Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-18 / 193. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. augusztus 18. PARTSZERVEZÉS — PÁRTIRÁNYÍTÁS A döntés és feltételei A vezető testületek és a vezetők tevékenységének egyik leglényegesebb része a döntések meghozatala. A nártalanszervezetekben is, amelyek döntései határozatokban, állásfoglalásokban, irányelvekben, javaslatokban, intézkedési tervekben öltenek testet. Persze a feltételek és lehetőségek nem teljesen egyformák. Más a döntési lehetősége — és a vele szemben támasztott igény is ,— egy gyáregységi alapszervezetnek. amely zárt nagyüzemben működik, más a vállalati központtól távol eső telephelyi alapszervezetnek, és megint más az olvan önálló alapszervezetnek. amely egy alacsony létszámú kisüzemben működik. Bizonyos alapelvek azonban egyaránt érvényesek mindegyikükre. Néhány fogyatékosság A pártalapszervezetek egyre inkább arra törekednek, hogy döntéseikben • a szakmai szempontok mellett a politikai elemek domináljanak. A munkahelyeken amúgy is igen szűk az a terület, ahol csak szakmai, vagy csak politikai megfontolások alapján lehet dönteni. Akadnak azonban olyan hibák is. amelyek kiküszöbölésére célszerű és érdemes az eddiginél nagyobb figyelmet fordítani. Sok esetben nem elég tudatosan. inkább ötletszerűen hoznak határozatokat vagy tesznek javaslatokat. Gyakori a határozatok túl általános megfogalmazása, a teendők és feladatok elvont megjelölése. Néhánv alapszervezet egyszerűen lemásolja a felsőbb pártszervek határozatait. Másutt a vezetőség a' határozatok előkészítésébe a tagságot nem, vagy nem megfelelően vonja be. Hibás gyakorlat az is, hogy a döntésre váró javaslatokat csak a taggyűlésen, egyszeri felolvasás alapján ismertetik meg az alapszervezet kollektívájával. Ezekben az esetekben az alapszervezet tagjai inkább szemlélői. mintsem tevékeny résztvevői a döntésnek és a végrehajtásnak. Még nem általánosan követett az a módszer, hogy a munka konkrét tapasztalatai alapján szükségessé váló módosításokat újból a taggyűlés elé terjeszti a vezetőség. Nem mindenütt térnek vissza határozataik végrehajtásának ellenőrzésére, illetve a végrehajtás minősítésére, pedig ezek elmaradása kérdésessé teheti a további döntések eredményességét is. A hozzáértők bevonása Alapvető követelmény, hogy a pártaíapszervezet vezetősége következetesen törekedjen a különböző határozatok, állásfoglalások jó előkészítésére és végrehajtásának megszervezésére. .Itt nemcsak a vezetőségre hárulhat szerep a döntések előkészítésében. Igénybe vehetnek olvan szakértőket, akik az egyes témakörökben elméleti és gyakorlati jártassággal rendelkeznek. Fontos szerepet lehet szánni a pártcsonortoknak. A döntések előkészítésébe történő bevonásuk nagymértékben növeli a pártvezetőség tájékozottságát, az előkészítés demokratikus formáit és módszereit. Fokozza az egységes gondolkodás és cselekvés lehetőségét. Létrehozhatnak az előkészítés segítésére brigádokat, kollektívákat is. Jelentős segítséget adhatnak ehhez a munkához a vállalat gazdasági vezetői, szükség esetén a felsőbb szakmai szervek is. Igényelhetik az irányító pártszerv hozzáértő, a témában jártas munkatársának segítségét is. Célszerű felhasználni a különböző társadalmi szervek tapasztalatait, javaslatait. véleményét is. A döntések eredményességét segíti elő, ha pontosan feltárják a jelentkező problémák okait, és nem állnak meg a felszínen, hanem igyekeznek tisztázni, hogy eseti tünettel, vagy mélyebb okokra visszavezethető jelenséggel állnak-e szemben. A pártszervezetek által készített elemzések egyre alaposobbak. Gyakran sokoldalú vizsgálatokat folytatnak, amelyekhez esetenként a