Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

1973. július 13. • PETŐFI NÉPE • 3 Nagy díjat kapott a Kecskeméti TÜZÉP A könnyűipar seregszemléje a IV. Pécsi Ipari Vásáron A július 15-ig nyitvatartó IV. Pécsi Ipari Vásáron egy önálló, Bács-Kiskun megyei vállalat, a TÜZÉP mellett több olyan gyárt­mányunk is képviselteti magát termékeivel, amelyeknek az or­szág más területein működik a központja. így ott van a BRG, a Kismotor- és Gépgyár, a HÓDI­KÖT, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat. Ha kiadnák a Pécsi Ipari Va­sár törzsgárdajelvényeit, közülük egyet a kecskeméti TÜZÉP kap­na, hiszen immár a negyedik ki­állításon vesznek részt a me- csekaljai városban, s tegyük rög­tön hozzá, szép sikerrel. Dél- Dunántúl negyedik ipari sereg­szemléjén a kecskeméti TÜZÉP elnyerte a vásár nagydíját. Á kecskemétiek évek óta az el­sők között jelennek meg a kiállí­tási területen, s már hagyomány, hogy elsőként fejezik be a pavi­lon építését, készülnek el a ki­állításukkal, így történt az idén is; június 11-én érkeztek és július 2-ig már berendezték a repre­zentatív bemutatót a vásár sza­badtéri területén. Mit is hoztak a kecskemétiek az idei kiállításra? A nyolcvan négy­zetméteres területen láthatók a vállalat által forgalmazott szani- teráruk (mosdók, kagylók), a na- rancsságra színű padlóburkolóla­pok, amelyek az Alföldi és a Romhányi Porcelángyár termé­kei. A berendezett fürdőszoba fa­lát a Budapesti Porcelángyár kék színű, mintás csempéjével bur­kolták. Kiállított konyhabútoraik. nyílászáróik, ás redőnyeik az ÉPFA budapesti üzemének ter­mékei. A vállalat egyébként „ha­zai” cikkeket is hozott a IV. Pé­csi Ipari Vásárra: így az ÉPFA kecskeméti gyáregységének par­kettáját, a LAMPART helyi üze­mében készített kádfénytisztító- szert. A' kiállított termékek közül nyolccal neveztek a vásári díjak­ra. Arany oklevelet érdemelt az Otthon 73 konyhabútor, azÉPFA- ajtó ezüst díjat szerzett, míg a romhányi padlóburkolólap bronz­diplomát kapott. Joggal kérdez­heti az olvasó, minek az alapján hozta el a kecskeméti TÜZÉP a húsz vásári nagydíj egyikét? A zsűri úgy ítélte meg: a kiállítási területe, a pavilon összképe méltó arra, hogy kivívja a legnagyobb elismerést. Az idei PIV egyébként minden eddigit felülmúl. A pécsi vásárra 122 hazai és hat finn kiállító jött el, a Köztársaság téri vásárváros területe pedig már több. mint tíz­ezer négyzetmétert fog át. Tisz­tább lett a kiállítás profilja is: a mostani seregszemle elsősorban a könnyűipar és közszükségleti cikkeket gyártó vállalatok felvo­nulása. Először jöttek el például a finn kiállítók. A Lahtiból. Pécs test­vérvárosából érkezett vállalatok a finn fa- és papíripart reprezen­tálják a mecsekaljai városban. A kiállítás természetesen az üzlet­emberek találkozója is. Az első napokban közel húszmilliós üzle­tek kötődtek. Ezek közül említés­re méltó a HÓDIKÖT és a Dél­dunántúli RÖVIKÖT szerződése. • A mecsékalji város új jel­legzetessége: a tv-adótorony. amelynek az értéke meghaladja a tízmillió forintot. Salamon Gyula • Szép fürdőszobát mutat be a Kecskeméti TtíZÉP. (Fotó: Seokolai István.) A Szegedi Ünnepi Hetek nyitánya A Szegedi Ünnepi Hetek július 19-i nyitánya előtt a hét elején máris több színvonalas kulturá­lis eseményre került sor a Tisza- parti városban. Miközben a sza­badtéri játékok színpadán meg­kezdődtek Madách Mózes című tragédiájának próbái, a Dómban elhangzott az idei első nagy si­kerű orgonahangverseny. Az or- gonakoncert-sorozat premierjén Lehotka Gábor lépett a közönség elé. A képzőművészet kedvelőinek nagy élményt jelentett a Bartók Béla Művelődési Központban nyílt kiállítás. A szegedi mű­Nagy — bár kellemes — gon­dot és körültekintést kívánó munkában vannak ezekben a hetekben a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, s az SZMT-k il­letékes bizottságai. Országosan 30 ezer, megyénkben mintegy 1000 gyermek nyári üdültetésé­ről kell gondoskodniok. Bács- Kiskun megyéből a múlt héten — július 4-én — indult az első nagy — 300 gyerekből álló — csoport, 200 lány, 100 fiú — Kő­szegre, Ormándpusztára, illetve Sátoraljaújhelyre. Még két ha­sonló csoport megy nyaralni a vakációban. Mint Végh Pál, az SZMT tár­sadalombiztosítási bizottságának elnöke elmondotta, ennek lebo­nyolítása a felelősség mellett nagy szervezettséget igényel mind a szakszervezet, mind a MÁV, vagy akár a kísérők, szü­lők részéről. Gondoljuk csak el: Kecskemétről például a reggeli gyorssal, különkocsiban utaztak el a gyerekek, s kísérők, akik régi gyakorlott társadalmi mun­kások. S ha nem pontos csak egy-két szülő, vagy ha az okmá­nyokat is az utolsó pillanatban hozzák. . . Márpedig nemegyszer adód­nak zavaró körülmények. Ezek egyik forrása, hogy a szakszer­vezeti bizottságok nem tájékoztat­ják kellően a szülőket az érke­zés-indulás pontos idejéről, a szükséges okmányok beküldésé­ről. Csak két-három gyerekkel — irataikkal — érkezzenek ké­sőn, sok idegességet, kapkodást okoznak, hiszen külön kell baj­lódni jegyváltással, okmánnyal. A késedelmeskedők a több száz gyerekről terelik el az amúgy is elfoglalt kísérők figyelmét. A nagy többségnek ártanak egyes szülők, amikor gyereküket nem a kijelölt helyen adják át indu­láskor, hanem például előre fel­viszik Budapestre, vagy egyene­sen az üdülőbe. Volt rá eset. gyűjtők klubjának negyedik tár­lata ezúttal Lucs Ferenc gyűjte­ményéből 50 alkotást mutat be. A szinte példátlanul gazdag anyagban egyebek között Színy- nyei Merse í’ál Madárdal. Aba- Novák Vilmos Fellépés előtt, Koszta József Ruhaszárítás, Ta­nya, Virágcsendélet című fest­ményeit, Nagy István pasztell- jeit, Tornyai János tanyaképét Rippl Rónai József, Vaszary Já­nos, Rudnay Gyula, Mednyónsz- ky László alkotásait láthatja a közönség. A hét végén Szegeden ismét hogy az átadáskor szokásos név­sorolvasásnál még ott volt a gyerek, aztán a szülő elhívta és gépkocsiján maga vitte el az üdülőbe. Nem kell külön ecse­telni, milyen idegeskedést álltak ki a kísérők az úton, amikor ki­derült. hogy két gyerek „hiány­zik”. Nem kis bonyodalom származik abból sem, ha érkezéskor nincs ott a szülő, hogy a nyaralásból hazatérő gyereket átvegye. Ilyen­kor gondoskodni kell a fiú vagy lány elhelyezéséről, másnapi ha­zautaztatásáról. Nem egyszerű megoldani 3—4 gyerekkel rnás-más helységekbe. Mindenkinek érdeke tehát, hogy indulásnál is egy órával előbb, megérkezéskor is idejé­ben legyen ott a szülő. Arra sem árt felhívni a figyel­met, hogy óriási csomagokkal ne terheljék agyon a gyerekeket. Tudjuk. mindenki szeretetből pakolja fel bőségesen ennivaló­val, pótöltözékkel kisfiát, kislá­nyát, de higgyék el. az ó dolgu­kat — no meg a kísérőkét — nehezítik. Átszálláskor — külö­nösen a fővárosban egyik pálya­udvarról a másikra villamosozva — gürcölhet mindenki, a kísé­rők néha fejtetőig kénytelenek felmálházni magukat, mert a gyerek nem bírja. Hasonlókép­pen féltésből látják el a kis uta­sokat napokra elegendő jófala­tokkal, holott csak annyi kell, hogy estig, megérkezésig egye­nek. Az üdülőben nem lehet a sok megmaradt ennivalót „rak­tározni”, veszendőbe megy ... Tehát — mindenből csak a leg­szükségesebbet tegyük a háti­zsákba. Téljes bizalommal adják át gyereküket a szülők az üdülte­tés, utaztatás lebonyolítóinak, a kísérőknek. Afelől nyugodtak le­hetnek, hogy „visszaadásig” fe- lelelős. gondos kezek teszik örömtelivé nyaralásukat. T. I. nagyszabású eseményre kerül sor. A Széchenyi téren ünnepélyes megnyitóval kezdődik a IV. nemzetközi szakszervezeti nép­táncfesztivál. A korábbi évektől eltérően az idei megnyitó után díszfelvonulást tartanak az együttesek a Dugonics tértől a Széchenyi térig. Szombaton, va­sárnap és hétfőn folklórverse­nyekre kerül sor. Ez előtt az ÉDOSZ-együttes ifjúsági csoport­ja tart bemutatót. A lányok a kalocsai párnatáncot, a fiúk a Csanádi legényest és a Bóké.,, csárdásokat mutatják be. l'arnai László Tilalomtáblák Lassan eltűnnek a Széche.nyiváros- ban a föld- és a homokdombok, amik szépek ugyan nem voltak, de jókat csatározhattak rajtuk a lakó­telep gyerekei. Markológépek rom­bolják a kis hegyet, s a felszaba­dított területen máris dolgoznak, dicséretes gyorsasággal alakulnak ki a sétautak. Hogy mi minden lesz n,ég — csak találgatni lehet. A parkosításnak tulajdonképpen örülhetnének az ott lakók. De, hogy ez az öröm korántsem egyértelmű, a napokban tudtam meg, arrajár- tamkor. Négy édesapa ment előttem meg-megállva, beszélgetve, kisebb- nagyobb gyerekeket vezetve. „Biz­tosan majd ide is kirakják azokat a tilalomtáblákat. Márpedig nem fogom a srácot bezárni a lakásba" — hal­lottam. Aztán a másik szólalt meg: „Igazán nem tudom, miért féltik annyira azt a füvet, mintha nem le­hetne újra vetni, ha kell.” Kicsit körüljártam a telepet. Tény­leg: vadonatúj, fehérzománcos táb­lákon jókora betűkkel írt figyelmez­tetések, hogy kerékpározni, tárgya­kat rongálni, virágot szedni, meg a fűre lépni tilos. A játszóterek jól felszereltek és szépek ugyan, de fü­ves terület," ahol szabadon hancú- rozni lehet (anélkül, hogy a tilalmat megszegnék), nincs. Így llát jogos az ott lakók mérgelődése, mert ahogy szaporodnak a parkírozőhelyek, a virágágyások, a gyepek, úgy szapo­rodnak a tilalomtáblák is. Már me­gint olyan áldozatot hozunk a szép­ségért, amit nem kellene. S a szü­lőkkel együtt én sem értem, miért ne lehetne hagyni egy-egy nagyobb területet virág, beton és kavics nél­kül csak úgy, fűvel