Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-17 / 192. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. augusztus 17. iÄMiiiiiiiÄliii Fejlesztésre vár a juhászati ágazat Autók vallatása a gyárban A nagy autógyárak csaknem mindegyikében van próbapálya, ahol egyrészt a kísérleti konstrukciókat vetik alá „válogatott kínzásoknak”, másrészt a futószalagokról lekerülő gépkocsikat „futtatják meg” négy-öt kilométer erejéig. Ez utóbbi csupán néhány perces rutinvizsgálat, ám a prototípusok vizsgáztatása több napon, sőt héten át tartó, alapos szakértelmet és vezetői lélekjelenlétet kívánó feladat. Mielőtt az új gékpocsitípust gyártani kezdik, a próbapályán állapítják meg a maximális sebességét és az időegységre kivetített gyorsulóképességét, valamint a megtett úthósszra vonatkoztatott fogyasztását. Ott teszik ki próbának a féket és a futóművet, vizsgálják meg a karosszéria viselkedését és biztonságát stb. Fontos annak a megállapítása, hogy miként viselkedik egy adott típus hirtelen adódó, rendkívüli körülmények között. A Daimler-Benz autógyárnak a képen látható hatalmas próbapályája a . legkorszerűbbek közül való. Egyik szakaszán például hatalmas ventillátorok keltette, 100 kilométeres sebességű oldalszél támadja meg a kísérleti gépkocsit. Egy másik helyen mesterségesen eljegesített útszakaszon halad át az autó, másutt viszont hirtelen előtörő erős vízsugár teszi csúszóssá a pályát és zavarja meg a gépkocsivezetőt. Megint másutt gödrökön és kiemelkedéseken kell átfutnia — bizonyos sebességgel — a járműnek, meredek emelkedőket kell legyőznie, lejtős és ferde pályarészeken kell kiállnia a próbát. Borotva - minden alkalomra A férfiak nagy többsége évszázadok, sőt évezredek óta reménytelen harcot vív a naponta kiser- kedő szakállal. Századunk embere nem nyugodott bele, hogy csak helyhez kötötten végezheti el a szőr- telenítés műveletét. Mindenekelőtt a szappanhabot kellett valahogy kiküszöbölnie a borotválkozás „technológiai folyamatából”, ami sikerült is a forgó- vagy lengőkéssel működő, hálózati árammal táplált ún. száraz borotvák konstruálásával. Innen már csak egy lépés volt a hasonló rendszerű, de elemmel működő elektromos borotvák elkészítése és használatbavétele. Azok számára, akik még az elem kimerülésének „kockázatát” sem vállalják, szovjet mérnökök felhúzható rugóval üzemeltethető, körkéses borotvát terveztek: a „Szputnyik—3”-at. A rugó mintegy 7—8 percig forgatja egyenletes sebességgel a szőrszálakat elmetsző, a perforált lemez mögötti háromélű körkést. Tűzbiztos vízmotor Egyes ipari — főként vegyipari — technológiáknál a tűzbiztonsági követelmények olyan szigo- x-úak, hogy még biztonsági kivitelben sem lehet szó az elektromos áram forgatta motorok használatáról. Ilyenkor a képen látható kivitelű ún. hádromotort alkalmazzák, amelyekben a nagynyomású folyadéksugár hozza létre a forgómozgást, a túlmeleged és és szikraképződés veszélye nélkül. Ha rozsdamentes anyagból készítik a ” híffromotor alkatrészeit, az energiaátadó közeg víz is lehet; kisebb teljesítmény esetén egyenesen a vízhálózatról, nagyobb erőigény esetén külön szivattyúval nyomott csővezetékről táplálva. Más esetekben olaj is lehet a munkaközeg. A hidromotor fordulatszáma tág határok közt, igen finoman változtatható, és további előnye, hogy nyomatéka az indításnál kétszer akkora, mint az elektromotoré. Hatásfoka természetesen nem lehet jobb az elektromotorokénál, hiszen az utóbbival hajtott, szivattyú által nyomás alatt tartott, rendszerben még veszteségek adódnak. Mindamellett a vízmotor gyúlékony környezetben kiválóan alkalmas ventillátorok, keverők stb. forgatására. A juhtenyésztés helyzetével foglalkozott az idén, februári ülésén a Minisztertanács. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter többek között beszámolt arról, hogy az elmúlt 10 évben a juhtenyésztés nem fejlődött kellőképpen, az utóbbi három évben a juhállomány egymillióval csökkent. Annak ellenére, hogy a juhhústermelés kifizetődő, a gyapjútermelés és a tenyészállatok tartása nem volt gazdaságos, s így az egész ágazat veszteséges. Kellőképpen még az sem javított a helyzeten, hogy tavaly a vágójuh exportárát felemelték. A kormány ezen az ülésén jóváhagyta, Jtogy az ágazatban végrehajtsák a juhtartás gazdaságosságához szükséges termelés- technológiai fejlesztéseket. A korszerűsítésre 30 százalékos ártámogatást is juttatnak. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemekben az árkiegészítést, kiterjesztették a gyapjúra is. Az állomány javításához lehétővé válik egyre több tenyészállat importálása és forgalmazása az állam irányítása alatt. A juhtenyésztés gondjai a Duna menti és jkiskunsági tsz-szövetség területén is hasonlóak, mint az ország többi részén. Az itteni gazdaságok értekezleten vitatták meg a juhágazat jövedelmezőségének, valamint fejlesztésének lehetőségeit, és vizsgálták az eddig tett intézkedések hatását. Tej helyett tejesbárány A Duna menti és kiskunsági tsz-szövetség területén levő gazdaságok összes számosállatainak csaknem 16 százalékát teszi ki a juhállomány. Annak ellenére, hogy 1965-ben 77 400 és 1972 végén csupán 53 ezer juhot tartottak az üzemek, még mindig jelentős szerepe van a juhtenyésztésnek a szövetségben. Az állománycsökkenés mellett még jellemző a termelés koncentrálódása, a szakosodás, amely abban mutatkozik meg, hogy egyes szövetkezetek csökkentették vagy felszámolták az ágazatot, mások pedig — adottságaikhoz mérten — növelték. Ha vizsgáljuk a végtermék-kibocsátást — hús, tej, gyapjú —, azt tapasztaljuk, hogy összességében nincs nagy eltérés a korábbi évekhez képest. A legnagyobb változás a tejtermelésben mutatkozik, a kifejt juh- tej mennyisége jelenleg 4 liter állatonként, s ez negyedrésze az 1965-ös átlagnak. Áz alacsony tejhozamok hozzájárultak az értékesítés csökkenéséhez, de azt is felmérték a gazdaságok, hogy jobban járnak és így kedvezőbb a tej hasznosulása, ha tejesbárány neveléséhez használják fel. A gyapjútermelés a szintetikus műanyagok elterjedésével párhuzamosan visszaszorul. Az 1969- es kormányhatározat is, mely a gyapjúár csökkentésére vonatkozik, azt szolgálja, hogy ösztönözze a gazdaságokat a. fajtaváltásra, a gyapjú helyett a hústermelő egyedek tartására. Azokban a gazdaságokban, ahol nem alkalmazkodnak rugalmasan az új követelményekhez, piaci igényekhez, veszteséges a juhtar- lás. Igénytelen állatok Sajnos, a gazdaságok még ma is extenzív, alacsony anyagi és szakmai ráfordítást igénylő ágazatnak tartják a juhászatot. Igénytelen állatként kezelik a juhot, holott csak „szerény”, ugyanis mostoha körülmények között is megél, tartható, azonban nem hozza a várt jövedelmet. Sok éve tapasztalható, hogy „elfelejtették” a gazdaságok fejleszteni az ágazatot, s nem vették figyelembe, hogy az intenzív juhtartás — az új fajtákat és a piaci igényeket is figyelembe véve — lehet gazdaságos, kifizetődő. Ezt bizonyítja, hogy a tsz- szövetség területén egyetlen szakosított juhtelep sem működik, s egy-két kivételtől eltekintve a következő évek terveiben sem szerepel kialakítása. A jelenlegi hagyományos épületek, technológiák száz évvel ezelőttiek ... Több gondoskodást érdemelnének Nem arról van szó, hogy „palotát az állatoknak” helytelen szemlélet valósuljon meg a juháratokban is. De a korszerűsítés, átalakítás — elsősorban ellető és hizlaló hodályok építése — rendkívül szükséges lenne. A takarmányozást vizsgálva tapasztalható, hogy ezek az álla- tok kapják a legrosszabb minőségű eleséget. Főként az anya- és tenyészjerketartáshoz a pillangósok etetése szükséges, a belterjes bárányhizlalás pedig nem valósítható meg báránytáp, ásványi és vitamin premixek fel- használása nélkül. A juhászatok lényegesen nagyobb jövedelemhez jutnának, ha a keresletnek megfelelően expressz- és pecsenyebárány előállításával foglalkoznának elsősorban. (Az export- lehetőségek ebből szinte korlátlanok.) Ezt azonban csak a ta- kormányozási és tartási körülmények megváltoztatásával, valamint hústermelésre alkalmas, gyors fejlődési eréllyel rendelkező fajták tartásával valósíthatják meg. Gond van az értékesítés körül. A szakemberek elmondták, hogy az exportbárányok között érthetetlenül nagy a válogatás, melyet a TERIMPEX felvásárlói „követnek el”. A 18—27 kilós állatokat pedig nem tudják eladni. A kétcsatornás értékesítés is érdekes képet mutat. A Gyapjúforgalmi Vállalat az átlagbér felett idényenként 1—3 forinttal többet fizet, mint az Állatforgalmi Vállalat. Ezért az értékesítésből a Gyapjúforgalmi Vállalat részaránya az utóbbi két évben 40 százalékról 50 százalékra emelkedett. A tsz-szövetség területén levő gazdaságokban a juhállomány nagyrészt elöregedett, minőségi és mennyiségi termelése alacsony. Az egy anyától várt szaporulat nem elegendő. Az állomány felfrissítésére az állam támogatóst nyújt. Egy jerketok- lyó után 500 forintot kapnak a szövetkezetek. Az előrelépés lehetőségei a juhtartásban adottak. A szövetkezeteknek kell eldönteni, hogy az új közgazdasági feltételekhez alkalmazkodva fejlesztik-e az ágazatot (egyáltalán érdemes-e körülményeik között az új beruházás) megteremtik-e az ökonómiai és ökológiai feltételeket ás összhangot a fejlesztésben. Kihasználhatok még a „rejtett” gazdasági lehetőségek. Ilyen például a szövetkezetek társulása, együttműködése a tenyészanyag-utánpót- lás, takarmányelőállítás, valamint a feldolgozás és értékesítés területén. Mindezek mellett szükséges a szakmai irányítás színvonalának emelése és szoros kapcsolat a kutatóintézetekkel az új — keresletnek megfelelő, — jobban termelő fajták lótenyésztésére és nagyüzemi tartására. Csabai István A TUDOMÁNY ASZTRONAUTÁI Ahol a világhírű magyar gyógyszerek születnek A Chinoinban az olyan segélykérő leveleket is felbontják, amelyeken a feladó nem egy személy, hanem az egész mező- gazdaság. És nem késnek a válasszal: a gyár újabban állat- gyógyászati és növényvédő szerek előállításával is foglalkozik. Páciens: a mezőgazdaság — Az állatgyógyászati termékek és növényvédő szerek gyártása a Chinoinban az elmúlt években indult fejlődésnek — mondja dr. Mészáros Zoltán kutatási igazgató — párhuzamosan a mezőgazdaság előtt álló feladatokkal. A gyár e fontos területen olyan gyors és sikeres fejlesztést hajtott végre, hogy már a tavalyi BNV-n nagydíjat kapott gombaölő újdonságuk: a Funda- zol. Jelenleg is többféle szerrel kísérleteznek, főleg azokkal, amelyekre a mezőgazdaságnak nagy szüksége van. Nem megy ez a gyógyszergyártás rovására? Ellenkezőleg. A növényvédő szerek kutatása, fejlesztése és gyártása hasonlít a gyógyszer- gyártáshoz, sőt a gyárunkban kialakult tudományos és technikai színvonal a növényvédő szerek megbízható előállítására is biztosítók. Itt is fontos a hatékonyság, valamint az ártalmatlanság vizsgálata, amire nálunk adottak a módszerek és nem hiányoznak a tapasztalatok sem. A mezőgazdaság fejlődése, a nagyüzemi gazdálkodás, a kemizálás térhódítása világszerte igényli a növényvédő szerek egyre változatosabb skáláját: ma már nem lehet mindent beszórni DDT-vel, más kell a paprikára, más a kukoricára. — Hogy mi? — erre kell a kutatóknak választ ad- niok. A jó válaszért kétszeresen hálás lehet a mezőgazdaság, hiszen ha a hazai szerek beválnak, nem kell többé drága pénzen külföldről hozatni a nélkülözhetetlen növényvédő szereket. Dr. Mészáros Zoltán nemcsak kiváló kutató, hanem jó főnök is: észreveszi, méltányolja, segíti azt, aki körülötte többet szeretne és többre is képes. Még az egyetemen sem csak azt nézi. hogy mennyire készült a diák? — A tökéletesen vagy dadogva felmondott lecke értékét sohasem azonosítja a vizsgázó képességeivel. Sokkal többre kíváncsi. Az emberre, aki előtte ül kiszolgáltatva a tanár hangulatának és saját jó- vagy balszerencséjének. Hittel yallja, hogy a jó mérnök, a jó kutató kiválasztásánál fontosabb az elhivatottság, a kitartó szorgalom, az akaraterő és még sok más emberi, szakmai tulajdonság, mint a színjeles bizonyítvány. Munkásból — kutató Ilyen rátermettségre valló jó tulajdonságokat fedezett fel néhány éve az egyik fizikai munkát végző fiatalemberben is. A „kiválasztott” fiút Simonidesz Vilmosnak hívják, Dunavecsén született, a szülei ma is ott élnek, Kunszentmiklóson érettségizett, majd fizikai munkás lett a Chinoinban, dr. Mészáros Zoltán keze alatt. Főnöke javaslatára egyetemre küldték, tavaly májusban avatták műszaki doktorrá. Jelenleg a prosztaglandin- téma kutatásában bíztak rá fontos feladatot. Munkájával elégedettek, magánélete is kiegyensúlyozott: öthónapos a fia. — Tudja, mi a szép ebben? — kérdi dr. Mészáros Zoltán —, hogy ebben a gyárban nemcsak egy Simonidesz van, hanem nagyon sok. Az egész kutatógárdánk aránylag nagyon fiatal, azt hiszem, 32 év az átlagéletkor. Vili főnöke például, Kovács Gábor, alig múlt 33 éves. önmagáról nem szívesen beszél. Csak a szigorú tényekre szorítkozik: 20 éve végezte el a műegyetemet, 14 éve dolgozik a Chinoinban, ahová a tiszavas- vári ALKALOIDA gyógyszer- gyárból került. Érdeklődéséhez a fájdalomcsillapítók állnak legközelebb. Több új gyógyszert fedezett fel — ezért is kapott Állami díjat 3 éve —, de arra kér, ne nevezzem meg őket. „Amit elért — mondja — nem egyedül az ő érdeme.” Tulajdonképpen egész beszélgetésünk alatt arról igyekezett meggyőzni, hogy egy tudományos kutató ugyanolyan, mint a legtöbb egyszerű ember, legfeljebb mégegyszer annyira kíváncsi!. . . Gyógyszerből is megárt a sok Sokán kérik a tanácsát gyógyszerügyben? — Rengetegen — neveti el magát. — Divatba jöttek a gyógyszerek. Régen süteményrecepteket, ma gyógyszertippeket cserélgetnek egymás között az asz- szonyok, s az ismerősök engem kérnek fel döntőbírának. Nagyon egyetértek azzal a profesz- szor ismerősömmel, aki ezt mondta: „Korunkról majd feljegyzik, hogy volt egy idő, amikor az emberiség majdnem elpusztította magát a sok és felesleges gyógy szerezessél.” Mindenkit lebeszélnék a felesleges gyógyszerhasználatról : mindenestre nyomatékosan felhívom az olvasók figyelmét: mielőtt bevennének valamit, előbb kérjék ki az orvos véleményét. Késő este van, mire befejezzük a beszélgetést. A hatalmas gyártelep olyan, mint valami óriási ipari laboratórium, a XX. századi alkímia modern fellegvára. A kutatók főnökét a Zsiguli várja a gyár előtt. A vezetés az egyetlen — hobby, szenvedély. sport? —. amitől kikapcsolódik felfrissül a fárasztó nap után. „Ügy is vehetjük — indít jókedvűen —, hogy ez a vagyo- nom.” Egyebe nincs, de nem is hiányzik. Elégedettnek, szabad embernek érzi magát, mert azzal foglalkozhat, amit szeret, amihez ért, s nem kell hajszolnia magát külön utakra plusz forintokért. Mi értelme volna? Luxusautóért, kacsalábon forgó nyaralóért? Neki nem hiányzik. Nem kíván többet annál, mint amennyiből a családjával együtt, ha nem is pazarlóan, de szépen megél. Nem a pénz, a gyár, a munka a mindene. Naponta átlag 16 órát dolgozik. Munkavédelem a vasútnál Veszélyes üzem a vasút. A MÁV éppen ezért jelentős összegeket fordít a vasúti hálózat korszerűsítésére, biztonságos üzemeltetési feltételeinek megteremtésére, a a védőberendezések tökéletesítésére. Emellett a vasutasok testi épségének Védelmében körültekintően kidolgozott forgalmi utasítások. szabályzatok vannak érvényben. Az intézkedések hatékonysága azonban attól is függ, milyen mértékben tartják be azokat. A MÁV dolgozóit a forgalmi utasítások és munka- védelmi szabályok megismerésében jól szervezett oktató gárda segíti. Ennek ellenére előfordul, hogy semmibe veszik a szabályzatokat. sok esetben pedig az italozás a súlyos balesetek előidézője. A balesetek okainak elemzése arra hívta fel a forgalmi osztály figyelmét. hogy főleg a vonatok összeállítását, rendezését. tolatását végző dolgozókat kell a baleset-megelőzési szabályok alkalmazására leginkább felkészíteni. A statisztika szerint a szegedi igazgatóság területén 1971- ben a forgalmi szakszolgálatnál dolgozók 1.69 százalékát a tolató személyzet 6.46 százalékát a vonatkísérőknek pedig 2,27 százalékát ért három napon túl gyógyuló üzemi baleset. Mint az adatokból is kitűnik. a tolatásnál történik a legtöbb baj. A balesetek leggyakrabban a mozgó kocsik közé történő ki- és belépésnél. a járművek össze- és szétkapcsolásánál, a kocsikra történő fel-, vagy le- tirgásnál, a mozgó járművekről való erős kihajlásnál. a vonat fékezésénél, a fékeken való helytelen kapaszkodás közben, az űrszelvényen belüli tartózkodásnál. a mozgó vonatok közötti körültekintés nélküli közlekedés közben következnek be. A Szegedi MÁV Igazgatóság forgalmi osztálya éppen ezért egy sor intézkedést hozott a dolgozók balesetvédelmi ismereteinek bővítésére. Ilyenek: munkavédelmi kiállítások rendezése, elméleti oktatások tartása, fotókon, filmeken. plakátokon bemutatott munkavédelmi agitáció, s a „Munkavédelmi összeállítás” című jegyzetek dolgozók körében való ter jesztése. Mindemellett különösen eredményesnek motatkozott a munkavédelmi vetélkedők félévenkénti megrendezése. Örvendetes, hogy a kocsirendezői és vonatkísérői szolgálatot végzők szívesen vesznek részt ezeken a vetélkedőkön. Az elmúlt évben is két ilyen rendezvénysorozat zajlott le. Tavaly áprilisban 114 kocsirendező szocialista brigád, november és decemberben pedig 100 szocialista brigád mérte ösz- sze tudását munkavédelmi ismeretekből. Jórészt ennek köszönhető, hogy 1972- ben jelentős mértékben csökkent a három napon túl gyógyuló üzemi balesetek száma. A forgalmi szolgálat dolgozói körében 13.3. a kocsirendezőknél 2.02 százalékos javulásról számolhatunk be. Ez indította a MÁV Szegedi Igazgatóságát arra. hogy 1973 első felében — májusban, júniusban és júliusban — ismét megrendezze a munkavédelmi vetélkedőket. Ezzel azonban még nem fejeződött be a balesetelhárítási propaganda. Az igazgatóság a KPM vasúti főosztályától és a vasutasok szakszervezetétől lekérte az „Ember és alkoholizmus" című kiállítást, amelyeket a nagyobb állomásokon több napon át tartanak nyitva. A vasúti kocsikra szerelt mozgóbemutatót augusztus első felében Békéscsabán és Orosházán tekinthették meg. Augusztus 19-e és 23-a között a hódmezővásárhelyi, augusztus 25-e és szeptember 4-e között a szegedi, szeptember 6—10-c a kiskunfélegyházi, szeptember 12—14-e között a kiskunhalasi. a 20—25-e között a bajai, szeptember 27-e és október 3-a között a kiskőrösi, október 5—14-e között pedig a kecskeméti vasútállomáson nézhetik meg a MÁV dolgozói a kiállítást. Vadas Zsuzsa
