Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-14 / 215. szám

VIIAC A NEMZETISÉGI KONGRESSZUSOK ELŐTT Csávolyi beszélgetés Üj köntösben, nagyobb terje­delemben és gazdag tartalom­mal jelent meg a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség havi lapja, a A Világ Ifjúsága, Az előnyösebb megjelenés azonban mit sem változtat a lap árán: továbbra is 4 forint marad. Ha végiglapozzuk a több színnel nyomtatott és nagyon tetszetősen tördelt újságot, érdekes és ké­pekkel gazdagon illusztrált írá­sokra lelünk. Kétoldalas ripor­tot olvashatunk a berlini VIT- ről, közérdeklődésre számot tar­tó a Mindennapi hallgatásaink című írás és -nem kevésbé a „Ba­jok a diploma után". Szívesen lapozunk tovább. Olvashatunk még Dolores Ibarruriról és Hen­ry Winstonról. A legújabb tech­nikai érdekességek is megtalál­hatók a Szonda című rovatban. De mondhatnák, hogy se szeri se száma a vizuálisan is vonzó írá­soknak és a szakmailag is elis­merhető színvonalas tálalásnak. Csak egyet tudunk érteni a Kö­szöntő azon soraival, amelyek mintegy szerkesztési elvként szö­gezik le: „... dolgozni kell töb­bet és főként jobban, mint ed­dig". Bizonyos, hogy a lap be fogja váltani az olvasók és a szerkesztők reményeit és megva­lósul az első oldalon leírt foga­dalom: ..... legjobb képessége­ink szerint szolgálni a Magyar Ifjúsági Szövetség ügyét és A Világ Ifjúsága olvasóit”. Lapunk éppen ezért szívélye­sen köszönti A Világ Ifjúsága már az első számból is látható jól sikerült próbálkozását, és ugyanilyen jó szívvel ajánlja a minden bizonnyal egyre nagyobb tábort képező olvasóknak. Már javában folynak a né­met, délszláv, szlovák és ro­mán nemzetiségi kongresszu­sok előkészületei. Az ország" különböző részein az elkövet­kező hetekben falugyűléseken választják meg a küldötteket. Bács-Kiskun megye területén is élnek nemzetiségiek: dél­szlávok, szlovákok és néme­tek. Mándics Mihály csávolyi iskolaigazgató fáradhatatlan szervezője, ápolója a nemze­tiségi kultúrának, gyűjtője a délszláv emlékeknek, hagyo­mányoknak. Lakásán keres­tük fel, hogy a kongresszus előtt időszerű kérdésekről be­szélgessük. — Régóta tagja vagyok a Ma­gyarországi Délszlávok Demok­ratikus Szövetsége országos vá­lasztmányának; sőt, egy idő óta elnöke is annak. Hogyan foglalná össze a legfontosabb feladato­kat? — Meglehetősen bonyolult és sokrétű kérdés ez. Fontos lenne, ha végre reálisabb, a valóságnak tökéletesebben megfelelő ada­tokkal rendelkeznénk a me­gyénkben élő délszlávokra vo­natkozóan. Jelenleg ugyanis mást mutatnak a népszámlálás, a szö­vetség és a tanácsi felmérés ada­tai. Ennek egyszerű a magyará­zata. Sokán nehezen felejtik a régebbi sérelmeket; lassan gyó­gyulnak a sebek. Természetesen több más oka is van annak, ha a kérdezéskor egy német, bunye- vác, szlovák vagy sokác nem vallja magát nemzetiséginek. — A kongresszusok bizonyára hozzájárulnak a nemzetiségi ön­tudat és érzés erősödéséhez. — A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy igen. Ilyenkor mindig felvetődnek fontos és időszerű problémák; a küldöttek megvi­tatják a legégetőbb feladatokat, közkinccsé teszik a tapasztalato­kat. A küldöttválasztó falugyű­léseket mindenütt kulturális mű­sorral kötik egybe. Ez is jó al­Több öntevékenység kell A pártszervezetek és az új tanév „A mindent felülről várásnak nálunk régi hagyományai vannak. Az ötvenes évek túlzott centralizmusa is erősítette a minden megoldást felülről váró szemléletet, gondolkodásunk kényelmessége is ebbe az irányban hat. Pedig sikert csak akkor érhetünk el, ha mindazok, akiknek feladata az ifjúság neve­lése, a maguk területén átgondoltan, tervszerűen, magas fokú felelősséggel oldják meg a reájuk háruló feladatokat.” (Rész­iét Aczél Györgynek, az MSZMP KB titkárának az országos közoktatáspolitikai aktíván elhangzott előadói beszédéből.) RENDELET ÉS KEZDEMÉNYZEZÉS * 1973. szeptember 14. • PETŐFI NÉPE 9 5 • A csávolyi falumúzeum egyik része. kálóm a nemzetiségi kultúra éb­rentartására. — Mostanában sokat hallunk, olvasunk arról, hogy az anya­nyelv ápolása mennyire fontos. Mi erről a véleménye? — Bizony, sok nyelvi korlát akadályozza a nemzetiségi öntu­dat erősödését, a hagyományőr­zést. Vegyük például a délszlá- vokat. A letenyei szerb, az undi vagy a mohácsi sokác alig érti egymást. A bunyevác ugyan nyelvileg közel van a szerbhez, de eltér tőle. Az ország különbö­ző vidékein élő nemzetiségiek ál­talában nem az irodalmi anya- nyelven beszélnek, hanem a tör­ténelem során sokféle hatás ál­tal fejlődött helyi dialektusban. — Ezért van szükség a nem­zetiségi iskolákra, s a tervsze­rűbb nyelvoktatásra? __ Ügy van. Ennek érdekében t ettünk is eddig egyet-mást. Bács-Kiskun megyében délszláv nyelvű óvoda működik Bácsal­máson, Garán, Hercegszántón és Katymáron; általános iskola ugyanezeken a helyeken. Ezen­kívül több más iskolában folyik tanterv szerinti nemzetiségi nyelvoktatás. Arra biztatjuk fia­taljainkat, hogy tanulják szíve­sen anyanyelvűket. — Hallottuk, hogy nemrégen Jugoszláviában járt, hosszabb ideig. Mi célból? — öthónapos tanfolyamon vol­tam Boszniában. Nyelvi, történe­ti és közművelődési tanulmányo­kat folytattam. — Gondolom, hogy részt vesz a délszláv kongresszuson. Miről be­szél majd ott? — A helyi gyűjtemények mel­lett fontosnak tartom az orszá­gos délszláv múzeum létrehozá­sát. A szövetségben szervezetteb­bé kellene tenni a honismereti mozgalmat, a helyi hagyományok gyűjtését. Szükséges lenne egy évkönyv megjelentetése is, a sok szép hagyomány megírására, megőrzésére. — ön a csávolyi honismereti munka megszervezésével, a nem­zetiségi hagyományok tervszerű gyűjtésének irányításával, a fa­lukrónika írásával túlzás nélkül állíthatjuk: példát adott. Hogyan kíván segíteni az ilyen jellegű munkálatokban ? — Jó alkalom ez a mostani, hogy hangsúlyozzam: nem egye­dül tettem, amit tettem. Sok lel­kes munkatársam van jelenleg is. Köszönet ezért nekik. Ezen­túl is segítek, amiben tudok. Kö­zös célért dolgozunk. — Köszönöm a beszélgetést, és jó munkát a kongresszuson, s a továbbiakban is! Varga Mihály Ismeretes, hogy az_ iskolák te­vékenységét a Művelődésügyi Minisztérium által összeállított alapdokumentumok, a Tanterv és Utasítás, a Nevelési terv, a hatá­lyos törvények, valamint minisz­tertanácsi, miniszteri határoza­tok, rendeletek, utasítások sza­bályozzák. Az állami intézkedé­sek végrehajtása minden oktatá­si intézményben kötelező. Miért van mégis, hogy az egy­séges végrehajtás ellenére az egyik iskola szervezettsége mun­kájának eredményessége, az egész intézmény hangulata jobb, mint egy másik iskoláé? Hadd említsek néhány példát erre. A városföldi Mindszenti úti iskola szolgálati lakásában modem fürdőszobát építtet a ta­nács, parkettáztatva a nevelői EGYARCÚ TERVEK A dolog fonákja, hogy sokan úgy vélik, az oktatás korszerűsí­tése a központi szervek, a mi­nisztérium feladata: az igazga­tók, a nevelők munkája pedig a rendeletek minél pontosabb, lel­kiismeretesebb végrehajtása. Világos, hogy semmiféle köz­ponti szerv nem ismerheti két- háromezer lakosú községek ok­tatásügyi gondjait, de még a na­gyobb helységekét sem. A helyi feladatokról a helyi sajátosságok alapján helyben kell dönteni. Épp ezért furcsa, hogy egyes is­kolák vezetői pontosan betartaft- ják a rendeleteket, viszont kép­helyiséget. Bátmonostoron gáz­olajfűtésre tér át az iskola. Ugyanakkor sok iskolában nincs egészséges ivóvíz, előfordul az is, hogy zárva van az iskolai könyv­tár, hogy nem szerveznek az is­kolai szünetekben napközis cso­portot, hogy „objektív akadá­lyokra”, pénzhiányra hivatkozva hagyják a dolgokat menni a ma­guk megszokott útján. Biztos vagyok benne, hogy ezt a szembetűnő különbséget a kez­deményezőkészség, az önálló gon­dolkodás és cselekvés megléte il­letve hiánya okozza. Tagadhatat­lan, hogy kényelmesebb, bizton­ságosabb csak az előírások, a rendeletek által megszabott kö­vetelmények szerint dolgozni, mint új utakat keresni, öntevé­kenyen megoldani a feladatokat. telenek a községi nevelés-oktatás nem egy problémájára megol­dást találni. Minden községi pártszervezet­nek intézkedési tervet kellett ké­szítenie a helyi oktatás fejlesz­tésének segítésére. A tervezéskor figyelembe kellett venni a me­gyei és a járási intézkedési ter­vet is, és konkréten kellett meg­jelölni a feladatokat. Sajnos, több helyen előfordult, hogy a már megfogalmazott té­teleket ismételték ezek a tervek, s egy kis túlzással mondhatjuk, hogy az X községben intézke­dési tervet alkalmazhatnák Y községben is. A KOMMUNISTÁK FELELŐSSÉGE , yilágjáró ’ ’ kötetek Lassan vége a nyárnak, az utazások idejének, s nem is na­gyon túlozunk, ha azt mondjuk: szinte a fél ország útrakelt, hogy bejárja a világot. Ki erre, ki arra töltötte a szabadságát, gyűjtött új, egész életre szóló élményeket, gazdagodott tudás­ban. emberismeretben. Az uta­zás elsősorban azoknak nagy él­mény. akik nemcsak a szép tá­jakban gyönyörködnek, vagy a kirakatokra kíváncsiak, hanem kutató, vizsgálódó szemmel jár­nak az utcákon, az emberek kö­zött, igyekeznek megtudni, ho­gyan is élnek mások, milyenek a.szokásaik, a nézeteik? így ke­rülhetők csak el a sokszor ön­magunkat lebecsülő tévedések, persze az is igaz. hogy nincs mindig elegendő idő az alapos tájékozódásra, esetleg nem nyíl­nak meg a szájak és az ajtók a messziről jött idegen előtt. Ezért érdemes fellapozni a megbízható útikönyveket, hiszen szerzőik nem két hétig, hanem évekig tanulmányozták egy-egy ország, vagy táj földrajzi neve­zetességeit. társadalmi szerkeze­tét, az ott lakók életmódját. Az Iraki tájak, iraki emberek c. könyv szerzője, dr. Szurovy Géza például megállapította és 9 évig vezette a Baghdad Egye­tem műszaki fakultásának olaj­bányászati tanszékét. Odaadó munkásságának köszönhető, hogy megnyíltak előtte a kurd házak ajtajai és sikerült teljes mélysé­gében megismernie Közép-Kelet életét, amely elválaszthatatlan az olajtól. A kitűnő kalauz segítsé­gével megismerkedhetünk az iszlám kultúrával és építészeti remekeivel, az iraki forradalom­mal és a szabadságszerető kurd nép hősies küzdelmével. Egy másik izgalmas olvasmány a Galápagos-szigetekre vezeti el az olvasókat. Érdekessége, hogy első ízben jelent meg könyv ma­gyar szerzőtől, a Teknősbékák szigetéről. Dr. Balázs Dénes geográfus egyéves kalandos ta­nulmányútja során bebarangolta Amerikát, s közben Ecuadorból „kiruccant” a Csendes-óceánban fekvő „Elvarázsolt-szigetekre”. Galápagos neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, különle­ges állatvilágáról — így a 2—3 mázsa súlyú elefántteknősökről —. sok riport, sőt film is ké­szült. Arról viszont már keve­sebben szóltak, hogy a hüllők birodalmának emberi lakói is vannak. A szerző most személyes élményéi alapján megismerteti az olvasót a szigetlakokkal. Végül egy olyan helyre csá­bítjuk az olvasót, ahová nem jutna el máskülönben. A Gon­dolat Kiadó Világjárók sorozatá­nak új kötete: Vad Űj-Guinea, s szerzője Jens Bierre — Az utol­só kannibálok és a Kalahári író­ja —, ezúttal olyan helyekre ju­tott el. ahol az őslakosok az utóbbi évtizedekben láttak elő­ször fehér embert. Az egyedül­álló, tudományos értékű tapasz­talatok lélekzetállító élménnyé sűrűsödnek, az olvasó szinte a szerzővel együtt fedezi fel és éli át aiz ember őskorát, ismerkedik a kőkori fokon álló emberek mindennapi életével, kultúrájá­val. különös szertartásaikkal, egyedülálló temetési szokásaik­kal. A szerző. így búcsúzik ettől a furcsa világtól, amelyben 9 hó­napot töltött: „Mialatt átrepültem a zöld he­gyek és völgyek fölött emléke­zetembe idéztem az elmúlt 9 hó­nap sok csodálatos élményét és azon töprengtem, vajon nőt tar­togat a jövő az alattam elsuhanó kis fűkunyhókban élő emberek­nek. akik éppen most lépnek ki eddig senki által nem háborga­tott kőkori létükből, amelyet a gonosz szellemektől való rette­gés és a csupán képzeletükben létező erőktől való félelem irá­nyít. Azt kívánjuk tőlük, hogy a lehető leggyorsabban kövessenek bennünket a mi civilizált vilá­gunkba. ahol az atombomba pusztító erőitől való félelem, bi­zony. nem csupán a képzele­tünkben él. Visszagondoltam a falvakban és a táborokban töltött órákra, a fekete arcokon nyíló mosolyokra. de mindenekelőtt azok a ritka pillanatok marad­tak emlékezetesek számomra, amikor alkalmaim volt betekinte­ni az új-guineaiak gondolkodá­sába — ebbe a rettegéssel, re­ménységgel és élniakarással át­hatott, idegen és rejtélyes világ­ba.” V. Zs. Művelődési ház Móricgátpusztán A szó igazi értelmében kultu­rális központ a móricgátpusztai iskola környéke. Az iskolával szomszédos épületben ezen a nyáron rendezte be a művelő­dési házat a KISZ megyei bi­zottsága, Szánk község és ä Pe­tőfi Termelőszövetkezet. Az ízlésesen, gondosan terve­zett és felszerelt intézmény már megjelenésével is vonzza a lá­togatókat. Hangulatos presszóját rendszeresen látogatják a fiata­lok. Másutt is megszívlelendő, hogy a presszó egyúttal olvasó­terem is, a csendesebb órákban gyakran látni itt könyvet, újsá­got olvasgató fiúkat, lányokat. Az utóbbi hónapokban többen járnak a művelődési házban tar­tott mozielőadásokra is. A 700 ezer forintos költséggel felújított tanyai kulturális köz­pontban havonta egyszer ren­deznek színházi előadást, kéthe­tente táncesetet, s péntekenként az ifjúsági klub tagjai jönnek össze beszélgetésre, egy-egy TIT- előadás meghallgatására. Érdekes kezdeményezésnek ígérkezik a tsz gazdálkodásáról negyedéven­ként megrendezendő kötetlen vi­ta, a „Beszéljük meg”. A tervek között szerepel író—olvasó ta­lálkozók, előadói estek szervezé­se is. Milyen igény, milyen érdek késztette a móricgátpusztaiakat, hogy művelődési házat, színvo­nalas kulturális programot te­remtenek maguknak? — Nálunk sok fiatal dolgozik — mondja Bódi Ferenc, a Pető­fi Termelőszövetkezet elnöke. — Saját tanműhélyünk van, az is­kolában végzett nyolcadikosok­nak csaknem fele hozzánk jön dolgozni. 300 embert foglalkozta­tó ipari üzemet akarunk létesí­teni. Nekünk kell „kinevelni” magunknak a fiatalokat, és itt kell őket tartanunk, nem pusz­tán csak fizetéssel, hanem kul­turált életkörülményekkel, szín­vonalas művelődési, szórakozási lehetőséggel. Bizonyára kamatozik minden olyan anyagi ráfordítás, amely ezt a szándékot kívánja megva­lósítani. A Petőfi Termelőszövet­kezet évente 150 ezer forinttal támogatja a művelődési házat s az iskolát. Autóbusz-kirándulást, külföldi utakat szervez a fiata­loknak, akik szívesen élnek, dol­goznak ilyen környezetben, ilyen körülmények között. K, Gy. 400 bemutató egy évben A kritikusok egyöntetű véle­ménye szerint az idei lengyel színházi évad legsikeresebb elő­adása Gogol Revizora volt, ame­lyet A. Hanusketvic rendezésé­ben a varsói „Narodowi” színház­ban játszottak. Lengyelországban jelenleg 50 drámai színház működik; egy év alatt mintegy 400 bemutatót tar­tanak 8 millió néző előtt. A leg­utóbbi három év alatt a lengyel társulatok 20 alkalommal bizo­nyították magas művészi színvo­nalukat nemzetközi fesztiválo­kon. Egy példa. „Szükségesnek tart­juk a szocialista tanár—diák vi­szony kialakítását. A nevelésben felhasználjuk a korszerű tömeg­kommunikációs eszközöket... Törekedni kell az oktató-nevelő munkában arra, hogy az elmélet és a gyakorlat szoros kapcso­latban legyen...” A jászszent- lászlói MSZMP-csúcsvezetőség és a községi tanács végrehajtó bi­zottságának intézkedési tervéből idéztem a fenti mondatokat. Ezek az általános elvek helye­sek, de melyek a speciális jász- szentlászlói feladatok? Az egyarcúság, a már kimon­dott, leírt tételek újra kimondá­sa — mint az idézett példa is alátámasztja — nem sokkal vi­szi előbbre az ügyet. A párt- szervezetek, a kommunisták fe­lelősségének minden szinten ab­ban kell megmutatkoznia, hogy gyakorlati intézkedési tervvel, kezdeményező cselekvéssel az igazi, a valóban helyi ihletésű problémák megoldására törek­Az új tanév állami intézkedé­sei is csak akkor hozzák meg a kívánt eredményt, ha a rendele­tek végrehajtása párosul a leg­szűkebb környezet gondjai irán­ti érzékenységgel. Befejezésül ismét idézek Aczél Györgynek az országos közokta­táspolitikai aktíván mondott elő­adói beszédéből-: „Rendkívül fontos, hogy mi­lyen központi intézkedések szü­letnek az oktatás fejlesztésére, de a siker végső soron azon mú­lik, mit tesznek azok, akiknek mindennapi munkája az oktatás, a nevelés, akik nap mint nap ta­lálkoznak tanítványaikkal, a ta­nulóifjúsággal. Azon múlik, lesz-e bennünk elég fegyelem, öntevé­kenység és kezdeményezés, hogy a határozat alapján, annak szel­lemében cselekedjünk...” Kontra György ÉPÜL A SZOVJET TUDOMÁNY ÉS KULTÜRÁ HÁZA A beállványozott épület. Készül a kiállttá terem falburkolata. (MTI fntn — Renkn Imre feli/. — KSl \ Budapesten, a Semmelweis u. 1—3. szám alatti épület újjáépítését nemsokára befejezi a Középületépítő Vállalat. November 7-én itt nyílik meg a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza. Az új intézményben színház—mozi, ki­állítóterem, könyvtár és olvasó, zeneszalon, valamint orosz teázó kap helyet. Az épület ár­kádja alatt népművészeti és könyvüzlet »vilik.

Next

/
Thumbnails
Contents