Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-29 / 228. szám

1973. szeptember 29. • PETŐFI NÉPE • 3

A FEGYVERES ERŐK NAPJÁN

Szeptember 29-én tisztelettel és szeretettel köszöntjük hazánk fegyveres erőit, népünk fiait, akik fegyverrel a kézben őrzik, vigyázzák társadalmi rendünket, a dolgozó nép hatali mát.

Amikor róluk beszélünk, felelevenítjük a nagy hazafiaknak — Dózsa Györgynek, az 1848-as forradalom és szabadságharc katonáinak, az 1919-es Tanácsköztársaság hőseinek emlékét —, akik fegyverrel a kézben ontották vérüket a magyar nép felemelkedéséért, egy jobb, egy szebb társadalom megteremtéséért. Nem feledkezünk meg a szovjet harcosokról, partizánokról, akik a fasizmus' igája alól szabadították fel a magyar népet, s tették lehetővé a proletárdiktatúra államának létrehozását, a szocialista fejlődés elindítását és békés alkotó munkánk kibontakozását.

Katonákat, határőröket, rendőröket, munkásőröket köszöntünk ma a fegyveres erők napján, s megyénk lakossága nevében kívánjuk: egyre magasabb színvonalon teljesítsék a rájuk bízott feladatot, a nép hatalmának, szocialista vívmányainak megőrzése érdekében.

Tisztjelöltek

Fontos poszton

Munkában is kiváló

Bács-Kiskun megyei fiatalokkal beszélgettünk a lőtéren: Horváth Gyulával és Nacsa Józseffel. A két fiatalember augusztusban vonult be a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára. A katonai pályát élethivatásuknak választották, határőrtisztek szeretnének lenni.

Horváth Gyula kecskeméti fiú, kertészeti szak- középiskolában érettségizett. Határőrlaktanya melletti kollégiumban lakott, rendszeresen részt vett a katonák—diákok találkozóján, és az iskolában nagyon szerette a honvédelmi órákat. De Gyuri természetbarát is. Szereti a friss levegőt, az erdőt, a növényvilágot, s úgy véli, hogy mindezeket — mint határőrtisztnek — valahol a „végeken” lehetősége lesz majd élvezni is. ,

Nacsa József, kiskunhalasi fiú, a Szilády Áron Gimnáziumból jelentkezett a katonai főiskolára. Az édesapja is a fegyvereseknél teljesít szolgálatot. Józsinak tehát volt lehetősége közelebbről is betekinteni a katonaéletbe. Diákkorában ifjúgarda- szakaszparancsnok volt. és sokoldalú katonai előképzésben vett részt.

A tisztjelöltek első nagy erőpróbája a lőtéren volt. Éleslövészetet hajtottak végre. Drukk, izgalom és öröm. Kipirult arccal, a felelősségérzettől áthatva lesték egymás lőtalálatát. A Bács megyei fiúk eredményesen hajtották végre az első lő- gyakorlatot.

A fiatalok a katonai főiskolán és a tanárképzőben előírt tantárgyakat négy éven át tanulják. A főiskola eredményes elvégzésével parancsnoki és általános nevelőtanári diplomát szereznek. Józsi és Gyula elégedettek. Főképp annak ürülnek, hogy az alapkiképzésen Bács-Kiskun megyei tiszti iskolások a rajparancsnokok. Nevezetesen: Berki István, Ancsin Pál, Varga István, akik három évvel ezelőtt ugyancsak a Szilády Áron Gimnáziumban tanultak, és a tiszti iskola első két évét eredményesen befejezték.

— Mi lesz a

családommal,

ha bevonulok katonának? — kérdezte fájdalmas arccal Kunhegyesi Ferenc 21 éves kiskőrösi fiatalember a

megyei kiegészítő parancsnokságon Esik András alhadnagytól. — Feleségem nem dolgozik —

folytatta — s ott a gyerek is.

Valamiből meg kell élniök ...

Ésik András alhadnagy végighallgatta a fiatal családapának a panaszát, majd nyugodt hangon, szinte apáskodva, elmagyarázta neki a következőket.

— ön október közepén vonul be, de mi már a' Kiskőrösi Városi Tanáccsal közösen megvizsgáltuk szociális helyzetét. Intézkedtünk, hogy bevonulása után családja havonta 1200 forint szociális segélyben részesüljön.

Kunhegyesi Ferenc megnyugodva hagyta el a kiegészítő parancsnokság épületét, hiszen felesége és gyermeke eltartásáról közvetlenül gondoskodnak.

Sok ilyen, és ehhez hasonló ügyben kell intézkednie Ésik András alhadnagynak. Érdekes, szép munka az övé, gondoskodni arról, hogy a bevonuló fiatalok az alkotmányban előírt kötelezettségeiket minden zavaró körülmény nélkül teljesí- hessék. Naponta sok aktát lapoz át, de mindegyik mögött ott látja az embert, a családokat, akik ismeretlenül is bízhatnak benne. Legtöbbször megelőzi a panaszt, a kérelmet.

— Bocsa András 20 éves, Bugac, Kisbugac 67. szám alatt lakó fiatalemberre most került a sor, hogy katona legyen. Ez a fiatal fiú nyugdíjas szüleit tartja el, s bár ő még erről nem értesített bennünket, mégis intézkedtünk, hogy szülei nyugdíját 1200 forintra egészítsék ki. Akadnak olyan fiatalok is, akik bevonulás előtt honvédelmi hozzájárulást fizettek Nekem az a kötelességem, hogy hátrányt ne szenvedjenek. A 11 hónapos katonai szolgálat letelte után intézkedem, hogy a korábban befizetett hozzájárulást fizessék vissza számukra ...

Valóban, mint egy jó apa úgy gondoskodik ezekről a fiatalokról az alig 41 éves Ésik András alhadnagy, aki 21 éve hordja az egyenruhát, s jól ismeri nemcsak a katonák, de a jövendő harcosok gondjait, bajait is.

Molnár László munkásőr mellét négy, valóban munkával szerzett kitüntetés díszíti. Két Kiváló dolgozó, s két Kiváló munkásőr jelvény. A 32 éves lakatos a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában egy négyszeres szocialista brigádban dolgozik. 1957- ben szabadult ebben a gyárban, innen vonult be katonának, s ide tért vissza. Egy év múlva belépett a munkásőrségbe.

— Kilenc év óta — beszél munkásőri múltjáról — sokat változott a világ körülöttem. Egy évig voltam csupán munkásőr, amikor Bakos Péter és Pintér Imre munkásőrök felajánlották, ajánlóim lesznek a pártba. Nagyon megörültem neki. A bizalmat csak egyféleképpen, még jobb munkával tudtam meghálálni...

Kevésbeszédű, szerény ember Molnár László, s ezért szakaszparancsnokával, Nagy Józseffel

váltottunk szót a kitüntetések történetéről.

•— A vállalatnál példamutató

tevékenységgel dolgozik, még egyetlen alkalommal sem késett el, nem volt igazolatlan mulasztása. A keze alól kikerülő termékek minősége kiváló, számtalanszor állítottuk a brigád elé példaképnek. A munkásőrségben aktív, fegyelmezett, a rábízott feladatokat pontosan elvégzi. Többször kapott dicséretet, bár az itteni munkája sem könnyű, go- lyószóró-irányzó.

Tényleg sokat változott Molnár László körül a világ, s ő is lépést tart a fejlődéssel. Ennek köszönheti, hogy beválasztották a vállalat pártvezetőségébe, s nemrégen végezte el az 5 hónapos pártiskolát. Fiatal ember még, s további tervei nem megvalósíthatatlanok.

— Szeretnék sokáig még a vállalat törzsgárdájához tartozni, s legalább még tíz esztendőt szolgálni a munkásőrségben ...

Kívánunk hozzá jó erőt, egészséget !

A közlekedés, a biztonság őre

A szürke országút végtelenbe vesző szalagján tizennégy esztendő alatt ki tudja hányszor hajtott végig szolgálati kocsiján, vágtatott szirénázva egy-egy baleset színhelyére, szerencsétlenséghez. Há- bori József rendőr főtörzsőrmester. Télen a metsző hideg szélben, nyáron a forró kánikulában, éjjel és nappal, nem törődve a fáradtsággal, lemondva a családi otthon melegéről, teljesítette szolgálatát.

Most 41 éves. Jászberényből Kecskemétre 1952-ben került, amikor sorkatonai szolgálatot teljesített. Megtetszett a katonaság, továbbszolgáló tiszthelyettes lett, s ittragadt a megyeszékhelyen. Megnősült, s 17 éves fia nemrégen szabadult fel az autószerelő szakmában.

Hábori József az ellenforradalom vérzivatarában is tudta, hol a helye, jelentkezett a karhatalomnál, s kétévi szolgálat után közlekedési rendőr lett. Helytállásáért. kiváló munkájáért megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérmet, a Közbiztonsági Erem aranyfokozatát. Hivatását szereti. így beszél erről.

— A közlekedési rendőrnek udvariasnak. előzékenynek, de határozottnak kell lennie. Nagyon jól kell ismernie a közlekedési szabályokat. hiszen az úton sokféle emberrel találkozik. Mi. a forgalomellenőrző járőrök, nem tehetünk különbséget, nem is teszünk, mindenkitől a szabályt követeljük meg.

Jó emberismerőnek bizonyul Hábori József. Intézkedései során mindig kulturáltan, udvariasan beszél, demem‘tűri a mellébeszélést, s néhány gépjárművezető részéről megnyilvánuló lekezelést, kötözködést. Sok ismerőse van a gépkocsivezetők közül, akik ha meglátják vállas' alakját, már messziről integetnek, köszöntik, mert jól tudják, Hábori József rendőr főtörzsőrmester, akárcsak társai, a közlekedés biztonságát őrzi, vigyázza.

Gémes Gábor (Kotroczó István és Gémes Gábor felvételei}

A pákozdi tűzkeresztség

1848. szeptember 29-én, 125 évvel ezelőtt ezen a napon vívta meg első győztes csatáját a magyar honvédsereg. Ezt a napot tekintjük az önálló magyar hadsereg születésnapjának.

Az 1848—49-es magyar szabadságharc első katonai diadala fűződik Sukoró és Pákozd nevéhez. Itt, a Velencei-tó déli partján levő két község között dom- bos-lankás terepen verték meg újonc honvédeink Jellasics horvát bán Pest-Budára tartó önhitt seregét.

De miképpen került a bán zágrábi palotájából az északdunántúli tó partjára? Az előzmények, a politikai és hatalmi zűrzavar drámai fordulatai épp oly érdekesek, mint a fegyveres küzdelem lezajlása.

Soha, egyetlen pillanatra sem nyugodott bele az osztrák ka- marilla — a császári környezet legsötétebb politikusainak ösz- szeesküvése — Magyarország alkotmányos önkormányzatába. Akit lehetett, zsoldjukba fogadtak a törvényes magyar kormány ellen. Amikor látták, hogy a délvidéki lázadásokkal a magyar seregek végül is megbirkóznak, elhatározták Jellasics báró felbujtását: először teremtsen Horvátországban katonai diktatúrát, majd - összegyűjtött seregeivel törjön be Magyarországra. Ha szétzúzza Kossuthék

rebellióját, a báni méltóságnál sokkal tekintélyesebb szerepre számíthat a császár birodalmában. A hiú és önhitt báró mindenre késznek bizonyult.

Eközben a Pesten ülésező magyar képviselőház a királyt, V. Ferdinándot ostorozta, hogy teljesítse uralkodói kötelességeit. Szeptember 8-án több mint száztagú küldöttség érkezett Bécsbe — a magyar képviselőház követei. Ki kellett volna eszközölniök, hogy V. Ferdinánd úgy is, mint magyar király, úgy is, mint osztrák császár intézkedjék Jellasics pártütése ellen. Szüntesse meg Horvátországban a katonai zsarnokságot, hogy szabad politikusokkal, törvényes feltételek között tárgyalhasson a magyar kormány a horvát nép képviselőivel. Feladata volt még a küldöttségnek, hogy bírja rá az uralkodót: távolítsa el környezetéből a reakciós, bajkeverő politikusokat, jöjjön Budára, ezzel nyilvánítsa őszinteségét a magyarnemzet és annak kormánya iránt.

Semmi eredménye nem lett a bécsi küldöttségjárásnak. Ellenben Jellasics átkelt a Dráván. Csapatait kétfejű sasokkal és fekete-sárga lobogókkal ékesítette: az osztrák császár nevében óhajtotta elfoglalni Pest-Budát a magyar király kormányától. Folytatódott a szennyes játék. V. Ferdinánd nyilvánosan árulónak bélyegezte a bánt, de a bizalmas iratokban kiváló hívének nevezte és a magyarok elleni harcra buzdította. S Jellasics jött. Igaz, néhol irtották rabló, gyilkoló katonáit a dunántúli parasztok, de ez a kis veszteség mit sem ártott önbizalmának. Szeptember 21-én beszédet mondott tisztjeihez Balatonszemes- nél, kijelentvén: ha addig él is, de letöri a magyar függetlenséget. Másnap, 22-én Balatonfü- redről a déli partra érkezett a nádor, István főherceg. Kérte a bánt, látogassa meg őt tárgyalás céljából a Kisfaludy gőzös fedélzetén. Jellasics kinevette urát, a nádort, mire a főherceg eredmény nélkül távozott.

Pesten pedig kétségtelenné vált a nemzet felelős vezetői számára, hogy nincs más hátra, mint a fegyveres élet-halál harc. Kossuth elindult híres toborzó útjára. 24-én Cegléden tartott gyönyörű beszédet, de nem sok eredménnyel. A gyűlés után keserűen mondta egyik bizalmasának:

— Hosszú rabszolgaság nem szülhet hősöket.

Ez a megjegyzés többet ért, mint a gyönyörű, hosszú szónoklat. Percek alatt híre futott Kossuth csalódottságának és a magukat elrestellő ceglédiek közül még aznap nyolcszázan jelentkeztek a nemzeti zászló alá. Másnap még többen. Három napon belül tizenkétezer embert állított fegyverbe Kossuth Abony, Kecskemét, Nagykőrös környékén. Csongrád megyében tizenötezren hallgattak gyújtó szavára.

Huszonhetedikén éjszaka fáradtan, nemzetőr egyenruhában, karddal az oldalán érkezett visz- sza a képviselőházba. Azzal a hírrel fogadta az izgatott ülés, hogy a király gróf Lamberg Ferencet nevezte ki Magyarország teljhatalmú katonai diktátorává. Kossuth indítványára a képviselőház élesen elítéli a király törvénytelen lépését és eltökéli magát: mindenáron megvédi a nemzet jogait és érdekeit.

Másnap délután kettőkor Lamberg már halott. Épp azzal a céllal kocsizott át Budáról Pestre a hajóhídon, hogy feloszlassa a képviselőházat, amikor megrohanta és Kolossy György vezetésével felkoncolta a tömeg. Kossuth és társai elítélték az utcái önkényeskedést, bár kijelentették, hogy Lamberg hazaáruló, s mint ilyen, a törvénytől kapta volna meg halálos büntetését. De nem sok idő maradt a felkoncolt gróf ügyére. Jellasics közeledett, gondoskodni kellett hát a főváros védelméről. Sáncokat ástak Buda alatt, a várost éjszakára

kivilágították^ hogy könnyebben riadóztathassák a nemzetőrséget. A képviselőház pedig triumvirátusra: Kossuth Lajosra, Nyári

Pálra és Sembery Imrére bízta a teljhatalmat. '

Eközben a horvát bán már megszállta Székesfehérvárt. Itt nem tudtak még a pesti eseményekről. Batthyány Lajos a magyar kormány nevében a békés megállapodásra szerette volna rábírni Jellasicsot. A bán gőgösen csak ennyit mondott:

— Majd Pesten tárgyalunk.

Látva Batthyány, hogy semmi remény megnyerni a bán békés hajlandóságát, visszasietett a magyarok sukorói táborába. Haditanácsot tartottak a kis falu templomában. Móga János altábornagy;" a magyar főparancsnok szintén tájékozatlan volt a fejlemények felől, mindössze annyit tudott, hogy a király parancsa szerint köteles engedelmeskedni Lamberg grófnak. Drámai vitában sikerült meggyőzni a tábornokot, hogy szembe kell szállnia Jellasiccsal. Mivel erre hajlott a haditanácsban részt vevő tisztikar nagy része, Móga altábornagy tisztességgel fejet hajtott a közakaratnak, noha érzelmei szerint közömbös volt a magyarok nemzeti ügye iránt.

Ilyen előzmények után érkezett el a nevezetes szeptember huszonkilencedike. Jellasics nem gondolt ütközetre. Azzal a céllal bontott tábort Székesfehérváron, hogy’ tovább vonul a magyar főváros felé. De Pákozd és Sukoró között megállították. Támadnia kellett, ha tovább akart nyomulni. Kétségei aliha lehettek, hiszen roppant túlerővel rendelkezett. Az ő huszonhatezer emberével szemben Móga János alig tizenhatezret tudott csak felsorakoztatni. Ágyúinak száma többszörösen felülmúlta a magyarokét.

Délelőtt fél tízkor a védekezők jobbszárnyára öt zászlóaljat és egy üteg tüzérséget küldött a bán. Ettől kezdve a küzdelem fokozatosan kiterjedt az egész arcvonalra. Egyik rohamot a másik után verték vissza a magyarok. Remekül operált a honvédők tüzérsége, célpontjait nagyobb hozzáértéssel válogatta meg, mint a báni tüzérség, pontossága pedig nagy ridalmat keltett a horvátok táborában. Vitézül verekedtek a tolnai nemzetőrök, a Vasa-ezred gyalogosai, Pöltemberg Ernő, Schwidel József huszárjai, és minden egység, amely segített útját állni a bánnak.

Jellasics fegyverszünetet kért, és kapott. Ezt használta fel arra, hogy gyászos menekülésben mentse irháját Ausztria felé. Egyszer ütközött 'meg,- s mindjárt megverték. Ugyanez az ütközet lett a honvédő sereg tűzkeresztsége — hazaszeretetéhez önbizalmat, elszántságot merített a további csatákhoz.

Gerencsér Miklós