Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

1913. július 13. • PETŐFI NÉPE • » TIZENÖT ESZTENDEIG A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ ÉLÉN Búcsúzik az igazgató Ma délelőtt az évadzáró társulati ülésén búcsúzik az igaz­gató. Elérte a nyugdíjkorhatárt és átadta helyét fiatalabb kollégájának, Miszlay Istvánnak. Az alkalmi társulatok veze­tőit nem számítva ő lesz a millenniumkor épített kőszínhaz huszadik direktora. Átlagosan négyévenként váltakoztak a társulatok, illetve az ezek élén álló emberek. Radó Vilmos 1958. december 18-án vette át a kinevezését. Ti­zenöt esztendeje. A magyar szín- háztöténetben kevés hasonló esetről tudunk. Egy társulat igazgatása sokirányú felkészült­séget, szüntelen szellemi készen­létet, gyakorlati érzéket kíván. Nehéz teljesíteni, egyeztetni a közönség eltérő igényeit. „Hol a kancsó hiányzik, hol a bor.'’ Haj­danán a létfenntartás gondjai kötötték le az alkotó energiákat, újabban a televízió versenye, a Pestre vágyakozó színészek meg­tartása okoz gondot. Dédnagyapám is színész volt Szinte hihetetlen, hogy miként bírta a most búcsúzó igazgató ennyi időn keresztül hittel, erő­vel — csodálkoznak a pálya ezernyi buktatóját ismerő szak­mabeliek. Én is ezt kérdeztem először Radó Vilmostól, amikor leül­tünk, hogy színészi pályafutásá­ról, a kecskeméti színház élén eltöltött tizenöt esztendőről be­szélgessünk. — Színészcsaládban nőttem fel. Édesapám, Radó Béla kis társulatával négy évtizedig járta a magyar vidéket. Tízen voltunk testvérek. Mindegyikünk neve más város, falu anyakönyvében jegyeztetett fel. Sümegen és Kispesten nevel­kedtem és már 15 éves koromra pódiumra léptem. El sem tud­tam volna képzelni életemet más pályán. A rokonságban — főként az anyai ágon — nagyon sok színházi ember volt. Déd- ' nagyapám még a német színház­ban játszott, nagyapám a Nép­színház megbecsült tagja volt. Én egy habkönnyű Feydeau ko­médiában mutatkoztam be só­gorom, Károlyi János együtte­sében. Úgynevezett gyakorlatos színész voltam és közben ma­gánúton tanulhattam az Orszá­gos Színművészeti Egyesület' színészképző iskolájában. Ez a kedvezmény a színészgyerekeket illette meg. 1931-ben kaptam meg oklevelemet. Miként éltek akkoriban a vi­déki teatristák? — Békés nagyközségben lép­tem először színre, Kallós József harmadrendű társulatában. Kar­dalosnak szerződtettek, miután bemutattam, hogy rendelkezem az előírt öltözékekkel, kellékek­kel. Csak akkor írták alá a szer­ződést, amikor megnézték a ru­határamat. Volt sötét és világos öltönyöm, fehér nadrágom, frakkom és szmokingom, rsip- kezsabóm és kézelőm, sarkan- tyús fekete csizmám ... Kilenc­ven pengőben állapodtunk meg. Ebből ki lehetett volna jönni, ha rendesen megkapom a gázsit. Azt hiszem, hogy a két világhá­ború között nem volt olyan szí­nész Magyarországon, aki ne fu­tott volna három- négyhónapi fizetése után. Gyakran feküdt le vacsora nélkül az a Kollégám, aki törődött előnyös megjelené­sével. A gyomrán koplalta meg az új ruhát. — Milyen volt az előadások színvonala? — A kisebb társulatok hetente nyolc-kilenc előadást tartottak. Ritkán fordult elő, hogy