Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-22 / 195. szám
1973. augusztus 22. # PETŐFI NÉPE # 3 Munkás-paraszt találkozó Félegyházán és Bugacon Kiskunfélegyházán már augusztus 19-én, vasárnap megkezdődött a nagyszabású ünnepi program. Ezen a napon a gyárak, üzemek, valamint a kiskunfélegyházi Lenin, s a Vörös Csillag Termelőszövetkezet dolgozói találkoztak egymással. Hétfőn délelőtt a városi tanács nagytermében ünnepi ülést tartottak, melyen Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára és Madarász László, a megyei tanács elnökhelyettese is részt vett. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes emlékezett meg a legfontosabb törvény, az Alkotmány jelentőségéről, az állampolgárok alapvető jogairól, kötelességeiről. Az ünnepi beszéd után a félegyházi Lenin Termelőszövetkezet dolgozói átadták a miniszterhelyettesnek a munkájukat jelképező új kenyeret. Az énekzenei általános iskola tanulóinak kultúrműsorával fejeződött be az ünnepség. A program további részében Gosztonyi János megnézte a jelenleg épülő 16 tantermes iskolát, a szakközépiskola tanműhelyét és a tanyai kollégiumot, majd a délutáni órákban Bugáéra utazott. A város szórakozóhelyein jól sikerült műsorokkal, tánccal fejeződött be az augusztus 20-i ünnepség. * Általában igen nagy a forgalom a bugaci pusztán, de ennyi jármű régen taposta a mély homokot. Már a kora reggeli órákban megkezdte a 11 autóbusz a résztvevők kiszállítását, de legkevesebb 100 személygépkocsi és rengeteg motorkerékpár is hozta ide a vendégeket. A puszta szélén, az árnyas fák alatt Hatvani Béla, a termelőszövetkezet üzemi konyhájának főnöke irányította a szakácsok munkáját, akik 34 bográcsban főzték 12 mázsa húsból az ízletes marhapörköltet. A pótkocsikból rögtönzött emelvényen Csáki Imre, a tsz- pártszervezet titkára üdvözölte a mintegy 2500 résztvevőt, majd megemlékezett az Alkotmány és az újkenyér ünnepéről. Ezt követően a közös gazdaság néhány hónappal ezelőtt alakult Röpülj páva köre — citerazenekara és asszonykórusa adott nagy sikerű műsort. Vidám szórakozással, labdajátékokkal, sörözgetéssel telt az idő az ebédig, majd Toldi Miklós csikós és társai tartottak bemutatót. Sztanojev András, a kiskunfélegyházi városi pártbizottság első titkára, dr. Dobos Ferenc, a városi tanács elnöke a szomszédos termelőszövetkezetek képviselői, a Villamosszigetelő- és Műanyaggyárból érkezett vendégek és a vendéglátók mind nagyon jól érezték magukat, csak alkonyaikor indultak hazafelé — sokan vidám nótaszóval. • Kocsis László (jobbról a negyedik) irányításával igen jó hangula- tot teremtett a citerazenekar. (Opauszky László felvétele) Gálaest a víziszínpadon Bárkié is volt a bajai víziszínpad életrehívásának ötlete, bizonyos, hogy az elgondolás „ihletett percekben” született; a környezet önmagában is varázslatot ébresztő. Napszállta után borzongató hűvösre számít az ember, ám — kellemes meglepetésként — „szellőzködő lágy meleg” árad a Sugovica elomlóan selymes felszínéről; talán az egész napos kánikulai hőséget sugározza visz- sza a víz. Legalábbis így éreztem augusztus 20-án este, a folklórfesztivál gálaestje előtti percek várakozásában. Az ezerfőnyi nézőközönség már hét óra előtt megtöltötte a lépcsősorokat; a kiverekedtek a deszkából ácsolt amfiteátrumon kívül kerestek megfelelő rálátást, a színpadra, néhány el- szántabb gyerkőc a kordon melletti fűzfák imbolygó ágaira kapaszkodott fel. (Később a rendezőség leparancsolta őket a ,,ta- lajszintre”.) Minthogy a zsúfoltság testmeleg közegében sem oldódott lel egészen a természet neszező esöndje, a hosszúnak bizonyuló várakozás sem tűnt terhesnek. Az est kezdetét ugyanis hét órára hirdették meg, de néhány perccel hét után bekonferálták az egyórás eltolódást, arra hivatkozva, hogy az együttesek némelyike Kalocsán is ugyanebben az időpontban lép fel. A várakozás kitöltésére meghirdették a zenét, amelynek azonban egyetlen akkordja sem csendült fel a nyolc órai kezdés előtt. Különösebb méltatlankodás emiatt sem történt. Es most tekintsünk el a tömény reflektorfényben előviharzó együttesek produkcióinak értékelésétől ... A nézőközönség nem többet és nem kevesebbet kapott, mint amit várhatott: a megye Duna menti falvainak — az immár végképp letűnőben levő hagyományos paraszti világ — dalba, táncba foglalt üzenetét. A jelennek, s egy kicsit a jövőnek is szóló híradását. Emlegethetnénk az egyenetlen színvonalat, ennek azonban itt nem volt jelentősége ... A csoportok láthatóan önmaguk legteljesebb javát igyekeztek adni. A táncoló lányok lábait olykor „elhagyta” a papucs — ilyesmi majd mindegyik együttesnél előfordult —, azonban ez sem volt zavaró. A feszélyezettségnél nagyobb volt a lelkesedés. A sokszínűségnek a népviseletben is megnyilvánuló káprázatát leginkább a Kalocsa könyéki — az öregcsertői és a drágsz'éli — együttesek keltették fel. Az ér- sekcsanádiak a három ugrós tánccal, a motívumok hirtelen, gyors váltakozásaival, a bátmo- nostoriak az ősi pentatondalla- mok pengetős hangszerekkel történő életrekellésével, s a férfitáncosok szőttes kötényeivel, a szeremlei lányok a bravúros üve-, ges tánccal arattak sikert. Színvonalas volt a nemzetiségi — a hartai, a hajósi, a nemesnádudvari sváb, és a hercegszántói, a garai, a bajai délszáv — együttesek műsora is. Az előbbiek közül a hartai csoport tűnt ki, életvidámságot, közvetlenséget sugárzó táncával, az utóbbiak közül inkább a hercegszántóiak, álomszerűén könnyed mozdulataikkal, a lányokon tündöklő, derekat karcsúsító fehér ruhákkal, s a szemhunyorítóan csillo- gó-villogó díszekkel, sallangokkal. A jó értelemben vett spontán rögtönzés érzetét keltette fel a leghatásosabb teljesítményt nyújtó csoportokból verbuvált „Bács- ka-együttes” szereplése, amely előzőleg a fesztiválon elnyerte a Népek barátságának díját. A gálaest műsora így érkezett el a nagyszerű fináléhoz, amikoris az összes, itt szereplő együttes kivonult a színpadra, a fesztiváltól való jelképes búcsúvétel és a néphagyományok továbbéltetése jegyében. Molnár János, a Bajai Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályvezetője ezt az alkalmat ragadta meg, hogy a csoportoknak átadja a város és a járás üzemeinek, gazdaságainak, intézményeinek ajándékait. A közönség viszont nemcsak az élmény által érezhette magát megajándékozottnak, hanem azzal a reménykedéssel is, hogy a népdal és a néptánc több' mint ünnepi alkalmak színpompás seregszemléje. Mindmáig közösséget teremtő és megtartó erő, ezért helyet kér és követel magának a sokat emlegetett hétköznapi rohanás, zaklatottság közepette is. H. D. Irányelv a lakó- és utcabizottságok választásáról és működéséről A RÁDIÓ MELLETT Kellemes ünnepet! A Tanácsok Közlönyében megjelent a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Titkárságának és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának együttes irányelve a lakó- és utcabizottságok választásáról és működéséről. Az irányelvek a lakóbizottságok jellegének meghatározását, tevékenységük segítésének megfogalmazását, valamint a tanácstestületek rendeletalkotásának elősegítését szolgálják. Ötven-százötven, lakónként célszerű egy-egy lakóbizottságot létrehozni. A családi házas beépítésű városrészeken — külső kerületekben — utcabizottságok szervezhetők. Az utcabizottságok feladatköre lényegében azonos a lakóbizottságokéval. A lakóbizottságok megbízatása ez évben általában lejár, ezért időszerű újjáválasztásuk. Az új- jáválasztásra — ahol ez négy éven belül nem történt meg — 1973 utolsó és 1974 első negyedévében kerüljön sor — mondja az irányelv. A lakóbizottságokat ■egyébként ötévenként célszerű választani. A lakóbizottság vagy annak tagja — ha nem látja el feladatát vagy érdemtelenné válik e tisztségre — visszahívható. Lakóbizottságonként — az időközi választások elkerülése végett — két-három póttag is megválasztható. Az irányelv szerint a tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szervei és vállalatai, valamint intézményei kötelesek kikérni a lakóbizottság elnökének véleményét minden olyan lényeges kérdésben, amely a lakóházat és közvetlen környékét érinti (például lakóház-felújítás, tatarozás, karbantartás, az űj házfelügyelő alkalmazása, a légi fölmentése, játszótér, játszóutca kialakítása). Az említett szervek vezetői kötelesek továbbá a lakóbizottság, illetve annak elnöke véleményét, bejelentéseit, javaslatait figyelembe venni, és a lakóbizottságot, az elnököt a tett intézkedésekről vagy akadályokról tájékoztatni. Lakógyűlést évenként legalább egy alkalommal össze kell hivni. Szövetkezeti házakban a lakószövetkezet vezetőségét, társasházakban az intéző bizottságot, illetve azok megfelelő (háztömb) szerveit kell felkérni a lakóbi- zottságok feladatainak ellátására. (MTI) A címet a hétfő reggeli zenés műsortól kölcsönöztem. Az ünnep valóban kellemes volt, a szabadban is, a rádió mellett is. Riportműsorok, versek, hangjátékok igyekezték hangulatossá, emlékezetessé tenni az Alkotmány idei ünnepét. „Az ünnep délelőttiének hangulatában elhangzó beszélgetésekből rajzolódik ki az a szivárvány, melynek minden egyes színe egy-egy emberi élet — álmokkal, harcokkal, eredményekkel. Ha nem lenne más íze. más hangulata is e szónak, akkor minden egyes beszélgetésből ki- bomló vallomásnak ez lenne a címe: karrierem története...” — írta a Rádióújság a Szivárvány ízelítőjéül. Az interjúk valóban híven mutatták be a küzdelmes, és eredményes sorsokat. Azt, hogy mit jelent, ha a riporter és beszélgetőpartnere régi ismerősként ülnek a mikrofon elé, kitűnően példázta a két bajai származású embernek, Rapcsányi Lászlónak és dr. Gajdócsi Istvánnak bensőséges beszélgetése. A közvetlenség, az emberi közelség jegyében teltek el az interjú percei, s a hallgatók hű képet kaphattak egy sokoldalú érdeklődésű közéleti férfiúról, egy tartalmas életútról. K. Gv. Felszabadítók összejövetele Tiszakécskén Emlékezetes alkotmánynapi ünnepség részesei voltak a Tisza- parti nagyközség, Tiszakécske dolgozói. A színvonalat emelte többek között az a bensőséges, baráti találkozó is, amelyet a helyi pártbizottság és az MHSZ tartalékos klubja rendezett a hazánk felszabadításában a szovjet, csapatok oldalán résztvett helybeli magyar harcosok Tiszteletére. Bognár Ferenc őrnagynak, az MHSZ megyei titkárának társaságában eljött kezet szorítani volt baj társaival Kiss András ezredes, hadtörténész is. Az összejövetel 43 ünnepeltjét — köztük két nőt, özvegy Vékony Sándornét és Szabó Ignácnét —■ a pártházban megtartott ünnepségen Lengyel László, az MSZMP megyei bizottsága adminisztratív osztályának helyettes vezetője köszöntötte. Méltatta az egykori katonák harci tevékenységét, s kérte őket, hogy továbbra is aktívan vegyenek részt a közéletben, segítsenek az ifjúság honvédelmi nevelésében. A nagyközségi pártbizottság székházában elhelyeztek ez alkalomból egy tablót, amely rajzokkal illusztrálja a felszabadítók útját. Helyet kaptak rajta az egykori hősök arcképei és eredeti írásos dokumentumok is. A hősi harcok epizódjainak • A fegyveres küzdelmek emlékeit idézik fel a résztvevők. (Tóth Sándor felvétele) szívmelegítő felidézését jól sikerült munkás-paraszt találkozón folytatták a résztvevők a folyó partján, ahol a Szabadság Tsz tagjai látták őket vendégül. A. Tóth Sándor A „Nílus-parti randevú“ Lajosmizsén A televízió egyik VIT-közve- títésében sokan megcsodálták az Egyesült Arab Köztársaság állami népi együttesének a gazdag arab folklórt bemutató előadását. Ütban hazafelé Berlinből a kairói táncosok Bács-Kiskun megyében, Lajosmizsén is felléptek „Nílus-parti randevú” című ösz- szeállí lábukkal, s a vendégszereplést óriási siker kísérte. A műsor egyik részében a negyvenöt tagú tánckar az arab néptánckincsből adott ízelítőt, de népi motívumokra épül a revü-shaw koreográfiája is. A kétórás látványos bemutató élményét fokozta az eredeti ősi hangszeres muzsika, a tam-tam dob, a nádsíp Keletet idéző hangja. A képünkön látható táncjelenet a férfivá avatás népszokását eleveníti fel. Kontra György „Steril“ sertések Borotán Jártam már néhány kórházban sebészeti műtőben, szülészeten, ahol fehér köpenyt kellett ölteni és fehér kalucsnit húztam a lábamra. Ezután már beléphettem a helyiségbe. Néhány napja Borotán voltam az Egyesülés Tsz korszerű sertéstelepén, ahol ugyancsak leckét adtak higiéniából. Már a bejárati kapunál fertőtlenítő folyadékkal átitatott szivacsra kellett lépni, s két méterrel odébb ugyancsak fertőtlenítőszerben kezet mosni. A teleptől elzárt iroda folyosójának ajtaját zörgetésre nyitotta egy fehérköpenyes nő, majd a küszöb átlépése után ismét cipő- és kézfertőtlenítés, fehér köpeny—kalucsni. A teljes fürdést csak méltányosságból kerülhettem el. Ezek után végtelenül kíváncsi voltam, hogy élnek a sertések, milyen a környezetük? logramm súlyig, amelyek a legkiválóbb sonkasertések. Ennek kilóját 27 forintért vásárolja a húsüzem, míg a telep 13,23 forintért állítja elő. A saját tápkeverőben, saját recept alapján készítik a takarmányt, de eladásra is jut belőle. A számítások szerint öt és fél év alatt térül meg a beruházás. A „steril” telepnek egy nagy előnye, hogy az elhullás tavaly például 25,54 százalék az idén az első félévben 16,51 százalék. A takarmányfelhasználás 1 kilogramm húsra vonatkoztatva 3,60 kilogramm. Ilyen eredmények mellett megéri a különleges higiénia. Felvételünk a korszerű sertéstelepről készült. Svahn Purpur Palotai Szabolcsné telepvezetőhelyettes — állattenyésztési üzem. mérnök kalauzolt a parkokkal szegélyezett „sertésólak”-hoz. Igen, idézőjelbe kellett tennem, mert ez esetben az ól elnevezés nem méltó a telephez. Kívül- belül ragyogó fehér, a jellegzetes sertésszagnak szinte nyoma sem volt. Első utunk a telep újdonságához, a „batériához” vezetett. Ez egy csoportos malacelhelyezési lehetőség, ahol dróthálós rekeszekben 10—10 malac van 28-tól 54 napos korig. Alul finom lyukú rácson távozik p szennyeződés, amelyet külön vízzel öblítenek. A batériás nevelés előnye, hogy ugyanakkora területen több malacot tudnak elhelyezni, mint a hagyományos módon. Korlátozott a malac mozgása, ezért nagyobb a takarmányfelvétele és -érékesítése. Állathigiénia! szempontból is előnyös. Száraz a fekhely és csak a ketrecben levő 10 állat érintkezhet egymással, a többi elkülönítve nevelkedik. A hizlaldában hasonló a tisztaság. Az állatokat nem szabad bántani, s ezt szelídségükkel hálálják meg. A telepen ebben az évben 8000 sertést hizlalnak, melyet 25 gondozó lát el. A legtöbbet a Pápai Húsüzemnek szállítanak 105 kiges higiénia. Felvételünk a korszerű sertéstelepről készült. Szabó Ferenc
