Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-04 / 206. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. szeptember 4. illillllilillllll A reklamáció ára Kecskeméten a lenínvárosi ABC-áruházban jártam a minap. Nem kis örömömre pillantottam meg a kilónként 9 forintért kínált, nagyon szép őszibarackot, amelyből vásároltam is. A kimért gyümölcs 98 deka volt ugyan, de ellenértékeként az említett összeget jegyezte el az eladónő. Természetesen reklamáltam, mire azt felelte: szándékosan kisebb súlyt! az általam kért áru, ám ne aggódjak, mert a papírzacskó is 20 fillér, tehát jogosan fizetem a 9 forintot. A válaszát tudomásul véve igyekeztem a pénztárhoz, amikor váratlanul hozzámlépett, kivette bevásárlókosaramból a gyümölcsöt, újra megmérte, majd — ideges mozdulatok közepette — egy darab barackot tett még a zacskóba. Távozván az áruházból a szóban forgó eladór.ő jól megnézett magának, s mindezt sértőnek tűnő ajkbiggyesztéssel hozta tudomásomra. Ekkor már sejtettem, hogy megismerkedésünk tartogat még meglepetéseket. Szerkesztői üzenetek Domokos Béláné és Horváth Endréné, Kecskemét: Panaszukat felkérésünkre kivizsgálta a Kecskeméti Városi Tanács kereskedelmi csoportja, amely szerkesztőségünkhöz küldte meg írásbeli válaszát. Ennek alapján megtudtuk, hogy a megyeszékhely piac- kezelősége a legmesszebbmenőkig igyekszik biztosítani mindazokat a feltételeket, amelyek szükségesek a piaci árudák rendeltetésszerű működéséhez. E törekvés ellenére időnként felmerülnek nehézségek az említett kereskedelmi egységek munkájával kapcsolatban. Legutóbb a szokásosnál később érkező tejszállító járművek okoztak gondot: a piac reggeli kinyitására váró árus- és vevőtömeg között ugyanis már nem juthattak be a kapun, így annak közelében parkíroztak le, ahonnan önök, árudavezetők voltak kénytelenek becipelni a tejeskannákat az elárusító helyekig. Szerencsére csak ritkán fordult elő ilyen eset, s azóta rendszeresen a kora hajnali órákban gördülnek be a piac kapuján a szóban forgó gépkocsik, és a megrendelt tej- szállítmányok lerakására az áru- dák előtt kerül sor. Végül közli a tanácsi levél, hogy a piackeze- itőség és az árudák munkatársai között kollegiális kapcsolat van, majd arra figyelmeztet: a jövőbeni esetleges problémákat is korrekt módon, a szocialista kereskedelem dolgozóihoz méltó udvariasság révén kell orvosolniuk az érdekelteknek. Hartyányi Ferenc, Kecskemét: Személyesen közölt munkaügyi sérelmének orvoslására a Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat igazgatóját, Csibrány Pált kértük fel, aki lapunkat írásban tájékoztatta megállapításairól. Eszerint önt. mint a vállalat egyik régi dolgozóját a meggyengült egészségi állapotának megfelelő köny- nyebb feladat ellátásával bízták meg, de emiatt nem csökkent a keresete. Nehéz anyagi helyzetét tekintve rendszeresen kapott segélyt, jó munkáját nem egyszer honorálták pénzjutalommal, röviddel ezelőtt pedig fizetésemelésben is részesült. A vizsgálat során kiderült, hogy a tevékenységét bíráló megjegyzések minden alapot nélkülöztek, ebbéli panasza tehát jogos volt. Az igazgató közölte, utasítást adott az ellenőrzést végző, vezető munkatársainak, hogy ezentúl udvariasabb magatartást tanúsítsanak a dolgozókkal szemben, tartózGyanúm beigazolódott a következő alkalommal, amikor ismét nála vásároltam, ezúttal egyki- lónyi kiváló minőségű paprikát. Felismervén szerény személyemet, súgott valamit munkatársának, csak azután mérte ki az árut, amiért 20 forintot fizettem. Odahaza kibontottam a zacskót, s döbbenten láttam, hogy tartalma csupa aprói, fonnyadt paprika. Ezekután nem volt nehéz summáznom a helyzetet: körülbelül harmadosztályú árut kaptam az első osztályúnak minősített paprika árán. Vagyis így la- koltam meg a korábbi reklamációmért. Nos, ennyi a történet, amit én felháborítónak, a szocialista kereskedelem normáival összeegyeztethetetlennek tartok. Remélem, az illetékes vállalat vezetői nemcsak egyetértenek velem, de intézkednek annak érdekében is, hogy hasonló esetekre ne kerüljön sor a jövőben. Pólyák József Kecskemét kcdjanak az emelkedett hangú észrevételektől és a sértőnek tűnő figyelmeztetésektől. Jávorka József. Kecskemét: Az illetékes hatóságtól kapott információ szerint ön tagja a hetény- egyházi Egyetértés Szakszövetkezetnek. ígv a szerkesztőségünkhöz eljuttatott, panasza — amely az értékesített saját termésű borának vételárából történt tízszázalékos levonást kifogásolja. — tagsági vitának minősül. Ez esetben pedig a szakszövetkezet munkaügyi döntőbizottságának van hatásköre ügyével érdemben foglalkozni, s abban megfelelő határozatot hozni. Tájékoztatásul közöljük, hogy beadványát — közbenjárásunkra — rövidesen tárgyalni fogja az említett testület, amely döntéséről közvetlenül értesíti önt. Raskó István. Kecskemét: A levelében említett, visszásságokkal kapcsolatban véleményt kértünk az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalat főmérnökétől, Szekeres Istvántól, aki írásos választ juttatott el szerkesztőségünkbe. Soraiból megtudtuk, hogy a megyeszékhely fedett uszodája nemcsak a lakosság fürdési, tisztálkodási igényeit van hivatva kielégíteni, de a versenyszerű sportolók rendelkezésére is áll. Ez utóbbiak zömén gyakorta elvégzik az úgynevezett gyúrási műveletet, amelv szerves része a fizikai erőnlétet eredményező testedzésnek. Nemrégen a KSC labdarúgóit gyúrták itt, s mivel e célra nincs külön helyiség, emiatt a többi vendég által is használt egyik zuhanyozót vették birtokukba a sportolók. Arra vonatkozóan intézkedés történt, hogy a gyúrási ..aktuson” részt vevőknek ezentúl fürdőruhát kell viselniük. Nem oldható meg viszont a kabinszerű öltözők, zuhanyozók létesítése. Egyrészt nincs fedezete a zárt rendszerű helyiségek kivitelezéséhez szükséges horribilis összegnek, másrészt pedig nagyon régi elfogadott és jól bevált gyakorlat az, hogy az uszodák azonos nemű vendégei magától értetődően természetes dolognak tartják, hogy egymás előtt hiányos öltözetben mutatkozzanak. Az említett tradíció ápolása — közölte végezetül a főmérnök — összeegyeztethető a kecskeméti fürdőszolgálat kulturáltságával is, amelyre oly nagy gondot fordít a vízmű vállalat. összeállította: Velkei Árpád Bátya és a paprika Az intenzív termesztés, s ezzel összefüggésben a százalékos művelési forma korántsem csak a fűszerpaprikára terjed ki. Bár az idén már felhagytak a majoránna és borsikafű termesztésével — a piaci telítettség miatt —, de továbbra is foglalkoznak 200 hold paradicsommal, 25 hold római kamillával. Szóvá tehetnénk, hogy miért nem inkább egy növényre összpontosítanak, ám inkább a tsz-vezetők magyarázatát kell elfogadnunk: a tagok folyamatos munkavégzésének biztosítása indokolja a többféle kertészeti növény termesztését. Ezenkívül az ezer hold kukoricából 300 hold szintén a tagok százalékos vállalásait' gyarapítja. A hiányzó gyalogmunka okozta gondok Mindebből következik egy és más. Először is az. hogy a kötelező munkanapok számát a törvény szerinti minimumban határozták meg: férfiaknak 150, nőknek 100 munkanapot kell a közösben eltölteniük. Könnyű rájönnünk, hogy a százalékos művelők e kötelezettségüknek vállalásaikkal messze eleget tesznek, hiszen ugyanazok a családok vállalnak részt a paradicsomból, a római kamillából, a kukoricából is, mint amelyek a paprikából. A gond ott jelentkezik, hogy a közösben végzendő munkáknál a tagság jelentős többségét számításon kívül kell hagyni. A közös tevékenység optimálisan is számítva nem több, mint 250 ember munkájára épül. Első hallásra ez sem csekély létszám, csakhogy ez a gárda oszlik meg az állattenyésztő major, a gépesítés, a műhelyek, a faüzem és a szántóföldi gyalogmunka igényei között. A gondok vastagabbjait ez utóbbi veti felszínre. Nevezetesen az, hogy a gyalogmunkaigénye ebben a tsz-ben meglehetősen szerteágazó: a szénabegyűjtés, a borsócséplés, a növényvédelem, az öntözés — hogy csak a legfontosabbakat említsük — mind-mind nehéz testi munkát igényel. Hogy ettől már elszoktak a bátyaiak ? A paprikatermesztés legalább annyira igényt tart a fizikumra. Inkább azt érzékelik, hogy a gyalogmunkának a legkisebb a presztízse. És ha egyszer fellép a munkaerőhiány, akkor az szükségképpen itt jelentkezik. S felfigyelhetünk Bátyán a százalékos művelés egy furcsa velejárójára. E területnek a legnagyobb a közös által elvégzendő gyalogmunka-igénye. De szinte soha nem fordul elő, hogy erre a munkára a százalékos művelők jelentkezzenek. Ügy fogják fel, hogy ez a közös feladata, oldja meg, ahogy tudja... Itt a százalékos művelés már a közöshöz való viszonyt lazítja, a tagsági tudatban okoz rövidzárlatot. Az öntözőfürt teljes kihasználása legalább 30 ember munkáját igényelné. Van talán öt-het tag, akire a közös nyugodt lelkiismerettel rábízhatja az öntözési szakmunkát. Mert ez a tevékenység már szakmai képzettséget tételez fel. A kukorica öntözéséről az idén ilyen okok miatt kellett lemondaniuk. A borsóöntözéshez pedig idegen munkaerőt kellett fogadniuk. Korlátozott intenzivitás „Nem csekély áldozatot hozunk mi az intenzív termesztésért” — vélekedik Bakos Béla szövetkezeti párttitkár, az alábbi okfejtés alapján teljes joggal. Tavaly holdanként 2000 forint körüli nettó jövedelmezőségre tettek szert, s ez kétségkívül a jobb eredmények közül való. A költségszint azonban csaknem 90 °o-os volt! Ez már a csak szántóföldi termesztésre berendezkedett gazdaságok szintje alatt van. Elgondolkodtató ez akkor is, ha tudjuk, hogy a ráfordítások zöme a tagsági részesedés számlájára írandó. Ugyanis a részesedés és az akkumuláció aránya rendkívül kedvezőtlen: az előbbire jut 82,9, az utóbbira 17,1 %-os hányad. A „túlosztás” azonban meglehetősen viszonylagos : a 23 855 forintos tagsági átlagjövedelmet a jó közepesek közé sorolhatjuk. Hogy ez mennyire nem magas, mennyire nem „szuperjövedelem”, mutatja, hogy a tagság a 800 hold körüli háztáji területen ugyanezt a szintet produkálja. Igaz, hogy a fűszerpaprika, a majoránna, a digitális és az uborka termesztésével. Bátyán a szövetkezeti intenzív termesztés csak a befektetett munkára és a növénykultúrákra vonatkozik, de nem a jövedelmezőségre. Sürget a kimozdulás Bátyán tehát az előrelépés — a százalékos művelési forma mindinkább megmerevedő keretei közül a kimozdulás — egyre sürgetőbbé válik, egyrészt azért, mert a hagyományra, az ügybuzgalomra, a már bomló családi munkaszervezetre nem lehet tartósan építeni egy olyan kertészeti nbvényt, mint a fűszer- paprika, vagy akár a paradicsom, másrészt a csekély mérvű felhalmozás évről évre hátrányosabb helyzetbe hozza az egész gazdaságot. Elkerülhetetlen, hogy ne említsünk fel néhány olyan-tényezőt, amelynek mérlegelése kivül esik Bátya határain. Elsősorban az átvételi ár érdemelne figyelmet. Közgazdasági közhely, hogy a felvásárlási árnak egyszerre kell szolgálnia az állami jövedelmezőséget, és a termesztési kedvet. Főleg olyan, világszerte keresett. cikk esetében, mint a fű- szerpaprika. (A külkereskedelmi jövedelmezőségre vonatkozóan megbízható adatokkal rendelkezünk: országosan a konzervipari termékek exportjából nyolcmillió dollár származik évente, s ennek fele a fűszerpaprikából. Működik az országban 12 konzervgyár és két paprikafeldolgozó ...) Hogyan állunk az átlagterméssel? Bátyán elégedettek a 40 —50 mázsás holdankénti átlag• A paprikával dolgozók átlag- életkora folyton növekszik ... (Pásztor Zoltán felvétele) gal, mondván, a világpiaci sikert nem a mennyiség, hanem a minőség alapozza meg. A spanyolok hiába érik el az itteninek akár a dupláját is, ízben, zamatban, egyéb minőségi paraméterekben a Kalocsa vidéki alatt marad. Igen ám, de a bátyaiak azt is kezdik felismerni, hogy a ráfordítás a 40 mázsát adó területre is annyi, mint a 60—70 mázsát termőre. A szervesanyagpótlás és az öntözés termésfokozó hatását még távolról sem aknázták ki. Előrelépés mindkét vonatkozásban érlelődik. Rövidesen működni kezd az új szakosított szarvasmarhatelep, s az innen kikerülő trágyát a paprikaföldekre juttatják. Korszerűsítés előtt áll a felszíni öntözési technológia, amely eddig teljesen kezdetleges műszaki megoldásokra épült. (Az öntözőfürt korszerűsége kimerül abban, hogy a vizet eljuttatja a föld alatti hálózatba.) A paprikatermesztés — különösen a szedés — gépesítése igen nehéz és összetett kérdés. Az eddigi konstrukciók — külföldi szerkezetek adaptálása, „lekoppintása” útján — nem váltak be. Ugyanakkor egyre elodázhatat- lanabb a paprikatermesztés zárt rendszerű technológiájának kidolgozása, méghozzá a fajtákkal összefüggésben. Az elkövetkező évek feladatai közül ez sem maradhat ki. Még akkor sem, ha Bátyán jóidéig tartja hadállásait a paprika százalékos művelése. Ugyanis a területet vállalók átlagos életkora folyton növekszik. A kívánatos az volna, ha a százalékos művelésű terület mellett, egyelőre csak kisebb táblán, honosítanák meg a zárt rendszerű termesztést. Így elérhetnék, hogy az átmenethez kellő idő — ha szükséges, akár egy vagy másfél évtized — álljon rendelkezésre. Mert a fűszerpaprika ilyen értelemben is „kényes növény”. És most termesztőinek újból feladja a leckét. Hatvani Dániel AUTOMATÁK ELLENŐRZIK A VÍZÁLLÁST A mérőközpont „lelke” a Hydra III. Tizenöt éves kutatási fejlesztési program eredményeként 1985-ig megvalósul hazánkban a hidrológiai adatgyűjtés és irányítás teljes automatizálása. A rendszer budapesti központjához 12 körzet kapcsolódik majd, a körzetek több kisebb területi egységet foglalnak magukba. Az adatgyűjtés és irányítás kiterjed az árvíz és belvíz előrejelzésére, az öntözőrendszerek automatizálására, egyéb vízgazdálkodási feladatok megoldására és a vízminőség országos ellenőrzésére. A területi központok „lelke” a Hydra III. elnevezésű távmérő- távműködtető rendszer lesz; ennek prototípusa Debrecenben már működik. A mérőközponthoz számos alállomás csatlakozik, az állomásokhoz pedig észlelőket kapcsolnak, amelyek automatikusan mérik a vízállást. Minden vízgazdálkodási területen kiépül egy-egy Hydra III. elnevezésű rendszer, a szolgáltatott adatokat pedig a körzeti központok összegyűjtik. Az országos jelentőségű adatokat a budapesti központnak továbbítják, a körzeti adatokat tárolják, értékelik, és ha szükséges, utasításokat küldenek a Hydra-köz- pontokba. Az árvízi védekezés nagyobb hatékonysága érdekben az országos központhoz közvetlenül csatolják az összes fontos hazai és külföldi vízállásmérő helyet. Ehhez az eszköz a telexdat-ké- szülék. A helyi vízmércét egy önálló számmal a legközelebbi telexvonalhoz kapcsolják, így, ahol telexgép van. bárhonnan, még külföldről is „megkérdezhető”, hogy mennyit mutat a vízmérce. Jelenleg már így „felel” Budapesten a lánchídi vízmérce, Tiszabecs, Rajka és Komárom. A későbbiekben a rendszer országos és határokon túli kiterjesztése helyettesítheti a mai költséges, sokféle és a te- lexdathoz hasonlítva lassú vízállásjelzést. Árvíz közeledtével akár félóránként adhat majd adatokat a budapesti központ. A hidrológiai adatgyűjtési és irányítási rendszert a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet építi ki, az automatikát a VILATI szakemberei készítik el. Az intézet munkáját külföldön is érdeklődés kíséri. Bulgáriában az Iskar völgyében szeretnék kiépíteni a bolgár szakemberek a Hydra III.-rendszert, az Egyesült Arab Köztársaságban pedig a Nílus vizének jobb felhasználását akarják vele biztosítani. (MTI) Helikopter a repülőgépben Egy amerikai cég új eszközt javasolt a lökhajtásos repülőgépek pilótáinak megmentésére — katapultálható ülést, amely lényegében nem más, mint egy kis helikopter. Az ülés súlya 300 kg, és 30 kg súlyú gázturbinás motor hajtja. A helikopter kétlapá- tos légcsavarja 4,27 méter átmérőjű és percenként 900 fordulatot tesz. A helikopterülés sebessége körülbelül 100 km óránként, és maximálisan 140 km távolságot tud megtenni. F. JÉG OROVv A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította: Havas Ervin 1. Egy hajó megérkezik A Fomin lassan közeledett az iráni kikötőhöz. Pahlevihez. Az eső függönye mögött már kirajzolódott a part vonulata, amikor a hajó megállt. Itt kellett bevárni az iráni révkalauzt. Néhány éles, köhögésszerű hangot hallatott, amely egyenletes zúgássá csöndesedéit. Vihar közelgett, a tenger elszürkült, a sirálycsapatok izgatott sikoltozásokkal köröztek. A kapitány aggódva tekintett előre: a hirtelen támadt vihar nem •akadályozza-e a révkalauzt. Aggodalma feleslegesnek bizonyult, szaggatott szirénaszó bődült fel, s hol a hullámok taraján, hol annak völgyeiben manőverezve feltűnt egy rozzant motorcsónak. Ügy tetszett, hogy a gyönge testet darabokra zúzzák a hullámok, de a csónak sértetlenül odasimult a hajó oldalához. A révkalauz — magas, szikár öregember — fürgén lépkedve a kötélhágcsón, egyenesen a parancsnoki hídra ment. Néhány perc múlva a hajó folytatta útját a kikötő belsejébe. A Pahlevi-öböl jobb oldalán egy városka terült el, alacsony házakkal az örökzöld narancs- ligetek között. Itt-ott, mint toprongyos alakok az ünneplő tömegben, kopott, őszi ruházatban néhány eper- és almafa idétlen- kedett. Az ellenkező, kazjanszki oldal előterében raktárépületek és a kikötő szolgálati helyiségei húzódtak, mögöttük néhány utcácskát formáló lakóházak, szállodák, szatócsüzletek, A várossal az öblön átívelő széles híd kötötte össze őket. A Fomin kikötött a meredek kőfal mellett, fedélzetére felsiettek a szolgálatos tisztviselők. A formaságok elintézése után az utasok a hajólépcsőhöz tódultak. A tömegben is élesen elkülönült az a csoport, amely többnyire szőke, civil ruhás, mégis feltűnően katonás mozgású fiatalemberekből állt. Harsány hangon, németül társalogtak a tengeri út viszontagságairól — éjszaka a hajó ugyancsak meghintáztatta utasait. A Szovjetunión keresztül soksok üzletember érkezett Iránba. A lépcsőnél egy tisztviselő vám- vizsgálatra irányította az utasokat. Egyikük, egy szürkéskék szemű, szőke harmincöt év körüli férfi kissé lemaradva, kíváncsian nézegette a sürgölődő rakodó- munkásokat, akik bő ruházatukban Repin hajóvontatóira emlékeztették őt. A vámhelyiségben mozgó szalag továbbította a csomagokat a hosszú pultra. Az utasok sorban állva várták, hogy a vámosok rnegvizsgálják poggyászukat. Gyorsan végeztek, már csak az iratok ellenőrzése maradt hátra. A rendőrtiszt, átvéve a rakodómunkásokat figyelő utas kezéből iá Szovjetunió címerével ékesített útlevelet, félhangosan olvasta: — Szergejev Jakov Vaszilje- vics, a Szovjetunió iráni kereskedelmi képviseletének számviteli alkalmazottja — és mintha habozna, kelletlenül visszaadta az igazolványt Szergejevnek. Ha tehette volna, bizonnyal vissza- küld minden utast a hajóra, aki a szovjetek országából érkezett. Szergejev kilépett a városba és elindult a szálloda felé, hogy taxit keressen. A kis kikötővárosban élénk forgalom zajlott, / szakállas utcai kereskedők kiáltozva, rikácsolva árulták a vadkacsát, halat, narancsot. A hajó érkezésére mintha a város egész lakossága az utcára tódult volna felkínálni árukészletét. Szergejevnek nem kellett a szállodáig mennie, egy borzas kölyök kezéből kivette a bőröndöt és egy közelben álló taxihoz cipelte. — Hová arbab?1 — kérdezte perzsa nyelven egy idősebb si1 arbab = gazda heder, a meglehetősen rozoga Citroen volánja mellől. — Teheránba. — Üljön be, arbab, épp most jöttem onnan. Elrepítem, akár egy Messerschmittel. A legényke azalatt berakta a bőröndöt a csomagtartóba. Szergejev bizalmatlan mosoly- lyal pillantott az öreg Citroenra, de a sofőr magabiztos kérkedését valahogy rokonszenvesnek találta. Néhány kránt2 csúsztatott a talpraesett közvetítő markába és beült a kocsiba. „Csak néhány hónapja kezdődött a háború Európában, s a Messerschmittek híre már ide is eljutott” — gondolta, kényelmesen elhelyezkedve az ülésen. A Citroen elindult, s valóban sebesen közeledett az országút- hoz. Alighogy a gépkocsi rátért az esőtől nedves aszfaltcsíkra, a taxis vidám dalra fakadt. Nem kell üresen visszatérnie. Hamarosan elmaradt Resht városka, s csaknem észrevétlenül egy hegyszorosba jutottak. Az út erdős hasadékban kanyargóit, egyik ol2 krán = iráni váltópénz dalon a hegyek a felhőkig látszottak emelkedni, a másikon meredeken a mélybe zuhantak. A szurdok alján hegyi patak zúgott. Az első teázónál meg kellett állniok, a sofőr vizet töltött a hűtőbe. Szergejev érdeklődve nézte a várakozó narancssárga autóbuszokat, amelyek tetejét ugyancsak megpakolták csomagokkal, zsákokkal, hápogó kacsákat, kotkodácsoló tyúkokat szállító faládákkal. Figyelmét azonban valamiféle szomorú csöngettyűszó vonta magára: „sivatagi hajók” karavánja közeledett. A vezérteve homlokát toll- forgóhoz hasonló, színes gyapjú- fonál-bokréta díszítette, nyakán különböző nagyságú harangocskák lánca • fityegett. Ez hét darabból állt, a legnagyobbik játékvödörből készülhetett. Szergejev szívesen várt volna, amíg a karaván odaérkezik, de a sofőr végzett a munkájával, s rátaposott a gázpedálra. A Citroen, recsegő karosszériával tovavágtatott vele. (Folytatjuk)
