Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-30 / 202. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. augusztus 30 • • Ot kérdés a nők szakképzéséről és a tennivalókról Válaszol: Nagy Imre, munkaügyi miniszterhelyettes DÖNTÖTT A TAGSÁG A lajosmizsei Népfront és a Petőfi Termelőszövetkezet tagsága a napokban tartott közgyűlésen kimondta a két közös gazdaság egyesítését. A jövő esztendő januárjától egy szövetkezet lesz a kettőből. Az előkészületeket már most, az őszi munkák során megteszik. A tervezésnél is figyelembe veszik az új helyzetet. KÉRDÉS: Jelenleg minden száz fizikai munkát végző nő közül mindössze 14 rendelkezik szakmával. Hogyan alakulhatott nálunk ilyen kedvezőtlenül a szakképzett nők aránya? VÁLASZ: Magyarországon az utóbbi két évtizedben a keresők száma egymillióval, ezen belül a dolgozó nők száma kilenszáz- ezerrel növekedett. A nők munkavállalása minden népgazdasági ágban jelentős volt: legnagyobb arányú az iparban, az építőiparban és a kereskedelemben. Korábban a mezőgazdaságban és a háztartásban dolgozó nők e nagyarányú munkába lépése eredményezte, hogy a munkavállalók 42 százalék nő, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a munkaképes korú nők foglalkoztatása már közel esik a lehetőségek felső határához. A nők létszámnövekedése túlnyomó- részt a szakképzetlen munkaerőt igénylő területeken történt. Ez a körülmény a nők továbbképzésének fontosságára hívja fel a figyelmet. Jelentősen növekedett viszont a szakmunkásképzésben részt vevő lányok aránya. A szakmai megoszlás azonban arra mutat, hogy a leányok változatlanul a hagyományos női szakmák iránt mutatnak érdeklődést. A leánytanulók 80 százaléka a kereskedelmi és vendéglátóipari, valamint a könnyűipari szakmákat választja. KÉRDÉS: A pályairányítás javítása jó irányba terellieti-e a fiatal nők szakmaválasztását? VÁLASZ: Igen. sokat segíthetnek az iskolai pályaválasztási felelősök, az osztályfőnökök, a pályaválasztási tanácsadó intézetek, ha időben felhívják a figyelmet olyan, nem. hagyományos női szakmákra is, amelyekre — különösen vidéken — a szülők, ismeretek hiányában esetleg nem is gondolnak, vagy amelyektől ma még idegenkednek. Szakma- tanulásukat elősegítené, ha többen jelentkeznének az elektrotechnika, a híradástechnika, a posta, a programozás, a papírfeldolgozás, a bőrdíszműves, a porcelánfestő és a keramikus szakmákra. E területen nagy igény van a női munkaerőre. Sokat jelentene, ha a vállalatok az üzemeken belüli munkamegosztásban nagyobb mértékben vennék figyelembe a nők adottságait és mind több munkakört tennének szabaddá és elfogadhatóvá számukra. Ha ez megvalósul, a nők bátrabban mernek majd választani nem hagyományos női munkaterületeket is. KÉRDÉS: A Munkaügyi Minisztérium milyen intézkedéseket tett a nők szakképzése érdekében; hogyan alakul a leányok kollégiumi elhelyezése? VÁLASZ: Tavaly széles körű felmérést végeztünk a nők szakképzésének helyzetéről, s a tapasztalatok alapján a megtett és tervezett intézkedések közül a következőket emlitem meg: ■ A ipályairányítási tanácsadók .kiemelten foglalkoznak a leányok részére javasolt ötvenhárom szakma propagálásával. A szakmunkásképzés felvételi létszámának tervezése során 30 százalékra növeltük a leányok arányát. A megyei tanácsok münkaügyi osztályai lehetőséget kaptak arra is, hogy az ipari szakmákban felvételüket a kiadott keretszámokon felül emelhetik. A kollégiumi ellátottság növelése érdekében leányok részére alakítottunk át 500 helyet nyolc városban. Ezen túl, a IV. ötéves terv során, 1820 leánykollégiumi hely épül. A „szakmunkásképzési alapot” az idén osztottuk fel először. -A vállalatoknál országosan 254 millió forint szolgálja a szakmunkásképzés feltételeinek javítását. A felhasznál lásra vonatkozó utasításunk kiemeli a leányok oktatási feltételeinek megteremtését, javítását, fejlesztését. KÉRDÉS: A vállalatoknak kötelezően el kell-e 'készíteniük a nők szakképzésének, illetve továbbképzésének tervezetét, vagy belátásukra bízzák, hogy tesznek-e valamit? VÁLASZ: Az ágazati minisztériumokat kormányhatározat kötelezi, hogy az irányításuk alá tartozó vállalatokat utasítsák a továbbképzési tervek kidolgozásában a nők arányának növelésére. Tapasztalataink szerint egyre több történik a munkásnők szakmai képzése és továbbképzése érdekében. Erről legutóbb a könnyűipari miniszterasszonynak a nők helyzetével foglalkozó beszámolójából is meggyőződhettünk. Az eredmények fokozása azonban megkívánja a társadalmi és állami szervek, a vállalatok és szövetkezetek további következetes és összehangolt munkáját. KÉRDÉS: A Minisztertanács a közelmúltban a munkaügyi miniszter előterjesztése alapján fontos határozatokat hozott a nők szakmai képzéséről és továbbképzéséről. Mi ennek a lényege? VÁLASZ: A Minisztertanács mégállapította, hogy bár a nők foglalkoztatottsága gyorsan növekedett, a női szakmunkások aránya lényegében változatlan maradt. Viszont jelentős mértékben nőtt a betanított és segédmunkás nők aránya (10.4, illetve 10 százalékkal). Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem állandósítható. A Minisztertanács ezért a következőkben jelölte meg a főbb tennivalókat: A továbbtanulni szándékozó leányok száma lehetővé, a népgazdaság szakmunkásigénye pedig szükségessé teszi fokozottabb bekapcsolásukat a szakképzésbe. Ennek megfelelően tovább kell fejleszteni körükben a pályaválasztási tanácsadást. Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a felnőtt korú nők szakmunkásképzésére is. A továbbképzés útján el kell érni azt is, hogy a nők helye a társadalmi munkamegosztásban kedvezőbb legyen. Miután a nők — különösen a családosok — nem rendelkeznek annyi szabad idővel, hogy a munka mellett könnyűszerrel tanuljanak, olyan állami és vállalati intézkedésekkel kell segítségükre sietni, mint például a továbbtanulási kedvezmények újraszabályozása, vagy a hők elfoglaltságához igazodó oktatási formák alkalmazása. A Minisztertanács határozata lényegében az 1970, évi nőpolitikái határozatok végrehajtását szorgalmazza a nők szakmai képzése és továbbképzése terén. K. É. A Népfront több, mint 3400 hektáron gazdálkodik félszáz taggal. A Petőfi - Termelőszövetkezet területe nem éri el az ezer hektárt, és alig haladja meg a száz tagot. Ebből is kitűnik, hogy az utóbbi gazdaság nem sokat léphetett előre az elmúlt esztendőkben. A hatékony gazdálkodáshoz, a termelékenység növeléséhez, a korszerű termesztési rendszerek alkalmazásához, a gépesítéshez ma már nagyobb terület szükséges. v Erről beszélgetünk Palúcz Imrével, a Népfront Termelőszövetkezet elnökével. — A téma nem újkeletű. Többször szó volt arról, hogy egyesíteni kellene erőinket. Nemrég a községi pártbizottság mellett működő gazdaságpolitikai bizottság elemezte a szövetkezetek helyzetét. A tanácskozások egyhangúlag javasolták, hogy a fejlődés egyik útja a szövetkezetek egyesítése. Ezt mi már előzőleg is felismertük, a két gazdaság tagságában is érlelődött már a gondolat. Ennek alapján született nemrég a döntés. Az egyesítést az is megkönnyíti, hogy mind a két termelőszövetkezet növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozik, a gabonaféléken kívül kukoricát és takarmányt termesztenek. — Egyik fő feladatnak tartjuk az állattenyésztés további fejlesztését — hangoztatja Palócz Imre. — Nálunk mintegy ezer szarvasmarha van jelenleg, körülbelül ugyanennyi juh. A kormányrendelkezések elősegítik, hogy a szarvasmarha-tenyésztést nagyobb arányban fejlesszük. Isiállóink még korszerűsítésre várnak. A Petőfi Termelőszövetkezetben viszont a baromfitenyésztésnek vannak hagyományai. Jövőre nagyobb mértékben szeretnénk foglalkozni pecsenyecsirke tenyésztésével. Évente egymilliót szándékozunk nevelni. Ehhez is korszerűsíteni kell majd az elhelyezést. A lajosmizseiek állatszerető emberek. A tanyavilágban jelenleg is sok jószágot tartanak. A háztáji bizottság közvetítésével tavaly például 2 ezer hízottsertést értékesítettek a Népfront Termelőszövetkezet tagjai. Az idén legalább ennyi lesz. A háztájiból ebben az évben 30 hízómarhára számítottak, s eddig már több, mint negyvenet értékesítettek a gazdák a szövetkezet közvetítésével. A közösből sok segítséget kapnak az állattartók. A sertéstenyésztők önetetőkhöz jutottak. A táptakarmányról szintén a szövetkezet gondoskodik, ki is szállítja a tanyákra. A jövőben az együttműködés még szorosabbá válik. A háztáji üzemágból szándékoznak borjúkat, hizlalásra szánt szarvasmarhákat felvásárolni. Természetesen csak a tbc-mentes udvarokból. Másik nagy gondjuk a gépesítés. A növénytermesztésben ez a téma megoldott. A Népfront termelőszövetkezet például 1970— 71-ben lecserélte az elavult erőgépállományt. Jelenleg 19 traktorral érnek el ugyanolyan teljesítményt, mint azelőtt 32-vel. A további feladat az állattenyésztés egyes munkafolyamatainak ' gépesítése. Ehhez szükséges az elhelyezés korszerűsítése is. Mindez már az egyesült szövetkezet feladata lesz. K. S. OTP-lakótelep Kecskeméten Kecskeméten, a Hunyadivárosban OTP-lakótelep épül. Az ösz- szesen 629 lakásra tervezett telep kivitelezési munkálatait az ÉPSZER Vállalat és a jánoshalmi Bácska Ipari Szövetkezet szakemberei végzik. Az ÉPSZER az úgynevezett univázas építési technológiát, a szövetkezet pedig a hagyományos módszert alkalmazza. A negyedik ötéves terv során a vállalat 224 lakást, a szövetkezet pedig 64 lakást épít fel és ad át rendeltetésének. Képünkön az egyik 56 lakásos, univázas épület. (Pásztor Zoltán felv.) Értesítés kiállítóinknak átköltöztünk! A HUNGEXPO, BNV Igazgatósága és a HUNGEXPO Műszaki Vállalkozói Igazgatósága tisztelettel értesíti minden kedves régi és új ügyfelét, kiállítóját, hogy augusztus 1-től az új, Albertirsai úti BUDAPESTI NEMZETKÖZI VASÁR KÖZPONT területére költöztek. Kérjük, hogy munkatársainkat a jövőben itt keressék. Köszönjük. HUNGEXPO Nemzetközi Vásár Igazgatóság HUNGEXPO Műszaki Vállalkozói Igazgatóság Üj címünk: Budapest X., Albertirsai út 10. 3. sz. épület. Megközelíthető: a metróval a Pillangó utcáig, vagy a 37-es villamossal a Pongrácz úti megállóig. Telefon: 470-990 Telex: 22-4188 hexpo Távirati cím: HUNGEXPO Budapest Postai címünk változatlan: 1441 Budapest, Postafiók 44. SZAKVÁSÁRAINK 1974-BEN: TAVASZI BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR (a beruházási javak szakvására) 1974. május 18-tól 26-ig. ŐSZI BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR (a fogyasztási cikkek szakvására) 1974. szeptember 14-től 22-ig. SZAKKIÁLLÍTÁSAINK: II. Nemzetközi Útépítő- és Építőgép-kiállítás március 26-tól 30-ig Nemzetközi Bányászati Gépkiállítás március 26-tól 30-ig HUNGAROPLAST — VI. Nemzetközi Mű- anyagipari Szakkiállítás április 19-től 24-ig AGROMASEXPO — II. Nemzetközi Mezőgazdasági Gépkiállítás szeptember 14-től 22-ig BUDAPACK — III. Nemzetközi Csomagolási és Anyagmozgatási Kiállítás október 9-től 16-ig Textil-, Ruházati-, Bőr- és Cipőipari Gépek, Mosodai és Vegytisztító Berendezések Nemzetközi Kiállítása október 9-től 16-ig II. Nemzetközi Orvosi Műszer és Kórházfelszerelési Szakkiállítás október 30-tól november 5-ig Téli Élelmiszervásár (belföldi) december 3-tól Nemzetközi Ipari Elektronikai Kiállítás december 4-től 10-ig. 1311 3 forintos bűn Egy munkás panaszát kézbesítette a posta Kecskemétre, a Szakszervezetek Megyei Tanácsához. Az aláíró (helyettesítsük ez alkalommal a neveket a munkakörökkel, hátha többen ismernek magukra). Lezsákoló volt, egy kis feldolgozó telep dolgozója. A levélsorai és a későbbi fejlemények arról vallanak, hogy az elkövetett „bűn” mértéktelen büntetést vont maga után, egy ember kálváriát járt, miközben szakszervezete segítségével az igazát kereste. November 25-én. szokás szerint beköszöntött a Katalin-nap, s ekkor, sajátos magyar ünneplésként. ivott az egész műszak. Ezen a borús, novemberi délutánon, amikor csak a pohárköszöntők tudták némileg feledtetni a baljósán közelgő telet, az alkoholnak a szervezetre gyakorolt hatásától függően hangosabbakká, ingerlékenyebbekké, vagy éppen mélabúsabbakká váltak a résztvevők. Nem várt vendégként egy raklamáló lakos érkezett, aki azt szerette volna, hogy cseréljék ki az itt készített terméket. A Főművezető készségesen utasította is a Lezsákolót. Ő viszont megtagadta a cserét, mondván, hogy az árut abba az üzletbe kell visszavinni, ahol vásárolták, s az értéke is alacsonyabb annál, mint amit helvette adnának. Szó szót követett, fenyegetések hangzottak el: „Kirúgatlak.” „Majd én megmutatom.” A fejlemények ezután szuperszonikus sebességbe csaptak át. Lezsákoló még novemberben hivatalos értesítést kapott arról, hogy egyik napról a másikra felmondták a munkaviszonyát. Megkezdődött az idegőrlő jogi vita. A vállalati munkaügyi döntőbizottság először elutasította a panaszt, majd a területi döntő- bíróság igazságot szolgáltatott. Az időközben, decembertől májusig kiesett hónapokra több mint 10 ezer forint kártérítést ítéltek meg, ami nagyobb jövedelemnek bizonyult, mint maid később, a tényleges munkájáért járó fizetés. A vállalat villámgyorsan újból felmondott. amibe megintcsak nem lehetett belenyugodni. A munkaügyi döntőbizottság ez alkalommal. május 10-én megértő határozatot hozott, miszerint Lezsákolót eredeti beosztásában kell foglalkoztatni a munkaviszonya azonnali visszaállításával. Mégsem így történt, hanem úgynevezett udvarosi állásba helyezték. Most bárki azt mondhatná, hogy legalább nem kell emelgetni a nehéz zsákokat. Csakhogy az órabért 6 forintban — Magyarországon gyakorlatilag a legkisebb összegben — állapították meg, ami 3 forinttal kevesebb a korábbinál. Hivatkozási alapot egy tudta nélkül kiadott, MUCSÖ (Munkaképesség-csökkenést Véleményező Orvosi Bizottság) szakvélemény szolgáltatott, amely még mátús 7-én fogalmazta meg, hogy Lezsákoló nem dolgozhat balesetveszélyes területen, tehát forgó gépek között, magasban, vagy járművön. Ennek egyébként különösebben nincs is kitéve. Az orvosi papír mindenesetre jó alapot adott arra, hogy az ..érdekében” cselekedjenek. Az intézkedéssel Lezsákolót egyszerűen kirekesztették a többiek közül, mint valami fertőzött beteget. Az udvarosi munkakör leírása — „gyomtalanítás, vízelvezetés. a kerítés tisztán tartása” — olyan szép, hogy idézni kell néhánv fordulatát: „... Az udvaros munkaterülete kizárólag a készáruraktártól délre eső üzemterület, valamint az országút mellett oárhuzafnosan húzódó üzemterület... nem léphet sem a tároló színekbe, sem a készáruraktárakba. s a termelő üzembe sem.” Az első napon, amikor munkára jelentkezett, azt a feladatot kapta, hogy homokot terítsen szét az épülő, új szín alá. Másnap bedübörgött egy dózer, és az odalapátolt homokréteget eltolta a helyéről. Az üzemrészben, ahol az udvaros emelgeti a lapátot, gyomnövényekért hajol le. lucerna- és halliszt erős szaga érzik, por szállong, Az öltözőben lelakatolt kis fémszekrények sorakoznak, ülőalkalmatosságként fapad szolgál. Innen munkaruhában megy haza a legtöbb munkás és úgy is érkezik a műszakkezdésre. A kályha fölött a mennyezeten kövér füstkarika sötétlik. a fürdőben a négy tus közül az egyiken nincs csap. A kis étkezőhelyiségben legyek döngenek, függőleges rajzásuk mintha függönyt helyettesítee a bejárati ajtón. Két hosszú pád között egy viaszosvászonnal fedett asztal húzódik, rajta tejesüveg áll, gyanúsan homályos, zavaros a víz benne. Tavaly novemberben a Főművezető függesztette fel a Lezsákoló munkaviszonyát. Miközben most — 9 hónap elteltével — a maga szemszögéből összefoglalja a tanulságot az irodában, apró, ideges rángások futnak át a kezén. — Akkora lelki megrázkódtatást jelentett nekem ez a huzavona, hogy lesz mit kihevernem. De a 6 forintos órabér legalább elégtételt szolgáltatott. Unja már a tárgyalásokat az Üzemvezető, a Főművezető felettese is. Valami biztató kilátás helyett mégis inkább arról beszél, hogy ő szintén munkásként kezdte, amikor még nem voltak meg a mai gépek, hanem neki kellett feküdni a lapátnak. Igazán át tudja érezni a nehéz sorsokat. Nagy a felelősség, amely a vállait nyomja, aludni sem tud éjszakánként. és akkor ráadásul az ilyen ügyek ... És a Lezsákoló? Kirekesztették, mert — mint afféle örök és javíthatatlan hangadó — korábban sem tartotta a száját. Szólt mások érdekében is. amikor elromlott a fürdő csapja, vagy füstölt az öltöző kályhája, vagy ha egyszerűen nem lehetett hallgatni valami mulasztás miatt. Ügy csökkentették a keresetét, hogy állandóan az egészségi állatpotá- ra hivatkoztak. Pedig első látásra inkább egy 35 éves. kék szemű, szelíd sváicisankás diszkoszvetőhöz hasonlít. Volt idő, amikor a borjút is felemelte. A tízhónapos kálváriaiárás után viszont gyorsan elönti homlokát a verejték. s a meghurcolásnak tényleg kórház lett a vége. Az első. csökkentett fizetési előlegből megvették a legszükségesebbeket. a mosószereket, a befőzéshez valókat. 50 forintot vitt magával a kórházba, s 120 forint maradt otthon. Ennyi pénz néhány konyhában egy vasárnapi bevásárláshoz is kevés. Iskolás korú lánva és fia szótlanul tűnődik a dolgokon. Idegösszeomláson átesett, munkaképtelen felesége pedig megjegyzi: — Ügy elbántak vele. mint valami rossz gyerekkel. Az asszony kezébe temeti az arcát. A szakmai szakszervezet megyei bizottsága és az összekötő szerepét játszó városi szakmakö-" zi bizottság mindvégig biztatta, jogi tanácsokkal segítette a Lezsákolót. A reményt tartották benne, hogy egy ember, akinek a munkájában korábban nem volt kivetnivaló, nem veszhet el még akkor sem. ha a főnökei akarnak megszabadulni tőle, igazságtalanság árán. A területi döntőbíróság a legutóbbi ülésén ismét úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Lezsákolót az eredeti munkakörben, a korábbi bérével kell foglalkoztatni. Most várjuk, hogy mi történik ebben az ügyben, amelyet már sokkal korábban be lehetett volna fejezni közmegelégedésre. Emberségesen. Halász Ferenc