kétszer- háromszor műsorra tűzhették ugyanazt a művet. Két-három próbával álltunk ki a közönség elé. Elmélyedésről szó sem le­hetett, hiszen az együttes 23—30 főből állt. A zenekarra, a „tech­nikai személyzettel” együtt. Ért­hető, hogy a súgó volt a társu­lat legtekintélyesebb tagja. So­hasem felejtem el, hogy a va­sárnap délutánra tervezett Ör­döglovas szövegkönyvét szomba­ton este kaptuk meg. Nem ma­radt el az előadás;... — Szerencsére gyorsan egy na­gyobb társulathoz, a debreceni­hez kerültem. Ott tanultam a legtöbbet. Elsősorban táncosko­mikus szerepkörben foglalkoz­tattak, de felléptem klasszikus művekben is. Rajz János, Sugár Mihály és Erdődi Kálmán volt rám a legnagyobb hatással. Mi fiatalok, minden próbát végignéztünk. Mások szerepét is megtanultuk abban a remény­ben, hogy talán-talán „beugor- hatunk”. Volt úgy, hogy öt li­ter bort fizettünk egy idős kol­légának; „betegedjen” meg. Vége a létbizonytalanságnak — A felszabadulás után ho­gyan alakult sora? — 1939-ben eltiltottak a pá­lyáról. így sokszoros örömmel vártam a szovjet csapatok győ­zelmét. 1945 májusában Zala­egerszegen léphettem ismét szín­padra. Békéscsaba következett, majd átvettem sógorom, Károlyi János társulatának a vezetését. 1949-ben a vándoregyüttes bajai állomásán már igazgatóként te­vékenykedtem. (Jól esett, hogy erre most is emlékeznek ottani ismerőseim, a város vezetői.) örömmel fogadtam az államo­sítást, mert tudtam, hogy vége a létbizonytalanságnak, az állandó megalkuvásoknak. Én voltam az egyetlen maszek-igazgató, akit átvett a minisztérium. Kecskemét, Szolnok, Cegléd körzet gazdasági igazgatójának neveztek ki, majd saját kéré­semre a kitűnő Márki Géza kecskeméti társulatához kerül­tem titkárnak. Azóta itt élek. Igazgatóim közül különösen szí­vesen emlékezek Duka Margit­ra. A Váljunk el bemutatóján ültem először az igazgatói pá­holyban. Ez volt az államosítás után a 91. bemutató. Most már a háromszázadik premier felé közeledünk. Kétszáz mű szín­padra állítását izgultam, druk­koltam végig. De nehéz volt! De szép volt! — A legnagyobb sikerek, tel­jesítmények? • Dévay Camilla és Piróth Gyula a Bánk bán előadásán. — Azt hiszem, hogy a Németh Antal által rendezett Optimista tragédia volt igazgatásom alatt a legjobb előadás. Kiemelkedő jelentőségűnek tartom az első magyarországi Max Frisch pre­miert. Az És a holtak újra éne­kelnek átütő sikert aratott. A Shakespeare ciklust utólag is jó ügynek tartom. Büszkék vagyunk arra, hogy félig-meddig a mi műhelyünkben készült Raffai Sarolta két, már külföldön is is­mert színműve. Sorolhatnám a címeket... Az új magyar művek álltak legközelebb hozzám. Kar lenne a zenés műfajokról elfeledkez­ni. Galambos Erzsinek köszön­hető, hogy új fajta operettstílus honosodott meg nálunk, főként a hatvanas évek elején. Mi mu­tattuk be először azt hiszem, minden idők legnagyobb kasz- szasikerét, Achard — nálunk — A féleszű lány címmel játszott bohózatát. (Margittai Ági alakí­totta a főszerepet.) Tanulságok — Milyen célokat kívánt szín­házigazgatóként megvalósítani? — A sokfajta igény kielégíté­sére hivatott vidéki társulatok véleményem szerint nem alakít­hatnak ki sajátos profilt. A jel­legzetes stílus, műsorpolitika egyébként is egy-eg.y nagy egyé­niség működésének a következ­ménye és nem kigondolt, előre meghatározott elvek realizálása. Mindig hittem a színészetben és a színészekben. Megpróbáltam az igazgatói székben is közvet­lenül, emberségesen viselkedni. Ha nem is sikerült mindig, de igyekeztem olyan műsorpoliti­kát kialakítani, amely — bár sok értékes művet tartalmaz — nem szakad el az átlagos igényektől. Évente mintegy 180—200 ezer ember nézte meg előadásainkat. A közönség növekedését a tájo­lás bevezetésének is köszönhet­jük. Az is igaz, hogy később emiatt sok gondunk volt, nehe­zen tudtuk a benti programot és tájkötelezettségeinket egyeztetni. Egy pillanatig sem feledtük, hogy mikor és hol játszunk; a szocializmust építő Magyaror­szágon és egy közművelődési szempontból kissé elmaradott megyében, ahol a lakosságnak csak kisebbik része végezte el a nyolc általánost. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy az utóbbi né­hány esztendőben kedvezően vál­tozott helyzetünk Bács-Kiskun megyében. Sokkal többet törőd­nek velünk, mint korábban. A perifériáról a kulturális élet központjába kerültünk. — Tervei? — Egy nyugdíjasnak? Félévig pihenek. Balesetem nagyon meg­viselt. Utána társadalmi mun­kában szívesen segítek, ahol kérnek, ahol tudok. De csak a megyében. Én már innen soha nem költözöm el. Ideköt életem legszebb szakasza. Ilyen gondolatokkal búcsúzik a megyei művészeti díjas Radó Vilmos, aki 15 évig vol% a Ka­tona József Színház igazgatója. Heltai Nándor FILMFESZTIVÁL MOSZKVÁBAN Július 10-én nyílt meg és 23-ig tart a Nyolcadik Moszk­vai Nemzetközi Filmfesztivál. A világ egyik legtekintélye­sebb filmművészeti seregszemléjén mintegy 85 ország vesz A Nyolcadik Nemzetközi Film- fesztivál rendezőit az a törekvés vezérli — jelentette ki a feszti­vált megelőző sajtókonferencián Filipp Jermas, a Goszkino elnö­ke —, hogy Európa, Ázsia, Afri­ka és Amerika Országaiból a realista filmművészet legjelen­tősebb alkotásait hívják meg Moszkvába. Az előző fesztiválokon már be­bizonyosodott, hogy e törekvé­sek egybeesnek a haladó film­művészek szándékával, akik a nemzeti függetlenségért, a béké­ért, a szociális egyenlőségért ví­vott harcot ábrázoló filmjeikkel jelentkeznek a fesztiválra. Ha figyelembe vesszük, hogy az Első Nemzetközi Filmfeszti­válon, 1959-ben még csupán 15 ország képviseltette magát Moszkvában, a fejlődés nyilván­való. A moszkvai fesztivál demok­ratikus tendenciáját bizonyítja, hogy a seregszemlén olyan or­szágok is helyet kapnak, ame­lyeknek filmművészete még gye­rekcipőben jár. Nem csupán a moszkvai fesztiválon debütáló afrikai és ázsiai országok filme­sei hálásak ezért a lehetőségér!. A fejlett országok rendezői, szí­nészei, producerei is elismerés­sel nyugtázzák a fesztivál ilyen irányú törekvéseit. „A moszkvai filmfesztivál le­hetőséget ad arra, hogy megis­merkedhessünk a legfiatalabb filmművészettel rendelkező or­szágok filmjeivel, — mondotta Natmasa Kavakits japán film­rendező. — Itt ismerkedhettem meg Tunisz, Kambodzsa, Pa­kisztán, Kuba filmalkotásaival.” „A moszkvai fesztiválon he­lyet kaphatnak azok a fiatal filmesek, akik nem iuchatnakbe a kereskedelmi célokat szolgáló fesztiválokra” — állapította meg Zdislav Ornatowsky, lengyel új­ságíró. „A moszkvai fesztivál legfőbb erénye, hogy mentes a kereske­dői szellemtől, a reklámhajhá- szattól” — szögezte le Carlo Lid- zani, olasz rendező. Mi vonzza ezen túl is a világ filmeseit a moszkvai fesztivál­ra? Mindenekelőtt az a lehetőség, hogy megismerkedhetnek a ha­ladó, szocialista filmművészet legjobb alkotásaival. Azok a fil­mek, amelyek az eddigi feszti­válon előkelő helyezést értek el, és a versenyprogramok nagy ré­szét adják, az alkotó embert di­csőítik. Természetesen egy fesztivál te­kintélye jelentős mértékben függ attól, sikerül-e felkeltenie a vi- iág legrangosabb filmművészéi- nek érdeklődését. Moszkva e te­kintetben sem marad el Cannes- tól, vagy Velencétől. Megfordultak már a szovjet fővárosban a filmművészet ve­zéregyéniségei, mint például Olaszországból Federico Felhni, Luchino Visconti, Michelangelo Antonioni. Az Egyesült Államok­ból King Vidor, Stanley Kremer, Sidney Pollack. Franciaország­ból Louis Malle, Robert Hossein, Claude Autant-Lara. Lengyelor­szágból Andrzej Wajda és Jerzy Kawalerowicz. Számtalan fogadás, ankét, ta- lálkozó, kirándulás és sétahajó­zás járul hozzá a program sike­réhez. Találóan állapította meg Mo- nica Vitti, a világhírű olasz, filmcsillag: „Úgy érzem. Moszk­va mindannyiunkat közelebb hoz egymáshoz”. Nvíkoláj Na/.arov (APN-KS) Felsőbb osztályba nem léphetnek Dunavecsén az általános isko­lai diákotthonban csendesek a tanulószobák, üresek a hálóter­mek. a szekrények. Az immár három éve működő intézmény kis lakói — a tanyasi gyerekek, otthon töltik a nyarat. Bolváry László igazgatót viszont bent ta­láljuk. A szeptemberi kapunyi­tás előkészítésén dolgozik. A feladat nem csekély, ugyan­is az új tanévet nem 85 — ha­nem 100 tanulóval szeretnék kezdeni. Persze mindez csak ak­kor lehetséges, ha időben meg­kapják a kilátásba helyezett ágyakat, szekrényeket, s egyéb felszerelési tárgyakat. Am, ezúttal nem a jövőről be­szélgettünk az igazgatóval, ha­nem a jelenről — pontosabban a legutóbbi tanév eredményei­ről. Gyakran elhangzik: a ta­nyákról bekerült gyerekek ered­ményei lassan javulnak, sok a bukás és aránylag kevés közöt­tük az igazán jó tanuló. — Nem volna meglepő, ha mindez így is lenne — összegezi véleményét Bolváry László. Tu­lajdonképpen igaza van. Hogy miért? Nos, a legfőbb indok megtalálásához aligha kell tu­dományos kutatásokat végezni. Egyszerűen: a gyerekek szinte kivétel nélkül hátrányos hely­zetben voltak mielőtt a kollégi­umba kerültek. Ennek ellenére az intézmény 85 tanulója közül ősszel csak nyolcán nem léphet­nek felsőbb osztályba. A buká­sok okai nagyjából azonosak — a gyakori hiányzások. A követ­kező példák is ezt tanúsítják. S. Katalin fél évig betegeske­dett, s a lemaradást a nevelő­tanárok maximális segítsége el­lenére sem tudta kellően pótol­ni. S. Éva a mezőgazdasági csúcsmunkák idején otthon ma­radt, mért dolgoznia kellett. A nevelők által készített környe­zettanulmányban ez áll: apja kis keresetű — nyolctagú csa­ládról kell gondoskodnia. K. Éva szülei Veszprém me­gyéből jöttek dolgozni a Solti Állami Gazdaság egyik üzem­egységébe. A költözködés, a le­telepedés hónapokat vett igény­be, s ezalatt szóba sem került az iskolába járás. A többi bukott tanuló is mindössze csak fél éve, vagy egy éve kollégista. Ennyi idő egyáltalán nem elégséges az átálláshoz. Talán jövőre már ők is előre léphetnek. Gelencsér Erzsébet, Geiszthei- mer Ilona — jeles rendű tanulók, ök ketten az oroszon kívül más idegen nyelvet is tanulnak, sőt rendszeres látogatói a zeneórák­nak. A naplókból kiderül, hogy a közepesnél jobb előmenetelű- ek már legalább két, illetvehai- madik éve a kollégium lakói. A példák csak megerősítik az igaz­gató véleményét: a hátrányos helyzet nem szüntethető meg egyik napról a másikra. A tanév munkáját értékelő beszámolóban olvasható, hogy az intézmény működése óta a gye­rekek tóbb mint. 30 százaléka tanulmányai befejezése előtt vált meg a kollégiumtól (!!) Ha vala­mi — akkor ez a jelenség iga­zán gátolja a hátrányos helyzet végleges felszámolását. Sőt más­fajta gondot is okoz e nem kí­vánatos „fogalom”. Ugyanis az évközbeni kimaradások miatt megüresedett kollégiumi helye­ket, rendszerint már csak a kö­vetkező tanévkezdéskor lehet betölteni. Fonák helyzet — hi­szen év elején többek jelentke­zését nem tudták elfogadni. Ho­gyan lesz tovább? Bolváry Lász­ló és munkatársai a jövőben még szorosabb kapcsolatba akar­nak lépni a szülőkkel. Meri csak az ő segítségükkel, tudatos köz­reműködésükkel lehet előrelép­ni. Még valamit a tanulmányi munkáról. A kollégium átlaga az 1971. évi 2,95-ról, idén 3,03-ra emelkedett. Az átlageredmé­nyekből nem mindig lehet meg­bízható következtetésekhez jut­ni. ám ezúttal jól látszik a fej­lődés. Igaz, nagyon szerény ütemben. Nem kevés bizakodás­ra ad okot az a tény is, hogy az eddig végzett nyolcadik osz­tályos tanulók 71 százaléka kö­zép- és szakmunkásképző isko­lákban folytatja tanulmányait: Ősszel új lakók érkeznek a kollégiumba Milkó-pusztáról, Homokról, Csanád-pusztáról, s a környező tanyákról. Üj környe­zetbe kerülnek, ahol rajtuk is 1 múlik, hogy mennyire tudják ki­használni a nagyszerű feltétele­ket. Szüleikkel, jövendő neve­lőikkel együtt reméljük, ők mindannyian felsőbb osztályba is léphetnek majd. Szabó Attila Segítenek a szövetkezetek Bútorok a tanyai iskoláknak diákotthonoknak A II. világháború nagy csatái A TIT Hadtudományi Közlönye A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat választmányai versengve adják ki az időszerű tudományos eredményekről tájékoztató közleményeket. Friss, hiteles tényanyaggal segí­tik a szervezet tagjait az előadásokra való felkészülésben. Nincs szünet az Állami Bábszínházban A városi, községi oktatási in­tézményekhez mérten rosszabb körülmények közt működő ta­nyai iskolák segítése nem újkele­tű dolog és egyáltalán nem kam­pányfeladat. Bizonyítják ezt az üzemek, vállalatok, felajánlásai, dolgozók és diákok társadalmi munkaakciói. Szinte megoldhatatlan feladat lenne hirtelenjében felsorolni a tanyai gyermekek segítésének kü­lönféle módszereit, a régebben és újabban kötött, szocialista szerző­déseket. Hadd emlékeztessük az olvasót, hogy egyéve a MÉSZÖV az AFÉSZ-ek és a takarékszövet­kezetek 677 ezer forintot fizettek be a kollégiumi alap számlájára. Különösen kiemelkedő volt a kecskeméti, a mélykúti, a kiskő­rösi és a kiskunhalasi ÁFÉSZ kezdeményezése. A MÉSZÖV elnöksége felhívás­sal fordult a szövetkezetekhez, hogy az anyagi támogatáson túl kiselejtezett, de még használható állapotban levő felszerelési, be­rendezési tárgyakat ajándékozza­nak a tanvai iskoláknak, diákott­honoknak. Elmondhatjuk, hogy a jó pél­dával maga a MÉSZÖV járt elől. Az elnökség nyolc íróasztalt és harminc széket, ezenkívül ötven felfüggeszthető lámpatestet aján­lott fel az iskolák, kollégiumok segítésére — tájékoztatott Lovas Lajos elnökségi titkár. Természe­tesen igen ió karban levő búto­rokról van szó. szétosztásukról előreláthatóan a megyei tanács művelődésügyi osztálya gondos­kodik. K. Gy. A Hadtudományi Közlöny leg­utóbbi száma is a fentieket bi­zonyítja. Váradi György, a máso­dik világháború nagy fordulatáról ad képet újabb dokumentumok, hadműveleti tervek és jelenté­sek figyelembevételével. Szabó Miklós az 1940—41-es észak-afri­kai harcokat foglalja össze. Meg­cáfolja egyes nyugati teoratiku- sok célzatos. az afrikai hadszín­tér jelentőségét eltúlzó nézeteit. Kimutatja, hogy a Volga menti csatában 50. El-Alameinnél 12 német hadosztály összpontosult. A náci seregek a számukra ka­tasztrofálisan végződött sztálin­grádi csatában 270 ezer embert, a sivatagi homokon 41 ezer embert vesztettek. A számok önmaguk­ban érzékeltetik a két ütközet méreteit. Módszertani szempontból is na­gyon érdekes Döndő Rezső, A hadtudományi ismeretterjesztés és a tömegkommunikáció kapcso­latait vizsgáló írása. Kivételes helyzetben van az Állami Bábszínház. Az idén nyá­ron az ilyenkor esedékes kéthe­tes szünetet sem tarthatják meg, hiszen július 27-én már Avig- nonban, az ottani nagy’ hírnevű fesztiválon lépnek félj másik csoportjuk pedig augusztus 2-án balatoni turnésorozatra indul. Az avignoni meghívás a budapesti társulat számára nagy meg­tiszteltetés, hiszen ez az első al­kalom a fesztivál életében, hogy báb-darabokat is bemutatnak. A 31 tagú művészcsoport több mint 7,5 tonna díszlettel kel útra, hogy a távoli publikummal meg­ismertesse Kodály Zoltán Háry Jánosának bábváltozatát. Augusz­tus 4-ig összesen tíz előadást tartanak. Július 28-i műsorunkon szerepel Bartók A csodálatos mandarin, Sztravinszkij Petrus- ka, Beckett Jelenet szöveg nélkül című műveinek adaptációja. Jú­lius 29-i előadásukon pedig Sztravinszkij Ligeti A venture című művét is láthatják a né­zők. A színház másik csoportja augusztus 2-án balatoni turnéso­rozatra indul. Készülnek a prá­gai nemzetközi eszperantó báb- fesztiválra is. A kicsinyeknek készül a következő évadban Hárs László új műve, amelynek ideig­lenes címe „Hányat ütött az óra?", s amely a kalandot ötvözi burleszk elemekkel. • A Kreml Kongresszusi Palotájában lezajló kulturális eseményen részt vesz Gina Hollobrigida is. (Telefotó — TASZ9Z—MTI—KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents