Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-26 / 225. szám

1973. szeptember 26. • PETŐFI NÉPE • 3 / ■ ITÁLIAI PILLANATKÉPEK 3. Űtón és útfélen Capri, Anacapri, San Michele ...A magyar televízióban is bemuta­tott érzelmes-romantikus film színhelye elevenedik meg Axel Munthe házának teraszán. Mondanunk sem kell, hogy a 40-es évek végén el­hunyt orvos, író és humanista álomvillája szintén múzeum. A falakba beépített, Tiberius császár korából származó szobor- és edénytöredé­kek kölcsönöznek különös, enyhén borzongató hangulatot az épületnek. Ezt azonban jól ellensúlyozza a lenti öböl és kikötő látványa, a fény­ben tündöklő hófehér villák látszólag kusza halmazai. Részint a lát­vány tartósabb rögzítése céljából, másrészt takarékossági meggondolá­sokból a lefelé vezető utat már nem a turistabusszal, hanem gyalog tet­tük meg. S ez volt "olaszországi utunk legfélelmetesebb élménye... A sziklába vájt szerpentinen, amely két, egymás mellett elhaladó gép­kocsi számára is éppen hogy elegendő, a gyalogos számára már nincs hely. Ezért bemélyedéstől bemélyedésig osonva kellett megtennünk az öt kilométernyi hosszú utat, miközben így is nem egészen fél méter­nyire húztak el tőlünk a járművek... Itália sok-sok utcája, útja elé kiírhatnánk: „Gyalogolni veszélyes!’’ No és autózni? Ez sem veszélytelen, de azért el lehet boldogulni. Haladni — legalábbis a „hagyományos" főútvonalakon — már ke­vésbé... Torlódás, forgalmi dugó és az idegtépő fékcsikorgás minden­perces jelenség. Aki haladni akar, az a sztrádára hajt — és megfizeti. A ráhajtó csápokat mindenhol jól és feltűnően jelzik, az egyéb út­elágazásokat úgy-ahogy... A sztráda propagálásához anyagi, azaz „lírai” érdeke fűződik. De, talán a túlzsúfoltság miatti tempócsökkenés miatt is, igen ritka a karambol. Négy és fél ezer kilométeres utunk során egyetlen jelentéktelen koccanással „sikerült” találkoznunk — a két autó között megbicsaklott motort az egyik forgalmas nápolyi utcán kaptam lencsevégre —, s az eset láthatóan a rend őreit sem izgatta fel túlságosan. Mint ahogy az autósokban sem „megy fel .a pumpa", ha két kereszteződés között feltorlódik a kocsicsorda. Nem csak időtöltésből Ha valaki történetesen azt kérdezné tőlem, vannak-e szer­kesztőségünknek tiszteletbeli munkatársai, habozás nélkül fe­lelhetném: de mennyire! Hiszen ilyen munkatársainknak te­kintjük tudósítóinkat, levelezőinket, akik a segítés szándékától indíttatva írják meg tapasztalataikat életünk sokféle terüle­tét, jelenségét érintve. Jelzéseik — legyenek azok a jót köve­tendő példaként állító elismerések vagy éppen a hibát, visz- szásságot ostorozó bírálatok — mindenkor segítséget jelen­tenek. Vígh Károly elvtárs, bajai nyugdíjas olvasónk és levelezőnk neve például tiszteletbeli mun­katársaink névsorának legelejé­re kívánkozik. Károly bácsi sok éve levelezője lapunknak. Gyak­ran ragad tollat, hogy megossza velünk örömét, bánatát, hogy közölje egy-egy cikkünkkel kap­csolatos gondolatait, személyes véleményét. Ez a vélemény vagy egyetértő, elismerő vagy vitat­kozó, ellenérveket felsorakoztató, de gondolatokban mindenkor gazdag. Gyakran tesz jó szolgá­latot megalapozott, közérdekű észrevételeivel, javaslataival. Ezek nyomán nem egy problé­mát oldottak már meg az arra hivatottak. Legutóbb például, az idei nyáron Baja egyik kis élel­miszerüzlete kapott hűtőszek­rényt Vígh Károly elvtárs jelzé­sére. Ezúttal azonban hadd adjuk közre az egyik legutóbbi, szemé­lyes vallomást is tartalmazó, ked­ves levelét: ..Ahogy olvasom az újságot, a megjelent cikkekből szinte fi­gyelemmel tudom kísérni, hogy a szerkesztőségből ki van sza­badságon. és az üdülés után ki látott újra a munkához. Miközben e sorokat írom. fel- hallatszik a lakásomba a kis- csávolyi búcsúról feldíszített, ko­csikkal és szekerekkel Baja- szentistvánra hazatérő búcsúsok éneke. Ahogy láttam, a zsúfolt lovas kocsikon idős asszonyok voltak, néhány, szintén koros férfival. Fiatal korosztálybelit nem láttam közöttük. Az MTESZ Bács-Kiskun megyei elnöksége hívta meg a műszaki hetek rendezvényeire. A. Mihaj- lenko kandidátust, a szovjet mű­szaki tudományos társaság Krím területi tanácsa mellett működő közgazdasági és termelésszervezés- si bizottság elnökét, aki a test­vérmegyében szerzett tapasztala­tairól terjedelmes cikkben tájé­koztatja a Krimszkaja Pravda olvasóit. Az MTESZ munkájában követésre méltónak értékeli a műszaki hetek megrendezését, ami, véleménye szerint, jelentős szerepet játszik a megye ipari fejlődésében. Bács-Kiskun ipari- és mező- gazdasági üzemeiben szerzett ta­pasztalatait összegezve hangsú­lyozza: „Mindkét fél számára közvetlen hasznot hozna ha üze­meink szakemberei szorosabb kapcsolatot tartanának fenn Bacs- Kiskun megyei kollégáikkal” — összegezi tapasztalatait a tekinté­lyes szimferopoli közgazdász. * A Szovjetunió Kommunista Pártjának Körzponti Bizottsága és Biztosan említettem már, hogy nagyon szeretek írni. Jó időtöl­tés ez a napi háztartási és egyéb munkák után. Persze, nemcsak időtöltésből teszem. Sok minden érdekel. így a problémák is, mert szeretnék segíteni. A Petőfi Népe szeptember 5-i számában felkeltette érdeklődé­semet Hatvani Dániel elvtárs „Népzene és ifjúság” című írása. A cikkel egyetértek, sok példá­val ki tudnám még egészíteni. Hozzáteszem azonban, hogy er­ről a témáról nem elég egyszer- kétszer írni. Még megemlítem, hogy a kecs­keméti népzenei fesztivál után. augusztus 20-án kedves vendé­gem volt, Tuka Zsigmond nép­művész személyében. (A népmű­vészet mestere, főállásban vas­utas.) Megcsodáltam a eiterán való játékát. (Két éve nekem is készített ilyen hangszert.) Ját­szik azonban hegedűn, meg ma­gakészítette furulyán is. Ez utóbbi hangszerét is elhozta ma­gával. de elhozta egy „bácskai” tamburarajzom alapján készí­tett tamburáját is. (Fafaragó mű­vész is ez a kisújszállási művelt, zenész ember.) Aznap délután egy kedves, fiatal hajós barátom is eljött hozzám. Ö meg kitűnő tamburás. Nem sok idő múlva Tukával „e” mollban összehan­golták a citera és tambura hang­szereket, és együtt játszottak szebbnél szebb népdalokat és nó­tákat. Akár magnóra is lehetett volna venni!...” —y —n a Minisztertanács vörös zászló­val és nagy összegű pénzjutalom­mal' tüntette ki a Krím terület Nyizsnyegorszkij, Szakszkij, és Szimferopo] járásait az állatte­nyésztésben elért kimagasló ered­* A krími üzemek ötvenféle ter­méke kapta meg ebben az évben az állami „Minőség jele” megkü­lönböztető jelzés használatának jogát, mely az adott gyártmány kiváló minőségét tanúsítja. A kri­mi ruhaipari egyesülés húsz ter­mékére került fel ez a jel. Az egyesüléshez tartozó üzemek ez évben 20 ezer férfiingre. 10 ezer gyermekruhára és 3 ezer öltöny­re varrják fel a megkülönböztető jelzést. A szevasztopoli halkon­zervgyár öt terméke és a szim­feropoli „Kujbisev” élelmiszer- ipari gépgyár négy záróautoma- taja nyert még kiváló minősítést. (összeállította: Sávolt Béla) Téglát vegyenek • Szokatlan hirdetés jelent meg a napilapokban. Több me­gyében arra buzdítják a közületi és magánépíttetőket. hogy a je­lenleg szükséges és a jövő évben felhasználandó téglát sürgősen vegyék meg. Az ember a szemét dörgöli, jól lát-e. majd arra gon­dol. hátha csak egy téves közle­mény olvasója. Aki az utóbbi évtizedekben építkezett, az tudja, hogy hány­szor kellett elmennie az építő­anyag-telepre. amíg végül ele­gendő anyagot kapott. Fuvarosok, spekulánsok, olvkor üzérkedő el­adók mellékútjain kellett járnia, borravalóval. felárral fizetve azért, hogy az építkezés elkezdé­séhez, vagy a félig felhúzott fa­lak befejezéséhez megfelelő anya­got kapjon. Hiány volt három év­tizeden át. ami tulajdonképpen nem is csoda, hiszen először or­szágszerte a háborús nyomokat kellett újjáépíteni, majd a társa­dalmi, gazdasági fejlődés nyomán példátlan építkezési láz tört ki országszerte. Az új gyárak, város­negyedek. s a falvak megújuló utcasorai falták az építőanyagot, s a tégla- és cserépgyárak hiába termeltek egyre többet, az ellátás mégis akadozott, mert az utalyá- nyok és az elosztás egyéb mód­jai csak' enyhítették, de nem ol­dották meg a hiánygazdálkodás gondjait. • A kisemberek házalóján el­sősorban a tégla, a cserép és a cement hiányzott. Az utóbbi év­tizedekben az építéstechnika bár­mennyire is korszerűsödött, a gyáraktól távoli falvak egyedi, kisebb építkezésein még most sem kifizetődő előregyártott ele­mekből szerelni össze egy, vagy két szobát, vagy néhány tanter­mes iskolát. S a helyi adottságok, az egyéni ízlés szerint tervezett vagy a régi házhoz új szárnyat toldó kislakás-építkezés még so­káig elképzelhetetlen a hagyomá­nyos építőanyagok nélkül. Ce­ment. tégla és cserép híján ma sem lehet a családi házakat meg­alapozni. felhúzni az új lakások falait, s tetőt rakni a félig kész otthonok fölé. S az építőanyag­hiány egyben politikai probléma is volt. hiszen anvag nélkül nincs új lakás, s a lakásviszonyok az életnívó egyik legfontosabb meg­határozói. Az építőanyag-ipar több. mint két évtizedig versenyt futott az igényekkel. A nagy beruházások, a tizenöt éves lakásfejlesztési program követelményeinek egy pillanatig sem tudott volna meg­felelni. ha nem bővítik nagy mértékben a tégla- és cserép-, valamint a cementgyárak termelő kapacitását. Igaz. ez a fejlesztés nem volt olcsó mulatság. Csupán ebben az ötéves tervben 2,5 mil­liárd forintot költenek a tégla­ipar korszerűsítésére, az agyag­bányák új gépeire, a szállítósza­lagokra és az égetőkemencékre. A közelmúltban felépült — a töb­bi közötti —, Egerben egy cserép­gyár. Tatán egy tégla- és cserép- kombinát. Felépült az évi 1 mil­lió tonna kapacitású Beremendi Cementmű is. S az egész korsze­rűsödött iparág az idén megdönti minden eddigi rekordját, ugyanis ebben az évben 2 milliárd 100 millió darab tégla és 166 millió cserép kerül ki a gyárakból. A cementipar termelése 3 millió 400 ezer tonna lesz. Az idén már a 14 milliárd forint, értékű építő­anyag több jnint egyharmada a kiskereskedelemnek, tehát köz­vetlenül a lakosságnak jut. • Az építőanyag-telepekre már most is olyan mennyiségben öm­lik az áru. hogy a kereskedők panaszkodnak, nem tudják, hol raktározzák a töméntelen cemen­tet. téglát és cserepet. A hiány- gaizdálkodást olvan árubőség vál­totta fel. hogv az első félévben a szerződésekben lekötött 615 millió téglából csak 558 milliót, a 83 millió cserépből pedig 72 mil­liót vett át a belkereskedelem. Végre a cementipar is teljesítette minden kötelezettségét, nemcsak leszállította a tervezett 310 ezer tonna cementet, hanem pótolta a múlt évi 30 ezer tonna adósságát is. Igaz. a piaci egyensúly létre­jöttében közrejátszott a nagybe­ruházások bizonvofe fokú korláto­zása. és a mezőgazdasági építke­zések nagv fokú csökkenése is, ám a mérleg másik oldalán ott találjuk a lakásépítési terv túl­teljesítését. Mégpedig nem az ál­lami ipar. hanem a magánosok építettek a tervezettnél többet. A most létrejött árubőség még nem jelenti a mindig és minde­nütt zavartalan áruellátást. Ma is akad olvan telep, ahová pontat­lanul szállítanak, vagy maguk a kereskedők nem akarják — köz­gazdasági okokból —. mértéktele­nül megduzzasztani a készletei­ket. Nincs elég megfelelő raktár a cementnek, biztonságos tároló­hely a téglának és a cserépnek. S itt-ott megmaradtak a hiány- gazdálkodás ideiéből a kényelmes módszerek is. amikor „eszi, nem eszi. nem kap mást” alapon azt vett a vevő. amit éppen kapott. • Csakhogy az árubőség, és a választék sokfélesége a kereske­delmet. is úi módszerekre, a ve­vő megnyerésének versenyére ösztönzi. Az áru elosztása helyett valóban kereskednie kell. S bár a közelgő tél a magánépítkezé- seken a holtszezont jelenti, most mégis hirdetik, reklámozzák, hogy vegyünk téglát és egyéb építő­anyagot. Mert a gyárak a szoká­sos téli rekonstrukció után min­den bizonnyal még nagyobb ka­pacitással kezdenek maid dolgoz­ni. Már bővítik a heiőcsabai ce­mentgyárat. nemsokára befejezik az új békéscsabai cserépgyár épí­tését. s hamarosan termelni kezd az ország legmodernebb, legna­gyobb cserép- és téglagyára Bá- taszéken. A mostaninál is több lesz az építőanyag. Talán már nincs is messze av. az idő, amikor majd az építőanyag-telepek egy­mással versengve csalogatják a vevőket, időszakos árleszállítást hirdetnek, csak azért, hogy job­ban fogyjon a tégla és a cserép. Egy nagy és kínzó gondot ismét átadunk a múltnak. R. I. MÁV-KÖZLEMÉNY Vonat helyett autóbuszok . A MÁV Szegedi Igazgatóságá­tól kapott tájékoztatás szerint 1973. október 1-től október 15-ig — szombat és vasárnap kivételé­vel — pályafenntartási munká­latok miatt szünetel a Kecske­métről 10 óra 59 perckor Cegléd­re induló 725-ös számú személy- vonat közlekedése. Ugyanez a helyzet a Ceglédről 14 órakor in­duló 7326-os személyvonat eseté­ben is. amely 14 óra 44 perckor érkezik Kecskemétre. A Kiskun­félegyházáról 12 óra 57 perckor kifutó és Kecskemétre 13 óra 37 perckor érkező személyvonat szintén szünetel. Helyettük autó­buszok bonyolítják le a forgal­mat. Az érdeklődőknek bővebb tá­jékoztatást nyújt a vasútállomá­sokon kifüggesztett hirdetmény és az információs szolgálat. Három műszak a szeszfőzdében A továbbiakban még*almát, körtét vegyesen, majd borseprőt főznek le. A vállalathoz tartozó 11 telep közül a jánoshalmi I-es telepen a vállalat összes termelésének 38,13 százalékát főzik. Tavaly összesen 340 ezer litert. Az idei igen gyenge baracktermés miatt barack- pálinkát nem készítettek. Felvételünkön Váczi József főzőmester — aki 20 évet töltött ebben a szakmá­ban — egy ezerliteres üst tetejét zárja le főzés előtt. (Szabó Ferenc felvétele.) Megyeszerte megkezdték különböző gyümölcsökből a pálinkafőzést. Az idei jó termés ugyancsak próbá­ra teszi a szeszfőzdéket, mert a magas cukorfokú gyümölcsök erjedése gyorsabb, s így nem lehet so­káig várni. A Bács megyei Szesz- és Szikvízipari Vállalat já­noshalmi I-es telepén augusztus 22-én kezdték a pá­linkafőzést. Szeptember 8-ig 18 ezer liter vegyes gyü­mölcspálinkát főztek. Szeptemberlü-től szilva került a főzőüstökbe, melyből már 14 ezer 640 liter kiváló pálinka főtt ki. A líra dolgában jól „eleresztett” turista konflison is tehet városnéző körsétát, s kellően elandalíthatja a régi idők nyugalmasabb ritmusa. A firenzei dóm oldalában a konflisoknak külön parkolóhelyük van. (A felvétel itt készült.) Ahol idegenforgalom van, ott egyre-másra fel­tűnnek az egy lóerős járművek. Anacapriból az öbölbe vezető félelme­tes sétánknak is volt egy derűs pillanata: a konflison fölfelé haladó két angol kisasszony, akik maximális áhítattal harsogták bele komor zsoltáraikat a mediterrán világba. Hatvani Dániel (Folytatjuk) Ősszel is csúcsforgalom Bugacon Újabb turistacsoportok jelez­ték érkezésüket Bugacra. A kora tavasz óta példátlanul forgalmas puszta — szeptember végéig — mindennap vendéget fogad. A kü­lönböző idegenforgalmi társasá­gok szervezésében osztrák, fran­cia, olasz és NSZK-beli csoportok váltják egymást. A ritka állat- és élövilágú környezet vonzza az idegeneket. Dísznövény- és madárkiállítás Látványos bemutatóra készül a Díszmadártenyésztő Egyesület kecskeméti csoportja és a helyi Magyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezet virágkertészete: közös kiállítást rendeznek Kecs­keméten. A virág- és a madár­parádé érdekesnek ígérkezik. A díszes tollúak, egzotikus madár­különlegességek két megyéből ér­keznek a kiállításra. A Krimszkaja Pravda írja

Next

/
Thumbnails
Contents