szociológia módszereit is igénybe veszik és nagy figyelmet fordítanak az informácók megszerzésére. Konkréten és következetesen A konkrétság és következetesség ezen a területen is döntő fontosságú. Egy fontos feladatot ellátó üzemben például a gépek korszerűtlensége. elavultsága miatt ugrásszerűen növekedett a balesetek száma és csökkent a termelés, ami a dolgozók között rossz hangulatot szült. Az üzem vezetői a szűkös anyagi lehetőségekre hivatkoztak. türelmi időt kértek. A pártaíapszervezet vezetőségét nem nyugtatta meg ez az érvelés, ösz- szehívták a taggyűlést, javaslatokat kértek a tagságtól olyan megoldásra. amivel e tarthatatlan helyzeten változtatni lehet. Jó néhány javaslat született, amelyeket a tagság megbízásából a pártvezetőség eljuttatott a szakmai vezetéshez, s határidőt szabott a rossz körülmények megszüntetésére. A feladat, nem teljesítése esetén — szólt a pártszervezet állásfoglalása — felsőbb párt- és állami iránvító szervükhöz fordulnak segítségért. Az eredmény: a gazdasági vezetés határidőre megoldotta a feladatot. A fenti példa is jelzi, hogy a pártalapszervezetek döntései jelentősen befolyásolják a dolgozók és vezetők gondolkodását, magatartását. szemléletét és hangulatát. Az alaoszervezetek szerepe ezért igen jelentős a gazdasági vezetők által hozott döntések előkészítésében. megalapozásában. Gyarapodik a pártalapszervezé- tek és az iránvító oártszervek ez irányú tapasztalata is. Fennáll tehát annak a lehetősége, hogy az eddiginél gyorsabb ütemben tökéletesedjék az alaoszervezetek döntést előkészítő, döntést hozó tevékenysége. Koszorús Ferenc, az MSZMP KB munkatársa Hogyan élünk a Leninvárosban ? (IV.) Legutóbb arról írtunk, hogy néhányan különbséget tesznek a szövetkezeti lakók és azok között, akik kiutalással jutottak otthonhoz. A világért sem akarjuk a megjegyzések, zárójeles következtetések jelentőségét eltúlozni. A probléma elhallgatása sem . volna azonban szerencsés. Kétségtelen, hogy több szövetkezeti lakás tulajdonosa úgy érzi: ő hátrányosiabb helyzetbe került, mint a tanácsi bérlemények gazdái. Többet fizet, áldoz azért, hogy korszerű otthona legyen. A túlságosan szövevényes ügy elemzése most nem lehet célunk. Nyilvánvaló, hogy mindkét megoldásnak van előnye és hátránya. Az is vitathatatlan, hogy a „szövetkezetieknek*’ az építkezés során bizony össze kell húzni a nadrágszíjat. Az épületek karbantartása is az ő zsebüket terheli. A befektetett összegek csak később, részben és közvetett formában amortizálódnak. Megfigyelhető, hogy a szövetkezeti épületek és az előttük levő parkok gondpzottabbak. Jobban kifejlődött a közös tulajdonosi szemlélet. A rendetlenke- dőkre, a berendezést rongálókra következetesen rászólnak a többiek, mert tudják, hogy az érték- csökkenés őket is sújtja, a soron kívüli javításokat nekik is fizetni kell. Van tehát jogcíme a köz- beavatkozásnak, a gondatlanok vagy a tudatos rongálok rendre utasításának. Kétfajta lakó? Magam is többször láttam, hogy a Lenin téri lakásszövetkezet köz- tiszteletben álló elnöke milyen figyelmes, nevelő munkát végez a tisztaság, a rend érdekében. A rokonszenves szemléletet olykor a túlzásba vitt csoportérdek hangsúlyozása szeplősíti. Senkinek sincs oka, még. kevésbé joga ahhoz, hogy a lakás minősége szerint csoportosítsa a lakókat, a gyerekeket. A lakók többségét sérti a gyerekek trágár beszéde. Az aggo- dalom, a tiltakozás nem alaptalan. Egyik-másik 10—12 éves „fiatalember” nem tud durva, trágár szavak kimondása nélkül megfogalmazni egy mondatot. A játék hevében ocsmányságokkal illetik egymást. Joggal sérti minden jó érzésű embernek a fülét az ilyesmi. Az általánosítás azonban elfogadhatatlan. A felnőttek egy része az út- széli stílusban társalgó ifjakra nem mer rászólni. Előfordult, hogy az illő viselkedésre figyelmeztetett gyermek szülei alaposan beolvastak az „illetéktelen” közbeavatkozónak. Volt rá eset, hogy idősebb nénit nyomdafestéket nem tűrő drasztikussággal oktattak ki arról; mihez van joga. Játszani tudni kell Megfigyeltem, hogy a gyerekek tekintélyes csoportja nem tud mit kezdeni szabad idejével. Talán azért, mert senki nem tanította őket játszani. Az urbanizáció közvetett hatásaként a közös szórakozás némelyik formái elfelejtődnek. Napjainkban — például — még a legkisebbek is megmosolyognák lovacskázó társukat. A fogócska, bújócska is kiment a divatból. Akárcsak a sántaiskola. Ez ezeket helyettesítő sportjátékokra pedig nincs elég hely. Állást foglaltunk amellett, hogy minden lehetséges eszközzel védeni kell a lakóhely nyugalmát, csendjét. Mégis fájlaljuk, hogy keveset sportolnak a gyerekek. A közös játék pedig mindenképpen hangoskodással, labdapuffo- gással, a zajszint állandó váltakozásával is jár. Kétfajta kíván• Az Andrássi Kurta János szobra előtt levő víztükörre kevesen emlékeznek. Be kellett temetni, mert sokan szeméttárolónak tekintették. A virágok sem csúnyák, mégis sajnáljuk a vízmedencét. • Zöldellő fák a betonépületek között. (Tóth Sándor felvételei) Ságunk között nincs ellentmondás? Tagadhatatlanul van. Elsősorban — mint mondtuk —< a sűrű beépítés miatt. Nincs más hátra, meg kell találni a „mindkét felelet” kielégítő megoldását. Ehhez persze az is szükséges, hogy a gyerekek maguk tantsák kordában reni- tenskedő pajtásaikat. A felnőttek, főként az idősebbek gondoljanak arra. hogy ők is voltak gyerekek. Ne túlozzák el sérelmeiket. A napról napra szaporodó kutyaállomány koncertjei túlharsogják a leghangosabb focimeccs ricsaját is. A környező vendéglőkből éjfél tájban kitántorgó (és folyó ügyeiket a bokrokban elintéző) részegek eszmecseréje, a kora reggeli órákban jövendő, utasaikért „féldudáló” hivatali autók zavarják elsősorban a nyugalmat. A körülmények ismeretében azt javaslom, hogy a jelenlegi szabad térségen szüntessék meg a focizást. Ne tilalmakkal! Maradjon ez a terület a testedzésé. Állítsanak fel kosárlabdapalán- kokat, feszítsenek ki röplabdahálót, mint öntevékenyen a tér túlsó felén tették. A salakot betonnal, döngölt földdel lehetne helyettesíteni. Mindehhez pénz, munka kell. Még nagyobb gond, hogy itt — és más lakónegyedekben — ki vigyázza, gondozza a drága eszközöket. Fórumot! Jól tudom, hogy a kívánságok mindaddig óhajok maradnak, 'amíg valaki (valakik) kezébe riem veszi az ügyeket, míg nem alakulnak ki a tájékoztatás, a közös döntés, cselekvés, lakónegye- di fórumai, keretei. (Talán a tanácstagi körzeteket kellene megváltoztatni?) Megállapíthatjuk, hogy a Leninvárosban alapjában véve nyugodt körülmények között élnek az emberek. A vitát kavaró gócokról azért szóltunk, mert jobb megelőzni a bajokat, odafigyelni a panaszokra. A lakótelepet öt évig építették. Kétszer-háromszor annyi idő kell amíg az elültetett fák árnyékot adnak. Reméljük, hogy nem sokkal több idő alatt kialakul egyfajta, jó értelemben mondott leninvárosi öntudat, mely azt igyekszik bizonyítani, hogy kis megértéssel korszerűen élhet itt mindenki. A Leninvárös nemcsak külsejében, hanem a lakosok magatartásában, a közös javak gondozásában (fák, virágok, csend...) is méltó napjainkhoz; megalkotóinak, kivitelezőinek szándékaihoz. Heltai Nándor (Folytatása következik) lévégőkeréskedőx lx (28.) Mintha erős földrengés ráz- kódtatta volna meg Lengyelországot, Németországot, Észak-Fran- ciaországot és Angliát. Majd a forgószél végigsöpört az Atlantióceánon, rengeteg hajót süllyesztve el, azután elérte Amerika északi partvidékét, óriási károkat okozott Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban, majd a Csendes-óceán fölött szá- guldva Japánra zúdult, megkerülte az egész Földet, visszaérkezett az ázsiai sivatagok fölé. A vihar egyre veszítve erejéből, még négyszer száguldottá körbe a Földet. A lecke jól sikerült! A világ reszketett a félelemtől. Szerte foszlott már a mese, hogy a bolsevikok meg akarják fojtani a világot. Mindenki ismerte már Bayley nevét, mert rádióüzenetet intézett az emberiséghez, hogy tegye le a fegyvert és ismerje el az ő hatalmát. A legtöbbet szenvedett országokban pánik tört ki. A sajtó követelte, hogy kössenek fegyverszünetet és azorfnal kezdjenek tárgyalásokat Mr. Bayleyvel. Csak a Szovjetunió jelentette ki, hogy nem teszi le a fegyvert. Ez az elhatározás felbőszítette a német, az angol, a francia és az amerikai sajtót... Ha a Szovjetunió makacskodik, az európai államok és Amerika nélküle kötnek békét Mr. Bayleyvel. És ha a Szovjetunió ellenszegül, az „egész világgal találja szemben magát”. S valóbam a német, a francia, az angol és áz amerikai kormány rádiótáviratban kérte Mr. Bayleyt, ismertesse békefeltételeit. Baylev nem váratott sokáig magára. Ultimátuma három pontot tartalmazott: 1. A nagytőke diktutúrájának megteremtése mindenhol. 2. A kommunisták fizikai megsemmisítése. 3. A levegő árusítása továbbra is Mr. Bayley monopóliuma marad az általa megteremtett politikai rendszer szilárdságának garanciájaként. Bayley végre megmutatta igazi arcát, kétségbe vonom, hogy kereskedett a Marssal. De „földi” céljai tökéletesen érthetőek lettek a számomra, amint tudomást szereztem az ultimátumról. Bayleynek társadalmi, politikai céljai voltak: örök időkre le akarta igáz- ni a munkásosztályt, csupán any- nyi jogot biztosítva neki. hogy levegőért. a szó szoros értelmében levegőért dolgozzon. A burzsoá kormányok a maguk szempontjából fölöttébb elfogadhatónak találták Mr. Bayley feltételeit. A munkástömegek azonban hevesen tiltakoztak ellene. De a tőkések úgy vélték, könnyen leszámolhatnak a munkásokkal. „Aki ellénünk van. az nem kap levegőt!” — közölték tömören a Bayleyvel kötendő szerződés hívei. Ezeket a híreket elmondtam Nórának. Némán hallgatott végig, csak a szája remegett. — Nem mehet így tovább — jelentette ki némi töprengés után. — Még ma beszélek apámmal. Jöjjön éjfélkor az erkélyünkre. Elmondom, mit tudtam meg tőle. Este Mr. Loock keresett fel. Szokatlanul komor volt. sakkozni sem akart. Sötét ábrázattal járkált a szobában és időnként szitkozódott. — Rosszkedvű. Mr. Loock? — kérdeztem. — Minden okom megvan rá! — dünnvögte. — Hogy az ördög vinné el Bayleyt és a maga „elvtársait” is. — Mi történt. Mr. Loock? Szétvetette a lábát karját öszszefonta a mellén, és tragikus hangon közölte: — Egy korty gin sincs a telepen! — Hogyan? — néztem rá meglepetten. — Elfogytak a készletek? — El! — sóhajtott búskomoran. — Nincs gin, hamarosan ennivalónk sem lesz. csak fagyasztott hús. — Elhallgatott, legyintett, majd így folytatta: — Eh, minek titkolózzam? Úgysem jut ki ebből az egérfogóból. Kintről kaptuk az élelmet, repülővel szállították. Mr. Bayley állandó kapcsolatban állt a külvilággal. Bármilyen gazdag, az ő vagyona, kevés lett volna hozzá, hogy felszereljen és üzemeltessen egy ilyen gyárat. Nincs egyedül, társai vannak, ök támogatták mindvégig, ők töltötték fel a raktárakat... De most blokád alatt vagyunk. A maguk pilótái olyan kordont vontak körénk, hogy egy varjú sem jut át rajta, nemhogy egy repülőgép. Háromszor küldtünk már kétségbeesett táviratot szövetségeseinknek Angliába, de mindig azt válaszolják: „Tehetetlenek vagyunk. Tartsanak ki. hamarosan megkötjük a békét. Tartsanak ki! — mérgelődött Loock. — könnyű nekik. Lennének csak itt...” Mindez úi volt számomra. Bayley tehát erősebb, mint hittem. Nincs egyedül. Meglehet, hogy az egész nemzetközi tőke támogatja. A „levegőkereskedőnek” az a szerepe. hogy a munkásság és a lakosság gyűlölete csak ellene, ne minden tőkés ellen forduljon. Ügy intézik a dolgot, mintha egyetlen őrült,' egyetlen elvetemült gazember uralná a levegőt, s a tőkések kénytelenek lennének elfogadni az ultimátumot. Másrészt Bavlevnek és birodalmának a helvzete katasztrofális, ez derült ki Loock szavaiból. Ha pedig a telep megadja magát, az egész összeesküvés meghiúsul. Ezt nem tudták a munkások, nem tudta a szovjet kormány sem. A kapitalista államok nem véletlenül igyekeznek mielőbb megkötni a szerződést Mr. Bavlevvel. Sorsdöntő napok következnek. Most már nem válogathatok az eszközökben .. Az órára néztem: tíz nerc múlva tizenkettő, ideje indulnom. Nóra még nem volt az erkélyen. Az égen lilás színű virágok nyíltak. vidám sárga és kék fénycsíkok remegtek. A horizont narancs- sárga fényfüggöny mögé bújt. Ma ünnepi kivilágítás volt az égen. — Halkan nvikordult mögöttem az ajtó. Megfordultam. Nóra! Falfehér volt. Némán hozzám lépett, a vállamra tette a kezét, és hirtelen megcsókolt. — Nóra — suttogtam boldogan. De már el is lépett mellőlem és kapkodva beszélni kezdett. — Most már minden rendben lesz Le kell mennem a tóhoz. Apám küldött, megy Bayley. Jöjjön velem. — Nóra. Nóra! De mit mondott az apja? Mit jelent ez az egész? Miért olyan sápadt? Megfeledkeztem mindarról, amit meg akartam beszélni vele. Olyan furcsán viselkedett, olvan parancsoló volt a hangja, hogy szinte gépiesen követtem. Sietős léptekkel megindult, s hiába próbáltam beszélni vele. csak szanorázta lépteit. Abba a szobába léptünk, ahol a szkafandereket, tartották, melyek nélkül nem lehetett lemenni az abszolút hideg világba. — Segítsen, gyorsan! — sürgetett Nóra. — Ne kérdezzen semmit. Rövidesen megtud mindent. Engedelmeskedtem. Belebújtunk a „búvárruhába”, majd leereszkedtünk a liften, szótlanul haladtunk át az ajtókon és beléptünk a föld alatti barlangbal. A kék tó alig észrevehetően párolgott. Utunkat hideg fényű lámpák világították meg. A tó partján mentünk. Nóra léptei meglassultak, néhányszor megbotlott, mintha n«m bírná emelni a lábát. Karoníogtam, de kiszabadította a kezét. — Mehien előre — szólt rám. — Miért? — Menjen! Néhány lépést tehettem, amikor elhaló kiáltást hallottam. Visszafordultam és megremegtem a rémülettől. — Mit csinál? — ordítottam fel De már késő volt, Nóra felnyitotta a szkafandert. A 273 fokos hideg pillanatok alatt végzett vele. Hozzárohantam, remegő kézzel próbáltam fejére húzni a sisakot és becsukni a védőruhát. Teste, melyet egy pillanat alatt finom' zúzmara lepett be. megkeményedett, mint az acél... Még nyitott szemét is vékony hártya vonta be, ajkáról jégcsap vált le — Nóra utolsó lehelete. Élettelen testéről lassan hulldogált a dér a padlóra. — Nóra! Nóra! — kiáltottam őrjöngve. Ott álltam a szoborrá dermedt lány előtt, s nem tudtam, mitévő legyek. S akkor megpillantottam a lábánál egy dérlepte levelet. Felemeltem. ... Nórára meredtem. Akkor már lábát is dér borította. Elhatároztam. hogy beviszem a panteonba. és arra a talapzatra állítom. amelyet nekem szánt Bayley. Ügy gondoltam, hogy ez lesz szegény lány méltó temetése. Megrendített és elkeserített Nóra hirtelen halála. Megfogtam és a panteonban felraktam a talapzatra. Aztán kisiettem a komor barlangból, visszarohantam a szobámba. Ahogy kissé tagamhoz tértem, elolvastam a levelét. (Folytatjuk.)
