek díját, megverték a len­gyel válogatott csapatot és Varró maga mögött hagyta Marion Ko­­rockyt Lengyelország válogatott lovasát, egyéni második lett. A határőr lovasversenyzők három alkalommal Jugoszláviában (Belgrád, Novi-Sad, Pozsaverac) mutatták be tudásukat, s maguk­kal hoztak több első és második díjat. A hazai versenyek közül a leg­jelentősebbek az országos és a területi bajnokságok voltak. Az országos bajnokság első (Balmaz­újváros) és második (Kaposvár) fordulóján a Dózsa országos if­júsági, és junior csapatversenyt nyert. Az ifjúsági csapatok egyé­ni győztese Tuska Pál soltvad­­kerti fiú lett, aki a kiskunhalasi mezőgazdasági technikum har­madik éves tanulója. A Junior egyéni bajnokságot pedig Gróf Lajos határőr őrmester nyerte. A dél-magyarországi területi baj­nokság első (Enyihg) és a má­sodik (Simontornya) fordulóján — ahol a lajoskomáromi, igari, mezőszilasi, enyingi és alapi lo­vascsapatokkal versenyeztek — a felnőtt és az ifjúsági csapatok győztesei lettek. Ebben az évben a határőr lo­vasok közül Varró József szere­pelt legeredményesebben. A nem­zetközi versenyeken hat első, há­rom második, az országos baj­nokságon és a területi versenye­ken öt első díjat nyert. Az Ausztriában rendezett Military versenyen néhány olyan verseny­zőt is maga mögött hagyott, akik a XX. nyári olimpián díjakat nyertek. A csapat legjelentősebb er^ménye a pozsonyi versenyen 0 Varró József a 180 centiméte­res akadály felett. született, ahol Nemzetek Díját nyerték. A Dózsások közül ebben az évben a legtöbb versenyen Varró József, Horváth József, Krizsán János, Gróf Lajos, Me­zei Miklós, Tuska Pál. Bajkai Sándor szerepelt. A határőr lovasoknak a feszí­tett versenyprogram mellett az ország több helységében is si­került bemutatni a felkészültsé­güket. Több napos nemzetközi versenyt rendeztek Kiskunhala-, són, lovasbemutatót tartottak Asotthalmán, Bácsborsódon, Ta­másiban. A Dózsa sportkörnek jelenleg huszonkét versenylova van. A nemzetközi versenyeken hat versenyparipával szerepeltek. Az elért nemzetközi eredményeik jelentőségét növeli, hogy más nemzetek versenyzői általában tizenhat-tizennyolc lóval, a Dózsa pedig csak hat lóval indult a versenyeken. A kiskunhalasi Határőr Dózsa lovasai 1973-ban mind a nemzet­közi, mind az országos és terü­leti versenyeken tovább erősí­tették a magyar lovas sportolók tekintélyét. Gazsó Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents