Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-05 / 182. szám

M íl V E L Ö D É S • IRQ D A L O iVl • M Ü V É S Z E T • IRODALOM • MŰVÉSZ E I Baja várja vendégeit Beszélgetés a városi tanács elnökével A delet kongatják, de Kincses Ferenc tanácselnököt ott találom a Szakmaközi Művelődési Klub nagytermében. Figyelmesen, ér­deklődéssel tanulmányozza a be­mutatott szobrokat, textíliákat, faliképeket. — Elnézést a szokványos, ám nagyon is ideillő kérdésért: ho­gyan tetszik az egy órája meg­nyílt tárlat? — Alapjában véve csupán jót mondhatok. Jót, mert változatos a kiállítás. Olyan új dolgokat hoztak Bajára, amilyeneket itt csak elvétve láthatunk. Különö­sen a szőnyegek tetszenek. Né­meth Éva munkáit nézegetve ar­ra gondoltam, hogy van nálunk egy háziipari szövetkezet. Szeret­ném, ha kapcsolatba kerülnének olyan művészekkel, akiknek a közvetítésével a jellegzetes bács­kai motívumokat felhasználhat­nék iparilag előállítható népmű­vészeti tárgyak kialakításához. A íinomposztó vállalatnál — nagy­szerű kezdeményezésként — mű­ködik egy szövő szakkör. Mun­kásságukat figyelemmel kísérik a gyár vezetői. Több ötletük a/, itt készülő termékeken is megtalál­ható. — Két hét múlva fesztiválváros lesz Baja. Kérjük, tájékoztassa olvasóinkat arról, hogy miként készülnek a vendégek fogadásá­ra, az események méltó lebonyo­lítására? — Nagyon jó egyetértésben dolgozik a megyei rendező bi­zottság. Figyelembe veszik ja­vaslatainkat. elképzeléseinket. Se­gítenek ahol szükséges. Mi sem tétlenkedünk. Megszépül a Bé­ke tér. A kivitelezők tudják, hogy ez a rész Baja központja, ahol sok ember megfordul. Tapaszta­lataim szerint minőségi munkát végeznek. Tanácskoztunk a helyi kereskedelmi vezetőkkel a ven­déglátó vállalat illetékeseivel. Bízunk abban, hogy ezek az in­tézmények mindenben megfelel­nek a megnövekedett igényeknek. Bekapcsolódott a munkába a nemrégiben megnyitott idegen­forgalmi kirendeltség is. — ,Kérjük, hogy ismertesse a fesztivál fontosabb bajai esemé­nyeit. — Valóban csak a legfontosab- bakra szorítkozhatok. Már meg­nyílt a múzeumban a bácskai délszláv népművészetet bemuta­tó kiállítás. Ma délelőtt adták át a közönségnek Berky Viola, Ká- tai Mihály, Kő Pál, Németh Éva, Probstner János, Samu Géza munkáiból válogatott tárlatot. Augusztus 15-én a művelődési központban nyílik meg a Duna menti népek néprajzi és népmű­vészeti fotókiállítása. A III. Béla. Gimnáziumban rendezik meg S népi fafaragók országos kiállítá­sát. Maróti Gyula, a KÓTA főtit­kára köszönti augusztus 17-én a népdalkörök országos találkozó­jának résztvevőit. Augusztus lk­án Vass Lajos vezeti A népdal­körök feladata folklórhagyomá­nyaink' megőrzésében című ta­nácskozást. Ugyanezen a napon kerül sor a népi mesemondók or­szágos versenyére. Három egymást követő napon lépnek fel a ven­dég táncegyüttesek a víziszínpa­don. Különösen nagy érdeklődés­sel várjuk a huszadiki műsort, amelyen a megyei tánchagyomá­nyokat és népszokásokat mutat­ják be. Olyan eseményeket is szerve­zünk, amelyek bár nem tartoz­nak szorosan a fesztiválhoz, de mindenképpen gazdagítják a programot. Megemlítem az or­szágos munkakutya kiállítást. A bajai autóklub tagjai csoporto­san felkeresik a fesztivál szín­helyeit. Csupán Kecskemétje nem mennek el, mert az ottani • Samu Géza: Kompozíció. autóklubbal folytatott tárgyalások eredménytelenek maradtak. — Hallhatnánk valamit a tá­volabbi tervekről? — Kialakult az 1974-es Bajai nyár programja. Hagyományosan az Aranyponty ünnepségekhez kapcsolódik. Nagy szerepet kap a MTESZ helyi szervezete, mert a tanácskozások központjába a va­sat, azaz a bajai fémfeldolgozó ipart állítjuk. A látványosságok mellett tartalmas rendezvénye­ket szeretnénk. Köszönjük a beszélgetést. H. N. • Kátai Mihály: önarckép sárga1 lovassal. (Tűzzománc) Kontra György IFJÚSÁG az emlékezet asztalánál az ifjúság morzsás abroszára könyökölni sört inni és a cehhel lelépni lefeküdni ruhástul lefeküdni ruhátlanul nőkkel nők nélkül abba az ágyba amely nincs többé Urr Ida ÉJJELI HINTÓ Egy kettő egy kettő lovak patája dobol a fákon de hol az álom? egy kettő egy kettő ablaküvegem repedni készül finoman zizeg homloka, izzad arca hideg egy kettő egy kettő a hintó kereke labdázik fel le csattog a pata de ki ül benne? hova megy s miért hajnali négykor? s mért éppen hintán? megjött a rézkor? autó rohan felhőkön fákon maholnap nem lesz a földön lábnyom lebeg a hintó egy kettő három • Armin Münch „Amohitka-kísérlet" című ciklusából. Szöror Gyula Tusnádi Varga Éva A HALOTT PÁLYA CSAK NÉHÁNY PERC Égbenyúló, repkényes drótfalak közt álmodik a hajdani teniszpálya. Avarlepte, gyíkjárta salakjára hálót már csak a nyári holdsugár köt. Bekalandozik minden kőpadot, amelyen egykor ifjú lányok ültek, s a levegőből, hol labdák repüllek előcsal egy-egy régi illatot. Kik ugráltatok itt, mint most a szöcskék, hol korhadtok fehér gumicipöcskék? Százéves holló fészkel fönn a fán, ő látta még c teniszpálya népét, s dajkálgatta hány de hány nemzedékét, egy régi kislány foszlott zokniján! A fák mögött fekete víztükör, részegen táncol millió bogár, csörren a lánc és mindjárt partot ér egy messzesikló csónak árnya már. Arany kenyér a hold, szelíd, kerek, mint kiskorom vacsoraasztalán, mikor a dongó verset dünnyögölt, s piros gyűszű vei Varrt ifjú anyám. Csörren a lánc. Valakit várok én. Fűszál remeg. Lépése dalt dobol. Csak néhány perc, csak néhány pillanat, s jön már felém az úton valahol. Csörren a lánc. Nem, nincs most semmi sem, magam vagyok. És ő van. Semmi más. Egy ősi ritmust játszik a szivem, erről zizeg a föld, a víz, a hars. Csörren a lánc. Hullámzó nagy vizek csónakja mögött összecsapjátok! Tündöklő sásból Hálót szőjjetek, s takarjátok be, álmos csillagok. v MEGSZAKADT BENNE VALAMI Első kaszások Hányán arattak a falúban ré­gen — és mennyien ma? Nézzünk utána Harkakötö- nyön. A halasi sorompó egyelőre utunkat állja. Ügy lehet, itt tölt­hetjük a fiatalságunkat a vára­kozással. Nézelődünk. Deák Pis­ta kollégám jószemű pilóta. Les a visszapillantó tükörbe, s köz­ben hátrafelé bök hüvelykujjá­val. — Nézd. azokat kellene inter­júvolni! A Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat kiskunhalasi gyá­ra előtt krémszínű kamionba ra­kodnak. KUWAIT — kiabálnak róla a hatalmas betűk. Egy perc. s már Füzesi Imre üzemi párttitkárral csevegünk az iroda hűvösében. Fehér kö­penyesen áll íróasztala mögött a sűrű kis ember. Hivatalos pa­pírokat rendez. — Azt hittem, erre a másik kamionra gondolt — tekint az ablakon túlra. — Most húz odébb. Ez viszont olasz... Ak­kor hát a kuwaitiak is megjöt­tek. Igencsak havonta megfor­dulnak nálunk. Ötszázötven— hatszáz láda tojást visznek. Elég régi kuncsaftok... Mi járatban vannak mifelénk? Ezt már ránk érti Füzesi Im­re. Éreztem eddig is a hangsúly­ból, hogy ez a kamion-idegen­forgalom itt már mindennapos. Nem az a „nagy téma”. — Harkakötönybe igyek­szünk ... Aratási riportra. — Hét évig laktunk ott mi is. Harmadik osztályos voltam, mi­kor eljöttünk. Édesapám a Szat­mári-birtokon volt kommendes cseléd ... A Skribanek-testvérek voltak a bérlők. Emlékszem, ki­lenc állandó részesaratö dolgozott, öt-hat éven át a nagybátyám volt a vezetőjük. Másik helyen, a Kígyósban meg tizenöt aratónak volt első ka­szása hosszú ideig. — Első kaszás? — Vagv bandagazda. A birto­kos, a nagygazda csak az első kaszással állt szóba. Más egy­szerű kaszás, vagy marokszedő hiába ment volna tárgyalni. — Az első kaszás tehát amo­lyan rekorder-féle, aki a leg­jobban birta? Azaz a virtus — főszerepet játszott abban, hogy valaki első kaszás lett? Bégen félretette már a szál­lítási nyomtatványokat a párt­titkár. Íróasztalt, fehér köpenyt feledve olyan tartásban ül most a széken, mintha egy búzakévé­re telepedve tartana „cigaretta­szünetet”. Szeme oda-odatéved az ablakra, amelyre árnyékot vet a tolató kamion, de régen nem azt látja. — Virtus? — csóválja a fe­jét. — Az idővel kellett verse­nyezni. Én is sokat arattam, jó­formán kamaszkorból léptem a kaszások sorába. Tudom, mi volt az.' Kolozsvári Imrénél például 12 nap volt a kikötés, az alatt le kellett aratni. Nem lehetett elérni a gabonának. A gazda nem vette figyelembe, ha 3—1 nap esett. lía nem tartották be az időt, a részes aratók terhé­re állított be új embereket... Volt úgy, hogy hajnali három­tól másnap tizenkét óráig vág­tuk, kötöttük, hordtuk az őszi- árpát egyhuztomban, mert így nem pergett el annyi belőle. Csak emlék már mindez, de még erre is szaporábbá válik a lélegzet. Mintha most lenne az a déli fejront, s már arra sincs erő, hogy a kereszt tövéig el­vánszorogjanak. Ledől a torzs- ra, amely megannyi késszúrás­sal fogadja, kalapját kimerült- hevült arcára borítja. De csak szundítani lehet, aludni nem. Pedig szinte gyerek még. — Azért mindig szerettem aratni. Nem is esett nehezem­re. Meg kell ismerni a fogást... De a fűkaszálás sose ment ne­kem. Büntetés volt, ha mégis csinálni kellett. önkéntelenül húz egyet-kettőt a fehér köpeny ujjain. Megvolt az ára, hogy mostanra ő is gyár- tulajdonos lett. S egyik első em­bere az üzemnek. Harkakötönybe is vasúti sínen át gurulunk be. A község: akár egy üdülőtelep. Gyümölcsfák, virágos kertek a kis nyaralónak beillő új, sátortetős házak köt rül. És... de hisz’ hol voltak itt emeletes házak, amikor elő­szói- idelátogattam? Most pedig hét van már. — És tizenöt lesz ... Egyelőre. Hogy majd később folytatjuk-e, még a jövő titka. — Igazít el a maga csendes-derűs módján Nagyapáti János vb-titkár. Ab­ban a tanácsházában, amely egykor a már említett Szatmá­ri-major egyik gazdasági épü­letéből alakult át a község há­zává. Emeletes házak. Ahol 1949- ben sem volt még egy fia lakó­épület. S a tanyákat leszámít­va olyan lakatlan vidék, mint a XIII. században, amikor Ko- töny kun király és sátoros-no­mád népe élt errefelé. Kötöny, a sűrű vérű Kun László király nagyapja. Régi iratokat kell mpr előke­resgélni, hogy hozzávetőleges számhoz jussunk. Valamikor 70—80 aratópár végezte a beta­karítást mintegy 1300—1400 holdról. Ma már nincs ennyi kalászos. — Aratott-e valaha, titkár elvtárs? — A negyvenes évek végén. Volt „igényelt” földünk, vállal­tunk is. Egy tizennégy, éves surbankónak már meg kellelt próbálni. — Emlékszik-e híres első ka­szásra ? Hallgat, somolyog. — Sokkal találkoztam... Ne vegye elfogultságnak, de a leg- különb kaszásnak apámat tar­tottam ... Kis mokány ember volt, de úgy tudott aratni!... Egyenletes tempóban. Sose akarta, hogy lihegjenek mögöt­te. Persze akadt a fiatalok kö­zül olyanra, aki hangoskodott: no, majd ő „megkaszálja” az első kaszást. „Várjál fiam, maja egy' kicsit később” — csitította apám. S bizony a hősködő már délelőtt közepén csak csapko­dott. Kikészült. Meg kellett ta­nulnia, hogy az erőt be kell osz­tani, mert szükség van arra délután is. „Álljon be előre. Jani bácsi!” — most is hallom, ahogy kérték apámat... Nem is ment orvoshoz soha ... Csak legutoljára ... Zömök, csontos, idős ember Dudás János, az Egyesülés téesz nyugdíjasa. Ül a fotelban, s ahogy többször odanyúl tar fe­je tetejéhez, izmos karján lát­szik: sok fiatalt kidolgozna még ez a szívós öreg. Csakhát a fe­je... Fogatos volt tíz évig a szövetkezetben, s elragadta a ló. Nagyon megütötte a fe­jét... Fotelok, heverő, színes füg­göny, tükör, vitrin, könyvespolc, tévé, s mi minden ebben az egy szobában is. ahonnét más szo­bákból látni a nyitott ajtókon. Azok is modernül berendezettek. Játék a szőnyegen. Dudás bá­tyám elkapja pillantásomat. — Két unoka van. Az egvilí lány, a másik gyerek. A vő, Rabi Ferenc jókötésű, fekete ember. Bekukkant, mert a. két lurkót ki kell csalogatni nagyapa mellől. Éppen a vég­szóra robogtak be kíváncsis­kodni. — A vejem az erdőgazdaság­nál mesterember. Kovácsol, autót vezet... Én még mint kis- cseléd kezdtem. ötesztendös koromban el kellett állnom pász­tornak. Aztán majd húsz évig szolgáltam gróf Vigvázónál. Is­kolába nem jártam. A gazda el­ment a tanítóhoz, dugott neki ezt-azt, oszt nem lett semmi ba­ja, hogy engem elvont az iskolá­tól... Vagy tíz Esztendeig- arat­tam negvedmagammal... A ma­ma volt a marokszedőm — int a fürgén beserdülö nénire, — Mennyi földjük volt? — Semennyi! — hökken meg Dudás János. Tizenkét esztendős koromban már komoly munkába fogtam . . . Most már érzem ám. A karom! Éjszaka sokszor fel kell kelni, úgy fáj... Mikor először álltam be marokszedőm­mel a csapatba, azt mondja ne­kem az első kaszás: „Te akarsz kaszálni?” — Én. — „Na fiam, össze is... az inadat.”” — Le­hetséges, bátyám, de azért meg­próbálom ... Mintha valamit látna a kis asztalterítőn. rátapint. Utána folytatja. — Mert olyan első kaszás volt szegény Túri János, hogy amikor kiért a végére, vállára kapta a kaszát, oszt kocogva iparkodott visszafelé, hogy kezd­je az újabb rendet... Hanem egyszer látjuk ám, hogy leros­kad, ráhanyatlik a búzára, a ka­szát meg akkor is markolja... Úgy vitték haza. Egy—másfél hétig élt még ... Megszakadt benne valami... Sztarovits András, az Egyesü­lés Tsz főkönyvelője a hangu­latosan berendezett irodában kéri elnézésemet. — Hányán arattak itt régen, ne haragudjon, én már azt nem tudhatom. De most... — Elné­zést, mielőtt folytatnánk, pa­rancsol egy kávét? — s már mozdulna is, hogy kiszóljon. De még ebéd előtt_ vagyok, megkö­szönöm. — Tehát akkor mondom. Van, illetve már volt 165 hektár őszi­búzánk ... 67 hektár ősziárpánk és 100 hektár triticalénk ... — Ha lehetne, holdakban is szíveskedjék — kérem. — Mi sem egyszerűbb — hú­zódik odébb a számológéphez a jól megtermett, fiatal férti. Egy billentyűhúzás, egy tekerés a kis masinán, s amit hektárban kifejez; már teszi is át holdba. Summa summarum — az 564 hold — azaz 332 hektár — ka­lászos betakarítását három gép­pel három kombájnos — Török Lajos, Szőke Pál, Polgár Mi­hály —, a 2 szállító járművel négy ember végezte. A szárító-, tisztítóüzemnél közreműködő öt emberrel összesen tizenketten arattak. Az egész faluét — eny- nyien. . . . Odakint a ligetes, parkos majorudvaron indulnak, érkez­nek a gépkocsik. A külön kis falut kitevő épületcsoporton túl azóta sötétbarnán, napszítt&n gubbasztanak a kombájnok. A fakósárga tarlón már, mint mér­tani rajzon a szaggatott vonal,v csak a szalmabálák száradnak. ... Vajon melyik dűlőn koco­gott azon az utolsó aratáson sze­gény Túri János? Akinek a he­lyére a fia állt be első kaszás­nak ... „Nem él már senki azokból a részes aratókból” — ingatta a fejét Dudás János. Nem érték meg a kombájnokat, az emeletes házakat... Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents