Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-14 / 189. szám

^ ® PETŐFI NÉPE t 1973. augusztus 14. OLVASÓINKÉ A SZÚ Lakás villamosítás huzavonával PANORÁMA Szakmunkásképzés - magas szinten A Krimszkaja Pravda írja A lakásépítő szövetkezet szer­vezésében mi is építkeztünk a kecskeméti Műkertvárosban. Már el is készültek új otthonaink, a beköltözést azonban akadályozza a villany hiánya. Ismeretes, hogy az említett vá­rosrész áramszolgáltatását föld­kábelek segítségével oldják meg.- A szolgáltató vállalat a tervrajz szerint végezte el ugyan a kivi­telezési munkát,-a műszaki átvé­telnél azonban kifogásolnivalót talált a DÉMÁSZ kecskeméti ki- rendeltsége, s emiatt nem kap­csolta a hálózatra az áramot. A biztonságtechnikai okok alapján hozott döntést helyeseljük, de Pontosabb tájékoztatást kérünk! nem a huzavonát, amely azóta jellemzi az ügyet. Nemrégiben az egyik tömbla­kás légvezetékről kapott áramot, a többi épületnél viszont már nem engedélyezte e megoldást az áramszolgáltató. .Nagyon furcsának találjuk, hogy egy megyeszékhelyen fel­épülhetnek olyan modern laká­sok is, amelyek elektromosener- gia-ellátásáról nem gondoskod­nak megfelelően. Többek nevé­ben kérem az illetékeseket, in­tézkedjenek annak érdekében, hogy műkertvárosi új otthona­inkban mielőbb kigyulladjon a villany1. (Gráczia József, Kecskemét) Ne vessenek meg érte, de ke­vésbé tudok örülni annak, ha félrevezetnek. Mert ebbéli ta­pasztalatomat írom most meg abban a reményben, hogy ha­sonló esetre nem kerül sor a jö­vőben. Történt pedig, hogy kezembe került a Petőfi Népe június 27-i száma, amely egyebek között tartalmazta a vásárnaptárt is. Ebből tájékozódtam, hogy július 1-én országos állat- és kirakodó- vásár lesz Lajosmizsén; Állattar­tó gazda révén gyorsan döntöt­tem: elszállíttatom a nagyköz­ségbe jószágaimat, s azokat áru­ba bocsátom Megfelelően átirányítottam a marhaleveleket, béreltem egy te­herautót, s az említett napon el­indultam Lajosmizsére. A vá­sártérre érkezvén megdöbbenve láttam, hogy üres a környék. Vé­gül is egv járókelőtől tudtam meg, hogy a helyi tanács későb­bi időpontra halasztotta a Vásár megtartását. Vagyis hiába tet­tem meg a mintegy ötven kilo­métert, fölöslegesen fizettem ki ötszáz forintot a fuvarért, s a járlatlevelek átírásáért. Egy szó mint száz: téves tájé­koztatás áldozata lettem.' Hiszé­kenységemért drágán fizettem. Tisztelt illetékesek, máskor pon­tosabb vásári tájékoztatást szí­veskedjenek közöltetni az újság­ban! (Bodor Pál, Bocsa, VI., kei. 63.) Gorombáskodó, büntető .jegyellenőr Július 24-én kedden kora este másodmagammal vártam a kecs­keméti■ helyi közlekedésű autó­buszt a Zöldfa utcai MÁVAUT- megállóban. Negyed 8 óra táj­ban érkezett meg a járat, s a felszállásunkat követően férjem kétszer 2 forintot tett a persely­be. A sofőr begyakorlott mozdu­lattal adta át a jegyet, s már helyet is foglaltunk az ülésen. Nemsokára ellenőrt pillantot­tunk meg a kocsiban. Rögtön előhalásztuk bilétánkat, s akkor vettük észre, hogy csak egy da­rab van belőle, vagyis a gépko­csivezető — feltehetően tévedés­ből — a 4 forint ellenében csu­pán egyikünknek adott jegyet. Mindezt elmondtuk az odaérkező ellenőrnek is, aki éKtőlén'Tiáfag- ‘ ra gerjedt, s idős korunkat nem' tisztelve fen n hanget‘ köVfetélte:' adjuk át személyi igazolványun­kat. Mi udvariasan kértük az egyre dühösebbé váló embert, értse meg a dolgot. Itt jegyzem meg, hogy vitánk közben pótló­Uzletszerzés fotós jmódra? Július utolsó vasárnapjának délelőttjén ismeretlen fiatalem­ber keresett fel apostagi ottho­nomban. Tisztelettudóan kért el­nézést a zavarásért, majd fel­fedte jövetele célját. Mint mondotta, a megye egyik fényképész kisipari szövetkezeté­nek dolgozója, s a vezetőség megbízásából kapja lencsevégre a község legformásabb épületeit és a modern vagy nagyon régi családi házakat. Aztán előhúzott táskájából egy kartonlapot, arra fénykép volt ragasztva, amely lakásunkat ábrázolta. Közölte, hogy a felvételt 50 forint elle­nében adja nekünk. Válaszol az illetékes lag ideadta a (sofőr a hiányolt jegyet — ám ő hajthatatlan ma­radt. Végül is úgy döntött, hogy a rendőrségre visz bennünket. Így is történt. A buszt a vá­rosi kapitányság elé irányítottá. Az ügyeletes rendőr mindhár­munkat meghallgatott, majd korrekt módon közölte: nincs szó főbenjáró bűnről, s békésen ren­dezzük a problémát. A még ak­kor is eléggé goromba magatar­tást tanúsító jegyellenőr úgy tisztázta a magacsinálta ügyet, hogy személyenként 25 forintra büntetett meg. Tekintettel arra. hogy én és férjem becsületesen kifizettük a viteldíjat, s bár utólag, de mind- <-ketten fel tudjuk mutatni az ér­vényes menetjegyet, jogtalannak -tartják a kiszabott pénzbírságot. A Volán-dolgozó minősíthetetlen viselkedése felett pedig ma sem tudunk napirendre térni. (Kozma Lászlóné, Kecskemét, Dankó u. 38.) Ajánlatát nem fogadtam el, majd megjegyeztem, kissé érthe­tetlennek találom, hogy a tulaj­donos előzetes tudta nélkül fény­képezi a házakat, s a fotót pedig borsos áron értékesíti. Az ifjú ember nem szállt velem vitába, hanem sarkonfordult és eltávo­zott. Utána néztem, -s láttam, hogy az egyik közeli szomszé­dom háza felé vette útját. Az esetből nem óhajtok mesz- szemenő következtetéseket levon­ni, csupán egy kérdésem van: az üzletszerzésnek ez a módja tény­leg megengedhető? (Bánrévi János Apostag, Ady Endre u. 20.) Sok szovjet fiatal nem kevésbé vonzónak találja a középfo­kú szakiskolákat, mint a rendes középiskolákat Ennek több oka van. A 3—4 éves ipari szakiskolák végbizonyítványa a rendes középiskolai végzettség megszerzését is tanúsítja és bármely főiskolára vagy egyetemre lehetővé teszi a felvételt. Es ami a fő: az ipari szakiskola jó szakmát ad. Üj típusú iskola ez és távlatai­nak különös figyelmet szentelt be­szédében Alekszandr Bulgakov, a Szovjetunió Minisztertanácsa mel­lett működő szakoktatási bizott­ság elnöke, aki a közoktatás kér­déseiről terjesztett beszámolót a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elé. 1975-re már a középfokú szak­oktatásban részesülő tanulók 40 százaléka ezekben a középiskolai jellegű ipari szakiskolákban tanul maid. A középfokú ipari szakiskolákat a Szovjetunióban az ifjúmunkás- képzés legnagyobb távlatokat nyújtó formának tekintik. Moszk­vában és Leningrádban, Üzbe­gisztánban és Lettországban, to­vábbá olyan iparágakban, mint a szénbányászat, és a kőolajterme­lés, a talajjavítás és a vízgazdál­kodás. át. kívánnak térni a kö­zépfokú ipari szakiskolákra, mint a szakmunkásképzés kizárólagos formájára. A jövőben Szovjet- unió-szerte ez lesz az általános. A szovjet ipari szakképzés ará­nyairól a következő adatok tanús­kodnak: az üzemi és ipariskolák rendszerében a szovjethatalom évei alatt 31 millióan szereztek bizonyítványt, jelenleg pedig 5700 különféle típusú ipari szakiskolá­ban 2,6 millió fiatal 1100 féle szakmát tanul. Ezekben az isko­lákban a szakmai tárgyakon kí­vül társadalmi ismereteket, poli­tikai gazdaságtant, üzemgazdaság­tant, jogi alapismereteket és esz­tétikát is oktatnak. A középfokú ipari szakiskolák tantervének további javításában a szovjet művelődésügyi miniszté­riumon kívül a tudományos akadémia és számos népgazdasá­gi és tudományos kutatóintézete is közreműködik. Ez biztosítja, hogy az általános műveltség kö­vetelményeit kellően összeegyez­tessék a fiatal munkások szaktu­dása iránti követelményekkel. Széles körűen ismert, milyen se­gítséget nyújt a szovjet ipari szakoktatási rendszer több szocia­lista és fejlődő országnak hazai szakmunkásgárdájuk kialakításá­hoz. A Szovjetunióban és külföl­dön szovjet oktatók több mint 150 ezer szakmunkást képeztek ki az utóbbi évek folvamán ezen orszá­gok számára. E téren további fej­lődés várható, ami bizonyára öregbíteni fogja a szovjet ipari szakoktatási rendszer jó hírét. (APN — KS) KIVESZŐ MESTERSÉGEK Aki a lovat, meg a szép asszonyt szereti... Zöld lombok árnyékában ba­rátságos kis műhely: a fehérre meszelt falakon patkók, szeren­csehozó bűvös vasdarabok a ba­bonásoknak, nélkülözhetetlen munkadarabok a patkolókovács­ának. A műhelyre hűs árnyékot vető fa éltes derekához lánc erő­síti a patakozmetikára behozott lóvendéget. Míg békésen ropog­tat a zabostarisznyából, a patko­lókovács derekas munkát végez: a kikészített óriás „manikűrkész­letből” sorra szedegeti a félmé­teres köröm — bocsánat „pata­ráspolyokat”, csipeszeket. A mű­velet számomra megtévesztően hasonlít a fodrászoknál lezajló körömszépítészethez, csak vala­mivel kockázatosabb — a kovács­nak. A ló ugyanis rúg, ha az elevenébe vágnak; a jólnevelt két­lábú — csak szeretne! Meg aztán a manikűrös egyáltalán nem ki­vesző. szakma. A patkolókovács pedig„egyre ritkább,, mint a fe- ,l)ér, „vagy akármilyen színű ló. Kiskunfélegyházán például, a hajdani „ló-korszakban”, amikor lovak patáitól volt hangos a mesz- szi környék, 52 műhelyben szol­gálták ki a megszorult négylábú- akat. Jelenleg hárman dolgoz­nak, de vizsgázott patkóié mes­teri címmel egyedül Kürtösi Jó­zsef dicsekedhet, aki 43 éve dol­gozik ebben a nagy erőt, ügyes­séget kívánó szakmában. — Van elég munkája? — Akad azért. Van olyan nap, hogy öt lovat hoznak, van olyan, hogy húszat is. Egyelőre még szükség van rám. — Utánpótlás? — Az nincs, kérem. Ki megy ma patkolókovácsnak? Én sem jönnék, ha még egyszer élőről kezdhetném. A fiatalok inkább le­mennek a térképről, de a patko- lásból nem kérnek. Erő kell ide, munkabírás. Izzadhat az ember a fújtatóval, az erek meg csak úgy pattognak benne. A fizetség meg? Régen azt mondták ne­künk: „Majd elszámolunk hús­vétkor!” Most meg, hä keresünk 50 forintot, kiadunk százat a biztosításra. A patkolókovács mind szegény ember volt! Ez a szakma sohasem volt megfizetve. Akkor miért tartott ki mellette ennyi ideig? — Mert a lovakat szerettem! És a szép asszonyokat! Csillog a szeme. Aki a lovakat és a szép asszonyokat szereti, rossz ember nem lehet. Rossz patkoló kovács még kevésbé! A lópáciens mindenesetre igen elé­gedetten szemléli gyönyörűen megmunkált patáit. Boldogan, elégedetten felnyerít, ezt lónyel­ven úgy hívják, hogy borravaló! Van, aki rúgást kap! Vagyis: ezt a borravalót sem adják ingyen. Ezért is meg kell dolgozni... —vadas— ÖSSZKOMFORTOS KOMBÁJNFÜLKE Vezércikkében köszönti test­vérlapunk a Krím-félsziget me­zőgazdaságának dolgozóit, akik július 25-ig 109 százalékra telje­sítették gabona-értékesítési ter­vüket. Az ötéves terv harmadik évében 540 ezer tonna szemester- ményt várt az állam a terület mezőgazdaságától, ezzel szemben 590 ezer tonnát szállítottak be a felvásárló helyekre. A terület gazdaságai közül el­sőként a Kalinyin kolhozban 12 nap alatt fejezték be az aratást. A kétezer hektárnyi területről 40 mázsás átlagtermést takarítottak be. A területen legmagasabb át­laggal a Zavet Lenina kolhoz és a Szlavnoe szovhoz dolgozói büsz­kélkedhetnek, mindkét gazdaság közel négyezer hektáros terüle­ten 41 mázsás átlagtermést ért el. A gazdaságok most újabb erő­próbára készülnek — nemsokára megkezdődik a rizs aratása. * Iskolahajót ajánlottak fel viet­nami szaktársaiknak a krími ha­lászok. Eddig 14 ezer rubel érté­kű felajánlást tettek az „Atlan- tika” és a „Jugribholodflott” ha­lászati egyesülések dolgozói. Kezdeményezésükhöz csatlakoz­tak a kalanyingrádi, a murman- szki és rigai halászok is. A rádión érkező felajánlásokat folyamato­san veszik a szevasztopoli köz­pontban. * Szimferopolban háromszázöt­ven család költözött új otthonba júliusban. A szovjet úttörőkkel együtt üdülnek 45 ország fiataljai az „Artyek”-ben. A pajtások gazdag programmal ünnepelték a X. Vi­lágifjúsági Találkozót. Program­jukban szovjet—NDK barátsági napok. Vádoljuk az imperializ­must címmel sajtókonferencia és A mi hazánk, a Szovjetunió kiál­lítás szerepelt. * Rijekában járt Jalta város kül­döttsége a két város között meg­kötött testvérvárosi szerződés keretében. A jaltai szakemberek jugoszláviai testvérvárosukban a turista-ellátást tanulmányozták. Rövidesen jugoszláv építők ér­keznek Jaltába, ahol az épülő háromezer személyes Intourist szálloda belső munkálatait fog­ják végezni. A közeljövőben át­adásra kerülő szálloda lehetővé teszi, hogy 19?5-ben már 150 ezer külföldi vendég üdüljön a déli partvidék festői szépségű tá­jain. összeállította: Sávolt Béla Napenergiával működő szivattyú Az egyik podolszki gépgyárban elkészült a napenergiával műkö­dő szovjet vízszivattyú mintapél­dánya : napelemekből, hőkicseré­lőbői, kisméretű motorból és szi­vattyúból áll. Óránként 800 köb­méter vizet képes felnyomni 20 —25 méter magasra. Az üzemel­tetési költség az eddigiek fele, harmada. A korszerű ( mezőgazdaság mindennapos munkaeszköze ma­napság már a kombájn. Kihasználtsága is mind rendszeresebb, úgyszólván csak a téli hónapokban Vonulnak pihenőre — kar­bantartásra, nagyjavításra — a 'gépmonstrumok,. A (műszaki szempontból kitűnő szovjet kombájnok — az üzembiztos, jó teljesítményt [nyújtó SZK—3-asok és SZK—4- esek — nagy hiányossága: a vezetőfülke hiánya azonban mindinkább előtérbe kerül. Lapunk július 1.4-i számának Olvasóinké a szó rovatában je­lent meg a Tanyavillamositás akadályokkal Ballószögön című panasz. Írója, Szabó László öt tanyán lakó család nevében tet­te szóvá, hogy a hosszú takaré­koskodás eredményeként már ta­valy összegyűjtötték a lakások villamosításához szükséges pénzt, de a kivitelezési munka azóta is várat magára. Az illetékesek nem engedélyezik, hogy a kelő- földi iskola elektromos hálóza­táról történjen a vezetékkiépítés, amely viszonylag könnyű felada­tot, is következésképpen alacsony költséget jelentene. Minduntalan a drágább megoldást javasolják, azt, hogy a helyi Egyetértés Szak- szövetkezet központi majorjából építtessék ki a hálózatot a ta­nyacsoportig. Olvasónk szerint ez utóbbi lehetőséget csak akkor tudják elfogadni az érintett csa­ládok, ha a villamosítás többlet- költségeinek fedezéséhez a köz­ségi tanács is hozzájárul, példá­ul a fejlesztési alap terhére. Az ügyben levelet küldött szerkesztőségünkbe a Ballószögi Községi Tanács vb-titkára. Nagy­kovácsi János. Válasza nyomán a , következőket tudtuk meg: $zabó László és társai 1972 jú­niusában juttatták el a tanács­hoz a beadványukat. Ebben le­szögezték, saját pénzükön kí­vánják villamosítani tanyájukat, s engedélyt kértek ahhoz, hogy a kelőföldi iskolai hálózatról építhessék ki a vezetéket. A szak- igazgatási szerv az áramszolgál­tató vállalat nagykőrösi üzem- igazgatóságához továbbította a kérelmet. Rövidesen szakembe­rek érkeztek a helyszínre, s meg­vizsgálták a hálózatbővítés tech­nikai feltételeit. Megállapították, hogy a szóban forgó tanyáknak, az iskolai hálózatról történő villamosítása csak akkor válna lehetségessé, ha új transzformá­torállomást szerelnének fel. Mi­vel e munka roppant költséges, olyan állásfoglalás született, hogy a ballószögi Egyetértés Szakszövetkezet kevésbé leter­helt hálózatáról kapjanak villa­mosenergiát. az igénylők. A gaz­daság nem zárkózott el e terv megvalósítása elől, sőt vállalta, hogy az új vezetékrendszer üze­meltetési, fenntartási költségeit is fedezi. Mindezekről megfelelő tájékoztatást kaptak Szabóék. akik visszautasították a javasla­tot. Idén februárban megismé­telték kérésüket, természetesen a válasz is a korábbinak ismét­lése volt. A vb-titkár végezetül közölte: a községi tanács jelen­leg tartalékolja a fejlesztési alap összegét, amelyből egy 25 sze­mélyes óvodát építenek az ötéves terv hátralevő részében, így te­hát csekélyke pénzt tudnak csak juttatni a tanyavillamosításra, összeállította: Velkei Árpád Tavaly a megyében több mint száz olyan megbetegedés történt, amely döntően a fülke hiányával hozható összefüggésbe. Ez a szám nem csekély, hiszen a megyében ezernél több szovjet gyártmányú kombájn működik, az országban pedig mintegy tízezer. A problémát felismerve a MEZŐGÉP kiskunmajsai üze­me iktatta profiljába a kom­bájnra szerelhető vezetőfülkék gyártását. Az első prototípusok elkészültek, s azok kipróbálása a napokban Kartalon, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tan­gazdaságában — szakemberek, munkavédelmi felügyelők jelen­létében — megtörtént. A szakszervezeti balesetvédel­mi felelősök a kombájnfülke al­kalmazásának igen nagy gyakor­lati jelentőséget tulajdonítanak'. Nem utolsósorban a fülke kom­fortos és ötletes kiképzésének ismeretében. Az öt légköbméteres fülkéből minden irányba első­rendű kilátás nyílik, lecsillapít­ja a rázást, a vezetőt elkülöníti a vágószerkezettől, a levegő hő­mérséklete a kinti klímától füg­getlenül szabályozható, csaknem tökéletes a hangszigetelés, a fül­kében teafőző alkalmazására és hűtőszatyrok elhelyezésére van mód. Magától értetődik, hogy a fülke az esőtől és a portól is megvédi a kombájnost. A fülke élettartama sokszoro­sa a kombájnokénak, ezért a kiselejtezésre kerülő gépekről négy,csavar meglazításával átsze­relhető az újakra. Az első fülkék rövidesen a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz aratócséplőire szerelve ke­rülnek tartósabb kipróbálásra. A Homokhátsági Tsz-Szövetség ve­zetői pedig máris elhatározták a bemutató megszervezését. A szakszervezeti munkavédelmi felelősök olyan irányban is lépé­seket kívánnak tenni, hogy az AGROKER-ek csak a fülkével felszerelt szovjet kombájnokat bocsáthassák áruba. H. D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents