Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-24 / 249. szám

1973. október 24. 0 PETŐFI NÉPE • 3 Wroclaw-Moszkva „A mi békekövetelésünk nem passzív, nem a beletörődők pacifizmusa. Akik még nem látják a háborús veszélyt, azokat felvilágosítjuk. Akik készek velünk együtt megvédeni a békét, azok megkapják tőlünk az eszközöket. Akik tudják, miről van szó és mégis háborút akarnak, azoknak nyíltan, de határozot­tan kijelentjük, számolniuk kell velünk!” Joliot-Curienak, a világhírű Nobel-díjas tudósnak a szavai ezek, aki kiemelkedő szerepet vállalt a világ békemozgalmának megteremtésében. Huszonöt évvel ezelőtt hang­zottak el a fenti mondatok és mögöttük olyan felismerések hú­zódtak meg, amelyek a béke megóvása érdekében szükséges­nek látták mozgósítani a világ népeit. Először a szovjet, a fran­cia, és a lengyel ételmiség ki­­emelekdő személyiségei mozdul­tak meg és kezdeményezésükre 1948 szeptemberében Wroclaw - ban összegyűlt ötszáz európai ér­telmiségi, hogy megvizsgálja, mit lehet és mit kell tenni az új há­ború veszélye ellen. Határozatuk, majd tevékenységük nyomán 1949 áprilisában megindult a nemzetközi békemozgalom szer­vezése. A kibontakozásnak azonban már kezdetben is megvoltak az ellenzői. Az erősödő hideghábo­rús légkörben a francia kormány a küldöttek egy részétől megta­gadta a beutazási vizűimet, így a konferencia párhuzamosan ülése­zett Párizsban és Prágában. Az ott született határozatok rnég ma is változatlanul egyik alapelvét képezik a világ békemozgalmá­nak. Elítélték a katonai egyez­ményeket, a fegyverkezési haj­szát, követelték az atomfegyve­rek és a tömegpusztító eszközök betiltását, síkra szálltak a népek nemzeti függetlenségéért és ön­rendelkezési jogáért, a demokra­tikus szabadságjogokért, fellép­tek a háborús propaganda ellen és élesen elítélték a háborús hisztériát. Párizsban ugyanekkor állandó nemzetközi bizottság alakult, amely 1950-ben Varsóban Béke­világtanáccsá bővült és azóta is ezen a néven működik. Ezt kö­vetően megalakultak a békebi­­zottságok és béketanácsok az egyes országokban, így hazánk­ban is. A mozgalom egyre tere­bélyesedett, mind nagyobb töme­geket mozgatott meg a párizsi kiáltványban megfogalmazott ál­­tajápqs célkitűzépeken belül a mindepkoijk politikai helyzetnek, megfelelő konkrét feladatok vég­rehajtására is. A nemes célok ellenére később sem volt akadálymentes a nem­zetközi békemozgalom tevékeny­sége. A hidegháborús hisztéria apostolai kezdetben kizárólag kommunista célokat szolgáló tö­rekvéseknek igyekeztek beállíta­ni a mozgalmat. Ezzel sikerült sok hiszékeny embert távol tar­tani a szervezettől. Később az 1956-os magyarországi ellenfor­radalom, majd a kínai vezetők szovjetellenes, nacionalista pál­­fordulása akadályozta a munkát. Jelentkezett a mozgalomban egy jobboldali irányzat is, amely a béke-világmozgalom úgyneve­zett el nem kötelezettségét köve­telte. A világ békemozgalmát bizonyos elszigetelődési veszély fenyegette. Ezt azonban 1966-ban, a Béke-világtanács genfi ülésén sikerült felszámolni, és az 1968-as csehszlovákiai eseményeket kö­vető rövid - stagnálás után ismét töretlen a fejlődés. A Béke-világtanácsnak ma már státusza van számos kor­mányközi, nemzetközi szervezet mellett. Az 1969-es berlini világ­­találkozón 101 ország több mint 300 békeszervezete és 35 nem­zetközi szervezet képviselője volt jelen. Az 1971. évi budapesti köz­gyűlésen pedig — amely a ta­nács eddigi legnagyobb rendez­vénye volt — 124 ország béke­mozgalma, több mint 200, a Bé­­ke-világtanácshoz nem tartozó mozgalom és 33 nemzetközi szer­vezet, köztük az ENSZ két bizottsága képviseltette magát. A magyar békemozgalom már kezdetekor csatlakozott a Béke­világtanácshoz és azóta is annak keretében működik. Céljai meg­egyeznek a világtanács által meg­hirdetett alapelvekkel. A ma­gyar békemozgalom emellett fon­tos feladatának tekinti, hogy kö­vetkezetesen tájékoztassa 'lazánk népét azokról a fontos nemzetkö­zi kérdésekről, amelyek a békés irányzat fennmaradását hosszú távra megszabják vagy gátolni akarják. Tevékenységét az a fel­ismerés vezeti — mint ahogy ezt a közelmúltban megtartott VIII. magyar békekongresszus is le­szögezte —, hogy a békés egymás mellett élés megvalósítása egy­idejűleg jelent nemzetközi együttműködést és harcot is. Mindez nyilvánvalóan kifeje­zésre jut az október 25-én kezdő­dő moszkvai világtalálkozón, amely — ez már előre látható — nagyobb, népesebb és összetételét tekintve sokrétűbb lesz minden eddiginél. (összeállította: Tolnay László) 0 Az I. béke-világkongresszus Párizsban (1949). A képen Joliot- Curie (bal oldalon) F.ugenie Cotton és Dubois amerikai küldött. (MTI külföldi képszolgálat — KS.) 9 A Béke-világtanács nagygyűlése 1953-ban Budapesten, a Kossuth Lajos téren. (MTI foto — KS.) _ __ —. u -»fi i.. > tsn 0 A bckemozgalom kiemelkedő eseményei. (Térkép, TERRA — KS.) Az amerikaiak vietnami háborújának befejezését követelő béke­harcosok felvonulása New Yorkban 1972-ben. Az alkoholizmus és környéke I. Prológus, rummal Gyógyszer ~ hazai timföldből A helyszín Kecskemét, külvá­rosi kocsma a Szegedi út végén. Megállítom az udvarról belépő férfit: — Ne haragudjon, hogy meg­szólítom, maga szerint hányán vannak most itt? — Ügy negyvenen. Miért? — Hányán vannak józanok? — Hát ez nehéz kérdés. Az a cigánylány, ott a sarokban, jó­zan. Látja? — Maga mennyit ivott? — Hat korsóval, ha érdekli, persze beoltva némi rummal. — Es nevet. Felajánlja, hogy fizet­hetek egy kört a társaságnak, ha olyan beszélhetnékem van. * Ne legyünk álszentek, ha az alkoholizmus elleni küzdelemről van szó. Igenis, jó meginni egy­két pohár bort, de nem feled­kezhetünk meg arról, hogy min­dig tudni kell, mikor és mennyit. Emiatt nem eshetünk abba a tévedésbe, hogy messzemenő kö­vetkeztetéseket vonjunk le a sze­szes italokat népszerűsítő reklá­mok, bisztrók, kisvendéglők, esz­presszók elszaporodásából: „Lám, maga az állam is mindent meg­tesz, hogy minél több helyen ihas­sanak az emberek." A végletek közölt találni min­dig az igazságot, a használható igazságot. Valamivel élni, nem egyenlő azzal, hogy rabszolgájává válunk. Az alkohol pedig a leg­alkalmasabb arra, hogy az ember főié nőjön és megalázza. Az al­koholizmus elleni küzdelem így, ebben az értelemben, az embe­rért folytatott küzdelem: társa­dalmi. világméretű összefogás. Bács-Kiskun megyében a Vö­röskereszt szervezetei évente át­lagban 850—900 filmvetítéssel egybekötött előadást tartottak az alkoholizmus témakörében, amit egyenként 30—40-en hallgattak meg. A betegség egészségügyi és jogi következményei is szorosan A hazai timföldgyárak közül egyedül az almásfüziiöiben ren­dezkedtek be az aktív vagy más néven a különleges timföldek gyártásúra. Ez a rendkívül érté­kes termék egészen más fizikai és kémiai tulajdonságokkal ren­delkezik, mint a kohósításra gyár­tott „közönséges" timföld. Az ak­tív timföldek egyik fajtája pél­dául permetezőiébe keverve el­pusztítja a peronoszpórút. Egy másik fajta a kőolaj és a kü­lönféle növényolaj-származékok, ezenkívül a levegő, az ipari gá­zok víztelenítésére használható. Egyre nagyobb szerepet kap az aktív timföld a gyógyszer- és a kozmetikai iparban is. A sebfe­lületeken például foglyul ejtik a baktériumokat, meggátolják a kórokozók szaporodását, s boru­ló anyagcseréjüket. Nemrég kezd­ték meg az aimásfüzitői üzemben annak a speciális timföldnek a gyártását, amelyből az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban a gyomorbántalmak enyhítésére al­kalmas nagy hatású savkbtő gyógyszert készítenek. A népes timföldcsaládot most egy újabb taggal gyarapították az. aimásfüzitői szakemberek: úgynevezett polirviasz (uloxivax) gyártását kezdték meg. KENDŐZETLENÜL Osztályon alul Közhely, hogy egy település at­tól még nem lesz város, ha meg­kapja az erről szóló oklevelet. Az is szükséges, hogy az ott élő em­berek ..felnőjenek” a ranghoz és igényesek legyenek tartalmilag és külsőségekben egyaránt. Kiskőrös — megyénknek immár lassan egy esztendeje úi városa — sok te­kintetben a szó igazi értelmében város. Viszont nem egy olyan szépséghibát talál az ember, amit némi törődéssel, gondossággal, vagy ha úgy tetszik, igényesség­gel meg lehetne szüntetni, ki le­hetne iavítani. E rövid kis ..elvi” bevezető után térjünk rá egy ilyen szépséghibá­ra: a presszóra. Igaz, hogy az üz­let falán lógó táblán az áll: má­sodosztályú presszó! De ezt senki nem veszi komolyan, aki ide be­ül egy-egy kávéra, kólára stb. Sőt úgy látszik, az üzlet alkalmazot­tai sem veszik ezt komolyan, ép­pen úgy. mint a fenntartó szerv: a Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ sem. Ha így volna ugyanis, ak­kor a csempével burkolt falat időnként megtorolnék, hogy a színe is felismerhető legyen, je­lenleg csak a port tapasztalja az ember, de azt jó bősékesen. A ze­negép. és a sarokba állított feltű­nően ízléstelen külsejű játékauto­mata alatt a cigarettacsikkek gar­madája. a székekből tenyérnyi darabok hiányzanak, az egyéb­ként bizonyára szén kövezett pad­lót talán az avatás előtti napok­ban mosták fel utoljára. A pult szélén mosogatórongy. Hogy a tulajdonos mennyire nem gazdája ennek az üzletnek, azt bizonyítja az elmondottakon túl aiz is, hogy az ablakokon nem lehet kilátni. Igaz viszont, hogy ennek megvan az előnye, mert belátni sem lehet. Még a nagy légyrajzások idején, á nyár dere­kán bepermetezték, s azóta úgy maradt, noha a legyeknek se hí­re. se hamva. Éppen ennyire tűr­hetetlen az is. hogy a pult végé­nél tárolják a göngyöleget, a kü­lönféle ládákat, a mennyezeten pedig egy régi beázás emlékeként talán valami ismeretlen ország hegy- és vízrajzi térképe látható. Nem szerencsés megoldás az sem, hogv a presszó és az önki­­szolgáló étterem egybe nyílik és a pörkölt illata (vagy szaga) ke­veredik a kávé. sütemények illa­tával. Úgy tudjuk, hogy ide an­nak idején egy elválasztó füg­gönyt terveztek. Hol van ez ~in»­­nétí?,'/Öé tíssíéfoáíálva az élmóff-; d D tfe k át.''- fh efeltérd ezh e t j ü R” a; hőí& van a tisztaság, az ízlés, a rend? Kiskőrösnek — tudomásunk sze­rint — ez az egyetlen presszója, érthető tehát, ha mindig sok itt a vendég. De éppen ezért foko­zottabban kötelező volna ügyelni az ilyen ..apró” fogyatékosságok­ra is. Miért a ausztustalanságra. a.kocsmahangulatra akarja nevel­ni az ÁFÉSZ a város fiataljait? Szinte pénz nélkül is meg le­hetne oldani, hogv időnként taka­rítsanak a presszóban, felmossák ' a követ, összesöpöriék a szemetet. Igaz. ahhoz már kellene néhány forint, hogy egy futószőnyeget te­gyenek a pult elé, kicseréljék a székeket és függönyt tegyenek a két helyiség közé, Egy-egy ven­déglátó egység osztályba sorolá­sánál legdöntőbb tényező, milyen a külső megjelenése. Nos. ha va­laki illetékes megnézné a kiskő­rösi presszót, habozás nélkül osz­tályon alulinak minősítené. A kö­zönség ezt már régen megtette, de mert máshová nem mehet a városban, kénytelen beérni ezzel. — dorgál — a felvilágosító munka témái kö­zé tartoznak, s külön ezekkel 3000—3500-an ismerkedhettek meg. Az általános iskolás tanuló­ifjúság életkori sajátosságainak megfelelő mozgalmat is hirdet­lek. amelynek az volt a célja, hogy az úttörők kutassák fel az alkoholista családokat, s azokra hívják fel az illetékes egészség­­ügyi szervek (igyelmét. A kez­deményezésből — sajnos az együttműködés 'Hiánya és más objektív okok akadályozták — nem lett széles körű mozgalom. A felderítő munka nehézségei ismertek. Az aktivisták egyének­kel. családokkal kerülnek szem­be, s amíg az alkoholizmus nem okoz egészségügyi, szociális és jogi (legtöbbször büntetőjogi) problémát, meghúzódik a min­dennapi élet szélein, a közömbös tudomásulvételek és belenyugvá­sok mögött. Az egyetlen hatásos eszköz ilyen esetben a sok időt, fáradságot, türelmet igénylő közvetlen befolyásolás. Az agi­­tációs munka jelenleg nem tud megfelelni ennek a követelmény­nek. Csató Károly (Folytatjuk.) Pirulni érdemes Rossz bőrben vannak a mai nők. No, nem olyan értelem­ben. hanem akként, hogy nőink arcbőre ma sokkal rosszabb, mint nagyanyáiké volt. Legalább is ezt dilit ja Pierre Lebrun, az ál­talam olvasott újság szerint is­mert francia orvospszichológus. Megállapításának első olvasása a dacot Csiholta ki belőlem. Szentatyáin! —- riadoztam —, hát puszik, csókok révén meózta valaha is ez a szerencsétlen em­ber, hogy vajh’ a mai ennivaló hölgyek arcbőre ízletesebb-é, avagy az ő nagymamikájuké? De aztán felülkerekedett bennem a tárgyilagosság, és megelletten}, hogy a nagyanyákat a „maguk csókratermett idejében’’ kell el­képzelni. Tovább emésztvén a francia orvospszichológus kezdetben in­dokolatlanul merésznek tartott tételet, ismét ritkult a köd fel­fogásomon. Mert mi a tényállás? Bizonyára gondos utánjárással jutott annak kijelentéséig Pierre Lebrun, hogy a mai nők túlsá­gosan sok kozmetikumot hasz­nálnak. Márpedig