Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-16 / 191. szám
A • PETŐFI NÉPE • 1913. augusztus 1«. i Szállítószalaggal továbbítják a gyűjtőládába a rázógéppel leszedett barackot a Balatonboglári Állami Gazdaságban. Központi rendezvény - vidéken Találkozóra készülnek a zöldségtermesztők EZ A JÖVÖ Gépesített barackszüret • Traktorra szerelt villásemelő szedi össze a barackkal telt ládát. (Tóth Sándor felvételei) mölcsrázó gépsorokat a bácskai és kiskunsági szövetkezetek megvásárolhatják, a csonthéjas gyümölcsfélék termésének betakarítása egyszerűbbé válik, K. A. „IZOMKOLOSSZUS” A rendezvény elnevezésé, amelyre a meghívó invitál, kissé hosszú: Országos Zöldségtermesztési Tanácskozás, Termékbemutató és Tapasztalatcsere 1973. augusztus 21—27, Kecskemét. Az első rápillantás félrevezető. Sajnos ugyanis megszoktuk, hogy amit nem Budapestén rendeznek, az csak afféle megyei, regionális vagy helyi hatósugarú rendezvény. Ez esetben azonban a címbe nem véletlenül került az „országos” jelző. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy a megszokás áttöréséről van szó. IVÍiért is ne! Hazánk legnagyobb összefüggő zöldségtermesztő területe Pest—Bács—Csongrád megye. Kecskemét ennek az országrésznek pontosan a közepén fekszik, de kitűnően megközelíthető az ugyancsak erősen érdekelt Szolnok és Fejér megyéből is. Miért ne vigyük tehát az országos rendezvényt a tett színhelyének közelébe? Hisszük, eljön az idő, amikor ez a gyakorlat általánossá válik. * Érdemes azonban kicsit részletesebben foglal• Bemutatja szántóföldi kertészetének termékeit a kecskeméti kiállításon a tompái Kossuth Tsz, ahol ezekben a napokban szedik a fehér húsú cecel paprikát. <9 Egyelőre kézzel szüretelik a paradicsomot a tompái szövetkezetben, mert a gépi szedésre alkalmas fajták később érnek. Augusztus 21-én a paradicsomkombájnt is munkába állítják a Kossuth Tsz gazdái. kozni azzal is, hogy miért kellett megrendezni az országos zöldségtermesztési találkozót. A felszabadulás óta hazánkban a zöldségfélék termesztése immár a negyedik fordulóponthoz érkezett és ez mutatkozik a legnehezebbnek. Kezdődött azzal, hogy a kisüzemeket, a kiskerté- szeket fokozatosan átvezettük a nagyüzem útjára. Ezután meg kellett teremtenünk a nagyüzemi zöldségtermesztést, Mivel gépünk akkoriban még nem nagyon volt, ez a nagyüzemi kertészkedés a tagok két dolgos kezére, az élőmunkára alapozódótt. A harmadik szakaszban korszerűsítettük a nagyüzemi kertészeteket, de még mindig a régi „kézműipari” alapon. Közben azonban megöregedtek, vagy az iparba mentek dolgozni a kertészkedő tsz-tagok: a munkaerő-tartalék kimerült. Egyetlen út bizonyul ma már csak járhatónak, a komplex gépesítés, a gépek igényeinek megfelelő zöldségfajtákkal és a hozamok növelését biztosító vegyszerezéssel. Ebben a pillanatban ötszázaléknyi a teljes zöldségtermő területnek az a része, amely már ezzel a mértékkel mérve korszerűnek mondható. Közben azonban'erős ütemben folyik nyolc zöldségféle gépesítése, és ha ez befejeződik, akkor már a területnek hetven százalékát korszerűsítettük. Az út azonban rögös. Nemcsak az a baj, hogy drága. Az első kísérletek idején nem sajnáltuk a dollárt. Kanadából és a világ más pontjairól hoztuk be a gépsorokat, a fajtákkal és a vegyszerekkel együtt. Teljes siker ritkán következett be. Nálunk mások a viszonyok. Csak egy példát: kiderült, hogy a mi földjeinken nem azok a gyomok fenyegetik a termést, mint amelyek kipusztítására a gépekkel együtt a vegyszereket is megkaptuk. Nem közömbös persze a költség sem. A klasz- szikus időkben például tizenhat óra munkaidőt fordítottunk egy mázsa zöldborsó megtermeszté- sére. A meglevő gépekkel megtermelhetjük ma már egy óra alatt az egy mázsa zöldborsót, sőt, a vegyszerek és műtrágyák, valamint az új fajták hatására a termés is 30—40 százalékkal több. De p.yereség nincs. A gépek, és vegyszerek ugyanis oly sokba kerülnek, hogy haszon nem marad. Márpedig az üzem csak akkor termeszt zöldborsót és másfajta zöldségfélét, ha az kifizetődik. * * Ezeknek á kérdéseknek a megtárgyalására, a már szemlélhető módszerek bemutatására, a kapható vetőmagvak, vegyszerek és gépek propagálására szolgál a kecskeméti tanácskozás. Módszere figyelemre méltó. A megnyitó és a vitabevezető előadás Kecskeméten, a színház épületében hangzik el. Váncsa Jenő miniszterhelyettes nyitja meg a rendezvényt, és dr. Kovács Imre főosztályvezető tartja az előadást. Erre augusztus 22-én délelőtt kerül sor. A kiállítást aznap délután ugyancsak Kecskeméten, a Kertészeti Egyetem Főiskolai Karának új épületében nyitják meg. A látogatók megtekinthetik az elterjesztésre javasolt fajtákat. A helyszínen ezek magvait meg is vásárolhatják a vendégek, sőt, kaphatnak szakikönyveket, különleges vegyszereket is. Ez persze inkább csak a kicsiben kertészkedőknek szóló gesztus, hiszen a nagyüzem úgyis nagyban vásárol. Itt viszont választhat. A kiállításon gépek nem lesznek. Ezeket a szekcióülésekkel párhuzamosan mutatják be, mégpedig a helyszínen és üzemben. Termelőüzemekben tartják ugyanis a szekcióüléseket három helyen, három témakörben. Ezek: a paradicsomtermesztés helyzete és fejlesztési feladatai; a zöldborsó-, a zöldbab- és uborkatermesztés helyzete és fejlesztési feladatai. Az előadásokat az országosan legjobb szakemberek tartják. Ez a sorozat augusztus 23-án kezdődik és 27-ig tart. Az ankét utáni napokon sorra kerülő gyakorlati tapasztalatcseréket a helyi szakemberek vezetik. Az újszerű próbálkozás sikeresnek ígérkezik. Már az előkészítés során csaknem ezer zöldségtermesztő nagyüzem jelentette be, hogy elküldi szakembereit egyik vagy másik vitára, bemutatóra. Reméljük, hogy a kecskeméti rendezvény kedvező hatása is arányban áll majd az előzetes érdeklődéssel. F. B. Ötszáznegyvennyolc vagon kajszibarackot vásárolt meg a Bács- Kiskun megyei szövetkezetek, háztáji gyümölcsösök idei terméséből a MEZÖTERMÉK szövetkezeti vállalat. A több mint félezer vagon csonthéjast kézzel szedték le a fákról, hogy ne sérüljön meg az értékes gyümölcs. Akad azonban már olyan gépi eszköz hazánkban, amellyel szinte károsodás nélkül, könnyebben betakarítható a baracktermés. A Mezőgazdasági Gépkísérleti és Fejlesztési Intézet két amerikai gyártmányú rázógépsort helyezett kísérletképpen a Balatonboglári Állami Gazdaságba. A KILBY MFC kaliforniai cégtől vásárolt gépek sikeresen leszüretelték a cseresznyét, a meggyet, majd a kajszit, a rózsabarackot és ezekben a napokban az őszibarackot szedik Balatonbogláron. A Duna—Tisza közén még nincsen ilyen berendezés, de remélhető, hogy a dunántúli sikeres kísérletek után a Bács-Kiskun megyei gyümölcstermesztő gazdaságok felfigyelnek rá. E korszerű munkaeszközök nem ol- csóak, de egyenként száz gvü- mölcsszedő leány, asszony munkáját pótolják, s naponta 250— 300 mázsa csonthéjas gyümölcsöt gyűjtenek össze a fákról. Az ilyen segítség elkel Bács- Kiskun megyében, ahol szintén nagy kiterjedésű csonthéjas ültetvények vannak, amelyeknek területe az újabb telepítések folytán, tovább növekszik. Kecskeméten, a Magvar—Szovjet Barátság, a Törekvés Tsz és több szak- szövetkezet telepít barackot és meggyet. Néhány év múlva termőre fordul a fülöpszáílási. a császártöltési, a keceli, a tisza- kécskei, lakiteleki gazdaságok csonthéjas ültetvénye is. A Bácskában összefüggő dióültetvénvek vannak. Ezeknek leszüretelése eddig elég bajos volt. Ha a PvüTUSKÓSZEDŐ Az egykor nagy erőfeszítést kívánó eredőgazdasági munkát lépésről lépésre gépesítik. A fejszét a motoros fűrész váltotta fel, a néhány perc alatt kidöntött faóriásokat gépekkel galy- lyazzák le, elszállításukról nagy- erejű vontatók gondoskodnak. Ám a visszamaradó tuskó gyökereivel erősen kötődik a talajhoz, kézi erővel való „kibányá- szása” az egyik legnehezebb feladat. E munka gépesítéséré szerkesztették meg a képen látható, nagy erejű lánctalpas traktorra szerelt tuskószedő berendezést, amely óránként 15 tüsköt emel ki a földből. Hatalmas karmaival egy menetben 2 méter. széles sávot munkál meg 40 cm mélységig. A kitermelt darabokat fel is emeli és szállító- eszközre rakja. A tuskózógéppel nagyméretű köveket is ki lehet szedni a talajból. A kövek a mezőgazdasági művelés ősi ellenségei, összegyűjtésük és eltávolításuk szinte a földműveléssel egyidős probléma. Különösen azóta okoznak mind több gondot, mióta a talaj mélyebb átforgatása egyre újabb köveket hoz felszínre. Gépek birtokában ma már viszonylag egyszerűen és gazdaságosan lehet kőmentesíteni az értékes termőföldeket. (26.) Hát már maga is azt akarja látni, hogy lövik le ezeket a madarakat? — néztem rá mosolyogva , ’ . — A fejleményeket szeretném látná... akárcsak maga Igaza volt. Engem is hatalma- 1 ba kerített az ideges türelmetlenség, hogy mielőbb lássam az elkerülhetetlent, Mr. Bayley fegyvereinek hatását. Nem kellett sokáig várnunk. Az emberek már az ágyúknál sürgölődtek, aztán észrevettem a lövést kísérő mozgást, dörrenést azonban nem hallottam. — Pneumatikus ágyúk, levegővel töltött lövedéket lőnek ki — magyarázta Nóra — Azok milyenek? — kérdeztem, s tovább figyeltem az eget, hogy lássam, milyen kárt tesznek a lövedékek a repülőgépekben. A levegővel töltött lövedékeknek azonban másmilyen volt a hatásuk. — Lefelé nézzen! —figyelmeztetett Nóra. Megfogadtam a tanácsát, s láttam, hogy a hó kavarogni kezd. » — Ez lenne az? — Kis híján Jélnevettem. Dé hát mi történik itt?..”. A becsapódás helyén egyszerre mintha felforrt volna a hó. Hatalmas gőzoszlopok törtek a magasba, fülsiketítő süvítéssel, üvöltéssel és tombolással légörvények keletkeztek. Az oszlop szinte az égig vágott fel, ott gyorsan szétterült, megnövekedett és iszonyatos hóviharrá erősödött. Bay- !ey hóvihart támasztott! A fehér hófelhő őrült sebességgel közeledett a repülőgépek felé. A vezérgép felemelkedett, megpör- dült, mint valami papírlap, melyet forgószél táncoltat. Aztán a második, harmadik... Néhány másodperc múlva a repülőgépek úgy kavarogtak, mint vihartépte őszi levelek. Az eget szürke homály takarta el. Amikor lassan eloszlott a homály, olyan üres volt az égbolt, mint máskor. A holdsarló szinte beleakaszkodott az egyik szikla hegyébe, mintha attól félne, hogy a repülőgépek sorsára jut, s szomorúan bámult le a kihalt lejtőkre ... Csüggedten álltam az erkélyen. Rázott a hideg. Nóra sápadtan dőlt a falnak, s tágra meredt szemmel nézett fel az égre, hol néhány perce még büszkén szálltak a gépmadarak. Nehéz sóhaj tört fel belőle. — Nem könnyű Mr. Bayley ellen harcolni — mondta re- ménytvesztetten ... — Ez a következménye.-— Ez csak a kezdet, nem a vég! — próbáltam tiltakozni, de bevallom, abban a pillanatban engem is elfogott a kétség. — Meglátjuk, mi lesz ezután. — Nem lesz mit meglátnunk — legyintett Nóra. — Esztelenség lenne még egy támadást indítani. Igaza volt, a támadás aznap nem ismétlődött. Idő kell hozzá — gondoltuk — míg kiheverik a csapást, s levonják az első ütközet tanulságait. „Bemutató robbantás” A Vörös Hadsereg repülőgépei másnap már újra támadtak. Nórával éppen a laboratóriumban dolgoztunk, amikor meghallottuk a vészjelet, összenéztünk, szó nélkül is megértettük egymást, letettük a kémcsöveket, s rohantunk fel az erkélyre. Déli 12 óra volt. Szürke felhőtakaró borította az eget. Magasan felettünk alig hallhatóan zúgott egy repülőgép, látni nem lehetett. Értettem pilótáink taktikáját: minél magasabbról, aj alattuk elterülő felhőktől takarva támadnak. Parancsnokságunk nyilvánvalóan úgy döntött, hogy nem vet be nagyobb erőket, csak egy-egy gép támad. Az adott körülmények között ez volt a lehető legésszerűbb taktika. De sajnos, ez sem járt eredménnyel. Mr. Bayley valóban ura volt a viharoknak. Mielőtt a repülőgép fölénk ért volna, bekapcsolták a hatalmas ventillátorokat, melyek óriási légoszlopot hajtottak az ég felé. Ez a levegő áttörte és szétoszlatta a felhőket. Előtűnt a kék égbolt... De hol lehet a repülőgép? Most sem láttuk. A hirtelen támadt vihar süvöltése közepette sikerült nagy nehezen meghallanom, hogy akadozik a repülőgép motorja. A felhőkkel együtt a szél a gépet is messze elsodorta. Még aznap megtudtam a rádióból az első ütközetek eredményeit. Ha az áldozatok számát „stratégiai meggondolásokból” nem szépítették, ahogy Bayley állította, akkor légiflottánk veszteségei nem voltak olyan nagyok, mint hittem: három pilóta meghalt, hat megsebesült és két repülőgép tört össze. A többi gépet sikerült kiegyensúlyozni, de a vihar több száz kilométerre sodorta őket. A támadók harci kedvei azonban nem tört meg. A kormány kijelentette, hogy mindaddig folytatja a küzdelmet, amíg nem semmisíti meg az ellenséget. — Majd meglátjuk, ki kit semmisít meg! — jelentette ki gőgösen Mr. Bayley. — Még nem kóstolták meg valamennyi csemegémet. Á következő napokban folytatódtak a légitámadások, de nem jártak eredménnyel. A hangerősítők jó előre jelezték a közeledő gépeket, bár hangtompítóberendezéseket szereltek rájuk, amelyek szinte tökéletesen elnyelték a motorok zúgását. Minden esetben messzire visszavetették a repülőgépeket. „Aj-Tojon orrli- kát” már világszérte ismerték. Most hatalmas erővel fújta ki a levegőt, be viszont nem szívta, nehogy a repülőgépekkel együtt a bombákat is beszippantsa és azok a ventillátorokban robbanjanak fel. Pilótáink végre rájöttek, hogy a levegőből nem lehet eredményesen támadni a telepet. A légitámadások megszűntek. — Megjött az eszük — jelentette ki Bayley. — Csak azt sajnálom, hogy annyi levegőt kellett kiengednem. Mit tegyünk, a háború veszteségekkel jár. Majd visszaszerzem a levegőmet. Térden csúszva jönnek még hozzám, könyörögni fognak egy szippantásért !...>■ Üjra aggasztó várakozásban teltek a napok. Csak a megfigyelőtornyokban strázsáló őrök emlékeztettek a háborúra, a telepen egyébként szokott medrében folyt az élet. Néhány hetes szünet után távoli ágyúzás zaja űzte el ezt a csendet. Mintha tüzérségi tűz lett volna, bár a becsapódásokat nem hallottam. Az ágyúzás hajnaltájt kezdődött. Sietve felöltözködtem, kimentem a folyosóra. Váratlanul Baylevbe ütköztem. — A maga elvtársai nem férnek a bőrükbe — mondta dühösen. — Messzehordó ágyúkkal akarják lerombolni a telepet. Ös- tobák! Hát nem értik meg, hogy ezzel csak meggyorsítják a világ pusztulását? Most már fölösleges titkolnom, hogy itt van nálam. Jöjjön velem a rádiós szobába, szükségem van magára. — Rádiótáviratot küldünk — szólt Loockhoz. amint beléptünk. Loock a készülékhez ült. Bayley diktálni kezdett. „A hadseregparancsnoknak. Azonnal szüntesse be az ágyúzást. Ha egyetlen lövedék eltalálja Mr. Bayley föld alatti telepét, világkatasztrófa lesz belőle. A telepen óriási mennyiségű folyékony cseppfolyós hidrogént tárolnak. Ha a hidrogén kiömlik és lángra lobban, egyesül a folyékony levegővel. amely rendkívül alacsony hőmérsékletű ugyan, de az erős oxigénkoncentráció miatt durranógáz keletkezik és lángra gyűl. Az így kifejlődő óriási hő szem- pillantás alatt gázneművé változtatja az összes folyékony levegőt. Hirtelen ereiű robbanás következik be. s a nyomában támadó orkán elsöpri a föld színéről a városokat és falvakat. Soha nem tapasztalt szerencsétlenség zúdul az emberiségre. Klimenko.’’ , — Azt kívánja, hogy az én nevemben menjen el ez a távirat? — kérdeztem meglepetten. — Igen! Vagy talán nem akarja elhárítani a borzalmas katasztrófát? Magának jobban hisznek, mint nekem. Nem hazudok. Maga látta a cseppfolyós hidrogént, a cseppfolyós levegőt tartalmazó tavat és levegőgömböket. De ha nem hisz nekem, megkérdezheti Engelbrekt professzortól is. „Vajon Engelbrekt csakugyan Baylev oldalán áll?” — villant fel bennem — Nem küldhetem el az üzenetet — válaszoltam. — És miért nem? — Mert csak azt hiszem el, amit látok. Márpedig nem ismerem a levegőgömbök hatását. — Ügy?! Tehát nem hisz nekem! Nos jól van, alkalmat adok, hogy láthassa. Nem olcsó mulatság, de az elvtársai még nagyobb árat fizetnek érte. Azzal Loockhoz fordult. (Folytatása következik.)
