Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-26 / 225. szám
4 • , PETŐFI NÉPE • 1973. szeptember 26. A lajosmizsei példa Sokféle termelési kapcsolat alakult ki a mezőgazdasági szövetkezetek közös és a tagság kisgazdaságai között. A kisüzemi árutermelés számottevően segíti az élelmiszer-ellátást. A Homokhátsági Szövetkezetek Területi Szövetségének körzetében összesen 64 ezer hektár terület van a termelőszövetkezeti tagok háztáji, valamint a szakszövetkezeti gazdák családi művelésében. Nemcsak a szántóföldi termesztés jelentős, hanem az utóbbi időben az állattenyésztés is sokat fejlődött. A kisgazdaságokban 26 800 szarvasmarhát számláltak az idén, melynek nagyobb része tehén. Egy év alatt a tehénlétszám 2500-zal nőtt, főként az anyagi ösztönzők hatására, nagyrészt a tanyákon, ahol jobb lehetőség adódik az állattartásra. A kisgazdaságok árutermelésének jellemzésére néhány adat még ide kívánkozik. A homokhátsági körzetben felvásárolt hízott sertés 57. a baromfi 55, a tej 54, a tojás 27 és a hízómarha 10 százaléka ezekből kerül ki. Egyre javul a szakszövetkezeti közös és a tagság kezelésében levő kisgazdaságok árutermelési kapcsolata iá. Jó példa erre a lajosmizsei Kossuth Szakszövetkezet. ahol nemrég szakszövetkezeti elnökök számára tapasztalatcserét szervezett a területi szövetség. Ez a gazdaság főként az állattenyésztés fejlesztésében kezdeményező. Erről Sikár József, a szakszövetkezet elnöke, a következőkben adott tájékoztatót. — Négyszázhatvan tanyánk van. Egy-két évvel ezelőtt sok helyen állt üresen a háztáji istálló. Jelenleg már jobb a helyzet. Elsősorban a sertéstenyésztés fejlődött. A hizlalást többféleképpen segítjük. Mi adjuk a süldőt, a takarmányt, a tápot. A tag a kész hízóval számol el. Egy sertés hizlalásáért három munkanapot írunk jóvá. mintha azt a közösben dolgozta volna le. Az idén hasonlóképpen segítjük a szarvasmarha-tenyésztést is. 38 tehenet helyeztünk ki a tagokhoz. A boriúszaoorulatot át kell adni a közösnek. így alapozzuk meg a nagyüzemi szarvas- marhatartást. Jelenleg építünk egy 300 férőhelyes tehénistállót. A kihelyezési akciót tovább szeretnénk bővíteni. Többek között a baromfitenyésztésben is fejlesztjük az árukapcsolatokat Háromezer sovánvlibát helyezünk ki, amelyet a tagok hizlalnak meg. A lajosmizsei Kossuth Szak- szövetkezet a tanyáin a szorgalmas tagok élnek a lehetőséggel. A közös közreműködésével a kisgazdaságok áruit biztonságosom és kedvezően tudják értékesíteni. A termelési kapcsolatok fejlődésének eredményeképpen évente 4—5 millió forint értékű állat, és állati termék kerül ki innen a belső ellátás segítésére és exportra. Érdemes követni a példát. A módszer első tapasztalatai kedvezőek. K. S. • Elismerően nyilatkoznak a gépkocsi-tulajdonosok a kisszállás! Petőfi Termelőszövetkezet szcrvizrészlegcrŐl. A szerviz fiatal szakemberei a legkülönbözőbb gépkocsitípusoknál is elvégzik a „futójavításokat”. „MALAC NÉLKÜL - TECHNOLÓGIAI CSODA...” Elhibázott sertéstelepek (II.) A bácsborsódi és a városföldi sertéstelep nemzetközi, hiszen francia, olasz, spanyol és magyar cégek berendezéseit, anyagait „hozták össze” az AG- ROBER tervezői. A francia FURNÉR cég készítette a hűtő-szellőző rendszert. Erről Tasnádi Iván így beszélt: — A cég munkájával nem vagyunk elégedettek. Nagyon lassan végezték a szerelést. Arra is gondoltunk, azért történik, mert a garancia egy évre szól. és attól a naptól érvényes, amikor az ország területére érkezik a berendezés, nem pedig az üzembe állítástól... Amikor elkészültek, rengeteg baj volt. A francia cégnek az alkatrészek 60 százalékát ki is kellett cserélni, hogy működhessen. Mégsem volt jó a fűtés, gyorsan eltávozott a meleg levegő a cirkulá- lást szolgáló nyílásokon, s a hidegben megfáztak az 1—4 hetes malacok. Csaknem 600 malac hullott el emiatt, s a megmaradtak fejlődése is lassúbb volt a szükségesnél. Ha csak malacárban számolunk, 150 ezer forint a veszteség, de a nagyobb kárt a bruttó árbevétel másfél millió forintos csökkenése okozza. A termelőszövetkezet saját költségén üveggyapotot vásárojt, s a kiáramlási résekbe helyezték. Ez javulást hozott. Tavasszal a francia cég szakemberei ismét beszabályozták a fűtést, de a szövetkezetben így is félve tekintenek a téli hónapokra, nem tudják ugyanis, valóban jó lesz-e. A francia cég munkáját a városföldiek sem dicsérik. A fűtőberendezést ez idáig még üzembe se tudták állítani. Tervezési hiba is történt, mivel kisebb átmérőjű gázvezetékcsöveket terveztek és helyeztek el, mint amilyen a kazánhoz szükséges. A gázvezetékcserét elvégezték, amely 250 ezeF forintba került, de még nem tisztázódott, kinek a számláját terheli. A kocaszállásokra egyáltalán nem terveztek fűtést, mondván, az állatok, saját bio-hője 12—16 fokos teremhőmérséklétét Eiztb- . sít. Az elmúlt télen itti »már i voltak állatok, s kiderült, hogy a kinti mínusz 10 fokos hidegben bent csupán 0—3 fok között volt a hőmérséklet. Ez okozta a meg- termékenyülések és az ivarzások elmaradását. A tervező AGROBER-nek jelezték a gondot, de a mai napig sem történt intézkedés, azaz fűtésbeszerelés. — Helyes lenne, ha a fiaztató- tóban a kutricák szerkezetén, elrendezésén is javítanának a tervezők — mondotta Gonda József. — Sok rajta az ajtó, 40 kutricában egy gondozó takarít naponta négyszer, ami 160 ajtónyitással jár. Ráadásul az ajtók nehezen nyithatók szerelési hibák miatt. A fiaztatókutricákról Hélya István a következőket mondotta: — Ez a kutricakialakítós rossz, tervezési hiba történt, amit súlyosbít a kivitelező hanyag! munkája. A koca nem tud inni, csak ha kiengedjük az előtérbe. A tejtermeléshez pedig víz kell, a kocáknak úgy, hogy akkor igyanak, amikor kívánják. Az előtérben van az etetővályú, amit nem rögzítettek, és állandóan felborítja az állat. Ha mindig nyitvahagyjuk az előtérbe nyíló ajtót, a kismalacok kijönnek, a trágyacsatornánál fertőzést kaphatnak és a nagyobb rács között kibújnak a kezelőfolyosóra is. Az oldalfalak között pontatlan az illesztés, emiatt pedig egyik kutricából a másikba csatangolnak a malacok. Előfordult, hogy vas .közé szorult néhány és megfulladt. Az átalakításra, a hibák kijavítására 113 ezer forintot kellett költeni. A hizlaldában a 8—12 kilós malacok az önitató fölötti nyíláson „sétálnak ki”. A lezárásra 20 ezer forintos költséggel vaspántokat helyeztünk el. — A fiaztatóban a malacok alatt melegítőlapoknak kellene biztosítani a hőmérsékletet — mondotta Káposztás Gyula. — Használhatatlanok ezek, mivel nem ellenőrizhető a hőmérsékletük, a malacok többnyire rá sem fekszenek, az anyakoca pedig a rács között átdugta a fejét és rángatta, a huzalok elszakadtak, a lap megrongálódott. Most infralámpákat helyezünk el, és alá falapokat. Az átalakítás 800 ezer forinttal növeli a költséget és megmaradnak a használhatatlan melegítőlapok a befektetett pénzzel. A felsorolt néhány példa is 1"bizoiíjdtja!" hbgy '"áSi~Új sertéstelepeken nem métinek simán a dolgok. Nem a tervezés és a tervezők elítélésének szándékával írtuk le a MEZÖPANEL típusú sertésteleppel kapcsolatos gondokat, már csak azért sem, mert csupán a hibákról szóltunk. • Magasból a bácsborsódi sertéstelep. Azonban felvetődik a kérdés, hogy a termelőszövetkezetnél és a társulásnál nem tudták korábban, hogy milyen fába vágják a fejszéjüket? Az erre adott nemleges válaszon elcsodálkozhatunk. Hélya István: — Olyan ez, mint egy házasság, nagy a választási lehetőség, de hogy megfelelő-e a választott, később derül ki. Mert a bemutatása tervrajzokon, számításokkal nagyszerű sertéstelepet sejtett. Most megtudtuk,' hogy idealizált, a valóságot meg sem közelítő tervszámokat adott az AGROBER. Ügy tűnik, hogy az épületvázhoz nem találták meg a tervezők a megfelelő technológiát. — Korábban nem épült ilyen telep — mondotta Káposztás Gyula. — Az idén készültek el a MEZÖPANEL típusú sertéstelepek, de a Cegléden és Pápán most megépülteknél is hasonló hibák jelentkeznek. Tehát tapasztalat és kipróbálás nélkül adaptált az AGROBER. De vajon szabad-e több milliós nagy- beruházást ilyen módon elindítani? Malacok nélkül technikai csoda ez a telep, de nem szolgálja az állat-élettani funkciók kielégítését. Ügy is mondhatnám: technológia a technológiáért, vagyis öncélú. Az itt dolgozóknak sem jelent könnyebbséget a munka, nem beszélve a bizonytalan termelés miatt a rengeteg idegeskedésről. Gonda József véleménye a következő: — Ha még egyszer kezdenénk, nem ezt a teleptípust építenénk fel. A megjegyzés válasz is arra, hogy elégedettek-e a teleppel... Még egy kérdés: Ki viseli az átalakítások, termeléskiesések tetemes költségeit? A bácsborsódi termelőszövetkezetben még gondolkodnak, pereskedjenek-e az országos céggel. A városföldi sertéstársulásnál határoztak: beperelik az AGROBER-t. Egy sertéstelep több évre, sőt évtizedekre készül. Éppen ezért nem mindegy, hogyan. Mégis. Hazánkban nem született hivatalos állásfoglalás, hogy melyek azok a megbízható teleprendszerek, amelyeket felépíthetnek a különböző adottságokkal és termelési szerkezettel rendelkező gazdaságok. A gazdaságoknak — de az egész országnak — kára származik egy ilyen sertéstelep megépítése kapcsán, sőt „elviheti”, veszteségessé teheti a ‘ gazdaságot. A tények bizonyára elgondolkoztatják, és alaposabb, átgondoltabb (a magyar tudósok nemzetközileg is elismert kutatásáit felhasználó) tervek készítésére, megalapozottabb beruházások megvalósítására serkenti a komplex sertéstelepek építésével foglalkozó szakembereket, hogy kevesebb gonddal valósuljon meg a hús- es sertésprogramra vonatkozó kormányhatározat. Csabai István A legnagyobb magyar nyomdász Telefonon át „megszólal" a szív Az Akadémia tudósplénuma előtt Haiman György, az Ipar- művészeti Főiskola tanszékvezetője ismertette a közelmúltban a könyvpiacon nagy sikert aratott könyvének disszertációs változatát. A tudós tipográfus egy évtizedes kutatómunkája során a legnagyobb magyar nyomdász, a XVII. században élt Tótfalusi Kis Miklós életútját követte nyomon. Aprólékos munkával derítette fel a református tanítóból világhíressé lett kolozsvári betűmetsző és tipográfus tevékenységének valamennyi fontosabb mozzanatát. Fényt derített gazdag betűkészletének eredetére és utóéletének máig fellelhető részleteire. Hatalmas betűkincsét is felszínre hozta, és elsőnek állapította meg tudományos hitellel, hogy az mai betűállományunk gerincét alkotja. Az érdekes disszertációs disputa élénk érdeklődést váltott ki a szaktudósokon kívül a