az alapvető indíték nyilvánvaló: azért teszik ezt nőink', mert nincsenek meg­él éged ve. arcbőrükkel. Mivel pedig az ember nem ön­magaéri, tehát saját kedvére vi­­zitálgatja > tapintással, simítással, csipkedéssel, dörzsöléssel orcája bőreitek állapotát, hanem a Má­sik Nem iránti előzékenységből, jtz is tiszta, honnan érte kritika a nők arcbőrét. A férfiak bírála­ta késztette őket bőrük művi Italba ntartására. De a nők arcbőrromlását lel­kiekre is visszavezeti az orvos­pszichológus. öreg hiba szerinte, hogy’ a nők leszoktak az, elpiru­lásról. Másfelől tehát orcájuk el­kendőzését: is szolgálja a tömén­telen kozmetikai cikk használata. Talán nem mindegyikük bízik abban, hogy megállja pirulás nélkül, ha — mondjuk... De mit is mondjunk? Hi valkozzun k nagyma máinkra, mint a francia Lebrun. hogy ők már egy férfímellény látványá­tól is elpirultak? Ugyan-ugyan. Korunk felvilágosult és előíté­letek rabságából szabadult asz­­szonyai, lányai sokkal intimebb férfiruhadarabok láttán sem rendülnek meg. Hogyne, éppen a mai strandkultnsz idején. Meg mikor úgy hiányozna már sport­közvetítésekkor, ha a tévé nem premier plánban mutatná, mi­lyen esztétikus a melegítőnadrág levetkozésének technológiája. Pi­rulást legfeljebb olyan eset válta­na ki, midőn hátuljával előre mu­tatkoznék a férfiún a slicces alsó­nem ü. Abban viszont egyet lehet ér­teni Pierre Lebrunnel, hogy a ni­­rulnitudás kiveszése nőink arcá­ról — vérkeringési egyensúly szempontjából hátrányos. Amíg tudniillik képesek voltai: elpiru­lásra. ennek ütemessége, gyakori­sága arcbőrük vérellátását is ha­tékonyabbá tette, hogy mai szóval fejezzük, ki. A pír pedig — úgy lehet, hinni kell az orvosnak — a bőr minőségi szinten tartását is biztosította —, hogy ismét a nap­jainkban túlkoptatolt, s már sok­szor nem a maga helyén alkalma­zott kifejezéssel éljünk. Azaz, valami csöpp igazság csak leledzik a francia orvospszicholó­gus tézisében, miszerint rosszabb a mai nölc arcbőre, mint ídeséké volt a maguk korában. De mégsem gilt, hogy csak a nők bőréről rántsuk le a leplet. Mert vajon a férfibőr olyan rom­latlan, friss, mint ahogy a para­dicsomból eleresztették? Hazai lap,, ugye, nem lehet próféta mi­­nálunk se. Ezért hivatkozunk a nyugatnémet Sternre, amelyben megírták, hogy a mai fiatal fér­fitársadalom mindinkább rászo­kik különböző olyan ápolósze­rekre, piperecikkekre, amelyeket valaha csak a nők használtak. Tehát a fiúknak sem elég kozme­tikum a borotvaszappan, meg ehhez legfeljebb az otkolon, ha adni akarnak a bőrükre. Ilyen balzsam, olyan krém, amolyan párlat, festék, illatszer kell sok férfiből• elfogadhatóvá tételére. (Lám, a hippik vizet, szappant felejtett orcája mily férfias, vas­tag bőrű, pirulékorty marad.) Az elpirulási készség pedig fér­fiaknál is legfeljebb a düh pezs­­ditö hatására téreget vissza. S más vonatkozásban: hol vannak azok az idők, midőn a férfi a női boka megpillantásakor is el­pirult. Micsoda utat kelleti meg­tenni. míg a nők bokájától a mi­niszoknya aljáig állta a próbát a férfiúi pirulás. Nem csoda, ha kifulladás lett a vege, s nincs pír forrónadrág észlelésekor sem ... Vigasztaló, hogy forróság az van. Tóth István •j

Next

/
Thumbnails
Contents