Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

*■» pftofi népe • 1973 július 13. Miről tudnak a munkások? Keretes csőállvány • Másodrendűvé lelt a/. ember? Az automatizált Képsor, az onve- /.érló. számítógép-irányftotta tech­nika -— első látásra ez kézenlek- vő — mellőzhetővé silányitja a hozzáértést, devalválja a képessé­get. háttérbe szorítja a személyi­ség szerepét es kiiktatja a terme­lési folyamatból a — nevezzük így — „kezelőszemélyzet” közér­zetét. hangulatát. A gép kezelője a munkás. Mindez tehát, értelemszerűen, a munkásokra vonatkozna. Abban az esetben persze, ha igaz lenne. A valóság ugyanis en­nek pontosan az ellenkezője. A szakértők világszerte egyetérte­nek abban, hogy amíg az első technikai forradalom mindenek­előtt a termelő erők technikai ol­dalát helyezte előtérbe (elég itt példaként csak a gőzgép, vagy a mechanikus szövőszék szerepkö­rére utalni), addig korunk tudo­mányos-technikai forradalmának első számú tényezője az ember. Nem kerülheti el figyelmüket, hogy az iparilag fejlett kapitalis­ta országok vezetés-szervezés­tudományában mind jobban teret hódit az úgynevezett emberi té­nyezők vizsgálata, tehát a válla­lati. üzemi közérzet, a hozzáér­tés és a közreműködés összefüg­géseinek elemzése. Aligha kell hozzátenni, hogy ez természete­sen korántsem a kapitalizmus jó­tékonysági hajlamai miatt vált ennyire általánossá: sokkal in­kább azért, mert rájöttek, hogy az emberi tényezők végső soron a profit növelésének tényezői. Ér­demes belepillantanunk például az NSZK-ban megjelenő Arbeit und Leistung című szaklap egyik- cikkébe. amely ezt a sokatmondó címet viseli: ..Az üzemi javaslat- tétel előmozdításának új módsze­rei”. A cikk közli: „Ipar- és üzemszociológusok kimutatták, hogy az üzem nemcsak emberek és dolgok célszerű egymáshoz rendelése, hanem az együttélés és együttműködés társadalmi képle­te is . . . A munkában kereszte­ződnek a vállalkozó gazdasági céljai és a dolgozó emberek szük­ségletei. s e bonyolult motivációs szerkezetben az üzem teljesítmé­nyi és társadalmi rendje között konfliktusok keletkeznek”. Ha ezt az emelkedetten tudo­mányos körülírást a mondandó lényegére egyszerűsítjük, valójá­ban ama önvallomással állunk szemben, amely nem titkolja, hogy a lényegi ellentmondást, a „teljesítményi és a társadalmi rend konfliktusát” a dolgozók közreműködésének erősítésével, a személyi tényezők vizsgálatával próbálják feloldani. Innen már egyetlen logikai lé­pés vezet hazai viszonyaink fel- térképezéséhez: nálunk nem kell a teljesítmény és a társadalmi rend konfliktusát ilven eszközök­kel feloldani, s ezért nyílik tör­ténelmileg páratlan lehetőség az üzem úgynevezett személyi té­nyezőinek megfelelő értékelésére. Ha arra utalunk, hogy a gazda­ságirányítás mai rendszerében az üzemek dolgozói voltaképpen tu­lajdonosok és vállalkozók egysze- mélyben. hiszen társadalmi tulaj­donban vannak a termelőeszkö­zök. s a vállalat — mint a cso­portérdekek hordozója, kifejezője — a szó teljes értelmében vállal­kozó is. nos. így ez a történelmi lehetőség még egyértelműbben lép elénk. • Am a lehetőség és a gyakor­lati valóság még korántsem azo­nos: az. üzemi demokrácia, a vál­lalat közügyeiben való széles kö­rű közreműködés mai általános állapota még jócskán ró ránk feladatokat. Ismeretes, hogy ép­pen a közelmúltban tárgyalta a Minisztertanács a munkaügyi mi­niszter előterjesztését az üzemi demokrácia további fejlődésének elősegítéséről. „A kormány — amint a kiadott közlemény rámu­tatott —. szükségesnek tartja, hogy a vállalatok vezetői rend­szeresen tanácskozzanak a dolgo­zókkal. válaszoljanak javaslataik­ra és biztosítsák tájékozódásukat a termelési és gazdálkodási kér­désekben.” Az üzemi demokráciában rejlő nagy lehetőségek, sőt. azt sem túlzás állítanunk: az érdekeltség­gel alátámasztott vállalkozói köz- 1 eműködésből feltárható tartalé­kok alapvető feltétele természe­tesen az az információáramlás, amelyre az iménti kormányközle­mény is utal. Magyarán tehát, akkor lehet tartalmi közreműkö­dést. javaslatokat várni a dolgo­zóktól. ha azok ismerik munka­helyük körülményeit, gazdálkodá­si-társadalmi viszonyait. S alig­hanem éppen itt található leg­gyakrabban az a hiba. amely az üzemi demokrácia szélesebb ki­bontakozását akadályozza. • Tanulságként hadd utaljunk egy újszerű és társadalmilag módfelett figyelemre méltó üzem­szociológiai vizsgálat megállapí­tásaira. Az 1971-ben készített elemzés (dr. Mód Aladárné — Kozák Gyula: ,.A Dunai Vasmű munkásai”), egyebek között erre: a munkások üzemi ismeretszint­jére is választ keresett. Kitűnt, hogy a gyárrészleg vezetőjét a szak- és betanított munkások 80— 90 százaléka névről ismerte, a se­gédmunkásoknak mintegy a fele azonban még névről sem. A mű­szaki vezetőt már a szak- és be­tanított munkásoknak is csupán 30—40. a segédmunkásoknak pe­dig csak 15 százaléka tudta meg­nevezni. Hasonlóképp tárult fel a gyár szervezetéről kérdezve is: a munkások 70 százaléka a sajátján kívül csupán még egy gyárrész­leget tudott megnevezni az üzem hét részlegéből. Kutatták azt is. hogy olyan ténvek. amelyek a ter­melési értekezleteken mindegyre elhangzanak — például az üzemi termelési érték — mennyire vál­tak ismertté. Nos. erre a kérdés­re lényegében egyetlen megkér­dezett sem tudott kielégítően vá­laszolni. s mindössze 15 százalék körüli volt az elfogadható felelet arra: miiven fontosabb műszaki fejlesztést valósítottak meg a kér­dezett munkahelyén az utóbbi két évben. Végeredményben a kuta­tás azzal zárult, hogy az üzemi demokráciához közvetlenül kötő­dő ismeretszintet egészében pon­tozva. a kérdezett szak- és beta­nított munkásoknak mintegy a 30—40 százaléka került a közepes ismeretekkel rendelkezők mező­nyébe. a segédmunkások 90 szá­zaléka az ennél alacsonyabb ka­tegóriába. • Ha e tények tükrében uta­lunk ismét a Minisztertanács ha­tározatára. akkor még nyilvánva­lóbb. mekkora társadalmi jelen­tőségű a dolgozók informálása, a közügyek ismereteinek állandó üzemi terjesztése. Ez a legfonto­sabb feltétele annak, hogy a dol­gozók valóban közreműködő, a vállalati közéletet, gazdálkodást mind kedvezőbben befolyásoló módon élhessenek az üzemi de­mokrácia lehetőségeivel, jogaik­kal. T. A. • • Ot forint nagyságú folt a becsületen Eredmények és tervek Kiskőrösön • A szövetke­zet Táncsics és Rákóczi nevét viselő szocialis­ta brigádjai tár­sadalmi mun­kában bontják a régi épüle­tet, melynek helyén építik fel majd az új mosodát. • Már meg­kezdődött a Kiskőrös I. tí­pusú, villany- motorral egy-' beépített cent­rifugális szi­vattyúk gyár­tása. Alsó ké­pünkön Péntek János szerelő, munka közben. (Szabó Ferenc felvétele.) Üj fajta keretes csőállvány kí­sérleti szériáját készítik a Fém­munkás kiskunhalasi gyárában. Felvételünkön Frittman József ötszörös kiváló dolgozó, a Juri- novics szocialista brigád vezetője, a módosított keretes csőállvány összeszerelését végzi. Matematikai konferencia A Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat augusztus 13. és 18. között Pécsett rendezi meg a III. országos matematikai konferen­ciát. A konferencián csaknem kétszáz matematikus vesz részt. Nem tudom, ki mennyire érté­keli a saját becsületét, én na­gyon sokra tartom a magamét. Igaz, én nem eladok, veszek, tehát bárki kétségbe vonhatja tisztességes fizetési és vásárlási szándékaimat. A múltkor is ki­csit hosszabban időztem egy új­fajta konzervnél. a csomagolása tetszett, a tartalmáról nem tud­tam semmit, ezért