Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-19 / 219. szám

1973. szeptember 19. • PETŐFI NÉPE • 3

ITTAS JÁRMŰVEZETŐK, SZÁGULDOZÓK

Országúti ellenőrzésen

KÖZÉRDEKŰ TÉMÁK

Az oktatás közügy

A rendőrség közlekedésrendészeti járőrei rendszeresen ellenőrzik az országutakon közlekedőket, s a szabályok megsértőit figyelmeztetik, súlyosabb esetben pedig feljélentik. Sajnos^ a járőröknek rendkívül sok dolguk akad, ugyanis a járművezetők kisebbik része — bár számuk így is jelentős — sem a figyelmeztetésekből, sem a pénzbírságokból, sőt a súlyosabb büntetésekből sem tanulnak. A napokban meghívást kaptunk egy országúti ellenőrzésre, amelynek tapasztalatait az olvasók elé bocsátjuk, remélve, hogy a járművezetők, akik e sorokat olvassák, tanulnak mások hibáiból.

Heverő részeg az árokban

A megyeszékhely és Lakitelek közötti úton portyáztunk az URH-gépkocsival, amikor az árok szádén egy heverő férfire figyeltünk fel. Az illető — akkor még nem tudtuk a nevét — eszméletlenségig részeg volt, s hogy ne fázzon, magára húzta a kerékpárját. A keltegetés hiábavalónak bizonyult, nem tért magához. Hiába kutattuk, át zsebeit, még véletlenül sem találtunk nála valamifajta igazolványt. A kerékpár táblájáról tudtuk meg, hogy, Vakulya László, 44 éves .fűtő, Kecskemét, Szolnokihegy 6/a. szám alatti lakos a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben dolgozik. A mentő szállította be a kórházba, ahol feltehetően eszméletre térítették.

Kecskemét és Hetényegyháza között az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat FH 73—89 forgalmi rendszámú tehergépkocsiját állítottuk meg. A vezető leheletén olyan „enyhe” italszag volt érezhető, hogy csak szódavízzel lehetett volna élvezni. Barna Tibor azt állította, hogy egy pohár sört ivott meg, ennek ellenére vezetőd igazolványát a járőr elvette. Később, a vérvizsgálat után derült ki, hogy vérében 10,3 deciliter bornak megfelelő alkoholkoncentrátum volt.

A lovaskocsihajtók sem kivételek a szeszfogyasztásban. A város belterületén kellett megállítani Oláh Ferenc 60 éves, Kecskemét, Dárdai telep IV. utca 11. szám alatti lakost. Kissé felháborodott volt az öregúr, mert feltartottuk, s véletlenül sem akarta elismerni, hogy kikerülés közben lovas kocsijával végighúzta az SA 10—09 forgalmi rendszámú tehergépkocsi oldalát. Az országúti elbeszélgetés során végülis beismerte 3 decit ivott tisztán ...

Százzal

lakott területen

A megyeszékhely belterületén sokáig követtük a rendőrségi gépkocsival az EX 28—01 forgalmi rendszámú motorkerékpárt. Á vezető két alkalommal előzött szabálytalanul, úgy, hogy alig kerülte el a balesetet. Emellett 50 helyett 70-nel „söpört”. Amikor megállították, s még vizsgálták a motor műszaki állapotát, kiderült, hogy Vajda Sándor, Kecskemét, Ballószög, Sárvári utca 10. szám alatti lakos olyan járművel vett részt a közúti forgalomban, amelynek féklámpája üzemképtelen, s a kormánya körbeforgott.

A gyorshajtás, mint súlyos szabálysértés minden jármű kategóriájában előfordul. Kecskemét belterületén a 9. számú Volán Vállalat XG 37—43 forgalmi rendszámú 3,5 tonna fedetti tehergépkocsiját mintegy 2 kilométeres távolságon át követtük. A teherautó 80 kilométerrel vette a kanyarokat, előzött, s bizony bele kellett „taposni” a gázba, hogy utolérjék és megállítsák. Palásti János Kecel' Lakatosrét 195. szám alatti lakos nem tagadta a szabálysértés elkövetését, s ott megfogadta, ezentúl betartja a szabályokat.

Kecskeméten a Budai kapui csomópontnál tilosat mutatott a jelzőlámpa. Előttünk ey személy- gépkocsi várakozott, s amikor zöldre váltott a készülék, „kiugrott”, legalább nyolcvannál. A sebességet aztán tovább fokozta a vezető, s mire elérte a benzinkutat, már jól benne volt a százban. A nagy forgalom miatt alig sikerült utolérni és megállítani dr. Tamás Ferenc fogorvost, Kecskemét, Kada Elek utca 9—11.

szám alatti lakost. Felháborodottan tiltakozott, kijelentve, sietnie kell, mert a kórházba is be kell érnie. Biztosítottuk, ha lassabban megy, hamarabb beér, mert a sérülteket a mentő viszi a kórházba. Mindhárom szabálysértő esetében javaslatot tettek a következő ellenőrzőlap bevonására.

Csencselő külföldiek

A forgalomellenőző rendőröknek nemcsak a közúti szabály- sértéseket, de olykor igazgatás- rendészeti, s mint a következő esetből látjuk, pénzügyőri feladatokat is el kell látni. A kecskeméti piac mellett egy csoportosulásra figyeltünk fel, már- már azt hittük baleset történt. Szerencsére nem járművek ütköztek össze, hanem bizonyos érdekellentétek. Mackówski Jan és Milz Marian lengyel állampolgárok személygépkocsijuk tetejére különböző ruhaneműket raktak ki, s mint jó kereskedőkhöz illik, árulták portékájukat. Amikor meglátták a rendőrségi gépkocsit, s az egyenruhát, megpróbálták összekapkodni a „betyárbútort”, de mennél nagyobb volt az igyekezet, annál jobban csúszkáltak széjjel a pulóverek, s egyéb ruházati cikkek. Igazoltatásra szólították fel őket, de az útlevelek nem kerültek élői, ugyanis harmadik társuk, Samo- lej Janina elvitte igazolványaikat, őt a piacon leltük meg, ugyancsak „csencselés” közben. A Vám- és Pénzügyőrség szakembereit értesítették, akik a helyszínen átvették az intézkedést. Csupán érdekességként jegyeznénk meg, hogy a személygépkocsi és a csomagok átvizsgálása során a ruhaneműeken kívül még 11 darab német gyártmányú karórát találtak náluk ...

Az ittas, száguldó járművezetők büntetése általában meghaladja az ezer forintot, olykor nem ritka a három-négy ezer forintos büntetés sem. Jó volna, hogyha a járművezetők megfogadnák a tanácsot, betartanák a szabályokat, s nem kockáztatnák egy-két- havi fizetésüket meggondolatlan cselekedeteik fedezésére.

Gémes Gábor

Több mint 250 dolgozó nő, szocialista brigádvezető, munkásasszony, a szaklszervezeti nőmozgalom vezetőinek részvételével kedden reggel megkezdődött a SZOT titkárságának kétnapos országos nőkonferenciája. A tanácskozáson részt vesz Baranyai Tibor, az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztályának helyettes vezetője és Erdei László- né, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke.

A konferenciát Gál László, a SZOT titkára nyitotta meg. A kétnapos tanácskozás céljáról szólva hangsúlyozta, hogy egyetlen központi kérdés — a munkavállalás és az anyai hivatás — köré csoportosítva lényegében a nőpolitikái határozattal kapcsolatos feladatok egészét áttekintik. A határozat évtizedre előre megszabta a tennivalókat. Megállapíható, hogy végrehajtóŰjabb tanyai bolt Orgoványon

Bács-Kiskun megye külterületi lakosságának ellátására eddig több mint 200 tanyai boltot létesítettek. Ezeknek zöme — 170 üzlet — az ÁFÉSZ-ek tulajdonában van. Orgoványon tegnap délelőtt nyitották meg a helybeli ÁFÉSZ élelmiszer-vegyesboltját a községtől négy kilométerre, a Felföldi-majorban. _ A bolt — ahol alapvető élelmezési cikkeket, háztartási vegyiárukat vásárolhatnak — régi kívánsága a környező tanyák lakóinak. Az ÁFÉSZ két évvel ezelőtti közgyűlésén kérték először, hogy létesítsenek az Orgoványtól 6—7 kilométerre lakók számára újabb boltot. Helyiség hiányában csak az idén tudták ezt a jogos igényt kielégíteni a Rákóczi Szakszövetkezet segítségével. A szövetkezet bocsátotta rendelkezésükre a tulajdonában levő ház egy részét, amelyet az ÁFÉSZ 38 ezer forintos költséggel alakított át.

Az új bolt mintegy 50 ezer forintos árukészlete elegendőnek látszik arra, hogy a körzetéhez tartozó csaknem kétszáz tanya lakosságát ellássa.

0 A tegnap megnyitott tanyai bolt csak kívülről látszik szerénynek. Berendezése — a lehetőségekhez képest — korszerű, hűtőszekrénnyel is rendelkezik, így tejtermékeket is árusíthatnak.

(Dénes Éva felvétele)

sa megfelelő ütemben halad — a kedvező eredmények: a fejlődés közepette a régi gondokon kívül újabbak kerültek felszínre. Egyik fontos feladatunk — mondotta — megvizsgálni, hogy a szakszervezetek erejét miként lehetne még jobban hasznosítani, céltudatosabban felhasználni a nőmunka feltételeinek további javítására, a nőpolitikái határozat végrehajtásának gyorsítására.

Az ünnepélyes megnyitó után Czerván Mártonná dr., a SZOT nőbizottságának elnöke tartott vitaindító előadást a munkavállalási és az anyai hivatás egyeztetésének időszerű kérdéseiről. Ezenkívül korreferátum hangzik, el a női munkavállalás jelenlegi helyzetéről, a család problémáiról és a dolgozó nő társadalmi és politikai tevékenységéről. A tanácskozás délután hárqm szekcióban a vitával folytatódik.

• A MEGYEI TANÁCS legutóbbi ülésén mindenkit meglepett, hogy a napirenden szereplő első témához milyen sokan kívánnak hozzászólni. Tizenhatan jelentkeztek felszólalásra, de az idő előrehaladottsága miatt „csak” tizenegyen fejtették ki szóban is véleményüket, a többiek pedig az ígérték, hogy majd írásban teszik meg észrevételeiket.

Ritkán tapasztalható ilyen nagy aktivitás kulturális kérdésekkel kapcsolatban. Most azonban érthető volt ez a fokozott érdeklődés, hiszen valóban sorsdöntő dolgokról volt szó, s nem annyira a múltról vagy a jelenről, hanem inkább a jövőről. Az állami oktatás fejlesztésének tanácsi feladatait összegező irányelvek szerepeltek a napirenden, méghozzá — a megyei pártbizottság határozatának megfelelően — nemcsak a közeli feladatok megjelölésére, hanem a távolabbi időszakra is gondolva.

Annál is inkább lényeges és úttörő jelentőségű munka ez, mivel az utóbbi időben a tanácsok szerepe az állami oktatás irányításában, tárgyi és személyi feltételeinek megteremtésében megnőtt és tovább növekszik. Egyre inkább át tudják fogni az oktatás egész területét, felelősségük és hatáskörük kiterjed az óvodák és általános iskolák létesítésére és fenntartására épp úgy. mint a szakmunkásképzés vagy a különböző középiskolai típusok — gimnáziumok, szak- középiskolák — arányainak kialakítására, a helyi és országos követelmények messzemenő figyelembevételével. Szükségessé is válik tehát a távlatokban való gondolkodás, a reális igények és lehetőségek felmérése, figyelemmel kísérése.

• AZ MSZMP Központi Bizottságának az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló múlt évi határozatában olvashatjuk: „Az oktatásüggyel kapcsolatos társadalmi követelmények megnövekedtek. A szocializmus magasabb szinten történő építéséhez, a tudományos-technikai forradalom kibontakoztatásához műveltebb, marxista világnézetű, szocialista erkölcsű szakemberekre, egyre sokoldalúbb, közösségi személyiségekre van szükség.” A Központi Bizottság, az említett alapelvekből kiindulva határozott úgy, hogy erőfeszítéseinket elsősorban azokra a feladatokra koncentráljuk, amelyek a további fejlődést alapvetően meghatározzák, így

— az általános iskolák fejlesztésére és a közöttük levő színvonalbeli különbségek csökkentésére;

— a szakmunkásképzés fejlesztésére;

— a középiskolák képzési célkitűzései, valamint a népgazdaság munkaerő- és szakemberszükségleti terve közötti összhang megteremtésére;

— az irányítás szervezettségének, hatékonyságának növelésére, a bürokratizmus csökkentésére;

— o fejlesztéshez szükséges személyi és anyagi feltételek megteremtésére és hatékony felhasználására.

Ez a határozat mondta ki azt is, hogy haladéktalanul el kell kezdeni, és néhány éven belül tudományos elemzésekre támaszkodva ki kell dolgozni a köznevelési rendszer távlati továbbfejlesztésének fő irányait, az ennek megfelelő iskolarendszer szerkezetét és tartalmát, valamint a helyességüket ellenőrző kísérleteket is le kell folytatni. A jelenlegi keretek között meginduló korszerűsítés minél előbb kapcsolódjék a köznevelés távlati fejlesztésének koncepciójához.

• MUST A FENTIEKBŐL IS kiderül, a nagy munka, amit a határozat elindított, még a kibontakozásnál tart. Ami eddig történt ennek megvalósítása érdekében, nem befejezése, hanem szinte csak kezdete az iskola- rendszer továbbfejlesztésének. Éppen ezért csak dicsérni lehet a törekvést, amely arra irányul: a helyi feladatok kijelölésénél — az alapelveket és időközben megjelent számos rendelkezést is ismerve — ne várjunk arra, hogy majd „központilag” mondjanak ki mindent helyettünk. Annál is inkább, mert a tendencia éppen az, hogy a terület gazdái, közvetlen irányító szervei maguk mérjék fel a tényleges igényeket, s maguk döntsenek — az általános célkitűzések figyelembevételével — a fejlesztés irányáról, a távlati elképzelésekről.

A tanácsülés vitájából is az derült ki. hogy a terület „gazdái” valóban felelősséget éreznek az oktatásügy fejlődéséért. Az országoshoz és sok tekintetben más megyékhez viszonyított elmaradottság, a kiterjedt tanyavilág és más sajátosságok is arra intenek, sarkallnak bennünket, hogy ne késlekedjünk, mert különben a szintkülönbség csak növekszik. Az is világosan kicsendült a felszólalásokból, hogy az állami eszközök nem elegendők a feladatok nagyságához képest, s mint eddig, továbbra is szükség van a társadalmi erőforrások felkutatására, a fokozott összefogásra, minden anyagi eszköz és szellemi kapacitás latbavetésére.

A fő feladatok megjelölésében nincs és nem is lehet alapvető különbség a megyei és országos célok között, azt azonban a vita is alátámasztotta — sokan emeltek szót érdekében —, hogy az óvodai helyzet megjavítása megyénkben első helyen áll. Ez annál is inkább fontos — az irányelvekben is megfogalmazták —, mert az óvodák közvetlen tennivalója, hogy sokoldalúan felkészítsék a gyermekeket az iskolára. Tehát nem csupán szociális feladatokat látnak el. Hasonlóképpen különleges figyelmet érdemel — a megye e téren meglevő nagyfokú elmaradottsága miatt — a szakmunkásképzési arányok javítása.

• AZ IRÁNYELVEK köztudatba való bevitele, az itt kinyilvánított koncepciók érvényesítése; a tényleges helyzettel való állandó egybevetése és a helyi részfeladatok meghatározása az elkövetkező időszak nagy munkája lesz.

Ma már sehol sem kell külön magyarázni, s érvelni amellett, hogy az oktatási feladatok megvalósítása nem csupán a pedagógusok ügye. Minden gazdasági vezető is tudja és érti, hogy csakis művelt és szakképzett emberek képesek megfelelni a növekvő követelményeknek.

Az állami oktatás fejlesztése közüggyé kell váljon, ez csendült ki a tanácsülés vitájából is. Egy lépéssel ismét előbbre jutottunk, s nem szabad megállni egy percre sem. A most felnövekvő nemzedék jövőjéről van szó.

T. P.

CSINOS EZ A BABA

• E napokban sok nézője van a kecskeméti Centrum Aruház kirakatainak. A Duna—Tisza közi napok kirakatversenye alkalmából ugyanis kalocsai motívumokkal díszítették az áruház kirakatait.

(Tóth Sándor felvétele)

Megkezdődött a SZOT nőkonferenciája

Tovább folytatta munkáját a KGST szekciója Baján

A KGST Közúti Állandó Bizottságéinak autóvezető képzéssel foglalkozó szekciója tovább folytatta a munkáját Bajáin. Kedden, délelőtt ülést tartottak, ahol a gépkocsivezető-képzéssel kapcsolatosan az NDK és más államok ajánlásait vitatták meg. Délután 3 órakor az Autóközlekedési Tanintézet bajai iskolájában tettek látogatást, ahol megismerték az oktatók elméleti felkészültségét, illetve a tanulók szakmai munkáját. Ezt követően a nemrégiben felavatott tanpályára látogattak el, ahol a gyakorlati oktatás módszertanát, a járművezetőképzés egyik fontos ágát vizsgálták.

IV. Fiatalok üzeme

Gyulafehérvár perifériáján, ahol a dombok a hegyekkel érintkeznek, új üzem sárgára festett épülete emelkedik ki a zöld háttérből. Az üzemcsarnokok mögött még állványok, daruk, felhalmozott építőanyagok tanúskodnak arról, hogy az építkezést még nem fejezték be. Erről beszélt egyébként Schóbel Leopold, a Gyulafehérvári Porcelángyár kereskedelmi igazgatója is.

— Két évvel ezelőtt, 1971-ben kezdett termelni az üzem, amelynek a megindítása nem kis feladatot jelentett. A környéken hasonló gyár csak Kolozsvárott

van, onnan és más városokból kellett mérnököket, szakmunkásokat idetelepíteni, hogy az üzemben termelni tudjunk. Étkészleteket, kis mennyiségben dísztárgyakat gyártunk a lakosságnak és az élelmezési vállalatoknak. A gyár évi kapacitása több ezer tonna, amelyet — úgy véljük — rövid időn belül sikerül majd megdupláznunk.

Végigjártuk az üzemet, amely svéd berendezésekkel dolgozik. A tervezők — állapítottuk meg — valamennyi nehéz fizikai munkát a gépekre hárították. A kaolinkeveréstől a tányérformázásig, a szárító- és égetőkemencékbe történő berakásig mindent gépek végeznek. A porcelán alapanyagát, a kaolint Angliából importálják, s a többi alkotórészt itt, Gyulafehérváron és környékén termelik ki. A gyár nemcsak fiatal, de valóban a fiatalok üzeme, erről beszélt Weiter Mihai, a gyár főmérnöke.

— Üzemünkben ezemégyszá- zan dolgoznak, az átlagéletkor 21 és fél év. A dolgozók közül kilencszázan 20 éven aluliak és nyoloszázan szerezték meg, még munkába állás előtt, az érettségit.

Weiter Mihai jól ismeri a magyar porcelánt. Véleménye szerint . termékeik nem versenyezhetnek a magyar árukkal, bár különböző dísztárgyak elkészítését is szogalmazzák. Egyelőre az a cél, hogy minőségben elérjék a kolozsvári porcenlángyár szintjét, amelyet véleménye szerint ebben az évben már sikerül is. Szeretnék, ha rövid időn belül gyártmányaik exportképesek lennének, s mint mondotta — ez helyes törekvés — szeretnének velünk is versenyezni. Addig azonban nagyon sok a tennivaló.

— A legnagyobb gondunk a munkafegyelemmel van — tért át a gondokra a főmérnök. — Gyárunknak nem volt szakmunkásgárdája, nem is lehetett, hiszen Gyulafehérváron ezidáig soha nem készítettek porcelánt. A város és a környék fiataljaiból szerveztük meg a gyár munkáskollektíváját. Amíg a parasztfiatalokból munkás válik, ahhoz bizony idő kell.

Az üzemben egyébként tisztaság, rend uralkodik. A kézifestőben a különböző díszítéseket készítő fialal lányok már begyakorolt mozdulatokkal tették fel a félkésztermékre a különböző motívumokat, helyezték el a Nyugat-Németországból vásárolt matricákat. A porcelánok ezután kerültek az égetőkemencébe. Megnéztük a gyár termékeit bemutató kiállítást is. A különböző étkészletek, reggeli- és uzsonnagarnitúrák ízlésesek, szépek.

Néhány munkásnővel is szót váltottunk. A keresetről, a munkaidő-beosztásról, az üzem életéről érdeklődtünk. A munkabérek valamivel alacsonyabbak,

mint egy jól képzett szakmunkásnál, ez azonban érthető, hiszen még teljesítményük nem éri el a kívánt szintet. A munkaidő-beosztás különböző. Általában kettő, de olykor három műszakos termelés is van. A gyárat valamennyien szeretik, szívesen dolgoznak itt. Érthető ez a ragaszkodás, hiszen a korábban mezőgazdaságban dolgozó fiatalok tiszta, kellemes környezetbe kerültek, fizikai megterhelésük csekély.

Nem ilyen egyszerű azonban a szakmunkások, a vezetők, a mérnökök dolga. — Mi sokszor — mondta a főmérnök — vasárnap, ünnepnap, éjjel és nappal bent vagyunk az üzemben, hiszen a termelést folyamatossá, zökkenőmentessé kell tennünk.

A főmérnök is fiatal, s a gyárat, amely a szeme láttára nőtt ki a földből, kezdett termelni, természetesen magáénak érzi. Nemcsak a berendezésekkel — amelyek jelenleg a legmodernebbek — akar eredményeket elérni, hanem a munkások szakismeretének bővítésével is.

Gémes Gábor

í'