Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-20 / 220. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1973. szeptember 2«. \ ?"' ' «'*• I: & Komszomolszk ma és holnap 'S- . . á-tki'«-'” •s*L. • • A GYÜMÖLCS BEÉRETT Tanácskozott a megyei szállí­tási bizottság. Egyszerű — alig — bővített mondat. Az újságolvasó számá­ra emellett szürke, mindenna­pos ténymegállapítás. Egyszerre befogja a szem, s máris ugrik sokkal „érdekesebb” sorokra. Pedig milyen izgalmas, érdek­feszítő tud lenni egy értekezlet a kívülálló, tehát laikus szá­mára is, ha azon jó szakembe­rek cserélik ki gondolataikat. Rokonszenves mindjárta konk­rétságuk. Hogy nem „hegyibe­széd” a szövegük. Jól is néz­nénk ki. Mikor — tegyük fel — a ME- ZÖTERMÉK képviselője beje­lenti, hogy a vállalat X számú vagont igényel erre a hétre, s vasút embere már előre tilta­kozna. — Nem, arról szó se lehet! Nem így beszéltük meg. Erre az időre csak ennyi és ennyi va­gont kértetek a tervben, ez vi­szont kétannyi. Honnan akasz- szak le nektek ennyit?! Miért nem siettetek a múlt héten? Akkor meg felét se kértétek, mint amennyit tervbe vettünk. — Na jó. De vonjam most felelősségre a „természetfele­lőst”, mert a paradicsom éré­se három hetet késett, a gyümöl­csé meg lerövidült? '„Összeér­tek.” Mit csináljunk? Ha nem lesz vagon, ott fog rohadni a téesz földjén. Majd hívlak, hogy tartsd a hátad, mikor el akarják verni rajtunk a port. Így zajlana ez az elképzelt diskurzus, s már-már csúnyákat is vagdosnának egymás fejéhez, mikor közbekiabálna az építők küldötte. — Hohó! Megálljunk csak! Az én bőrömre ne alkudjatok itt a vagonokról, se Volán-gépkocsik­ról. És az én ennyi meg ennyi ezer tonna kavicsommal mi lesz? Még felét se szállítottátok az évi kontingensnek, s az utolsó évnegyed már a nyakunkon... Meg a kohósalak, meg a... A lakásokat át kell adni. Még a tél beállta előtt fedél legyen a tulajdonosok feje felett... Ez is van olyan súlyú társadalompoli­tikai kérdés, mint a rothadt pa­radicsom! S nincs igaza? Igazuk? De úgy verhetik az asztalt hogy akár széttörjön, akkor se tud a MÁV vagy a Volán — mondjuk — ötven vagont adni ott, ahol csak harminc van. Ugyanakkor a paradicsom, a paprika, a szőlő se pusztulhat a gyökerén, és a kavicsnak is meg kell érkeznie. Ezért kevés az üresjárat ilyen szakmai megbeszéléseken. Ezért elegendő a kívánságok előtárása után ennyi bevezető: — Akkor hát szedjük össze az eszünket, mit lehet tenni! És fontossági sorrendet alakí­tanak ki az igények között, ha és ahol arra mód van; és át­csoportosítanak; és... sok más módot, eszközt keresnek, hogy a lehetetlennek látszó feladat meg­oldható legyen. A határozat tö­mör. Szakemberek hozták, s tudják, hogy ahol nem tartják hozzá magukat — magukra ves­senek. S újdonság volt tapasztalni áz etnlített ülésen, hogy az át­fogó elgondolások mellett ilyen részletekig is elment például a központi szerv egyik vezetője. — Most pedig azt mondd meg nekem, milyen irányból, milyen vonalakon vártad hiába a kavics megérkezését? A felszólaló bediktálta. — Köszönöm. Igv tudok in­tézkedni, hogy más szabad ka­pacitás útján megkapjad az épí­tőanyagot ... Egyébként. A tit­kárságnál meghagytam a köz­vetlen telefonszámom. Ha valami jelentős szállítás elakad, hívja­tok fel. Micsoda óriási energiák sza­badulnak fel a szállítás ilyen operatív meggyorsításával, „csak” mert néhány levél- vagy sürgönyváltást kiiktattak a kap­csolatokból ! Erre a szüntelen tettrekész- ségre, rugalmasságra, ötletes mozgékonyságra egyre nagyobb szükség van már ma is. S lesz mindinkább. Hiszen milyen „át­értékelésnek” vagyunk tanúi már most például a mezőgazda­ság és a szállító MÁV vagy Vo­lán kapcsolatában. Nem is olyan régen, a maihoz képest olyan ér­telemben volt „nyugodtabb” az előretervezés vagon- és gépkocsi­igényre, hogy ősidők óta tudtuk, mikor van a fuvaroztatások dan­dárja a mezőgazdaságban. Volt két-három „csúcs”. Ma már egész évre munkát ad a szállítóknak a mezőgazdaság. Van ugye sertés-, marha-, zöld­ségprogram. Baromfiszállítások. Hálistennek, emelkedett a cu­korrépa vetésterülete. Meg a termések átlaga. S úgy ám, hogy a szállító szervek nem „lélegez­hetnek fel” (elnézést a tréfás ki­tételért), ha rossz az időjárás. Nem lesz kevesebb például a kukorica, mint tavaly. Mert a jobb technológiával, vegysze- rekkél, műtrágyákkal elértük, hogy pótoljuk, amit az időjárás elvett. És ha minden beüt, plá­ne főhet a MÁV és Volán feje: „Honnan adok én ehhez elegen­dő kocsit?!” No és akkor még nem emlí­tettük, hogy gazdagodván a szö­vetkezetek, egyre-másra vásá­rolják a gépeket, gépsorokat, -rendszereket. Ezeket is szállí­tani kell. Meg építkeznek, meg... Egyszóval, mint ahogy egyet­len értekezlet közös fejtörése so­rán is napnál világosabban meg­mutatkozott : a mezőgazdaság ma már igazi nagyüzem. Az átszervezés gyümölcse be­érett. Tóth István írta: Alexandr Búr jak, a városi pártbizottság első tit­kára. A szovjet Távol-Kelet egyik legjelentősebb ipari központja az Amur-parti Komszomolszk. A vá­ros 42 ipari létesítménye várja minden évben a szakmunkásokat mérnököket. Milyen lehetőségeket, vagy ép­pen előnyöket kínál ez az Amur­ba1^' város a szakmai ismeretek bővítésében és ennek eredménye­ként, előmenetelében. Nos, egy olyan városban, ahol zömmel fia­talok élnek, az ifjú szakember gyorsabban halad előre, hama­rabb válik önállóvá, rövidebb idő alatt megtanul felelősséggel dön­teni. ,A termelés irányítói, az okta­tási intézmények, a városi szer­vek vezetői — mind fiatalok. Az öntödei tisztítógépek gyára, az AMURLITMAS tervező irodájá­ban például a ..legidősebb” mun­katárs 35 éves. Pedig ez a gyár a hasonló szoviet üzemek bázis- létesítménve. Komszomolszkban. amelynek építésére a második világháború előtti években lelkes fiatalok ez­rei sereglettek ide. nemcsak a munkahelyi előmenetel, hanem az életfeltételek is vonzóak. Ezek közé sorolom a lakást, a szolgál­tatásokat. a kereskedelmi és a közétkeztetési hálózatot, a kultu­rális és a sportlétesítményeket és így tovább. A város lakosainak 85 százalé­ka modern házakban található, s egv lakosra ma 11.5 négyzet- méter lakóterület jut (a mellék- helyiségeket nem számítva.) Évente kétezerötszáz lakás épül, három és félszer annvi. mint öt évvel ezelőtt. Komszomolszkban 3 fedett uszodát. 14 klubot és művelődé­si házat. 11 könyvtárat. 3 zene­iskolát, 2 múzeumot, egy drámai színházat és 9 mozit találunk. Van vagy 10 ezer magánmotor­csónak.. 4 sporttelep és egy kép­zőművészeti szakiskola. A legkö­zelebbi jövőben fogadja első ol­vasóit a 300 ezer kötetes új, nyil­vános könvvtár. harmarosan el­készül az úi színházépület, az út­törőház és még négv művelődési ház... A 14. már működő mű­velődési otthon között van a Komszomol Ifjúsági Háza, amely épít^szetile;^, js a város ékessége; fedett uszoda és kitűnő akuszti­kájú koncertterem, kellemes ká­vézó és kitűnő tánchelviség,- kiál­lítási csarnok és egv sereg szak­köri szoba áll itt a látogatók rendelkezésére. Egyik ldgfőbb feladatunk, hogy javítsuk a lakosság ellátását. E téren is jelentősek az eredmé­nyek, de még. sok a teendő. Épül egy hatalmas baromfitelep, hús­ipari kombinát, hamarosan négy­szeresére bővülnek a primőrter- melő melegházak és két szakosí­tott szovhoz létesül. Mi Kom- szomolszkot minden tekintetben mintaszerű várossá akarjuk tenni. (APN — KS) MIKOR MILYEN BORT IGYUNK? A borról van szó, a magyar ember nemes italáról. Ital? Csak az lenne? — teszi fel a kérdést egy érdekes új könyv három szerzője: Dömötör Jó­zsef, Katona József és Muraközy Tamás. A bor nemcsak ital — válaszolnak is nyomban* a kér­désre. Balzsam a fájdalomra, or­vosság a bú ellen és ugyanak­kor testet-lelket és szellemet üdítő elixír. Persze: csak a jó bor. A nem jó bor nem is bor, hanem: vinkó. Borivónak való! Ez a könyv címe. Bizonyára nemcsak a bor­ivókat érdekli a lebilincselő ol­vasmány, amely nem merül ki csupán a borok leírásával és di­cséretével, hanem ismerteti a szőlő múltját, történetét is. Ma­gyarországon 14 borvidéket tar­tanak számon, ezek ismertebb szőlőfajtáit is megtaláljuk az olaszrizlingtöl a tokaji aszúig. Még arra is pontos választ ad­nak a szerzők, hogy milyen étel­re milyen bort igyunk, mi való étkezés előtt, milyen csúszik legjobban pecsenyére, milyet kedvel a halétel, a sajt, a vese­velő, a pástétom és hogy mi is az a negyven csepp, ami leves után is kijár a borivónak. Még irodalmi tanácsadással is szolgál a könyv, amelyet a Na­tura Kiadó jelentetett meg na­gyon szép köntösben, sok mű­vészi illusztrációval. Szeptember 23. 9 órakor: KISKUNFÉLEGYHÁZÁN ruházati Aruk bemutatója a Petőfi tér 2. sz. alatti BRK Kisáruházban. -ni Szeptember 25. 20 órakor: KALOCSÁN A LEGÚJABB DIVAT A BRK őszi divatbemutatója a Pirosarany étteremben és eszpresszóban. (István út 37.) Szeptember 27. 20 órakor: BAJ AN MŰSOROS DIVATBEMUTATÓ a Duna étteremben (Béke tér 6.). A BRK őszi ruhabemutatója táncdalműsorral, fővárosi művészek felléptével. Szeptember 29. KISKUNHALASON ŐSZI DIVATLEVÉL divatbemutató a Halasi Áruházban (Lenin tér 1—3.) a BRK rendezésében. 1433 Hajótörés • • • Az esküvő mindig szép, felemelő. Bodogságtól ragyogó pár reményteljes álmok, tervek. Szeretet­tel, szerelemmel egymáshoz kötődő, egyazon célért induló nő és férfi: CSALÁD ALAPÍTÓK! Ki hallott azonban szép bontóperről? A válás a legjobb esetben is lefolyhat viszonylag kulturáltan, de mindig szomorú, lehangoló. Mint a hajótörés... Hisz ők is, a per szereplői, reménységgel, kéz a kézben, gyönyörű tervekkel, s ugyanazzal a fogad­kozással indultak: holtomiglan, holtodiglan, örök­ké csak téged! És a szép esküvők, a megingathatatlannak in­duló házasságok — az út elején oly biztonságosnak hitt hajók — közül sajnálatosan sok fut zátonyra. E tekintetben az arány nagyjából megyénkben is megegyezik az országossal: az évenként kötött házasságoknak mintegy a negyede végződik váló­perrel. Érzékeltetésül csak néhány adatszerűség: 1972- ben mintegy kétezer válóperes ügy érkezett a megye bíróságaihoz. Havi átlagban ez 160—170 ügy. Ebből a' legtöbb, havonta átlag 60 a kecskeméti járásbírósághoz érkezik ... Milyen tapasztalatokkal szolgálnak, milyen ta­nulságokat kínálnak a bontóperek? És mit tart számon a leggyakoribb okként az elfogulatlan mérlegelő, az igazságot osztó bontóperes bíró? — E kérdések koré csoportosult az a mondanivaló, amit a napokban dr. Cserháti Oszkár, dr. Janisch Aladár, dr. Négyesi Lászlóné és Bajcsiné dr. Kéri Ildikó bírókkal folytatott beszélgetés során leje­gyezhettem. íme, közreadom: Tapasztalatok? Dr. Cserháti Oszkár így össze­gez: — Jókai és Verne dús fantáziája eltörpül ahhoz képest, amit e perek produkálnak! — És máris a példák sokaságával „illusztrál”. Néhány úgynevezett „rekord”: a legkorosabb válóperes felek közül a férj 85 éves, és ugyan­annyi idős a felesége is. A kezdeményező a néni, aki hajdan színésznő volt. Még remélt valamit az élettől, egy némileg ifjabb, hetvenes lovagtól... Korkülönbségben a rekordot az a bontóper szol­gálja, amelyben a 22 éves feleség vált el a 66 éves férjtől. S a másik, amelyben a 24 éves férj és az 56 éves feleség házasságát bontották fel... A válások számában az a 33 éves hölgy viszi a pálmát, akinek legutóbb az ötödik házassági bontópere zajlott le. Három gyermek anyja. Egy gyermeke az első, egy a harmadikból, és egy a ne­gyedik házasságából származik. A „második helye­zett” is nő: ő a negyedik bontóperén esett túl. A harmadik házasság felbontása, sajnos, nem is számít kirívó esetnek. A legizgalmasabb jelzővel illethető válóokot a következő példa szolgáltatja: A tanítónő minden­áron válni akar. A lehető legjobb a véleménye a férjéről, akinél ideálisabb már aligha akad. És az indok éppen ez: annyira rendes, hogy már elvisel­hetetlen ... A bírónak alkalma volt figyelemmel kísérnie az asszony sorsát. Férjhez ment egy tsz- fogatoshoz, aki „gyengédségének” olykor az asz- szonyka ütlegelésével is tanújelét adja. (Ki érti a nőt?) Még egyet a legekből. Nevezzük a legfurcsább bontóperes esetnek. Az a pár szolgáltatta, amely a meg sem kötött házasság felbontásáért folyamodott. Csaknem 30 esztendővel ezelőtt külföldön ismerked­tek, melegedtek össze. Onnan a kecskeméti járási szülőfaluba visszatérve — hogy elkerüljék a ro­konság, s a falu megszólását — házasfeleknek mondták magukat. Bemondás alapján a személy­azonossági igazolványukba is ez rögzítődött tény­ként. Aztán jött a zátony, a hajótörés — és a har­madik. A következetesség a bontóper elindítását diktálta. El is kezdődött. De elhangzott a kérdés: a iiázasságkötésről szóló anyakönyvi kivonat? A válasz: — Bíró úr, az igazság az, hogy mi nem is esküdtünk meg ... Hallgassuk azonban dr. Kéri Ildikót. Tapasztalatom szerint a leggyakoribb indító okok: az iszákosság, a meggondolatlanság és a felelőtlenség. A férj italozó szenvedélye miatt egyre több asszony kezdeményezi a válást. Meg­győződésem azonban, hogy még mindig kevesen. Amikor mór felnőnek, nagyobbacskák a gyerekek, többnyire akkor érlelődik meg- az elhatározásuk. Pedig de sok mindent elviseltek akkorára! Szinte határtalan a nők optimizmusa. A százszor, ezer­szer szertefoszlott remény után is bizakodásra haj­lanak, az első józan szó, az újabb fogadkozás hal­latára. De azok az asszonyok — általában több- gyermekesek — akik megtanulnak bízni önnön erejükben és döntésre viszik a tűrést, a válóper során már hajthatatlanok. Hasztalan a férj köny- nyes fogadkozása. Régen nincs már súlya, tartal­ma, jelentése az ígéretének. Ezután a meggondolatlansággal okolható váló­perek ugyancsak gazdag tárházából jegyezhettem a példákat: Egymást gyakran annyira nem ismerők lépnek házasságra, hogy pár hetes együttélés után a bíró­ságra vezet az útjuk. Például: a család egyetlen, féltve óvott leánya rövid ismeretség után frigyre lépett a 25 éves férfival. Néhány hét múlva az asszonyka tudomására jut, hogy ifjú férje közön­séges bűncselekmények elkövetése miatt hét esz­tendőt töltött el börtönben... És előfordult így is: A gyanakvásra már okot is talált férj tudomá­sára hozták: közveszélyes munkakerülésért, er­kölcstelen életviteléért visszatérő növendéke volt a nevelőintézetnek az újdonsült asszonyka. Ugyancsak meghökkentő és intő példa az a per, amelyben egynapos házasság felbontásáról kellett dönteni. Az előzmény: a fiatalok sűrű koccintgalá- sok mellett, szórakozóhelyen ismerkedtek össze. Az együtt töltött néhány óra alatt megszületett az el­határozás, hogy összekötik az életüket. Összekötöt­ték. A válóperen már kijózanodva jelentek meg — közös megegyezésből... — Ez esetben az együtt határozók feltárták az okot — jegyzi meg dr. Janisch Aladár. — Egyéb­ként a vonatkozó irányelv ilyen esetben nem teszi lehetővé az okok kutatását. Rendszerint ezek a bontóperek folynak le viszonylag kulturáltan. Dr. Négyesiné azonban hozzáteszi: — A bökkenő akkor következik, amikor — s ez gyakran előfordul — jön az egyik vagy a másik fél papírért, hogy a gyerek előtt igazolja magát: nem ő, a másik szülő volt a vétkes. S noha a bírósági ítélet elfekszik, a közös megegyezéssel tör­tént válás irataiból a „vétkesség” nem derül ki... Egyébként, hogy szép példa is elhangozzék: a na­pokban. 40 évi együttélés után a feleség által in­dított bontóper kibéküléssel végződött. Látni is jó volt őket, amint szinte gyerekként, egymás kezét fogva távoztak. Ez, sajnos, ritka példa. A bí­róság a legutolsó rosta, akik ide kerülnek, ügyük már szinte reménYtelep . S a mégis előkerült szép példához dr. Cserháti Oszkár egy humorossal hozakodik elő. A tárgya­lóterem ilyeneket is produkál. A kezdeményező a feleség, aki mindössze annyi elmarasztalnivalót talál a férjében, hogy szenvedélyesen totózik. — Tehát, asszonyom, ön azt kifogásolja, hogy totózik a férje? — kérdi a bíró. — Dehogyis, bíró úr! Nem a totózást, hanem, hogy nem nyer! — A hirtelen támadt derű után azonban kitudódott, hogy a férj totozó szenvedélye akkora, hogy kevés hozzá az egész fizetése... A derűvel fűszerezett példa után Négyesiné dok­tor újabb megjegyzésével ismét borús gondolatokat ébreszt: — Azt hiszem, valamennyiünk nevében mondom, hogy a legmegrázóbb szinte minden válóperes ügy­ben a gyermek sorsa. Amikor az anya a gyermeké­ről is képes lemondani egy új házasság kedvéért, mint ez egy nem régi peremben történt... Szó, ami szó, a bontóperekben nincs sablon. Bármilyen ok következménye is a hajótörés — szomorúságra, elgondolkozásra hangoló. Mennyi emberi gyarlóság derül ki a tárgyaláson! Egymás idegeinek kíméletlen tépése, a közös vagyonon való osztozkodás — a vagyonhoz értve a lukas lábast és rossz fedőt, vagy éppen kettévágását követe­lőn, az esküvői képet... És mennyi minden ki­derül eközben! A per díjmentességéért folyamo­dóról például, hogy tekintélyes vagyon, három­négy, vaskos tartalmú betétkönyv tulajdonosa .., Mert a házassági kötelékbontás rendszerint a kezdet. Az első lépés, aztán következik a névviselés jogának eldöntése, a gyermekelhelyezés, a lakás- használat, a lakásmegosztás. Gyakran a házas­társi tartásdíj — megállapítás, amiért olykor évek­kel a válás után folyamodnak. Aztán a vagyonkö­zösség rendezése, a tulajdonközösség megszünteté­se. És dagad, vastagodik a periratköteg, mint ép­pen az egyik bíró kezeügyében levő. Ez a bői,tó­per 1969-ben kezdődött... / Perny Irén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents