Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-24 / 197. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1913. augusztus 24.

VÁLASZOL AZ ILLETÉKES

„Tiszta helyzetet” mielőbb!

Lapunk június 21-i számában közöltük dr. Pataky József levelét „Tiszta levegőt!’ címmel, majd július 20-án Gáfrik Jánosnak, a Lampart Zománcipari Művek vezérigazgatójának válaszát. A napokban érkezett szerkesztőségünk címére „a Leninváros dolgozói” aláírású levél, amely a témához sok érdekes adalékot, figyelemre méltó megjegyzést fűz, s a mielőbbi rendezést sürgeti A ZIM után így hát most a másik „illetékes”, a lakosság véleményét tárjuk az alábbiakban olvasóink elé.

„Ügy érezzük, nem szorul külön bizonyításra, hogy világviszonylatban miiven méretű harc folyik a levegő szennyezettségének csökkentése, illetve megszüntetése érdekében. Ezzel kapcsolatban ielentős kormányhatározat is született. A kérdés most már az, hogy ebből az érdekeltek mikor és mennvit valósítanak meg. Kecskemétnek mondhatni a centrumában működik a ZIM. amelynek tevékenysége a levegőt fluor-tartalmú füstgázokkal szennyezi, a veteménye- ket. a fákat — s nem utolsósorban az emberi szervezetet is — károsítja.

Nehéz volna felmérni, hány családot érint ez a probléma. Hiszen nemcsak a Leninváros, illetve a Kecskemét Alsó-pályaudvar, valamint a Szegedi út között elterülő lakónegyed szenved a gázoktól.' hanem a szél irányától függően gyakran a város tekintélyes része is. Bárki megfigyelheti a késő esti órákban, általában 21 és 23 óra között, milyen mértékben leDi el a város nagy részét a szürke, fojtó gázfelhő.

Ezzel a kérdéssel foglalkozott dr. Pataky József megyei főorvos igen alapos és határozott cikke, amelyre a Lampart vezérigazgatója később válaszolt.

Ez a válasz azonban az érdekelteket korántsem nyugtatja meg, annál kevésbé, mivel egyes kitételei arra engednek következtetni, hogy a válaszlevél írója nincs tisztában a tényleges kecskeméti helyzettel. Véleménye szerint a levegőszennyeződés megakadályozására évtizedeken át nem volt szükség, mivel a gvár környékén település sem volt. A tárgyilagosság kedvéért kénvtelenek vagyunk leszögezni, hogy már a gyár létrejöttével egv időben volt település a Szultán utca keleti szélén, a gyár közvetlen szomszédságában pedig 1918—1920- ban épültek fel a jelenleg is meglevő épületek.

Azért nem volt szükség a levegőszennyeződés megakadályozására. mivel az elmúlt rendszerben egyáltalán nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Másrészt a két gyár — a vasgyár és a gyufagyár — soha sem termelt olyan káros gázokat, mint a rekonstrukció után a ZIM. Erre

nézve bizonyítékul szolgál az is, hogy a rekonstrukciót megelőzően' a környező kertekben virágzott a fa, dús volt a növényzet, most pedig minden kipusztul.

A levél további része azzal foglalkozik, hogy 1964-ben, a rekonstrukció megkezdésekor a Kecskeméti Városi Tanács távlati fejlesztési tervében sem szerepelt a környezet megvédése a zománcgyártás során keletkezett füstgázoktól. Elképzelhetetlen, hogy a városi tanács illetékes szervei ne tudták volna, hogy a gyár környéke nem lesz ipari övezet, hiszen ebben az időben a Leninváros nagy része már felépült.

Naiv' dolog lett volna bárkinek is arra gondolni, hogy a zománcgyártó részleg tevékenysége miatt a csak nemrégiben megépült új Leninváros lebontásra kerül. Tudomásunk szerint a részleget azért telepítették Kecskemétre. mert eredeti helyén a fluór-tartalmú gázok olyan káros hatást fejtettek ki a környezetre, hogy ez az állapot tovább már tarthatatlan volt. Lényegében tehát a probléma egyáltalán nem oldódott meg. csupán új környezetben érezteti hatását.

Ismét dr. Patakv József cikkére hivatkozunk, amelv szerint sürgős intézkedést kell tennünk, vagy pedig a kormányrendelet szankcióit alkalmazni. A fővárosi lapokban megjelent cikkekből arról értesültünk, hogy a fluór- gázok semlegesítésére már találtak megoldást, sőt egyes külföldi üzemekben működnek is ezek a berendezések, a ZIM részéről pedig a megfelelő összeg rendelkezésre áll.

Bízunk abban, hogy a városi tanács, ismerve a lakosság tarthatatlan és súlyos helyzetét, mindent elkövet az évek óta fennálló probléma mielőbbi eredményes megoldására.

Végezetül Gáfrik elvtárs válaszlevelének bevezető részével kapcsolatban hadd tegyünk fel egy kérdést. Előre bocsátva azt, hogy a népgazdasági érdekeket mi is jól ismerjük, mégis: vajon melyik a fontosabb és értékesebb, az ZIM által készített fürdőkád, vagy az ember?

Elvtársi üdvözlettel: a Leninváros dolgozói.”

A helyi erőből — tanácsi és" termelőszövetkezeti összefogásból létrehozott kunpeszéri varrodában a betanulási időszak után immár második hónapja teljesítményre folyik a termelés. Az üzemeltető Budapesti Minta Női Szabó Szövetkezet pedig elégedett a legifjabb részlegének termékeivel: a szovjet exportra varrott női ruhákkal, nadrágkosztümökkel.

Szorgalomból és ügyességből egyaránt sikeresen ,,vizsgázott” a hatvan assszonyból, leányból álló varrodai kollektíva. Ám, legyünk egészen pontosak: a hatvan nő között, a 15 éves Csernák István személyében akad egy szál legény is. S a munkában — tessék csak nézni, milyen elmélyülte« és szakavatottan serénykedik! — állja a versenyt az asz- szony-néppel.

Hogyan támadt kedve a varrodai munkához? Hadd mondja el ő:

— Anyukám sokat és szépen' kézimunkázik, varr és én is megtanultam. Tőle kaptam kedvet ehhez a munkához. Ezért jelentkeztem ide az általános iskola elvégzése után és fel is vettek.

S a villanyvarrógépek vidám zakatolása közben is eljut fülünkhöz a huneutkás megjegyzés:

— Miért is ne! Elvégre, egyenjogúság van!...

(Tóth Sándor felvétele)

Biztonsági szerkezet a gépkocsin

SZÁRNYAS TŰZOLTÓK

M. Lelasvili, grúz feltaláló és fia olyan szerkezetet készített, amely megakadályozza a gépkocsi indítását, ha a vezető izgatott, beteg, vagy ittas, de lehetetlenné teszi a gépkocsi ellopását is. A szerkezetet a műszerfalra szerelik fel és a gyújtási hálózatba kapcsolják. Működésének lényege, hogy a vezetőnek a

motor indítása előtt úgy kell a gyújtáskulcsot elhelyeznie a készülékbe, hogy ne érjen annak egyik oldalához sem. Ezt viszont csak biztos kézzel, nyugodt idegekkel és alkoholos befolyásoltság nélkül tudja megtenni. A szerkezet sorozatgyártását hamarosan megkezdik.

(APN—KS)

Egész nap őrzik a rájuk bízott mintegy 30 millió hektárnyi területű erdőt a nyugat-urali légi tűzoltóegységek megfigyelői. Ha tüzet észlelnek, azonnal jelentik központjuknak, ahonnan haladéktalanul útnak indulnak az ejtőernyővel felszerelt tűzoltók.

A légi tűzoltók AN—2-es repülőgépekkel. valamint MI—1-es és MI—2-es helikopterekkel vannak ellátva, amelvekkel buldózerek. terepjárók és más tűzoltófelszerelések is szállíthatók.

Képünkön MI—2-es tűzoltóhelikopter leszállás előtt egy erdőtűz közelében. (Foto: APN— KS — E. Kotljakova felvétele.)

Munkahelyi ismeret, tulajdonosi tudat

Anekdotának tűnő történet, a nyugdíjba vonuló portás meg- hatódottan átvette az ajándékokat, kezet fogott a rögtönzött ünnepség résztvevőivel, és mielőtt elbúcsúzott volna, zavartan megkérdezte, hogy kérhetne-e még valamit. Szerette volna megnézni az üzemet, a műhelveket. Még sohasem látta belülről azt a gyárat, amelyiknek másfél évtizedig őrizte a kapuiát.

S hányán vannak még olyanok, akik éveken át könyvelik az üzembe érkező anyagokat, de nem látták a gyártást, számolják a teljesítményeket és béreket, de nem voltak azok között, akiknek a neveit és keresetét rendszeresen a papírra róják. Sok munkás keveset, tud arról, hogy a keze munkája hová kerül, mennyiért tudják eladni, s mit mondanak róla a vevők. A szomszéd műhelyről olvkor-olykor még csak tudnak valamit, de az iroda életéről jóformán semmit. Igaz. személv szerint ettől látszólag nem lesznek szegényebbek.

Érdeklődést kelteni

Ám a társadalom valójában szegényebb marad, ha a közösség tagjai szűkebb környezetükbe zárkózva élnek, dolgoznak egymás mellett, és csak mechanikusan, saját helyük, szerepük ismerete nélkül teliesítik a társadalmi munkamegosztásban kapott feladatokat. Az állampolgár nem tudhatja sajátjának az országot. ha nem érzi magáénak a sokkal szűkebb környezetét, azt a vállalatot, szövetkezetei, községet, amelvikben él és dolgozik. Az ország szeretete, a ha- zafiság csak az üzemi és lakóhelyi mikrovilág ismeretére, szere- tetére épülhet.

Csakhogy a tulajdonosi tudat nem automatikusan fejlődik ki az emberekben. Ahhoz ösztönzésként kedvet, érdeklődést kell kelteni bennük, hogv szívesen ismerkedjenek a munka- és lakóhely életével, jövőjével, problémáival. Ismerjék meg a gyár gazdasági helyzetét, műszaki és anyagellátási gondjait. Mindezek burását megtalálják ugyan a maguk szűkebb világában is, mert érzik a gépük mellett, érzik a keresetükön. De mennyire más, ha mindennek az összefüggéseit, okait is tudják! Ha ők is elmondhatják az észrevételeiket, vitatkozhatnak a különböző terveken, elképzeléseken és lehetőségeken.

Tágabb horizontok

Ha az ember azt tapasztalja,. hogv egv döntés megszületése előtt az c véleményét is mérlegelték. akkor máris félig-med- dig sajátjának érzi az ügyet, mert személv szerint valami köze volt a végleges álláspont kialakításához. Aki közreműködőnek tekintheti önmagát az a határozat értő magyarázója, a közös feladat népszerűsítője lesz. S eközben önmaga is megváltozik, mert a nagvobb közösséget érintő problémákhoz fűződő személyes kapcsolata kialakítja' a feltételes reflexét arra. hogy a saját munkája mellett az egész üzem tevékenységét vizsgálja, rendszeresen egy tágabb horizont problémáin töprengjen, vállalati. társadalmi méretekben gondolkodjon. ígv alakul ki a szocialista demokrácia termelésben és közéletben egyaránt aktív munkása.

Persze, kettőn múlik a vásár. Ha a munkás is és a vezető is akarja, akkor könnyen megismerhetik, megérthetik egymás problémáit. Csunán akkor van baj, ha az ipari vagy mezőgazdasági dolgozóban ébredezik az érdeklődés, de a kimondott vagy jelzett kérdéseire nem kap választ, vagy ha kap. azt nem érti.

Jól ismert üzemi tájkép: egy- egy vállalati munkaértekezleten sokan szundikálnak. Nemcsak a fáradtságtól és a melegtől, hanem azoktól az álmosítóan zsongó szürke szavaktól is. amelyekkel elhadariák a formális beszámolókat. A valójában érdekes, az embereknek személy szerint is húsba vágó pénzügyi és műszaki problémák gyakran olyan szakzsargonban hangzanak el — töméntelen adattal megspékelve —. mintha nem is magyarul beszélne az előadó.

Nem a legszerencsésebb módszer az sem. ha a dolgozók tájékoztatása kizárólag 2—300 személyes gyűlésekre korlátozódik. A nagy nyilvánosság előtt sokan nem szólalnak meg. s nem is mindenki juthat szóhoz.

Egy tanulságos kísérlet

Ezért nemrégiben egy vasipari üzem és egy tsz főkönyvelője új módszerrel kísérletezett. Mindketten sorra járták az üzemegységeket. ahol tömören ismertették a vállalat helvzetét. s azután elemezni kezdték a meglátogatott üzemegység munkájának pénzügyi jellemzőit, a selejt, a bér, az állásidő, a rezsi költségeit. Ebből olyan parázs vita kerekedett, hogy a főkönyvelők alig győzték jegyezni a sok észrevételt az önköltségcsökkentés lehetőségeiről. Másnap volt mit mondaniuk a műszaki kollégáiknak, akik ugyan majdnem mindennap ottjártak az üzemben, de a megszokás már eltompította kritikai érzéküket.

Gondolatkörünk csattanójának tartogattuk az öreg portás történetének végét. Nyugdíjasként ö is megismerte a gyárat. S az egyik kerítés menti műhelyben, ahol az apró alkatrészeket gyártják, megkérdezte, hogv miért az új lemezekből vágják, darabolják, amikor egv másik üzem tízszer ekkoránvi hulladékdarabokat küld az olvasztóba. Ö naponta látta ezt a portán, de akkor kellő ismeret híján nem segíthetett.

Ha későn is. most ezt megtehette. tevékeny köze lehetett a kolleMtíva munkájához, amelynek eredményét az ilven „hétköznapi” tettek százai, ezrei ala>- kítják.

R. J.

• „Kedvenc kedvtelésein a régi órák elindítása, megjavítása...

MUNKÁSMONOLÓG

„Kipróbált albérlő vagyok...”

Kérdezem én, uram, kinek fontos az, hogy Menyhárt István, a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárának gépbeállítója milyen körülmények közölt lakik? Harmadmagammal, vagyis feleségemmel, aki szintén ebben az üzemben adminisztrátor és másfél éves kislányunkkal. Látom, azt saccolgat- ja, mekkora is lehet a szoba alapterülete. Talán ha megvan tizenkét négyzetméter. Ezt a pár bútort próbáltuk úgy elrendezni, hogy még mozogni is lehessen. De hiába, a falakon tágítani így sem lehet. És, amint látja, nem külön bejárat. Házigazdámék a szobájukat csak rajtunk keresztül tudják megközelíteni. A világért sem panaszkodom emiatt, csak tényként állapítom meg. Különben is régi ismeretség fűz hozzájuk, s csak ennek köszönhetjük, hogy havi 500-érl itt lakhatunk. Máshol ennyiért mellékhelyiséget sem kapnánk. És még konyhahasználati jogunk is van.

Jómagam különben kipróbált albérlő vagyok, eddigi 28 évemből az utóbbi 12-t albérletben éltem le. Az utóbbi háromtól eltekintve Kiskunfélegyhár zán, akkor még mint legényember. Legtöbbször harmad- vagy negyedmagammal. De az mégis más volt, mint a mostani. Nem vettem fel úgy... Családdal már minden nehezebb.

Hogy milyen az esélyünk az új lakásra? Hadd mondjam, el azt. tavaly már azt hittük, hogy száz százalékos. Támogatott bennünket a gyár, át is utalt az OTP-nek 40 ezret, valamivel több volt ennél. amit a Petőfiszálláson élő szüleiméktől kaptam kölcsönt s volt saját pénz is, 22 ezer, két év alatt ennyit tudtunk összespórolni. így összesen 105 ezer

forint volt kézben. A feleségem másfél hónapon át szinte naponta ingázott az OTP és a tanács között. Hitegetésből nem volt hiány. Kimentünk a Széchenyivárosba, az építésvezető megengedte, hogy benézzünk a lakásokba, s az asszony már azt raj- zolgatta, mit hová helyez. Végül mégis kimaradtunk a tanácsi elosztásból, az OTP-nél való sorban állásnál viszont a mi pénzünk kevésnek bizonyult az esélyhez. Feleségemet nagyon letörte az eset. Szüleim, látva a, kudarcot, visszakérték a pénzt, s azóta már fel is használták a házuk renoválására.

Azóta rájöttünk, kevéske megtakarított pénzünkkel semmit sem kezdhetünk. Telket néztünk Hetényegyháza határában, 30 ezerért adták volna, s még nekünk kellett volna utat építeni és a villanyt is odavinni. Mikor lenne ott épület? Ezért továbbra is) a tanács, az OTP és az üzem együttes jóindulatában reménykedünk. Legújabban az a nagy probléma, hogy a tanácsi elosztásra csak akkor számíthatunk, ha az üzem a támogatást letette az asztalra, az üzem viszont csak akkor adja a pénzt, ha megvan a konkrét tanácsi kiutaló határozat. Ez, kéremi szépen, szabályszerű bűvös kör. És ezt nem mi rajzoltuk magunk köré.

Pedig, azt hiszem, eljutottunk a takarékosság határáig. Feleségem még a lánykori ruháiban jár, én a legénykoriakban. Csak a fehérneműt pótoljuk. A tévé- és a rádióelőfizetésen kívül kulturális célokra nem költünk. Gyermekünket, hely hiányában, nem tudtuk a bölcsődében elhelyezni, egy asszonyhoz hordjuk, havi 550-ért Feleségem 1800-at kap, nekem az órabérem 16,30 forint, így megvan a havi 3000 körül. Néhány hónapja legalábbis- mert azelőtt kevesebb volt.

Azt kérdi, miért neim vállalok másodállást, vagy miért nem fusizok? Egyszerűen azért, mert erre lehetőség nincs. Én kérem, tíz évvel ezelőtt vizsgáztam a lakatos szakmából. Hat éven ót a félegyházi műanyaggyárban dolgoztam. Akkoriban engedélyem is volt a mellékmunkákra. A tsz-ta- gok háztáji öntöző kismotorjait javítgattam. De az

álmatlanság, a kapkodás, a rendszertelen étkezés kikezdte a gyomromat. 1967-ben gyomorfekélyt kaptam, hajszál híján megoperáltak.

Inkább a tanulást választottam, mint távlati befektetést. Esti tagozaton elvégeztem a gimnáziumot, aztán a középfokú gépipari technikumba kezdtem el járni, s egy éven belül itt is meg lesz a képesítésem. Akkor majd jelentkezem a műszaki főiskolára... Értem az aggályát, hogy egymás után a két középiskola az üresjárattal egyenlő. Higgye el, nem egészen így van. így ugyanis játszva tanulok, nem kell hajtanom magam, hiszen a közismereti tárgyakból már nem kell újabb vizsgákat tennem. A gyárban alapjában véve támogatják a tanulásomat. de van olyan félelem is. hogyha magasabb képesítést szerzek, otthagyom a munkakörömet. így legutóbb már azt is fontolgatták, hogy jár-e nekem a tanulmányi szabadság.

Egészen bizonyos, hogy a munkakör, amit betöltők, fontos a vállalati eredményesség szempontjából. Az egész üzemben tízen vagyunk gépbeállitók. Ebben a munkában, habár fizikainak számít, mar az intellektuális elemek a meghatározóak. Az általunk beállított gépeken dolgoznák a betanított munkások. Manapság úgy van, mennél korszerűbb, automatizáltabb egy gép, annál kezdetlegesebb munkaerőt kíván a működtetése, ám annal nagyobb szaktudást és gyakorlatot a beállítása. Mindezt azonban nem azért mondom, hogy úgy tűnjék, én az értelmiségi rangra pályázok. Én munkás vagyok és maradok továbbra is, bármilyen képzettségre teszek is szert. Különben az üzemben sokan dolgoznak a gépeken érettségivel, vagy technikumi végzettséggel, sőt, akad olyan fizikai munkás is, aki műszaki egyetemet végzett.

Egyetlen hobbym van: régi, kiszuperált órákat javítgatok. Ha szétszedhetek egy-egy öreg szerkezetet, még a lakásgondról is meg tudok feledkezni.

/

(Lejegyezte: H. D.)

A nők között egy szál legény