Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

1973. szeptember 16. • PETŐFI NÉPE • 3 SZEPTEMBER 18—30. Bozsó János gyűjteményes kiállítása NYUGDÍJASOK — Duna-Tisza közi napok megannyi értékes ember! Cukrászati és hidegkonyhai versenyek, kiállítások, bemuta­tók, ételkülönlegességek, műso­ros vacsorák, bálák, műsoros es­ték, vetélkedők, versenyek, kon­ferenciák és szakmai tanácsko­zások, irodalmi rendezvények, idegenforgalmi látványosságok, gyermekműsorok, mirelit, kész­étel, konzerv és üdítő italok be­mutatója, borkóstolók, kávé, tej­termék, sütőipari termék háztar­tási kisgépek, divatos ruhák, kozmetikai cikkek, üveg- és por­celánáruk, hanglemezek bemuta­tója ... Ez a hosszú felsorolás közel sem teljes, csupán az azonos ren­dezvények összefoglaló címeire, utal amelyek két hét. alatt az el­ső Duna—Tisza közi napok prog­ramját színesítik. A kereskedelem és a .vendég­látóipar reprezentatív seregszem­léjének szervezői — harminchat vállalat, szövetkezet és intéz­mény — azt a célt tűzték maguk elé, hogy felkeltsék az érdeklő­dést az új fogyasztási cikkek iránt, ápolják a szakmai hagyo­mányokat, bemutassák a nagy- közönségnek a magyar konyha legízletesebb csemegéit, s arról sem feledkeztek meg, hogy min­denki jól szórakozzon emellett. A hatvannégy oldalas repre­zentatív műsorfüzet bevezetőjé­ben a többek közt ez olvasható: „Mindent elkövetünk annak ér­dekében is, hogy különleges és tájjellegű ételeink ne csak alka­lomszerűen, ilyen ünnepeken ke­rüljenek terítékre, ha nem a hét­köznapok ételei is legyenek.” A kereskedelem és a vendéglátó- ipar eme nemes szándéka ígé­1. Tengertől tengerig Olaszországot felfedezheti magának a turista — oly mó­don, ahogyan ezrek és száz­ezrek fedezik fel maguknak — megismerni azonban há­romhetes körutazás során, képtelen. Megelevenednek, tapintható közelségbe kerül­nek a korábban csak filmeken, képeslapokon, művészettörté­neti albumokban látott épüle­tek, múzeumok, képtárak, vá­rosképek, tengeröblök. S az éiményzuhatag csak véletlenül sodorja magával a mai olasz élet törédekeit, tár­sadalmi mozaikkockáit. Torz és hiteles kép egyaránt össze­állhat belőlük — teljes sem­miképp sem. De épp a letűnt korok tár­gyi emlékeiben oly gazdag Itália példája taníthat arra, hogy a színes cseréptöredé- kckből egész városállamok, sőt birodalmak hajdanvolt élete tükröződhet vissza. így ez a fényképes beszámoló sem törekedhet többre, mint arra, hegy az esetleges töredékek egymásmellettiségével pró­báljon hozzátenni valamit a már kint jártak felfedezései­hez, s a még ezután kilátoga­tok várakozásaihoz, elképze­léseihez. Illúziók és rácsodál- kozások nélkül. Kocsinkat a mestrei kemping­ben — Velence elővárosában — hagyjuk, s autóbusszal közelít­jük meg a lagúnák operettváro- sát. Ehhez is türelem szükségel­tetik. A várost .a szárazfölddel összekötő út, a „strada longa” a forgalmi dugók örökös trombó­retként is felfogható. Arról a közös érdekről van szó, ami a fogyasztó részéről úgy jelentke­zik: törődjenek velem jobban, legyenek hozzám kedvesek, s amit akarok azt megvásárolhas­sam. A kereskedelem, a vendég­látás pedig ennek igyekszik mindjobban eléget tenni, s mivel az érdekek a közellátás javítá­sában és azon keresztül az élet- színvonal emelkedésében, a min­dennapi életben találkoznak, úgy érezzük nem hiába való, ha ilyen rendezvénysorozatra pénzt, időt és energiát áldoznak. Szeptember 18-án, kedden dél­előtt Kecskeméten, a megyei ta­nács dísztermében nyitják meg a Duna—Tisza közi napokat. A gazdag programból néhány íze­lítő: „Korszerű háztartás, több szabad idő” címmel kiállítás nyílik ezen a napon a kecske­méti Komszomol téri úttörőház­ban, a Kecskeméti Konzervgyár és a BÉK kétnapos, kóstolóval egybekötött konzerv és gyü­mölcslé árubemutatójának szín­helye a Kéttemplom közi cse­megebolt. A tájegységi, cukrá­szati és hidegkonyhai versenyt a Hírős étterem bisztrójában ren­dezik meg, s eredményhirdetés után, este hat órakor a készít­ményeket tombolán kisorsolják. Ugyanitt este hét órakor kezdő­dik „100 év ételreceptjeiből” címmel a műsoros vacsoraest... Hasonló események részesei le­hetnek az érdeklődők Baja, Ka- lotsa, Kiskőrös, Kiskunfélegyhá­za, Kiskunhalas, Kunszentmiklós és Szabadszállás boltjaiban, ét­termeiben. Cs. K. i> A Katona József Múzeum négy termében rendezték meg Kecs­keméten Bozsó János, festőmű­vész gyűjteményes kiállítását. A tárlatot tegnap délután Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Ga­léria főigazgatója nyitotta meg számos érdeklődő jelenlétében. Megállapította, hogy a művész „a történelmi változás közvetlen szemtanúja, otthon van a homo­ki szőlők, gazdag gyümölcsösök gazdái között, de tájékozott a János vitéz — az első egész estéjt betöltő magyar rajzfilm — kecskeméti vetítéséhez kap­csolódóan, a Pannónia Filmstú­dió Kecskeméti Műterme a Vá­rosi mozi előcsarnokában bemu­tatót rendez. Az érdeklődők be­(Tóth Sándor felvétele.) szilaj pásztorkodás szokásai fe­lől, ismeri a ridegen tartott gu­lyák gondozóit is ... Romlatlan ösztöneitől vezettetve lett festő­vé, csodagyerekként kezdte, hogy azután a kiművelt specialisták tudásával hagyja érvényesülni érzékeit, engedje szabadjára ér­zéseit ...” A csaknem száz alkotást be­mutató kiállítást már az első nap sokan megtekintették. A tár­lat három hétig látogatható. pillanthatnak a rajzfilmgyártás műhelytitkaiba, a film grafikai anyagába és a műterem rövid történetébe. A bemutató szeptember 17— 22-ig tart nyitva. „Még egy napot a községért” — mozgalomban vesznek részt a felsőszentivániak. Ennek kereté­ben a tanácstagok választó körze­tükben megkezdik a családláto­gatásokat. Ekkor beszélik meg a a vízelvezető árkok tisztítását, a gyümölcsfacsemeték vásárlásá­nak. kiültetésének módozatait, valamint a hiányzó járdaszaka­szok megépítésének lehetőségeit. A mozgalom a község lakói között kedvező fogadtatást kapott. • Augusztusi adatok szerint több mint egymillió „saját jogú” (öregségi, rokkantsági) nyugdí­jas él Magyarországon. Tehát csaknem minden tizedik ember. Fél budapestnyi. a legnagyobb megyék lakosságát meghaladó sokadalom ez. amelynek aránya előreláthatólag növekedni fog. Ez is bizonyítható érve a statisz­tikusoknak: kedvezően emelkedik az átlagos életkor. Érthető tehát, ha valamennyien közügynek tekintjük e nyugdíjas sokadalom gondját-baját. Számí­tunk rájuk, s az idős. de még aktív lakosság „visszahívását” szolgálja például az úgynevezett ösztönző nyugdíjrendelet. Meg­alkotói okos koncepcióval kettős eredményt értek el: segítettek a munkaerőgondon és a termelés­től már elbúcsúzottaknak is je­lezték: szükség van minden ta­pasztalt kézre és koponyára. Aki korábban elköszönt, s akarva- akaratlanul kilépett a j^unkás közösségből, most fellélegzett: a búcsú korai volt. Bizalmat (s ön­bizalmat) kapott, és több szabad idejéhez életkönnvítő anyagi ki­egészítést. A társadalom tehát (több más intézkedés mellett) ezúton is ki­fejezésre juttatta: kölcsönös ér­dek a nyugdíjasok reaktivizálá- Sa. S természetesen nem egysze­rűen a hiányzó helyek feltölté­séről volt szó. hanem arról is (legalább ugyanolyan mértékben), hogy a .munkahelyeken biztosíta­ni lehessen a folytonosságot. Vagyis; nem elegendő a szakmát, hivatást — bizonyos ismeretek törvényszerű elavulásának kény­szerére — újra és újra tanulni. A tapasztalat sohasem avulhat el, és minden új kezdeményezés csak erre épülhet. Jóllehet e közhelyű igazságot mindannyian tudjuk—, csak olykor elfelejtjük. Emléke­zetfrissítésre is alkalmas tehát az immár iól bevált rendelet. • A céltalanul és haszontala­nul tengődő idős ember kategó­riája megszűnőben van. mert a társadalom igénvt tart rá. Ma már a nyugdíjas sem akar úgy élni tovább, hogy ne tudjon mit kezdeni magával, haszontalan ál­cselekvésekben felőrlődni, vagy valamilyen „dühödt"’ hobbyhoz menekülve, pótlékot keresve, lé­tezni. Az az időtöltés sem elégíti ki az otthonmaradókat, hogy az utánuk jövők kizárólagos szolgá­latával üssék el „még hátralevő” idejüket. A fiatalabbaknak persze örömet okoz a sütő. főző. mosó. felvigyá­zó, takarító, sétáltató ..mindenes”, ám a legönzetlenebb szülőnek, nagyszülőnek is kijár: legyen sa­ját élete, nyugalma és munkája egyaránt. S aki még dolgozni tud, ez előbbi elfoglaltságai mel­lé (s részben helvette) szívesen vállalja a munkahelyi többlet­megterhelést. Üjból egy közösség aktív részese lesz és nvugdij-ki­egészítése nívósabb életvitelt je­lenthet számára. Ehhez a „fel­frissüléshez” persze hozzátartozik a kiegyensúlyozottabb életérzés, és betegségei, fizikai gyöngülése ellenére — valósággal megfiata­lodik. • S mi a helyzet a második, a rendszeres munkára már nem képes, „végleges” nyugdíjasokkal? Ök sem maradhatnak magukra. Az idős ember számít minden emberi szóra, arcra, cselekvésre. Mert a figyelem — a rádióhallga­tás. tévénézés, az olvasás stb. is aktivitás. S a testi gyengeség még nem jelenti az igények végleges elapadását. Nyugdíjas klubok és családlátogatások jelzik a közös­ség törekvését. Tegyük hozzá: né­melyik öregember ágyban fekvő betegként is közölhet tudást és tapasztalatot, sugallhat tartást, bölcsességet és életszeretetet. • . Aki nyugdíjba megy, nem érkezett semmiféle elkülönített, öregeket kirekesztő külön vi­lágba. Hazánkban az életkortól függetlenül mindenki tevékeny tagja a közösségnek. A mi társa­dalmunkban az emberek érték­mérője nem a születési anya­könyv dátumbejegyzése, hanem a társadalmi hasznosság. Egymillió, javarészt életerős ember pedig még sok hasznot hozhat. Jelenlé­tük: érték. Az értékre pedig vi­gyázni kell. És viszonozni egész tevékeny életüket, erkölcsi és anyagi megbecsüléssel, tisztelet­tel. N. T. Itáliai pillanatképek 2. Szabadság tér Nagyon sok baleset színhelye volt már Kecske­méten a Szabadság tér, Móricz Zsigrnond és a Villám István utca, illetve a Rákóczi út keresztező­dése. Ezért a közlekedési szakemberek úgy döntöt­tek, hogy bizonyos forgalomtereléssel mentesitik a kereszteződést, meggyorsítva ezzel a járművek áramlásának sebességét. Érdemes megjegyezni azo­kat a forgalmi szabályokat, amelyek a Szabadság térre vonatkoznak. A Rákóczi út, a korábbi egyirányú utca helyett, most párhuzamos közlekedésre kijelölt útvonal. Kétsávos útról lévén szó a jobb oldalon lehet várakozni, de a bal oldalon nem. (Szeretnénk meg­jegyezni, hogy ennek ellenére néhány járműve­zető ezt a tilalmat megszegi.) A Szabadság tér kö­zepén elhelyezett új forgalomirányító jelzőlámpa szükségszerűen előírta, hogy a már említett keresz­teződésben új forgalmi rendet vezessenek be. Ez a következő: a Kossuth tér felől érkező jármű­vek egyenesen — a Rákóczi útra — és jobbra — a Villám István utcába — haladhatnak. A balra, nagy ívben történő kanyarodás tilos. Akik mar befutottak ebbe a kereszteződésbe, s balra sze­retnének tovább haladni a Móricz Zsigrnond utcán, azoknak tovább kell menni a Rákóczi úton, s a Wesselényi utca betorkollásánál visszafordulnak újból a Rákóczi útra, s jobbra, kis ívben beka­nyarodhatnak a technika háza előtt a Móricz Zsig- mond utcába. A Kuruc körút felől a Rákóczi úton haladó járművek bekanyarodhatnak balra — a belső forgalmi sávról —, haladhatnak egyenes irányban, s jobbra is kanyarodhatnak. A Móricz Zsigrnond utcából érkező járművek jobbra kis, balra nagy ívben kanyarodhatnak a Szabadság tér, illetve a Rákóczi út szakszervezetek székháza előtti sza­kaszára. A balra kanyarodó járműveknek azonban elsőbbséget kell biztosítaniuk a Szabadság tér felől a Rákóczi útra hajtó járműveknek. A Villám István utcából érkező járművek csak egyenes, illetve jobb kéz felé hajthatnak, természetesen biztosítva a Szabadság téren közlekedő járművek számára az elsőbbséget. Az egyenesen haladó járművek az áb­rán feltüntetett, s nemsokára megépülő terelőszi­getet bal kéz felől elhagyva balra nem kanyarod­hatnak, de a Rákóczi útról jobb kéz felől érkező járműveknek elsőbbséget kell biztosi taniok. Kissé bonyolultnak tűnik a Szabadság tér tor­kolatának ez a forgalmi rendje, azonban ez csak az első pillanatban van így. A forgalomirányító jelzőtáblák, az útburkolati jelek egyszerűvé, átte­kinthetővé teszik ennek a különben bonyolult ke­reszteződésnek a helyzetét. A szabályokat termé­szetesen szükséges betartani, hiszen ez nemcsak a munkakezdéskor és -befejezéskor, de egyéb­ként is nagy forgalmat lebonyolító kereszteződés,, amelyet még nehezít a gyalogosok sűrű áramlása a kijelölt gyalogátkelő helyeken. Gémes Gábor Tárlat a moziban a rajzfilmgyártásról zisában leledzik. Vánszorgunk te­hát .. A pályaudvar melletti tér­től már a menetrendszerinti bár­ka szolgál tömegközlekedési esz­közül. A zöldesniszkos. olajfoltos vízen délibábosdit. játszanak a palotasorok. Álmosító pára le­begteti a mesébe illő Szent Márk teret, repkedő galambsereg teszi teljessé a hangulatot, vonós zene­karok hangolnak az árkádok alatti vendéglők teraszán, öt-, sőt hatszámjegyű összegek a Rialto ékszerüzleteinek kirakatá­ban. Arany-, korall- és boros­tyánmütyürök kápráztató soka­sága. Velence népének, kincseit értékesítendő, már rég nem kell távoli vidékekre haiózni. Helyé­be jönnek , a turisták, s ellepik nemcsak a teret, hanem a belé­pődíjas kilátóhelyeket is. Fent. a mórszobrok lábainál, amíg a ha­rangütésre várakoztunk, ilyen látványt nyújtott a tér ... * A Sóhajok Hídja végeredmény­ben a Doge-palota „tartozéka”. Olyan értelemben is. hogy csak a palotamúzeum látogatója sétál­hat végig rajta. A sok-sok bör­töncella is idegenforgalmi látvá­nyosság. habár ezeket lakosztály­nyi méreteiknél fogva, aligha il­letheti a „cella” elnevezés, s mondják, akárhány szegényebb sorsú velencei család silányabb körülmények között él. Igaz. a nagyobb árhullámok néhányszor már elöntötték a múzeummá sze­lídült alagsori dutyit. Velencében a tenger gondoskodik- arról, hogy jelenlétéről tudomást vegyenek a városatyák. Ha nem is éppen a legendás Tízek Tanácsa ... • Pisában ellenkező előjellel van jelen a tenger. Az Afrika felől érkező meleg hullámok törés nél­kül törnek meg a parton, s töl­tögetik azt azóta is. hogy a dó­mot a ferdére sikerült harang­toronnyal felépítették. A part már tizenegynéhánv kilométerre van a várostól, ígv az egykori dicsőség leáldozott!, a nagyravá- gyási törekvést, szabályszerűen elmosta a tenger. Kárpótlásként azonban ittmaraidt a csodálatos szépségű főtér, a betonnal már aláinjekciózott ferde toronnyal. Így lépcsőin, a borsos belépti díj lefizetése ellenében, „bátran” fel­kapaszkodtunk. s különösebb tér­iszony nélkül gyönyörködhettünk a panorámában. Ellátunk a ten­gerig, pontosabban a. Marina di Pisa nevű üdülővároskáig, amely­nek igen olcsó, de annál zsúfol­tabb kempingjében szálltunk meg, a délszaki fenyőfák alatt. Itt nyaranta legalább annyi az olasz család, mint a külföldi: ki­költöznek lármás gyerkőceikkel, tyúk- és nvúlketreceikkel, póráz­ra kötött kutyáikkal és macs­káikkal. Hatvani Dániel (Folytatjuk) HÁRMAS IKERBORJAK KECSKEMÉTEN Pénteken háromszor is szólt a kecskeméti Kossuth Tsz éjjeli­őre, Virágh László gulyásnak. Mind a háromszor azt jelentette neki, hogy ellik a 145-ös szá­mú Cinke. A gulyás egymás után két üszőborjút segített a világra, majd annak rendje-mód- ja szerint ellátta a tehenet és pi­henni tért. Fél óra sem telt bele, amikor újabb híradás riasztotta. Éjfél után a harmadik, egy húsz kilogramm súlyú bikaborjú is megpillantotta az elletőistálló lámpafényeit. örül a gulyás, mert másfél évtized alatt, amióta szövetke­zetben dolgozik, most történt először, hogy hármas ikerborja­kat ellett a gondjaira bízott te­lién. A magyartarka fajtánál egyébként is elég ritka az iker- ellés. K. A.—T. S. b Űj közlekedési rend a megyeszékhelyen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents