Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-23 / 196. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. augusztus 23. Űj utakon a lucernabetakarítás Hazánk mezőgazdaságilag művelt területeinek csaknem kétharmadán — kb. 4,3 millió hektáron — takarmány terem. Kukoricát, lucernát, árpát, takarmánybúzát stb. vetnek a szántóföldek csaknem 60 százalékán, s ehhez jön még mintegy egymillió hektárnyi rét-legelő terület. A minden évben megtermelt takar- mánytápérték- nek azonban több mint a fele elvész, nem hasznosul. Mivel élelmiszer-gazdasági termelésünk legnagyobb tartaléka a takarmánygazdálkodás korszerűsítésében rejlik, minden erővel a takarmány veszteségek csökkentésére kell törekednünk. Magyarországon a legfontosabb fehérjegazdag takarmánynövény a lucerna. Érthető tehát, hogy elsősorban annak betakarítására, tartósítására és tárolására dolgoznak ki egyre újabb módszereket a kutatóintézetek. szálastakarmány. takarmány vár Valamennyi módszernek közös vonása a fokozott gépesítés, mely lényegesen befolyásolja az új technológiák gazdaságosságát. • Műanyagfóliába „öltöztetett” Egy-egy fóliazsákban 120 tonna felhasználásra. Szálaslucerna — szellőztetett kazalban Az immár hagyományosnak tekinthető szellőztetéssel kombinált szálaslucerna-betakarítási technológia továbbfejlesztését a vontatott szálsértő, a rendsodró, a rendfelszedő pótkocsi és a korábbról már jól ismert traktoros homlokrakodó együttes alkalmazása tette lehetővé. A kaszálással egyidejűleg végiéit szálsértés hatásosan segíti a nedvességtartalom eltávozását a szárrészekből. A fűkasza után dolgozó függesztett, vagy vontatott önálló szálsértő gépeknél kétféle hengerpár terjedt el. A bordás száltörő hengerpár a szárrészek tördelése útján , segíti elő a szárádást. A másik szokásos hengerpárnál egyik vagy mindkét henger felületi bemg- rásokkal, rovátkákkal készül. Az egyik henger rendszerint .gumibevonattal van ellátva. A fűkasza-szálsértő gépcsoporttal szőnyegrendre rakott lucerna 55—60 százalékos nedvességtartalomra történt fonnyasz- tása után sodorható össze rendekbe (ekkor a lucerna tapintása még kissé nedves és a szárak törés nélkül hajlíthatok, sodorhatok). A rendsodrást megfelelő időben kell megkezdeni és lehetőleg gyorsan befejezni. A 3 méter munkaszélességű, CsRS jelű vontatott csillagkerekes rendsodró teljesítménye kb. 1,9 ba/óra. A rendre sodort lucerna nedvességtartalma rövid időn^ belül 35—45 százalékra csökken. Ekkor „vethetők be” a kézi munkaerő nélkül dolgozó rendfelszedő pótkocsik, amelyek üzemeltetéséhez egy 50 lóerős traktor szükséges. A lqcerpa ezután a hideglevegős szellőztető ventillátor légcsatornájával és alaprácsozattal kialakított kazalaljra kerülhet. A lucernát traktoros homlokrakodó tornyozza kazalba. Egy 15—20 vagonos kazal készítésénél kb. 300 órán keresztül kell üzemeltetni a ventillátort, amelynek óránként 65 ezer köbméter a légszállítása. Automatizált etetés — szenázzsal Egy új takarmánykészítési el- cérna rendrearató gépek vehejaras, a szenazs készítés, az utóbbi évtizedben terjedt el. Lényege a 40—60 százalék nedvességtartalom mellett betakarított és felszecskázott sjálastakar- mány lég- és vízmentes tartósításában áll, melynek eredményeként könnyen kezelhető, kérődző állatoknál jól értékesíthető takarmányt nyerünk. A sze- názs — a szénával ellentétben — árutakarmányként nem vehető számításba, tehát feltétlenül az állattartó telep közvetlen közelében kell megtermelni. A szenázskészítés különösen akkor indokolt, ha a nagy terméshozam hűvös és csapadékos időjárással párosul. A lucernát zöldbimbós állapotban célszerű betakarítani, amikor a fehérjetartalom csökkenése még nem számottevő, de már elegendő cukor képződött a növényekben ahhoz, hogy a sze- názs készítésénél nagy jelentőségű tejsavas erjedés megindulhasson, illetve végbemenjen. A szenázskészítés alapanyagának kaszálására kizárólag a luLegértékesebb: a lucernaliszt A veszteségek tekintetében a betakarítási technológiák közül a lucernaliszt-készítés a legkedvezőbb, mind a mennyiségi, mind a beltartalmi veszteségek alacsony szinten tarthatók. A lucernaliszt legnagyobb részét a takarmánykeverő üzemek használják fel, de egyre jobban előtérbe kerül a lucernaliszt-ter- inelő üzemen belüli hasznosítása is. Az egymenetes betakarítási technológiában a lábon álló lucernát kaszáló adapterrel felszerelt járvaszecskázó vágja le és rakja á szállító járműre. A szecskázott lucerna közvetlenül a forrólevegős lucernaszárító üzembe kerül, ahol 72—75 százalékról 10 százalékra csökkentik a nedvességtartalmát. A két- xnenetes betakarítás — rendre tok számításba, melyek szálsértővel vannak egybeépítve (pl. Haybine—469 típus). A szecská- zás legelőnyösebben járüzemben végezhető el, közvetlenül rendről, szecskázás formájában. A szecska hosszúsága átlagosan 3 cm alatt legyen. Az Egyesült Államokban és a nyugat-európai országokban a szenázs tárolására lég- és vízmentesen záró acéltomyokat alkalmaznak. Hazai viszonylatban a szenázskészítés legolcsóbb változata, a fóliával borított falközi betonsilós tárolási mód és a hozzá tartozó be- és kitermelési rendszer van kialakulóban. A betárolt anyag tömörítésére nagy felfekvő felületű, nehéz traktorokat célszerű alkalmazni. Egy-egy silótér betárolását maximálisan 8 nap alatt be kell fejezni. A töltés befejezése után közvetlenül meg kell kezdeni a fóliával való takarást. A megbontott anyag egy-egy rétegét rövid időn belül fel kell etetni, mert a szenázs a szabad levegőn hamar bomlásnak indul. aratás és rendről történő szecskázás — során a lucerna nedvességtartalmának egy részét természetes úton vonják ki, ihletve párologtatják el. A két- menetes betakarítás alkalmazása csökkenti a szárítás gázolajszükségletét és növeli az üzem teljesítményét. Egyébként a szárítás mindkét esetben 800—900 C-fokos hőmérsékleten történik. A mintegy 2,5 millió forintos szárítóberendezés csökkentett hőmérséklettel szemes termények szárítására is alkalmas, így jobban kihasználható. A karotinban is gazdag lucernalisztet ma már nemcsak közönséges fehérjetakarmánynak, hanem magas élettani hatékonyságú, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó íápkom- ponensnek is tekintik. B. I. „Akinek földje nincs, kenyere sincs!” A Kiskunfélegyházát és Jakab- szállást összekötő kanyargós nadrágszíj műútról letérek egy puszta-mi ndenségbe tartó széles föld- útra. Térkép nincs nálam, nem tudom hova vezet. Megállítok egy fiatalasszonyt és megkérdezem. Elneveti magát: — Hová akar menni? — kérdez vissza. — Bugacra — mondom. Hirtelen nem jutott más az eszembe. — Akkor forduljon vissza és menjen Kiskunfélegyháza felé, ha nem akarja a hátán cipelni a motorját! — Megint nevet; természetesen, tiszta szívből. Azért elmagyarázza, hogy öt-hat kilométer után elérem a „madzag- vasutat”, s amellett addig menjek, míg Bugacra nem érek. A több „nyomsávra” osztódó, szétterülő kocsiúton klottgatyás férfiak, festőkötényes asszonyok jönnek szemben, kezükben kapa. A kukoricatöltés ideje van. A táblákon jobbra is, balra is látni ponttá zsugorodott embereket. Hosszú bukdácsolás után érkezem meg a felsőmonostori állomásra. A magányosnál-magá- nyosabb tanyák közül nehéz a választás. Távolabb egy ember ül a sínen, néha oldalra dől, s könyékkel feltámasztja a fejét. Komikus látvány, mégis drámai. Részeg. — Keljen fel bátyám, mert elalszik itt és elüti a vonat! — Hátaztánék ha elüt...! félelmes káromkodást üvölt a pusztába, véres, üvegesen csillogó szemmel néz rám. — Hol lakik? — kérdezem. — Arra . .. ! — karja kelettől nyugatra lendül. — Honnan jön most? — A Józsitól, már van új pálinkája ... nagyon rendes gyerek! A puszta zugmérői tehát Kinyitották az „üzletet”, szedik a sápot, pusztítanak kilátástalan életű embereket. Bugac, Felsőmonostor 4. Fehér Andrásné 49 éves, édesahy- ja Fekete Pálné 82. Az udvarban négy gyerek játszik. — Unokák? — kérdezem. • Fekete Pálné nyolcvankét évesen. Szarvasmarha az Az Északi-sarkon élő szovjet bányászok ellátása sok gondot okoz. Sarki viszonyok — rövid nyár, gyakori szélviharok, a növényzet teljes hiánya — jellemeik az Északi-Jeges-tengerbjen, elterülő szigeteket. Tizenöt évvel ezelőtt szarvasmarhát és takarmányt hoztak erre a földrész— Csak ez az egy — fogja kézen a szőke, göndör hajú kisfiút. — A másik három a szomszédé: Burai Miki, Burai Zoli, Burai Imi. A tanyaszérűn ló legel. Az udvarban apró jószágok és egy láncra kötött pulikutya. A megélhetés alapja hat hold föld: búzával, kukoricával, takarmánynyal bevetve, s némi szőlő. — A férjem Kecskeméten dolgozott az Állami Építőipari Vállalatnál, de nagyon rosszul keresett: ezerkétszáz forintot. Most átment a parkettagyárba. Ott többet ígértek, de nem tudom igaz lesz-e? — mondja Fehér Andrásné. — Nagyon nehéz itt az élet, küszködés látástól vakulásig. Nekünk, a magunk fajta szegény embernek nem változott az élete. — Kinek változott akkor? — Akik „utolértek”! Érzékletes kifejezés ez a szó, hogy „utolértek”. Fehér Andrásné azokra mondja, akiknek nem volt semmijük, tanyát is úgy béreltek csak, de hamar elmentek a városba dolgozni feleségestől, s előbb-utóbb találtak lakást is és beköltöztek. Közéjük tartoznak még az olyan gazdák, akiknek több tanyája volt. Ha kevésért is, de eladták, s abból a faluban építettek házat- „Utolértek”: azt a folyamatot jelzi, hogy a tanyai emberek utolérték a kort anyagilag és emberileg. A nyolcvankét éves nagymama egész életében tanyán élt. Megrokkant a munkában. Nem lát jól, engem sem lát — ezt többször elmondjad Segély kellene, egy kevés pénz. A szemüveget már nem tudja megszokni. — Milyen segélyre gondolnak? — kérdezem. — Hát arra a négy-ötszáz forintra amit a tanács ad. Voltunk már bent, de nem, nem lehet kiharcolni. — Ha tsz-tag lenne a nagymama akkor kaphatna munkaképtelenségi járadékot, de önök magángazdálkodók, így nem jár! — mondom. — Meg vagyunk verve ezzel a kis földdel. Itt a sok adó, s az idén csak gabona termett. A kukorica kiég, nagyon kevés lesz. Ha a férjem nem hozna egy kis pénzt, nem is tudom mi lenne velünk — panaszolja a lánya’. •' — Miért nem adják el a tanyát. meg a földet és vesznek a faluban valami kis házat? — Mondtam én már az uramnak hallja, de az is azt mondja mint szegény anyám, akinek földje nincs, kenyere sincs! Pedig a föld nem ér egy krajcárt sem, a tanyáért is húsz-huszonöt ezer forintot ha adnának! Azzal mit lehet kezdeni? — Ön miért nem megy el dolgozni az állami gazdaságba? — Amikor elmehettem volna, akkor még itthon voltak a lányok, most meg azért nem mehetek, mert szegény anyámra vigyázni kell. Bármelyik pillanatban történhet vele valami... — A lányokat kistafirungozÉszaki-sarkon re — s a kísérlet sikerült. A szigetek szénbányászai az egész év folyamán friss tejet, vajat és sajtot fogyaszthatnak. Nemrég a murmanszki Polamaja Zvezda-i állami gazdaságból — a sarki éghajlathoz aklimatizálódott — baromfiszállítmány is érkezett a bányászok számára. LAKÁSKARBANTARTÁS Épületek javítását és egyéb szakipari munkát gyorsan, megbízhatóan végez a Kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Szövetkezet lakáskarbantartó részlege a Szolgáltatóházban. Telefon: 261. A vízvezeték-szerelő részleg régebbi építésű, vagy új családi bádogos és vízszerelő munkáit vállalja Petőfi u. 11. Telefon: 254. 37 tűk, mind férjnél van — folytatja. — Mindenünk ráment. Utána meghaltak a férjem szülei. Az is rettentő sokba került. Mindig visszacsúszunk oda, ahol vagyunk. Nem lehet ebből kilábalni, húzzuk az igát. Nem lehet itt meggazdagodni, még ha beleszakad az ember akkor sem, mi meg nem tudjuk kizsebelni az embereket, mint a zugkimé- rők. — Sok van belőlük? — Haj-jaj, de még mennyi! Majdnem minden második háznál, mert erre aztán isznak a férfiak mint a kefekötők. Nem is tudom, hogy az állam miért nem tudja ezeket megszüntetni? A háború előtt, talán egy sem volt, de azután úgy elszaporodtak mint a legyek. A gazdasági munkások reggel mennek — csak-csak betérnek ide-oda, s észre sem veszik, hogy már ittasak. Küldik haza őket a munkahelyről, meg minden. Nem egy családot tudnék mondani, akik a zugmérésből gazdagodtak meg. Most a faluban van házuk, autójuk. Ha megbüntették őket, volt miből kifizetni, s utána folytatták úgy mint addig. A kutya se ellenőrizte őket... — A városi ember bemegy az üzembe, ledolgozza a nyolc órát, elmegy haza és azt csinál amit 'akár. Inneh, hä béjái' valaki dolgozni Kecskemétre vagy Félegyházára négykor kel, irány a vonat és este hét-nyolc mire hazaér. Ez nem élet! Szombaton, yasárnap meg itthon a munka. Nincs pihenés! Ha valaki munkásszállásra megy, belekerül az italozó társaságba, elveszik! Ez is baj! Azután jön a mégna- gyobb italozás, meg az öngyilkosságok. Hát erre nincs olyan hónap, hogy valaki ne halna meg, vagy azért, hogy agyonverték, vagy mert felakasztotta magát. Most is a Zs-éknél volt ilyen tragédia. Tegnapelőtt, vagy melyik napon, meg az N. M. ivott valami permetezőszert. Ezeknél is három gyerek maradt. — Rendőrség kellene ide. Itt volt az én vejem is. Egyszerűen agyonütötték, —, folytatja meghatódott, remegő hangon. Villany csak távol a vasútállomáson van és néhány közeli tanyában. A postás, Fehér Andrásné elmondása szerint, — nemrég új emberre bízták ezt ji munkát — legutóbb nem vette fel a laprendelést tőlük, hogy ne kelljen kijárni hozzájuk hetente a Szabad Földdel. Nincs egyetlen könyvük, újságjuk, de még rádiójuk sem. A falu — Bugac — egyetlen húsboltjában elhangzott már, hogy a tanyai ember minek visz húst, amikor odakint mindene megvan. A tanyai ember el van zárva a világtól, ha nem a főútvonalak, vagy legalább a kövesutak közelében lakik, hanem sok-sok kilométerre bent, a mezők közepén. A motor sem segít, mert — ahogy mondják — ha por van azért, ha meg eső akkor azért „ön- gyilkosság”! A dűlőút csak homokfutónak és traktornak való. A tanyai életforma pedig ritkán engedi azt meg, hogy egy héten többször félnapokat elkocsikáz- zanak. A tanyákról rengeteg szociográfiát és tudományos dolgozatot könyveket írtak és még sokáig írni is fognak. Egyszer viszont el kellene készíteni a tanyavilág problémáinak pszichológiai térképét is, ami azt hiszem alapvetően megváltoztatna néhány koncepciót, vagy legalábbis hasznosan kiegészítené. A civilizációba vezető, hívó utaktól távol, a tanyai életforma legelmaradottabb viszonyai burjánzanak, termelődnek újra; A műútszéli tanyákat bekapcsolják az életbe a közlekedési eszközök. Itt gyorsabban fejlődik a tudat, s keres az új viszonyokhoz új, vagy legalábbis ellentmondás mentesebb életteret, mint távol a puszták közepén. A nagyobb elszigeteltséggel járó ellentmondások az egyén számára is nagyobb érzelmi konfliktusokat jelentenek, s a zugmérők, az alkohol itt találja meg először az „életteret”, hogy romboljon, tudatokat beszűkítsen. Csató Károly Kecskeméten az alábbi épületek kerülnek értékesítésre bontás céljából: Üj utca 2—4., Damjanich utca 1., Kádár u. 8., Simon István u. 2—4., 8., 10., Jász utca 32., Külső-Máriaváros 22., 23., 24., 26., 26/a., Széchenyiváros 78 b„ 78/33., 78/34., 78/38., 78/42. Máriahegy 100/b., Szolnokihegy 53., Kőrösihegy 125/1., Bethlenváros 14., 15., 16., 17., 17/a. szám alatti lakóépületek. Az érdeklődők a vételár megjelölésével bontási ajánlatot terjeszthetnek elő a Városi Tanács V. B. Tervosztálya Kecskemét címre. A borítékra kérjük ráírni: „Bontási ajánlat”. A beérkezett bontási ajánlatok alapján 1973. szeptember 4-én délelőtt 9 órakor versenytárgyalást tártunk a városi tanács I. em. 27. számú szobájában. Az ajánlattevők külön értesítést nem kapnak. Bács-Kiskun megyei Beruházási Vállalat, Kecskemét. 1276
