Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-05 / 207. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. szeptember 5. NINCS ÖRÖKZÖLD BABÉR • Nyilvánvaló, hogy amit ma a legkorszerűbb munkamódszer­nek tartunk, arra egy-két évti­zeddel ezelőtt esetleg még csak nem is gondolhattunk: bizonyos megoldásokra csak a technikai és tudományos feilődés adott szakaszában nyílik mód. Mindezt pedig azért kell előre­bocsátani, hogy egyértelművé te­gyük: ha a ..Zero Defekt’’ (Hi­ba nélkül) néven ismert munka- módszert ma már a fejlett ipar­ral rendelkező országokban min­denütt a világon alkalmazzák is, azért annak legtermészetesebb környezete a szocialista országok­ban található. Ott tehát, ahol a munkás tulajdonos is és nemcsak munkavállaló. A tulajdonosi ér­dekeltség ugyanis maradéktala­nul kiaknázhatja a „Zero Defekt” nyújtotta tartalékokat. Alkalma­zásának általános jellege pedig abban rejlik, hogy csak igen magas fokú technika mellett vá­lik igazán gyümölcsözővé. Nálunk a „Zero Defekt” fordí­tása — Dolgozz hibátlanul — talán nem sikerült a legszeren­csésebben. Félreérthető, csak az áruk minőségvédelmét értik alat­ta, holott lényegesen többről van szó. A „Hiba nélkül” — mozga­lom ugyanis, a termelés minden fázisában a hibátlanságra törek­vést jelöli: vezetékben, szervezés­ben, tervezésben, eladásban, ki­vitelezésben. Hibátlanságra törek­vést, de ezt sem úgy — $ ez a leglényegesebb —. hogy a nor­mához. az előíráshoz méri a tel­jesítményt szüntelenül — hanem a normát, az előírást, a receptet is mindig megkérdőjelezi: jó-e még, nem avult-e már el? Ponto­sabban fogalmazva tehát — csök­kentsd a veszteséget, kerüld el a veszteséget: időben, anyagban, mozdulatban, pénzben — ez a módszer mtorja. S így. ebben a munkamódszerben — állandó megújulás is rejlik, hiszen amit tegnap még nem látnak rossznak, veszteségnek, az esetleg a, mai tudásunkkal mérlegelve, és a mai technikával összehasonlítva már rossznak ítélhető. 9 Nem7véletlen, hogy e moz­galom alapvonásait a szovjet ra­kétaiparban dolgozták ki. Tehát egy olyan területen, ahol az üzembiztonság a legfőbb előírás, s amely — ráadásul a legdina­mikusabb ágazat is — hiszen na­ponta új megoldásokat követel. Ma már Japán, az NSZK és az NDK egyes iparágaiban. így a híradástechnikában, a gépipar­ban, a járműiparban sok válla­latnál rátértek erre a módszer­re, amely világszerte most van elterjedőben. E tekintetben tehát nincs időveszteségünk. A magyar iparban a Villamos­szigetelő és Műanyaggyár az egyik úttörő: immár több, mint kétesztendős a gyakorlata. Eltelt egy év — számolt be a tapasz­talatokról a VSZM egyik mérnö­ke, nemrégiben egy DH-konfe- rencián — mire észrevettük, mi­ről is van szó. A. módszert az egyik gyártósoron vezettük be először. Ügv indult az egész?, mint egy célprogram: egyezteté­sekkel. határidő- és teendőlistá­val — csak azután nincs vége a "szervezésnek, asz intézkedésnek sohasem. Ugyanis hiába oldunk meg egy-egy feladatot, pl. a se­lejt csökkentését — az élet szün­telenül új helyzeteket teremt, új követelményeket támaszt, ame­lyekre gyorsan reagálni kell, mert különben elkerülhetetlen a visszaesés . .. Ha szüntelenül nem vagyunk résen, az élet elmegy mellettünk. Nincs örökzöld ba­bér ... A legdöntőbb annak felismeré­se, hogy a korszerű gyáriparban nem létezik egyetlen olyan mun- kahély, ahol bárki úgy érezhetné: nincs egy fikarcnyi felelőssége sem. A termelés rendiében a fe­lelősség mértéke más és más, de felelőssége mindenkinek van. Egyszerű hasonlat: itt, is a KRESZ szelleme érvényesül: ha nem is vagyok hibás, akkor is kötelességem elkerülni a bajt, ha az módomban áll. ha azt elő­re látom, ha arra valakinek a figyelmét felhívhatom. A módszer mechanizmusa egy­szerű logikára épül: a munkájá­ban jártas ember mindennap felfedezhet újat. jobb fogásokait, egyszerűbb megoldásokat a gya­rapodó tapasztalata, a szüntelen bővülő ismeretanyaga révén. Nos, ezeket a naponta megszülető új felismeréseket kell folyamatosan hasznosítani. • Nem egyszerűen egy-egy ter­mék minősegének javításáról van itt szó. amikor a Dolgozz hibát­lanul munkamódszer elterjedését szorgalmazzuk. Ez a gazdasági tevékenység valamennyi területé­re kiterjedő közös gondolkodás: információáramlás, kiértékelés és folytonos visszacsatolás a leg­egyszerűbb munkahelytől a ve­zérigazgatóig. Ez merőben új munkastílus, a mi körülményeink között a szocialista munka stí­lusa. G. F. SZOLNOK 900 ÉVE • A Pelikán Szálló ugyancsak a városközpont új létesítménye lesz. Háttérben — jobbról — az SZTK négyszöge. (Nagy Zsolt felvételei) • A városközpontban épül a víz ügyi székház. let — szabadság és tavasz váltot­ta fel. A város lakói lassan visz- szatértek. A Magyar Kommunis­ta Párt irányításával a város felszabadult népe megkezdte a romok eltakarítását, az újjáépí­tést. A folyamat azóta is tart. és példátlan politikai, gazdasági, kulturális fejlődést eredménye­zett. A szerény, alvó alföldi város mindinkább ipari, közlekedési és művelődési központtá alakult ne­gyedszázad alatt. Lakosainak száma 63 ezerre tehető. A valamikori romok, vályog­házacskák helyén rendre emel­kednek a 2. 4. 10 emeletes és ennél is magasabb lakóházak. Üj ipari üzemek, kereskedelmi léte­sítmények épültek. Egyik legje­lentősebb úi ipari üzem a Tisza- menti Vegyiművek, mely az or­szágos kénsavtermelés 74 száza­lékát. a porított szuperfoszfát 43 százalékát adj a. A cukorgyár a 200 vagonos napi teljesítményről az 500 vagonos termelésre tért át. A papírgyár szalmacellulóz- üzemmel bővült. A bútorgyár korszerűsödött — ma a konyha­bútorok 25 százalékát adja. A fenyőfűrészáruk 20 százalékát a városban állítják elő. Az ősi szol­noki iparág munkássága ugyan­csak nagy osztálvharcos múlttal büszkélkedhet. Tisza Anitái és Tóth Ferenc néhai fatelepi mun­kásmozgalmi vezetők és munka­társaik elszánt küzdelmeit az •egykori műhelyek mellett léte­sített parkban a ..Famunkások”- emlékműve örökíti meg. A lakásépítkezést házgyár se­gíti. Ide települt az alföldi kő­olajipar központja. A Járműjavító Vállalat új Diesel-programot va­lósít meg. Folyik az 1967-ben megkezdett vasúti rekonstrukció. Ennek a nagyarányú fejlődés­nek lett az eredménye, hogy a Kormány 1007 1971. (III. 16.) sz. határozatában Szolnok várost fel­sőfokú központtá nyilvánította. Szolnok lakossága 1975-ben ünnepli a város fennállásának 900. évfordulóját. A jubi­leum éve 1975. január 1. és augusztus 20. közötti időszak­ra esik. Szolnok az ország legrégibb te- püléseinek egyike, szárazföldi és vízi utak találkozásánál keletke­zett. A 900 éves jubileum nem jelenti azt; hogy a város nem rendelkezik ennél régibb törté­nelmi múlttal. Amikor I. István megyékre osztotta fel az orszá­got, a Tisza és a Zagyva összefo­lyásánál levő Szolnok helységről nevezte el az akkori megyét. Te­hát megyeszékhely és várispán- ság volt már akkor ezen a he­lyen. Egyetlen alföldi város, amely a XI. század elején már megyeszékhely, s az ma is. Nevét először 1046-ban említik személynévként, majd a garam- szentbenedeki apátság egyik ok­levelében 1075-ben olvashatunk Szolnok helységről, „via Zounok” néven. A 900 éves jubileum azt a ke­ljek évfordulót jelöli, amely az esztergomi levéltárban ma is meglevő 1075-ös oklevélhez kö­tődik. Ennek latin szövege szól Szolnokról, a városbeliek földjé­ről. Szandáról, a Millérről. Két év múlva — de már az előkészületek során is — gazdag és küzdelmes történelmi múltjá­ról, dinamikusan épülő jelenéről és nagy fejlődést kínáló jövőjé­ről emlékezik a város népe. Szolnok kialakulása óta nagy- nagy küzdelmet folytatott lakos­sága a fennmaradásért. Küzdött tatárral, törökkel. A török ura­lom 133 évig tartott a városban. Az első híd megépíttetése az ő nevükhöz fűződik 1562-ben. A XII. századtól meginduló só­szállítás, majd később a tutajo­zás jelentős kereskedelmi köz­ponttá alakítja. A tatáron, törökön túl pusztí­totta pestis, árvíz, tűzvész, hábo­rú. összesen tizenhatszor pusztult el a város. 1791-ben példátlan nyomor és éhinség tizedelte meg a lakossá­got. Ezután mintha megszűntek volna az ilyen nagy természeti csapások. A XVIII. századtól a sószállí­tás és a tutajozás mellett jelen­tős faipara alakult ki. 1835-ben indult meg a gőzhajó­zás a Tiszán- Mindez a folyam szabályozásával eevütt a keres­kedelmi és a mezőgazdasági élet fellendüléséhez vezetett. Hasonlóan jelentős tényező a város életében az 1847. szep­• A Zagyva-parti új lakótelep. tember 1-én megnyitott pest— szolnoki vasútvonal. Az akkor megépített indóház és fűtőház még ma is áll és mint hazánk első vasúti létesitménye, ipari műemléknek tekinthető. Üj lendületet vesz a fejlődés, megteremtődik a szolnoki gyár- város alapja, amely később a munkásmozgalom bázisát is je­lenti. Elsőként a MÁV-műhely, majd a téglagyárak, fűrésztele­pek és malmok létesülnek. Az I. világháború komoly visz- szaesést okoz a város fejlődésé­ben, a Tisza vonalánál kialakult harci események miatt. A város a Tanácsköztársaság idején 77 napig élte a frontvá­ros életét. A Tanácsköztársaság leverése után Szolnokon a Vö­rös Hadsereg egységei megkísé­relték a lehetetlent és a város­ban egy nappal tovább élt a pro­letárhatalom. E történelmi na­pok emlékét nagy tisztelettel és kegyelettel őrzi a város társadal­ma: F. Bede László mártír MÁV- munkás, direktóriumi elnök, Hoksári János, Viktor József és Virágh János MÁV-műhelyi munkások hősi áldozatát szobor, emléktábla és utcanév hirdeti. Hasonlóképpen utcanév és mű­alkotás emlékeztet Keskeny Já­nos kőművesre, az építőiparosok sztrájkjának szervezőjére, vala­mint Pálfi János nyomdász di­rektóriumi vezetőre. A II. világháború számtalan megpróbáltatással, borzalommal sújtotta a várost: kezdetben a szőnyegbombázásokkal, majd a visszavonulással párhuzamos pusztításokkal. 1944 nyarán szin­te elnéptelenedett. A régen várt és óhajtott fel- szabadulás idején. 1944. novem­ber 4-én mintegy 4000 lakosa volt a városnak. Mindenütt pusz­tulás. nyomor. kilátástalanság. Az elnyomatást, a kegyetlen te­Napjaink fontos kérdése a korszerű felnőtt szakmunkásképzés v Manapság egyre többször tapasztaljuk, hogy az új technika elsajátítására és megfelelő alkalmazására igazából csak a jól felkészült szakmunkások képesek. A hatvanas évek elejétől sokan tették magukévá a korszerű szakmai és elméleti isme­reteket Bács-Kiskun megye szakmunkásképző intézeteiben. Az általános iskola 8. osztályát eredményesen elvégző tanulók köréből a II. ötéves terv évei­ben 12 ezer 279, a III. ötéves terv időszakában 20 ezer 129 fiatalt vették fel az intézetek I. évfolyamaira. A demográfiai hul­lám csúcsévein túljutottunk és a IV. ötéves tervidőszakban már viszonylag kevesebb, — csak mlintegy 18 ezer szakmunkásta­nuló — beiskolázására számít­hatunk. Csökkent a jelentkezők száma Ugyanakkor kimutatható az is, hogy a megye ipara, mezőgazda­sága és az egyéb ágazatok folya­matosan növekvő munkaerőigény­nyel jelentkeznek. A kereslet nem kis része — évente átlag 23—25 százaléka — szakmunkásigény. Ezt a demográfiai apály éveiben — tehát jelenleg is — és még a nyolcvanas évek közepéig — hozzávetőleg 60 százalékig lehet kielégíteni. Az egyetlen számítás­ba vehető megoldás a felnőttko- rúak szakmunkásképzésének fo­kozása. Fokozásról kell beszél­nünk, mert ez a képzési forma az elmúlt évtized alatt erősen visszafejlődött. íme néhány pél­da: mig 1964-ben 98Q felnőtt dolgozó szerzett megyénkben szakmunkás-bizonyítványt, 1965- ben 816, 1966-ban 1441, 1969-ben 573. 1970-ben 699 és 1971-ben már csak 386. Érdemes megvizsgálni, hogyan jutott ilyen mélypontra a fel­nőtt szakmunkásképzés ügye. Vizsgálódásaink szerint az öt­venes évek végén még mintegy 50 százalékot tett ki a felnőtt- képzés aránya, a hatvanas évek­ben pedig már csak 40 százalé­kot. A demográfiai csúcs idején — mivel a szakmunkás munka­erőigényt a tanulóképzés bőven biztosította — a felnőttképzés aránya 18—20 százalékra csök­kent. Demográfiai apály Miről van itt szó? Egyrészt ar­ról, hogy a képzési kapacitás könnyen — úgyszólván spontán módon — kielégíthető volt, hi­szen a nagy létszámú korosztá­lyok szinte „ostrom alá vették” a különböző képzési lehetősége­ket. (Igaz, egyes szakmacsopor­tokban, szakágakban — mint például a forgácsoló, az építőipar és az élelmiszer-gazdaság egyes szakmáiban — ezekben az évek­ben is nehezen, vagy egyáltalán nem lehetett a beiskolázási ter­veket teljesíteni.) Másrészt sze­repe volt a felnőtt szakmunkás- képzés visszafejlődésében annak is, hogy a hatvanas évek dere­kán átmenetileg megnövekedett a kereslet a betanított és a se­gédmunkások iránt. A már említett demográíiai apály ismét reflektorfénybe állí- lította a felnőtt-szakmunkáskép­zést. Az erről szóló 1969. évi VI. törvény és annak végrehajtási rendelete [13 1969. (XII. 30.) Mü. M. sz. rend.ja felnőtt képzés hagyományos, korábbi formáit kisebb módosításokkal — meg­erősítette. A gyakorlatban azon­ban kiderült, hogy ezek nem ösztönzik kellőképpen a munká­sokat a szakmunkás-bizonyít­vány megszerzésére. Egyes felté­teleket szigorúan megkötött a rendelkezés — mint például a szakmára előírt 3—4 éves gya­korlati idő, mely a tanulásra képes fiataloknál hiányzott, míg a gyakorlattal rendelkező közép- korosztályok többnyire a szüksé­ges 8 általános iskolai végzettség hiánya miatt nem jelentkezhet­tek a szalununkásvizsgára. Ugyanakkor munkaviszonyban nem álló szakképzetlenek egyál­talán nem vehettek részt a szak­munkásképzésben. Gyorsított képzési forma A munkaügyi miniszter ez év februárjában kiadott 104/1973. (2) Mü. M. sz. utasítása jelentős vál­tozást hozott a képzési rendszer­ben. A rendelkezés lehetővé te­szi, hogy a nehezen beiskolázha­tó szakmákban a 20. életévet be­töltött és munkaviszonyban álló dolgozó — indokolt esetben — 6 osztályos általános iskolai vég­zettséggel is felvehető gyorsított szakmunkásképző tanfolyamok­ra. (A képzés megszervezhető például hegesztő, kovács, öntő, gumigyártó, szerkezetlakatos, fo­nó, szövő, cipész, ács-állványozó, kőműves tetőfedő, vasbetonkészí­tő, állattenyésztő, húsipari ter­mékgyártó, molnár, sütő stb. szakmákban.) Néhány szót a gyorsított kép­zésről: Ez a forma lehetőséget te­remt arra, hogy a hagyományos képzés 3 vagy 2 éves tanulóide­jével szemben 1 év, illetve 9 hó­nap alatt lehessen elvégezni a szakmunkás iskolát. Hangsúlyoz­zuk, hogy a gyorsított képzés csak a már említett, nehezen beisko­lázható szakmákra vonatkozik. Az új rendelkezés lehetőséget teremt a munkaviSzönyban ném álló — tanulóviszonyt létesítő — felnőttek (elsősorban a háztartás­ban levő nők) szakmai képzésére is.. A 3 éves képzési idejű szak­mákban másfél éves a 2 éves képzési idejű szakmákban egy­éves időtartamú tanfolyamok szervezhetők, ugyancsak a nehe­zen beiskolázható szakmákban. Ezenkívül minden szakmában szervezhető tanfolyam, ha a kép­zésre egészségügyi rehabilitáció miatt kerül sor. Az új típusú kép­zést a vállalatok saját hatáskör­ben, a területükön működő szak­munkásképző intézetek közremű­ködésével szervezhetik. A felnő.t- szakmunkásképzés gazdája a megyei tanács vb munkaügyi osztálya, mely a vállalatok részé­re engedélyezi a különböző típu­sú tanfolyamok szervezését Az eddigi információk szerint azonban még igen kevés vállalat foglalkozik az új típusú képzés gondolatávál. Még túlságosan bíznak abban, hogy a tanulókép­zésre jelentkező fiatalok köréből maradéktalanul kielégíthető a vállalatok szakmunkásigén ve. A demográfiai mutatók azonban to­vábbi csökkenést jeleznek. Jó lenne erre minden érdekelt gaz­dasági vezetőnek felfigyelnie. Gazsó Endre Az új jogszabályokról A tanácsi értékesítésű lakások árának megállapítása Az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter és a pénzügymi­niszter 13/1973. számú együttes rendeletével módosította a taná­csi értékesítési lakások árának megállapításáról szóló 6/1971. ÉVM—PM—ÁH számú együttes rendeletet. A korábbi szabályo­zás szerint a tanácsi értékesítésű lakások vevői részére az állam — öt év alatt átlagosan — laká­sonként 37 ezer forint ártámoga­tást nyújtott. Az 1973. július hó 1. napjával hatályba lépett rendeletmódosí­tás szerint a tanácsi értékesítésű lakások vevői részére az állam a lakás építési költsége és a la­kás szerződés szerinti eladási ára közötti különbözetre ártámoga­tást nyújt. A rendeletben szabá­lyozott alapárakat az ártámoga­tás összegével csökkentve álla­pítja meg. A Büntető Törvénykönyv mó­dosítása. A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa 1973. évi 14. számú törvényerejű rendele­tével módosította a Büntető Tör­vénykönyvet. A Btk. 55. §-ának helyébe lépett rendelkezés szerint a törvényben meghatározott ese­tekben, továbbá akkor, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követték el, vagyonel­kobzást kell alkalmazni halál- büntetés, valamint három évet meghaladó szabadságvesztés mel­lett. Vagyonelkobzást lehet alkal- kalmazni — ha ezt a társadalom védelme szükségessé teszi — sza­badságvesztés mellett. Űj rendelkezés lépett a bünte­tés enyhítését szabályozó Btk. 68 §-a (2) bekezdésének d) pont­ja helyébe. E szerint, ha a tör­vényben megállapított büntetési tétel legkisebb mértékbe egy évi szabadságvesztés, helyett rövi- debb tartamú szabadságvesztést, javítónevelő munkát vagy ha — az elkövető személyi körülmé­nyeire, különösen előéletére, va­lamint az elkövetett bűncselek­ményre, annak indítékára és az elkövetés módjára figyelemmel — ez is túl szigorú, pénzbünte­tést lehet kiszabni. A törvény- erejű rendelet kihirdetése nap­ján, 1973. június 2-án hatályba- lépett. A tűz elleni védekezésről és a tűzoltóságról szól a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának 1973. évi 13. számú törvényerejű rendelete, amelynek célja, hogy megállapítsa a tűz elleni véde­kezés feladatait, fejlesztésének alapelveit a tűzoltóság szerveze­tének és működésének alapvető szabályait. A tűzvédelmi felada­tokat a tűzoltóság, melynek szer­vei az állami, az önkéntes és a vállalati tűzoltóság, — továbbá feladatkörükben az állami válla­latok, szövetkezetek, egyéb jogi személyek — az állampolgárok közreműködésével látják el. A tűz oltását a jogi személyek, valamint az állampolgárok kö­telesek ellenszolgáltatás nélkül közvetlen részvételükkel, jármű­veik, eszközeik, felszereléseik, anyagaik rendelkezésre bocsátá­sával, adatok közlésével elősegí­teni, a tűzoltás vezetőjének erre irányuló felhívását maradéktala­nul teljesíteni. A tűzoltáshoz, illetőleg azzal kapcsolatban igénybe vett dol­gokban előállított vagyoni hát­rányért a károsultat az állam kártalanítja — a kártalanítási összeget az a megyei tűzoltó-pa­rancsnokság köteles megfizetni, amelynek területén a tűzeset tör­tént —, ha az biztosítási jogvi­szony alapján nem térül meg. A kártalanítás módjára és mérté­kére a Polgári Törvénykönyvnek a kártérítésre vonatkozó szabá­lyait kell megfelelően alkalmaz­ni. A károsult igényének érvé­nyesítése bírósági útra tartozik. A tűzvédelmi hatósági jogkört az állami tűzoltóság gyakorolja, jogköre — jogszabályban megál­lapított kivétellel — minden tűz­védelmi ügyre kiterjed. A tűz­védelmet érintő hatósági enge­délyezési eljárásokban az állami tűzoltóság szakhatóságként jár el, ezekben a tűzvédelmi hatósági ügyekben az államigazgatási el­járás általános szabályairól szóló rendelkezéseket kell alkalmazni. A törvényerejű rendelet végre­hajtásáról a Minisztertanács 14/1973. számú rendelete ré^zler tes szabályozást tartalmaz. Ezek közül kiemeljük, hogy a dolgo­zóknak a lakóhelyük szerinti ön­kéntes tűzoltóság tagjai sorába való belépést, annak munkájá­ban való részvételét a munkál­tató köteles elősegíteni. A válla­latokra vonatkozó számos köte­lező előírás közül külön figyel­met érdemelnek azok az előírá­sok, amelyeknek célja a dolgo­zók biztonságos munkavégzésé­nek megteremtése. így többek között a vállalatok kötelesek gondoskodni arról, hogy dolgo­zóik a munka, illetőleg a tevé­kenységi körükkel kapcsolatos tűzvédelmi ismereteket munká­ba állításuk előtt elsajátítsák. A munkáltató azokat a dolgozókat, akik a munkakörükhöz szükséges tűzvédelmi ismeretekkel, illetve az előírt tűzvédelmi szakvizsgával nem rendelkeznek — annak meg­szerzéséig — az adott munka­körben nem foglalkoztathatja. Dr. Kc/ék Lajos csoportvezető ügyéáz

Next

/
Thumbnails
Contents