könyvbarátok és a hajdani nagy erdélyi betűmetsző kései „kollégái”, a nyomdászok körében is. A tudós munka elbírálói úgy vélekednek, hogy Haiman György feltáró munkája kultúrtörténetünk jelentős gyarapodása. Számos' országban szerkesztettek már készüléket elektrokar- diogramok távleadására és vételére, de használatuk a gyakorlatban még nem kezdődött meg. A Bolgár Tudományos Akadémia Központi Fizikai Intézetének munkatársai nemrégiben elkészítették a ..Telekard” elnevezésű készüléket. A „Telekard” egy leadóból és vevőből álló berendezés. A kettőt telefonvezeték köti össze. A vevőkészülék például egy megyei kórházban van és rákapcsolhatok a különböző városi kórházak, falusi és. üzemi rendelők le- adói. A mindössze 400 gramm súlyú leadó hordozható, könnyen kezelhető. Elektródáit — ugyanúgy, mint a hagyományos EKG- nál — a beteg testién helyezik el, majd megteremtik a telefonösz- szeköttetést a megfelelő megyei központtal. A leadó a szív árampulzusait hangjelzésekké változtatja. s ezekből a vevő a központban elkészíti a pontos elekt- rokardigramot. Jelenleg Haskova megye öt járási kórháza áll ..Telekard”-ösz- szeköttetésben a megyei kórházzal. 1973 végéig további 30 le- adót kapnak a nagyobb falusi és üzemi rendelők, s nemsokára már minden kerületi orvosnak lesz „Telekard”-ia. F. TE<7 PRO Ki A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította: Havas Ervin 19. Ivadék akcióba lép Jakov é» Ivadék kidolgozták az- akció tervét. Az olajfinomító klubját Peszcov Nyíl Tyimofejevics vezette, aki egykor jó embere volt Montasevnak, a gyár régi tulajdonosának. Mon- tasev azóta sem szakította meg a, kapcsolatot véle, bőkezű ajándékokat küldött neki a határon túlról. Ivadék arra számított, hogy Peszcov segítségével bejuthat az üzembe. Ehhez azonban fel kellett őt keresnie a klubban. A diverzáns éppen azon a napon ment el a klubba, amikor ott gyári aktívaülést tartottak. Ivadék belopódzott az előcsarnokba, sárga bronzszemeivel nyugtalan pillantásokat vetet maga körül, nem szívesen találkozott az ott gyülekező emberekkel. Az előcsarnokban fel-alá sétálgattak a gyűlés részvevői. Voltak itt ősz hajú mesterek, akik évtizedeket töltöttek el az olajiparban, fiatal mérnökök, akik már a szovjet hatalom éveiben szerezték meg képesítésüket és sokan a legjobb munkások közül. Az ülés napirendje egyaránt fontos volt mindnyájuknak: hogyan növelhetik termelésüket a haza védelme számára alapvető termékből. Ivadék gonosz szemekkel nézett körül, -.hiszen ezek az emberek az ő birtokán nyert olajat dolgozták fel. Igen, bácsikája végrendelete szerint ezt az egész környező területet neki kellett volna örökölnie. De az örökséget elvitte a forradalom... Az egyik pamlag mellett elhaladva lelassította a lépteit. Két fiatal, szőke férfi és egy barna, azerbajdzsán lány ült rajta élénken beszélgetve. A mondatokból Ivadék nem tudta megállapítani, hogy a beszélgetőpartnerek mérnökök. Keserűen gondolt saját diákéveire, s arra, hogy a bácsikája mindenáron el akarta végeztetni vele az olajmérnöki kart, hogy majd eredményesen vezethesse a gyárat. Ez sem sikerült neki. Még az egyetem befejezése előtt külföldön kellett letelepednie. E pillanatokban úgy érezte, hogy mindaz a harag és keserűség, amit az elmúlt esztendőkben összegyűlt benne, most egyszerre felfakadt. Megszólalt a csengő, a tanácskozóterembe hívta a részvevőket. Ivadék is sürgölődni kezdett, meg kellett találnia Peszcov irodáját. Ez nem okozott különösebb gondot, az épület nem volt nagy, csak végig kellett mennie a folyosón, hogy meglelje ak ajtót a felírással „Klubvezető”. Benyitva látta hogy a helyiség üres. Ivadék szitkozódott. Ha ez a Peszcov végigüli a tanácskozást, akkor nem várhatja meg. Idegesen töprengett, hogy mit tegyen. Még egy csengetés hallatszott, az előcsamoki zaj elcsön- desedett, a folyosón egy siető ember alakja tűnt fel. Ivadék figyelmesen megnézte a közeledő, sovány férfit, aki úgy ötvenesz- tendős lehetett, ovális arcát ritkuló ősz haj foglalta keretbe. „Nyíl Tyimofejevics, persze, hogy ő az”. Ivadék még ifjú éveiből emlékezett rá. Nyíl Tyimofejevics akkoriban gyakran járt hozzájuk. Montasev hű embereként elsősorban a munkásokat és az alkalmazottakat tartotta szemmel, hogy minden rendellenességet azonnal jelentsen neki. Arra is emlékezett, hogy mindig hozott neki, a fiatal Montasevnak, vagy ahogy ő nevezte: Ra- csiknak ajándékot — láncba fűzött, apró peréceket. Ezek a száraz, ropogós perecek jobban ízlettek neki a legfinomabb otthoni pirognál is. — Nyil Tyimofejevics! — lépett Peszcov elé a félhomályból Ivadék. összerezzent a váratlan szólí- tástól és megállt. — Miben lehetek a szolgálatára? — Nem ismer meg, Nyil bácsi? Peszcov közelebb lépett. — Nem, nincs szerencsém ismerni — jelentette ki határozottan. — Ráesik Montasev vagyok. Akinek annyi perecet hozott ajándékba. — Csak nem?! Rakics, de megnőttél — és Peszcov átkarolva volt főnökének unokaöccsét, beinvitálta az irodába. — Ülj le, mesélj, hogy él a bácsikád? — Kért, hogy adjam át az üdvözletét, Nyil Tyimofejevics. — Ennyi év után is hálával , gondolok rá, Racski. Soha nem felejtem el, milyen jó volt hozzám. S veled mi van? Befejezted a tanulmányaidat külföldön? — Igen, Nyil Tyimofejevics — hazudta a Montasev-csemete és belemerült a párizsi „szabad élet” ecsetelésébe, elhallgatva természetesen szenvedélyét a kártya iránt, s azt is, hogy rokonai már régen nem hajlandók kifizetni adósságait, s végnélküli tivornyáinak költségeit. Arról sem beszélt, hogy új pénzforrások után kutatva, hogyan került a német kémügynökség hálójába, s egyéb szennyes ügyek mellett, a németek megbízásából miként mérgezett meg egy ismert francia tábornokot, hogy azután Francia- országból Iránba menekülve mentse az irháját. — Hát maga, hogy él itt, Nyil Tyimofejevics ? — A telepről el kellett jönnöm, sokan tudták, milyen kapcsolat fűzött a nagybácsikádhoz. Beálltam a gyárba, itt van az út túlsó oldalán — mutatta Peszcov az ablakon át. — Hogyan lett magából klubvezető. — Volt egy szenvedélyem, Ráesik — mindig szerettem énekelni. A bácsikád is gyakran tréfálkozott velem emiatt. A gyárban azután gyakori vendége lettem a klubnak, énekeltem a kórusban, mígnem felajánlották, hogy vegyem át a klub vezetését. A fizetés több, gondoltam elvállalom. De .ez nem fontos. Azt mondd el inkább, mi szél hozott Bakuba? — Nagy ügyben járok, Nyil Tyimofejevics. Fontos ügyben. — Ez természetes. Visszatérnek a régi, szép idők. A németek már nincsenek messze: Szmo- lenszk és Odessza alatt folynak a harcok. Már nem sokáig kell várnunk. — De segítenünk kell, hogy gyorsabban Ideérjenek. — Hogyan? Ezt nem értem. — A bácsikám azt mondta, hogy nyíltan beszélhetek magával. — Rám számíthatsz. — Be kell juttatni egy kis csomagot az üzembe, hogy leálljon a termelés. Kevesebb benzin a vörösöknek — gyorsabb német győzelem! — Ez — pokolgép? — suttogta Peszcov. — Persze, hogy az, Nyil bácsi. Segítenie kell, hogy elhelyezzük a gyárban. (Folytatjuk)
