Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-05 / 182. szám
4 # PETŐFI NÉPE 9 1973. augusztus 5. PARTSZERVEZÉS - PÁRTIRÁNYÍTÁ S Egyet akarni, egyet cselekedni Az eszmei és a cselekvési egységről • Fél esztendő múlt el a Központi Bizottság 1972 novemberi állásfoglalása óta. A politikai munka előterében eddig a határozatok ismertetése, magyarázása állt. Az egész társadalmat átfogó párbeszéd és eszmecsere azt bizonyítja, hogy ä párt politikájának megítélésében széles körű egyetértés jellemzi közvéleményünket. A dolgozó tömegek tapasztalatai az összes alapvető kérdésben megegyeznek a Központi Bizottság következtetéseivel. Érthető módon a nézetazonosság a munkásosztálynál a legerőteljesebb. Ez így van rendjén, politikailag ez a legfontosabb. Most az a fő feladat, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása alapján kialakult széles körű társadalmi egység, nézetazonosság áthassa egész gyakorlati cselekvésünket. Ebből a szempontból különös jelentősége van a pártegységnek, amely a párt vezető szerepének legfontosabb eszmei, politikai, szervezeti feltétele. Pártunk politikáját meggyőződéssel képviselni csak úgy lehet, ha a politika gyakorlati megvalósítói eszmeileg is szilárdak. Nem lehetnek kétségek, nem engedhető meg ingadozás például olyan alapvető kérdésekben, hogy: a munkásosztály a szocializmusért folyó harc minden szakaszának vezető ereje, a társadalmi haladás legfőbb letéteményese; történelmi hivatása valamennyi dolgozó osztály és réteg harcának vezetése. Továbbá, hogy a munkásosztálynak történelmi hivatása teljesítéséhez forradalmi, marxista-leninista pártra van szüksége, amely az osztály élcsapata és a szocialista építés vezető ereje. Ilyen alapvető kérdés az internacionalizmus, a megbonthatatlan egység a szocialista világ- rendszer országaival, különösen a Szovjetunióval. 9 A párt eszméivel való azonosulás, a világnézeti egység feltételezi a meg nem alkuvó harcot a burzsoá és kispolgári nézetek mindenfajta megnyilvánulásával szemben. Az e^ipgi Jjarc; fontosságát a Központi,.-ESisoíV, ság novemberi állásfoglalása is aláhúzza, különösen hangsúlyozza a határozott fellépést a kis- polgáriság megnyilvánulásai ellen. E követelménynek csak úgy felelhetünk meg, ha rendszeresen fejlesztjük ideológiai felkészültségünket, ha kellő marxista—leninista eszmei fegyverzettel rendelkezünk. A pártegység korántsem merül ki az eszmei azonosulásban, fgy az erre épülő politikai egység már bizonyos tekintetben szélesebb, tartalmazza az egyetértést a párt vezető és helyi szerveinek határozataival, konkrét állásfoglalásaival, közvetlen gyakorlati lépéseivel. A pártegység elve megköveteli, hogy a párt tagjai ilyen vonatkozásban is egységes nézetet valljanak és ez határozza meg tevékenységüket. A párt politikája egységes egészet alkot abban a vonatkozásban is, hogy az együtt és egyidejűleg jelenti a vezető pártszervek és a helyi szervek határozatainak elfogadását és végrehajtását. Nem lehet olyan „munkamegosztás”, hogy valaki elfogadja a központi határozatokat, de nem tartja magára nézve kötelezőnek a helyi szervek döntéseit. A kettő nem létezik egymástól függetlenül. A párt eszmei és politikai egységéhez szervesen hozzátartozik szervezeti és cselekvési egysége. Nem elégséges csupán az eszmei és nézetbeli azonosulás, annak csak úgy van értelme, ha konkrét tettekben, meghatározott magatartásban és cselekvésben is kifejezésre jut. Minden párttag kötelessége,, hogy a párt politikájának szellemében dolgozzon, következetesen szerezzen annak érvényt minden területen, mindig és mindenkor a párt politikáját képviselje. • Ennek hangsúlyozására azért is szükség van, mert objektív politikai szükségletté vált, 'hogy magasabb követelményeket támasszunk a párt tagjaival szemben. A lazaság, fegyelmezetlenség végső fokon politikai következetlenséghez, torzulásokhoz vezethet, akadályozza a párt politikájának megvalósulását. fé-f kézi a szocialista építést. Ezért a párttagokkal szemben megnövekedett követelmények teljesítése nemcsak szűkén vett pártügy, hanem széles társadalmi érdek is. Az egységgel kapcsolatban felvetődik a viták lehetőségének, szabályainak kérdése. Az egység nem zárja ki a vitát, sőt feltételezi azt. Pártunk általában széles teret enged a vitáknak, s ezt a gyakorlatban mindenki tapasztalhatja. Ugyanakkor irányítja is azokat, hiszen más a szerepük a döntés előkészítésénél és megint más a végrehajtás időszakában. Az tapasztalható jelenleg, hogy a párt politikájának helyességét általában nem vitat- jáHíoYÁWonf a párttagok is több problémát tesznek szóvá a végrehajtással kapcsolatban. Éppen ezért a vita is olyan irányítottságot követel, ami a végrehajtás következetességét szolgálja. Miután a tennivalókat illetően döntés születik — mint ahogy ez történt a KB novemberi ülésén —, a párton belül csak arról vitázhatunk, hogyan lehet azt a legeredményesebben megvalósítani. Ebben is ügyelve arra, hogy a viták nem odázhatják el a már megérett cselekvést. • Egyet akarni és együtt cselekedni a Központi Bizottság állásfoglalása szellemében — ez most a legfontosabb pártunk minden szervezetében, a társadalmi irányítás minden szintjén. Rákos Imre • Az A FIT új, korszerű szerelőcsarnoka. • Dékány Tamás gépkocsiszerelő 13 éve dolgozik a szövetkezetben. Nehéz lenne megszámolni hány gépkocsit javított meg ennyi idő alatt. KÉT AUTÓJAVÍTÓ KECSKEMÉTEN Tizenegy évvel ezelőtt Kecskeméten már annyi volt a magán- és vállalati gépjármű, hogy szükségessé vált az Autó- és Gépjavító Ipari Szövetkezet szervizüzemének és javítórészlegének megnyitása. Azóta emellett egy országos viszonylatban is korszerűnek számító, speciális műszerekkel felszerelt AiFIT-szervizállomás is megnyílt. A napokban felkerestük a két üzemet, hogy tájékozódjunk, napjainkban mennyire nőttek a gépkocsijavításokkal kapcsolatos munkák iránti igények, „megél-e” egymás mellett a két szerviz? Tóth László művezető-helyettes az Autó- és Gépjavító Szövetkezet fejlődéséről nyilatkozott. — 1962-ben kezdtünk gépko- csijavításokkal és szervizellátással foglalkozni. Azóta növekedtek az igények, több a gépkocsi. A Kecskeméti Autó- és Gépjavító Ipari Szövetkezet 12l dolgozója az év első felében több mint 10 millió forintos eredményt ért el. és ez időarányosan jelentős tervtúlteljesítésnek számít. Tavaly 18 millió forinttal zártuk az évet, 1973-ra 19-et terveztünk, s máris minden jel arra' mutat, hogy a mérlegzáró közgyűlésen ennél is nagyobb teljesítésről számolhat be a vezetőség. Hat hónap alatt több mint 6 ezer gépkocsi garanciális és fize- lőjavítását végeztük el, a motor- kerékpárok száma is meghaladta a 3 ezret. A szövetkezet hűtőgépjavító részlege is vállal a lakosságtól munkát, de jelentős szerepe van a kereskedelmi és vendéglátóipari hűtőberendezések javításában is. A gépgyártó és javító részlegünk főleg élelmiszeripari — paprikacsumázó — és más gépet gyárt. Városunk levegőjének tisztításában is szerepünk lesz, ugyanis a szövetkezet készítette el a ZIM részére annak a fluor gázlekötő berendezésnek a prototípusát, amelynek a bemérése már megkezdődött. — Csökkent-e a forgalom, mióta a szomszédos AFIT-szer- viz megkezdte működését? — Az új AFIT-szerviz megjelenése egyáltalán nem csökkentette forgalmunkat, sőt azóta hét szakmunkást vettünk fel, két leszerelt katonánk visszajött és emelkedett a nálunk javíttatott, vagy szervizre behozott gépkocsik száma is. A közeljövőben kezdi meg működését az új csarnokban egy~szervizsor, amelyben korszerű gépeken végezhetjük el a különböző gépkocsik karbantartását. Ügyfeleink közül sokan járnak hozzánk távolabbi vidékekről, sőt a 43-as Építőipari Vállalat és az Üveges Ktsz Budapestről küldi ide gépkocsijait. — Milyen a szövetkezet szakemberellátása? — Tizennyolc olyan dolgozónk van, aki öt évnél régebben van nálunk, ők képezik a törzsgárdát. A különböző gépkocsitípusok alaposabb megismerése céljából tíz külföldi gépkocsigyárba küldtük el szakembereinket két-két hetes tapasztalatcserére,, s az ott tanultakat idehaza nagyon jól tudják hasznosítani. * Csontos Gábor, az AFIT kecskeméti telepének helyettes vezetője arról tájékoztatott bennünket, hogy a mindössze két hónapja működő szervizben étidig több mint 3 ezer gépkocsi fordult meg. Azok a kecskeméti lakosok, akik régebben Szegeden, Szentesen, Hódmezővásárhelyen vagy Félegyházán javíttatták autójukat, a megalakulás óta hozzájuk járnak. Bács-Kis- kun megyében több mint 16 ezer személygépkocsi van. A tulajdonosok ma már egyre inkább igénylik a jól felszerelt, olyan szervizállomást, mint amilyen a kecskeméti is. — Melyek a leggyakoribb munkák a szervizben? — Elsősorban a kisebb javítások, garanciális feladatok, de nem utolsósorban a szervizszolgáltatások. Ezek elvégzésére 38 tagú szerelőgárdánk van. Valamennyien kiváló szakemberek, s ezt nemcsak én, hanem a gépkocsi-tulajdonosok is hasonlóképpen állapítják meg. .— Sok helyen panaszkodnak, hogy nem kielégítő az alkatrészellátás. Önöknek milyen tapasztalataik vannak? — Általában kielégítő az alkatrészellátásunk. Moszkvics és Volga gépkocsikhoz viszont néni mindig kapunk elegendőt. — Az AFIT a szövetkezeti gépjárműjavítóval szemben bizonyos hátránnyal indult, ugyanis őket már sokan ismerik, míg az AFIT-nak most kell üzletfeleivel megismertetni a jó munkát, kitűnően felszerelt műhelyeiket. — Valóban mi még csak kéthónapos múlttal rendelkezünk, de úgy gondolom, elégedettek velünk. Ezt bizonyítja az is, hogy két hónap alatt már több mint 3000 gépkocsi-tulajdonos vette igénybe szolgáltatásainkat. Igaz, a megyében aránylag még kevesen tudják, hogy szervizünk megkezdte működését, s talán ez a mi hibánk is. Mégis elmondhatom, hogy állandó, fokozatos fejlődést tapasztalunk, s ez indokolja, hogy az év végére a 38-as szerelőlétszámunkat 78-ra növeljük, s ha az igények úgy kívánják, két műszakban dolgozunk. A további várható fejlődésünkre tekintettel máris 45 ipari tanulót foglalkoztatunk. — Van-e sok sérült, karambolos kocsi a javításra szorulók között? — Sajnos, mindig akad az országutakon kisebb-nagyobb karambol, amely után sokkal nagyobb a munka, mint egy-egv természetes elkopás útján cserélendő alkatrésszel kapcsolatban. Mi azonban erre is felkészültünk egyrészt, jó szakemberekkel, másrészt speciális hidraulikus préssel, egyengető alvázkihúzó készülékkel stb. Ha már itt tartunk, meg kell említenem a megyében is egyedülálló, pormentesen zárható, vízfüggönnyel elzárt fényezőfülkénket, melyből a festés után különleges szárítóberendezés alkalmazásával két órán belül elszállítható a gépkocsi. * Két gépkocsijavító és szervizüzemet kerestünk fel Kecskeméten, és tájékozód.ásunk alapján elmondhatjuk, hogy a megyéből és a környékről behozott gépkocsik javítása, szerviz- ellátása jó kezekben, van. A két vállalat erőfeszítése megoldja az egyre növekvő gépkocsiállomány mindenkori üzembiztonságát. Szabó Ferenc —Opauszki László (18.) Elmondtam mindent, aztán felemeltem egy folyékony levegővel telített poharat. — Ebben az edényben mérget keverünk az emberiségnek — folytattam. Csak azért hagyták meg az életemet, hogy közreműködjek mások halálában, gyönyörű Földünk pusztulásában, a rajta élők elveszejtésében. Nem tudom, örüljek-e megmenekülésemnek vagy ... na igyam-e ki magam ezt a poharat? A telefon szakított félbe. Nóra gyorsan felvette a kagylót. — Halló ... Igen ... Mr. Kli- menko, magát kéri Mr. Bayley. ‘ Átvettem a kagylót. — Igen, én vagyok ... Nem ... Igen! — Valami nyugtalanítja? — kérdezte Nóra, amikor letettem a kagylót. — Mr. Bayley elkésett, elfelejtett figyelmeztetni, hogy hallgassak mindarról, amit láttam. — És maga mit válaszolt? — Hogy még nem mondtam semmit és megígértem, hogy hallgatok. < Nóra megkönnyebbülten sóhajtott fel. Aztán felemelte a cseppfolyós levegőt tartalmazó poharat, amelyik az imént az én kezemben volt, töprengve nézte az égszínkék folyadékot, majd a földhöz vágta. Az üveg összetört. A cseppfolyós levegő kifolyt, s a meleg hatására sisteregve párologni kezdett. Néhány másodperc múlva csak az üvegszilánkok maradtak a padlón. „Nagyszerű! — .gondoltam. — Most már van szövetségesem!” Nóra fürkészően nézett a szemembe. — Mindent elmondott? — Igen! — s hirtelen zavarba jöttem: eszembe jutott Bayley ötlete kettőnk házasságával kapcsolatban. Nem akartam erről beszélni. Nóra azonban észrevette zavaromat. — Valamit titkol előttem. Nem mondott el mindent! — Semmiség, nem is tartozik az ügyre. — Ne kerteljen. Semmiségek miatt nem jön ilyen zavarba. Nehéz helyzetbe kerültem, s elhatároztam, hogy védekezés helyett támadok. — Maga talán mindent elmondott nekem? Emlékezzék csak, amikor akaratlanul is megbántottam ? ... Bocsásson meg, hogy emlékeztetem rá. Akkor azt mondta nekem: „Maga nem tud semmit.” Miért nem mondott el akkor mindent, amiről nem tudok? Most Nóra jött zavarba. — Vannak dolgok, amelyekről nehéz beszélni ... — Ezzel most felmentést adott nekem is. — Nem, nem adtam felmentést. Nem hagyta, hogy befejezzem. Vannak dolgok, amelyekről nehéz beszélni. De vannak körülmények, amikor nem szabad tovább hallgatni. Mindent el kell mondanunk, bármilyen nehéz is. — Maga is elmond mindent? — Igen, feltéve, ha nem titkol el semmit. Beleestem a saját csapdámba. Az alku állt, nem volt mit tennem, el kellett árulnom titkomat. Mindenesetre igyekeztem enyhíteni Bayley cinizmusát. — Bayley azt mondta ..., hogy én fából vagyok, mert szökni akartam, s a szabadságomért feláldoztam volna egy olyan lány társaságát, mint maga. Nóra először csak mosolygott: ez bóknak hangzott. De okos lány volt és hamar kitalálta, mi van a bók mögött. Szemöldöke összerándult. — Hálás lehetnék Mr. Bayle.v- nek, amiért ilyen nagyra tart — mondotta. — Sajnos, ő mindent üzleti szempontból mérlegel. Volt idő, amikor ő is pályázott a „társaságomra” ... Már akkor úgy éreztem, hogy számításból teszi ... Észrevette, hogy unatkozom, hogy vágyódom az emberek közé. Apómat tökéletesen leköti a munkája. Nagyon szeret engem, de ... a tudományt jobban szereti, — mondta alig észrevehető keserűséggel és féltékenységgel. — Unatkoztam, s ez zavarta a munkát. S Mr. Bayley megkérte a kezem. — És maga? — kérdeztem. — Természetesen határozottan viszautasítottam — felelte Nóra. — Akkor még nem ismertem az ügyeit, s nem iis nagyon érdekeltek. Egyszerűen nem tetszett nekem. Sokáig azt hitte, el tud kápráztatni a millióival, de végül békén hagyott, amikor határozottan kijelentettem, hogy ha tovább zaklat, elmegyek. Ez megijesztette, szavát adta, hogy „elfelejt” ... Mr. Bayley tehát kidolgozta régi tervének új változatát, s ezzel két legyet akar ütni egy csapásra. Beszéljünk nyíltan: ösz- sze akar házasítani bennünket, így van? Elpirultam. Nóra felnevetett. Nevetése megörvendeztetett. Mr. Bayley tervét tehát ezúttal nem tartja annyira ellenszenvesnek. Nóra azonban nyomban lehűtött. Vagy csak női ravaszság? Hamiskásan mosolyogva végigmért. és tárgyilagos hangon kijelentette: — Természetesen eszem ágában sincs, hogy férjhez menjek magához, Mr. Klimenko. — Hát kihez? — kérdeztem csüggedten. — Bocsásson meg. kicsúszott a számon ... Ilyesmit nem szokás megkérdezni... Mi lesz, ma nem dolgozunk?! — próbáltam más irányba terelni a beszélgetést. — Igaza van! — Azzal felemelt egy másik poharat, de kiöntötte az asztalra a cseppfolyós levegőt. Olyan hirtelen történt, hogy már nem tudtam elkapni a kezemet. A folyadék egy része rá- ömlött . az ujjaimra, sisteregve párologni kezdett. Megégetett. — Istenem! Mit tettem! — kiáltott fel. — Bocsásson meg. A gyógyszeres ládához ugrott, kenőcsöt, vattát, kötszert vett elő. Olyan őszinte ijedelem volt az arcán, annyi odaadással ápolt, hogy mindenért kárpótolt. Nyílt a dolgozószoba ajtaja, s a küszöbön Nóra apja. — Hogy haladsz, Nóra? Elkészültél? — kérdezte Engelbrekt. — Nem tudtuk befejezni — válaszolt a lány. — Mr. Klimenko megégette az újját. — Súlyos a sérülés — kérdezte a tudós. — Semmiség — válaszoltam sietve. — Legyen óvatosabb — oktatott ki a professzor — Igyekezz ! Az ajtó becsukódott. Nóra már bepólyálta a kezemet, a helyünkre ültünk. Ügy gondoltam, hogy nem dolgozom tovább — sóhajtott fel —, de apám elvárja. Neki szüksége van rá ... — Az apja mindent tud Bayleyről? — Ezt én is szeretném tudni. Beszélek apámmal és mindent megkérdezek tőle ... Amikor ezt a szerencsétlen expedíciót szervezték, azt mondta nekem, hogy a Nagy Északi Utat fogjuk kutatni. Nem messze a Jana tor- korlatától parlraszálltunk. Azt mondták nekünk, hogy a jégtörőről felszálltak a repülőgépek, s a pilóták szerint kelet felé jégpáncél borítja az óceánt Itt kellett áttelelnünk. A hajóról mindent kiraktak. Sokkal nagyobb volt a rakomány, mint ami egy átteleléshez kell. Hatalmas ládahegyeket láttam. De nem tudom, mi volt bennük. Berendezkedtünk a télre. A legénység egy része a hajón maradt. Ott maradt két tudós is, az egyik rádiómérnök, a másik csillagász... — Mi szükség veit csillagászra egy sarki expedícióban? — Nem tudom. A két tudós már a hajóút alatt összeszólalkozott valamin Mr. Bayleyvel. Mindig félrevonultak és időnként suttogva tárgyaltak valamelyik zugban. Egyik reggel, amikor kimentem a sátramból, hogy segítsek a kirakodásnál, nem láttam a hajót. Azt mondták. hogy éjszaka kisodorta a szél az óceánra a két tudóssal együtt. A csillagász holttestét később partra vetette a víz, de a rádiómérnök a hajóval együtt elpusztult. Nagyon csodálkoztam. Azon az éjszakán nem volt vihar. Meg is mondtam Mr. Bayleynek, de ő nevetett — képes volt nevetni! —, s azt válaszolta, hogy nagyon mélyen aludtam, azért nem hallottam a vihart. „De hisz egészen nyugodt a tenger” — válaszoltam, s a vízre mutattam. „Ebben az évszakban nincsenek nagy hullámok” — mondta. — „Az úszó jégtáblák enyhítik a hullámzást. Viszont erős szél fújt, leszakította a hajót a horgonyról és kisodorta a tengerre.” (Folytatjuk)
