Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-04 / 206. szám
1973. szeptember 4. • PETŐFI NÉPE • 5 A kilencvenedik születésnap Czóbel Béla festőművész köszöntése 1883. szeptember 4-én született Budapesten... így kezdődik a lexikonokban Czóbel Béla Kos- suth-dijas festőművész életrajza. Kilenc évtizednyi élet! Kimondani sem könnyű, hát még végigélni! S a kilencven esztendőből hetven az alkotásé. Erről beszélgettünk a napokban szentendrei műteremházában. — Nagybányán kezdtem, aztán München, majd Párizs következett ... — idézi a régmúltat. — Nem volt könnyű út. Megőrizni az ember egyéniségét, ez volt a legnehezebb. Nem szegődni egyik kimagasló francia művész nyomába se ... Picasso egyszer, ha jól emlékszem, 1907-ben felajánlott nekem egy műteremszobát. Nem fogadtam el. Már akkor nagy művész volt. A nagy művész pedig mindig túlontúl erős hatást gyakorol környezetére ... Szivarra gyújt, úgy folytatja tovább az emlékezést. — Már akkor elköteleztem magam Párizzsal. Az lett a második otthonom. Hosszú évtizedeken át a közelítő tél mindig oda hívott. A tavaszok azonban haza, Szentendrére. A párizsi hónapok alatt általában hat-nyolc képet festettem. Itt, Szentendrén húszat, huszonötöt. Közbekérdezek: — Mikor járt Párizsban utoljára? — Tavaly ősszel. A kiállítá- _som megnyitójára voltam hivatalos. — Hányadik párizsi kiállítása volt a tavalyi? — Önálló tárlatom talán a tizedik ... — És másutt? — Chicago, London, Tokió, Genf, Velence, Genova, Amsterdam, Berlin... De lehet, hogy volt még másutt is. A kilencven év nagyon hosszú idő ... Műtermében ma is négy-öt megkezdett alkotás. — Talán furcsán hangzik — magyarázza —, de az a módszerem. hogy egyszerre több képen dolgozom. Ha belefáradtam az egyikbe, pihentetem a képet, s folytatom a másikat. Hogy miért? Minden kép más világ, más hangulat. Más meglátás és más elképzelés. Ez számomra állandó alkotó feszültséget jelent, írni véleményem szerint, elengedhetetlen a művészember számára. Nézem a készülő műveket: Interieur, Csendélet, Ülő lány több változatban is ... A formák nem pontosan körülírtak, a színek áttörik, erőszakosan elnyomják és hevítik egymást és valami halk bensőség árad a szemlélő felé. Emberséggel telített művei nem díszletek, amelyeknek egyedüli célja a szem gyönyörködtetése. Lelkűk van, mágikus hátterük és morális jelenlétük. Ahogy egyik francia kritikus írta: „Megkapó őszinte lí- raiságán keresztül Czóbel egyre tisztább és egyre áttetszőbb dalt hallat. A nyugalom és a szelíd- iség — s ezt elkeseredett korunk túlságosan kész elfeledni — íme ez a kél dolog, ami gyakran az erő bizonyossága.” S tegyük hozzá: Czóbel' Béla művészetének ereje. Bárki meggyőződhet róla, hiszen ezekben a napokban egyszerre két újabb kiállítása is nyílik. Az egyik az Ernst Múzeumban, ahol tavaly és idén készült huszonöt olajfestménye, s több grafikája látható. A másik szűkebb pátriájában, Szentendrén — grafikáiból. Czóbel Béla a mai magyar piktora egyik legrangosabb nagy öregje. Művészete időtálló, mert képei izig-vérig festőnek és mélységesen humanista embernek az ecsetjéből születtek P. P. WF.I.VÖR Célhatárózók a cél képzete nélkül Egy olasz kamionosról szóló tudósításban ezeket a sorokat olvashattuk: „Most érkezett Olaszországból, hogy másnap már vágott házinyulakkal megrakott gépkocsival induljon haza.” Ebben a mondatban szokatlan a célhatározói mellékmondat. Mintha az olasz kamionosnak az lett volna a célja, hogy másnap már új rakománnyal visszainduljon Olaszországba. A célhatározói mondat így helytelen, hiszen itt kapcsolatos mondatokról van szó: az illető árut hozott, és másnap már új rakománnyal visszaindult. Hasonló felépítésű a következő mondat is: „Földerült az arca, hogy utána széles mosollyal föladja a belépőt.” Itt sem arról van szó, hogy valakinek földerült az arca, de csak abból a célból, hogy széles mosollyal üdvözöljön valakit. Egyszerűen csak két gondolatot kapcsoltunk össze: valakinek földerült az arca, és utána széles mosollyal üdvözölte egy ismerősét. A Hétfői Magyar Hírlap augusztus 6-i számában olvastam egy tudósítást a három irodalmi lap (az Élet és Irodalom, a Kortárs és a Nagyvilág) helyiséggondjairól. A cikk szerint „a házat ugyanis, amelyben e lapok szerkesztősége működött, lebontásra ítélték, hogy a helyébe majd a Monimpex Külkereskedelmi Vállalat építsen modern irodaházat.” Ravaszul megfogalmazott mondgt! Szinte azt a gondolatot sugallja, hogy azért ítélték lebontásra az Alpári Gyula utcai „kísértetházat”, hogy a Monimpexnek legyen hol modern irodaházat építenie. Hessegessük el a gondolatot! Itt sincs ok és okozati kapcsolat a ház lebontása és az irodaház építése között, hanem csak arról van szó, hogy egy házat lebontanak, és a helyén új épületet emelnek. Ezek az ál célhatározói mellékmondatok eléggé elterjedt hibák. Küzdenek ellene a Horvátországi Magyarok Szövetsége Eszéken megjelenő újságjában, a Magyar Képes Üjságban is. Egy nyelvművelő cikkében jogosan veti fel a kérdést, hogy miért van célhatározó a következő mondatban: „Hajnali 3-kor már felbúg a traktor, hogy késő este hagyja abba a kenyérgabona cséplését.” Valóban: itt is csak arról van szó, hogy a traktor kora hajnalban kezdi munkáját, és késő estig dolgozik. Helyteleníti ezt a mondatszerkesztést kétkötetes Leíró nyelvtanunk is: „Sok esetben helytelen, tehát kerülnünk kell a cél- határozó mellékmondatok alkalmazását kapcsolatos mondatok helyett.” A következő példát említi: „Így például ehelyett: Elment, hogy soha vissza ne jöjjön, mondjunk inkább és kötő- szós mellérendelő mondatot: Elment és ■ soha többet nem jött vissza. A nyelvi szabályt azonban nem szabad gépiesen felfognunk. Ebben a mondatban: Megvacsorázott, hogy megnézze a tévéjátékot, helytelen a célhatározó. De ha például azt mondjuk: Már este 6 órakor megvacsorázott, hogy megnézze a tévéjátékot, megvan a célképzet: az volt a célja a korai vacsorázással, hogy nyugodtan nézhessen tévét. Kiss István A MEZTELEN KEBEL HÁBORÚJA Á meztelen kebel háborúja teljes erővel dúl, mégpedig nem Saint-Tropezben, vagy Cannes- ban, hanem a Lorient-tól mintegy harminc kilométernyire fekvő Erdeven ben. Az ilorienti államügyész engedélyezte mintegy háromszáz „naturistának”, hogy birtokba vegye az egyik legszebb strandrészt és mindössze egy aprócska háromszögletű kendőcslcével takarja el magát. Lorgeoux, az er- deveni polgármester viszont hadat üzent a naturistáknak. Ez utóbbiak azonban — az államügyész engedélyével élve — berendezkedtek egy fenyőerdő közepén, Erdeventől mintegy hat kilométernyire. Az öt hektárnyi területen nyolcvanöt — 3—4 gyermekes — angol, belga, német, holland és francia család él. A naturista klub elnöke, a 30 év körüli Jean-Pierre Chaineaud kijelentette: „Ami a polgármestert illeti, számomra nem létezik”. Nem így Lorgeoux úr: Erde- venben még korántsem ért véget a háború!... Nagy sikerű régi filmek a képernyőn A negyvenegyedik Tiszta égbolt Ballada a katonáról Az őszi televíziós „mozi évad” egyik legérdekesebb vállalkozásának ígérkezik az a sorozat, amelyben Grigorij Csuhraj legismertebb alkotásait tekinthetjük meg a szombat éjszakai előadások keretében. Így ismét képernyőre kerül A negyvenegyedik, a Tiszta égbolt, a Ballada a katonáról, a Volt egyszer egy öregember, valamint az Emlékezés. Ugyancsak szovjet stúdiókban forgatták Az árnyak délben tűnnek el című hét, egyenként mintegy egy órás epizódokból álló sorozatot is, amelynek története a polgárháború éveiben játszódik. Tizenkét részes NDK-film- sorozat a Salut German. A film kerete a francia ellenállási mozgalom és az azzal együttműködő német antifasiszta ellenállók harca. Henry James magyarul is megjelent regénye nyomán Egy hölgy arcképe címmel a BBC készíttetett hatrészes filmet, amelyet hamarosan láthatunk. Négyrészes olasz film mutatja be az Amazonas mellékén élő indiánok életét, szokásait. Címe: A föld szíve. A csehszlovák televízió munkatársai távol-keleti útjukról nyolc, egyenként 20—25 perces epizódokból álló sorozatban számolnak be a magyar tv-nézőknek is Japán titkos földjén címmel. Olasz filmesek munkája az „Iszlám” amely az iszlámnak mint vallásnak és ideológiának a létrejöttét, társadalmi, történelmi okait boncolgatja. Ismét jelentkezik — ezúttal szombat délutánonként — a Salto Mortale című nyugatnémet sorozat, amely a cirkuszvilág kulisszái közé kalauzol. Valószínűleg még az idén vetítik a Leonardo da Vinci életéről forgatott látványos, színes olasz tv-sorozatot is. (MTI) Leningrád a 2000. év küszöbén Leningrád minden öt évben egy akkora új városrésszel gyarapszik, amely lakásállományának nagysága tekintetében felér az egykori Petrográddal, amekkora Oroszország egykori fővárosa volt az 1917. évi forradalom előtt. 1990-re körülbelül 30 millió négyzetméter alapterületű lakást szándékoznak építeni — másfélszer annyit, mint amennyi itt a legutóbbi másfél évszázad alatt létesült. E program teljesítése lehetővé teszi majd minden lenin- grádi család számára (a város lakossága meghaladja a 4 milliót), hogy főbérleti lakása legyen, ahol minden személyre 22 négyzetméter terület jut. A szocialista országok, valamint Franciaország és az Egyesült Államok szakembereivel baráti együttműködésben oldják meg a város levegőjének védelmével kapcsolatos feladatokat, azért, hogy Leningrád a közeljövőben bolygónk legtisztább városává váljék. A kalocsai menettánc-verseny virágfolyamában is föltűnt a francia-katalán csoport kék-piros csokra, sugárzó derűje. A fiatal táncosok mozgása Dél-Franciaország szelíden tűnődő mezőit, ámbraillatú tájait idézte. A gesztenye- és olajfaligetek, szőlőtáblák között kanyargó patakokhoz hasonlatosan hajladoztak a karcsú lányok, s mint a siető vizek partjain a nyá- rak, platánok követték lépteiket a férfiak. Könnyed libbenéseiken, a kecses motívumokon, elegáns, dekoratív kompozíciójukon érződött, hogy ott, a Pireneusok tövében a rokokó beszüremkedett a népművészetbe; a kifejezés egyik természetes formájává vált. A kísérő muzsikusok zenéje andalító és lágy, mint költőik szava. Mosolyogva, tetszéssel szemlélte felvonulásukat az utat szegélyező sok ezer néző. Megérdemelt tapsot kapott a IV. Duna menti folklórfesztiválra legmesszebbről érkező csoport. Az eredményhirdetés után, a kalocsai városi tanácsházán találkoztam, beszélgettem a Fő- ment de la Sardana együttes vezetőjével. „Érdemes volt kétezer kilométert utazni” — gratuláltam A hagyományok ápolásáért díj elnyeréséhez és arra kértem Maurence Gérard urat, hogy ismertesse a csoportra vonatkozó fontosabb adatokat. A spanyol határtól ötven kilométerre levő ősi Perpignanból jöttünk. A környéken sok katalán él, mi is ennek a nemzetiségnek' a táncos, énekes hagyományait ápoljuk, terjesztjük. Kétkezi dolgozó emberek az együttes tagjai. Én elektrotechnikus vagyok, a többiek között akad bolti eladó, gyári munkás, diák és kevés földműves. Négy földrészen szerepeltünk már. Mi voltunk az első olyan európai folklóregyüttes, amely a japán császár előtt is fellépett. Jártunk Isztambulban, Afrikában, elhoztuk a híres belgiumi fesztivál nagydíját. A nagy siker örömét szörnyű gyász ho- mályosítja. A találkozóról hazafelé tartott a 24 táncos és a 3 vezető, amikor — 1964. július 26-án este — lezuhant a töltésről a vonat. A Foment de la Sardana tagjai közül mindössze öten élték túl a katasztrófát. Meghalt az igazgató is, az édesapám. Ügy éreztük mi perpig- nai katalánok, hogy akkor gyászoljuk őket a leghívebben, ha folytatjuk amit az elhunytak elkezdtek. Magam is apám helyébe léptem. Jöttek a fiatalok és jöttek az újabb sikerek. Első díj Mexikóban, óriási taps és jó helyezés Csehszlovákiában, majd Zakopanéban. Miből tartják fenn magukat? — Előadásaink bevételéből: Sűrűn fellépünk a nagy tengerparti fürdőhelyeken, így például Cannesben is. A sok szereplés erősíti a közösséget a legjobban. Keveset költünk, mert mindenki amatőr. Örülnek a világjáró utaknak. — Magyarországi benyomásaik? — Meglepett bennünket a fesz. tivál mérete. Különösebb fennakadást nem tapasztaltunk, a menettánc szervezése meg egészen kiváló volt. Általában kedvezőek a tapasztalataink. Kár, hogy külföldön kevéssé ismerik ezt a rendezvényt. Érintkezésbe kellene lépni a nemzetközi folklórszövetség vezetőjével, a Párizsban élő Henry Coursaget úrral. Ö rengeteg tapasztalattal rendelkezik és nagyszerű listákkal. Azt hiszem, hogy több nyugati csoport is szívesen jött volna. Természetesen ez csak egyéni véleményem. Érdemes lenne talán a meghívás szempontjait is tovább finomítani. Újszerű, de kitűnő ötlet az, hogy több városban rendezték a fesztivált. Mindenütt kedvesen fogadtak bennünket. Az ellátás is jó volt, csupán az innivaló bizonyult kevésnek. No, nem borra gondolok elsősorban. Vettünk valamennyit a szerény költőpénzből. A nagy melegben sokszor nehezen jutottunk üdítő, frissítő italokhoz is. Ezek csak igazán apró panaszok, nem is nagyon érdemes megírni. A lényeg az, hogy nagyon hálásak vagyunk a meghívásért. Köszönetét mondok magam és a csoport nevében minden hatóságnak, amely részvételünket lehetővé tette. Hamarosan elhagyjuk Kalocsát, de Magyar- országot még nem. A zalaszent- grótiak meghívására néhány napot Zala megyében töltünk. Bízunk abban, hogy máskor is ellátogathatunk ebbe a rokonszenves országba, ahol ennyire megbecsülik a folklórt. * Készülődni kellett az esti fellépésre, nem tartóztathattam tovább a Foment de la Sardana együttes vezetőjét. Én viszontlátásra köszöntéssel váltam el Maurence Gérard úrtól. Nem csupán megszokott udvariasságból. Megtudtam ugyanis, hogy a kitűnő francia—katalán táncszakembert meghívták egy mar gyarországi táncverseny bíráló bizottságába. íme újabb példa arra, hogy a fesztivál a barátkozás, az ismerkedés, a kapcsolatteremtés kitűnő fóruma. Heltai Nándor (Vén Margit felvétele) A legmesszebbről érkezett vendégek — Sikerek négy földrészen — Elégedetten távoztak Francia-katalán táncosok Kalocsán Pravda ’73 fotópályázat Immár hagyomány, hogy a legnagyobb szovjet napilap évente meghirdeti nemzetközi fotópályázatát, melyre sok ezer amatőr és hivatásos fotóriporter küldi be munkáját. Az idei pályamunkák témája lehet bármilyen érdekes esemény. A képek mutassák be korunk emberét: hogyan dolgozik, milyen eredményeket ér el a tudományban és a technikában, hogyan tanul, és pihen, mik a vágyai, tervei. A külföldi résztvevők munkái tükrözzék a szocializmust építő testvérországok eredményeit; a népek életét, a békéért, a társadalmi haladásért vívott harcát; mutassák be a dolgozó embert örömével és gondjaival. Pályadíjak: I. díj: (2 db) szovjet résztvevőknek 500 rubel, külföldieknek 2 hetes szovjetunióbeli utazás, II. díj: (2 db) 250 rubel, III. díj: (6 db) szovjet résztvevőknek 100—100 rubel, külföldieknek 3 db Zenit—B fényképezőgép. Ezenkívül egyenként 150 és 100 rubeles pénzjutalomban részesülnek az alábbi témakörökben beküldött legjobb felvételek: — korunk emberének portréja, — fotóriport egy eseményről, LÁTÁSJAVÍTÁS - JÁTÉKKAL A szovjet szemészek a kancsalság és gyengelátás gyógyításának olyan módszerét dolgozták ki, amely egyesíti a gyógyító- és oktató-nevelő munkát a gyermekintézményekben. A módszert sikerrel alkalmazzák például a moszkvai 524. számú óvodában. A gyermekek levegőbe dobják a színes léggömböket és örömmel figyelik, milyen magasra szállnak. A szórakoztató játék azonban ugyanakkor szemgyakorlatot is jelent, amely sikerrel segíti élő a kancsalság egyik formájának gyógyulását. A szobanövényeket is a gyógyítás céljába állítják. A gyermekek szívesen nézegetik a virágokat, összehasonlítják leveleiket, a virágok formáját és színét. Ez fejleszti szemmértéküket és színmegkülönböztető képességüket, az orvos pedig biztosabban ítélheti meg a gyermek látásának állapotát. Ugyanezt a célt szolgálják a rajzórák, a szerkesztési foglalkozások, vagy a gyurmával való munka. Az óvoda persze különleges gyógyítóberendezésekkel is rendelkezik, de a legnagyobb figyelmet a játéknak szentelik, amelyekben a gyermekek szívesen vesznek részt és nem veszik észre azok' célzatos. gyógyító jellegét. A gyermekek nem érzik magukat betegnek és ez meggyorsítja gyógyulásukat. Képünkön: mindegyik golyót a szem síkjával egyenlő magasságból kell a csőbe ejteni. Ez az asztali játék elősegíti a gyermekek térlátásának fejlesztését. (Fotó: APN — KS) — ember és természet, — sport. A „Szocializmus világa” című témára készült 2 legjobb munka (vagy képsorozat) 200, illetve 150 rubeles különdíjban részesül. A pályamunkák tetszés szerinti számban küldhetők be. A Pravda a legérdekesebb képeket közli, a legjobbakból pedig kiállítást rendez. A pályázatra 18x24 cm méretűnél nem kisebb fekete-fehér fotók küldhetők be. A felvételeket címmel és rövid képaláírással kell ellátni, közölni kell továbbá a felvétel dátumát, a szerző nevét és címét. A pályázat beküldési határideje: 1973. december 1. A szerkesztőség a fotókat nem véleményezi és nem küldi visz- sza. A borítékra a pályázók írják rá: „Fotókonkursz” Cím: Moszkva, A—47, ul. Prav- di, 24. (Redakcija „Pravda”)
