Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-19 / 245. szám

1973. október 19. • PETŐFI NÉPE • 5

Klub a tanyán

Meleg október délelőtt. Agasegyháza és Helvécia között is szüretelnek, mint szerte mindenütt a homoki világban.

Az Ágasegyházi úti általános iskolában keressük Szórád Erzsébetet, aki hetedik éve már, hogy itt tanítja-neveli az apró emberkéket. A közkedvelt tanítónő, aki mint egy iskolás gyerek, oly fiatalos, most is — amikor kérdezzük, merre találjuk — tanítványai között van.

Azt írtuk: közkedvelt. Ez nem amolyan megszokott és elkoptatott frázis, amikor róla van szó. Nem véletlenül választották meg tanácstagnak, őt, a fiatal pedagógust, a kislányos tanítónénit, aki, amint elmondja szerényen, maga is tanyán született.

— Jól tudom, mi az: tanyán élni, isten hála mögött lakni, messze a falutól és a várostól. Ismerem a csendet, a magányt, az egyedüllétet. És tudom, mennyire rászorulnak itt az emberek egymásra, a kölcsönös segítségre. Azt is jól tudom, mit jelent a kis tanyai gyerekeknek a tanulás. Ezért is végzem szívesen a munkámat.

Ezt mondta Szórád Erzsébet tanítónő, a fiatal tanácstag, aki KISZ-tilkár is egyben és egy klubnak a vezetője. Erről így vall:

— Mondtuk a fiataloknak, ne nyugodjanak bele abba, hogy nálunk nincs megfelelő szórakozási lehetőség. Mondtuk, hogy fogjunk össze, és csináljunk klubot. Volt aki kérdezte: itt a tanyán? Mondtuk, itt, ahol élünk. És nekifogtunk.

Hamar munkához láttak. Kaptak az állami gazdaságtól egy elhanyagolt épületet. Rendbehozták sajátkezűleg, kifestették, bútorzatot szereztek. Megjavították az ablakot, ajtót; kényelmessé tették. Azóta jólesik legalább hét végén összejönni, elbeszélgetni, szórakozni, együtt művelődni.

Erzsiké elmondja, hogy ötféle lap, folyóirat jár nekik. A Magyarország, a Látóhatár, többek között. Járási támogatással vettek magnót. Sakkot, s más szórakozási eszközt is. A KISZ-tagok saját könyveik közül bevittek néhány kötetet, ezzel egy leendő könyvtár alapját vetették meg.

Huszonheten vannak. Ipari tanulók, segédmunkások, parasztlányok és -legények, az állami gazdaság dolgozói. Az itteni KISZ-alapszervezet tagjai. akik egyben az új klub büszke tulajdonosai is.

0 Szórád Erzsébet, a sokoldalú tanítónő.

Egy éve, hogy elkezdték ezt a munkát. Érthető ha különösebb eredményt nem mutattak még fel. Legfonosabb volt, hogy otthonossá tegyék az épületet, kívül-belül széppé varázsolják. Hogy kedvük legyen idejárni, örömük teljék benne.

Tervezik, hogy az őszi, téli hónapok alatt többször, s rendszeresebben összejönnek. Meghívnak vendégeket is, vitákat rendeznek a fiatalokat érintő, s érdeklő kérdésekről. A zenehallgatást szervezetté teszik: fokozatosan megismertetik a fiatalo- 1 kát a komolyzenével is.

Biztató kezdet, s követésre méltó kezdeményezés.

Varga Mihály

Szeszmentes szórakozóhely Kiskunfélegyházán

Felnőttek az iskolapadban

0 Akik felnőtt fejjel beülnek az iskolapadokba, minden tiszteletet megérdemelnek. Sokan vannak ilyenek, de mégsem elegen. A korábbi évekhez viszonyítva az utóbbi időben alábbhagyott a tanulási kedve a felnőtteknek? A számok ezt látszanak igazolni. Az országos statisztika szerint az 1960—61. tanévben még 28 859 felnőtt tanult az általános iskolák esti és levelező tagozatán. Ez a szám aztán fokozatosan csökkent, s 1971—72-ben már csak 5897 felnőtt tanult ebben az oktatási formában. Ha magunkat akarnánk megnyugtatni, akkor azt is mondhatnánk, biztosan azért van ez, mert egyre több fiatal fejezi be kellő időben a kötelező iskolát, s kevesebben vannak ráutalva a ké. sőbbi tanulásra. Van ebben is egy kis igazság, de ne ringassuk magunkat illúziókban, sajnos, még mindig sokan lépnek ki az életbe a nyolc osztály elvégzése nélkül. Mi hát mégis az' oka annak, hogy a felnőttek közül kevesen tanulnak? Sokféle magyarázat lehetséges. Többek között szemléletbeli és anyagi természetű dolgok is közrejátszanak.

Ami az általános iskola befejezésének szükségességét illeti, aligha kell bizonygatni, hogy ez nemcsak az egyén, hanem az egész társadalom érdeke. Az üzemek jó része szakmunkáshiánnyal küzd, s a demográfiai előrejelzések azt mutatják, hogy a fiatalok köréből ezt az igényt nem lehet teljes mértékben kielégíteni. A felnőttek szakmunkássá való átképzését pedig nagy mértékben akadályozza, hogy sokan nem rendelkeznek a nyolc általános iskolai végzettséggel. Például az élelmiszeriparban dolgozó betanított és segédmunkások fele nem fejezte be az általános iskolát, s a megye egész iparában is ez a szám eléri a 40 százalékot.

0 Az üzemek többségében már felismerték, hogy a technikai fejlődés, a magasabb színvonalú gépesítés nem képzelhető el a dolgozó emberek általános műveltségének, iskolai és szakképzettségének fejlődése nélkül. Ugyanakkor még nagyon sokan húzódoznak a tanulástól, s indokaik jeléggé megalapozottak. A dolgozó nők családi elfoglaltságukra hivatkoznak, a férfiak egy része pedig nem látja értelmét a tanulásnak, mondván, segédmunkásként is elérhet akkora keresetet, mint a szakmunkások egy része.

A vállalatoknál tehát nem csupán agitációra van szükség a továbbtanulás érdekében, hanem olyan szervezeti és bérügyi intézkedésre, ami megkönnyíti a dolgozók tanulását, s a szakmunkássá válás megfelelő anyagi előnyt is jelent számukra.

Sokféle jele van már az ilyen intézkedésnek. Igyekeznek a tanfolyamokat a helyszínen, az üzemekben megszervezni, s az időpontjukat is a műszakváltáshoz igazítani. A Kecskeméti Konzervgyárban, a Reszelőgyárban és másutt, kihelyezett osztályokat hoztak létre, a Baromfiipari Vállalatnál gondoskodnak arról, hogy a szakmunkásképző-tanfolyamot végzettek magasabb órabérben részesüljenek.

0 Az érdekek találkozása és az üzemi kezdeményezés, támogatás természetesen csak a feltételek egyike a felnőttoktatás továbbfejlesztésében. Szükség van bizonyos alapvető változásokra is a nagyobb eredmények érdekében. Érdemes idézni a megyei tanács legutóbbi ülésén megtárgyalt írásos anyagból: „önálló felnőttoktatási intézményeink elhelyezési körülményei rendkívül mostohák, önálló épülettel nem rendelkeznek. Az oktatáshoz szükséges eszközök • minimális számban állnak rendelkezésre. A kedvezőtlen munkakörülmények miatt a főhivatású nevelők fluktuációja nagy.” A tanácsülésen elfogadott irányelvek ennek a helyzetnek a javítását, megváltoztatását is feladatul tűzték ki.

A jelenlegi körülmények azonban azt mutatják, hogy a társadalom figyelme még nem eléggé összpontosul a felnőttoktatásra. Illetve időnként ez a figyelem lanyhul, s ilyenkor következik be visszaesés. A középiskolai oktatásban részt vevő felnőttek az oktatási anyaggal való ellátás hiányosságait panaszolják, amit viszont — a Központi Bizottság határozatából adódóan is — az országos szerveknek kell mielőbb orvosolniuk. Nyilvánvaló, hogy a szükséges anyagi eszközök, épületek, felszerelések nélkül ez az iskolatípus' sem fejlődhet a kor igényeinek megfelelően. Mint e határozat is kimondja: „Növelni kell a munka melletti tanulás társadalmi megbecsülését. Megfelelő erkölcs ösztönzéssel, az érvényes munkaügyi szabályok módosításával is elő kell segíteni a dolgozók munka melletti tanulását.”

0 Akik felnőtt,.fejjel .beülnek az iskolapadba, nemcsak a szabad időről mondának löv-dé^vSIlaljáft a -'nagyobb1 ftiiláá' megszerzésével j|ró fáradalmakat, erőfeszítéseket 'is. TékYA'ÉsöHR hät nagyobb tisztelettel rájuk és az őket tanító pedagógusokra, mert megérdemlik.

F. Tóth Pál

Tv-készülékek - vevőcsövek nélkül

ÚTTÖRŐÉLET

Kedves Pajtásoki Második alkalommal közöljük az Üttörőélet tudósítóinak írásait. Cgy látszik, a nyári élmények már elhalványodtak, ezért kaptunk olyan leveleket Is. amelyekben a soron következő eseményekről yan szó.

Kulik Irénke, a kecskeméti Szolnoki úti Általános Iskola tanulója, a 5271. számú Hajnóczy Józsel úttörő-, csapat krónikása. Beszámolója egy érdekes expedícióról szól: az őrsök

S titkosírásos napiparancsot fejmeg, hogy felkutassák a tanyán élő emberek ügyes-bajos dolgainak szószólóját, Szekér István bácsit, a tanácstagot. Mivel az akció folyamatos, valamennyi őrs naplót vezet az eredményekről, eseményekről. A 7-es pajtások naplójába már beírtak egy úttörőkhöz méltó cselekedetet: egy idős egyedülálló asszony lakását kitakarították, felvágták a tűzifáját is.

Móra Ferenc őrsvezető, a lajosmlzsei Központi Általános Iskolából küldött levelet. (O is az újdonsült tudósítókhoz tartozik.) Néhány napja emlékeztek meg a csapatzászló Ünnepéről. A községtől 3 kilométerre levő erdőbe őrsönként' indultak. A szellemi vetélkedőn valamennyien Jól szerepeltek, utána játszottak. Nagyon fáradtan tértek haza, mégis valamennyien elégedettek voltak, sikeres kirándulásként emlékeznek meg az eseményről.

Kiskunmajsa közelében a tajói táborban töltött az elmúlt nyáron 10 napot Madácsi Teréz, a dunapatajl úttörőcsapat tagja. Amint levelében írja, legszebb élményei közé a vetélkedők tartoznak, illetve a délutánonként tartott számháborúk.

Terikét Is örömmel üdvözöljük az új tudósítók sorában!

Az Izsáki Általános Iskolai Diákotthonból írt részünkre beszámolót K. Szabó Margit, a 6/c osztály tanulója. Gyöngybetűs levelében a csapat Gábor Áron rajának tevékenységéről, a csak tanyai gyerekekből álló csoport örömeiről, gondjairól szól. Az Idén beneveztek a „Nem térkép e táj” elnevezésű expedícióba. Először egy kerékpártúrán vettek részt, elmentek Szabadszállásra. Megtekintették a nagyközség minden nevezetességét, meghallgatták a művelődési ház igazgatójának a Petőfi-emlékekkei kap-csolatos beszámolóját. A diákotthon lakói most nagy munkába fogtak: Izsák makettjét készítik el közösen. A makett felhasználásáról Margitka még beszámol az Üttörőélet részére.

Hajagos Mária Lakitelekről jelentkezett. Legszebb nyári élménye az úttörőtáborhoz ’ fűződik. Tiszakécskén, a Tisza-parton táboroztak. A VIT-tel kapcsolatos szellemi vetélkedő nagyszerű élmény volt valamenynyi résztvevő számára.

„A tábor vezetői — írja Marika — még egy vízen ringó hajót is elővarázsoltak, hogy élményünk mind teljesebb legyen. A vetélkedő Jól sikerült, a pajtások valamennyien VIT- nyakkendőt kaptak.”

Pajtások! valamennyi úttörőtudósítónak levélben küldjük el a további programot, tudósítói feladatot. A levélben talált válaszborítékokat használhatják a továbbiakban. Örömmel vesszük a megye minden úttörőcsapat-tudósítójának jelentkezését!

REJT VÉN YFEJTO KNEK A háromfordulós rejtvénypályázat harmadik -részét közöljük részetekre. A szójátékrejtvény, a dominókockákból készült fejtörő és a most közölt betűrejtvény megfejtését egyszerre, egy levelezőlapon küldjétek el szerkesztőségünk címére (Petőfi Népe Szerkesztősége, 6001 Kecskemét, szabadság téri iüa) október 26-ig. A ile,, yejezölap címoldalára írjátok rá: rOttörőréjtvény! A helyes megfejtést beküldők között könyvjutalmat sorsolunk ki.

BETÜREJTVÉNY

A körökben levő betűkből egy drámaíró nevét állítsátok össze. A megfejtők ezt a. nevet küldjék be az Úttörőéletnek.

Összeállította: Seimeci Katalin

Kiskunfélegyházán, a Kossuth utcai Kedves presszó úgynevezett kijelölt szeszmentes ifjúsági szórakozóhely. Kirakatában felirat hirdeti, hogy kedden és pénteken délután háromtól ötig az üzletben szeszes italt nem árusítanak. Ez jó dolog.

Annál kevésbé tartja annak Varga Sándomé üzletvezető.

— A vendégeink szinte fölháborodnak, hogy a kijelölt időpontokban nem szolgáljuk ki őket

„szeszes, itallal — rpondta. — Nem érdekli őket a szeszmentesség. A pénzükért sört akarnak inni. Mióta kijelölt üzlet vagyunk, megszaporodtak a panaszkönyvi bejegyzések, s lassan már a törzsvendégek is elszoknak innen.

— És a fiatalok?

— Csak néhány fiatal jött még, aki tudta, hogy szeszmentes délután van és várt is valamit.

— Gondolom, valamilyen programot. Szerveztek önök ilyet?

— Nem volt kinek. Egy-két fiatal ittlétéért nem érdemes. Egyébként sem jár ide olyan sok fiatal. Bejönnek, vesznek valamit és elmennek. Programlehetőségeink pedig csupán a magnózásra terjedhetnének — ha kaptunk volna a vállalattól magnót.

— Miért ezt az üzletet jelölték ki szeszmentes szórakozóhelynek?

— Ezt én sem értem, hiszen nálunk eleve nagy volt a szeszfogyasztás — válaszolta az üzletvezető. — Felért egy italboltéval. Ráadásul bennünket előtte meg sem kérdeztek, pedig már akkor megmondtuk volna, hogy gyakorlatilag mit lehet „kihozni" a szeszmentességből. Arról nem is szólva, hogy a kirakatban levő táblán kívül semmiféle propagandája nincs ennek a kezdeményezésnek.

Ebben egyet1 is értettünk; Ezután már kíváncsi voltam a kirendeltségvezető, Szűcs Ferenc véleményére is, aki a következőket mondta:

— 1967 óta kéri a párt és a KISZ. hogy legyen olyan helyük a fiataloknak, ahol szeszmentesen szórakozhatnak, magnózhatnak — magyarázta a kirendeltségvezető. — Mi már előzőleg is próbáltunk eleget tenni ennek a kérésnek. Kijelöltük a Fürdő vendéglőt, de a fiatalokat nem érdekelte, nem jöttek. Teljesen új helyiség kialakítására, berendezésére nincs pénzünk, így csak a meglevő üzleteinket használhatjuk fel. A Kedves presszót a városi KISZ-bizottsággal egyetértésben jelöltük ki.

— A vállalat miért nem szervez programokat?

— Erre nagyon kevés lehetőségünk van, csakúgy, mint az üzlet technikai eszközökkel, magnóval, zenegéppel való ellátására — folytatta. — Nekünk az ifjúsági, szeszmentes szórakozóhely valóban nem üzlet, de vállaltuk és vállaljuk továbbra is a kevesebb bevételt.

Nem vitatom el a megyei vendéglátó vállalattól, s a kirendeltség vezetőjétől sem a jószándé- Tk'ötT Kiskunfélegyházán eleget ^lettek a megyei utasításnak. A KISZ városi bizottsága is elmondhatja, hogy van szeszmentes ifjúsági szórakozóhely a városban. De a Kedves presszó csak a hivatalos papírokon szerepel szeszmentes ifjúsági szórakozóhelyként.

Hogy mit lehetett volna — és lehetne — tenni? A KlSZ-alapszervezetek önálló rendezvényein túlmenően esetenként pol-beat esteket, a magnóhallgatás mellett vitaesteket, s talán még kamarakiállitásokat. is rendezhetnének. Mert lehet ez is feladata egy vendéglátó egységnek S akkor az üzlet bevétele sem lenne kevesebb, s a fiatalok értelmes szórakozását elősegítendő lehetőség sem maradna kihasználatlanul. Király Zoltán

A princetoni (USA) RCA elektronikai vállalat tv-készüléket állított elő teljesen csövek nélkül. Az eddig használatos vevőcsöveket fényérzékeny tranzisztorok váltották fel. Az új rendszerű tv-készülék- a jövőben nem lesz nagyobb, mint egy cigarettadoboz, s ráadásul jóval kevésbé lesz érzékeny a zavarokkal szemben és lényegesen olcsóbb lesz, mint a mai készülék.

Az új készülék lencséje a felvételt 4X9 milliméter síkra vetíti, amelyen 40 000 tranzisztort helyeztek el. A tranzisztorok pontokra bontják fel a képet; ezekből 160—160-at helyezték el 128 sorban. Az új rendszerű tvkészülékek már néhány éven belül, sőt esetleg még korábban piacra kerülhetnek.

<10) — Én ezt az embert ismerem! — emelte fel a fényképet tartalmazó újságot az asztalról az idős ember. Bár ne ismertem volna meg, akkor talán ma is sétálgathatnék az utcákon. Wilhelm Konradnak hívják és nagyon örülök, hogy végre a rendőrség nyomára bukkant ennek a bűnözőnek — kezdte a felháborodás legkisebb jele nélkül Neumann bácsi, aki nem tudhatta él, vagy népi él az illető, nem tudhatta, hogy milyen ügyben és miért került az áldozat fényképe az újságba. Az őrnagy azonnal kapcsolt, amikor a tanú megmondta a nevet: W. K. monogramm van tetoválva az illető mellére, tehát a név megfelel a monogrammnak.

— Engem és a családomat 1944 elején elhurcoltak a németek Auswitzba és csak 1945 közepén kerültünk haza ismét Magyarországra. Ez az ember ott a koncentrációs táborban szolgált, mint német tiszt. Én perfekt beszélem a németet, 1 így akarvaakaratlanul amolyan alkalmi tolmácsként használtak a lágerban.

Talán ennek is köszönhetem, hogy végül is nem dobtak a krematóriumba. A nyelvet ugyanis nemcsak beszéltem, de írtam, olvastam is németül. Így aztán

— lehet mondani — kivételes elbánásban részesítettek. Még azt is megengedték, hogy az unokámat, az akkor hároméves Anikót is magam mellé vegyem. Kérem, higgyék el, én mindent, de mindent eltűrtem azért, hogy a kislány életben maradjon. Viseltem az állati megalázásokat, egyetemi tanár létemre csizmát pucoltam, követ súroltam, etettem a kutyákat, talicskáztam és

— loptam. A sorstársaimnak loptam élelmet, gyógyszert és amit tudtam. De nem is ez érdekli önöket, igaz?

— Tessék, itt a kávé, parancsoljanak! — lépett a szobába Anikó, az unoka. A harminc év körüli nő üde, bájos teremtés volt. Egy pillanatra átfutott az őrnagy agyán, hogy miért nem ment férjhez ez a lány? De tovább nem gondolkozott, magánügy. Megköszönték a kávét, kavargatni kezdték és várták, hogy az öreg folytassa. Ö azonban szünetet tartott. Maga is fölemelt egy csészét és cukor nélkül kihörpinlette a forró feketét. Utána szivarért nyúlt, hosszan, látható élvezettel sodorgatta, meggyújtotta, majd ugyancsak élvezettel hatalmas füstfelhökel fújt a levegőbe. A fiatal nő elnézést kért, bár mindenki természetesnek tartotta, ha ő nincs jelen a beszélgetésnél.

Ez a Walter Konrad arról volt nevezetes a lágerban, hogy úgynevezett finom, de hatásos módszerekkel dolgozott. Mi magunk között úgy emlegettük: a humanista gyilkos. Altatót adott be a szerencsétleneknek, de nem várták meg, amíg a nagy adag altatótól beáll a halál, hanem már közben különféle „kísérleteket” végeztek ezeken az embereken. Tudomásom szerint azt akarták megfigyelni, hogy miként „történik” a halál az emberi szervezetben.

— Kérem őrnagy elvtárs, húzza ki azt a középső fiókot — mutatott az idős ember a szoba sarkában álló, faragott könyvszekrény felé. — Abban talál egy barna dossziét, szíveskedjék idehozni. 4

Az őrnagy óvatosan húzta a fiókot, de az nem nyílt.

— Bocsánat, elfelejtettem. Itt van a kulcs — és Neumann bácsi háziköpenye zsebéből elővett egy láncon függő fényes kulcsot, s átnyújtotta a rendőrnek. A dosszié hamarosan ott feküdt az öregember előtt, aki — szivarját letéve — reszkető kézzel bontotta ki, majd az őrnagynak átnyújtott abból egy megsárgult igazolványt. A rendőrtiszt kinyitotta és meglepetve látta, hogy a kép ugyan azt az embert ábrázolja. akinek a fotóját ők az újságban közzétették. A különbség annyi volt, hogy több haj borította a koponyát és jól ki lehetett venni a német egyenruhát. Olvasta a beírásokat, hangosan :

— Walter Konrad, 1922. Frankfurt ... anyja neve, rangja, szolgálati beosztása, stb.

— Nagyon köszönjük ezt a segítséget. Nagyon hálásak lennénk, ha átadná a rendőrségnek ezt az igazolványt. Apropó, hogyan került -önhöz?

— Amikor a szovjet csapatok felszabadították a tábort, a németek menekültek és mindent eldobáltak. Én ezt megszereztem, de őszintén bevallom — bár ez nem a legszebb emberi tulajdonság, de az én, a mi helyzetünkben érthető — azt reméltem, hogy meghalt ez a német. Én 1954 óta figyelem az újságokat és keresem, hátha valahol bíróság elé állították, de nem. Ügy gondoltam, ha nem halt meg. egyszer eljön a kedvező pillanat, ami. kor ez az igazolvány bizonyíték lesz ellene az én vallomásommal együtt.

XV.

Az ügy, amely az első pillanattól tele volt megfejtésre váró kérdésekkel, egyre több érdekes és még a nyomozóknak is izgalmas fordulatokkal szolgált. Az az igazság, hogy a megyei kapitányság gyakorlatában ehhez fogható nem volt, pedig egy-két esetet végig nyomoztak már a néhány évtized alatt. Bár saját hatáskörben szerették volna ezt az izgalmas és minden nyomozónak szakmailag próbára tevő feladatot ellátni, be kellett ismerniük, hogy az ügy meghaladja az erejüket. Nem tudhatták, hogy a tettes, vagy tettesek hol, mikor és milyen körülmények között tűnnek fel az ország területén. Mert, hogy ki nem mennek az biztos. Ha pedig belül maradnak, akkor előbb-utóbb elkapják őket. Ez is biztos. A határőrség, a vám- és pénzügyőrség szintén megkapta a felhívást a sötétszürke Mercedesek igazoltatására. Ugyan ezt végezték a munkásőrök, önkéntes rendőrök és a katonák is.

Kilencven százalékig biztosak voltak abban, hogy a szürke kocsiban magyar embernek kell ülnie. hiszen az áldozat, amint az egyik bejelentő elmondta és amit a pénzügyőr is megerősített, egyedül érkezett az országba. Namármost! Valakivel itt összehaverkodott, vagy valami ismerősét keresett meg, elmondta neki mit akar — bár a rendőrség ezt sem tudta pontosan —, s az illető leütötte, elvete a ruháját, s a kocsijával irány vissza Nyugatra. Ment teháta következő utasítás az ország valamennyi rendőrőrsének, kapitányságának, hogy a szürke Mercedesben minden bizonnyal egy olyan ember ül, akinél Walter Konrad (Nyugat-Németország, 1922. Frankfurt) névre kiállított útlevél lesz...

Ilyet azonban nem találtak. De nem sokkal ezután — mármint az utasítást követően — érdekes nyomra bukkant az egyik dunántúli rendőrségi kmb. A község határában, az ilyen és ilyen számú műút mellett az árokba szaladva megtalálták a szóban forgó szürke Mercedest, amelynek ez és ez a rendszáma. A volánnál eszméletlen állapotban feküdt Kisistván József Dombos, Petőfi utca 35. szám alatti lakös, foglalkozása segédmunkás, életkora 23 év. Az illetőt a megyeszékhely kórházába szállították, jelenleg még nincs kihallgatható állapotban, sérülése nem életveszélyes.

— Óriási. Ezt az embert, a rendőrt kitüntetésben kfell részesíteni — újjongott az életvédelmi osztály vezetője és azonnal felhívta K vonalon a dunántúli megye rendőrkapitányát. Kérte, hogy amennyiben kihallgatható állapotban lesz a tettes, értesítsék őt, s azonnal a helyszínre megy hogy a fiút kihallgathassa.

A kocsit alaposan átvizsgálták. Mindenekelőtt azt akarták tisztázni, hogy valóban annak az embernek a tulajdona volt-e, akit holtan találtak a kereszt tövében. Az ujjlenyomatok ezt kétségtelenné tették, de megerősítette, pontosabban egyértelművé tette ezt az igazolvány, amelyet I kocsi irattartójában találtak: Walter Konrad névre kiállítva, a 1 fénykép is egyezett, szinte tökéletes mása volt annak, amelyet Neumann Iáidor adott át a rendőrségnek.

(Folytatása következik)

A meztelen holttest