Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-10 / 159. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. július 10. Új kormányzati szerv: az Állami Tervbizottság Az országgyűlés elmúlt évi utolsó ülésszakán törvényt fogadott el a népgazdasági tervezésről, a közelmúltban pedig a Minisztertanács életre hívta az Állami Tervbizottságot s határozatot hozott annak feladatairól. A tervezésről szóló törvény és az Állami Tervbizottság létrehozása nyilvánvalóan a központi állami irányítást erősíti. Az Állami Tervbizottság megalakítása. feladata és majdani tevékenysége alapvetően és a legszorosabban gazdaságirányítási rendszerünk tökéletesítéséhez kapcsolódik. Köztudott, hogy az immár hatodik éve érvényben levő gazdaságirányítási rendszerben a központi tervezés és a piaci mechanizmus szerves egysége valósul meg. Kezdettől hangsúlyoztuk, hogy ebben a gazdaságirányítási rendszerben is a központi tervezést illeti az elsőbbség, továbbá azt is, hogy gazdaságirányítási rendszerünk tökéletesítése, hatékony működése érdekében tervezési módszereinket, általában a központi irányítást-terve- zést fejlesztenünk kell. Az első években, mitagadás, a zavartalan működtetés volt a fő gondunk, de még a közelmúlt esztendőkben is inkább azok a problémák, feladatok — a jelenlegi tervidőszakra érvényes szabályozók kidolgozása — áütak előtérben, amelyek a központi irányítás érvényesítéséhez kapcsolódnak. A gazdaságirányítási rendszer fő alkotó eleme — mondhatjuk pillére — a központi irányítás, a központi tervezés fejlesztésének időszerűségét és szükségességét az MSZMP KB múlt év novemberi határozata rögzítette. E határozat végrehajtásaként alkották meg a népgazdasági tervezésről szóló törvényt, s alakult meg az Állami Tervbizottság. A lervbizottság — kormánybizottság, amelynek részletes hatáskörét a Minisztertanács állapítja meg, munkájáról, határozatairól a Minisztertanácsnak számol be. A tervbizottságnak az lesz a feladata, hogy a népgazdaság tervszerű és arányos fejlődése érdekében egyrészt a népgazdasági tervezés hatékkonyságát emelje, másrészt összehangolja a központi irányítást. Aki nem foglalkozik rendszeresen gazdasági életünk szakmai kérdéseivel. joggal kérdezheti, vajon mindez nem feladata a központi tervező apparátusnak is. Kétségtelen, hogy a tervhivatal munkáját is ezek a célok vezérlik, még sincs hatásköri átfedésről szó. Gazdasági fejlődésünk menetét, belső arányait, egyen- súlyviszoriyait ugyan ma is a terv határozza meg, a terv azonban nem tartalmaz mindenre kiterjedő részleteket, nincsenek tervutasítások sem. azokat különféle közgazdasági-pénzügyi szabályozók helyettesítik. Bár ez utóbbiak is a terv alkotó elemei, megalkotásuk, kidolgozásuk az úgynevezett funkcionális minisztériumok, főhatóságok — ilyenek pl. a pénzügy-, a munkaügyi minisztérium, az Országos Anyag- és Árhivatal — feladata és hatásköre. Az Állami Tervbizottságnak egyebek között épp a minisztériumok és főhatóságok ilyen jellegű tervező munkáját kell ösz- szehangolnia, s ennek során javaslatokat tesz a kormánynak mind a népgazdasági tervre, mind a gazdasági szabályozásra. Hadd utaljunk ezzel kapcsolatban a népgazdasági tervezésről szóló törvényre, amelyből kitűnik, hogy a népgazdasági tervezés a tervhivatal, a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek együttes feladata, s ezt a Minisztertanács irányításával végzik. A Minisztertanács — egyéb teendői is lévén — közvetlenül nem foglalkozhat a tervezőmunka koordinálásának időről időre felvetődő problémáival, épp ezt a teendőt és feladatot ruházta át a tervbizottságra, amely emellett ellenőrzi a népgazdasági terv végrehajtását, általában a gazdasági döntések, határozatok megvalósulását és a szabályozók érvényesülését. G. I. Építkező gazdaságok A Kecskemét-Szikrai Állami Gazdaság az elmúlt esztendőben kilenc szomszédos termelőszövetkezettel kötött megállapodást szőlő átvételére, feldolgozására, bor tárolására és palackozására. Az idén tovább bővül a kör. Együttműködés van kialakulóban a városföldi Dózsa Termelőszövetkezettel és a jakabszádási Népfront Szakszövetkezettel. Ez évben 55 ezer mázsa szőlőt szándékoznak átvenni a környező termelőszövetkezetektől. Ennek arányában emelkedik a palackozott borok mennyisége is. Az együttműködés bővülése egyúttal szükségessé teszi a fogadótér, a feldolgozó és tároló kapacitás növelését. Az állami gazdaságban megkezdték az építkezést. Most tárgyalnak a Vetroresma nevű olasz céggel műanyagtárolók vásárlása ügyében. Már az ősszel 6 ezer hektoliterrel növelik a tárolóteret. ■ A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban is építkeznek. Itt mái- majdnem elkészült a gépkarbantartó és javítóműhely a balotaszállási kerületben. Kétmillió forintba kerül az építkezés, saját brigád kivitelezésében. A gazdaság minden kerületében szükség van ilyen műhelyre. Hat már előzőleg megépült, ez a hetedik. Még egy létesül és ezzel a gazdaság gépparkjának javítása és karbantartása megoldódik. (Tóth Sándor felvételei) »Vegyes« családok - kisüzemi módszerek Tűnődés a homokhátság! paraszti szorgalomról A paraszti munka hatékonysága a 70-es évek első felében a Homokhátság gyengébb adottságú közös gazdaságaiban — a Homokhátsági Tsz-ek Területi Szövetsége által összehívott ankétnak ez a vezérfonala. Ezen a vidéken sok szempontból izgalmasan időszerű ez a téma. Az itteni termelést, az alacsony humusztartalmú homokon, csak az intenzívebb élőmunka-befektetés teheti versenyképessé. De megvannak-e ehhez a társadalmi adottságok? Az igenlő válasszal már csak azért is csínján kell bánnunk, mert a főváros viszonylagos közelségének hatása mindmáig érvényesül, de jelentős ipari centrum^ a megyeszékhely és Kiskunfélegyháza is, sőt ebből a szempontból még a szomszédos Pest megyei Nagykőrös és Cegléd sem hagyható számítá- son kívül. Mindezeken túl a körzet nagyközségei — főképpen Tiszakécske, Izsák, Lajosmizse — az ipari munkaalkalmak mind bővülőbb választékát nyújtják. Az a tendencia, miszerint a nagyközségi települési formák kedveznek leginkább a vegyes összetételű családok létrejöttének, egy kissé az egész körzetre'jellemző. Kis és nagyobb falvakra egyaránt. Egyfelől számításba vesszük, hogy szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztő körzetről van szó, s e jelleg következetesebb kialakítása volna szükséges, nagyüzemi szinten. Másfelől a lakossági érdeklődés ezzel a törekvéssel nem mindenben találkozik; a figyelem legalábbis megoszlik a mező- gazdaság és az ipar között. Nincs helyünk arra, hogy a homokhátsági szövetkezeti nagyüzemi termesztés összetevőit kimerítően elemezgessük. Az állami gazdaságokkal való összevetésben a szövetkezetek javára billen a mérleg. A homokhátsági tsz-ek 100 forint eszközértékkel 105 forint produktumot állítanak elő, az e körzetben működő állami gazdaságok csak 45 forintot. Az eszközellátottság a tsz-ekben csak egynegyedrésznyi az állami gazdaságokéhoz képest, s összetételében jórészt az is korszerűtlen. A kertészeti kultúra alapjai is nem csekély mértékben még manapság is ’ kisüzemi eredetűek, sőt például Izsákon teljességgel ez a meghatározó. Az alapvető ellentmondás az, hogy a homokhátsági szövetkezetekben — vagy legalábbis meghatározó hányadukban — a nagyüzemi struktúrát a kisüzemi termelési módszerek ápolásával lehet fenntartani. Ezt elérni a tagsági munkaerő átlagon felüli kihasználásával lehetséges. Ebben az összefüggésben alaptalannak bizonyul az a vélekedés, hogy a fiatalok, de a középnemzedékbeliek jelentős része is azért részesíti előnybe az ipart, mert a mezőgazdasági munka elől menekül. Anélkül, hogy alaposabban elmélyülnénk a vegyes összetételű családok tanulmányozásában, bátran kijelenthetjük: az iparban dolgozóknak a rpez^gazdaság is hasznát látja. /ÉPP á kisüzemi termelési alapok továbbélése folytán. Az izsáki Kossuth Tsz elnöke elmondja: náluk a hagyományos szőlőkultúrát nagyrészt a 280—300 nyugdíjas korú gazda igyekezete, áldozatkészsége tartja fenn. Kijelentését úgy módosíthatjuk, hogy a szóban forgó idős gazdák és családtagjaik. Az utóbbiak között vannak ipari munkások, alkalmazottak, értelmiségiek, diákok. Abban a családban, melynek megélhetése a földhöz kötődik — ezalatt egyaránt értve a közös művelésű, a százalékos és a háztáji területet, de főképpen a két utóbbit — egy kissé mindenki „paraszt”, függetlenül attól, hogy hol van főállásban. E családokra továbbra is a paraszti életvitel a jellemző, s belső összetartó erejük minden valószínűség szerint nagyobb, mint az egyazon foglalkozást űzőké. Életük tartalmát a szakadatlan munka és a gyarapodni akarás tölti ki. Nem mindegy, hogy milyen áron. Igen sok szövetkezet — kifejezetten a tagsági sürgetéstől sarkallva — ipari melléküzemági termelésre is berendezkedett. Az izsáki Kossuth Tsz- ben például cipőfelsőrész készítésével foglalkoztatják a lányokat, asszonyokat. Ez utóbbiak vál- lain sokszoros teher nyugszik: az üzemi munkán kívül eleget tesznek a háztartási teendőknek, gondozzák a háztáji jószágállományt, művelik a százalékos szőlőt. A háztartási teendőktől eltekintve mindez az iparban dolgozó férfiakról is elmondható. Napi nyolcórás munkaidőről beszélni a homokhátsági falvakban — merő illúzió. A szomszédos baráti országból érkezett delegáció vezetője nemrég tűnődve meg is kérdezte: „Mindez nagyon szép, amit önök elértek, de mennyiben szabadították fel parasztjaikat a hajsza alól?” Nem vitatjuk a kérdés jogosságát, de ezen a vidéken előbb — az intenzívebb árutermelés érdekében — az érdekeltséget kellett felszabadítani. Ha nagyon leegyszerűsítjük a képletet, akkor azt kell megállapítanunk, hogy bár a falusi művelődési házak látogatottsága csöppet sem mondható élénknek, de a zöldség-, gyümölcs- és húsboltok előtti sorbanállásról is sikerül lassan leszoknunk. Ez a jelenségsor természetesen az ellentétes irányú tendenciákat is kiváltja. A fiatalok sokaságát az készteti a városba való költözésre, hogy a hajszás, „többcsatornás” jövedelemszerzés életmódját nem hajlandók vállalni. Közülük sokan egyhamar ráébrednek, hogy a városban való megtelepedés milyen anyagi áldozatokkal jár. De ellentétes folyamat az is. ami újabban például Lakiteleken tapasztalható. Nemcsak arról van szó, hogy a Szikra Tsz a végzős nyolcadikosok között évek óta nem talál állattenyésztő szakiskolába jelentkező tanulót. Hanem arról is, hogy a háztáji állattartásnak egyáltalán nincs kultusza, a háztáji tehén „kiveszőiéiben” van, már a tanyákon is, sőt olyan panasszal is fordultak már a tanácshoz, hogy a szomszéd sertésóla kellemetlen szagokat terjeszt. Ugyanakkor a kisparcellákon vagy házikertekben használható motoros permetezőgépekből naponta 20—25-öt el lehetne adni, ha ilyeneket gyártanának és árusítanának. De ebben a nagyközségben immár az üzemi szőlő- és gyümölcstermesztésnek is rangja, tekintélye van. Ami nyilván hatást gyakorol a paraszti életvitel változásaira. Egyelőre viszont túlzottan korai volna kijelenteni, hogy a homokhátsági paraszti lakosság életformaváltásában a „lakiteleki modell” talál követésre. Hatvani Dániel ÚJRA EGYÜTT A BRIGÁD Négy éven keresztül igen jó híre volt a Radnóti-brigád- nak a kiskunfélegyházi Kiskunsági Ruhaipari Vállalatnál. Ezt bizonyítja az is, hogy a húsz tagú kollektíva egymás után háromszor nyerte el a megtisztelő szocialista címet. Kiválóak voltak a termelésben, élen jártak a társadalmi munkában, részt vettek a politikai oktatásban, gondot fordítottak általános műveltségük növelésére, de bőven jutott idejük a közös szórakozásra is. Nos, ez a kitűnő brigád a múlt évben különböző átszervezések miatt feloszlott... — Végre elérkeztünk ahhoz a perchez, hogy újra brigádot alakíthassunk a női szalagon. Szükségünk is van az összefogásra, a kollektív szellem megteremtésére. Bízunk abban, hogy az új brigád mindent elkövet azért, hogy feladatait kifogástalanul teljesítse... Nagy figyelemmel hallgatta húsz fiatal nő Csikós Mátyásné szalagvezető szavait. Közülük öten alig néhány napja vesznek részt „felnőttként” a termelésben. nemrégen kapták meg három évi tanulás után a szakmunkás bizonyítványt. Amikor a brigád vezetőjének megválasztására került sor, egyhangúan fogadták el a szalagvezető javaslatát. Esztikét — Beck Györgynét — választották vezetőjüknek. Már régen letelt a műszak, de senkinek sem volt sietős a hazamenetel. A lányok, asszonyok elmondották, mit várnak a brigádélettől. milyen segítséget kérnek a szakszervezettől, a KISZ- től. s nem utolsósorban a vállalat vezetőségétől. Hirtelen azt is elhatározták, hogy két nap múlva meglátogatják a vállalat bugaci telepét, műszak után autóbuszra ülnek, s megismerkednek ottani társnőik életével, munkájával. — Hűek leszünk Radnóti emlékéhez,. Nem feledkezünk el arról sem, hogy a Radnóti-brigád- nak négy éven át milyen jó híre volt. amit mi is megszerzőnk magunknak. Ez volt az alakuló gyűlés elhatározása. Megkértem az újdonsült brigádvezetőt, mondjon magáról valamit, s szóljon arról is. hogyan képzeli a jövőt? — Nagyon meglepődtem, amikor a szalag vezető megkérdezte, mi lenne a véleményem arról, ha engem javasolnának brigádvezetőnek — mondja Esztike kissé ell'ogódottan. — A mozgalom számomra már nem új, hiszen másfél évig brigádtag voltam, de ez a feladat már jóval nagyobb felelősségei kíván, örülünk annak, hogy megalakult a brigád, s ahogyan ismerem a tagokat, tudom, hamarosan hallatni fogunk magunkról. Természetesen egyedül nem boldogulok, hiába terveznék valamit, ha a többiek nem vesznek részt a végrehajtásban, nem érhetünk el sikert. — És a tervek? — Hamarosan megbeszéljük a vállalásunkat. Szeretnénk a terv- teljesítést fokozni. Elsősorban azokat az apró, bosszantó hibákat kell közös erővel megszüntetni, amelyek a szalag munkáját akadályozzák. Ilyen az esetenkénti műszerészhiány is, ami növeli az állásidőt. Az öt új kislánnyal is alaposabban megismerkedünk. reméljük hasznos tagjai lesznek a brigádnak. Bar- ta I .ásziónéra. Kovács Károlyné- ra. Dóra Magdira. Dénes Marikára és a többiekre nagyon számítok. B Esztike — licck Györgyné — a legfiatalabb brigádve/.ető. Olvastuk a Petőfi Népében, hogy milyen megfeszített erővel építi az Egyesült Lenin Termelőszövetkezet építőbrigádja 152 tanuló részére a hétközi ellhont. A közös gazdaság KlSZ-eseinek példáját hamarosan mi is követjük és társadalmi munkával segítjük az építőket. Remélem a brigádgyűlésen a tagok is hozzájárulnak ehhez a tervezett vállaláshoz. Szeretnénk természetesen sok közös kirándulást rendezni, moziba. színházba menni együtt. No és ősszel, azt hiszem és remélem mindnyájan részt veszünk a politikai oktatásban... Öröm hallgatni a íiatalasz- szony, a vállalat legfiatalabb brigádvezetőjének bizakodó szavait. A gyűlés hangulatára, a lelkes hozzászólásokra gondolva az újságíró is bátran felírhatja jegyzetfüzetébe: a Kiskunsági Ruhaipari Vállalat 14. és egyben leg- lialalabb brigádjának munkájára érdemes lesz visszatérni. Opauszky László »Zseb-moped« Az autóktól túlzsúfolt nagyvárosok közlekedési gondjain világszerte kis méretű járművek forgalomba hozatalával igyekeznek segíteni. E törekvések jegyében születtek meg az utóbbi évek úgynevezett city-autói —. esetenként villamos meghajtású kivitelben — tűntek fel a nagy- forgalmú belvárosi utcákból a nagy méretű „cirkálók” és szaporodtak el a kerékpárok meg a kis parkolási helyigényű mopedek. A képen látható mikro-mope- det egy szovjet mérnök konstruálta, bebizonyítván, hogy a motorizáció előnyeiről nem feltétlenül szükséges lemondani. A „mini” jármű súlya mindössze 22,3 kilogramm (!), mégis kb. 110 kiló terhet bír el (egy felnőtt személy és némi csomag súlyát; még csomagtartó is található az ülés mögötti részen). A moped tervezője alumínium szerkezeti elemek alkalmazásával érte el ezt a meglepően kis önsúlyt. A mikro-moped sebességben természetesen nem versenyezhet jóval nagyobb teljesítményű járműtársaival, de arra alkalmas, hogy óránként 35 kilométert téve, szállítsa céljához utasát. A kispénzű emberek számára az sem közömbös, hogy ez a „Kicsike” névre keresztelt közlekedési eszköz mindössze másfél liter normál benzint fogyaszt 100 kilométeren. Bíztató ajánlat bisztróügyben Lapunk június 23-i számában közöltük a Kecskeméten lakó H. Jánosné sorait Bisztrót kérnek a széchenyivárosiak címmel. Olvasónk arról írt, hogy a megyeszékhely legdinamikusabban fejlődő, gyarapodó városrészének, a Széchenyivárosnak lakói igényt tartanak a vendéglátóegységek itteni létesítésére is. „Bízunk abban, hogy kérésünk meghallgatásra talál az illetékeseknél, akik remélhetőleg mielőbb megtalálják majd a módját a Széchenyiváros vendéglátóhálózatba való bekapcsolásának” — fejeződött be a bizonyára sokezer ember óhaját kifejező levél, amelyet szívesen hoztunk nyilvánosságra. Azóta, számos érdekelt olvasó szólt hozzá a témához. Voltak, akik telefonon hívták fel figyelmünket a probléma megoldásának sürgető jellegére. mások személyesen keresték fel szer kesztőségünket, hogy az üggyel kapcsolatos további közbenjárásra biztassanak bennünket. Mi valamennyiüknek megígértük: figyelemmel kísérjük a dolgok alakulását, s adandó alkalommal visszatérünk a szóban forgó kérésre. Nos, máris itt az alkalom, pontosabban egy írásbeli értesítés, amelyet a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke, Kürtösi Károly küldött hozzánk. Mint közölte, a közös gazdaság vezetősége legutóbbi illésén foglalkozott H. Jánosné soraival, s úgy határozott, hogy ajánlatot tesz a széchenyivárosiak ellátását szolgáló bisztró, illetve eg.v hangulatos — tájjellegű ételeket is készítő — étterem saját anyagi erőből történő létesítésére. Mindkét egységre azért lenne szükség, mert csak ily módon csökkenne jelentősen az üzemeléshez felhasznált nyersáruk folyamatos szállításának költsége. É biztatóan szép terv megvalósításának egyetlen alapfeltétele van: a Kecskeméti Városi Tanács illetékeseinek hozzájárulása. engedélye. Az ügyben nem akarunk túl korán véleményt nyilvánítani, mégkevésbé befolyásolni a hatóság, illetve a megyei vendéglát'') vállalat erre vonatkozó elképzeléseit, döntéseit. Csupán a tények kedvéért említjük meg: Bács-Kiskun megye nem egy városában, nagyközségében tartoznak a leglátogatottabb szórakozóhelyek közé a mezőgazdasági szövetkezetek által üzemeltetett, vendéglátó egységek. Veikéi Árpád
