Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-23 / 196. szám

1973. augusztus 23. • PETŐFI NEFE • 3 A népzene ünnepe Kecskeméten Legutóbb úgy búcsúztunk a népzenei találkozó résztvevői­től: viszontlátásra, jövőre! Három év telt el azóta, s ezalatt sok minden történt, olyan is, aminek kibontakozását öröm­ébren tartva felelősségünkre figyelmeztetett. Mégis az idei, V. kecskeméti népzenei találkozó napjaiban gyakran észre vettem, hogy elszólásszerűen „tavaly”-ról, „tavalyi találkozó­ról” beszéltek a jelenlevők, azt bizonyítva ezzel, hogy a ki­hagyás ellenére is érzik a hat évvel ezelőtti kecskeméti kéz­inél figyeltük és segítettük, de olyan is, ami aggodalmainkat deményezés megvalósulásának folyamatosságát. És valóban, mintha csak egy éve váltunk volna el, úgy üdvözöltük azokat a népi énekeseket és hangszereseket, akik a hagyomány hi­teles őrzőiként gyűltek össze,^ nem egy esetben hangjukkal már alig, de személyes jelenlétükkel annál inkább emelve az esemény jelentőségét. S ezzel lényegében már meg is fogalmaztam az idei találko­zó jellegét: a hagyomány sereg­szemléje volt ez, melyről ezúttal hiányoztak azok, akik nem be­léje nőve, hanem tudatosan el­sajátítva ápolják, és esetleg fej­lesztik tovább a népzene gazdag örökségét. Ennek lehetőségei és problémái csak az ankétokon és vitákon vetődtek fel sokolda­lúan. Hiányuk azonban nem sze- gényítette a programot, sőt így tisztábban érvényesült a talál­kozó valódi célja és rendelte­tése. Hasonlóan a korábbiakhoz, vi­tathatatlan érdeme volt a talál­kozónak, hogy mindig és min­den lehető alkalommal szólt a zene. Szólt az ünnepélyes meg­nyitáson, a népművészet meste­reinek jubileumi találkozóján, Bartók és Kodály megkoszorú­zott emléktáblája mellett, szólt ipari üzemekben és termelőszö­vetkezetekben, a péntek esti tá­bortűz mellett, szólt szabad té­ren és a színházi díszelőadáson, még a 'tudományos előadásokon és megemlékezéseken is — igaz, itt csak hangfelvételről —, s vé­gül a három nap leteltével a közös matkói búcsúebéd után, ahol annak lehettünk tanúi, ho­gyan élnek a néphagyományok­kal, az ország különböző vidé­keiről összejött emberek olyan­kor, amikor nem másoknak, ha­nem saját mulatságukra énekel­nek—zenélnek—táncolnak. Még­sem éreztük ezt a zeneáradatot soknak, sőt ugyanannak a nép­művésznek újabb fellépését min­dig érdeklődve vártuk — és ez nagyon jó volt. Igaz, a szombati színházi este hosszúra sikerült, ha tárgyilago­san nézzük (néhányan nem is várták meg a végét). De a több­ség nevében mondom, hogy mégsem volt unalmas vagy fá­rasztó a hallgatóknak. Állításo­mat a népi szólisták és csopor­tok jó fogad tatása-és nagy sikere igazolja. Ezek az egyszerű em­berek — többségükben a népi hagyomány leghitelesebb élő tol- mácsolói — olyan felszabadul­tan, szinte minden lámpaláztól mentesen vitték színpadra mű­vészetüket, mintha nem ült vol­na velük szemben hatszáznál is több ember a nézőtéren. (Ilyen telt házat is régen láttunk Kecs­keméten!) Az előfordult kisebb zökkenők nem rontották a ha­tást, sőt inkább kiemelték a „produkciók” természetességét. A műsor összeállítói — a Ma­gyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának munkatársai: Borsai Ilona, Hal­mos István, Olsvai Imre — a há­rom éve bevált módon, tájegy­ségek szerinti csoportosításban • Két nemzedék: Ambrusné Márton Kata 74 éves népi énekes és Posváncz Etelka képesítés nél­küli pedagógus. Sokat fáradoztak a népzenei találkozó sikeréért. állították ősze p. műsort. Több­ször is végighallgatva vala­mennyi (!) népművészt és cso­portot, igen gondos munkával válogatták ki az egyes műso­rok közreműködőit és azok szá­mait. A helybeliek közül dr Kálmán Lajos népzenekutató, mint a rendező bizottság elnöke vett részt ebben a munkában, Olsvai Imre mindezeken kívül nagy szakértelemmel, ugyanak­kor népszerűén ismertette-vezet- te mind a megnyitó, mind a díszelőadás műsorát. A találkozó rendezői, elsősor­ban dr. Tapasztó Istvánná és Gyergyádesz László, a városi .művelődésügyi osztály munka­társai, valamint Horváth István szervező szinte emberfeletti munkát végeztek a sokfelé ága­zó előkészítéssel és lebonyolítás­sal. Az utóbbiban lelkes munka­társak : pedagógusok, népműve­lők, zenekedvelő fiatalok segítet­tek nekik, nélkülük aligha lett volna ilyen jólszervezett és tervszerű a program végrehaj­tása. Már most bizakodással tekin­tünk a VI. kecskeméti népzenei találkozó elé, amelyre — remél­jük — nem kell ismét három évig várni! Körber Tivadar • Simon Ferenc József­nél énekes • Dr. Vargyas Lajos, az MTA Népzeneku­tató Csoportjának az igazgatója. • Tóth G. Mihályné, a népművészet mestere (Túra). ÍROK, TUDÓ­SOK, NÉP­MŰVÉSZEK A KECSKE­MÉTI TALÁL­KOZÓN • A hagyományőrzők a kecskeméti tanácsházán. • Féja Géza Pihenőknek készült íravíírfaf A szakosító tanfolyam után Szerencsére, van, aki azt vallja: a diploma megszerzése csupán kezdete, s nem vége vala­minek. Bútora Károly is így gondolkozik. Mi­után megszerezte az út- és hídépítő mérnöki diplomát, a legkülönbözőbb módokon tanul to­vább. A víztárolóktól a Kraszna-hídig Korai lenne még mérleget von­ni egy-egy üdülőhely idei szezon­járól. Különösen Tiszakécskén tűnik elhamarkodott dolognak a számvetés, hiszen jelentős tár­sadalmi munkával most készült el az 1,8 kilométer hosszú, porta- lanított, szilárd burkolatú útsza­kasz, amely a nagyközség köz­pontjától vezet a szőlőtáblák kö­zött az egyre szépülő pihenő­helyig. A vonzerőt növeli az is, hogy a Kecskemét és Vidéke Sü­tőipari Vállalat az üdülőtelep jobb ellátása érdekében elárusí­tó pavilont állított fel, ahol ré­test árulnak, lángost sütnek és tejtermékek, péksütemények vár­ják a reggelizőket. Mindkét átadás hétfőn zajlott le. Testvérmegyénk lapjában N. Abramova elvtársriő. a területi tanács vb művelődésügyi elnök- helyettese ismerteti a Krími al­konyok elnevezésű dalfesztivál megrendezésével kapcsolatos ter­veket. Az egész területet érintő ünnepet ez évben először tart­ják augusztus 15-től 27-ig. Ezt követően kétévenként kerül meg­rendezésre. A fesztivál megnyitása a terü­let hat városában egyidejűleg történt. A Szovietunió különböző köztársaságaiból, városaiból hív­tak meg hivatásos és műkedvelő együtteseket, szólóénekeseket, ze­nekarokat. A iövőben tervezik olyan Szovjetunióban vendégsze­replő külföldi együttesek meghí­vását. melyeknek műsorában orosz nvelvű dalok szerepelnek. A fesztiválon szereplő művé­szek műsorukkal felkeresik a te­rület üdülőit, szanatóriumait, fal- vait és termelő üzemeit. A fesztivál célia — írja Abt'a- mova elvtársnő —. a szovjet da­lok széles körű propagandája. Olyan dalokat akarunk népsze­rűsíteni, melyek optimista hang- vételűek, a,z embert dicsőítik, melyeket áthatja a hazaszeretet és az igazi lírika. a nemzetközi­ség szelleme és a humanizmus. A fesztivál feltétlenül hozzájá­rul ahhoz, hogy a résztvevők gazdagítsák egymás nemzeti kul­túráját. A dal ünnepe gazdagab­bá, tartalmasabbá, emlékezete­sebbé fogja tenni az itt üdülő vendégeink programját. A záró koncertet, melyet Jal­tában rendeznek meg. a szovjet televízió is közvetíteni fogja. * » » Űj termékkel gazdagította a híres krími borok választékát az 1. sz. szimferopoli kísérleti bor­kombinát. 20 ezer liter félédes asztali bort szállítottak a keres­kedelemnek. Remélik, hogy a hagyományos édes boroktól elté­rő típusú bor megnyeri a fo­gyasztók tetszését. * « * A dokumentumfilmek központi stúdiójának stábia színes, szé­lesvásznú dokumentumfilmet ké­szít az észak-krími csatorna épí­téséről és építőiről. A film ren­dezőié az Állami díias L. M. Kriszti érdemes művész. S. B. Elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetemet. Utána Balatonfüre- den. Komlón, s Szabolcsban dol­gozott, mélyépítési műszaki szak­emberként. Víztárolókat, szenny­vízderítő telepeket, nyomócső­hálózatokat épített. És Füreden sójapályát, szerelőplaccot. Azután jött a tokaji Tisza-híd. majd a nagyecsedi Kraszna-híd. Ezeken Változatos és sokoldalú életet mondhat magáénak. Évekig száz és száz kilométert utazott hétről hétre, a munkahelyére. Fárasztó volt, nem is tagadja. Munkájá­ban mindig sok öröme telt. Nalp- ról napra azon törte magát, mi­ként tehetne többet, eredménye­sebben. Ezzel is magyarázható, hogy kiérdemelte munkatársai Fiatal kora óta sok minden érdekli.' A szakmáján túl a mű­velődésnek szinte minden ága, területe. Az utóbbi években fele­ségével, fiával és lányával be­járták az egész országot. Az egri nyírbátori, sárospataki múzeu­mokat. a fővárosi kiállító helyi­ségeket, a Dunántúl és a Duna— Tisza köze történeti és műemlé­Szerdán a Hotel Ifjúságban megkezdődött a II. tiszai vízlép­cső KISZ-védnökségében résztve­vő KISZ-titkárok országos ta­nácskozása. Megnyitót tartott dr. Fogaras Lajos, a Tisza IT. KISZ- védnökség országos operatív bi­zottságának elnöke, majd Csáky Csaba, a KISZ Központi Bizott­a helyeken építésvezető volt. Az első cölöp leverésétől kezd­ve az utolsó korlátcsavar szere­léséig mindent ők csináltak. E munka sok újítást, számtalan kezdeményezést követelt tőlük. Később Nyíregyházára került, a közúti igazgatóság főmérnöke lett. Március óta a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat főmérnöke, és felettesei szeretetét. megbe­csülését. Egymás után kapta a kitünte­téseket. Miniszteri dicséretet írás­ban, kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet, a Munka Érdemrend bronzfokozatát, Árvízvédelmi Emlékérmet. Szinte minden évre jutott valamilyen elismerés. keit egyaránt megtekintették. Minden év. valamennyi nyár tar­togatott idáig valami értékeset, élményszerűt. Megkeresték a Kiskunhalas környéki szélmalmot, aí szabolcsi vízimalmokat, a laiosmizsei ta­nyamúzeumot. Sorolhatnánk még, utazásaik során mi minden oko­zott közös örömet nekik. sága mezőgazdasági és falusi osztályának vezetője tartott tá­jékoztatót a jelentős beruházás első ütemének befejezéséről, s a második ütem feladatairól. A beruházás KlSZ-védnökség- gel készül: a védnök szervezeti kereteinek kibontakoztatásáról, módszertani feladatairól Laklia László, a Tisza II. KlSZ-véd­— Valami mindig nyugtalanít­ja; nincs megállás a művelődés­ben. Azt mondia. nem elég jól ismerni a szakmát, érteni kell az élet egészét. Ehhez viszont tanulni kell. Beiratkozott hát a marxizmus—leninizmus esti egyetemre. S miután három év alátt elvégezte, folytatta a négy­éves szakosítóval. Amikor kérde­zem, nehéz volt-e. így felelt: másként ném is lett volna érde­kes. Négyes átlaga volt az állam­vizsgákon. Ami ezután jön A filozófia gondolkozásra kész­teti az embert — mondta. Ezért örül, hogy annak ideién ezt vá­lasztotta. Hisz állandó és rend­szeres gondolkodás nélkül else- kélyesedünk. megfakulunk, szel­lemileg szürkévé leszünk. Min­den. amit megtanulunk, leg­alábbis közvetve, segítséget nyújt a napi munka végzéséhez. Bútora Károly tíz évig tanult hegedülni. Ha a munkában el­fárad. otthon valamelyik csen­des sarokban muzsikát hallgat. Szenvedélye a fotózás. Amerre jár. fekete-fehér és színes képe­ken örökíti meg a látottlakat, az élményeket. Gyűjti az emlékeket. Csupán műszaki-technikai témá­jú felvétele legalább ezer darab gyűlt össze eddig. Kérdezem, ezután tanul-e to­vább szervezett keretek között? Azt válaszolta: mindig muszáj tanulni valamit. Szeptembertől a TIT tanfolyamán német nyelv­tudását fejleszti. Azután oroszul tanul. Hogy később mi lesz? Azt még nem tudja. Egy biztos: talál megismernivalót ezután is. Varga Mihály nökség országos operatív bizott­ságának titkára tartott előadást. Az egész napos programban a részvevők tájékoztatót hallottak a negyedik ötéves tervben a II. tiszai vízlépcső hatásterületén megvalósuló öntözőfürtök építé­séről, és időszerű feladatairól. (MTI) § Űtavatás. A szalagot Angyal János országgyűlési képviselő vág­ja át. • A víkendezők birtokba veszik a sütőipari vállalat pavilonját. (Tóth Sándor felvételei) Eredmények, kitüntetések, elismerés Kisköre a KISZ-titkárok fórumán Nincs megállás a tanulásban, a művelődésben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents