Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-30 / 202. szám
1973. augusztus 30. • PETŐFI NÉPE • 5 Felvételi Szimferopolban ŰJ ÉVAD — ÚJ ARCOK „Szeretném, ha szeretnének!...” A főiskolákon, egyetemeken már az ünnepélyes tanévnyitóra készülnek. A leendő „gólyák”, elsőévesek is az utolsó heteket töltik azon a helyen, ahol az érettségit szerezték. Akiknek nem sikerült átjutni a továbbtanulást megelőző különböző szűrőkön, azok munkahelyet keresnek vagy kerestek maguknak. Bár fáj a sikertelenség, de az élet nem áll meg. S amíg lesznek, akik kihullnak a rostán, addig vitatott téma marad a felvételi vizsgák rendszere: egyáltalán igazságos-e eléggé alapos, vagy inkább a pillanatnyi forma dönt, és így tovább. • A tudományos és oktató munkát egyaránt segíti a szimferopoli egyetem saját elektronikus számítógépe. A módszerben az idén is finomodás ment végbe, a jelölt szemszögéből előnyösebben állapították meg például a középiskolából hozott pontszámokat. annak megfelelően, hogy az érettségi átlageredményét, illetve a szaktárgyak érdemjegyeit vették figyelembe. A javulási folyamat tovább gyűrűzik. így a Bajai Tanítóképző Intézet új szempont- rendszert dolgoz ki az útra bocsátó pedagógusoknak, amelynek alapján pontosabbá, konkrétabbá válik a jellemzés. A középiskolákból hozott javaslatoknak ugyanis nagy szerepük lenne az egyéniség, magatartás, jegyek meghatározásában, a leírások viszont eléggé semmitmondóak, általánosak. Hiába közeleg gyorsuló léptekkel a tanévkezdet, a felvételi körüli érzelmi viharok tovább dúlnak, s mintha még erősödnének is, amikor az otthon maradó látja, hogy az eddigi padszomszéd- ja csomagol, lassacskán indul a kollégiumba. Nem fölösleges tehát körülnézni, hogy másutt hogyan csinálják. Bács-Kiskun testvérmegyéjében, a Krími terület székhelyén működik a Szimferopoli Mező- gazdasági Egyetem több rangos felsőoktatási intézmény között. Szorosabb kapcsolatot eddig a budapesti Kertészeti Egyetemmel tartottak fenn, ami az évenkénti diák- és tanárcserékben nyilvánult meg. Az i,dén nyáron a kecskeméti kertészeti főiskolai karon is járt egy képviselőjük, ami a közeledés, egymás jobb megismerése kezdeteként értékelhető. A szimferopoli egyetem 46 éves múltra tekint vissza. Első növendékei már nyugdíjba menták. Négy év hat hónapos tanulási idő alatt képeznek ki kertészeti, öntözési és közgazdasági (szervező- valamint könyvelő) szakembereket. A jó felkészítést 136 oktató garantálja, akiknek a nagyobb része megszerezte a tudományok kandidátusa, illetve doktora címet. A Krím félsziget területén kívül a Dnyeper bal partja, Ukrajna déli része tartozik az egyetem vonzási körzetébe. Elsősorban innen jelentkeznek a hallgatói, akiket a diploma megszerzése után az itteni gazdaságok várnak vissza. A felvételi vizsgák sorozata • V. M. Kurkina docens csoportja zárthelyi dolgozatot ír. (A szerző felvételei) augusztus elején kezdődött és a múlt héten ért véget. A túljelentkezés a testvérmegyében sem ismeretlen fogalom. Egy helyre átlagosan több, mint négyen pályáztak. Az új tanévet végül 275- en kezdhetik el. A több vonatkozásban sajátos szisztémát Robert Petrovics Pisz- kunov, a tudományos és tanulmányi rektorhelyettes ismerteti: — Hosszú évtizedek tapasztalatai nyomán alakult ki a jelenlegi rendszer. A felvételi pályázatoknak körülbelül 80 százaléka közvetlenül az iskolákból fut be az egyetemünkre. A többiek azok közül kerülnek ki, akik letöltöt- ték a katonaidejüket, vagy hosz- szabb-rövidebb ideig valamelyik gazdaságban dolgoztak. Számukra több hónapos, bentlakásos, úgy-- nevezett előkészítő tanfolyamot szervezünk, hogy felelevenedjenek azok az ismeretek, amelyeket néhány év alatt óhatatlanul elfelejt az ember. A célunk az, hogy mindenki azonos szintről induljon. A hallgatóink több, mint háromnegyede falvakból származik. A túljelentkezés a kertészeti szakon a legalacsonyabb, a legtöbben a közgazdasági tagozatra pályáznak, ahol 5—6 fiatal jut egy helyre. A kiválasztásnál a lehető legnagyobb igazságosságra törekszünk. A szakoktól függően kémiából, biológiából, orosz nyelvből és fizikából áll a felvételi. A leendő közgazdászok esetében a fizikát matematika helyettesíti. Az írásbeli dolgozatok elkészítésére négy óra áll rendelkezésre. A szóbeli vizsgák 15—20 percig tartanak, ami után beszélgetés következik. Minden tárgyból egy jegyet szereznék a jelentkezők, amihez hozzáadódik — ugyancsak egy érdemjegy értékben — a középiskolai tanulmányi eredmény. Az átlag kiszámítását követően alakul ki azután a sorrend. A mai magyar rendszerrel való összevetésből az derül ki, hogy Szimferopolban nagyobb hangsúlyt kap a felvételi vizsgákra történő felkészítés, a miénknél viszont kisebb szerepet játszik a középiskolai eredmény. Ügy hisszük, hogy egy végleges rendszer kidolgozásáig — amely- lyel mindenki elégedett lehetne — még sok víz fog lefolyni mind a Dnyeperen, mind pedig a Dunán. Ií. F. 200 éve született Pollack Mihály Kevés ember van, aki ne ismerné a Nemzeti Múzeumot, vagy életében ne hallott volna róla. Hírét-nevét nemcsak az koronázta meg, hogy egybeforrt 1848. március 15-ével, a forradalom kitörésével és Petőfivel aki a hagyomány szerint a múzeum lépcsőjéről mondta el a Nemzeti dalt, hanem azért is, mert a legszebb magyar klasszicista épület, amely a korabeli Európában is elismerést szerzett a tervező építőmesternek, Pollack Mihálynak. A hazai klasszicista építészet legeredetibb tehetségű mestere kétszáz évvel ezelőtt, 1773. augusztus 30-án született — Bécsben. Élete, művészete és munkássága mégis Magyarországgal függ össze, hiszen itáliai tanulmányai után, a XVIII. század legvégén, 1798-ban Pestre érkezett, s itt élt, dolgozott egészen 1855. január 5-én bekövetkezett haláláig. Első jelentős munkája a Deák téri evangélikus templom, amelyet már az építés megkezdése után vett át egy helybeli mestertől. 1805-ben a pécsi székes- -egyház helyreállításánál tevékenykedett, rá két évre pedig a székesfehérvári megyeháza építésénél. Hamarosan Pesten dolgozott. Éveken át vezette és irányította az Aman János tervei szerint készült pesti Német .Színház építését. Tehetségére, nem mindennapi fantáziájára, arányérzékére gyorsan felfigyeltek, s mind nagyobb, jelentősebb feladatokat kapott; az átalakuló, új, polgárosodó társadalom egységes városképének kialakításában meghatározó szerepe volt. Épületeinek nagy része az idők során, sajnos, vagy teljesen elpusztult, vagy az átépítéssel elveszítette eredeti formáját. Számos villa, vidéki kastély, városi palota és középület hirdette és hirdeti ma is Pollack Mihály alkotói tehetségének nagyszerűségét. Ö tervezte és építette a régi pesti Vigadót (ez a mai Feszi Frigyes építette Vigadó helyén állt), amely, sajnos, már a mester életében. 1849-ben elpusztult. Pollack Mihály építette az egykori katonai akadémiát, az úgynevezett Ludoviceumot. Fő művét, a Magyar Nemzeti Múzeumot 1837—1846 között készítette. Ez az épület nemcsak művészetének kimagasló teljesítménye, hanem a hazai, sőt az európai klasszicista építészeti stílus egyik legarányosabb, legteljesebb alkotása. A hazai klasszicizmus e legérettebb alkotásában testesüknek meg e művészeti irány fő jellegzetességei: a pontos szimmetria, az antik görög-római művészettől örökölt méltóságos oszloprend, s a timpanonnal ékített ünnepélyes homlokzat. Pollack Mihály művészete a késő barokktól indult, de a barokkos jellegzetességeket gyorsan levetette és az egyre tisztább, harmonikusabb klasszicista épületek és építészeti megvalósítója lett. Ehhez élete során mindvégig hű maradt, munkásságára nem hatottak lényegesen a kezdődő romantikus törekvések. Pollack az említett középületeken kívül százötvenet meghaladó kisebb-nagyobb, egyszerűbb és díszesebb lakóházat épített Pesten. Ezek közül az egykori Almásy-palota, a volt Festetich-palota, és a mester Münnich Ferenc (azelőtt Nádor) utcai kétemeletes családi háza ma is fennáll. Most, amikor születésének 200. évfordulóján rá emlékezünk, olyan építőművész szellemét idézzük meg, aki mindvégig tehetségének legjavát nyújtva, maradandó alkotásokkal gazdagította a magyar építészetet. H. M. • Ilyen volt a Nemzeti Múzeum a múlt században. Bemutatjuk: Szilárdy Istvánt 0 Lukács Sándorral az Egy kis hely a nap alatt című filmben. Mit visz magával Kecskemétre? Egy váltás inget, pulóvert, esetleg egy plédet. És természetesen a vadonatúj színészdiplomát. Csak annyit tud, hogy az évadnyitó darabban már szerepet is kapott, Shakespeare Troi- lusában Patrokloszt alakítja, Achillesz barátját. Oda készül, ahol egész gyermekkorát töltötte: édesanyja, Sárosy Emmi, amíg élt, a kecskeméti Katona József Színházban dolgozott, s a fiú ott nőtt fel, az öltözők festékszagú szentélyében lábatlankodva, próbák izgalmába feledkezve, előadások ünnepi lázában égve. Gyermekkora igazi nagy játéka a színház volt. Míg a többi gyerek kint szaladgált az utcán, ó belopódzott a próbákra és titokban minden darabot átrendezett. Eszébe nem jutott, hogy színész is lehetne. Rendezőnek készült. — A főiskolán is a rendező szakra jelentkeztem, de azt mondták, túl tejfelesszájú vagyok. Ez a kérdés persze már régebben eldőlt, azt hiszem 1958-ban, amikor A földindulást játszották, s a főszereplő Páger Antal mellett egy paraszt srácot alakítottam. Ezt volt az első és sorsdöntő lépésem a színpadra. Ezt követően majdnem minden operettben „előfordultam”, és nagyon jólesik, hogy az akkori színészek — Labanc Bori, Simon György — még ma is megismernek. Igazi kölyök: egy kicsit álmodozó, kicsit csibészesen vásott, kicsit meghatott és nagyon őszinte. Kölyök. Kölyökszínész. Titokban O’Neill kamaszhőseinek eljátszására vágyik, Edmund szerepére, a Hosszú út az éjszakában, és valamivel később Oedipus királyra. Ebbe a csodálatos szerepbe az első főiskolai osztályvizsgán már belekóstolt, és akkor előjegyezte magának, „élemedettebb” korára. Egyébként sem hisz abban, hogy egy szerep hitelét pusztán a külső adottságok teremthetik meg. — Teljesen mindegy, hogy néz ki valaki, ha képes kibontani a figura belső hitelét és igazságát. De ehhez az kell, hogy bízzanak az emberben. Most nyáron forgattam az Egy kis hely a nap alatt című filmben. A rendező, Szász Péter félig tréfásan, félig komolyan azt kérdezte tőlem: „Mi kell, almafejű?” Azt válaszoltam: „Bizalom !” Azt is elmeséli, hogy ebben a filmben három fiatal színész kapta meg élete első, nagyobb szerepét. És a rendező dísztáviratot küldött, amelyben további jó munkát és sikereket kívánt mindhármuknak. — „Hát, ilyen még nem volt!” — mondja elismerően, pedig már 18 filmben játszott, igaz, csak olyan „voltak még mások is” szerepeket. Gyerekként ment el Kecskemétről, és most felnőttként jön vissza. Már nem titokban kell belopnia magát a próbákra, s pisszenés nélkül lesni, hogyan játszanak a „nagyok”. — Játszani szeretnék, sokat — foglalja össze pályakezdési kívánságait —, belépőjegyem már van a színházba, s ezt szeretném is beváltani. A költő szavaival élve: „Szeretném, ha szeretnének.” Nem úgy mint egy elkényeztetett gyereket, hanem mint minden színészt, aki nem tud meglenni, a színpadon sem tud feloldódni a többiek szeretete, segítsége, bizalma nélkül. Vadas Zsuzsa VITA A közművelődés gondjairól III. — Az ország lakosságának 80 százaléka a televízión kívül úgyszólván semmiféle közművelődési szolgáltatást nem igényel. — Az egymillió tanyai külterületi lakos közül 849 ezer 348 ember nem végezte el az alapműveltséget „biztosító” nyolc osztályt. — Megyénkben „a gazdálkodó szervek támogatása annyira elenyésző, hogy megyei szinten éves költség- vetésüknek mindössze 1—1,2 százalékát teszi ki”. (Gál Sándor) — Torsten Húsán „az 1960-as években hozott döntések a 21. század közepéig éreztetik majd hatásukat”. 0 A kihasználatlan lehetőségek. Az ifjúsági szervezetnek hozzávetőlegesen 800 ezer tagja van (pontosabban ennyien fizetnek tagdíjat), ez a KlSZ-életkor- ban levő fiatalok 40 százaléka. Eszerint egymillió-kétszázezer fiatal közösségi életének, részben művelődésének megoldása az ifjúsági klubokra vár. A KISZ ritkán tölti meg elegendő tartalommal azokat a lehetőségeket, amelyeket magában hordoz. Egyik oka ennek az, hogyha valaki kiemelkedő közösségi munkát végez, „kiemelik” a járási, megyei, városi bizottságokhoz. Amikor feljebb lép. tele van cselekvő energiával, le nem vezetett feszültséggel, ötletekkel, tenni akar, de jön a jelentések áradása, az aktatömegek, a bros- súrák. az értekezletek, a továbbképzések nem szűnő forgataga, ugyanakkor valamilyen felsőfokú iskolát is végez a többség, s így a magával hozott erőt nem tudja hasznosítani. Találkoztam olyan megyei KISZ-vezetővel, aki ingerülten panaszkodott, hogy majd fél éve beszélgetett egy valódi KISZ-taggal... 0 Ifjúsági előadót. Változást hozhat, ha elérjük, hogy minden községben ifjúsági előadó erős kapcsot jelentene a művelődési ház és az iskola között (propaganda!!), pedagógiából, lélektanból vizsgázott emberekkel foglalkozó kezekbe kerülne a fiatalok művelődése, nevelése, szórakozása. Az ifjúsági előadó feladatához tartozna a KISZ- és az ifjúsági klubok programjának egyeztetésén túl a gyermekek művelődése is. 0 Forrás-klubokat! Irodalmi folyóiratunk jelentős rangot vívott ki magának, akár a példányszámot. akár a színvonalat nézzük. De a megye közművelődési erőterében nincs teljes súlyával jelen, s ennek kölcsönhatása, hogy a népművelők sem becsülik értékének megfelelően. A megyében sok képzőművészeti kör. irodalmi klub, önképzőkör működik. Hozzunk létre ezekből minél több Forrás-klubot; a tagsági díj az előfizetés volna. Mit adhatna a Forrás szerkesztősége ezeknek? Művészeti tanácsadást, alkotó segítséget. megjelenési lehetőséget (hogv ezek a klubok ne a dilettánsok tenyésztelepei legyenek, az múlik az odafigyelésen, a segítségen is). A Forrás-estek alkalmak volnának a folyóirat hatásának fölmérésére, a helyi alkotókor munkájának megbeszélésére stb. • Adminisztráció ... Sok népművelő ideiét, kedvét rabolja el fölöslegesen az adminisztráció. A népművelők nagy része tudja már. hogy melyik jelentés fölösleges, melyik aktára nincsen semmi szüksége, melyik értekezletre nem érdemes elmenni... Részvételükkel nem árthatna egy felmérést készíteni, mondják el ők. hogy melyik űrlanofi stb. tartják időpocsékolásnak. és a kialakult összképet a járási, megyei művelődési osztálvok belső vizsgálatával hozzák szinkronba. • Érdektelenség, közöny. Sokat beszélünk, vitatkozunk, s egyik sarkalatos problémának érezzük, hogy nagyfokú a művelődés iránti érdektelenség, a közöny. Elképzelhetetlennek tartom, hogy például egy ötezres községben mindössze negvven-ötven embert érdekeljen az irodalmi est... Arról már eleget hallottunk, hogy tömegeket érdeklő, magas szintű (?) rendezvényekkel kell az embereket kimozdítani lakásukból. a tv elől. Ez sem vált be teljesen, többek között azért nem, mert a lakosság ötven-hatvan százalékának alapműveltsége olyannyira hiányos, hogy az álta- nos iskola 5. osztályának irodalmából. történelméből sem tudnának elégséges osztályzatra levizsgázni. 0 Hozzáállás. Lehet kiváló szakember, vállalatvezető, gyárigazgató, termelőszövetkezeti elnök. tanácselnök valaki, de ha ő nem tartja létkérdésnek ön- (!) és mások művelődését, akkor abban a közösségben, hatóterében bajosan, alig-alig érvényesülhetnek a művelődés érdekei. Aki egy község, város felelős politikai, gazdasági, kulturális vezetője, aki emberekkel kapcsolatban álló tisztséget tölt be, attól joggal elvárható, hogy a jelentősebb közművelődési rendezvényeket felhasználja tájékozódásra. ismereteinek gyarapítására. ... Az esten harminc-negyven ember feszeng kínosan, az üres székek szinte világítanak, sokan szégyellik, hogy eljöttek, az előadó nagy rutinjára van szükség, hogy feloldódjon a feszültség. A tömeg tömeget vonz. s nemcsak ezért hiányolom a népesebb közönséget. Nem elég a termelőszövetkezetekben jól fizetni, hanem olyan közösségi légkört kell teremteni, amire nyugodtan alapozhatunk évtizedek távlatában is. Nem elég. ha a községi vezetők csak a jelentések, a számonkérések beadásának határidejéig törődnek a művelődési ház munkájával. • összefogást. A községekben több társadalompolitikai szervezet működik. Ezek. valamint a termelőszövetkezet. az állami gazdaság, az ÁFÉSZ, az üzem stb. népművelési feladatait, erőit, egy laza szövetségben, a művelődési ház munkájában kellene tömöríteni; a programokat, elképzeléseket egyeztetni, nagyobb jelentőségű művészeti esteket közösen szervezni. Torsten Húsán, az ezredforduló társadalmát vizsgáló svéd professzor írta a következőket: „Az első tanárok, akik már az új rendszer szerint tanultak, 1969- ben kerültek ki az iskolákba. Reálisan arra lehet számítani, hogv ezek a pedagógusok körülbelül 35—45 évig fognák tanítani. Az általuk tanított gyerekek aktív, felnőtt életét, megkapjuk, ha a pedagógusok működési idejéhez 50 évet hozzáadunk. Vagyis a pedagógusképzés területén az 1960-as években hozott döntések a XXI. század közepéig éreztetik maid hatásukat.” Döntéseket, segítséget várnak a népművelők is. Lezsák Sándor • A falusi művelődési házak megyei rendezvényeinek lebonyolítására is válíalkoznak. Bense József felvétele a néptánccsoportok nagybaracskai találkozóján készült.
