Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-23 / 223. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. szeptember 23. Segítségért kiált az Űjkollégium

Felújításra vár a tetőszerkezet, amelyen már csak az imádság tartja a cserepeket, hogy le ne zúduljanak az utcára és az udvarra. A városi tanács le is záratta az iskola udvarát, nehogy az órák szünetében''ott játszadozó és friss levegőre vágyó gyermekek megsérüljenek a hulló cserénktől, a falakról málló vakolattól. Az Üjkollégiumot az utca felől kerítés öleli körül, amely a járókelőket tartja távol az életveszélytől. Az épületben is — immár több. mint egy év éta — csak védőtetők védelme alatt, lehet bejárni a diákoknak és a pedagógusoknak.

A tetőszerkezet felújításán kívül a homlokzat tatarozására, belső javításokra és villanyszerelésre is szükség lenne. Ám addig nem érdemes ehhez hozzáfogni, míg a tetőt rendbe nem hozzák, mert a beázások újra tönkretesznek mindent. Ha esik az eső, még a földszinti helyiségekben is átnedvesednek a falak, egyszóval, ha sokáig késik a segítség, meg- kondíthatjuk a lélekharangot az Űjkollégium felett.

Miért nincs gyógyír e sebekre? A Bács-Kiskun megyei Beruházási Vállalatnál tehetetlenül tárják szét karjukat. — Pénz van, de egy év óta hiába keresünk kivitelezőt. megyeszerte és széles e hazában, amely vállalná az épület rendbehozását. Tavaly nagy- nehezen a csongrádi Általános és Szolgáltató Vállalat némi állagmegóvó javítást végzett, de semmi többet. Ezt még a tél beállta előtt, az idén is meg kell ismételni. hogy a nagyobb bajokat megelőzzük, most már azonban egyre elodázhatatlanabb a teljes felújítás elvégzése.

Miért, nem vállalják a megyebeli építőipari szervezetek a munkát? Az egyik kapacitáshiányra hivatkozik, a másik azt válaszolja, hogy nincs meg hozzá a mű- 'szaki felkészültsége, a harmadiknak nem áll elég munkaerő a rendelkezésére, és így tovább. Vannak megyén kívüli vállalatok, amelyek részmunkákat elvégezne, az Országos Szakipari Vállalat például a cserepezést és a bádogozást csinálná meg. Ehhez azonban az kellene, ha előbb az ácsok -a tetőszerkezetet, válamint a kőKecskemét egyik városképet meghatározó, műemlék- jellegű épülete az Üjkollé- gium — segítségért esedezik. Az idő vasfoga kíméletlen sebeket ejtett rajta, amit gyógyítani kellene, — ha nem akarjuk, hogy belepusztuljon

— „orvos” azonban egyelőire nem akadt erre a műtétre.

művesmunkához szükséges állványozást készítenék el.

Valóban kétségbeejtő a helyzet. Egyelőre bénultan nézzük, hogy a megyeszékhely egyik jellegzetes épülete, egy közoktatásügyi intézmény (amelyekből amúgy is szűkölködünk), a szemünk láttára megy tönkre. Lehet-e mondani, hogy nincs megoldás? Hiszem, hogy nem! Mert a megye építőipari szervezetei, már számtalanszor bebizonyították, hogy nagyszerű dolgokra képesek. Kapacitás, munkaerő és műszaki felkészültség hiánya külön-külön elképzelhető. hogy fennáll egyik- másik vállalatnál, vagy szövetkezetnél. Ám ha többen összefognának. bizonyosan ki tudnák egészíteni egymást. Ami nincs meg az egyiknél, megvan a másiknál és együttes erővel (ilyesmire is volt már példa), meg tudnák menteni az Üjkollégiumot. Mert milyen • kellemetlen lenne

— még a gondolattól is * pirulni kell —. ha á kecskemétiek, s az ide látogató idegenek ujjal mutogatnának a város közepén egy romra, hogy a megye építőipara ezt az ép'ületet nem volt képes megmenteni az enyészettől.

Címképünk: lehet, hogy az olvadó hóval a tetőről a cserepek is lehullanak. Mindenesetre az udvarról már ki is tiltották a gyerekeket.

Nagy Ottó

• A homolokzatról omladozik a vakolat.

(Tóth Sándor felvételei.)

AZ ÁTVÉTEL MÁR MEGKEZDŐDÖTT

Skoda-autóbuszokat kap Kecskemét

A háború után 1-2 autóbusz jelentette Kecskeméten a városi közlekedést. Akkoriban ez így volt rendjén, a lakosság többnyire a saját lábán, vagy biciklin közlekedett, a környékbeliek pedig lovas kocsival érkeztek a megyeszékhelyre. Jelenleg 30 autóbusz hozza-viszi az utasokat, s túlzás nélkül elmondhatjuk: a duplája is kevés lenne. A járatok ritkák, a kocsik zsúfoltak, különösen csúcsidőben érezhető, hogy megnőtt, sokasodott a város, az embereknek is siétősebb a dolguk, drágább az idejük, joggal sürgetik a városi közlekedés fejlesztését. Hasonló, vagy még rosszabb a helyzet a megye forgalmasabb részeit összekötő, tanyavilágát megközelítő távolsági járatoknál. Kevés a jármű, s ami van, az is zömmel régi, elavult, korszerűtlen. Várható-e változás és mikor? — erre kerestünk választ Budapesten, a Volán Tröszt székházában.

A beszélgetésen jelen volt Papp János a vezérigazgató első helyet, tese, Tóth István vezérigazgató- helyetes és Takács Endre személyforgalmi főosztályvezető.

A beszélgetésből kitűnt, hogy a Volán-Tröszt vezetői szintén súlyosnak ítélik a helyzetet és ezért fontosnak tartják elsősorban Kecskemét, majd ezt követően a megyei közlekedés megjavítását. Megnehezíti a helyzetüket, hogy a kormányhatározat értelmében elsősorban az öt kiemelt nagyvároson kell segíteniök, de úgy döntöttek — a megye vezetőivel egyetértésben, hogy az öt város * után közvetlenül Kecskemét gondjain igyekeznek enyhíteni.

Még az idén:

11 új autóbusszal több

Az ígérettől felbátorodva, a 9. sz. kecskeméti Volán Vállalat 20 autóbuszt rendelt erre az esztendőre. Az új típusú- modern IKA- RUS-kocsik még nem érkeztek meg.

— Amennyiben a kért típushoz ragaszkodtak volna, a szállítás áthúzódik jövőre. Az Ikarus az idén befejezte a régi típusú autóbuszok gyártását, de az új kocsikból még nincs annyi- hogy decemberig‘minden hazai igényt ki tudja- ' nak elégíteni. Ezért 75 Skoda- buszt hozunk be Csehszlovákiából, s ebből 11-et Bács megyébe irányítunk. Az átvétel már mégkezdődött, a kecskeméti Volán Vállalat szerelője is kint van, hogy ismerkedjen a típussal.

Az utasokat bizonyára az is érdekli, hogy milyen a hamarosan megérkező új autóbusz, amelyből 5—6-ot Kecskemét kap, a többit vidékre irányítják. Külsőre semmivel sem „maradibb”, mint a fővárosban már felbukkanó szögletes , panorámaüveges, modern városi jármű. Mindkét fípus megközelíti a modern városi közlekedés esztétikai és egyéb igényeit: száz személyesek- 3 ajtósak, a jelenleginél nagyobbak, erősebb és a kilátás is szebb, már akinek jut hely az ablak mellett.

Nem lehet csúcsra tervezni a közlekedést

— Éppen erről akartunk szólni. A közlekedés szerveinek felelőssége nem vitás, nekünk el kell szállítanunk az utasokat, bármilyen gondokkal kell menetközben megküzdenünk. De a közlekedés önmagában nem képes arra, hogy társadalmi segítség nélkül enyhítsen a zsúfoltságon.- Az új kocsik beállítása nyilván érezteti majd a hatását, de éppen a budapesti tapasztalatokra hivatkozva elmondhatjuk, hogy a sűrűbb közlekedés még több utast hoz, gyakorlatilag alig vehető észre, hogy 5—6 kocsival több van a forgalomban.

— A megoldás?

— A lépcsőzetes kezdések bevezetése. A közlekedést nem lehet csúcsra tervezni. Az iskolák rendjét igazán nem borítaná fel, ha fél órával később csengetnének be, a forgalomban pedig órási lenne a jelentősége. Ugyanez érvénye^ a hivatalok intézmények- kórházak munkakezdésére, illetve félfogadási idejére.

— A javaslat indokolt és észszerű, reméljük, hogy mielőbb intézkedik is a tanács, a megye- székhely csúcsforgalmi idejének széthúzására. Ettől függetlenül azonban egyre több autóbuszra lesz szükség. Milyenek a jövő évi kilátásaink?

— Jövőre 650 Ikarus és 50 Skoda-buszt vásárolunk. Kecskemét ebből is megkapja a maga részét. Azt már megígérhetjük, hogy a tanyák segítését szívügyünknek tekintjük. Néhány olyan fontosabb tanyaközpontnál, ahol az út is elkészül, vállaljuk, hogy az utasok szállítását is meg fogjuk oldani. Alakult egy bizottság is, amelyik a tanyavilág közlekedési helyzetének fejlesztését

vizsgálja. Általában igen fontosnak tartjuk minden megyében, városban a távlati fejlesztési tervek elkészítését, mi magunk is azon vagyunk, hogy felmérjük a valóságos helyzetet.

A terv már elkészült

A 9-es számú Volán Vállalatnál azzal fogadnak, hogy most készült el Kecskemét helyi közlekedésének fejlesztési terve- ha ezt megtárgyalják és jóváhagyják, folyamatosan kezdődhet a végrehajtása. A terv reálisan tükrözi a szükségleteket, sőt több variációt is kínál a megoldásra, hogy melyiket fogadják el, majd kiderül a későbbiekben. Éppen ezért egyelőre sem Kovács Ferenc forgalmi igazgatóhelyettes, sem dr. Torna László személyforgalmi osztályvezető nem bocsátkozik messzemenő fejtegetésekbe.

Skoda-buszok munkába' állítása.

Amikor ott jártam, még senki sem tudta megmondani, hogy mikor jönnek a Skodák — csak annyit, hogy még ebben az évben. — Jósnak sem vállalkoztak, nem fejtegették, hogyan válnak majd be a kecskeméti forgalomban. Remélhetőleg, jól, hiszen szépek is. jók is, végső soron Kecskemét legelső igazán modern külsejű, városi buszai. Ilyenek még nem jártak, — legfeljebb vendégségben — a fényesre koptatott keramitkockákon, bár több lenne belőlük! A jövő útja az autóbuszközlekedés. Ezzel már

most számolni kell, s számolnak is, csak éppen azt nem tudják, hogy.

Jövőre például hány buszt kapunk? A következő 5 éves tervre 200 új autóbuszra lenne szükségünk. Ha megkapjuk, ki tudjuk elégíteni a növekvő igényeket. A

Egyelőre szembenézünk azzal, hogy szorít a cipő. Szorít, mert rég kinőtte a város. A megyét is sűrűbben hálózhatnák be a járatok, sok kocsira pedig ráférne a nyugdíjazás. A Trösztnél ugyan azt mondták, hogy a kecskeméti Volán „jól” áll, hiszen 228 járműből csak 30 fut nullán, vagyis ereje végső határán, s ez jobb, mint az országos átlag. De aki pont a 30 kocsi valamelyikén rázkódik; az »nem hatódik ; megléttől.

SoTan még attól' sem, hogy ha lassan is, de változik, javul a helyi közlekedés. Múlt év decemberében elindultak az úgynevezett munkásjáratok, szeptember

3-tól megjelent a forgalomban a katonatelepi iskolásjárat, több vonalon sűrítették a járműveket és a K-járat csúcsidőben dupla kocsikkal jár. A rég várt 8Y. járat akkor indul meg. ha elkészül a Mátyás király körút. További sűrítéseket tesz lehetővé az új

mostani 5 éves tervre 151 kocsi volt beütemezve, év végéig meglesz a 70, hogy jövőre mennyit adnak, ki tudná azt megjósolni? Hogy a hiányzó 80 nem fut be, az a jelek szerint —már biztosra vehető.

Az ember, amikor olvassa az újságokat, szívet melengető önérzettel veszi tudomásul, hogy szinte nincs olyan része a világnak, ahol ne futnának magyar aütó- buszok. Nagyon helyes, szállítsunk is minél többet, minél többfelé. Csak azért gondoljunk azokra is, akik idehaza szeretnék hizlalni az önérzetüket. Azzal, hogy lám nem kell feltétlenül külföldre utaznia annak, aki kényelmesen kíván közlekedni, szép, tisza, tágas modern autóbuszokon.

Vadas Zsuzsa

MUNKÁSMONOLÓG

„Sok év kell a berendezkedéshez..,”

A kapu névtáblájára jól emlékszik: azon csakugyan Dorka János neve szerepel. Én, viszont Dorka Istvánná vagyok. Vagyis a házigazdáék menye... Ki kell, hogy ábrándítsam: nem mi vagyunk a „boldog lakásbirtokosok”. Hanem apósomék. Ök kapták márciusban ezt a kétszobás széchenyivárósi lakást. |Mi pedig megkaptuk az egyik szobát, s persze a m’ellékhelyiségek közös használatát. Átmeneti időre. Mert ha minden jól megy. 1975-ben mj is lakáshoz jutunk... Elgondolhatja. mennyire várom. Szűkösen is vagyunk, de az még hagyián. A nagyobb baj az. hogy örökös az alkalom a súrlódásra. Azt hiszem, hogy ez egyszerűen az együttélésből fákad.

Házasságunk kezdetétől fogva, vagyis hat év óta együtt lak'—V. A korábbi hely ennél is lényegesen rosszabb volt. Ott csak egy kis szobánk volt és semmi mellékhelyiség. A szalagházzal szemben volt. s szerencsére szanálták. Apósomék így kapták ezt helyette. Különben ez már a harmadik helyük Kecskeméten. Az após valamikor malomgépész volt. s bármelyik faluban vagv városban vállalt munkát, a malomtól mindig kapott lakást.

Férjem is. én is a finommechanikai vállalatnál dolgozunk. Ott is ismerkedtünk össze annak idején. Jómagam lakiteleki születésű vagyok, eredetileg fodrász szerettem volna lenni, de oda nem vettek fel. nem volt helv. s így jelentkeztem vasesztergályosnak, a vállalatnál. A szüleimnek ott volt ismeretségük, ezért. Meg apám is kazánkovács. így egy kicsit a szakmám rokon az övével. Nem mondom, eleinte idegen volt. később megszoktam, sőt meg is szerettem; tetszett, hogy mindenféle rozsdás vasdarabokból szép fényes alkatrészeket lehet készíteni. Tíz évvel ezelőtt, amikor ipari tanulónak jelentkeztem, sok lány tanulta ezt a szakmát. Voltunk vagy harmincán ... Mostanában már kevesebben vannak... A férjem eredetileg késes szakmát tanultáé abban nem igen dolgozott. Az üzemben ma már gépbeállítóként foglalkoztatják, s rövidesen szakmunkássá nyilvánítják.

Kettőnk havi keresete jelenleg ötezer forint körül van. Félre tudunk rakni havi 1500—1800-at. Az ideköltözésig összejött 40 ezer. felét azonban elköltöttük a berendezkedésre; ha nem is a miénk, de mégis csak új lakás, nem tehetünk bele akármilyen bútort.

Egy kislányunk van. a négyéves Andrea. Kivettem a hároméves gyermekgondozási segélyt, nem is régen telt le. s kicsit kiestem a szakmámból. Mióta visz- szatértem, nem is álltam esztergapad mögé. fúrógépén dolgozom. Az esztergályosokat ugyanis két műszakban foglalkoztatják a vállalatnál. Ennek a követelménynek nem tudok eleget tenni, a gyerek minden gondja rám hárul. Minden reggel a bicikli vázán viszem a Hosszú utcai óvodába. Délután pedig hozom ... Igaz. hogv most már a lakótelepen is van óvoda. De nem íratom át. mert ott már megszokott, megbarátkozott a koszttal is. Eléggé rossz étvágyú gyerek...

Szerencse, hogy a munkahelyre nincs panasz, jó a kollektíva. Év eleje óta szocialista brigádban dolgozom. Tizenegyen alakultunk, de most már csak kilencen vaavunk. Áz egyik azért vált ki, mert kocsit vett és minden szabad idejét az foglalja le. A másik pedig elvált asszony, két gyerekkel. annak meg ezért vált terhessé. Igaz, hogy a brigádban

maradt egy másik elvált asszony, annak is van családja, de nem panaszkodik. Nem vagyunk egyformák ... így aztán most a brigádban van négy férfi és öt nő. A férjem nincs közöttünk, ő egy másik brigádnak a vezetője. Hogy mi tart össze bennünket? Például az, hogy társadalmizunk Vagyis társadalmi munkát végzünk, ma már ezt csak így mondjuk. Elvállaltúk a Kurucz-téri általános iskola támogatását. Gondolom, ■ egészen önzetlenül, mert egyikünk gyereke sem jár oda. A férfiak, munkaidőn kívül, csináltak két szemléltető motormetszetet addig mi nők a padokat és a többi bútorzatot festettük újra. Az igazgatónő nagyon szép levélben ismerte el a munkánkat. És itt a vállalatnál is nekünk van legtöbb pontszámúnk. Ezenkívül néhányszor közösen mentünk el moziba, meg a múzeumba a nyáron pedig kirándultunk a Tőserdőbe. Volt aki családtaggal jött. volt aki anélkül.

Üjaban tanulok. Műszak rajzot. Még a gyermekgondozási segély idején kezdtem el. Ha ezen túl leszek, középiskolába iratkozom be. Hogv milyen elképzeléssel? Szeretnék könnyebb munkát kapni, bekerülni az irodára.

Két öcsém kőműves, húgom meós a lakiteleki tsz. gumiüzemében. így a családból egyelőre csak én kerültem városba, kellett egy kis idő. amíg megszoktam, de ezen már rég túl vagyok. A falura nem vágyom vissza, igaz, hogy nagyobb városba sem kívánkozom. Egv ilyen városban, mint Kecskemét, már sokféle alkalom van a szórakozásra, időtöltésre. Néha mi is elmegyünk a Toronyház-eszpresszóba, de főleg a színházat kedveljük. Az idén már bérletet is váltottunk. Nem beszélt rá senki, mi magunktól

• „Nem idegen a környezet...”

határoztuk el. Leginkább az operettet kedveljük, a zenéje de a cselekménye miatt is. Jó volna persze munkástémájú darabokat is látni, decsak egy ilyenre emlékszem, s annak sem jut eszembe a címe. Valami újítóról volt benne szó. akinek meg kellett- küzdeni az elismerésért.

Ezenkívül a férjem el-eljárogat focizni, újabban ezt kedveli. Legtöbbször azonban itthon vagyunk esténként. Gyakran sakkozunk. Körülbelül egyformán játszunk, így nincs jelentősége annak, hogy mikor melyikünk győz.

A ház legtöbb lakója munkás, így a környezet nem idegen a számunkra. Azt vallom, hogy a munkás tud boldogulni nálunk, mert a keresetéből mindig vehet azt- azt. Csak sok év kell hozzá míg úgy, ahogy összeszedi magát Maszekolásra nincs alkalmunk, illetve a férjemnek lehetne a késes szakmában, dehát itt nem nyithat műhelyt. így csak arra alapozhatunk, amit az üzemben kapunk. (Lejegyezte: H. B.