bevetve. A zöld gyep önmagában is szép. Arról nem is szólva, mennyivel jobb lenne a szülök közérzete, hogy gyerekeik nemcsak a tilalom megszegése árán futkározhatnak, labdázhatnak. Tudom, elkészültek a széchenyivá- rosi parkerdő tervei, de mire ott játszani lehet, a mostani gyerekek már felnőnek. Azt is tudom, hogy a gyep egy része a taposástól óhatal- lanul kipusztul. De biztos vagyok abban, hogy minden gyerekes csa­lád szívesen áldozna évente pár fo- rintoA arra, hogy újravessék fü­vet — ha a kicsik szabadon játsz­hatnak. — dé — 300 gyerek már üdül Megszívlelendő tanácsok szb-knek, szülőknek iHl®||Iilfggf®|*®SÄIi^Sä®li®l*®S8ili#l8BflÄ®Ä Ketten - vagy (2.) Milyennek képzelitek a jövendőbelit? — Elsősorban rendes legyen. Ne legyen szélhámos. És az sem árt, ha csinos. — Tudjunk beszélgetni egy­mással. Ne úgy üljünk egymás mellett mint, két szárazra vetett hal. Az sem baj, ha csinos. De a pénz nem számít. Inkább ke­vesebbet keressen, de legyen becsületes, megbízható. Ne azzal tűnjön ki, hogy jól tud vereked­ni, hanem elsősorban a munká­ban állja meg a helyét. Találtatok már ilyen fiút? A fiatalabb kislány — a 17 éves Nacsa Magdolna — sze­mérmesen lesüti a szemét. Ö már megtalálta az „igazit”, igaz nem a falujában Mélykúton, ha­nem Jánoshalmán, ahol egy bál­ban ismerkedtek össze, de már másfél év óta „komolyan” együtt járnak. A másik lány, a 20 esz­tendős Varga Mária, a mélykúti Vegyesipari Ktsz KISZ-titkára megrázza a lejét: — Én még sajnos nem talál­tam ilyet. Másfél évig én is együtt jártam egy sráccal, de szakítottunk. Nagyon beképzelt volt. Te akartad a szakítást? — Ö kezdeményezte, de egy hét múlva visszajött és akkor viszont én mondtam azt, hogy nem. Megbántad ? Hevesen tiltakozó fejrázás. A két lány a varrodában dolgozik, szalaggépen. Szeretik a munká­jukat, adnak magukra, jókedvű- ek. talpraesettek, pontosan olya­nok, mint az ország bármely ré­szében élő hasonló korú fiata­lok, de egy faluban élnek. Mély­kúton. Ebben a községben, alig­hogy elvégzik a gyerekek az ál­talános iskolát, máris mennek tovább, városra, tanulni. Ezek szerint nincs elegendő fiatalem­ber? — De, van azért bőven. És olyan, akinek szívesen fo­gadnátok az udvarlását? — Hát az kevés ... •Mikor beszélnek ki egy lányt, hogy még nem ment férjhez? — Ha elmúlt 20—24 éves. Lényegében már ez is haladás. Régen 16 éves korukban adták férjhez a lányokat, egy 18 éves hajadon akkoriban öreglánynak számított. Vannak a faluban egyedül élő lányok, akik már elmúltak 24 évesek ? — Elég sokan. Az emberek azt mondják róluk, azért marad­tak pártában, mert válogatósak voltak. Bennük volt a hiba. A falu szigorú. Szigorúbb, mint a város. Akkor is pletykál­nak, ha egy lány jár valakivel, akkor is. ha egyedül marad. De az idősebbek, elsősorban a lá­nyokat vizsgálják szigorú szem­mel. Megszólják, ha rövid szok­nyát hord, vagy netalán forró nadrágot, szájukra veszik, ha egy kicsit is el mer térni az ősrégi erkölcsi szokásoktól. Élheti egy­általán falun egy fiatal lány a maga életét? — Bizonyos dolgokban alkal­mazkodni kell, másokban nem is szabad — mondja Varga Má­ria. — Én például, ha megígérem a szüleimnek, hogy ekkorra ha­zamegyek, eszembe sem jutna elkésni. De abban nem tűrök sen­kitől beleszólást, hogy az öltöz­ködésemet megszabják, vagy ők válasszanak nekem jövendőbelit. Inkább egyedül maradok egész életemre, de érdekházasságot nem tudnék kötni. Pedig a szü­leim azt szeretnék, ha ők vá­laszthatnának. Ha hozzámentem volna ahhoz, akit kinéztek ne­kem, én volnék a legrendesebb lány a világon. A 70 éves nagy­anyám jobban megért. Olyan fiatalosan gondolkodik, hogy még az egészen fiatalok is ta­nulhatnának tőle. Igaz, ő 16 évesen már férjnél volt és ettől szeretne engem megkímélni. Szeretnél férjhezmenni? — Igen, hiszen a nő legfőbb célja az, hogy családot alapít­son, gyerekeket neveljen. Na­gyon szeretnék gyerekeket... Ha még sem találnál olyan férfit, akivel úgy tudnál élni, ahogy elképzelted, itt maradnál a faluban? — Inkább elmennék. Oda, ahol senki sem ismer és nem súgnak össze a hátam mögött. >. A két lány — két külön vi­lág. Magdi hajlamosabb az el­nézésre, a falu fennhatósága el­len lázad ugyan, de csali, ha az öltözködésébe kötnek bele. Nem talál abban semmi kivetnivalót, ha egy lány inkább behunyja a szemét, csak hogy semmi sem zavarja a közeli házasság kívánt boldogságát. Mária nem hajlít­ható és nem elnéző semmiben. Nyitott szemmel választ és fenn­tartja magának a döntést az együtt, vagy egyedül sorsdöntő­én nagy kérdésében. A beszélge­tésen jelen volt egy fiú is, Lipka István 20 éves segédmunkás, tő­le szintén megkérdeztem, mi­lyennek képzeli el a jövendőbe­lijét? Hosszas nevetgélő^, húzó­k ° 4 • Varga Mária: „Tudjunk beszél­getni egymással.” dozás után a következőket mond­ta: — Szőke legyen és karcsú. És ugyanúgy gondolkodjon mint én. A kérdésre, hogy ő hogyan gondolkodik, nem sikerült vá­laszt kapnom. Azt viszont el­árulta, hogy most éppen együtt jár egy kislánnyal, aki Tompán lakik. Itt a faluban nincs elég lány? — Itt már nagyon ismernek. Tompán, gondolom, egészen másként viselkedik? — Hát persze — árulkodnak nevetve a lányok —, ott csen­• Lipka István: „Szőke legyen és karcsú.” des, szerény kisfiú, megjátssza magát. A lányok nem szokták meg­játszani magukat? Pista szerint: „azok még job­ban!” A két lány véleménye: „A lányok között is van ilyen, meg a fiúk között is. De ha az em­ber nem akar később nagyot csalódni, nincs célravezetőbb módszer, mint az őszinteség.” Együtt vagy egyedül? Termé­szetesen: együtt. Minden lány álma, hogy egyszer férjhezmeri- jen és a fiúk is csak addig nő- sülés-ellenesek, amíg nem ta­lálkoznak egy jóravaló, rendes • Nacsa Magdolna: „Ne legyen szélhámos. És az sem árt, ha csinos”. lánnyal. Ha kell, a szomszéd fa­luba is elmennek utána. Ezek a fiatalok már nemcsak új házat kívánnak maguknak, hanem új létezési formát, más­fajta családi életet és közösségi szokásokat. Ma még nem eléggé hatnak rájuk a hagyományok, de már ahogy mondták „fele­fele alapon”. Ök is tiszteletben tartják az idősebbeket, azok is jobban megérthetnék őket. Mór csak azért is, hogy ne maradja­nak teljesen egyedül életük leg­sorsdöntőbb éveiben. (Tóth Sándor felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents