Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-02 / 205. szám

1973. szeptember 2. 9 PETŐFI NÉPE 9 3 TILOS A PALACKOS GÁZ HASZNÁLATA Rendelet a panelos lakóépületek gázbiztonságáról Megjelent az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter és a pénz­ügyminiszter együttes rendelete, amelyben — a Minisztertanács felhatalmazása alapján — intéz­kedik a többszintes panelos la­kóházak gázfogyasztó berendezé­seivel összefüggő biztonsági kö­vetelmények növeléséről, a gáz­robbanás-veszély megelőzéséről. A tervezett intézkedéseket több mint húsz minisztériummal, fő­hatósággal, országos hatáskörű szervezettel egyeztették. A ren­delet kiterjed valamennyi több­szintes panelos szerkezetű lakó­épületre. Az új rendelkezés szerint az “ eddig felépült és átadott panelos lakóházakban a vezetékes gázzal működő gázfogyasztó készüléke­ket — ha nincs felszerelve — égésbizlosítóval kell ellátni leg­később 1975 végéig, vagy kicse­rélni a berendezést olyan gázfo­gyasztó készülékre, amelyik égés­biztosítóval rendelkezik. Gon­doskodni kell arról is, hogy az öt szintnél magasabb panelos la­kóépületek gázfogyasztó beren­dezésekkel felszerelt belső terű konyháinak szellőzőkürtőit — ugyancsak 1975 végéig — köz­ponti működtetésű, s a helyiség levegőjét óránként négyszer ki­cserélő szellőztető berendezéssel lássák el. A rendelet hatályba lépését követően pedig új pa­nelos lakóépületre — vezetékes gázellátás esetében — csak ak­kor szabad kiadni a használat­bavételi engedélyt, hogy ha az említett két fontos biztonsági kö­vetelménynek — égésbiztosítós gázfogyasztó készülék és szellőz­tető berendezés — eleget tettek. Az intézkedés hangsúlyozza, hogy panelos lakóépületekben ti­los a palackos propán-bután gáz alkalmazása. Ezért a rendelet hatályba lépéséig megépült és használatba vett házakban — azokban a körzetekben, amelyek­ben nincs vezetékes gázellátás, legkésőbb 1975. december 31-ig meg kell szüntetni a propán-bu­tán gáz alkalmazását, s az ere­deti terv szerinti elektromos energiával működő berendezése­ket kell felszerelni. A szigorú biztonsági követel­ményeknek megfelelő műszaki feladatokat és berendezések meg­rendelési határidejét az Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisz­térium külön állapítja meg, még­pedig összhangban a rendelke­zésre álló anyagi fedezettel, a szükséges égésbiztosítós készülé­kek és szellőző berendezések gyártásával, kivitelezési kapaci­tással. Az előírt munkálatokat az eredeti építtető' köteles megren­delni. Az állami tulajdonban álló pa­nelos lakóépületek lakásainál a szükséges munkák költségeit az állami költségvetésből fedezik. Az állampolgárok tulajdonában álló lakásokból a költségek a tu­lajdonost terhelik, de az Orszá­gos Takarékpénztár a felmerülő kiadások erejéig kölcsönt nyújt -az érdekelteknek. Érsekcsanádi kertészek A zöldségkertészet régi hagyomány Ersekcsanádon. Azelőtt, az úgynevezett kofahajókon szép számmal utaztak hetenként többször is a községbeliek Budapestre alaposan megrakodva áruval. Különösen a Csanádi, enyhén csípős almapaprikának volt nagy keletje, amelyből kitűnő savanyúságot lehet készí­teni. A Búzakalász Termelőszövetkezet ápolja a hagyományokat, a sok évtized alatt összegyűlt szaktudást kamatoztatja. Az idők azonban változtak és a nagyüzemben a korszerű termesz­tési módszerek kezdenek meghonosodni. A kertészet jelenlegi gondjai­ról és a további tervekről be­szélgetünk Szebellédi Nándorral, a termelőszövetkezet elnökével. — Azzal kezdeném, hogy a kö­zös gazdaság területének csak­nem a fele homok, amelyet sok­féleképpen igyekszünk hasznosí­tani. Ötszázhúsz hektáron van erdőnk. Űjabb telepítésre készü­lünk, mintegy 100 hektárral nö­veljük az ültetvényeket. Hetven hektáron van gyümölcsösünk, cse­resznye, meggy, kajszi. Jövőre 25, a következő esztendőben újabb 25 hektár új gyümölcsöst tervezünk. A legnagyobb gondunk a zöld­ségfélék termesztése. Paprikafaj­tákkal 120 hektárnyi területei ültettünk be. Ezenkívül 50 hek­táron dinnyét is termeltünk. Számos feladatot kell sürgő­sen megoldanunk. Ide tartozik a talajjavítás, az öntözés, a kor­szerű fajták termelése, valamint a gépesités. A talajjavítást megkönnyíti, hogy saját tőzegvagyonnal ren­delkezünk. Megkezdtük a kiter­melését. Értünk is el némi ered­ményt a talajjavításban. Sajnos nem tudunk előbbre jutni, mert rendkívül költséges a kitermelés. Becsléseink szerint mintegy 700 ezer vagon tőzeget rejt a föld­felszín. Ennek hasznosításához azonban anyagi segítség szüksé­ges. A témáról már többször szó esett, egyelőre nem jutottunk előbbre. A terméseredmények további növelése a kertészetben is csak úgy lehetséges, ha meg tudjuk oldani az öntözést. A jelenlegi öntözőberendezések elavultak. Könnyebben kezelhető, gyorsab­ban áttelepíthető öntözőrendszer­re van szükség. Szó van arról, hogy öntözőfürt létesülne körze­tünkben, amely rajtunk kívül Sükösd mezőgazdasági nagyüze­meit is érintené és a Hosszúhe­gyi Állami Gazdaság egyes te­rületeinek mesterséges csapadék­kal történő ellátását is megöl, daná. Miközben járjuk a határt az elnökkel, elismeréssel adózunk a zöldbab-betakarító gép munkájá­nak. Az idén először használják ezt a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban készült berendezést. Tíz hektáron vetettek zöldbabot, jövőre már 30 hektáron szeret­nének, természetesen felkészülve a gépi betakarításra. Naponta 100—120 asszony munkáját végzi el az ügyes masina. A külföldi fajta, szálkamentes. Az elnök hozzáteszi: — Ugyanígy akarjuk megolda­ni a fűszerpaprika betakarítását. Az idén 10 hektáron termeszt­jük. Ha beválik a gép, jövőre 50 hektáron vetünk ebből a fontos fűszernövényből. — Sajnos a gépesítésnek c.sak az elején vagyunk, a zöldségfé­lék nagyobb részét még kézzel szedik. A kertészetben több, mint 90 asszony dolgozik. A zöldség- termesztést főként részesműve­léssel oldjuk meg, ami az anyagi érdekeltséget növeli. A tagok naponta átlag 14 órát dolgoznak szezonban. Ezek a munkaigényes növények nagyon megkívánják, hogy odafigyeljenek rájuk. Ezért a megfeszített munkáért szíve­sebben fizetnénk több bért, hi­szen megérdemlik. A 2 százalé­kos emelésnél azonban többet nem nyújthatunk, mert terhel bennünket az úgynevezett jöve- delemnövekmény-adó. Ellátogatunk a savanyítóüzem­be is. Itt már megkezdődött a munka. A kiváló zamatú, ízű, csanádi almapaprikát készítik elő a savanyításra. Másik nagy téte­lük lesz a torma. Évente 4—5 millió forint árbevételt hoz az üzem. Itt is nagyrészt asszonyok, lányok dolgoznak. — Savanyított áruból minden mennyiséget el tudunk adni. A gyártást nem fejlesztjük tovább, csak annyit készítünk, amennyi erőnkből telik. A Búzakalász Termelőszövet­kezet évről évre jobb eredmé­nyeket ér el. Tavalyi sikere alap­ján megkapta a Kiváló szövet­kezet rangot. A cím kötelez — mondja az elnök. Ezért igyekez­nek keresni az újat, korszerűsí­teni a termelést minden üzemág­ban. K. S. 9 Géppel mossák a csanádi almapaprikát­9 Itt pedig már üvegekbe rakják az ügyes lányok és asszonyok (Kovács János felvételei) VIETNAM ÜNNEPE Huszonnyolc évvel ezelőtt a felkelt vietnami nép szétzúzta a japán fasiszta megszállóktól tá­mogatott feudális rendszert és az egész országban létrehozta a né­pi demokratikus hatalmat. 1945. szeptember 2-án Ho Si Minh el­nök Hanoiban, a Ba Dinh téren kikiáltotta a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság megalakulá­sát, és ezzel a hosszú gyarmati korszak véget ért. A demokratikus Vietnam meg­teremtése nem diadalünnep volt, mégha jelentősége történel­mi is, sokkal inkább új küzdel­mek ideje, hősi munka új ne­hézségek leküzdésére. .4 gyar­mati múlt súlyosan jelen volt. Éhínség (1944-ben kétmillióan haltak éhen), megbénult gazda­ság (1945-ben ráadásul még ha­talmas árvíz is pusztított), szét­hullott kolonialista közigazgatás, amelynek helyébe népi jellegű hatalmat kellett teremteni. Az óriási erőfeszítéseket igénylő, de mégis békés periódus hamarosan véget ért: visszatér­tek a francia gyarmatosítók. A vietnami nép, amely még alig­hogy megizlelte a függetlenséget és a szabadságot, nem hódolt be. Ho Si Minh elnök vezetésé­vel fegyvert ragadott, és kilenc éven át tartó hősi küzdelem után, 1954 májusában döntő ve­reséget mért a gyarmatosítókra. Ezt követően a genfi nemzetkö­zi egyezmény papíron biztosítot­ta Vietnam szabadságát, függet­lenségét és békéjét; előírta, hogy két éven belül a vietnami nép szabad választásokkal döntsön az ország békés egyesítéséről. Az egyezmény megmaradt holt papírnak. A legnagyobb impe- rialita ország, az Egyesült Ál­lamok egyre nyíltabban avatko­zott* be az ország belügyeibe, Dél-Vietnamban korrupt bábkor­mányokat juttatott hatalomra és minden eszközzel biztosítani próbálta ezek fennmaradását. S hogy ez a „minden eszközzel” mit jelentett, azt az egyre vére­sebbé váló nyílt agresszió bizo­nyította. Vietnam népének is­mét harcolnia kellett. A hősies küzdelem — a vietnami nép ön­feláldozó harca és a nemzetközi szolidaritás eredményeként — győzelemmel ért véget: 1973. ja­nuár 27-én létrejött a párizsi megállapodás, a fegyverszünet. A párizsi egyezmény véget ve­tett a háborúnak, ám Dél-Viet- nam népének még nem hozta el a békét. A saigoni kormányzat rendszeresen megsérti a megál­lapodás legfontosabb rendelke­zéseit: hadcsztálynyi gyalogsági erők, páncélos harckocsik, tüzér­ségi és légi erők bevetésével te­rületrabló hadműveleteket indít a DIFK ellenőrzése alatt álló területek ellen, több mint két­százezer polgári személyt tart még mindig törvénytelenül bör­tönben, embertelen körülmé­nyek között. 1973 első felében az észak­vietnami nép óriási erőfeszítése­ket tett a gazdaság helyreállí­tására és fejlesztésére, a háború ütötte sebek begyógyítására, a termelés és az élet stabilizálásá­ra, a szocialista építés ügyének előrevitelére. Űjra áramot szol­gáltat majdnem minden lebom­bázott erőmű. Termelnek a gyá­rak. A hidak, utak, a tengeri és folyami kikötők helyreállítása gyors ütemben folyikr Újjáépül­tek a kórházak, iskolák. Egyet­len adat: a több mint három- százezer bölcsődés és óvodás korú gyermek 96 százaléka jár ismét bölcsődébe, óvodába. Nemzeti ünnepe alkalmából forró szeretettel köszöntjük a testvéri, hős vietnami népét, és kívánjuk, hogy Dél-Vietnam is minél előbb eljusson a valódi, igazságos békéhez, hogy az egész ország együtt, erejét, energiáját a saját javára szolgáló békés épí­tésre fordíthassa. Magyar vezetők távirata a VDK nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő miniszterelnök tegnap üdvözlő táviratot küldött Le Duan-nak, a Vietnami Dolgozók Párt ja Központi Bizottsága első titkárának, Ton Duc Thang-nak, a VDK elnökének és Pham Van Dong-nak, a VDK kormányelnökének a Viet­nami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 28. évfordulója al­kalmából. A táviratban a magyar vezetők forró köszöntésüket küldték a párt, a kormány és az egész magyar nép nevében a testvéri vietnami népnek. „Nemzeti ünnepükön — szólt a távirat — nagy elismeréssel és cso­dálattal üdvözöljük azokat a történelmi jelentőségű sikereket, amelyet a hős vietnami nép, pártja vezetésével, a szocialista közösség és a vi­lág haladó erőinek cselekvő támogatásával ért el az imperialista ag­resszió visszaverésében.” Kádár János, Losonczi Pál és Fock Jenő a táviratban újabb kima­gasló sikereket kívánt Vietnam testvéri népének függetlenségük és szuverenitásuk megőrzésében, Vietnam és Indokína békéjének bizto­sításában, országuk újraegyesítéséért folytatott igazságos harcukban. * Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke Truong Chinh-t, a VDK nemzetgyűlésének elnökét, Péter János külügyminisz­ter Nguyen Duy Trinh külügyminisztert, Czinege Lajos honvédelmi miniszter Vo Nguyen Giap honvédelmi minisztert üdvözölte távirat­ban. Üdvözlő táviratot küldött testvérszervezetének a Hazafias Nép­front, az Országos Béketanács, a szolidaritási bizottság, a SZOT, a KISZ és a Magyar Nők Országos Tanácsa. (MTI) mmm W-KvXvW^ EZT LÁTTA M A VIT-EN Berlini szőttes Hangok, színek, mozdulatok szédületes kavargásává vált már a második napon az egész város. Körben ültek a földön, a füvön, az Alex szökőkútjának peremén színes gyöngyfűzérré kapcsoló­dott az arab hófehér burnusza, az FDJ-s fiatalok búzavirágkék ingje, a mexikói fiúk ponchója. Állandó véget nem érő mozgás­ban volt a város reggel és este, szünet nélkül — az ifjúság füg­getlenítette magát a napszakok­tól. Hiába ontotta a meleget a nappal, nem tudta elüldözni a hőség a játszó, éneklő, beszélgető fiatalokat. A szomjazok több mil­lió papír- és műanyag poharat „fogyasztottak”, csak tonnában lehett mérni a wurstot. Berlin leghűvösebb városrészé­ben, a Treptow-park óriási fái alatt már kellemesebben zajlott az élet: szolidaritási nagygyűlé­sek. a szovjet emlékműnél a tisz­teletadások. a vidám baráti talál­kozók, a szervezett és kötetlen beszélgetések itt is egymást kö­vették. És itt. a parkban ültettek el a Világifjúsági Találkozó em­lékére több ezer rózsatövet a fia­talok. A Weissenflotte fehér hajói méltóságteljesen úsztak a folyó­kon. csatornákon. Berlin gyakor­latilag vízpn is körüljárható. A hajók fedélzetén naponta más­más delegáció indult kirándulás­ra, s gyönyörködött a vízpartig lenyúló csodálatosan rendezett, ápolt kertekben, a hangulatos házakban. * A különböző országok nagykö­vetségei, kulturális központjai a, baráti találkozók színhelyeivé váltak. A fesztiválra érkezett 140 ország és 1700 ifjúsági szervezet 25 ezer képviselője közül nagyon sokan vettek részt ezeken a több­nyire délutáni és esti beszélgeté­seken. Óriási tömegeket vonzot­tak a színvonalas gálaestek, a nemzeti bemutatók, a sportren­dezvények. A magyar művészeti delegáció bemutatkozásakor a Staatsoper, a nagyopera épülete előtt az előadás megkezdése után fél órával még türelmetlenül kö­vetelte a bebocsáttatást több száz fiatal. Pedig az épület két és fél ezres nézőterén egyetlen üres szék sem maradt és még az elő­csarnokban állva is hallgatták a hangszórókból áradó zenét. Rengeteg propagandafüzet fo­gyott az utcákon. Mindenki ke­zében ott voltak a röplapok, prospektusok, amiket a delegá­ciók hoztak magukkal otthonról. Nagyon ötletesek voltak az FDJ-s fiatalok. Az Unten den Lindenen egyszerre csak megjelent egy idős bácsi verklivel, s a régi dallam hangjai mellett nagyon is mai témájú füzeteket osztottak a fia­talok: röplapokat a békéért, sza­badságért, függetlenségért. • „Quantama mera” — hallat­szott a város minden pontján. Lüktető ritmusú dalaival, ferge­teges táncaival, színes népvisele­tével már a stadionban a feszti­vál egvik kedvence lett a kubai delegáció. Itt is. ott is feltűntek a fehér blézeres. mosolygós arcú^j kubaiak — forró és vidám lett a hangulat, ahol megjelentek. A vi­lág ifjúságának számtalan aján­dékát és jó kívánságát vitték magukkal a szigetországba. A magvair fiúk és lánvok ruhájára is felkerültek a kubai jelvények, és táskák rejtették el az ajándé­kokat. A kubaiak poggyászában pedig ott volt a székesfehérvári Árpád Szakmunkásképzőben hím­zett faliszőnyeg, a Komlón ké­szített kis pécsi minaret, a Vi­deotonban esztergált acéltoll. És 9 Az Unten den Linden hársfái alatt sokan hallgatták az öreg verkliből áradó dallamokat. sokszor felhangzott magyarul is: „Egyenes derékkal jöttem ...” * Ahogy múltak a napok, úgy vált egyre forróbbá a hangulat a fesztiválvárosban. Eredményes­nek bizonyultak a politikai viták, ami nem kis szó. hiszen nemcsak a DÍVSZ és NDSZ (Nemzetközi Diákszövetség) tagszervezeteinek képviselői jöttek el a világ ifjú­ságának . X. találkozójára. S ha a vélemények néha különböztek is, a leglényegesebb kérdésekben mindig sikerült megegyezni a kommunista és nem kommunis­ta szervezeteknek. Az NDK-beli házigazdák mindvégig hiánytala­nul gondoskodtak a sok ezer ven­dégről, kiválóan szervezték meg 9 Fellépés előtt a színpad mö­gött gyakoroltak az artisták. a politikai, a kulturális és a sporteseményeket egyaránt. A fesztivál ideje alatt a Berlinbe látogatók száma annyi volt, mint egyébként három hónap alatti idegenforgalom. Természetesen beleértve a hivatalos delegáció­kat és a jutalomként a főváros­ba látogató 300 ezer NDK-beli fiatalt is. Augusztus 5-én. vasárnap este 9 órakor tartották a záró ünne­pélyt, s ezzel tulajdonképpen hi­vatalosan véget ért a X. VIT. Másnap még nagyon sok ország delegációja ott volt az utcákon, tereken, elutazás előtt még egy­szer ízelítőt adva a sokszor lá­tott. de soha meg nem unt mű­sorból. Dénes Éva • A járdaszélen, úttesten letelepedve órákon át énekelnek gitárkísé­rettel a fiatalok.

Next

/
Thumbnails
Contents