Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-24 / 249. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. október 24. A másik autó Nem mustrálják kandi tekintetek az autószalon kirakatában. Típusa, ára, motorjának lóerőteljesítménye leginkább csak a szakemberek előtt ismert. Pedig ma már több mint 93 000 darab rója az ország 30 000 kilométer hosszú úthálózatát. A darabárut fuvarozva 3400 lakott települést keresnek fel, s ott találhatók szinte minden gyárban, vállalatnál, ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetben. Az összes szálított áru 75,8 százaléka az ő hátukon jutott el tavaly rendeltetési helyére. Ez nem kevesebb, mint 444 millió tonna súlyú holmi volt. A másik autó, a tehergépkocsi nélkül ismétlődő zavarok keletkeznének a termelésben, az ellátásban, a szolgáltatásban. Az 1968-ban elfogadott közlekedéspolitikai koncepció erőteljesen növelte a közúti áruszállítás szerepét. E szerepre készülni kell. A súgóra itt nem számíthat senki. A TÖBB MELLE EGY DE I960 és 1972 között hatvanezer darabbal növekedett a tehergépkocsi-járműpark, a szállított árumennyiség 135 millió tonnáról 444 millióra súlyosbodott. Egy tonna árut átlagosan 12,7 kilométerre fuvaroztak el egy évtizeddel ezelőtt, 21,1-re most. Adatok, s ezek a teljesítmények gyors emelkedését bizonyítják. Csatlakozik azonban hozzájuk egy de szócska. Túl sok típus van forgalomban; rengeteg az elöregedett jármű, ezek mohón fogyasztják az alkatrészt és az üzemanyagot, túlzottan igénybe veszik a javítóüzemek erejét; lassú a korszerűsítés, a szervezettség alig javul... Kemény szavak? Tavaly száz teherkocsi közül átlagosan 14 állt üzemképtelenül; javításra várt, javították. A teljes járműpark 35 százaléka érett meg a selejtezésre, ezek üzemeltetési költsége 45—50 százalékkal nagyobb, mint az átlagos életkorúaké, ahogy ezt a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium autóközlekedési főosztálya vizsgálatai megállapították. MÚZEUMI DARABOK Tehergépkocsit, egészen a hatvanas évek végéig, nehezebben lehetett vásárolni, mint személyszállításra szolgáló társát. Így azután a fuvarozó vállalatoknál a hatvanas évek közepén 8—11 év között volt a járművek átlagos életkora. Ennél is öregebb már-már múzeumi darabok szolgáltak az ún. közületi szállítóknál, azaz ipari, kereskedelmi vállalatoknál, a mezőgazdaságban stb. 1970—72-ben a számított évenkénti 8—9 ezer helyett csupán 3—4 ezer tehergépjármű került selejtezésre. A tulajdonosoknak nem fűződött különösebb érdekük a korszerűsítéshez. A javítást, felújítást termelési költségként elszámolhatták; a kár, a fölös kiadás népgazdasági összességben mutatkozott. Fölös kiadás? A 3—4 éves tehergépkocsiknál minden száz darabból 5—7 áll üzemképtelenül, a 9—10 évesekből 15—18! Míg előbbiek évente átlagosan 41 000 kilométert futnak, utóbbiak már tízezerrel kevesebbet. Egy hároméves gépkocsi két javítás között 14 000 kilométert tesz meg, a tízéves viszont csak hatezret. A sűrű „lerobbanások”, a váratlan leállások minduntalan fölborítják a fuvarozási terveket, a nagyobb zavarok elhárítása miatt a valóban szükségesnél több járművet kénytelenek üzemben tartani... A tízéves kocsi minden megtett kilométere 60 fillérrel drágább, mint a háromévesé. Joggal mondott megálljt a Minisztertanács tavaly november 6-án hozott határozata. CSERE ES GYARAPODÁS Előrejelzések szerint 1975-re 120 ezerre, további tíz év elteltével pedig negyedmillióra növekszik a tehergépkocsipark. A gyarapodással egyidejűleg nagyarányú egyszeri, majd azután folyamatos selejtezést kell megvalósítani, utat engedve a hatékonyságnak. Az egyszeri, a Minisztertanács határozatán alapuló selejtezés körülbelül egymilliárd forint értékű alkatrész megtakarítását teszi lehetővé, s mintegy 600 millió forintot kitevő beruházás kerülhető el a fölszabaduló javítóüzemi erők és eszközök átcsoportosításával. 1 GYORSÍTÓ FOKOZAT Stílusos hasonlattal élve: a közúti áruszállítás ma a gyorsító fokozatba kapcsolt. 1974 végére a fuvarozó vállalatoknál valószínűleg befejeződik a selejtezés, az egyéb szállítóknál viszont még eltart újabb két-három esztendeig. A hazai tehergépkocsigyártás az ismert gazdaságossági okok miatt sokat nem ígér. A fő utánpótlási forrás tehát a behozatal, s erre jó alapokat teremtett a KGST-országok között megvalósuló szakosodás. A javításoknál pedig az a cél, hogy a felújítás helyett fokozatosan kialakuljon a fődarabcserés rendszer. Napjainkban a másik autó legalább olyan kapós, mintha Trabant lenne... A megvásárolható tehergépkocsik típus és teherbírás szerinti választéka még nem mindenben igazodik a kereslethez, ahogy magán a mennyiségi kínálaton is van javítani való, hiszen hol túl sok, hol túl kevés a telepeken vevőre váró gépkocsik száma. A gyorsító fokozat működik, de az úton akadnak zökkenők. Ma minden száz kilométerből 67-et fut le hasznosan, azaz teherrel egy-egy gépkocsi. Végre most már azt is kezdjük számon tartani — sőt követelményként érvényesíteni —, hogy mennyiért, vállalatnak és népgazdaságnak hány forintért és fillérért teszik meg e kilométereket az országutak fáradhatatlan vándorai. M. O. / Több cukor lesz az idei répatermésből • Halmozódik a termés az átvevőhelyen. (Tóth Sándor felvétele.) Óriási „hadszíntérhez” hasonlít szeptember közepe óta a Szolnoki Cukorgyár. A korszerű, de békés gépezetet fehér köpenyes munkások irányítják, Harminckét nap óta tart a gyártási idény az ország jelenlegi legnagyobb cukorgyárában és a föld terméséből az üzemi sor végén ömlik a kristályosán csillogó fehér cukor. Köztudott, hogy hazánk a cukorellátás szempontjából ma még behozatalra szorul. Érthető tehát az erőfeszítés, amelyet a kormányprogram tűzött ki a hazai alapanyag-termelés növelésére. A szolnoki gyár körzetében az idén már jelentősen megnőtt a répatermő terület, csaknem tizenötezer hektárról takarítják be a termést. Bács-Kiskun megye mezőgazdasági üzemei 2250 hektárral járulnak hozzá a gyár nyersanyagának termesztéséhez. Ä nagyobb répamennyiség feldolgozásához korszerűbb, nagyobb kapacitású üzemre is szükség van. Államunk eddig megközelítően egymilliárd forintot költött a szolnoki gyár teljes rekonstrukciójára. Akármerre nézünk a hatalmas üzemben,, mindenütt új berendezések láthatók. A több mint hat . évtizedes, elavult feldolgozó gépsort csaknem teljesen kicserélték. A gyár napi teljesítménye a legnagyobb az országban, 400 vagon cukorrépa feldolgozása. Éjjel-nappal töltik az üstöket és raktározzák a kész cukrot. Alig több mint egy hónap alatt 12 100 vagon répát dolgoztak fel és 1100 vagon kitűnő minőségű fehér kristálycukrot készítettek a gyárban, amelyet autornatagéppel csomagolnak, igen termelékenyen. Az üzem a folyamatos nyersanyagellátás érdekében szüntelenül fogadja a gazdaságok répaszállítmányait. Jellemző az átvétel szervezettségére, hogy október közepég 31 500 vagon termést vettek át, pontosan a kétszeresét az elmúlt évi répamenynyiségnek. Különösen a mezőr héki, a mezőhegyesi és a nádudvari iparszerű zárt termelési rendszerhez tartozó gazdaságok szervezték meg példásan a gépi betakarítást, az 5700 hektáros területről már jórészt felszedték a termést. A termelőket és a fogyasztókat egyaránt érdekli, hogy milyen volt az idén a répa minősége. A laboratóriumi vizsgálatok szerint a termés cukortartalma 14,4 százalékos, 0,6 százalékkal jobb a múlt esztendeinél. Ebből arra lehet következtetni, hogy növekszik a cukoripar termelése, némileg enyhülnek az ország behozatali gondjai. Lüll'ey Lajos, a cukorgyár répaosztályának a vezetője elmondotta, hogy a folyamatos átvétel és termelés ellenére, az átvevőhelyeken felhalmozott répa szállítását át kellett csoportosítani. A rendkívüli, tartós szárazság folytán a répa minősége romlott, főleg azokon a helyeken, mint Szolnok megyében, ahol egy csepp eső sem hullott. A kényszerű helyzet azt követelte meg, hogy először erről a területről dolgozzák fel a szikkadt, a szinte gumiszerűvé vált répafejeket. Bács- Kiskun megyében némileg több csapadék volt, jobb a répa minősége, ezért átmenetileg csökkentették a szállítás ütemét, Baja, Bácsbokod, Bácsalmás és Mélykút térségéből jelenleg nem indulnak irányvonatok, naponta csak tizenöt-húsz vagon répa érkezik a bácskai körzetből a szolnoki gyárba. A Szolnok megyei készletek csökkenésével párhuzamosan a gyár újból meggyorsítja a Bács-Kiskun megyében termett répa szállítását is. A repatermesztő gazdaságokat érdekli az urebetin társulás helyzete is. Dr. Lénáit Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes csütörtöki szolnoki cukorgyári látogatása alkalmával elmondotta, minden akadály elhárult a társulás létrejöttének az útjából. Egy-két héten belül aláírják az erre vonatkozó megállapodást. A szolnoki gyárban jó ütemben épül a korszerű takarmánykeverő üzem, s előreláthatólag 1974 végén vagy 1975 elején megkezdi a fontos fehérjetakarmány előállítását. A gyár addig is gondoskodik a szerződések alapján a Bács-Kiskun megyei mezőgazdasági nagyüzemek szarvasmarha-állományának fehérjeellátásáról. E. S. 112 ezer forint megtakarítás A jövő év tavaszán összehívják az újítók és feltalálók IV. országos tanácskozását. Ezt megelőzően országszerte üzemi, vállalati, megyei, ágazati konferenciákat tartanak. A Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárában már lezajlott a tanácskozás, amelyre a szocialista brigádok vezetőit ' is meghívták. Ebben az üzemben 1969-től napjainkig 132-en iratkoztak fel az újítók listájára. Az elfogadott újítások nagy része a gyártásfejlesztést szolgálja, s normaidő-megtakarítást eredményez. Jelentősen hozzájárultak a gyár termelési feladatainak a megoldásához azok is, akik a szállítást vagy a tárolást gyekeztek tökéletesebbé tenni. Az elmúlt évben és az idén összesen tizenhétezer forintot fizettek ki a termelés intenzitásának fokozódását elősegítő újításokért. 1972-ben 106 ezer, 1973- ban pedig 112 ezer forintot takarítottak meg ezek bevezetésével. A további sikerek, s az újítómozgalom bázisának növelése érdekében a résztvevők több pontos határozatot fogadtak el. Ezekszerint a szocialista brigádok gyűlésein részletesen ismertetik az újítási szabályokat. Félévenként újítási napot rendeznek, s erőfeszítéseket tesznek az értékelési, elbírálási idő hatvan napról két hétre történő lerövidítésére. Elhatározták, hogy az utolsó negyedévben kidolgozzák a jövőben rendszeresítendő ötletnapok megrendezésének módozatait. Ezekben a hetekben a megye többi üzemeiben is számbaveszik, a mozgalom eredményeit, s november végéig mindenütt megrendezik az újítók tanácskozását. A. T. S. Ingruhák és férfiingek Az 1974-es készruhadivat láthatólag visszatér a természetes anyagokhoz: a legtöbb bemutatott modell pamutból és selyemből készül. A Porte de Versailles-! divatbemutatón, amelyen a kreátorok az 1974 tavaszi —nyári modelleket vonultatták fel, a vászon és a selyem az uralkodó anyag. A bemutatott modellek arról tanúskodnak, hogy a jövő évi tavaszi divat rendkívül nőies lesz. Továbbra is uralkodó az ingruha, a nadrágkosztüm és a háromrészes kompié. Az ingruhák egy része plisszírozott, más része egyenes szabású. A divatbemutatón néhány új fajta blúzmegoldási is felvonultattak és ismét felújították a tengerészdivatot. Ami a férfiing divatját illeti, a francia divattervezők láthatólag új szabással és új anyagokkal kísérleteznek. Az anyagok általában puhábbak, mint a tavalyiak, a szabás kissé karcsúsított, a gallér magas, hosszú, szétálló hegyben végződik, s ez illik a divatos nagy nyakkendőkhöz. Legkeresettebbek a széles csíkozás« és a különböző színű kockás ingek. Ünnepélyes alkalmakra általában erősen plisszírozott, alakra szabott és fényes anyagból készült inget viselnek. Jól csináljátok, fiam.... Portré a töltési csúcstitkárról ^Császártöltésen, ha valaki a falujáról beszél, soha nem említi teljes nevén a községet, hanem csak úgy mondja, hogy nálunk. Töltésen. Így emlegette szülőfaluját Márin István, a párt községi csúcstitkára is, akit — nem kis szerencsével — egyből megtaláltam az iskolában. Pedig Kiskőrösről, a járási pártbizottságról azt az információt kaptam, hogy először nézzem meg az iskolában. Ha ott nincs, a tanácsnál, ha ott sincs, valamelyik termelőszövetkezetben, ha ott sincs akkor a Vegyes és Építő Szövetkezetben, ha ott sem tudják, hol van, akkor telefonáljak az erdészetbe. Ilyen eligazítás után érthető, ha szerencsének tartom, hogy az első „állomáson”, az iskolában találtaim rá. A középtermetű fiatalemberrel, mint régi ismerőssel megyünk át az iskolából a pártházba. Útközben már közvetlen beszélgetés folyik a munkáról, a családról, a községről. Mire megérkezünk a jéghideg titkári szobába, a „téma” kellős középében vagyunk. —■' A község lakosságának körülbelül három százaléka tagja a pártnak. Hat alapszervezet, hat titkár. Az ő munkájukat kell összehangolnom, velük együtt dolgozzuk ki és valósítjuk meg a helyi politikát. Mondhatom, hogy nem unatkozom. Előfordul, hogy reggel fél nyolckor jövök el otthonról és csak este fél tizenegykor érek haza. Ez persze nem rendszeres, de ilyen is van. Az iskolában csökkentett óraszámban tanítok, de a napi nyolc óra még így sem elegendő. Nem azért mondom ezt. mintha panaszkodni akarnék. Erről szó sincs. Elégedett ember vagyok, hiszen gyerekkoromtól megszoktam a munkát. Csak most már olyan sokrétű a feladat, hogy kénytelen vagyok felírni, mikor mit, hol és kinek. Zsebéből noteszt, apró cédulákat húz elő. Ezeken órára beosztva a holnapi teendő: szólni, hogy a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségétől rendeljék meg a tanfolyam anyagát. Beszélni X. elvtárssal, hogy az ügyintézése folyamatban van. Fél kilencre Kiskőrösön lenni a járásnál stb. Ugyanakkor órákat tartani, elszaladni ebédelni, egy-egy témát „megvilágítani” valamelyik termelőszövetkezet párttitkárával, belépni a tanácselnökhöz, az erdőgazdasághoz. — Én itt csak Máris Pista vagyok. Az időseknek azért, mert, gyerekkoromtól ismernek, a fiatalok pedig azért, mert velük jártam iskolába Az egészen fiataloknak persze tanító bácsi, de otthon, a családi körben ők is bizonyára úgy emlegetnek, hogy a Márin Pista. Ezt természetesnek tartom és nagyon gyanús volna, ha valamiféle három lépés távolságot tartanának velem az emberek. Ez már rossz lenne nekem, mint pedagógusnak, mint csúcstitkárnak, és mint embernek egyaránt. Mondhatom, hogy jó szellemben, igen jó közösségben és megértéssel dolgozunk, és vannak arra utaló jelek is. hogy nem a legrosszabbul. Szerénysége közismert a községben, talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy Márin Pistát szeretik Töltésen és népszerű ember. Amikor például az iskolából a pártházba mentünk, útközben megállította egy negyven év körüli férfi. Kezében hivatalos papír. Azt mondja a csúcstitkárnak, hogy Pista megjött a papír, nézd már meg, hogy mit lehetne tenni. De a népszerűség, a tekintély nemcsak ilyen apróságokban nyilvánul meg. A pártnak szava van Töltésen. és igen sok köze ahhoz, hogy az emberek már nagyon sok mindent értenek abból, amit napi politikának, helyi politikának nevezünk. Értik és közreműködnek a megvalósításban. Így volt ez például legutóbb két termelőszövetkezet egyesítésénél. Nem a pártszervezetek vetették fel. hanem maguk a tsz-vezetők. A tagság aztán megértette a szükségességet, mert érthetően és világosan megmagyarázták nekik. Most, az egyesülés első évének a vége felé már látszik a tagság előtt is. hogy megérte, érdemes volt. — A múltkor itt. ebben a kis szobában találkozót, beszélgetést szerveztünk az idős párttagokkal. Lehettünk vagy tizenketten. Egy kis szendvics, pohár bor és jóízű, sokáig emlékezetes beszélgetés. Voltak itt olyan elvtársak, akik még negyvenöt előtti párttagok. Rendkívül jólesett hallani például az egyik 72 éves ember szavait. Azt mondta: a fiatalokat meg kell érteni, mink is ilyenek voltunk annak idején. Jól csináljátok fiam a dolgotokat, bátran és okosan. Ez méltó a kommunistákhoz. Tudja, hogy ez nekem milyen nagy elismerés volt? A feleségem csinálta a szendvicseket, de már ő emlegette a napokban, hogy újra szervezni kellene ilyen találkozót. Fogunk is szervezni, csak legyen égy kis időnk. Mert most sok a munka — mondja a csúcstitkár és ismét a zsebébe nyúl egy újabb céduláért. — Hamarosan kezdődik a pártoktatási év, a gazdálkodó egységeknél meg kell nézni, milyen eredményre számíthatunk. Össze kell ülni a KISZ-fiatalokkal, hogy tisztán lássuk egymás szándékait. Megoldottuk a foglalkoztatottsági gondjainkat, de ezt tovább kell finomítani, taggyűlésekre elmenni, tájékoztatni az alapszervi titkárokat az időszerű kérdésekről, van bent néhány tagfelvételi kérelem is. Azor. túl tanítani, tanulni, a családdal törődni, eljárni a községi tanács vb-tiléseire. mert annak is tagja vagyok. Soroljam-e még? — kérdezi tréfálkozva, de a válasz helyett, én kérdezek. — Mióta párttag? — Katona voltam Nagykanizsán 1960-ben. Mint KISZ-titkár dolgoztam a hadseregben, s egyszer a parancsnokom felvetette, hogy gondolkozzam a belépésen. Jó, mondtam, majd megbeszélem a szüleimmel. Nem azért, mert ez, ,vagy az, de tudja, hogy van? Nekik nagy az élettapasztalatuk, de úgy is tudtam, hogy mit fognak mondani: felnőtt ember vagy fiam, te tudod, mit csinálsz. Gondold meg és ha döntöttél, cselekedj belátásod szerint. Hát azóta vagyok párttag. Tizenhárom éve ... Nem engedte, hogy fényképet készítsünk róla. Azt mondta: én csak egy ember vagyok. Dé itt még közel négyezer ilyen ember van. Minek legyek csak én az újságban? Ha azt oda írja. hogy beszélt a Márin Pistával, már mindenki tudja, hogyan nézek ki. Legalábbis nálunk. Töltésen. G. S.
