Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-16 / 191. szám
1173. augusztus II. • PETŐFI KÉPI • 5 olvastuk Hogyan élünk a Leninvárosban? A romok segítségért kiáltanak Az olasz tudósok az archeológia történetének talán legszokatlanabb kérésével fordultak a közelmúltban a kormányhoz. Arra szólítanak fel: a kormány nyújtson pénzügyi segítséget ahhoz, hogy minél előbb ... gyomirtószereket szerezhessenek be. A dolognak a lényege, hogy a Vezúv hamujától valamikor megszabadított Herculaneum és Pom- pei városokat újabb veszélyes ellenség borította el: a gyomnövények. A valaha virágzó római városok romjait ma gaz borítja. A gaz gyökerei elpusztítják a páratlan építmények falait és alapjait. A szakemberek szerint itt sürgős beavatkozásra van szükség: nagy számú mezőgazdasági helikopternek kell vegyi anyagokat leszórni a gyomnövények kiirtására. A hatóságok azonban sajnos, eddig még nem adtak választ a tudósok kérésére. A kutyainvázió következményei Az Egyesült Államokban óránként 415 ^mber születik, mondják a hivatalos statisztikák. Kevésbé pontos statisztikai kimutatások szerint e 60 perc alatt 2000 —2500 kutya és macska születik Amerikában. Azt jelenti-e ez, hogy Amerika jövőjét az embernél 15—40-szer gyorsabban szaporodó emlősök határozzák meg? Feltehetőleg nem, hiszen évente — csak a hivatalos sintértelepe- ken — gázzal és különféle bar- biturál készítményekkel 13 millió 300 ezer kutyát és macskát pusztítatnak el. Három amerikai kutató leszögezi, hogy a kutyák és macskák demográfiai robbanása nagyon költséges luxus még a gazdag Egyesült Államoknak is. Azt javasolják, hogy vezessék be a kutyák és macskák születéssza- bályozását* A kutyák és macskák túlnépesedésének megakadályozására az Egyesült Államokban évente milliókat költenek. A veszettség elleni oltás, a kutyák és macskák által terjesztett betegségek kezelése igen nagy összegeket emészt fel. Sokba kerül a kóbor kutyák eltartása és az általuk okozott kár megtérítése is. Kimutatták, hogy az Egyesült Államok területén naponta 3500 tonna kutyaürülék és 36 millió liter vizelet elemésztéséről kell gondoskodni. Az egyéni költségek is tekintélyesek. 1971-ben az amerikaiak 100 millió kutyájuk és macskájuk részére 2718 tonna élelmet vásároltak. Legalább ugyanennyit költöttek nyakörvekre, ruhácskákra, dezodoráló szerekre, vitaminokra, kórházi kezelésre, pszichiátriai kezelésre és temetésre. A kutyák és macskák túlnépesedésének meggátolására néhány szerény kísérlet történt. A sterilizálás azonban meglehetősen sokba kerül és tekintettel arra, hogy igen sok amerikai családtagnak tekinti kutyáját, vagy macskáját. elviselhetetlennek tartja a sterilizálás gondolatát. A problémát azonban mindenképpen meg kell oldani, hiszen Amerikában minden második embernek van háziállata. Angliában minden harmadik, Németországban és Japánban pedig mindössze minden kilencedik ember tart kutyát vagy macskát. (II.) Ismeretlen, soha nem látott emberek köszöntek, amikor a napokban a város egyik külső területén, az úgynevezett Muszájban sétáltam. így szokás ez a falusias jellegű településeken, a tanyákon. Ha két ember találkozik, legalább kalapemeléssel, biccentéssel, vagy főhajtással fejezzék ki kölcsönös tiszteletüket. Szomszédok, barátok A Leninvárosban üdvözlés nélkül haladnak el egymás mellett olyanok is. akik 8—10 éve egy épületben laknak, ugyanazt a lépcsőházat használják. Nincsenek haragban! Semmilyen viszonyban nincsenek. Adataink is igazolják személyes tapasztalataimat. Tizenkilencen (55 százalék) feleltek igennel arra a kérdésre, hogy kötöttek-e új lakóhelvükön szorosabb barátságot, ötnél több családdal csak minden negyedik kérdezett tart rendszeres kapcsolatot. Jó néhány an még a felettük lakók nevét sem tudják. Viszonylag a gyerekek, az idősebb nénik és 9 Virág az ablakokban. a háztartásban dolgozó asszonyok ismeretségi köre a legnagyobb. A nyugdíjasok, a nagymamák értesülnek a leghamarabb a lakótelep szenzációiról: kit vitt el a mentő, miért válik á Zsigulis család stb. Az otthon vonzása Az elzárkózási hajlamokat erősíti a lakónegyedben kialakult létforma. Felméréseink szerint a többség otthonülő. Az okok eltérőek. (Zárójelben közöliük az azonos. hasonló válaszok számát.) „így tartjuk helyesnek” (2); „fáradtak vagyunk” (11); „a gyérek miatt nem mehetünk sehová” (6); „anyagi okok tartanak vissza” (7); „a munkabeosztás kedvezőtlen” (5). Gyenge a művelődési, szórakoztató igények vonzása. A megkérdezettek 30 százaléka sohasem megy moziba. 35 százaléka sport- rendezvényre. illetve művelődési házba. 65 százaléka esti szórakozóhelyre. A felmérést megelőző héten kulturális. szórakozási programmal csak öt család mozdult ki hazulról, ök is csak egyszer. Tizenheten kerekperec megmondták, hogy a régi — kényelmetlen. szűkös — lakásukból szívesebben és gyakrabban mentek el valahová, mint innen. Az elzárkózás okai Sajnálatos jelenség. Még akkor is, ha tudjuk, hogv a szép (vagy annak tartott) lakás öröme, a családi élet utáni vonzódás, a tv is erősíti az otthon vonzását. Adatok hiánvában csak találgathatjuk, hogy milyen mértékben tulajdonítható a befeléfordulás általános, ha úgy tetszik világméretű nagyvárosi kortünetnek, s milyen szerepük van a sajátos leninvá- rosi körülményeknek. Meggyőződésem. hogy itt erősebben hatnak a jársadalmi atomizálódást okozó tényezők, mint másutt. Ez részben a Tlakosság minden szempontból heterogén összetételének a következménye. Ráadásul nincs mód a társadalmi részvételre a lakóhelyen. Az egyének mind erősebben kötődnek a munkahelyhez. Gyak- - ran a lakást is az üzemtől, a fii* vataltól kapják. Társadalmi presztízse munkaviszonyának jellegétől* és anyagi körülményeitől függ elsősorban. Az adott viszonyok között kétszeres hiba volt a tervezett művelődési intézmény ..megspórolása”. Árát kamatostul fizetjük. A szakkörökben, az olvasószobában, a moziban mégiscsak „összeverődnének” az emberek, találkoznának a hasonló érdeklődésűek, lenne hely népesebb gyűlések, tájékoztatók tartására. A szomszédba könnyebben átugranának az emberek. (A hét-nvolc éve rendezett szabadtéri filmvetítések is sok érdeklődőt vonzottak.) A közösségi elveket hirdető társadalom által létrehozott lakónegyedből nem hiányozhatnak a társasélet fórumai. Az urbanizáció előrehaladásával az ismeretség kialakításánál a választás elve érvényesül és ennek a hasonlóság az alapja. Csak tudatos tevékenységgel ellensúlyozható a primér — elsődleges — közösségek (rokonság, szomszédság stb.) bomlása. A növekvő szabad idő is ez irányú teendőinkre figyelmeztet. Az emberek kontaktusigényét ki kell elégíteni. A lakóhely azonosságán kívül szinte semmi sem köti össze a leninvárosiakat. Az együvétartozás érzése parancsszóval nem alakítható ki. Csak a közös helyi célok, cselekedetek, élmények, érdekek teremthetik meg. (Ha mindenki dolgozott volna egy keveset az építkezés során, a fásításnál. ma kellemesebb lenne a természeti, társadalmi környezet, kevesebb lenne a kitördelt fa, a ridegség.) • Délelőtt elnéptelenednek az uteák, a házak. „Alvóváros?” (Tóth Sándor felvételei) Két Petőfi-emlékkönyvtár a megyében Jó helyre került a jutalom Nagy-nagy jóindulattal lehetne Kunszentmiklóst Bács-Kis- kun megye virágos, parkos települései közé sorolni. Szemmel látható azonban, hogy megkezdődött a nagyközség szépítése. Cj virágágyak díszlenek ‘a központban, korszerűsítik a művelődési otthont. A megújult községi könyvtár pedig bárhol megállná a helyét. Jól megközelíthető, szinte belebotlik mindenki. Egv ilyen fontos kulturális intézménynél ez nem utolsó szempont. Belépve — patikában érezzük magunkat. Tudniillik olyan tisztaság, rend fogadja a látogatót, mint a gyógyszertárakban. Az olvasó, az érdeklődő egy könyvet sem vesz le a polcokról és már jól. otthonosan érzi magát. ízlés és gondosság szövetkezett a helviségek berendezésekor. Ügyesen gazdálkodva a rendelkezésre álló hellyel különítik el az olvasószolgálati munkafolyamatokat. és teremtenek az újságolvasáshoz, a válogatáshoz, a gyerekek napközis időtöltéséhez sajátos, megfelelő környezetet. Bognár Lászlóné könvvtárveze- zető és Derdák Ilona könyvtáros éppen egy Petőfi-kiállítást frissített föl. amikor felkerestem őket. A költőre vonatkozó újabb kiadványokat helyeztek el állandó tárlatukon. — Petőfi népszerűsítését szív szerinti kötelességünknek tartjuk — mondja a könyvtárvezető — mért írásai a mához is szólnak. 1972 végén — amikor beneveztünk a versenybe — egyébként is vállaltuk, hogv különös figyelemmel gyűjtjük és ajánljuk a nagy költő munkáit. Olyan intézmények nevezhettek, amelyek a szigorúbb szakmai és esztétikai mércének megfelelő környezetben, korszerű módszerekkel, a helyi tanács támogatásával dolgoznak, Petőfi nevéhez méltó színvonalon terjesztik a kultúrát. Az egyik feltétel az volt. hogy az emlékév során nagyobbítani kell a könyvtárat és újabb állandó kiállításokat rendeznek. — Értékelték már a pályázatot? — Igen alapos helyszíni vizsNYÁRI NAPKÖZI a Játék és unalom (1.) A gyakorlati pedagógiának van egy területe, ahol nyáron, a nagy vakáció idején sem szünetel a munka. A Rendtartás szerint az általános iskolai napközi egész évben — tehát a szorgalmi időben és a szünetekben js nyitva áll a tanulók előtt. Az írott betű, amely alapján a cikkíró körutat tett a nyári napközikben, nem mindenütt vált valósággá ... NAPSÜTÉSBEN, ESŐBEN Egyén és közösség A házak előtti „parkokban” csak minden negyedik ember szokott hosszabb-rövidebb ideig üldögélni, olvasni. Ha az egyik négyszemélyes padra már letelepedett valaki. az újonnan érkező legtöbbször egy másikat keres. Ide tartozik egy érdekes megfigyelésem. Sokan szeretik a virágokat, a növényeket. A tenyérnyi erkélyre, az ablakba, szemet-lelket gyönyörködtető kertet varázsolnak. Fi-. gyelmesen gondozzák virágaikat. A házak közötti zöldterületek — kivéve a szövetkezeti házak előtti térséget! — már nem részesülnek ilyen védelemben, ellátásban. Az ABC-áruház előtti üde víztükröt is megszüntették kénvtelenségből, mert a körnvezet — és a hatóságok — nem tudta rendre szoktatni a szemetelőket. a Toronyház részeg éjszakai vendégeit. Újra és újra javasoljuk, hogy szaporítsuk a közösségi alkalmakat. Most iószerént csak az iskolát említhetjük, az embereket „összehozó” intézményként. Heltai Nándor (Folytatása következik.) gálódások után. Két könyvtár kapta meg a megyében a Petőfi- emlékkönyvtár címet. Mi és a du- navecseiek. — Mit jelent ez a cím, milyen jogokkal, kötelezettségekkel jár? — A Képzőművészeti Alap az akció meghirdetésekor felajánlotta, hogy díszes kerámia, Petőfi- emlékkönyvtár feliratú táblát adományoz a cím birtokosainak, összesen 32 intézménynek. A Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa anyagi támogatásából kialakított alapból gyarapíthatják állományukat. felszerelésüket a Petőfi- emlékkönyvtárak. Mi ötvenezer forintot kantunk, a vecseiek — úgy tudom —, hogy harmincezret. Jól jön most nekünk is ez az összeg. A közelmúltban ugyanis a tanács jóvoltából egy újabb helyiséghez jutottunk. Az újságíró örömmel dokumentálja a gyarapodás tényét és örömmel bizonyítja, hogy Kun- szentmiklóson a könyvtár mindig megkapta a szükséges figyelmet, támogatást. A magvar települések között a község a lakosság számát tekintve a 184. helyen van. Ha a tanácsi könyvtárak alapterülete szerint sorolnánk fel a magyar városokat, falvakat, akkor Miklós legalább 80—90 hellyel előbbre kerülne. Jobb körülmények között dolgoznak itt, mint — például — a jóval nagyobb Kis- kunmajsán, vagy á csaknem 15 000 lakosú Szabolcs megyei Űjfehér- tón. S nyolcezer lakosú ősi kiskun településen a tanács tavaly 15 400 forintot juttatott könyvvásárlásra, vagyis lakosonként 2 forintot. A község jelenlegi anyagi gondjait, a vízhálózat kiépítésének költségeit ismerve az összeg megfelelőnek látszik, mert viszonylag jó a mostani állomány. A későbbiekben feltétlenül növelni kellene a vásárlási keretet. Soltvadkerten 1972-ben kétszer annvi könyvet vettek, mint Miklóson A nyilvántartások szerint itt az elmúlt évben 500 kötetettel gyarapodott az állomány. Mélykúton 1031-gyel. A művelődésügy irányítói a jövőben is rajta tartják szemüket a Petőfi-emlékkönvvtárakon. Mostani eredményeiket a miklósiak is a folyamatos fejlődés egyik állomásának tekintik, lépcsőfoknak... * A cím kötelez. Tulajdonképpen az igazi bizonyítás ideje most következik. Gerő Gvula írta a Pető- fi-emlékkönyvtárakról: „Az ország csaknem minden vidékén összekapcsolódott a könyvtári mozgalom, a könyvtárfejlesztési szándékkal. a költő emlékével. Ezektől a könyvtáraktól függ, hogy a * könyvtárügy időről időre megújuljon.” Egyetértünk a Könyvtáros szerkesztőiével. H. N. A tiszaalpári napköziseket a folyóparton találtam meg, amikor vidáman pattogtatták a labdát a strand talpégető földjén. — Tudtok-e úszni? Tisza-parti gyerekeknek nem is lehet könnyebb kérdést feltenni, majdnem egyhangú „igen” a válasz. A felügyelő nevelő, Horti Sándorné elégedett a fegyelemmel, a pajtások csak a kijelölt időben, s testük lehűlése után mennek fürödni. Ideális körülményei vannak a tiszaalpári nyári napközinek. Nemcsak a folyópart, hanem a közeli néhány domb, a Darugödör és a Templomvár is a gyeVAN ÉS MÉGSINCS A kerekegyházi emeletes iskolaépületben a nyári felújítást végezték ottjártamkor. Iskolás gyereknek se híre, se hamva a közelben: a nagy udvar is porosán árválkodott. Rövid nyomozás után kiderült, hogy Kerekegyházán a nyáron nem működik napközis csoport. — A nyár az iskolakarbantartás időszaka — világosított fel a tanács egyik előadója. A pedagógusok szabadságolása miatt további információkat nem sikerült szereznem. Tiszakécskén már más kép fogadott. A konyhában készült az ízletes ebéd a tizennyolc napközis számára. Gyerekeket azonban nem találtam az általános iskolai diákotthon környékén. Dr. Tóth Géza, a kollégiumigazgatója elmondta, hogy a tisza- kécskei nyári napközi az ebérekek kedvenc játszóhelyei közé tartozik. Számháború, tollaslabda, fejelés, foci — megannyi remek .szórakozás. Rossz időben, esőben persze fedél alá kényszerül a napközis csoport, s a kevésbé mozgalmas társasjáték vagy a tv-nézés a program. Ilyenkor természetesen hamarabb fenyeget az unalom vészé- . lye, ezért változatos, nem túl nagy időközönként megújuló játékkészletre van szükség. Januárban négyezer forintért vásárolt játékokat a napközi számára az alpári iskola. A felvillantott kép azonban csak az érem egyik oldala. deltetésen kívül nem foglalkozik tanulókkal. Miért? Nincs rá igény. Továbbá a felszerelés és más körülmények sem teszik lehetővé az elfogadható egész napos foglalkozást. Ezek az őszinte gondolatok — sajnos — többé-kevésbé állnak egyéb községek és városok iskoláinak nyári napközijére is. Nem jár messze az igazságtól az a sokak szájából hallott vélemény, hogy a napközi — gyermekmegőrző. Mondom, van igazság ebben, ilyesféléről némely helyen magam is meggyőződtem — bár hozzá kell tennem, hogy az általánosításra nincs elégséges alapunk. Vannak jól működő napközik, de ezeknek a hitelét is rontja a nem eléggé alaposan megszervezett, fásultan, ötlette- lenül vezetett csoportról alkotott kedvezőtlen vélemény. JÖVŐRE JOBBAN IS LEHETNE A bemutatott néhány példát tipikusnak is nevezhetjük. Az igényes napközi, s a másik végpont, a vakációzó napközi között létezik még az ebédeltető napközi, s — elnézést kérek a szóhasználatért — van „gyötrő" napközi is. Ez utóbbi az a napközis csoport, amelyik már megunta a ronggyá kopott sakktáblát, a foghíjas társasjátékokat, a lomhán terpeszkedő iskolaudvart, s a nem túl derűs termet. • Az ilyen csoporthoz csak egykét napra oszt be az igazgató egy-egy pedagógust, ily! módon kímélve a pihenésüket megszakító nevelők idegzetét. Nem ez a végleges megoldás. A viszonylag egyhangú környezetben levő iskolának, melynek nem áll módjában a közeli vízpartra, erdőbe, dombok közé vinni a napköziseket, nagyobb anyagi ráfordítással igényesebb programot kell összeállítania, hogy megszűnjenek a gyerekek és a pedagógusok több hetes „gyötrelmei”. Be kell látni, hogy a nyári napközi szerves része az egész éves, folyamatos pedagógiai munkának. De nem elég a belátás, meg keli teremteni a jó napközik tárgyi feltételeit is — olyannyira, hogy a gyerek is, a szülő is szinte megtiszteltetésnek, megbecsülésnek érezze, hogy az iskola igazgatósága elfogadta a nyári napközis felvételi kérelmet. Hogy ez egyáltalán nem utópisztikus gondolat, arról, mindenkit meggyőzhet a nyári napköziről írott cikk következő része, mely a napközis táborokról szól. Kontra György KÖNYVESPOLC DURIC: A PEDAGÓGUS... 1965 és 1967 között csaknem 2 ezer pedagógust kérdeztek meg Szlovákiában. A felmérés eredményeiből aprólékos részletezéssel megtudjuk, hogy az alsó- és felsőtagozatban, valamint a középiskolában egyaránt a férfiak, a képesítetlen, de jelenleg oktatásban résztvevők megterhelése a legnagyobb. Továbbá az osztatlan alsótagqzatban és a két műszakban (különösen délután) oktató pedagógusok iskolai és iskolán kívüli munkája általában meghaladja a heti 48 órát, sőt a megkérdezettek közel negyede 60 óránál is többet dolgozik. A bevezető fejezetekben a szerző sikertelen kísérletet tesz a pedagógusszemélyiség jellemzőinek kritikai áttekintésére, a pedagógusi tevékenység lényegi- pszichikus jellemzőinek megragadására. a sajátos oktatói-nevelői hivatás mibenlétének leírására is. Szakmai, irodalmi tájékozottsága azonban jelentős fáziskésést mutat, problémalátása sem eredeti, a vizsgálat megkezdése óta eltelt nyolc év pedig a munka információs értékét is kérdésessé teszi. A szerző javára így csupán a téma iránti érdeklődés felkeltésé, a pedagógusszemélyiségek központi jelentőségének hangsúlyozása írható. \
