Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-14 / 215. szám
4 • WKTÖFI NÉPE • 1973. szeptember 14. GAZDASAGPOMTIKA A zöldségtermesztés gépesítése • Mesterséges talajon folyik a kutatómunka egy mezőgazdasági gépkísérleti intézetben. A zöldségnövények fogyasztása világszerte emelkedik, ugyanakkor a mezőgazdaságban dolgozók száma évről évre csökken. Ezelőtt másfél évtizeddel a zöldségféléket szinte teliesen kézi erővel művelték és takarították be. Ma ez már lehetetlen és erősen ráfizetéses volna. Egyetlen járható út kínálkozik a munkák minél teljesebb gépesítése. A nagyüzemi gépesített zöldségtermesztésnek három alapkövetelménye van. Az egyik a termények egyenletes és egyidejű érésének a biztosítása. A másik a nagyhozamú, betegségellenálló fajták' termesztése (gépesíteni ugyanis csak megfelelő hozamszinten érdemes). A harmadik azv hogy a termesztett növényeknek lehetővé kell tenniök a gazdaságos technológiát, vagyis a gépeknek és a fajtáknak kölcsönösen alkalmazkodniok kell egymáshoz. A borsó volt az első zöldségnövény, amelyet megpróbáltak géppel betakarítani. A tényleges gépesítés kezdetét a stabil zöldborsócséplőgép megjelenésétől számíthatjuk. Manapság először borsóaratógéppel rendre levágják a borsót, majd közvetlenül a termőterületen elvégzik az erre a célra készített, vagy átalakított kombájnnal a hüvelyek leválasztását és a szemek kifejtését. Más -esetben a levágott borsótöveket összegyűjtik és beszállítják a központi telephelyen felállított borsófejtő géphez. A magajáró arató-fejtő gépek minden követelménynek megfelelő típusa még nem alakult ki. A jelenleg ismert zöldbableszedő gépek teljesítménye 1,5—2 hektár/óra, és a megtermett Hüvelyek 90—93 százalékát sérülés- mentesen betakalrítiák. Faradicsomkombáin alkalmazásával nagyon meggyorsítható és megkönnyíthető a termés leszedése. A gép vágószerkezete a föld felett elvágja a paradicsomtöveket és azok á kombájn felhordószalagjára esnek. A kezdetlegesebb géptípusoknál a gépen ülő emberek kézzel szedik le a szárról a bogyókat, az újabb gépeknél viszont már rázószerkezet választja le őket és hullatja a szállítószalagra. Ám az ember közreműküdése még nem küszöbölhető ki teliesen. a szállítószalag mellett ülő dolgozóknak ki kell emelniök a sérült és éretlen példányokat, hogy azok ne kerülhessenek a gyűjtőtartályokba, vagy a rekeszekbe. A paradicsom, a paprika és az uborka aratását úgy is meg lehet könnyíteni, hogy a szedők a közvetlenül előttük h^ládó traktoron (pótkocsin) levő gyűjtőedénybe rakják a leszakított termést. A saláta, a káposztafélék, de még a spenót szedése is megoldható egy állítható vágószerkezetből és felhordó szalagból álló géppel, amely a közepes teljesítményű traktor oldalára szerelhető. ás a traktor erőleadó tengelyével működtethető. A gyökérzöldségek betakarítása különleges követelményeket ró a gépre. A nem azonnali felhasználásra kerülő répák ugyanis nagyon kényesek: az ütések helyén elhalások, a fei sérülésekor rothadás, esetleg kihajtás a nemkívánatos következmény. Minden tekintetben kiforrott megoldás ez ideig még nem született a gyökérzöldségek betakarítására. Az utóbbi években a hagyma szedését is sikerült teliesen gépesíteni. A legnagyobb gondot a hagymafejek sérülésének a megakadályozása okozza. Evégből szükséges, hogy a gének forgórészei egyenletesen és kímélete- tesen működjenek, valamint az, hogy a hagymarend folyamatos legyen. Sokféle törekvés tapasztalható arra vonatkozóan, hogy a zöldségtermesztés számára valamiféle univerzális termésbetakarító gépet hozzanak létre. A növények sokfélesége, a talajban, vagy a talaj fölötti más-más elhelyezkedésük azonban kilátástalanná teszi, hogy egy ilyen „mindentudó” konstrukció megszülethessen. Az elmondottajkból kitűnik, hogy a zöldségtermesztés gépesítése nem mindig az anyagi eszközökön múlik: kis találékonysággal, a meglevő gépek valamelyes átalakításával is szép kezdeti eredményeket lehet elérni. FÉNYÉT VESZTETT KINCSÜNK: A CSEMEGESZŐLŐ (I.) Szőlővidéken élünk, de a szőlő fogyasztásának nálunk nincs kultusza. A megállapítást országos érvényűnek szánom — lentebb az indoklásról is szó lesz —, ám a 'szőlőtermesztő Bács-Kiskun lakosságát sem tekinthetjük „kiemelt fogyasztónak”. Magyarországon az egy főre jutó szőlőfogyasztás a tíz kilót sem éri el. Ez. az érdeklődés a skandinávoké mellett is eltörpül, noha ott északon legfeljebb üvegházban látni szőlőtőkét. lónkénti átlagáron is mi bevételt lehetne elérni... De persze nem érik el, itt, Katonatelepen sem. A finom csemegeszőlők túlnyomó többségéből bor készül; olajos csillogásé, illatos bor, hazai és nemzetközi versenyek esélyese. Katonatelep ezer mázsa szőlőt volna képes értékesíteni. Augusztus hónapban eladtak összesen 70 mázsát. Elvarázsolt sziget ez a telep, kincsei csak itt ragyognak; innen elkerülve, fényüket veszítik, semmivé foszlanak. „Rárakódás” és árstop Bács-Kiskun étkezési célra történő szőlőértékesítése — több mint tízéves múltra visszatekintve — tanulságos és csöppet sem vigasztaló képet nyújt. Eszerint a megye gazdaságai 1960-ban 6103, 1965- ben 3946, 1970-ben 610, 1971-ben 3218 és 1972-ben 1853 tonna étkezési szőlőt értékesítettek. A hatalmas ingadozás mögött az izsáki sárfehér hanyatlása mutatható ki. Ezt a fajtát az elmúlt évtized első felében étkezési célra exportálták, a külföldi megrendelő azonban egyszerűen kipréselte. Valójában a csemegeszőlő problémájáról kellene beszélnünk, ám a hazai fogyasztó ilyen vonatkozásban nem disztingvál. Az étkezési szőlőként árusított oportót, kövidinkát, pirosszlankát, ha bogyóik édesek és frissek, éppúgy megvásárolja, mint a sokkal nemesebb fajtákat. Sőt, amennyiben olcsóbbnak találja, többnyire az előbbieknél marad. Elvarázsolt sziget Mathiász János és Kocsis Pál nevének hallatán el kell vetnünk azt a feltételezést, miszerint nem rendelkezünk zamatos, nagy hozamú, a legkényesebb fogyasztói igényeket is kielégítő, a nagytömegű szállításra is alkalmas fajtákkal. Legalábbis a laikus, akinek Katonatelepen alkalma van végigkóstolgatni a csábítóbbnál csábítóbb fürtöket, a feltételezésnek épp az ellenkezőjéről bizonyosodik meg. Hozzászámítva azokat a kétségtelen eredményeket, amelyeket a kutatóintézet — a nagy elődök nyomdokain haladva — mindmáig elért. A Favorit, a Narancsízű, a Pannónia kincse, a Car- dinale — mind-mind a homoki csemegeszőlő-termesztés oly régóta várt reneszánszát ígérhetné... Ám nem ígéri sem most, sem a belátható jövőben. A Favorit 1964-ben létesített egy hektáros törzstelepéről nyert vesszőket jobbára a Békés megyei házikertekben ültették el. Még haloványabb az érdeklődés a Pannónia Kincse után, amelynek pedig itteni egy hektárjáról az idén 243 mázsát szüretelnek. Tessék kiszámolni, hogy nyolcforintos k'• Dr. Szegedi Sándor katonatelepi szőlészkutató a Pannónia kincsében gyönyörködik. A gazdaságok pedig kénytelenek számolni. Mármint a ráfordításokkal... Gépi munka, amortizáció, általános költségek, élő munka, vegyszer, műtrágya; folytonosan eljutnak a dilemma határához, miszerint érdemes-e termelni, vagy sem. Mióta az állami pincészet jó szimattal ráérzett a bor nemzetközi konjunktúrájára, s igyekezett mindenféle érdekeltséggel, hosszú lejáratú kötelmekkel, kooperációkkal érdekkörébe vonni a szőlőtermesztő nagyüzemeket, a dilemma egyszeriben megszűnt. A holdankénti 30 mázsás átlag felett rentábilissá vált a szőlőtermesztés. Ez az átvételi árakban is kifejezésre jut; kilónként az átlag 6,80 forintos árat megkapják az idén is a gazdaságok, ideszámítva a különféle felárakat is. Sokak szerint ez önmagában is megpecsételi a csemegeszőlő sorsát. Más dolog a szőlőt préselésre szüretelni, s megint más étkezési célra kiválogatni érettség és fürtnagyság szempontjából, kibogyózni, leheletfinom mozdulatokkal ládákba rakni. Ez utóbbi jelentős többletmunkát igényel, s a következmény: kilónként, szerényen számolva, több mint egy . forintos „rárakódás". De itt már azt is számításba kell vennünk, hogy ilyesmire csak az a gazdaság vállalkozik, amelyik győzi munkaerővel! (De vajon hányán győzik az amúgy is „munkacsúcsos” őszi hónapokban?) Tehát az étkezési szőlővel manipuláló gazdaság úgy számít, hogy legalább a kilónkénti 8 forintot kell megkapnia, s akkor még mindig csak ott tart, mintha nem vesződött volna a többletmunka kockázatával. A fővárosi ZÖLDÉRT minimálisan 30 százalékos árrést számít fel. Hivatkozva a romlási veszteségekre ... Ugyanakkor a Belkereskedelmi Minisztérium árstopja folytán augusztus" utolsó hetében a Cardinale-t sem adhatta 10,40 forintnál drágábban. A fogyasztó, ha egyáltalán tud a stopról, talán örül, ám a közvetítő kereskedelmet ellátó MEZÖTERMÉK egyszerűen ráfizet a „boltra”. Annál is inkább, mert a szerződött gazdaságok részére megfizeti a hétforintos védőárat azért a szőlőért, amelyet a ZÖLDÉRT-nek 6,40- ért ad tovább. Ezt a MEZÖTERMÉK csak úgy képes ellensúlyozni, ha a saját üzleteiben is az állami kereskedelem árain hozza forgalomba a szőlőt. Ily módon azonban megint nem képes számottevő forgalomnövekedést elérni. A fogyasztó is számol Az a mechanizmus, amely rövidre zárja a termelői és a kereskedelmi érdekeltséget, ráadásul az utóbbit még a pénzügyi abszurditás helyzetébe is sodorja, a hétköznapi fogyasztó tudatában egyszerűen így összegeződik; a szőlő még mindig a legdrágább hazai gyümölcs. Forgalomnövekedést csak a kis keresetű fogyasztók tömegére építve lehetne elérni. Ám ami ennek határt szab, az éppen a „kiskereset.” Tíz- és százezer családban a napi gyümölcsvásárlásra fordítható összeget fillérre ki kell számolni. Ahol van két-három gyerek, ott egy kiló szőlő meg se kottyan. Három-négy kiló szőlő megvásárlása viszont már súlyos kiadást jelent, a családfő napi keresetének a felét, olykor még többet is. Mit tes." ilyenkor a kis pénzű fogyasztó? A szőlő helyett megveszi a jóval olcsóbb szilvát, nyári almát, körtét, illetve — augusztus hónapban — a dinnyét és az őszibarackot is. A szőlőt, mégha az csak othelló is, a luxuscikkek közé sorolja, akárcsak a narancsot vagy a banánt. Ügy foghatjuk fel, a szőlő „szerencsétlensége”, hogy egyszerre érik be öt-hat más gyümölcsfélével. De felfoghatjuk úgy is, hogy szőlőfogyasztásunk mindmáig idényjellegű. Hatvani Dániel (Folytatjuk) KÖNYVESPOLC Miért vándorolnak el a vízilovak? A kérdésre nem olyan egyszerű a felelet. És még nehezebb előrelátni azt, milyen következményekkel jár a vízilovak elvándorlása és miért pusztulnak el emiatt bizonyos halfajok. Persze, nagyon izgalmas az összefüggés, amely azt bizonyítja megcáfolhatatlanul, hogy az élő szervezetet számtalan szál köti össze és tartja ezáltal egyensúlyban a természettel, a környezettel. Elegendő egyetlen vékonyka szál elszakadása, máris felbomlott az egyensúly, aminek beláthatatlan következményei lehetnek emberre és . állatra egyaránt. Piotr Korda, lengyel tudós, évtizedes megfigyeléseit gyűjtötte össze a könyvben, részletesen elemezve a biológiai összefüggéseket. Sokszor mulatságos, de még gyakrabban meghökkentő dolgokra hívja fel a figyelmet. A könyvet a Natura adta ki, címe: Az állatokról prózában. Izgalmas és érdekes olvasmány. OLVASTUK Japán orvosok véleménye szerint a nagyvarosok forgatagában és zajában élő, a közlekedésben állandó vibrációnak kitett emberek számára hasznos, ha olyan pirulákat szednek, amelyek csendes-óceáni medúzákból készülnek. Ezeknek az áttetsző lényeknek a teste 99 százalékban vízből áll. Amikor azonban megszárítják és tablettává sajtolják őket, akkor olyan kivonatot kapnak, amely vitaminokat, mikroelemeket és az idegrendszerre jótékony hatású pótolhatatlan ami- nosav-komplexumot tartalmaz. » Az idős emberek csontmegbetegedéseiben jelentős szerepet játszik a napfény hiánya. Erre a meggyőződésre jutottak a harro- wi klinikai kutató központ orvosai, miután 193 hatvanöt éves és annál idősebb férfit és nőt vizsgáltak meg csontkárosodás jeleivel. Ebben a korosztályban különösen nagy annak a veszélye, hogy D-vitaminhiány következtében fájdalmas csontlágyulásban betegedjenek meg. Kiderült, hogy bár e betegek mindannyian D-vitaminhiányban szenvedtek a helytelen táplálkozás következtében, csak azok mutatták a csontlágyulás tüneteit, akik nem jártak eleget a napra. (A D-vitamin, mint ismeretes, a bőrben képződik, ha napsütés éri.) Azok az idősebb emberek, akiket rendszeresen ér a napsugár, elegendő D-vitaminra tesznek szert ahhoz, hogy elkerüljék az ilyen tünetek fellépését. * A svédországi vakok intézetében különleges jelzőbotot szerkesztettek a vakok számára a lézertechnika felhasználásával. Az üvegszállal erősitett — cső alakú — müanyagbot belsejében miniatűr félvezető lézer-vevőkészülék, erősítő, akusztikus átalakító és mkkelkadmium akkumulátor — található. A bot hangjelzést ad, ha a vak ember útján akadály található A 25 wattos lézer nincs káros hatással a hatókörében tartózkodó személyekre F. JÉG OROYl A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította: Havas Ervin 10. Ajtóstól a házba ? Másnap reggel Heckert beszámolt főnökének a Szergejevvel folytatott beszélgetésről. Schönhausen a rátarti szavakat hallgatva kinyújtotta a lábait, elmerült a hatalmas bőrfotelben. — Hogyan Heckert úr, minden előkészítés nélkül, ajtóstól rohant a házba? Tudja, még a császár idejében volt egy Hagelberg ezredes nevű főnököm... Ha megtudja, hogy én hasonló módszerrel toborzom az embereket, legalább egy évre felmentett volna a szolgálat alól. Egyszer például ... Felhasználva, hogy Schönhau- sen emlékeiben motozva egy pillanatra elhallgatott, Heckert gyorsan közbeszólt: — Excellenciás uram, Szerge- jev — katonatiszt, tapasztalt ember, aki néhány szóból is megértette jövetelem célját. Ingadozását annak tulajdonítom, hogy ugyancsak zavarban volt. — S nem gondolja, hogy végül is kárba vesz a fáradtságunk? — dörmögte Schönhausen, láthatóan bosszankodva, hogy megzavarták visszaemlékezésében. — Meggyőződésem, hogy előbb- utóbb elfogadja javaslatunkat. Itt majd, a követség hivatalos helyiségében másként fog viselkedni, a körülmények hatással lesznek rá. Véleményem szerint Szergejev elsősorban hazafi. Ex- cellenciád nem tudja feltételezni, hogy egy ember — szülessen bár külföldön — neveltetése alapján igazi németté váljék? Én hiszek az érzések öröklődésében és mélységében. Az ő anyja tisztességes, bajor családból származik. A fivére él. Egy klis faluban lakik, Königsberg mellett. — Feljegyezte a szükséges információkat? — Természetesen, von Schön- hausen ún. Már érdeklődtem Berlinben is. — Ennek ellenére Szergejevet alaposan próbára kell tenni. — Egyetértek. Amikor megérkezik a követségre, egy órácskára átadom Fritznek, vigye le magával a pincébe. Bármit forgat is a fejében, Fritz kiszedi belőle. — Magának elment az esze, Heckert! Szergejev beteg ember, az első percben belehal, ha az a gorilla megüti őt. De ha túl is éli: hogyan tekintene ránk ilyen „ellenőrzés” után? Hogyan működne együtt velünk?! — Megmagyarázom neki, hogy ez elengedhetetlen procedura — a haza érdekében. Nem ostoba ember, megérti. — Nem, nem Heckert... — Nem tartaná szükségesnek excellenciád, hogy Berlint tájékoztassuk Szergejevről? — szakította félbe ismét a főnökét, nehogy újabb történetbe kezdjen. Schönhausen szinte belepirult a gondolatba: milyen viharos tetszést arat majd a hír az Abw'ehr- ban, egy szovjet tisztviselő beszervezéséről Nagy csábítást érzett a jelentés azonnali elküldésére, de óvatossága felülkerekedett. — Ne siessük el a dolgot. Előbb magam is találkozom vele, azután összeállítjuk a jelentést. * Másnap este Heckert elment Szergejevért. Az utcák néptele- nek voltak: a teherándak este nem szívesen mozdulnak ki az otthonukból. Tíz óra felé már álomba merül a város. A világosszürke Opel a sarok mögött várakozott. Heckert a volánhoz ült, s egy szőnyeget dobva a hátsó ülésen elhelyezkedő Szergejev lába alá, figyelmeztette őt: — Szergejev úr, úgy kell ülnie, hogy kívülről ne láthassák meg. Ne haragudjon a kényelmetlenségért, de az ön érdekében történik. Szergejev lejjebb csúszott az ülésen és mélyen előrehajolt. Tíz perc múlva a gépkocsi már a Doule-Allén járt, vagyis a „követség útján” — így nevezték ezt az árnyas-zöld utcát, amelyen a diplomáciai képviseletek többséget összpontosult. A német követség épülete előtt Heckert megnyomta a kürtöt. A kapu zajtalanul kitárult, mintha a kürtjei egy rejtett mechanizmust működtetett volna. A gépkocsi behajtott az épületet övező parkba és megállt egy oldalbejárat előtt. Heckert kiszállt a gépkocsiból, betessékelte Szergejevet. Amikor a késői vendégek átlépték a szoba küszöbét, Schön- hausen fölállt hatalmas íróasztala mögül. A szoba komornak és zsúfoltnak tetszett. Az idős ember — nem nevezve meg magát — kezet nyújtott Szergejev- nek és helilyel kínálta. Heckert a mellettük levő díványra ült. — Örülök, hogy megismertem, Szergejev úr. Heckert őrnagy már említést tett hazafias érzelmeiről. Ez dicséretes dolog. Mi németek, bárhol éljünk is, mindig készen állunk a haza szolgálatá- ra^ amely most történelmi küldetést teljesít. A Führer vezetésével Németország átformálja a világot. — Schönhausen egy félfordulattal a háta mögött függő Hitler-portréra tekintett. Heckert felugrott a helyéről, karját előrelendítette és elrikkantotta magát: „Heil Hitfler!” Szergejev zavartan felállt a helyéről Schönhausen tanácstalan mozdulatot téve, rászólt: — Üljön csak le Szergejev úr. Von Schönhausen folytatta volna a beszélgetést, de Heckert ízetlenkedése elvágta benne az előre kigondolt mondatok fonalát. A beállt szünetben sehogyan sem sikerült összeszednie a gondolatait. „öreg bútordarab, megérett az ócskáspiacra” — mondaná Hod- zsá Ali — gondolta Heckert gonoszkodva. Herr ... Herr... — próbálta megtörni a csendet Szergejev, de nem tudta, hogyan szólítsa meg Schönhausent. — Von Schönhausen — szólt közbe az öreg örömmel, a^t remélve, hogy a társalgás kedvező fordulatot vesz. — Von Schönhausen úr, el kell mondanom, hogy betegségem miat pem vállalhatom el a megbízatást. — Ö, ez nem akadály, tisztelt Szergejev úr. Amíg ön Iránban tartózkodik, megbízunk egy tapasztalt orvost a felügyeletével. Ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan. — Ugyan már. Az orvos Heckert úrhoz jár majd, önnek csak át kell mennie a szomszédos lakásba. Ez nem tűnhet fel senkinek. Hívja csak ide a dok- tort — fordult Heckerthez —. használjuk ki az alkalmat, hogy Szergejev úr nálunk tartózkodik. Az őrnagy felemelte a kagylót, tárcsázott és egy Zeich nevű urat kért a telefonhoz. — Hadd vizsgálja meg önt a mi kiváló belgyógyászunk, azután majd visszatérünk az ügyre __ m ondta Schönhausen. (Folytatjuk.)