haboztam. j. vigyem, ne vigyem?” — s dacból dobtam vissza az önki- szolgáló áruház pultjára, mert láttam, hárman is figyelnek, szemmel látható gyanakvással. Szóval, mint vevő minden bolt­ban gyanús és szerfelett nyugta­lanító lény vagyok: zavarom az eladók meghitt beszélgetését, akik ennyi rossz indulat láttán azt is feltételezik rólam, hogy fizetés nélkül távozom. De csak. bennem, bocsánat ben­nünk. vevőkben volna a hiba? Ha mérlegre tennénk a vevői és eladói önbecsülést, vajon me­lyik oldalra billenne az igazság serpenyője? Nem mondom, a vevők között is vannak elvisel­hetetlenek, időnként elcsípnek egy-egy áruházi szarkát is, de ez a világon mindenütt bele van kalkulálva a kereskedelmi élet menetébe. A lakosság jelentősebb hányada ugyanis tisztességes, li- zető szándékú, rendes vevő, s mint ilyen igencsak megbecsült a világ minden részében. Kivéve nálunk. S talán ezzel a keres­kedelmi érdektelenséggel függ ' össze annak a felfogásnak a ter­jedése is, hogy „ha már a vevő miatt el van rontva a nyugalmas 8 órám, legalább valami hasznom is legyen belőle”. Voltain olyan boltban, ahol a 3 forintos kalá­csot, „véletlenül” 13 forintban számolták el, s amikor az öreg nyugdíjas néni majdnem sírva fakadt, hogy ez már harmad­szor fordult elő vele és éppen itt, azt vágták oda, „minek ek­kora cirkuszt csinálni 10 forint­ból? Ha szól, úgy is kijavítják a tévedést, tévedni pedig emberi dolog . . .” Ám gyakran csak otthon jö­vünk rá, hogy többet számoltak, hogy rossz árut adtak, hogy be­csaptak, lóvátettek, elrontották a napunkat, elvették, súlyosan meg­sértették a vevői bizalmunkat. Néha forintos ügyek is elegen­dők ehhez. Egyik kecskeméti is­merősömtől hallottam a követ­kező történetet. Egy idős asszony, akit nemrég operáltak szürkehá­lyoggal és emiatt csak körvona­lakban lát, de a pénzt egyáltalán nem tudja megkülönböztetni, oda­ad*3 az erszényét, hogy nézze meg: mennyi van henne? A sze­rény kis nyugdíjas bukszában 5 forint lapult. A néni ezután be­ment az egyik trafikba es kert egy forintos bélyeget. A kinyitott erszényt odatartotta a trá tikos elé, hogy vegye el a .járandósá­gát és tegye vissza a többit. Az matatott egy kicsit, majd a néni kezébe nyomta a bélyeget, s az nyugodtan ment a másik o útivá kenyérért. Mikor nyújtja az er- szényét a pénztárosnőnek, az közli, hogy nincs ám benne egy fillér sem. — Tudja — zárta le a történe­tet ismerősöm, — én szégyelltem el magamat a trafikos helyett is, amikor a néni felkeresett, hogy tényleg jól láttam-e, 5 forintos volt-e az a pénz a bukszájában? Miféle emberek, kereskedők az ilyenek, — füstölögtünk most már együtt, felháborodva —, akik' egy idős. beteg asszonyt is meg­lopnak, öt forintért odadobják a becsületüket?!... Ügy látszik nagyon olcsó lehet a becsületük. És nagyon keveset érhetnek eladónak, de embernek is • • ■ V. Zs. A fogászati ellátás fejlődése Napi 751 óra rendelés - A jövő módszere: a megelőzés Olvasóink többségét, sajnos, gunkra. vaev ismerőseinkre enn. Olvasóink többségét, sajnos, szükségtelen meggyőzni arról, hogy a különböző fogbetegségek a legkellemetlenebb és a legfáj­dalmasabb egészségkárosodások közé tartoznak, ugyanakkor elő­fordulásuk is a leggyakoribb. Dr. Szántó György, megyei ve­zető stomatológus főorvossal va­ló beszélgetésünk után most al­kalmunk van ismertetni a me­gye fogászati ellátásának számos érdekes és gondolatébresztő ada­tát. Mindenekelőtt megállapít­ható, hogy megyénk a felszaba­dulást megelőzően a gyógyászat­nak ezen a területén mostohán volt ellátva. Az évek során elért jelentős fejlődést a fogászati óraszám ja­vulása is bizonyítja. Míg az el­látásra — beleértve a kórháza­kat, az iskolafogászatot és a ta­nácsi szakrendeléseket — 1960- ban napi 157 óra jutott, az arány napjainkban a korábbi­nak csaknem az ötszöröse: 751 óra. S még ezzel az emelkedett óraszámmal is alig ötezer ember szakmai ellátására nyílik lehető­ség. Az alapvető fogkezelés általá­nos térhódításáról még ma is ko­rai beszélni. Idegenkedés, halo­gatás — elég. ha csak sajátma­gunkra, vagy ismerőseinkre gon­dolunk — széliében tapasztalha­tó. Holott a legfőbb cél az idejé­ben történő kezelés segítségével a bajok megelőzése, az eredeti, természetes fogazat lehetőség szerinti megmentése. Megyénkben egyébként a szo­ciális íogbetegellátás megszerve­zése Szántó főorvos nevéhez fű­ződik, aki hivatását a jelenlegi helyen éppen két évtizede tölti be. Működése az utóbbi tíz esz­tendő adatain is jól lemérhető, hiszen az akkori helyzethez ké­pest az ellátásban részt vevő sto- inatológusok, fogorvosok és fo­gászok száma több mint a két­szeresére emelkedett. Hatórás rendelést véve alapul, Bács-Kiskun megyében az egy fogorvosra jutó ötezer lakos — nagyjából azonos az országos át­laggal. Svédországban 1:1000 az arány, de ezt két éven belül 750-re igyekeznek leszorítani. Dániában azonban — 1:1400-as arány mellett — iskolalögászati ellátásban a gyermekeknek csak a fele, nálunk pedig már a 85 százaléka részesül. Tovább érzékeltetve az isko­lások körében végzett gondozó­megelőző tevékenységet, büszkén mondhatjuk el, hogy tavaly 57 ezer tanulónak 52 ezer végleges fogtömést készítettek el. Iskola­fogászatainkon 11 szakorvos na­pi 47 és fél órában tart szako­sított rendelést. Csupán a me­gyeszékhely három iskolafogor­vosa kishíján háromezer tanulót kezelt az idei első évnegyedben, s az úgynevezett maradó foga­kon 4757 tömést végeztek el. örvendetes fejlődést mutat a lakosság egészségügyi szemlélete is. Olyan településeken például, ahol korábban soha nem volt fogorvos, az időközben munká­ba állt szakember a legmegbe­csültebb személyek egyike, s több község is akad, amelynek lakossága a saját költségén épít, vagy épített már rendélőt. Egyelőre korántsem 1 ártunk még ott, hogy a szakmai ellátást optimális szintűnek nevezhessük — ez a vezető egészségügyi szak­emberek véleménye. A törekvé­sek azonban következetesen erre irányulnak. És jogos elégedett­ségre adhat okot az a tény, hogy az ifjú nemzedék fogazatának megőrzésében, a stomatológiai ellátásban, a célszerű prevenció­ban már most sok nagy nyugati államot „leköröztünk". J. T. A Kiskőrösi Vegyesipari Szövetkezet dolgozói az év első felében mintegy 68 millió forint ter­melési értéket hoztak létre. Igen jelentős a szövet­kezet szolgáltató tevékenységének fejlődése: az év végéig minden valószínűség szerint elérik a 10 millió forintot, 3 millió forinttal többet mint ta­valy. A járműtulajdonosok körében egyre nagyobb népszerűségnek örvend gépkocsiszervizük, amely január 1 i megnyitása óta havonta átlag 500 gépkocsi javítását, illetve garanciális és fizető szervizet végezte el. A tervek szerint augusztus­tól bevezetik a két műszakos munkát, s így még több kocsit tudnak vállalni, azaz rövidebbré tud­ják szabni a határidőket. Vastömegcikk részlegük az első félévben 20, az építőrészleg pedig 10 millió forinttal járult az eredményekhez. A gépgyártók hat hónapi terme­lési értéke elérte a 8 millió forintot, december- végéig pedig legalább 15 milliós eredményről sze­lemének beszámolni. Mostani gyártmányaik mel­lett egy NSZK-beli cég megrendelésére valószínű­leg barkácsgepeket is készítenek az év második felében. Változatlanul nagy az érdeklődés a bu­kósisakok iránt, az idén mintegy 60 ezret adnak át a kereskedelemnek. A második félévben meg­kezdik a YET típusú Sisakok gyártását, melyből máris rendelt 10 ezret egy NSZK cég. de a Szov­jetunióból is érdeklődnek iránta. Az év második felének új kormánya lesz a Kis­kőrös I. típusú centrifugális szivattyú, házi víz­ellátó berendezéshez. Ebből még ebben az. évben 2500 készül, de már 19',4-re is kaplak 10 ezer darabra megrendelést. A szövetkezet fejlődésének újabb állomását je­lenti majd az a mosoda és vegytisztító, amelyet a szolgáltatóhoz mellett saját erőből építenek A szocialista brigádok már megkezdték a régi épü­letek bontását és a tervek »zerint 1974. április 4-én Kiskörös egy új. a dolgozó nők munkáját segítő (Pásztor Zoltán, felvételei.) szolgáltató létesítménnyel gazdagodik. A szövet­kezet szocialista brigádjait azért is dicséret illeti, mert a ielenleg 30 gyermek elhelyezésére alkalmas napközi otthonos óvodát társadalmi munkában 50 személyesre bővítik, O. L. A hűtlen ló Ha Bleszák István kei éli la­kos nemsokkal a különös esel előtt látja a televízióban a Fran­cis című filmvíg játékot, bizonyá­ra így szól a lóhoz. — Hál téged ki hívott?... Na. miért hallgatsz? Megkukul- tál? Ki a gazdád? Hová való vagy? Mivel azonban a kapuja előtt ácsorgó paci nem rendelkezett a filmbeli öszvér b eszólökcszségé- vel, minden faggatásra néma maradt. Bambán ücsörgött a gu­mikerekes kocsi előtt, amelyet — ki tudja, honnét — pont ide a Pusztatemplom dűlő 47. szám alá húzott el. mint. talán az ed­digiekből is érezhető. — gazda nélkül. Ügy hatott itt a határban ez a kormányos nélküli fogat, mint­ha az égből cseppent volna alá. Bármilyen titokzatos is volt a jámbor lovacska pislogása, mi­kor kénytelen vendéglátója eré­lyesebben ráreccsentett, — cso­dáról nem lehetett szó. Tudván tudta ezt Bleszák István is. Ezért, miután az ősi pusztai er­kölcsökhöz méltóan annak rend je-módja szerint felkarolta, beterelte portájára a hívatlan vendéget, — kocogott is a nagy­községi tanácshoz. Ott felvették a tényállást. Kérték a becsüle­tes megtaláló szíves türelmét, s atyai gondoskodását az amné­ziában — emlékezetkiesésben — leledző jószág iránt mindaddig, inig jogos tulajdonosa nem je­lentkezik. Mivel a lelet helye a széles keceli határ volt, ki nem lehe­tett okoskodni, vajon honnét lé­pett meg a paci kocsistul. Hogy nem keceli a „szerelvény", azt kiváló helyismeret birtokában holtbiztosán leszögezhették. Menten küldték tehát a „hir­detményt’’ a környező helységek tanácsaihoz. Kiskörösre. Imre- hegyre, So’tvadkenre. öregcser­tőre — kifüggesztésre. Hogy tudniillik, akinek lova es kocsi­ja veszett cl. érdeklődjön a ke­celi tanács gazdálkodási csoport­jánál. vagy Bleszák Istvánnál itt és itt. Gondolható, hogy kevés hir­detés örvendett olyan olvasott­ságnak, mint ez. Az emberek bazsalyogtak, fejüket csóválták, s valami ősi ösztön folytán mind­járt arra gondoltak: az ital! Be­tyárul felhajthatott a garatra az atyafi, na „hú” lova így meg­léphetett tőle. A mélyebben gon­dolkodók a jámbor lovacskára nehezteltek: „Miféle szerzet ez, hogy nem tud tisztességet? Ha a parancsnok üzemképtelen, min­den valamirevaló ló önállóan in­tézkedik. Hazaviszi a gazdit.” No szóval, ilyenek vagyunk. Mindjárt a „májunkra" hallga­tunk. Holott. Pár nap múlva lélek­szakadva, egyben megkönnyeb­bülve telte tiszteletét a keceli tanácsnál á fogat gazdája — Kiskőrösről. Löki Jánosáé a gazdálkodási csoportvezető a kilét, s tulajdon­jog tisztázása után olyasmit há­mozott ki az esel körülményei­ből, hogy a fogat valahol gye­rekre volt bízva. .4 ló valami járműtől megijedhetett, s béké­sebb tájék után nézett. Neki pont a keceli határ tetszett meg. A gyerek? Félve a felelösség- revonástól, szintén más irányt vett. Nem Kiskörösre ment ha­za, hanem egy másik helységbe — rokonához. A tanulságot ne mi mondjuk ki. Fontos az, hogy : ha a vége jó, minden jó. Tó(h István

Next

/
Thumbnails
Contents